Szabad Nép, 1945. augusztus (3. évfolyam, 105-129. szám)

1945-08-01 / 105. szám

VIIAC PROLETÁRJA! EGYESÜLJETEK! SZABAD NÉP a kis Faraghók eltávolítá­sáról — Újabb segítséget kapnak a vasuta­sok — Nagybérletek helyett kisemberek kapnak halászati jogot — Az iparban fog­lalkoztatott vidéki tisztviselők módosított kollektív szerződése 1 A M A G Y AR KO MM­­J N­ISTA P­Á RT KÖZ­PO­N­T­I LAPJA 1 DJ ÉVFOLYAM, 105. SZÁM ÁRA 3 PENGŐ SZERDA, 1945 AUGUSZTUS 1 Határozat a miskolci, tatabányai, szegedi és pécsi gyűlésekről A Magyar Kommunista Párt központi vezetőségének titkár­sága július 30-iki ülésén köszö­netet szavazott az északmagyar­országi területi bizottságnak és a miskolci szervezet vezetőségé­nek, a budapesti területi bizott­ságnak és a tatabányai szerve­zet vezetőségének, a délmagyar­országi területi bizottságnak és a szegedi szervezet vezetőségé­nek, valamint a dél-dunántúli területi bizottságnak és a pécsi szervezet vezetőségének a jú­lius 15-iki miskolci, a július 22-iki tatabányai és a július 29-iki szegedi és pécsi nagy­gyűlések előkészítése körül ki­fejtett kitűnő­­munkájukért, amelynek köszönhető a Magyar Kommunista Párt tömeggyűlé­seinek teljes sikere. 20.000 ember pusztult el a fővárosban az ostrom alatt Elkerülte Budapestet a tífuszjárvány A Magyar Orvosok Szakszerveze­tében dr. Burger Tibor elvtárs, a szé­kesfőváros tisztifőorvos-helyettese előadást tartott. Előadásából kitűnt, hogy Budapesten az ostrom előtt 6000 orvos működött; most a szá­muk 3800. Budapestnek 31.000 kór­házi ágya volt; ma használható ál­lapotban 9800 ágy van. Megállapí­totta, hogy az év első felében 403 hastífuszmegbetegedés történt, a ki­ütéses tífuszmegbetegedések száma 832 volt. Ma a vérhasmegbetegedé­­sek lépnek fel járványosan a fő­városban és több mint 50 százalékuk a kisgyermekeknél és az öregeknél halálos lefolyású, ami a rossz táp­lálkozás következménye. Budapest az energikus intézke­­é­ések nyomán elkerülte a fe­nyegető tífuszjárványt. 250 009 embert oltottak be hastífusz el­len. A továbbiak során az előadó is­mertette a csecsemőhalandóság kér­dését és megállapította, hogy az a békeidők kétszeresére, 25 százalékra ugrott fel. Az ostrom alatt a fővárosban körülbelül 20 ezren pusztultak el. Természetesen ebben a számban nincsenek benne a katonahalottak és a tömegsírok polgári áldozatai. Hü­­vösvölgyben egyetlen tömegsírban még most is több mint 7000 katona, és ismeretlen halott van összezsú­folva. Mintegy 10.000 halott fekszik még a főváros közterein; az ed­dig kihantolt halottak száma 6000. A tüdőbajmegbetegedések száma kétszeresére emelkedett. Súlyos pro­­bléma a nemi betegségek elterje­dése. Békében átlag 50 ezer nemi beteg volt az országban; ez a szám, amelyben nincs benne Budapest, negyedmillióra emelkedett. A polgármester 3 és félmilllió pengőt átlőtt új nemibeteggon­­d­ozó intézetek felállítására, ame­lyek száma augusztusban 9-re növekszik. Végül az előadó bejelentette, hogy a külső kerületekben egészségügyi intézményeket és rendelőintézeteket nyitnak. ­ A kommunista párt tömegereje A „Szabad Nép“ mai száma közli a Központi Vezetőség Titkár­ságának határozatát, melyben kö­szönetet szavaz az északmagyar­­országi területi bizottságnak és a miskolci szervezet vezetőségének, a budapesti területi bizottságnak és a tatabányai szervezet vezető­ségének, a délmagyarországi terü­leti bizottságnak és a szegedi szer­vezet vezetőségének, végül a dél­dunántúli területi bizottságnak és a pécsi szervezet vezetőségének a a miskolci, tatabányai, szegedi és pécsi tömeggyűlések előkészítése körül és teljes sikere érdekében kifejtett kitűnő munkájukért. Ez a határozat látszólag csak a kommunista párt belső ügye, mégis kikívánkozik a „Pártügyek“ rovatból, mert országos jelentő­ségű kérdést érint. Pártunk