Szabad Nép, 1945. július (3. évfolyam, 79-104. szám)
1945-07-22 / 97. szám
VASÁRNAP, 1945 JÚLIUS 22 SZABAD NÉP Három hét múlva az egész országban megkötik a kollektív szerződéseket A vidéki kollektív szerződések kérdése többször foglalkoztatta a napisajtót. A kollektív szerződések előkészítő munkái befejeződtek és a napokban összeülő bizottságok Nagy- Budapest kivételével az egész ország területén szabályozzák a bérkérdéseket Július 27-én ül össze a szellemi munkavállalók bizottsága, július 30-ától kezdődően pedig valamennyi szakma kiküldöttei kezdik meg a tanácskozásokat Mivel az egyes bizottságoknak 10—10 nap alatt meg kell oldaniuk feladatukat, valószínű, hogy augusztus 20-ig valamennyi szakma kollektív szerződését megkötik. Felakasztottak egy embertrtó kereslegényt A Népbíróság Gerendai-tanácsa szombaton tárgyalta Katz József 30 éves pestszenterzsébeti hentesmester bűnügyét. Katz Borban a 101/81. számú munkásszázad szakaszvezetője volt és szadista kegyetlenséggel kínozta, éheztette a munkaszolgálatosokat, sőt több embert agyonlőtt. Ugyanezt a bánásmódot tanúsította, amikor Borból menekülni kellett és Magyarország felé visszavonultak. Aki a sorból kidőlt, azt kegyetlenül lelőtte. Kerettársait is a munkásokkal való embertelen bánásmódra biztatta. A bíróság előtt tagadott, de a század megmenekült tagjai rendkívül izgalmas szembesítési jelenetek során szemébe mondták kegyetlenkedéseit. Dr. Szmetén Károly népügyész vádbeszéde után a Népbíróság halálra ítélte, kegyelmi kérelmét pedig elutasította. A halálos ítéletet délután a Markóutcai fogház udvarán végrehajtották. A demokratikus pártok nagygyűlése Angyalföldön Szombat délután szabad téren hatalmas tömeg előtt tartották meg az ország gazdasági újjáépítése és a reakció elleni fokozottabb harc érdekében meghirdetett nagygyűlést. A Szociáldemokrata Párt részéről Szamai Lajos, a Magyar Kommunista Párt részéről Orbán László, a Kisgazdapárt részéről Horváth János, a Nemzeti Parasztpárt részéről Molnár József, a szakszervezetek részéről Szűcs István beszélt. SZAKSZERVEZETI HÍREK A Megéri alkalmeraottasé Szakszervezete (BéikhánábChi (Efotvas utca 26/a) július 37-én délutáni határaikor az építő- és építőanyag Tpttri szakosztály ülést tart A Cukrászok és Édesipari Munkások Saaikszervezete felhívja az édesipari üzemákot, hogy az újjáépítés rolle/minumként sannak felajánlott termékekről alkótó jelentésüket, valamint a szemináriumokra jelentkezők névsorát küldjék be a központiba. Az OMSE bizalmi testület július 25-én délután M 6 órakor fontos tárgyban ülést tan. (Ertzsébet körút 51.) A Magyarországi Könyvnyomdai Munkások Egyesülete Választmánya folyó hetszín, csütörtökön délután 2 órakor ülést tart.A felügyelőbizottság 1 órakor könyv, vizsgálatot tan. Kérik a választmányi és felügyelőbizottsági tagok pontos megjelenését. Háem hm év L Audics Erzsébet: MUNKÁSOSZTÁLY ÉS NEMZET (Szikra-kiadás.) Évtizedeken át akarták a hazaárulás bélyegét a munkásosztályra nyomni. Ma erre az osztályra vár a feladat, hogy kivezesse a magyar nemzetet abból a katasztrófából, amelybe az úri reakció hazafias mázba rejtett osztály önzése döntötte. Képes-e, hajlandó-e a magyar munkásosztály ennek a nemzetmentő feladatnak az elvégzésére ? Ezt a kérdést tárgyalja Andics Erzsébet most megjelent könyve. A hazaszerettet fogalma — a reakció megfogalmazásában egybeesett az országterület fogalmával. Ez nem