Szabad Nép, 1945. október (3. évfolyam, 155-180. szám)

1945-10-02 / 155. szám

Munkás paraszt értelmiség •as lista A ~M A G Y A R KOMMUNISTA PÄRT KÖZPONTI LAPJA ID. ÉVFOLYAM, 155. SZÁM ARA 6 PENGŐ KEDD, 1945 OKTÓBER S Háromszázezer ember teli hitet vasárnap a dolgozók egység­listájának győzelme mellett Hatalmas tömegtüntetéssel ünnepelte Nagy-Budapest a munkásegységet Rákosi és Szakasiis elvtársak a reakció súlyos vereségéről Saeptemsber 30. mlój&ban Bu­dapest dolgozóinak nagy ünne­pévé vélt. Azzá tették azok a száz" ezrek, akik ezen a verőfényes őszi vasárnapon, egy héttel a fő­városi választások előtt impozáns rendben, fegyelmezett sorokban felvonultak a Hősök-terére a két munkáspárt hívására Ilyen hatalmas tömegdemon­strációnak utoljára május elsején volt tanúja a főváros, amikor Budapest fizikai és szellemi dol­gozói soha nem látott tömegekben tüntettek a demokrácia és a sza­badság mellett. Azóta nehéz hóna­pok teltek el. A romokban heverő ország felépítésének, a demokra­tikus rend megszilárdításának fá radságos munkában eltöltött, gon­doktól, nélkülözésektől terhes hét­köznapjai- A munkásoknak, tiszt­viselőknek, kisiparosoknak, értel­miségieknek azok a tömött és végeláthatatlan sorai, amelyek va­sárnap megálltak a drapériákba vont díszemelvény előtt, mennyit, de mennyit tudnának ezekről a hétköznapokról beszélni... Budapesti dolgozói tudták, kik nek fájnak igazán az ő sebeik és kik tudnak segíteni rajta. Számot adtak maguknak airról, hogy a reakció, amely még nem egészen egy esztendővel ezelőtt fegyver­rel, gránáttal, géppisztollyal har­colt a magyar nép ellen, most a nyomorral akar megfojtani ben­nünket és éppen az általa élőidé' zett és mprólnapra tervszerűen, céltudatosan fokozott ínséget akarja demagóg módon a maga szövetségesévé tenni a munkáspár­tokkal szemben, hogy azután a megtévesztett nép segítségével nyeregbe kerülvén, nyiltabbM be szelhessen és cselekedhessek. A reakció azonban nem számol Budapest népének politikai érett­ségével. Ezek a százezrek súiyos történelmi leckét kaptak, olyan súlyosat, hogy majdnem belepusz tultak. Tudják, hogy ugyanazok a sötét erők, amelyek kifosztották és a háborúnak odadobták az or szágot, igyekeznek most is elgán­csolni minden olyan törekvést, amely alkalmas lehet a nyomor és az ínség leküzdésére. Azért jöttek önként, szabadon, minden kény­szer nélkül olyan imponáló tö­megben és méltósággal a vasár­napi nagygyűlésre, mert tudják és érzik, hogy ezekkel az erőkkel csak a munkáspártok egységes, energikus, keménykezű politikája számolhat le s minden szavazat, amelyet a dolgozók egység! ista jára adnak le, a fölemelkedés és jobb jövő el jövete1 ét gyorsítja meg. Számot adtak maguknak arról, hogy a reakció anarchiát, felfordulást, zűrzavart., lázongást akar előidézni s a fölbomlással, a lezüUéssel szemben a rendet, a békét, a biztonságot, az egyenle­tes fejlődést csak a munkáspártok szilárd egysége tudja biztosítani. A fogalmak megfordultak, a szavak jelentést cseréltek. A bé két, a rendet, a biztonságot,^ a munkáspártok védik a legerőtelje­sebben, azok a pártok, amelyeket a reakció propagandája a tárna dahni rend ellenségeiként, a biz­tonság és béke meg bon tóiként festett le a kövélemény előtt. A család, amelyet a reakció behívók, kai, elhurcolásokkal szétziiilesz tett, a Kommunista Párt erőfeszí­téseiként hazatérő hadifoglyokkal válik ismét teljessé. A vallás, amelynek a kommunisták a reak­ciós hazugságok szerint esküdt ellenségei, pártunk deklarált! pro gramja szerint teljes és sérthetet­len szabadságot élvez- A kommunist- ták, akiket felelőtlen lázítóknak bélyegeztek, adtak egyedül, vala mennyi párt közül olyan három, éves tervet, amelynek józanságát, célravezető voltát, követeléseinek realitását, okosságát és nagyvona­lúságát barát és ellenség egvaránt elismeri. S a kommunisták azok, akik nemzeti függetlenségünket leghatározottabban védik és óvják minden olyan reakciós külföldi sugallattal szemben, amely hazán­kat idegen erők játéklabdájává szeretné tenni. Bár a főváros népe csak októ­ber hetedikén járul az urnák elé, mégis a vasárnapi nagy demon­stráció maga is népszavazás volt, Félreérthetetlenül megmutatta, hogy Budapest fizikai és szellemi dolgozói a munkáspártok mellett állanak, bizalmukat ezekbe a pár. tokba helyezik s tőlük várják helyzetük megjavítását. A ma­gyar demokrácia erejének, fok­mérője a dolgozók egységlistájá­nak sikere. Minél erősebb a demo­krácia, annál