Szabad Nép, 1945. augusztus (3. évfolyam, 105-129. szám)

1945-08-08 / 111. szám

VIZÁC PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD N III. ÉVFOLYAM, 111.SZÁM Hogyan élnek a magyar hadifoglyok a Szov­jetunióban ? — A MKP kétnapos üzemi párt­értekezlete — Százötvenezer kiló cukrot küld ajándékba a magyar munkásságnak a román Szaktanács A MAG­Y­A R KOMMUNISTA PÁ­­RT K CÍ Z P O N T 1 .1 A PIA A többtermelés felé Nemcsak pártügy, és nem is csak a munkásosztály ügye volt az üzemi kommunista pártszerve­zetek titkárainak országos érte­kezlete. A Kommunista Pártnak döntő befolyása van Magyarország igen sok üzemében és az üzemek­nek döntő szerepük az ország újjá­építésében. Ezért a vasárnap és h­étfőn megtartott értekezlet mesz­­sze túllépte a pártszervezeti jelentő­ségű összejövetelek kerteit: való­ban országos jelentőségű, az egész magyar nép sorsát érintő értekez­let volt. A kommunista üzemi pártszer­vezetek Ózdon, Diósgyőrött, a Salgótarjáni Acélgyárban, a Rima­­bányában és számos más üzemben a munkások jelentős részét ölelik fel. Ezt az eredményt a Kommu­nista Párt nemcsak szervezeti erőfeszítésekkel érte el, hanem mindenekelőtt azzal, hogy a kom­munista üzemi szervezetek való­ban az üzem munkásságának ve­zetőjévé, irányítójává lettek, utat mutattak a termelés fokozásában, a munkásérdekek védelmében. E szervezetek soraiban ott vannak a munkásság legöntudatosabb, legönfeláldozóbb elemei, a legjobb rohammunkások, akiket az össz­­munkásság bizalma és szeretete kísér-Elsősorban ezeknek az üzemi pártszervezetnek érdeme, hogy az ország nagyüzemei a legtöbb helyen példásan, tervszerűen kap­csolódtak az újjáépítésbe és jelen­tős, nagy önfeláldozást igénylő teljesítményekkel segítették az or­szágot. Csepel, a Ganz, Hofherr, Schrantz és más gyárak munká­sai rohammunkájukkal vívták ki a Vörös Hadsereg elismerését és ezzel nemcsak az ország jóvátételi kötelezettségeinek lerovásához já­rultak hozzá, hanem jobb nevet szereztek országunknak külföldön is, ahol látják ma: a magyar munkásság komolyan veszi az ország felépítésének, a demokrá­cia megszilárdításának és a vállalt kötelezettségek teljesítésének fel­adatát. Az üzemi pártszervezeti mun­kának jelentős eredményei van­nak, de jelentősek azok a felada­tok is, amelyek még előttünk álla­nak. Az országos értekezlet a munka­verseny komoly megszervezését követelte. A csepeli üzem felhí­vására megindult májusi verseny ezen a téren egy ízben már nagy eredményeket hozott. Az üzemi pártszervezetek feladata, hogy most e munkaversenyek megszer­vezésével adjanak új lendületet a termelésnek és gondoskodjanak arról, hogy minden üzem, minden műhely, sőt minden egyes mun­kás konkrét tervek, feladatok és konkrét ellenőrzés útján kapcso­lódjék e versenybe. Az értekezlet a salgótarjáni gépgyár kiküldötteinek javasla­tára az akkord- és prémium­­rendszer mellett foglalt állást. Szükségesnek tartotta leküzdeni azt a meg nem értést, amelyet a munkások az akkordrendszer­rel szemben gyakran tanúsítanak, mert nem látják még, hogy az akkord ma nem a kizsákmányolás stopperórás megszervezését, ha­nem a munkásteljesítmény igaz­ságos megjutalmazását jelenti. Az üzemi pártszervezeti érte­kezlet a munkafegyelem megerő­sítését, — a tervszerű és lendüle­tes termelés ez elengedhetetlen feltételét — követelte. A kommu­nista pártszervezetek vállalták, hogy minden üzemben a munka­­fegyelem őrei lesznek; maguk fognak példát mutatni ebben és a szociáldemokrata munkásokkal és szervezetekkel egységben fog­nak fellépni azokkal szemben, akik egyes üzemekben lelkiismereti.