csupán téves felfogás, hanem jól megfontolt, hazug propaganda volt. A revíziós propaganda azt a céllt szolgálta, hogy a trianoni Magyarország népe a nyomor okozóját ne elnyomóiban, az úri reakcióban lássa, hanem egyesegyedül a békeszerződésekben. Aki ezt a felfogást nem osztotta: hazaáruló volt. Aki csonka Magyarországot akarta mennyországgá tenni, az itt élő nép helyzetét gyökeresen megjavítani: hazaáruló volt. Aki nem szajkózott a „Kárpátok bérceiről”, a „szőke Tiszáról” hanem e bércek alján, a Tisza völgyében lakó nép senyvedése ellen emelt szót: hazaáruló volt. Amikor pedig a Trianon előtti területek egy részét visszacsatolták, bebizonyosodott az „élettér“ elméletének hazugsága. A nagyobb ország nem nagyobb jólétet, hanem több nyomort hozott. Nem azért, mert nagyobb lett az ország. Azért, mert a területeket Hitler kezéből a reakció erősödése és a magyar függetlenség megcsorbítása árán kaptuk. Lám, ez volt az úri reakció hazafiassága, amely csak a harácsolást, az egyéni nyerészkedést takargatta. A munkásosztálynak ehhez a hazafiassághoz köze nem volt. Az igazi hazafiasság, mely a nemzet túlnyomó többségének anyagi és szellemi boldogulását akarja, Magyarországot nem az ezerholdak, hanem a dolgozók mennyországává akarja tenni. Ezt a hazafiasságot csak a leghaladóbb osztály képviselheti. A magyar polgárság, mely mindig megalkuvó magatartást tanúsított az uralkodó hűbéri — földesúri osztállyal szemben, — nem vállalhatta ezt a hazafiasságot. A munkásosztálynak kell ezt vállalnia, íme, így válaszol Andriis Erzsébet könyve a feltett kérdésre, s rámutat arra is, hogy — a reakció állításai ellenére — az osztályharc és a nemzetköziség nem áll ellentétben a hazafiassággal, hiszen az osztályharc a dolgozók — a nemzet gerince — színvonalának emelését célozza, a nemzetköziség pedig a nemzet érdekeit az emberiség általános érdekeivel egyezteti össze — és ezzel biztosítja a nemzet igazi fejlődését. A „Munkásosztály és nemzet” második részében a magyar történelmen keresztül világítja meg a magyar nagybirtokos osztály nemzetellenes szerepét a magyar nép nemzetfenntartó szerepével szemben. Ami a magyar történelemben a nemzeti egység kialakulásához, a nemzet erejének gyarapításához hozzájárult, az mind a földesúri, főnemesi osztály nemzetellenes szerepét a magyar nép nemzetfenntartó szerepével szemben. Ami a magyar történelemben a nemzeti egység kialakulásához, a nemzet erejének gyarapításához hozzájárult, az mind a földesúri, a főnemesi osztály elleni harcban született meg, így Mátyás király nagy reformjai, Rákóczi Ferenc szabadságharca is. A magyar történelem legsötétebb fejezetében mindenütt döntő szerepet játszott az úri reakció osztályönzése. Mohácsot Dózsa parasztjainak lemészárlása, az ország véderejének meggyöngítése előzte meg. A világosi fegyverletétel a császári hiénák soraiban ott találja a Majláth, Dessewffy, Zichy, Apponyi és Andrássy grófokat. Az 1918—19-es forradalmakkal szemben Bécsben, Párizsban kerestek segítséget Telekiék, Horthyék, Bethlenék. Ez az osztályönzés kergette a magyar úri reakciót már az 1867-es kiegyezéskor a nemzet függetlenségre törő németség karjaiba. Ez sodorta a magyar nemzetet — minden nemzeti érdekével ellentétben — két világháborúba. Még a nemzeti érdekeiket lábbal taposó román, bolgár, finn, olasz fasiiszta államok között is kitűnt a magyar úri reakció nemzetellenessége, mert félve