Szabad Nép, 1945. július (3. évfolyam, 79-104. szám)

1945-07-21 / 96. szám

SZOMBAT, 1945 JÚLIUS V. SZABAD NÉP Szombaton adják át a forgalomnak az automatizált Teréz-központot Az újjáépítés során jelentős eredményt értek el az újjáépítésben résztvevő postások: Budapest egyik legfontosabb telefonközpontját, a Teréz-központot óriási erőfeszítések árán sikerült automatizálni. Ezt a központot is felrobbantották annakidején és a felszabadulás után kézikapcsolású forgalom indult meg. Most újra automataközpont lett és így megkezdődhetik a Teréz-központba tartozó területek nagyobbarányú bekapcsolása a telefonhálózatba. Az átalakított Teréz-központot Gerő Ernő elvtárs, kereskedelemügyi miniszter szombaton adja át a forgalomnak. Tildy a szlovákok és magyarok közös érdekéről A kisgazdapárt pénteken előadást rendezett a csehszlovák magyar viszony kérdéséről. Az előadáson Tildy Zoltán felszólalt. Hangsúlyozta, hogy a magyar demokrácia nehéz helyzetében nagy segítséget jelent, hogy Románia és különösen Jugoszlávia megnyitotta az utat a békés együttéléshez. Csehszlovákia nem nyújtotta ezt a segítséget. — Ez nem vád akar lenni, — mondta Tildy, — hiszen, ha nem lett volna a magyar reakció vétkes korszaka, Csehszlovákiában is máskép állna a magyarok helyzete. Tildy kérte, hogy a magyar közvélemény ne engedje magát bujtogatni a reakció sötét szelleme által. Ugyanez vonatkozik a szlovák közvéleményre is. Együttesen kell megkeresni a kiutat a szlovákság és magyarság közös érdekében. Csehszlovákia vezetőinek meg kell győződniük arról, hogy Magyarországon igazi demokrácia van. Az előadáson felolvasták a kisgazdapárt javaslatát, amely teljes állampolgári jogot kér azok számára, akik 1938-ig Csehszlovákiában éltek és a két nép baráti kapcsolatainak biztosítására szlovák magyar társaság létesítését ajánlja. Tanfolyam az üzemi bizottságok részére Az iparügyi minisztérium elhatározta, hogy tanfolyamokat rendez az üzemi bizottságok részére. Péntek délután a Ruggyantaárugyárban tartott értekezleten Bán Antal elvtárs, iparügyi miniszter jelentette be és beszédében a többi között a következőket mondotta: — A szakszervezetek és az üzemi bizottságok erejére támaszkodva, a dolgozók egészen más feltételekkel vesznek részt a termelésben, mint a múltban. Most az erős szakszervezet és az üzemi bizottság olyan hatalmi szervezet a munkásság kezében, amely, ha az üzemi bizottsági tagok részéről kellő szakértelemmel is párosul, feltétlenül biztosítja a munkásság vezető szerepét a gazdasági életben és a termelésben. Hogy üzemi bizottságainkat a tőkés ne mosolyoghassa le, hogy ne kezelhesse jóakaratú vállveregetéssel, szükségesnek tartjuk, hogy megtanítsuk őket a gyár vezetéséhez, szervezéséhez, a termelés racionalizálásához szükséges tudnivalókra. Reméljük, hogy a munkásság megérti ennek a lépésnek a fontosságát, megjegyzi belőle, hogy most, amikor állandóan újabb és újabb erőfeszítésre hívjuk fel a munkásságot, mindent megteszünk annak érdekében, hogy ennek a munkának gyümölcse a munkásság számára érjék és a tudás fegyverével akarjuk hatalmát megszilárdítani. __ \ berlini rádióállomás vasárnap hat év óta először misét közvetít. A hatóságok minden vonalon a legnagyobb mértékben támogatják az egyházak munkáját. Gerő Ernő miniszter bejelentése a Mávaut autóavatási ünnepségén. A szövetségesek pár napon belül kiadják a háború főbűnöseit, Szálasit és társait Az új, demokratikus Magyarországért! — köszönti a pirosbetűs felirat az érkezőket. A MÁVAUT szabolcs utcai hatalmas telepe, amely közel négyszáz autó üzembehelyezésével segítette eddig a Vörös Hadsereget a háború megrövidítésében, elkészítette első két közúti kocsiját az újjáépülő ország számára is. Néhány percre megálltak most a gépek, felharsant a kórus és a feldíszített kocsik köré odagyülekezett a munkásság, hogy megünnepelje fáradozása első eredményeit. A munkásindulók hangjai után F Szandtner elvtárs, a kommunista üzemi pártszervezet titkára rövid beszédben vázolta a telep eddigi