­A moszkvai rádió magyar nyelvű adásában Fjodorov Nikoláj fejtegette a berlini határozatok jelentőségét. A határozatok tekintetbe vették az nal, olcsó népszerűséget hajhász­­va, sztrájkot szítottak a munkás­ság között és ezzel a termelést szabotáló reakciót segítették. A munkásság helyzetének megjaví­tását az értekezlet nem sztrájkok­ban, nem a termelés megállításá­ban, hanem az infláció elleni harcban, a termelés fokozásában, az üzemek ellátásának megszerve­zésében látja. Az értekezlet elítélte azokat, akik a kollektív szerződések kiját­szásával akarják megkönnyíteni helyzetüket­­ az összmunkásság rovására. Szükség van a kollektív szerződések revíziójára, hogy az egyes iparágak szerződései között ne legyenek aránytalan különbsé­gek és hogy ne legyen aránytala­nul nagy ár a kollektív szerződé­sek biztosította bérek és az elemi szükségleti cikkek árai között. De az árlétrát, az inflációt mozdítják elő, azok, akik a kollektív szer­ződéseket kijátszva, 50—60 száza­lékkal magasabb béreket vesznek fel — vagy fizetnek ki. Az értekezlet erélyesen köve­telte az általános munkakötele­zettség bevezetését. Az üzem mun­kásai felháborodott hangon be­széltek a feketézőkről, a lógósok­ról, akik semmittevésükkel fokoz­zák a munkásság vállaira nehe­zedő terheket. A Kommunista Párt üzemi szer­vezetei a szakszervezetekkel kar­öltve végzik e súlyos feladatokat. A szakszervezeti munka terén ko­moly jelentőséget tulajdonítanak a Magyarországon hagyományos múlttal bíró bizalmi testületek­nek. Az értekezlet hangsúlyozta, hogy a bizalmi testületek ma nem állanak feladataik magaslatán. Sok üzemiben még ugyanazok van­nak e testületekben, akiket az el­múlt években a gyártulajdonos „bizalma“ helyezett oda. Ahol a bizalmi testületek nem a munkás­érdekek, nem az újjáépítés érde­keinek legjobb képviselői, ott e testületek demokratikus újjá­­választására van szükség, hogy Magyarország minden üzemében a legjobban dolgozó, a legnépsze­rűbb munkások képezzék a bizalmi testületeket. Az üzemi pártszervezetek na­gyot végeztek az újjáépítés mun­kájában. Ma — az új, fokozott feladatok előtt — e pártszerveze­tek megerősítésére, fokozott kiépí­tésére van szükség. Különös figyelmet fordított az értekezlet a munkások és technikai értelmi­ség közötti bizalmatlanság teljes leküzdésére. Egyes üzemekben már a legjobb mérnökök, a leg­jobb szakemberek az üzemi párt­­szervezetek tagjai. Az értekezlet követelte, hogy ne csak a párt­­szervezet kapui nyíljanak meg a termelés e fontos technikai irányí­tói előtt, hanem vonják be kép­viselőiket az üzemi pártszerveze­tek vezetőségeibe is. A munkások legszélesebb töme­geinek, a mérnökök, a technikai személyzet, a tisztviselők legjobb­jainak bekapcsolódása biztosít­hatja az újjáépítés nagy feladatai­­nak sikeres teljesítését- Az orszá­gos üzemi pártszervezeti értekez­let újabb lendületet ad az üze­mekben dolgozó kommunisták munkájának és ezzel hozzá fog járulni a termelés fokozásához, az ország gazdasági helyzetének megszilárdításához és a dolgozók életszínvonalának megjavításához. ■.•JlfV’S ARA 3 PENGŐ SZERDA, 1945 AUGUSZTUS 8. Atombombákkal zúzzák szét Japánt A moszkvai rádió Magyarország demokratikus fejlődéséről — Szovjet diplomáciai kapcsolat Romániával és Finnországgal — A jugoszláv Felszabadító Front célja: demokrácia, egyenjogúság Truman és Attlee nyilatkozatai alapján értesült a világ arról, hogy az a nagyszabású a fegyver, amelyet a szövetségesek a Japán elleni harc­ban bevetettek, az atomrombolás el­vén alapszik. A két államférfi köz­léseiből megtudjuk, hogy az atomrombolás már 1939-ben elvileg megoldott probléma volt, csupán a gyakorlati alkalmazási lehetőségek nem voltak még ki­­dolgozva. Az atombomba gyá­rat 125.000 ember építette, a gyártási folyamatban 65.000 em­ber vett részt, és a mankók kétmilliárd dollárba kerültek. Nyilvánvaló, hogy az atomener­gia felhasználása nemcsak háború­ban, hanem békében is lehetséges. Hogy ez nemcsak ábránd, arra utal Truman nyilatkozata, aki be­jelentette, hogy az Egyesült Államok kongresszusa bizottságot küld ki annak a kérdésnek tanulmányozá­­sára, hogy az atomenergia miképpen válhat a világbéke fenntartásának eszközévé. Érdekesnek tartjuk meg­említeni, hogy az angol lapok szin­tén az atomrombolás békebeli jelen­tőségét húzzák alá. Az USA hábo­rús szakértői azon a véleményen vannak, hogy a bomba lélektani ha­tása talán még nagyobb, mint a fizi­kai. Az