a függetlenségi arcvonal fasisztaellenes erejétől, még akkor is folytatta a háborút Hitler oldalán, amikor a többi csatlós állam burzsoáziája már mentette, ami menthető volt. A magyar történelem helyes értékelése, a reakciós „hazafiság” igaz megvilágítása megmutatja: a munkásosztály képes és csak a munkásosztály képes a magyar nemzetet a fejlődés, a boldogulás útjára vezetni. Ezt a választ kapjuk Andics Erzsébet könyvéből. Bp. Vorosilov helyettese, Puskin követ és Grigorjev tanácsosa Nemzetgyűlés elnökénél Puskin, Szovjetoroszország követe, továbbá Vorosilov tábornagynak, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnökének helyettese és Grigorjev követségi tanácsos szombaton délután egy órától három óráig hosszabb megbeszélést folytatott dr. Zsedényi Gyulával, a nemzetgyűlés elnökeivel, a nemzetgyűlés elnökségén. A látogatók barátságos beszélgetés után megtekinttették a parlament épületét. Gerő elvtárs jelenlétében kezdte meg gépi kapcsolását a Teréz-központ Szombat délután Gerő Ernő elvtárs kereskedelmi és közlekedési miniszter Pozsgay Gyula államtitkár kíséretében megjelent a Teréz-központban. Rövid ünnepség keretében tért át a központ a kézikapcsolásról a gépi kapcsolási rendszerre. Kónya Sándor műszaki igazgató beszámolójára Gerő Ernő válaszolt. Beszélt a nagy feladatokról, amit az országnak meg kell oldani, példának állította az ország dolgozói elé a Teréz-központ alkalmazottait, akik , az előírt időnél jóval hamarabb helyezték üzembe a gépi kapcsolási központot. — Ez a tény is bizonyítja, mondotta Gerő elvtárs, hogy bár néhol valóban észlelhető a munkafegyelem lazulása, mégis vannak üzemek, ahol ez a munkafegyelem szilárdabb, mint valaha volt. Ha az üzem, melyben haladunk,, ma még kicsiny, akkor biztosak lehetünk benne, hogy meggyorsul és egy-két éven belül az előrehaladás menete olyan nagy lesz, amiről ma még álmodni sem merünk. A jövő héten a József, illetve a Lipót-központok is áttérnek a gépi kapcsolásra. Varga Béla nemzetgyűlési képviselő nyilasmentése Ismét vád alá helyezik a soproni megyevezetőhelyettest (A Szabad Nép soproni tudósítójától.) Aki a soproni utcán végigmegy, német és magyar szót hall. A svábok nagyrészt hazaárulók, volksbundisták voltak. A magyarok közül talán sehol anynyian nem tartoztak az Ébredők közé, a Héjas—Prónay—Ostenburgi különítményekbe, mint itt. Ráadásul a Vörös Hadsereg elől idemenekültek a fél ország fasisztái, itt bújtak meg a környéken, vagy Németországból ide szivárogtak vissza. A rendőrség állja a harcot. Volksbundistákkal, SS-katonákkal, magyar fasisztákkal tölti meg az internáló táborokat, a börtönöket, s el is végzi nemzeti fontosságú feladatát, ha nem vetnek gáncsot elébe. Amikor a politikai rendőrség Rozmán Ferenc nyilas megyevezetőhelyettest elfogta, a városban megint tisztább lett a légkör. Rozmán úr nem tartozott az egyszerű megyevezetőhelyettesek közé. Közismerten jóbarátja volt Szálasi Ferencnek, aki 1937-ben és 1942-ben Sopronban nála lakott. Kovarczhoz is meghitt szálak fűzték, Széchenyi Lajos nyilas képviselő számára pedig korteskedett. Bennfentessége annyia közismert volt, hogy amikor a nyilasok letartóztatták a veszprémi megyéspüspököt, az hozzá fordult, kérve, hogy Vajadnál, Rajnissnál és Szöllösinél pártolón terjessze elő kérvényeit. A Népbíróság előtt Rozmán úr tagadta, hogy megyevezetőhelyettes lett volna, annak ellenére, hogy írásban