Szabad Nép, 1945. július (3. évfolyam, 79-104. szám)

1945-07-21 / 96. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NÉP •31 Mura marsall autót bocsátott a nemzet­­gyűlés elnökének rendelkezésére — A szö­vetségesek pár napon belül kiadják Szálasit és társait, jelentette be Gerő Ernő elvtárs —­­Erélyes intézkedések a papírellátás biztosí­tására — Megakadályozták a Ganz-gyár munkásai egy igazgató igazolását . Tildy a szlovákok és a magyarok közös érdekeiről A MAGYAR KOMMUNISTA P­Á­­R­T H­ON­T­­­LAPJA I. ÉVFOLYAM, 96. SZÁM Mincs kegyelem! A legsúlyosabb ítélethez még a a fele is sok lett volna annak, amit Béldy elkövetett. Ha egyebet nem cselekedett volna, csak azt, hogy népünket és országunkat se­gített belesodorni a világtörténet legaljasabb rablóháborújába, már megérdemelné, hogy bűneit kötél­lel mérjék. Béldy azonban sokkal többet is megtett ennél. Ifjúsá­gunk színe-virágát rontotta meg. S mikor már a magyar fiatalsá­got az önálló gondolkodás és sza­bad cselekvés képességétől meg­fosztotta, eladta őket Hitlernek. „Urat cserélni könnyű“, mondta Kossuth Lajos. S valóban az a magyar ifjúság, amelyet Horthy­­hoz szoktattak nevelői, különö­sebb lelki megrázkódtatás nélkül mehetett kiszolgálni Hitlert is — vezérének, Béldynek jóvoltá­ból. Hogy a magyar ifjúságot a nemzeti veszély legsúlyosabb pil­lanataiban pusztulásra adta el Béldy, ez volna az ő legnagyobb bűne, ha nem volna még egy ennél sokkal súlyosabb is. Főbűne pedig az, amivel éppen védekezni akart, hogy ő előre látta a bekövetkező eseményeket. Tudva-tudta, hogy ezt a háborút a demokrata hatal­mak fogják megnyerni, hiszen mint attasé többször is szolgált a nagy demokrata országok főváro­saiban és ismerte ezeknek az álla­moknak roppant gazdasági és ka­tonai erejét. Tudta tehát előre, hogy az ország pusztulásra jut és szégyenpadra kerül, ha hadra kel a demokrata nagyhatalmak ellen. Béldy mégis egyik vezetője volt ennek a háborúnak és azt üzente az ifjaknak: inkább pusztuljatok az utolsó szálig!... Tehát tudta előre. Rosszabb ez, mintha valaki a ráibizott vakot nekivezeti a sza­kadéknak . Rosszabb, mert itt olyanról volt szó, aki látott volna, ha a szemét ki nem szúrják éppen Béldy és társai Megvakították a magyar népet, hogy a szakadékba vezethessék, s hogy annyi szenve­dés után dicstelen végre juttas­sák. Meg kell állapítani, hogy Béldy nem egyedül követte el bű­nét. Erre a nemzetellenes gonosz­­tettre egyedül ő maga kevés is lett volna. De akadtak bűntársai elegen. Bűnös ebben az egész Hor­­thy-rendszer, élén magával Hor­thy Miklóssal. Ez a politikai bűn­szövetség értette a módját annak, hogy miképpen kell hazafias szó­lamokkal kábulatba ringatni a magyar népet. Nagyon is értették a módját annak, hogy amikor magukat már kevésnek érezték az emelkedő nép nyaka között, akkor onnan vegyék az aljas szövetsé­gest nyomatéknak, ahol éppen kí­­nálkozik. Ez a gonosz szükség bo­­ronálta össze őket Mussolinival és Hitlerrel is. Hogy a segítség­ért fizetséggel tartoztak, az nyil­vánvaló. Meg is fizettek érte az országéból. Törvényellenesen ha­dat üzentek. Törvényellenesen odadobták honvédeinket idegen ország