amerikai hadügyminisztérium egyik közlése elárulja, hogy az új bomba alapanyaga az uránfém, a legnehezebb elem. Az urán a szurok­ércben található, amelyből a rádiu­mot is kivonják. Az atombomba ejtőernyőhöz van rögzítve és még a levegőben robban fel. Nagysága 1/10 ede a kéttonnás bombának, mely 75 cm széles és 275 cm hosszú. A ja­pán főhadiszállás első jelen­tése az atombombáról a következő­képpen hangzik: Az ellenség Hiri­­sima város támadása során újfajta bombákat alkalmazott. Jelentős kár keletkezett a városban, a kevésszámú ellenséges gép által hétfőn végrehaj­tott támadás során. A részletek fel­derítése még folyik. Harminchat órája dobták le az első atombombát Hirosimára, de a füst még most is olyan óriási, hogy fényképfelvételeket még mindig nem készíthettek a pusztulásról. A japán kormány minisztertanácsra ült ösz­­sze. A különböző szövetséges rádió­­leadók ismételten felolvassák a pots­dami ultimátumot. A szövetséges hatalmak több rö­vidhullámú rádióleadót helyeztek üzembe, amelyekkel állandóan fegyverletételre szó­lítják fel a japánokat. Az adók figyelmeztetik a lakossá­got az atombombák borzalmaira és a várható pusztulásra. Sztálin Potsdamról egyes országok belső helyzetét, a fa­siszta fertőzés mértékét és az egyes népek harcát a fasizmus ellen. Magyarországot illetőleg számí­tásba veszik, hogy az ország a demokrácia útjára lépett, demo­kratikus kormánya van, amely igyekszik teljesíteni a szövet­ségesekkel megkötött fegyverszünet feltételeit. Sztálin Moszkvába érkezésekor ki­jelentette: Most Potsdamban győztük le végleg a náci­ Németországot és az soha többé nem támadhat fel. A tárgyalások eredményét ki­elégítőnek tartom. A Szovjetunió megbékélő szellemű politikájának újabb bizonyítéka az a tény, hogy augusztus 6-ától kezdve felveszi a diplomáciai kapcsolatokat Romániával és Finnországgal. Finn­országban Zsdanov, a Szövetsége­s Ellenőrző Bizottság elnöke közölte a szovjet kormány elhatározását Papsikva finn miniszterelnökkel. A szovjet kormány elhatározásánál te­kintettel volt arra, hogy Finnország híven végrehajtotta a fegyverszüneti megállapodást és ezzel hozzájárult a hitlerista Németország felett aratott győzelemhez. Montgomery tábornagy a ham­burgi rádión keresztül nagy beszé­det intézett a német néphez. Beszé­dében bejelentette, hogy N­émetország talp­raáll itásának második szakasza, kezdődik. A német fegyveres erő tagjait me­zőgazdasági munkára irányították. A németek most szabad kezet kap­nak arra, hogy a maguk életét éljék és ebben csak a katonai biztonság fogja őket korlátozni. A megszálló csapatok elősegítik a német szabad szakszervezetek alakítását és nem gördítenek akadályt demokratikus politikai pártok elé. Szabad a gyű­lések tartása és megszűnt az angol katonák részére kiadott barátkozási tilalom. Hasonló nyilatkozatot tett Eisen­hower tábornagy is, aki felszólította a németeket, hogy a nehézségeken elsősorban kölcsönös munkával és önsegéllyel diadalmas­kodjanak. Eisenhower és Montgomery nyilat­kozatából nyilvánvalóvá válik, hogy a szövetségeseknek is az a vélemé­nyük, hogy a­ nácizmust igazán csak a némeet nép maga győzheti le. Itt említjük meg, hogy Bajorországban több mint 100.000 nácit bocsátottak el állásukból és az elbocsátottak va­gyonát elkobozták. Németországban megindult a bel­vízi hajózás. A jugoszláv Népfelszabadítási Front kongresszusának második napján Tito beszédet mondott. Ebben a következőket mondta: „... A Front, amely megteremtette a nép egységét, most Jugoszlávia népeinek lelki egységén fáradozik ... A Front feladata ma sem lehet más, mint A romániai Szövetséges Ellenőrző Bizottság alelnöke, Szuszaikon ve­zérezredes ugyancsak augusztus 6-án közölte Groza román miniszterelnök­kel a szovjet kormány elhatározását. Az indokolás itt ugyanaz, mint Finnországban. Groza román miniszterelnök a kö­­vetkezőket­ válaszolta: — A demokratikus román kor­mány nevében tudomásul veszem a közlést. Ez megmutatja országunk­­nak, hogy a szovjet kormány, amely