szegedi nagygyűlésén 70.000 ember vett részt, Pécsett ugyanaznap 40.000 ember. Egy héttel előtte Tatabányán 30.000-en, Cegléden 10.000-en hallgatták a kommunista párt szónokait. Ezt megelőzően Miskolcon 40.000 em­ber hallgatta Rákosi Mátyás elvtársunkat. Mit bizonyítanak ezek a szinte példátlan erejű, im­pozáns seregszemlék? A Magyar Kommunista Párt tömegerejét, hatalmas és növekvő befolyását a magyar dolgozó népre. Szervezeteink jó munkát végez­tek: az agitáció, a propaganda, a gyűlés-szervezés technikája terén. De nincs az az agitáció és propa­ganda, m­i is az az ügyes szerve­zési technika, mely egymagában biztosítani tudná, hogy a kommu­nista párt gyűléseire hétről-hétre tízezres tömegek jelenjenek meg, ha a tömegek közömbösen vagy ellenségesen állnának szemben a kommunista párt hirdette igaz­ságokkal, ha a nép nem bízna pártunkban, ha nem övezné pár­tunkat egyre növekvő szeretettel. Tömeggyűléseink tapasztalatai alapján büszke örömmel állapít­juk meg, hogy a Magyar Kommu­nista Párt nagy és erős párt, a szó igaz értelmében a magyar nép pártja. A feladat: tovább erősíteni pár­tunkat! Hatalmas, erős, nagy kommunista párt nélkül nincs erős és hatalmas magyar demo­krácia. Az erős kommunista párt védi és oltalmazza a magyar de­mokráciát: ha tehát naggyá és erőssé tesszük pártunkat, akkor a magyar nép, a magyar demo­krácia ügyét szolgáljuk. Tömeg­gyűléseink átütő sikerét nemcsak saját pártunk sikereként köny­velhetjük el, hanem az egész ma­gyar demokrácia sikereként, mert azt az erőt, amelyet tömeggyűlé­seinken megmutattunk, a magyar demokrácia érdekében mozgósí­tottuk. Pártunk néhány hét óta folyó vasárnapi vidéki gyűléseit a re­akció elleni harc és tömegmozgó­sítás jegyében kezdtük el. A re­akció a kommunista pártot igye­kezett és igyekszik elszigetelni, politikai befolyását aláásni. Pár­tunk válasza erre az volt: állunk elébe! Nézzük meg: kit támogat a nép? Hadd derüljön ki ország­világ előtt: igaz-e a reakciósok­nak az a suttogó propagandája, hogy pártunk nem saját tömeg­erejének köszönheti politikai be­folyását, hanem egyéb, külső té­nyezőknek? Nézzük meg: állnak-e a kommunisták mögött jelentős tömegek ? Nos, vasárnapi gyűléseink meg­adták a választ arra a kérdésre: el lehet-e szigetelni a magyar nép­­től a kommunista­­pártot? Sőt, ennél többre adták meg a választ Az angol rádió bőven ismerteti az európai helyzetet az angol választá­sok után. A Manchester Guardian idézve utal arra, hogy Angliában „csendes forradalom” ment végbe és felveti a kérdést, követi-e egy euró­pai „forradalom” a szigetország for­radalmát. Franciaországba az alkot­mány­vitában igen erélyesen lépnek fel de Gaullelal szemben. Spanyol­­országban a kormány kétségbeesé­sére a nép lelkesen fogadta az ang­liai változás hírét. Olaszország szintén balratoló­­dik és előtérbe kerül a köztár­sasági irányzat. Idézi a rádió a görög helyzetet is, amelyre igen nagy hatással lesz az angliai változás. A külpolitikai kér­désekről szólva, a következőket mondja: „Attlee és külügyminisz­tere, Bevin, kétségtelenül azt akar­ják, hogy a keleteurópai kisállamok ne le­gyenek tehetetlen sakkfigurák a nagyhatalmak politikai játsz­májában. A Szovjetunió természetes törekvése évszázadok óta a meleg tengerek felé irányul. A brit kormány telje­sen megérti, hogy a Szovjetunió nem érheti be északi kikötőivel, amelyek már ősz elején befagynak és hajóik számára kikötőt keres a déli vize­ken. Az első világháborút követő békeértekezlet­e­n a zökkenésmentes nemzetközi együttműködés érdeké­ben meg kellett volna oldani a Szov­jetunió kikötő problémáját” — fe­jezi be fejtegetéseit a londoni rádió. A tizenkettedik találkozó Potsdamban Potsdamból az a hír ér­kezik, hogy Sztálin átmeneti gyengélkedése miatt vasárnap óta nem találkozott