háborújába rabszolgának. Ételünket, italunkat, munkánk minden eredményét odaadták a fasiszta gyilkosoknak csak azért, mert segítettek nekik abban, hogy elnyomják az ország népét, a magyart. Törvényellenesen elad­ták fiainkat Hitlernek. (Ezt Béldy csinálta.) Ezeket a nemzet­­ellenes gonosztetteket egy tör­­vénytipró gaz rendszer vezetői, Horthy és bűntársai követték el, köztük Béldy maga is. Amikor vé­dekezik, vádol. Amikor hivatkozik felelőssége korlátaira, a szolgálati kötelmekre, a függelemre. Hor­­thyékat idézi a vádlottak padjára. De ugyanakkor elmarasztalja ön­magát is. Mert törvén­ytipróval szemben nem kötelezhet sem szol­gálat, sem függelem. Törvénytip­­rónak bűntársai vannak és nem alantasai. Olyan bűntársai, akik­nek bűnhődniük kell, mert a meg- ÁRA 2 PENGŐ SZOMBAT, 1945 JÚLIUS 21 Béldyt halálra ítélte a Népbíróság A Horthy-politika felelősségéről beszélt az ügyész Pénteken reggel ezrekre rugó tö­meg vonult fel hatalmas táblákkal a Népbíróságra. A táblákon ilyen fel­iratok: „Halál Béldyre!“, „Bitófára a magyar nép árulóival!“. A Néptör­vényszék épületeinek falaira röpira­­tokat függesztettek ki, amelyeken ez állott: „Hol van a fiam, kérdi 300.000 magyar anya? Feleljen Béldy vezér­­ezredes úr, aki ágyútölteléknek dobta oda fiainkat a német rabló imperia­lista törekvéseknek!“ A tüntető tömeg benyomult az es­küdtszéki terembe, amely azonban szűknek bizonyult az érdeklődök be­fogadására és nagy részük kiszorult a folyosókra. Fél 11 kor, amikor fegyőrei között bevonult a tárgyaló­terembe Béldy Alajos, a hallgatóság percekig felháborodva tüntetett el­lene. Körülötte rendőrkordon sorako­zott fel, hogy az esetleges meglin­­cseléstől megvédje. A tárgyalást vezető Egyed Lajos tanácselnök először Vörös János hon­­védelmi minisztert hallgatta ki, aki többek között elmondta: Moszkvában olvasott arról, hogy Béldyt tavaly október 16 án letartóztatták, de a le­tartóztatás körülményeiről nem tud semmit. Keve János őrnagy, Béldy volt személyi segédtisztje a hallga­tóság gúnyos és felháborodott közbe­kiáltásai közepett igyekezett menteni volt főnökét. Közben a hallgatóság soraiban he­lyet foglaltak Erdei Ferenc belügy­miniszter, Farkas Mihály és Kovács Kálmán államtitkárok és a jogász­élet számos kiválósága­ A két tanúvallomással be is feje­ződött a bizonyítási eljárás és Szegő Vilmos főügyészhelyettes a tárgyaló,­terem feszült izgalma között meg­kezdte vádbeszédét. Azt fejtegette, hogy az ezeréves Magyarország leg­­szomorúbb korszaka azon az őszi nappon­ kezdődött, amikor szürke lován megjelent a volt kormányzó s körülvette magát olyan emberekkel és kamarillával, amely a mai hely­zetbe juttatta az országot. Ezek mer­ték becsmérelni a felszabadító dicső orosz hadsereget (percekig tartó taps és éljenzés), amelynek segít­sége nél­kül éhhalál pusztította volna el a legjobb munkáskezeket és nem lehetett volna tisztességes életet kezdeni. Amikor Horthy elhatározta, hogy német és olasz mintára Ma­gyarországon is felállít egy ifjúsági szervezetet, a vezetésre alkalmasabb egyént nem találhatott volna, mint Béldy. Nem hivatkozhatik arra, hogy katona volt és parancsot