már több ízben kitüntetett bennünket, támogatja Románia érdekeit a bel­ügyi és külügyi konszolidáció terén. Az egész országot örömmel tölti el, hogy a szovjet kormány megértést tanúsít irányában. A kormány és a nép a diplomáciai kapcsolatok helyreállításában, valamint megha­­talmazott miniszterek kicserélésében áldozataink elismerését látja és ugyanakkor a népeink közötti jó­­viszony kimélyítését. Boldog vagyok, hogy annak a kormánynak vagyok az elnöke, amely hozzájárult ehhez a műhöz. A román kormány rendelete értel­mében két évig terjedhető fogházzal büntetik azt, aki becsmérlő vagy gyűlölködő kijelentéseket tesz fajok, nemzetiségek vagy vallások ellen, harcaink idején, egyenjogúságra, de­­mokráciára való törekvés... A fel­­szabadítási frontot nem ma terem­tettük meg. A ma feladata az ország újjá­építését és megújhodását keresz­tülvinni és szerzeményeinket, így a föderatív demokratikus Jugo­szláviát megőrizni . ..“ Felhívta a kongresszus figyelmét arra, hogy a szomszéd országokban is népi egységre és a demokrácia megőrzésére törekednek. Végül fel­szólította a képviselőket, őrizzék meg a harcok vívmányait és szel­lemét, hogy leküzdjék az ellenséges törekvéseket. A jugoszláv demokrácia megszi­lárdulására mutat az, hogy a kor­mány hétfőtől kezdve megszüntette az előzetes cenzúrát és általános amnesztia törvényt fogadott el, amely azonnal életbe lépett. A Novoje Vremjo cikke ismerteti a potsdami határo­zatoknak Bulgáriára, Romániára, Magyarországra és Finnországra vo­natkozó részét és megállapítja, hogy ezekben az országokban végbemenő demokratizálódási folyamat nemcsak az egyes országokon belül, hanem a külföldi reakciósok körében is heves ellenállásra talál. A külföldi reakciós körök élesen szembehelyezkednek az olaszországi demokratikus erőkkel. Más országokban, mint Bulgáriában, Romániában, Finnországban és Ma­gyarországon ezek az elemek rágal­makat szórnak a demokratikus erőkre és titokban ártanak nekik. Ezekben az országokban a demokrá­cia most erősödik, mert a berlini konferencia döntése azt a perspektí­vát nyitja meg, hogy a közeljövőben békeszerződést köthetnek és felveszik őket az Egyesült Nemzetek közé. Az Egyesült Nemzetek tagjai közé felvehetnek békeszerető semleges or­­szágokat is, azonban — és ezt a berlini konferencia határozottan ki­mondotta — le van zárva az út a fasiszta Spanyolország számára.­ ­ Montgomery és Eisenhower a németekhez Hatalmas új energiaforrás birtokába­­ütött az emberiség — mondja Bay professzor az atombomba felfedezésével kapcsolatban Hétfőn este Truman és Attlee az egész világot megrázó, hatalmas ta­lálmányról, az atombombák alkal­mazásáról számolt be. Felkerestük dr. Bay Zoltán professzort, az Egye­sült Izzó vezérigazgatóját, a Mű­egyetem atomfizikai tanszékének ta­nárát, aki maga is foglalkozik atom­rombolási kísérletekkel és neve az egész világ fizikusai előtt ismert. Megkérdeztük véleményét az új atombombákról. — Ez a felfedezés —­ mondotta — nem érte váratlanul a tudósokat. A rendszeres laboratóriumi kutatás már a háború előtt kijelölte az atom­­rombolási kísérletek útját. Az ame­rikai felfedezésben valószínűleg urán­bombáról van szó. Az urán atomjai­nak az a tulajdonságuk, hogy szét­hasadnak, ha bizonyos nagysebességű elemi részecskékkel, úgynevezett neutronokkal ütköznek össze. Ennél a bomlásnál több millió­­szor nagyobb­ energia válik sza­baddá, mint a szén égésénél. Egyúttal olyan részek — neutro­nok —­ is keletkeznek, amelyek a bomlást magát előidézték. Ezek újabb atomokat hasítanak, a jelen­ség így lavinaszerűen felnövekszik és óriási energiamennyiség szabadul fel. Az uránnak ezt a tulajdonságát már a háború előtt ismerték. A há­ború kitörésekor a hadviselő álla­mok beható kutatásba kezdtek, de az eredményeket természetesen a legszigorúbb titokban tartották. A gyakorlati kihasználás ekkor még nem volt lehetséges. Az egyik nehézség abban állott, hogy nem minden uránfajta bomlott fel neutronok hatására. — Az urán ércekben a bomló vagy

Next