egymással a három nagy. Kedden délután ültek össze újra, immár a tizenkettedik ta­nácskozásra. Még nem döntöttek arról, hogy a tanácskozások befejeződtek-e ezen a héten, vagy a jövő héten is tovább folynak. Tény az, hogy Attlee visszatér Londonba, hogy résztvegyen a parlament augusz­tus 1-i formális ülésén. Visszatérése után folytatják a tár­gyalásokat. Bevin külügyminiszter azonban mindvégig Potsdamban ma­rad. Potsdamban Bevin először lé­pett érintkezésbe Birnes amerikai és Molotov szovjet külügyminiszterrel, akikkel a tanácskozásokat hétfőn is folytatták. Még talán nem is lesz vége a potsdami találkozónak, máris meg­kezdődik augusztus 6-án a négy nagyhatalom, az USA, Anglia, Szov­jetunió és Franciaország értekezlete a tangeri kérdésben. S. O. S. Európa! A nemzetközi kérdések közé tar­tozik Európa ellátása is. Az angol Economist című lap felhívja a Pots­­damban tanácskozó államférfiakat, hogy létesítsenek európai segélyta­nácsot, mert Európa segítségre szorul. Az európai segélytanács lé­tesítésével hozzá lehetne, járulni a kontinens gazdasági feltámasztásá­hoz. Megadták arra, követnek-e ben­nünket százezres tömegek a re­akció elleni harcban? Kiderült, hogy igen! Népgyűléseink sikere a reakció vereségét jelenti és a demokrácia győzelmét! • • E győzelmet nem olcsó dema­gógiával vívtuk ki. Népgyűléseink szónokai a reakció elleni harcot országépítő, konstruktív program keretében hirdették. Nem riadtak vissza attól, hogy keserű igazsá­gokat mondjanak a népnek. Hir­dették, hogy adót kell fizetni az infláció meggátlására. A termény­­beszolgáltatási rendelet pontos teljesítésére hívták fel a földmű­ves népet. Tatabányán és Pécsett­ megmondtuk a bányászoknak. Az európai élelmezési helyzetre jellemző, hogy legutóbb Dánia — Európa legnagyobb vaj, tojás és sza­lonnaszállítója — felvételét kérte az Egyesült Nemzetek által segélyezett országok névjegyzékébe. Ausztriában szintén fogytán van az élelmiszer. Az ipari termelés megindítását az osztrák pártok a kulcsiparok államosításától várják. Az elkövetkezendő telet csak úgy lehet átvészelni, ha a városok és falvak dolgozói felelősségteljesen végzik feladatukat és a nagyhatal­mak gyógyszerrel és élelmiszerekkel támogatják Ausztriát. A lengyel kormány kiküldötte szintén gyorssegélyt kér az UNRRA- tól, mégpedig mezőgazdasági és ipari gépeket, ruhamenüeket, élelmi­szert és szállítóeszközöket. De Gaulle lemond? Franciaországban De Gaulle le­mondásának kérdése izgatja a kedé­lyeket. De Gaulle a már ismertetett szavazás előtt lemondással fe­­nyegetődzött. Eddig azonban még nem mondott le. Bizalmas hívei körében azt mond­ják, hogy a tábornok sokkal jobban csüng Franciaország újjáépítésének magára vállalt feladatán, semhogy személyi okokból megváljon pozíció­­jától. Felvetődik az a kérdés, hogy ne dolgozzon-e ki a kormány egy újabb alkotmányreform tervezetet. De Gaulle hosszasan tanácskozott Herriot volt miniszterelnökkel. Min­den lényeges kérdést­­megírt!Miértünk­ég a hangulat igen szívélyes és ba­ráti volt. Nem kevesebb, mint hét távirat számol be Laval ide-oda röpködésé­ről. Laval ugyanis repülőgépen el­indult, „hogy tanúvallomást tegyen a Pétain-perben”. De visszatért Spa­nyolországba, motorhiba miatt. Ki­jelentette, hogy nincs szándékában a Franciaországba való visszatérés. (Ezt elhisszük Lavalnak.) De más hírek szerint nem Franciaországba röpült, hanem Németországba, hogy jelentkezzék az Egyesült Nemzetei­ hatóságainál. A Balkán békéje A moszkvai rádió foglalkozik a Balkán-félsziget népeinek kibékülé­sével .A reakció szerint ez a kibé­külés történelmi meglepetés. A rá­dió ezt kereken tagadja: „A balkáni népek együtt­műkö­dése nem véletlen, hanem szük­ségszerűség. Természetellenes és érthetetlen jelenség éppen az ellenségeskedésük volt. A reakciós