Szabad Nép, 1945. szeptember (3. évfolyam, 130-154. szám)

1945-09-01 / 130. szám

Erdei Ferenc belügyminiszter ez új népi hadseregről A honvédtiszti szabadegyetem ke­retében Erdei Ferenc belügyminisz­ter előadást tartott, amelyen a hely­őrség tiszti- és tiszthelyettesi kara teljes számban megjelent. A demo­kratikus hadsereg­­— mondotta — nem osztály-, hanem néphadsereg. Tagjai a munkásság és a parasztság köréből rekrutálódnak. A régi tisz­teket imponáló külső jellemezte, a belső üresség mellett. Az altisztek utánozták a tiszteket, hamis öntu­datot, béresgazdai gőgöt fejlesztettek ki magukban. Az új hadsereg lénye­ges követelménye a szakszerűség. Az úri tudatot, úri allűröket ki kell pusztítani és helyébe állítani a mes­terségbeli tudást, az emberi helyt­állást. DR. MOLNÁR ERIK ELVTÁRS népjóléti miniszter előadásával ért véget a tanárok átképző tanfolyamá­nak előadássorozata. Molnár elvtárs a dialektikus gondolkozás alapelveit ismertette, utalva azoknak a törté­nettudományban való alkalmazására. Nagysikerű előadását számos felszó­lalás követte. A nagyszámú hallga­tóság lelkesen ünnepelte Molnár elv­társat magas színvonalú, tudományos fejtegetéseiért. Hamis miniszteri rendelettel garázdálkodik a reakció Somogy megye alispánjához „bel­ügyminiszteri rendelet“ érkezett, július 28-iki kerettel, elmosódott pe­cséttel és egy „miniszteri osztály­­tanácsos“ olvashatatlan aláírásával ellátva. A jegyzőválasztás módoza­tairól rendelkezik a különös iromány és rádörren az illetékesekre: ne mer­­j­enek más jegyzőt választani, csak akinek megvan a jegyzői képesítése. A somogyi alispán gyanúsnak ta­lálta a rendelkezést, amely homlok­­egyenest ellentmondott a belügy­miniszter korábbi, hasonló tárgyú rendeletének. Telefonált a belügy­­­­minisztériumba, ahol felvilágosítot­ták, hogy a rendelet közönséges ha­misítvány, továbbra is azt választja jegyzőjének a magyar nép, akiben megbízik, akár van, akár nincs jegyzői képesítése. Felháborító az a merészség, amel­- lyel a reakció folytatja galád táma­dásait. Amerikai törvényhozók Budapesten Hat amerikai képviselő érkezett Budapestre, akiknek tiszteletére Schoenfeld amerikai követ ebédet­­adott. Megjelent Dalnoki Miklós Béla miniszterelnök, Gyöngyösi Já­nos külügyminiszter, Rákosi Má­tyás elvtárs, Szakosíts Árpád elv­társ, Tildy Zoltán, Kovács Imre, I­agy Ferenc és Szentiványi Sándor. Az ebéden Schoenfeld követ felszó­lalt és kifejezte azt a reményét, h­ogy a magyar demokratikus pár­tok együttműködése ■— akár csak az amerikai pártok együttműködése *— a nemzet érdekében ezentúl is zavartalan lesz. A hat amerikai képviselő budapesti tartózkodása so­rán tárgyalt a kormány tagjaival, a pártvezérekkel és csütörtökön to­vábbutazott Belgrádba. GAZDASÁGI MINISZTERI ÉRTEKEZLET Gazdasági­­ miniszteri értekezlet volt csütörtökön délután Nagy Fe­renc újjáépítési miniszter elnöklésé­vel az újjáépítési minisztériumban. Az értekezleten rész­tvettek a szak­miniszterek és a Nemzeti Bank ki­küldöttje. Időszerű gazdasági kérdé­sek, közellátási és államháztartási problémák le­tárgyalása után az érd­ekikezlet este 7 órakor