teljesítményét. Utána Fazekas főtanácsos, az üzemvezetőség nevében mondott köszönetet a dolgozóknak, majd Gerő elvtárs, kereskedelemügyi miniszter mondott rövid beszédet. •— Örömünnep számunkra a mai nap ■— hangoztatta Gerő elvtárs —, mert látszik,, hogy a termelő munka eredményekre vezet. Öröm azonban a mai nap azért is, mert amikor egyes helyeken a vasútnál a termelőképesség bizony csökken, akkor a MÁVAUT dolgozói az előirányzottnál háromszáz órával rövidebb idő alatt készítettek el két hatalmas autót. Biztató dolog ez, hiszen az országot senki sem fogja helyettünk felépíteni. A munka azonban egymagában még nem elegendő. Nincs újjáépítés a reakció elleni harc nélkül. Bejelenthetem itt — emelte fel hangját Gerő elvtárs —, hogy a szövetségesek pár napon belül kiadják a háború főbűnöseit: Szálasit és társait. Gerő elvtárs ezután vázolta a közlekedés helyreállításáért folytatott hatalmas küzdelmet és a munkásegység megszilárdítására, valamint a fizikai és szellemi dolgozók összefogására hívta fel a munkásság figyelmét. A miniszteri beszéd után Kócsa elvtás, a vasutas szakszervezet nevében szólalt fel, majd a két munkáspárt küldöttei mondottak köszönetet a dolgozóknak. Végül az üzem rohammunkájában kiüló teljesítményt elért munkásokat, Völgyesi és Hermann autószerelőket, Beleznai lakatost, Zoldori villanyszerelőt, Nagy Béla fényezőt és Máyer János bognárt Hermann osztálytanácsos a minisztérium nevében pénzjutalomban részesítette. • Ezután ünnepélyesen adták át a közúti autóbuszt és teherkocsit. Görög Ilona, a Szabad Színház tagja és Gobbi Hilda, a Nemzeti Színház művésznője József Attilaversentel szórakoztatta a munkásokat. Örvendező ünnepe volt ez az autószentelés a MÁVAUT munkásainak. Egy élni akaró üzem válasza a csüggedőknek, ismét egy lépés az újjáépítés küzdelmei útján. Mindent a dolgozókért! Alapvető gazdasági intézkedések Jugoszláviában Roppant drágaság no., nálunk, — panaszolta valaki Jugoszláviában. — Képzeljet egy kilószahanna HO.—, a tojás darabja S.— és a kenyér kilója 4.— dinárba kerül. — Mit válaszolhattam volna erre? Hallgattam és irigyeltem. Jugoszlávia többet szenvedett a háborútól, mint mi. A fasiszták jobban kifosztották és a felszabadulás után az országban teljes gazdasági zűrzavar uralkodott. Szerbiában dinár járta, Horvátországban kma, a Vajdaságban pengő, Dalmáciában líra. Belgrádban vagyonokat fizettek egy kenyérért és az országban sokhelyütt éheztek. Virágzott a feketekereskedelem és valutázás. A reakció örömmel látta a gazdasági káoszt és minden erejével támogatta. — „Még két hét, és megdől a népuralmi rendszer!“ — vigasztalták egymást, szagban egységesen szabályozták órabéresek, szaktudásuktól függően, 6—19 dinárt kapnak. A havidíjasokat öt fizetési osztályba osztották. A legkisebb fizetés havi 1800, a legmagasabb havi 6000 dinár. További segítséget is nyújtottak a dolgozóknak. A házbéreket a háború előtti bérek 50 százalékával csökkentették és az alkalmazottak minden gyerek után napi 7 dinár segélyt kapnak. Amíg a fizetéseket 500 százalékkal emelték, a közszükségleti cikkek ára csak 100 százalékkal emelkedett. Az árak rögzítve vannak és azok betartását a néphatóságok szigorúan ellenőrzik. A gyáripar államosítása Jugoszláviában — mint ahogy azt Edvard Kardel miniszterelnökhelyettes megállapította — a gazdasági élet három tényezőből tevődik öszsze: magán-, szövetkezeti- és államgazdaságból. A magángazdaságot minden rendelkezésre álló eszközzel támogatják és megadják neki a lehetőséget, hogy részt vegyen az állam újjáépítésében. A szövetkezetek hihetetlenül megerősödtek és tagjaik számánál fogva a kereskedelem lényeges tényezőivé lettek. Egészen új azonban az államgazdaság helyzete. Tekintve, hogy a jugoszláv közvélemény arra az álláspontra helyezkedett, hogy azok a gyárak, amelyek a fasisztáknak dolgoztak, egyetemlegesen felelősek és egy-két vezető felelősségre vonása nem indokolja, hogy az üzemek továbbra is azok kezén maradjanak, akik kiszolgálták a fasisztákat — a gyárak legnagyobb