teljesített. Miért vállalt ilyen szerepet? A fa­siszta európai ifjúsági szövetség egyik megalapítója volt. — Gyilkos! Halál reá! •— kiabálta a hallgatóság. — Akit az ifjúság legfőbb vezeté­sével bíznak meg, annak kötelessége lett volna törődnie, hogy tisztességes magyar érzésre neveljék a fiatalsá­got, ehelyett gyűlöletre nevelték. — Gyilkosokat neveltek! — zúgott fel a tömeg. — Béldy felelőssége nem vitat­ható és az if­júságot megrontó szeg­yéért a legsúlyosabb büntetéssel kell sújtani. Béldy sápadtan, le-lecsuskódó sze­mekkel hallgatta az ügyész súlyos vádjait, amelyek hallatára a hallga­tóság újra és újra percekig tüntetett Béldy ellen. A továbbiakban azt fej­tegette az ügyész, hogy Béldy ma­gas pozícióban volt és innen a hábo­rúban való fokozottabb részvétel ér­dekében igyekezett befolyásolni a közfelfogást. Közben az ellen az ország ellen is uszí­tott, amelynek köszönhetjük, hogy most szabadon beszélhe­tünk. A tömeg ismét lelkesen éljenezte Oroszországot és a Vörös Hadsere­get. — Megmérgezte az ifjúságot — emelte fel hangját az ügyész — és ez az ember merte mondani, hogy a keresztény kultúráért küzdünk a németek oldalán, holott a történelem­ből tudhatta, hogy Magyarországnak sohasem volt nagyobb ellensége, mint a német. A vádbeszéd után a közönség üte­mesen kiabálta: Kötelet Béldynek és Dr. Halász Lajos védő­beszéde alatt állandóan felzúgott a tiltakozás mo­raja, különösen mikor azt a kijelen­tést tette, hogy két vád ellen kell küzdeni: az egyik az utca vádja, a másik a népügyész vádja. Hosszú tanácskozás után a dél­utáni órákban hirdette ki az elnök a Népbíróság ítéletét, amelyben Bél­­dyt kötél általi halálra ítélte. A kö­zönség hosszan éljenezte a Népbír­ó­­ságot. Az elnök az ítélet indokolásá­ban ismertette Béldy beszédeit, ame­lyek mind a háborúban való kitar­tásra és részvételre uszítottak. Ezek­ a beszédek — mondotta az elnök —■ kimerítik a háborús bűncselekményt, amely oly súlyos, hogy azzal csak­­ halálbüntetés van egyenes arányban. Enyhítő körülményt a bíróság nem­ talált, súlyosbító körülmény volt, hogy közszolgálati vezetőállását és magas katonai rangfokozatát hasz­nálta fel az izgatásra, amikor pedig saját vallomása szerint is Magyar­­országnak a háborúban való részvé­telét­ katasztrófának tartotta és a­ háború kimenetelét világosan látta. Az ítélet elhangzása után mind Béldy, mind védője kegyelmet kért. A Népbíróság ezután kegyelmi ta­náccsá alakult át és zárt ülésein hozta meg döntését. Béldyt a közön­ség hangos tüntetése közben rend­őrök sorfala között kísérték vissza cellájába. Sztálin és Churchill háromórás tárgyalása Potsdamban Tito: Viszonyunk a szomszéd államokkal mind jobban megszilárdul — Minimálisan 22 millió ember pusztult el a háborúban — Magyar jelöltek sok szerb szavazatot kaptak a vajdasági választásokon Truman elnök Berlinben beszélt az amerikai katonákhoz. Többek kö­zött a kvetkezőket mondotta: — Az amerikai nép egy jobb, bé­kés világ eljövetelét várja. Nem fe­ledkezünk meg arról, hogy mi a bé­kéért küzdöttünk és az emberiség jó­létéért, nem pedig hódításért. Nem akarunk területi nyereséget, sem anyagi előnyt. Békét