végetért. PARTMiNESC A kommunista nemzetgyűlési képvise­­lők szeptember 4-én, kedden reggel 9 óraikor az Akadémia­ utca 17. sz. székház­ban összejövetelt tartanak. A megjelenés kötelező­. A Magyar Kommunista Párt J­una­­­t­iszatközi Területi Bizottsága szeptember 3-án Kecskeméten konferenciát tart, melyen megjelenni tartoznak a Területi Bizottsághoz tartozó dél-pestvármegyei járási és helyi szervezetek titkárai. A Soproni Selyemipar Rt. és a a Mohácsi Selyemipar Rt.e­ llen kiküldött Igaszló Bizottság fenti vita­otaitd­ő alka­lmazottaiinak igazolását ■megkezdi. Felhívjuk mindazokat, akik­­az igazolás alá veendő személyek oly magatartásáról, vagy cselekményéről bírnak tudomással, amely a magyar nép érdeki­t sértette vagy sérti, hogy azt, valamin­t vonatkozó bizonyítékain­­kat az Igazoló Bizottság elnökénél, jár König Istvánnál (V., Klotil­ utca 1.­ sz.) szóbatn vagy írásban mielőbb jelentsék be. Az írásbeli" bejelentéseik csak abban az esetbben vehetők figyelembe, ha azok a bejelentő nevét és lakcímét tartalmazzák. SZÍNBAD KÉP SZOMIBAT, 1945 SZEPTEMBER 1 ínycsiklandozó razzia a pesti luxuséttermek­ben őzek, vadak és bécsiszeletek nyomában Vas elvtárs a hadifoglyoknak juttatja a lefoglalt élelmiszert Nagyszabású éttermi- és árurak­­tár-razziát rendezett pénteken a fő­városban az Áruellenőrző Főosztály, Dolgos László osztályvezető, Ko­vács Ákos, továbbá Fényes Andor osztályvezető-helyettesek irányításá­val. Az Áruellenőrzési Főosztály 60 nyomozója vett részt a razziában és csoportokra tagolódva járták vé­gig a vendéglőket és azokat a helye­ket, amelyeket régóta figyelnek áru­­rettegtés gyanúja miatt. Vaddisznó és őzike A Szabad Nép munkatársa az egyik csoporthoz szegődött, ennek vezetői Petőházy és Tormási detektí­vek voltak. Első utunk a New-York kávéház éttermébe vezetett. A vá­lasztékos étlapon nagyrészt őz sze­repelt különböző tálalásban: roston, vadasan, sütve, pörkölten. Az étlap aljában felfedeztük a vaddisznót is. A pincér ezt ajánlja és sokatmon­­dóan int a szemével. Néhány perc múlva már előttünk a vaddisznónak álcázott sertésborda roston. Az ebéd­ért 280 pengőt fizetünk adagonként és a főúr sietve távozik, mielőtt a bélyegilletéket lerótta volna a szám­lán. Mikor az étterem tulajdonosát kérjük, hogy mutassa meg, vájjon miből készült a konyhában a „Vad­disznó“, akkor kap észbe és sietve hozza az újabb bélyegzett számlát. A konyhában, a tűzhelyen nagy fazék borjúpörkölt rotyog. A jégszekrény üres, de felül a jégdarabok között hatalmas darab borjú, és sertés­húsok fekszenek, egy kis asztalon pedig bécsiszeletek várnak a forró zsírra. A New-York kávéházból az Éva­utcai Éva espresso-étterem-bárhelyi­­ségbe megyünk. A zsúfolt, elegáns kis étteremben a budapesti új pénz­fejedelmek ebédelnek — 560 pengős libacombot és utána 100 pengős gö­­rögdinnyeszeletkét. A frakkos pincé­rek itt bizalmatlanul tekintenek ránk és a főnök úrhoz utasítanak, hogy ő talán tud szolgálni olyan ételekkel is, amelyek nem szerepelnek az ét­lapon. A főnök úr is sajnálattal közli, hogy csak az van, ami az étlapon szerepel. Ezek után megnéz­tük a konyhát. Az első jégszekrény­ben többkilós sertés- és borjúhúsok mellett nagy fazék fasírozott hús van a jégen. Mikor a liba röfög — Libahús ez, kérem !