erők mesterkedése a Balkán szláv testvérnépei között ér­dekeik azonossága ellenére viszályt szított... A belső ellenségeskedé­sek Németország malmára hajtották a vizet és lehetővé tették a német uralom fenntartását...” A Vörös Hadsereg szétzúzta a reakció ha­talmát és most már a Balkán nem Európa tűzfészke, hanem a béke szilárd és megbízható pillére. Primorac altábornagy, a moszk­vai jugoszláv katonai küldötttség vezetője a „Vörös Csillagában cikk­­ket írt az új Jugoszláviáról. Cik­hogy a széntermelésnek nem sza­bad csökkennie és hogy ezért meg kell hozni minden áldozatot. A kommunisták őszintén meg­mondják véleményüket a népnek, nem népszerűséget hajhásznak, hanem feltárják az igazságot. És ez kölcsönöz nekik erőt. A töme­gek érzik, látják, hogy mi, kom­munisták, vér vagyunk a vérük­ből, hús a húsukból, mert nem játszunk zsákba macskát az or­szág,­ a kormányzás kérdéseivel, •hanem őszintén, kertelés nélkül kivisszük őket a nép színe elé. A nép azért hallgat ránk, fűért érzi, • látja, hogy mi a politikát nem a­­vezető ,';pajlít.'húsok házi ügyének tekintjük,'' hanem a tömegek kében kifejti, hogy a háború előtti Jugoszláviában a szerb néptől telje­sen elszigetelt csoport uralkodott, amely a horvát, szlovén és más re­akciós körökkel volt kapcsolatban. A nagy jugoszláv átalakulás le­írása után a cikkíró vázolja Jugo­szlávia gazdasági helyzetét és szö­vetséges alkotmányát, amely szerint Jugoszlávia hat szuverén nemzet szövetsége. Az elmenekült németek helyér­e Jugoszlávia elpusztított részeiből telepítenek szláv elemeket Hangsúlyozza befejezésül, hogy semmiféle soviniszta egyeduralmat, vagy egyeduralmi törekvést nem tűrnek. Jelenük meg: A svéd pártközi kormány le­mondott. Albin Hansson szocia­lista kormányt alakított. Csungkingi jelentés szerint színe előtt csináljuk, velük együtt, az ő ellenőrzésükkel. Pártunk nagy, erős párt, a nép pártja: ezt bizonyítják vasárnapi tömeggyűléseink. De nem jó kom­munista az, aki megszédül a si­kerektől, örömmel állapítjuk meg növekvő tömegerőnket, de ugyan­akkor tudjuk azt is, hogy a ben­nünket követő, a ránk hallgató százezrek mellett vannak más százezrek, amelyek közömbösek, sőt, amelyekre kisebb vagy na­gyobb mértékben hatnak a kom­munistákra szórt reakciós rágal­mak. Tudjuk, hogy a magyar nép egy része fáradt, politikailag hi­tetlen, tudjuk, hogy vannak olya­nok is, akik ellenségesen állnak­Szung kínai miniszterelnök újjá­alakította kormányát. Németországból eddig egymillió szovjet munk­ást és volt hadifog­lyot szállítottak a szovjet meg­szállási övezetbe, a következő he­tekben szállítják el a még ameri­kai megszállás alatt levő terület­ről az ott lévő 10.000 szovjet ál­lampolgárt. Ibn Szand, Szaúdi Arábia ki­rálya hivatalos látogatást tesz Egyiptomban. Masaryk csehszlovák külügy­miniszter hatévi távollét után visszatért Prágába. A jugoszláv parlament harma­dik ülésszakának megnyitását augusztus 3-ról 7-re halasztották. A harmadik ülésszak az alkotmá­­nyozó nemzetgyűlés összehívásá­val foglalkozik, szemben a kommunistákkal. Ezek­re a fáradt, hitetlen, ellenséges tömegekre számít, épít a reakció! Ezeket a tömegeket kell meg­nyernünk, hogy elszigeteljük a reakciót és végleg megnyerjük a demokrácia számára a csatát. Pártunk tömegerejének megnyil­vánulásai vasárnapi tömeggyűlé­seinken nem arra késztetik a kommunistákat, hogy megpihen­jenek határaikon, hanem arra, hogy fokozott munkát fejtsenek ki a párt további erősítésére, a közömbös vagy ellenséges töme­gek felvilágosítására, a reakció elszigetelésére a néptől, a demo­krácia végső győzelmének bizto­sítására. ,. Az angol választások hatása: balratolódás Európában Tizenkétszer találkozott Potsdamban a három államfő — Segély­tanács létesül Európa élelmezésére — Lemondott a svéd kormány

Next