és fejlődést akarta­k a® egész világ számára. Churchill miniszterelnök három óra hosszat tárgyalt Sztálin generálisz­szimusszal. A tárgyaláson és az ezt megelőző vacsorán a tolmácsokon kívül senki más nem volt jelen. Egyébként a Potsdamból érkező hírek még mindig nem menték túl az étlapok és a látogatások ismerte­tésén. Egy washingtoni hír szerint Truman elnök segítséget ígér Európának, de ellenértéküt meg­kívánja: Európa tegyen meg mindent, hogy Amerika minél gyorsabban befejezhesse a japán háborút. Ezzel kapcsolatban Capehart ameri­kai szenátor úgy nyilatkozott, hogy a japán békehírek konkrét tényeken alapszanak és a potsdami tárgyalá­sokon is szó van ezekről. Japán veresége A szenátor megállapítja, hogy Ja­pán máris vereséget szenvedett, de Amerikának meg kell jelölnie a fel­­tétel nélküli, vagy feltételhez kötött fegyverletétel pontjait. A háború gyors és győzelmes befejezése min­den szabadságszerető, demokratikus és emberiesen gondolkodó nép közös ügye. Egy svájci szakértő szerint a háború, amely 2077 napig tartott, a katonák közül 12—15 millió, a pol­gári lakosság köréből pedig 10—15 millió halálos áldozatot követelt. Eddig tehát minimálsan­ 22, de lehet, hogy 30 millió halott. Ehhez járul még 10—12 millió rok­kant, őrült és gyógyíthatatlan beteg, csúfolt, kijátszott, becsapott és tönkrenyomorított nemzet új útra akar lépni és hogy léphessen, lába elől elhányja a gazt. Hiába rikol­­toznak egyes tájakon azért, mert egy marokra való kis­ nyilast sza­badon eresztettek. Jól tették! Azokból még kikerülhetnek ren­d sebesültekkel, özvegyekkel és ár­vákkal a háború áldozatainak száma még sokkal több. A háború másik oldalát mutatja egy amerikai hír, amely szerint az Egyesült Államok 1942-ben 4100, 1944-ben 7400 millió dol­lárt költött havonta a háborúra. Az államadósság 1944 végén 230.600 millió dollár volt. Az amerikai felfogás egészséges irányára mutat Patterson amerikai államtitkárnak egy nyilatkozata. Egy képviselő ugyanis azt a kijelen­tést tette, hogy Stimson hadügy­miniszter azért kénytelen lemondani, mert megengedte, hogy kommunis­ták szivárogjanak be a katonaság körébe. Az államtitkár erről kijelen­tette: az a tény, hogy valaki a Kom­munista Párthoz tartozik, vagy a spanyol háborúban részt vett, nem akadályozza meg senkinek az előrehaladását a katonai pá­lyán. Tito a szakemberekről Tito tábornagy Újvidéken nagy beszédet mondott, amelyben kitért az időszerű napi kérdésekre és az ország külpolitikai céljait vázolta, beszédéből a következőket idézzük: — A vajdasági választások kitű­nően sikerültek. Rövidesen megtartják az or­szágos választásokat, amikor döntenek az ország államformá­ja felöl. Ma nem az a kérdés, hogy Titónak ilyen, vagy olyan kormánya lesz-e, hanem az ország jövőjéről van szó... Szakértőkre, tapasztalt tisztviselőkre, politikusokra is szükségünk van, kik a mi vonalunkon haladnak. Olyan szakemberekre van szük­dés munkásemberek. De a vezetők, a háborús fenevadak, az ember­­nyúzók, a főpribékek, akik egész megyéket néptelenítettek el egyik napról a másikra, azok nem fog­nak szabadulni. A Nép bíróságá­nak a Nép szellemében kell mérni az