— mondja a főnök és a szakács és csak mikor azonnali letartóztatást helyeznek ki­látásba, vallják be, hogy bizony ser­tés az a liba. A kamrában óriási sonkák lógnak, a tűzhelyen pedig borjú- és sertéshúsból készült Szé­kelygulyás forr. Mikor porosan beállítunk az And­­rássy­ út és Kazár­ utca sarkán lévő Lidó-kávéházba, itt sem hajlandók borjúsültet adni, pedig látjuk, hogy az asztaloknál ezt fogyasztják a vendégek. A konyhában megtaláljuk a készletet: 35 kiló borjúhúst. Az Erzsébet­ körút 30. szám alatti Szőlőskert étlapján újra viszontlátjuk az őzet különböző alakban. Az öz­­pörkölt természetesen itt is bán­ja és a konyhában lefoglaljuk a 8 k'­ó ma­­radék húst, amelyet a tulajdonos Varga Mátyás Rákóczi-úti hentestől vásárolt. Ezután az Andrássy-úti éttermek kerülnek sorra. Itt nincs ez, d­e ti­tokban megkapjuk a rántott húsokat, a főúr itt is elfelejti a bélyegilleté­­ket felszámítani. Végül egy kis szalámi A detektívcsoportunk ezután a Dob­ utcába indul, Schönfeld László­­né 31. szám alatti fűszerüzletébe. Burgonyát kérünk. A tulajdonos ki­jelenti, hogy burgonyát már hosszú idő óta nem is látott, nem hogy rak­táron volna. A raktárhelyiségben 10 mázsa burgonyát találunk. Utunk innen a Király­ utca 8. szám alá ve­zet, a „Sas“ boyvállalathoz. Bizal­mas jelentés hívta fel a hatóságok figyelmét, hogy Breuer Andor ter­ménykereskedő ■ nagymennyiségű hús­árut tárol, amelyet Ausztriába akar csempészni és ezért onnan textilárut hoz cserébe. A borvállalat helyisé­gében eldugva meg is találunk 63 kiló szalonnát és 75 kiló szalámit. Vas Zoltán elvtárs, polgármester utasítására a lefoglalt nyershúst a Községi Élelmiszerüzem, a kész éte­leket pedig a Tattersallban lévő ha­zatérő hadifoglyok kapják. A vétke­sek ellen szigorú eljárás indul. György István Elkészült a magyarországi német háborús munkások el­so­mlasa Megírtuk, hogy tír. Ries István elvtárs igazságügyminiszter utasí­tására nagy eréllyel fogtak hozzá a magyarországi német háborús bű­nösök felkutatásához. Csehszlovákia 17.000, Jugoszlávia 10.000 német há­borús bűnös jegyzékét állította össze s ezeknek kiadatását kér­te a szövet­ségesektől. Nálunk is megtörtént az intézkedés, hogy minden itt garáz­dálkodott német rákerü­ljön­ a hábo­rús bűnösök listájára. A felkutatás munkájába bevonják a legkisebb vi­déki közigazgatási, állami és ható­sági szervet, ahol mindegyiknél kü­lön előadó állítja össze, hogy azon a területen kik voltak azok a német személyek, akik Magyarország ká­rára tevékenykedtek. A minisztériumban dr. Bodó Jó­zsef elvtárs mint referens kizárólag a német háborús bűnök összeállítá­sán dolgozik. Kartotékrendszer alap­ján dolgozzák fel a beérkező adato­­­kat A vezető rétegeket máris hiány­­­­talanul sikerült felkutatni. Élükön természetesen a volt követek szere­pelnek, köztük a leghirhedtebbek: Iagow és Veesenmayer, azután azok, akik a nyilvánosság előtt nem szere­pelve dolgoztak, hogy a magyar ipart, kereskedelmet, mezőgazdasá­got minél