része, körülbelül 80 százalékka, az állami használatban van. Ezek a gyárak ma nem haszonra dolgoznak, hanem azért, hogy minél olcsóbban, mennél többet termeljenek a dolgozóiénak. Az utolsó lépés az állam részéről a fogyasztó felé az úgynevezett népáruházak felállítása volt. Ezek minden városban, faluban működő kiskereskedések, melyeik habár az állam kezelésében vannak, semmi előnyt nem élveznek. Ugyanúgy fizetnek adót, ugyanúgy szerzik be az árut, mint a magáncégek, azzal azonban, hogy a gyártól a fogyasztóig bezárult a lánc, az állam elérte célját. Mint versenytárs kényszerítette a többi kereskedőt, a polgárilag megengedett, haszon betartására és hozzásegítette a dolgozókat, hogy olcsón szerezhessék be szükségleteiket. Gáti Róbert. Új pénzpolitika A nép és kormány azonban felismerte a veszélyt és közös erővel fogott a kérdés rendezéséhez. Kibocsájtották az új föderatív dinárt, amelyért nem a jegybank, hanem az állam szavatol. A régi bankjegyek beváltásával kapcsolatban lehetőség nyílt a szükséges pénzügyi intézkedések megtételére. Először a pénzpiacon feleslegben lévő és a spekuláció céljait szolgáló pénzt kellett lecsapolni. Ezért az ötezer dináron felüli összegek kifizetését 3 hónapra felfüggesztették. A széles néptömegek rögtön átlátták az intézkedés szociális vonatkozásait. A rendelkezés ugyanis azt eredményezte, hogy az eddig szabotáló tőke bekerült az újjáépítésbe és azok, akik eddig pénzükből éltek, most kényszerültek munkát vállalni. Azok az üzemek és gyárak viszont, amelyeknek termelő fontosságát a szakszervezet igazolta, havi részletekben visszakapták a befizetett pénz 30 százalékát. A háborús vagyon elkobzása A következő radikáls lépés a háborús nyereség beszolgáltatásáról szóló intézkedés volt, ami más szóval a fasiszta vagyonok elkobzását jelenti. Érthető tehát, hogy a dolgozók megelégedéssel fogadták azt a rendelkezést, mely szerint elveszik az 1941. április 6., és 1945 május 19. között szerzett háborús konjunkturális vagyont, ha az meghaladja a 25 ezer dinárt. Ezután az ár- és bérkérdést rendeznék. A fizetéseket az egész ár- Millomszitaselymek, sűrű Fémszövetek kaphatók KAMARÁS IMRE szita- és sodronyüzem, Fiumei-út 12-B Vorosilov tábornagy gépkocsit juttatott a nemzetgyűlés elnökének Latvoskin szovjet vezérőrnagy és Grigorjev követségi tanácsos felkereste Zsedényi Bélát, az ideiglenes nemzetgyűlés elnökét. Átnyújtották Vorosilov tábornagy levelét, amelyben a Szovjetunió marsallja üdvözletét küldi a nemzetgyűlés elnökének és értesíti arról, hogy egy Lincoln márkájú tizenkéthengeres gépkocsit bocsát rendelkezésére. Dr. Zsedényi Béla meleg szavakkal mondott köszönetet Vorosilov tábornagy kitüntető figyelméért. Erélyes intézkedések a papírellátás biztosítására Csepel és Szentendre fedezheti a szükséglet kétharmadát A kipattant papírbotránnyal kapcsolatban Bán és Gerő elvtársak haladéktalanul intézkedtek a papírellátás megjavítása érdekében. Az iparügyi miniszter szakértőt küldött a Neményi papírgyárba. A szakértő megállapította, hogy a gyárban jóval többet lehet termelni, mint az eddig előállított mennyiség. A gyár üzemi bizottsága is megerősítette ezt a véleményt. Napi négy vagon szénre van szükség és akkor beállíthatják a termelésbe a második gépet is. Gerő elvtárs közlekedésügyi miniszter a szén szállításához szükséges vagonokat rendelkezésre bocsátja. A szentendrei papírgyárból is olyan jelentés érkezett, hogy a termelés egyharmadát rotációs papiros gyártására lehet beállítani. •Ehhez csak faköszörületre van szükség, amelyet meg lehet szerezni. A csepeli Neményi-gyár és a szentendrei papírgyár megfelelő munkába állítása fedezni tudja az ország rotációs papírszükségletének kétharmadát. Ha pedig az ország többi vidéki gyárát is megfelelően munkába állítják, fedezni lehet az ország egész rotációs papíros szükségletét. A gyors eredménnyel biztató erélyes intézkedések csak azért kerülnek ilyen késve végrehajtásra, mert a miniszterelnökség sajtóosztályán vagy szándékosan vagy tehetetlenségből eddig szabotálással határos papírgazdálkodás folyt. 