igazságot. És a Nép azokra két­ség, akik dolgozni s nem romb­olni akarnak. Aki dolgozni akar, tekintet nélkül arra, hogy tisztviselő, értelmiségi, akármilyen szakmához vagy párthoz tartozott a múltban, elfogadjuk ... Ha az egész régi állami apparátust fel tudtuk volna használni, nem hoz­tunk volna az állásokba partizáno­kat ... De nincs elegendő szakembe­rünk, ebben van a gyengeségünk. Ezt a gyengeséget kihasználják né­pünk ellenségei... A népnek ebben segítenie kell bennünket, mert min­dent nem oldhatunk meg egyedül. A külpolitikai kérdésekről a kö­­vetkzőket mondotta: — Viszonyunk napról napra mindjobban megszilárdul a szom­széd államokkal, azokkal az or­szágokkal, amelyeknek ma népi kormányaik vannak... Azt akar­juk, hogy szilárd kapcsolatok fűzzenek össze és gazdasági és politikai együttműködéssel még jobban megerősítsük országun­kat ... Soha nem követeljük az elszigetelődés politikáját. Végül kijelentette Tito, hogy Ju­goszlávia egységét minden erővel megvédik és igyekeznek békés úton felépíteni Jugoszlávia jövőjét. A jugoszláviai helyzetre igen jel­lemző, hogy a különböző nemzeti­ségi szavazók megtalálták egymást a vajdasági választásokon — írja a Borba. — A választásokon sok szerb is magyar jelöltekre szava­­zott. Jelentik még: Szung, Kína miniszterelnöke sze­rint a Japán elleni háború még ez évben, de legkésőbb 1946 elején vé­get ér. Szung nyilatkozata az első jóslat a háború időtartamára nézve. A miniszterelnök nagy megelége­déssel nyilatkozott moszkvai tárgya­lásáról és kijelentette, hogy a kínai kormányt rövid időn belül teljesen újjáalakítják. Negrin, a köztársasági Spanyol­­ország utolsó miniszterelnöke Mexi­kóban minisztertanácsot tartott, amelyen a spanyol pártok egységét igyekeztek megoldani. A francia Kommunista Párt, elv­ben az egyetlen és szuverén alkot­­mányozó gyűlés mellett foglalt ál­lást. Piacenzá­ban letartóztatták Ma­­teotti gyilkosát. A Németországot megszálló ame­rikai hadsereg szabadon bocsátott másfélmillió német katonát. Ez a szám egyharmad része az amerikai katonák által ejtett valamennyi fo­golynak. Belgrádiam véget ért a balkáni ifjúsági kongresszus, amely meg­alakította a Balkáni Országok Ifjú­ságának Tanácsát. A szovjet hatóságok 250 tonna rotációs papírt adnak a magyar sajtónak közölte Puskin követ a miniszterelnökkel A Szövetséges Ellenőrző Bizottság politika-, tanácsadója, Puskin követ, pénteken délben egy órakor látogatást tett a miniszterelnök­­nél. Az időszerű politikai kérdések megbeszélése után közölte, hogy a szovjet hatóságok 250 tonna rotációs papírt bocsátanak a demo­kratikus magyar sajtó rendelkezésére. halált, akik a népet ámították és pusztították. Ez a jog, ez a tör­vény, ez az igazság. Béldy az első, de korántsem a legnagyobb és fő­ként nem az utolsó. Ma jött a bejelentés, hogy a Szövetségesek rövidesen átadják a magyar Nép-V»rr''e!áp*TipV 0 1 c* rr*-» - orwVKJ-i' 0 ' i bűnösöket: Szálasit és társait. A nép bírái előtt fogja látni Béldy után a többit is: a cinkosokat, a főbűnösöket, népünk megrontóit. Az ifjúság gyilkosa, Béldy után az ország gyilkosai következnek Nincs kegyelem, h­ ui - «-«in-

Next