hatásosabban állítsák be a német háborús érdekek szolgálatába. Ezek között is kivételes pozíciót tölt be von Boden, az AEG igazgatója, aki Bentzler követ utódaként már­cius 19-e után a német követségen működő gazdasági bizottság vezetője volt, de tulajdonképpen ő irányította Magyarország gazdasági életét. Mel­lette a különböző szakreferensek egész tömege működött, olyan ala­possággal, hogy még a legkisebb részletmunkának is külön szakértője volt. Van közöttük egy magyar származású ember is: Róka Kálmán, egy frankfurti cég igazgatója, aki vegyészeti szakértő volt. Külön csoportba tartoznak a kato­nai vezetők. Keletmagyarország, Bu­dapest és a Dunántúl „védelmezői", élükön Pfeffer Wildenbruch SS ve­zérezredes, Friesner és Fretter Picco vezérezredesek, Breit altábornagy és tisztikaruk. Méltó helyet foglalnak el mellettük a Gestapo vezetői: Winckelmann, a főnök, Geschke a helyettese és sokszáz pribékjük. Egy másik csoportba tartoznak azok, akik „kulturális" téren működve, a volks­­bundokat szervezték és az SS-nek toboroztak katonákat Magyarorszá­gon. ­ Tízévi kényszermunkára ítél­tek egy rendőrfelügyelőt. Tábori Zoltán rendőrfelügyelő tavaly már­ciustól mint besúgó működött a Gestaponál. A népbíróság tízévi kényszermunkával sújtotta. 1930 szeptember 1. Azon a forró, nyárutói napon úgy látszott, egyesültek a dolgozók egyet­len nagy, közös erőfeszítésben. Csak egy napra egyesültek. Csak egy napra hagyták abba a testvérharcot, csak néhány óráig vonultak fel váll­vetve kommunisták és szociáldemo­kraták a főváros utcáin és mégis megreszkettek a hatalmasok palotáik vastag falai mögött, mégis megingott a Horthy-pribékek Siófok, Orgovány, Britannia pincéjének véres sarától mocskos uralma. Nagy harc napja volt 1930 szeptember elseje. Már reggel kilenc óra tájban kezd­tek gyülekezni a gyárak előtt a dol­gozók. A Kőbányai­ út felől hatalmas tö­meg feketéllett, a dolgozók tömegé­nek élén a Ganz-gyár proletáriálusa haladt zárt, fegyelmezett, néma so­rokban. De Újpest és Óbuda felől is özönlöttek a dolgozók. Itt,ott dal­harsam és még alig észrevehetően lebbent az emberhullámok között, m­int szikra a rőzse között, egy-egy vörös zászló. A Horthy-ellenforradalom minden erejét mozgósította a dolgozók ellen. Gömbös honvédelmi miniszter erős fegyveres kíséret gyűrűjében, tábor­noki egyenruhában jelent meg. And­­réka Károly főkapitányhelyettes fe­nyegetve, szitkozódva ordítozott a tüntetőkre. A Rákóczi-úton Bezzegh. Huszágh Miklós főkapitány szemé­lyesen ellenőrizte a dolgozók felvonu­­lás­át. A rendőrök, akiket már hosszú idővel a felvonulás előtt kioktattak arra, hogyan kell bánniuk a „kom­munistákkal", alig várták, hogy meg­rohanhassák a dolgozókat. Am­ikor a tüntetők az Iparcsarnok elé értek, a terep rendőrpar­oncsnok­a parancsot adott legényeinek a támadásra. A munkásság ellenállt. Amikor az első rendőrroham hatástalannak bizo­nyult, a polgári ellenzék néhány em­bere, sőt néhány reakciós munkás­­vezető is „csillapítani’’ akarta a dol­gozókat. Feltűnt Peyer Károly is, aki beszélni akart a tömeghez, de nem hallgatták meg, rátámadtak és alig tudott