3 Megnyugvással és jóleső elégtétellel veheti tudomásul minden demokratikus magyar ember Csornoky Viktornak, a Független Kisgazda Párt főtitkárának a „Szabadság”-ban közölt nyilatkozatát. Csornoky hangsúlyozta, hogy a reakció igyekszik beszivárogni a demokratikus pártok soraiba, viszont a pártoknak kötelességük kisöprűzni soraikból a demokratának álcázott reakciót. Ebben a kérdésben nem ismerünk pardont és a tisztogatást könyörtelenül folytatni fogjuk a közélet egész területén, ahol csak szükségessé válik; ha kell, a magunk pártjában is mondotta Csornoky s igen határozottan leszögezte, hogy aki a pártok jó egyetértésének megbontására törekszik, vagy annak szükségességét csak vitássá is teszi, ellensége a magyar népnek. Üdvözöljük Csornoky szavait, annál is inkább, mivel tudjuk, hogy a Független Kisgazda Párt főtitkárának szavai mögött cselekedetek is vannak. Azok a diszszonáns hangok, amelyek a Kisgazdár Párt jobbszárnya felől foglalkoztatták a demokratikus közvéleményt, az utóbbi időben — legalább is a fővárosban — elhallgatta. A Kisgazda Párt, tovább fog haladni ezen az úton minden bizonnyal, Csolnoky nyilatkozatának szellemében és így kitakarítva, elszigetelve vagy jobb belátásra térítve a pártba befurakodott reakciós elemeket, erőteljesebben, belső gátlásoktól mentesen tud fellépni a demokratikus újjáépítés és a „külső” reakció elleni harc érdekében. Ezzel használ legtöbbet magának és az országnak. Az utolsó mordály A rémhírterjesztés első nagy „szezon“-ja a földreform végrehajtásakor volt. A reakció nem számított a gyors, biztos csapásra, tehetetlen volt s nem maradt más hátra számára, mint a sötétből kiabálni kígyót, békát, Ottó királyt, németek visszajöttét, angol, orosz ellentétet, Pesten felállított légvédelmi ágyúkat és egyéb otrombaságokat. Aztán jobb fegyverek is előkerültek a reakció fegyvertárából. A szabotálok hadát zúdította az újjáépítés ellen, borúlátó jóslatokkal igyekezett a dolgozók kedvét szegni. Beférkőzött a kormányba és a demokratikus pártokba, feljutott a szónoki emelvényekre. Most megint rosszul megy a demokrácia romlására spekulálóknak. Alsóbb és magasab hivatalok cserélnek gazdát, gyilkosokat fognak el, sőt már fel is kötik őket, a nép és a kormány együttesen törik le a szabotőrök mesterkedéseit. Megint előkerült hát a tehetetlenek fegyvere, az utolsó mordályt sütögetik, rémhíreket terjesztenek. Persze, jól megválogatott rémhíreket, forradalomról és kézigránátról — éhes disznó makkal álmodik, a demokratikus pártok egységének szétbomlásáról. Azonban ez az utolsó mordály is csütörtököt fog mondani. Pártunk demokratikus és nemzeti összefogást munkáló politikájának fényében semmivé válik a puccshírekről suttogó sötét provokáció. Bolgár érzelmű macedónok felett ítélkezett — a Magyar Nemzet szerint — Jugoszlávia Népbírósága és az az olvasó, aki még nem tudja, mely lapok szavait nem kell túlságosan komolyan venni, bizonyára csodálkozva kérdi: hát a demokratikus nemzetiségi politikájáról ismert Jugoszláviában elítélnek valakit azért, mert bolgár érzelműt Hát nem! A vádból kiderül, hogy nem bolgár érzelmű, hanem fasiszta érzelmű macedónokról, hazaárulókról, tömeggyilkosokról van szó. És mind a jugoszláv, mind a bolgár demokrácia iránti rokonszenvünk tiltakozik az ellen, hogy ezeket a fasisztákat, „bolgár érzelműeknek“ nevezzék. Egy másik helyett a Magyar Nemzetben „egy olvasó“ írja, hogy Szlovákiában hitlervilág Van, amit legjobban bizonyít, hogy Hodzsa parasztpártját nem engedélyezték. Szlovákiában valóban sok minden emlékeztet a letűnt hitlervilágra. Talán még egy körülmény hiányzik: Hodzsa „paraszt pártja". Ez a párt — az agrárpárt — az agrárbankok, a legreakciósabb földesúri, nagytőkés csoportok pártja volt. Vezéreik — Berán és társai, Hitler szálláscsinálói — Népbíróság elé kerülnek Csehországban. Várjon mit szóljanak ahhoz Cseh Szlovákiában, hogy egy pesti lap a demokrácia, nevében ennek a pártnak újjászületését sürgeti.