bizonyítja két újságcikk és két levél. Az egyikben az öcscse gratulált kinevezéséhez. Két mentőtanúja közül az egyik a nyilas idők polgármestere, a másik egy minden rendszert végigszolgált közhivatalnok. Szóval az eset világos és a demokratikus soproniak már örültek, hogy hosszabb időre megszabadulnak tőle. De nem így történt. A Népbíróság előélete és a bizonyítékok ellenére felmentette. A magyarázatot egy levél adja meg, amelyben Varga Béla bizonyítja, hogy a nyilas Rozmán Ferenc mindig hűséges, jó barátjának , bizonyult. Utal arra is, mintha a megyevezetőhelyettes testvérnek az ellenállási mozgalomhoz is lett volna valami köze. Mindezt az ideiglenes nemzetgyűlés képviselője és a Független Kisgazdapárt egyik vezetője írta alá. Ez a harmadik mentőtanú elég is volt a soproni Népbíróság számára Rozmán felmentéséhez. Szerdán hagyja el Svájcot a segélyt hozó gépkocsikaraván A svájci rádió péntek esti nyolcórás adásában közölte, hogy a Bécs, Budapest és Bukarestbe irányuló tehergépkocsioszlop július 25-én hagyja el Svájcot és a következő városokat érinti: München, Salzburg, Linz, Bécs, Budapest, Nagyvárad, Kolozsvár, Brassó, Bukarest. A 21 tíztonnás teherautón 200 tonna áru van, köztük 37 tonna gyógyszer. Egy külön teherautó az utánpótlást szállítja, a gépkocsioszlopot két személyautó kíséri. Nyolc kocsi marad Bécsben, tíz Budapesten és hét Bukarestben. Bukarestben leraknak 18 tonna gyógyszert, 17 és fél tonna különféle élelmiszert, 21 tonna különle-7 ricloretilént megvételre keresünk. Piszikos Isapotban is. Vegytisztító üzem, Budapest, Deák Ferenc-u. 16. ges élelmiszert, mint csokoládét, kávét, stb., valamint másfél tonna ruhaneműt. Ezeket a román civillakosság részeire, jóléti, zsidó intézmények, kórházak részére szállítják. Jugoszlávia és Bulgária között megindult a postaforgalom. Chilében elárverezik a lefoglalt német vagyonokat. Bordeaux kikötőjébe a háború befejezése óta először futott be kereskedelmi hajó. Az amerikai csapatok novemberig kivonulnak Iránból. Az általuk épített vasutakat, amelyen a Szovjetunió részére szállítottak hadianyagot, ajándékképpen átadják Iránnak. A francia rádió jelentése szerint a szövetséges hajóhad benyomult a tokiói öbölbe. n. G. Fazekas Erzsébet: A FELSZABADULÁS ÚTJÁN Katona, a forradalom katonája ennek a riportkönyvnek a szerzője. A spanyol köztársaság hősies harcaitól Nyugatmagyarország felszabadításáig mindenütt jelen van, ahol a forradalmi demokrácia élethalál harcát vívja a reakcióval. Persze, nem a „kiküldött tudósító”, nem az érdektelen riporter szemével látja meg és jegyzi fel az eseményekben „az érdekeset”. Neki minden megörökítésre érdemes, ami a forradalom, a diadalmas demokrácia ügyét szolgálja. Szeretet és gyűlölet láttatja vele az eseményeket, a szereplőket, a nép barátait és a fasisztákat. Utazás az időben — 1936-tól 1945-ig — a vonzó sajátossága ennek a könyvnek. Mert bár a riport színhelye Spanyolország, Szovjetoroszország, Norvégia, Franciaország, Belgium és Magyarország, a riportok hangját nem a területek váltakozása színesíti, hanem azzal válik izgalmasan forróvá, hogy egyre jobban közeledik 1945-höz, a felszabadulás, a diadal esztendejéhez. Ezért van, hogy riportjainak legsikerültebb darabjai a magyar földön íródtak. (Gy. N.) in. 5 Kapható: mind«n fűszer- és élelmi sz • rö * I» tb • n Kis- és nagykereskedőknek gyártelepünkön Bp.: Vili., Conti u. 25. Árukiadás: reggel 1 9-től IS óráig. Petőfi, Tolsztoj, Marx és Szabó Ervin a Békes téren A Béke-tér lombos fái között, fáz, ahol még nemrégiben Pepita Jack és Puffantó Bili kalandjait árulták húsz fillérért, ma fényesre lakkozott sárga villamoskocsi állomásozik. Tetejéről nagy tábla hirdeti: a Fővárosi Könyvtár I. számú mozgó kölcsönkönyvtára. Bent a kocsiban barna könyvállványok komolykodnak. Kétezer kötet Szépirodalmi, társadalomtudományi, ismeretterjesztő könyv sorakozik egymás mellett. Munkások, diákok, tisztviselők látogatják a könyvtárat, öt és hat óra között szinte zsúfolt a villamos. A könyvtáros, fiatalember, készségesen világosítja fel az érdeklődőket ! — Húsz pengő egy évre a tagtól. Hetenként háromszor állunk ide a Béke térre. Hétfőn, szerdán, pénteken. Délután négytől hétig lehet cserélni a könyveket. Egy sportruhás fiatalember gyanakodva vizsgálja az állványokat. — Valami izét, — valami kalandosat keresek. A könyvtáros csóválja a fejét. — Azt nehezen talál itt. Hosszas keresés után rászánja magát egy Móricz Zsigmond könyvre. — Önmagában nem adhatunk regényt, sajnálom, ez a szabály. Regénnyel ismeretterjesztő könyvet is kell kölcsönvenni. A sportruhás nagy probléma előtt áll. Végre elkéri aSzovjetunió kommunista pártjának történetét. Nehéz szívvel viszi magával, de idővel már keresni fogja a hasonló tárgykörű könyveket. A mozgó könyvtár gyengéd erőszakkal neveli helyes irányba az olvasókat. A beiratkozáshoz elég a lakásbejelentő és valamilyen személyazonossági lap. A könyvtár még csak néhány napja működik, de tagjainak száma már megközelíti a százat. Az olvasók hatvan százaléka fizikai munkás és negyven százaléka értelmiségi. Az olvasók között sok a tanonc. Kedd, csütörtök és szombat délután a Bosnyák térre szállítják a kultúrát; a jövő héten a könyvtár, kocsi — a I. számú — a kőbányai Liget téren és a kispesti villanytelepnél áll meg. Miután az olvasók megváltották átszállójegyüket a kultúrához, a könyvtár csönget és hazamegy a remizbe. Ha így megy tovább, nemsokára a villamoskönyvtáron és für többen fognak lógni — az olvasók. Enczi Endre Vas Zoltán: TIZENHAT ÉV FEGYHÁZBAN (A Magyar Kommunista Párt kiadása. ) Sokéves fegyházélmények. A lét és nemlést határán vergődő ember élményei. A szerző — bizonyára ösztönösen — megtalálta azt a kifejezési formát, ami legtermészetesebben illik ezekhez az életcsúfoló élményekhez: a naplót. A börtön cellájában az önkínzó fogoly önmagához beszél. A naplóban is. A napló önvallomása. Felszínre jutnak elnyomott emlékek és a mindig jelenlévő, kínzó öntudat problémái. Vas Zoltán börtönnaplója csak részben enged annak a kísértésnek, hogy ilyen lélekelemzés példája legyen. A sok börtönnaplótól igen fontos ponton különbözik. Nem műkedvelő pszichiáter ő, hanem forradalmár. Azért került börtönbe, mert harcos kommunista. Forradalmársága nem betanult lecke vagy magatartás. A vérében van. Meggyőződéséért kész a börtönben is tovább szenvedni. Harc a proletariátus győzelméért — ez az ő hiszekegyje. Harc a proletariátus győzelméért —, ez az indítéka könyvének is. Azért is, hogy használjon vele a proletariátus nagy ügyének. Még naplójában sem ér rá lélekelemzésre. Tanítani, agitálni, küzdeni a nagy célért, minden lélekzetvétele ezt a célt szolgálja. Ennek a naplónak minden sora megható hitvallás a kommunista igazság mellett. Ez teszi izgalmas és nagy élménnyé Vas Zoltán könyvét. (Gy. N.)