elmenekülni a felháboro­dott munkásság haragja elől. A tö­megből újra és újra felharsant a kétségbeesésbe kergetett emberek ki­áltása — Munkát! Kenyeret! A tömeg nem hátrált A rendőrség sorfala megingott. A rendőrparancs­­nok rémülten telefonálgatott segít­ségért a Mosonyi­ utcai rendőrlakta­­nyába. És az erősítés már jött is. A lovasrendőrszázad felvont karddal, vágtáiva robogott oda, ahol munkát és kenyeret próbált követelni a gaz­dasági válságtól az éhhalál szélére kergetett dolgozó. A lovasrendőrök­kel egyidőben szirénázva robogtak elő a riadóautók, amelyeken fegyvert szorongatva ültek a megvadított legények. — Oszlatni! — rikoltott a pa­­rancs és a fegyveresek rázúdultak a védtelen, fegyvertelen tömegre. Nők és gyermekek buktak el sikol­tozva a rendőrlovak patái alá. A Stefánia-út sarkán a vadul vagdal- Icozó lovasrendőrök felrohantak a járdára. A lecsapódó pengék alatt tucatjával hullott férfi, asszony, gye­rek . .. Kiáltás, sikoly, jajongás ... Hull a csapás, zuhan az ember ... A városligeti hídon át fekete em­­berhullám özönlik újra a­ város felé. Itt-ott vörös zászlók lobognak és mindenfelé röpcédulák hullanak. A mi röpcéduláink, kommunistáké. Egyre érkeznek a csendőrökkel megrakott teherautók. A csendőrök rajvonalba fejlődnek... A tömegben sápadó asszonyok, gyerekek, öregek vannak, de a kakastollas fehóhér ba­jusza alól máris rikolt a parancs a gyilkolásra. — Tüzelj! A férfiak, nők, gyermekek tömött sorai előtt megszólalnak a csendőrök puskái... Néhányan összeesnek ... Valahol fölsivít a mentőautó sziré­nája. A városligeti híd mellett az egyik orvos fiatal munkás holttestére buk­kant ... Danyik János építőmunkás volt a tüntetés egyik áldozata, aki Galgahévízről jött be Pestre. Átku­tatták a zsebeit: négy fülért találtak nála és a munkakönyvét, amelyből kiderült, hogy 1929 novembere óta munkanélküli. A mentőautókat szinte minden lépésnél vérző emberek állít­ják meg. Sokan a sebesültek közül vérbeborulva vánszorogtak, hogy me­neküljenek, de összerogytak. Megremegett a nagy­város. Mert ez egyszer nem álmodott a nyomor odakint Újpesten, hanem eljött, hogy számonkérje sorsát Horthytól. De nemcsak a fővárosban, az egész országben megmozdultak a dolgozók. Miskolcon, Békésgyulán, Győrött sokezres tömegekben együtt vonultak fel a kommunisták és a szociál­demokraták. Pécsett, Sopronban, Egerben, Székesfehérváron, Szege­­den, Debreceniben, Baján, Veszprém­ben, Hódmezővásárhelyen, mindenütt összeszorultak az öklök, mindenütt puszta kézzel, szilaj haraggal indul­tak harcba a dolgozók. Sopronban a tüntetők egy csoportja megtámadta a lőszertárt... A baranyamegyei Peterd kisközségben kommunista röpiratosztogatóktól riadt meg a reakció. Sok munkásvér ömlött akkor, mert csak egy napra tudtuk megtalálni az erőt adó egységet. De ez a nap dicsőséges nap volt, mert utat mutatott a munkásosz­tálynak a jövőbe. 1930 szeptember 1.­ ­___ .. .. Kova­ Lőrinc 0.­ kinevezés a Nemzeti Főtanács előtt A Nemzeti Főtanács szombat délutáni ülésén öt fontos kineve­zésről is dönt. Farkas Ferencnek­ az Országos Földhitelintézet elnö­kévé, Sulyok Dezsőnek a Pénzin­tézeti Központ elnökévé, Prépost Sándornak az Országos Központi Hitelszövetkezet elnökévé, Kárász Artúrnak a Nemzeti Bank elnö­kévé és Jánosi Dénesnek a Nem­zeti Múzeum elnökévé való kine­­vezéséről kell határozni. így dolgoznak S­algó­nyt. A Magyar Kommunista Párt sal­­góbártyai szervezetének jelentése szerint a bánya augusztus havi szén­­termelése 1000 mázsáról 3000 má­zsára emelkedett. A termelés irama előreláthatólag fokozódni fog és szeptember 1-re eléri a 8200 mázsát. Az üzem munkásai a háború­ okozta károkat rohammunkával javítják ki. Egy mozdonyt — amelyen legkeve­sebb három heti munka volt — 3 óra alatt helyrehoztak. Javul a kenyér minősége A főváros gabonahivatalt szer­vezett, amelynek az a célja, hogy megkönnyítse a miniszteri rende­letek végrehajtását és a lehető­séghez képest zavartalanná tegye a főváros gabonaellátását. A gabo­na elosztása és őröltetése óriási áldozatokat jelent a fővárosnak. Az őröltetés több pénzébe kerül a fővárosnak, mint amennyit a liszt­ért kap. Megnyugtató, hogy a ga­bonafelhozatal emelkedik és rövi­desen eléri a napi 40 vagont. A kenyér minősége az utóbbi hetekben lényegesen rosszabbo­dott, de most javulni fog, mert a közellátási miniszter megváltoz­tatta az őrlési arányit. Száz kiló búzából 65 kiló kenyérlisztet és 20 kiló nullás lisztet őrölnek­ A rozsnál az eddigi 85 százalékos arányt 82-re szállították. Ez azt jelenti, hogy 100 kiló rozsból 18 kiló korpát őrölnek ki, ami lénye­gesen finomabb kenyeret eredmé­nyez. Kegyellen munk­esszézad- paramcsnokhél - népbíró­­sági Szmácsvezető Körülbelül két héttel ezelőtt a Szabad Nép leleplezte azt a példát­lanul botrányos esetet, hogy egy bru­tális munkásszázad-parancsnok a népbíróság tanácsvezetői székébe került. Dr. Fellner István, volt kar­cagi járásbíró az illető, aki 1940-ben mint munkásszázad-parancsnok, em­bertelen brutalitással bánt a hozzá beosztott munkaszolgálatosokkal. A felszabadulás után a népbíróságon jelentkezett, ahol nem ismerték múlt­­ját és tanácsvezetővé nevezték ki. Éppen egy olyan keretlegénynek az ügyét tárgyalta, aki azzal a bruta­litással bánt az emberekkel, ami­lyenre ő adott utasítást, amikor szá­zadának néhány volt tagja meghök­­kenve ismerte fel benne parancs­nokát. A Szabad Nép cikke alapján Fell­ner Istvánt nyomban felfüggesztették állásától a bár korábban igazolták, pénteken az igazságügyi igazoló bi­zottság új eljárásnak vetette alá. Az igazoló bizottság állásvesztésre ítélte s nyomban letartóztatta. Ezen­kívül népellenes bűntett címén eljá­rás indul meg ellene. A MOITOSZ, budapesti I. sz. kőműves, szakosztálya vasárnap, szeptember 2-án délelőtt 10 órakor az Erase belvárosi Színházban (Városliget) tartja kongresz, exusi beszámolóját taszeyínés keretében." A kőbányai farm,lukasok szeptember 1-én, szombaton d­élután fél 5 órakor tajgisgyű­lést tartanak a Fasór­ utca 13 sz. alatti helyiség­ben. A MAGYAR KOMMUNISTA PÁRT TERÜLETI BIZOTTSÁGA VASÁRNAP DÉLELŐTT 11 ÓRAKOR SÍZ­USTÍTÍLÁST RENDEZ A VÁROSI SZÍNHÁZBAN. Beszélnek: Rajk László, Visontai Ilona, Rattkó Anna Közreműködnek: Major Tamás, Gobbi Hilda, Ascher Oszkár

Next