biztosabban és an­nál sürgősebben számíthatunk a külföld megsegítő jóindulatára. A hűvös napok már hírnökei a kö­zeledő télnek — soha az ország­nak nagyobb szüksége nem volt erőskezű, szilárd vezetésre, amely valamennyi • építő erőt céltudato­san egybefog, mint éppen most. — Adjatok nekünk nagy döntő többségét október 7-én-(november It-én és akkor felgyűrt karral ál­lunk a munkának és megígérjük, hogy nincs az a nehézség, amin keresztül ne gázolnánk — jelen­tette ki vasárnap Rákosi elvtárs, akit a magyar nép többek között arról is ismert, hogy soha demo­góg szólamokkal nem játszott, soha csalárd eszközökkel sikerre nem tört. Vájjon ki ismerné nála jobban a szegény nép panaszait, a fekólyesedő sebeket, a gyötrő gondokát és bajokat, mint Rákosi Mátyás, a dolgozók szeretett ve zére. Az ő vezetésével, testvéri szövetségben a Szociáldemokrata Párttal menetelünk október 7. felé s a még hátralevő napokban mindent megteszünk, hogy ez a dátum a magyar demokrácia tény­leg döntő győzelme legyen. A Szovjetunió, az angol mun­káspárt és a hősi Jugoszlávia képviselői pedig azzal az érzéssel nézhették végig Budapest dolgo zóinak nagy ünnepét, hogy a ma­gyar demokrácia ügye jó kezek­ben van s az az ország, amely fő városának dolgozói ilyen hatal­mas arányú fegyelmezett tünte­téssel támogatják a demokrácia pillérét: a dolgozók munkásegy ségfrontját, méltó a nagyhata1- mak gazdasági és politikai támo­gatására. Megmozdul o dolgozók Budapestje Miég a természet is kedvezni akart a budapesti «munkásság mgy ünne­pének: hideg, nyirkos napok után szeptember 30-ra kiderült az ég s tiszta, kék égbolt, langyos őszi nap­sütés adott csodálatos fényt a Buda­pesten még soha sem látott tömeg- megmozdulásnak. Ebbe a koraőszi ragyogásba vegyült, reggel a műn. kászenekarok vidám ébresztője. Nemcsak a dolgozók ünnepe volt ez a vasárnap, hanem pártállásra való tekintet nélkül az egész újjászülető, önmagát megtaláló, életkedvét és egyensúlyát visszanyerő magyar fő­városé. A házakon nemzetiszínü és vörös zászlók. Az elvonuló zeneka­rok nyomában itt is, ott is kinyilik egy-egy ablak és szorgos kezek pi- ros-fehér-zöld lobogókat, vörös dra­périákat, virágokat, szőnyegeket helyeznek el díszül mindenfelé, ahol a menet elhalad. ★ Hét órakor már élénk utcák fo­gadnék. A MKP kékinges és a SzDP fehéringes, karszalagos rendezői siet­nek a gyülekező központok felé. A május elsejei és a mostani nagy demonstráció között a méretek nö­vekedésén kívül a rendezés és a rend­tartás pontossága« jelenti a különb­séget. A Vm. kerület szervezeti székháza előtt fegyelmezetten, de ki-kicsattanó jókedvvel és életöröm­mel sorakozik fel párttagságunk. Hasonló a rend és a lelkesedés a szociáldemokrata szervezetben is. igen: mindenki egy kissé „szemé­lyes" ügyének tekinti a mai napot és mindenki szeretné, ha szép lenne, Impozáns lenne a dolgozók sereg­szemléje. Rákosi elvtárs mondta pár nappal ezelőtt egy gyűlésen, hogy a vasárnapi demonstráció felér egy népszavazással s ha méreteiben nagy lesz — fél győzelemmel. Ezek a sza­vak hevítenek mindenkit.. „Megmu­tatjuk a dolgozók erejét!“ •k A felvonulás megkezdése előtt vé­gi gmegyünk a felvonulási főútvona­lakon. Á MKP és SzDP zászlócskák százezreit lobogtatja, a friss Szellő. A magasban a nemzeti zászlók mel­lett vörös lobogók és a. főváros szí­nei. A Hösök-terén ötvenezer vörös zászló lángnyelve keveredik a nem­zetiszínü zászlók erdejével. Kilenc óra tájban mintegy varázsütésre megmozdul a város. Az utcák egy­szerre telnek meg emberekkel és az Oktogon-téren feltűnik az első me­netcsoport. A zene vidáman harsog, a tömeg énekel. Minden kézben zászlócska. S kilenc órától 11-ig Szinte szaikadoitlamul tart a két mun­káspárt tömegeinek nagyszerű fel- vonulása a Hősök-terére. Óbudáról gyalog 8000-ren vonul­tak fel zárt menetben, az V. kerü­letből 30.000, a VII. kerületből 33.000, a VI. kerületből 20.000, a VIII. kerületből 28 000, a IX. kerület­ből 18.000, Kőbányáról 10.000, a XIII. kerületből 30.000, a XIV. ke­rületből 12.000, Újpestről 25.000, Csepelről, Pesterzsébetről 20.000 dol­gozó férfi és nő gyalog, zenével és énekszóval, zászlók sűrű erdejében. Külön csoportokban a gyárak és űzetnek, a fővárosi és állami hivata­lok és vállalatok tíz és tízezer dol­gozója, a vidéki küldöttségek srines osztagai. Féltizenegykor a Hösök- tere olyan képet nyújt, miptha. lán­golna. Élő szőnyeg borítja a hatal­mas teret, és a beletorkoló, széles útvonalakat. Ameddig a szem pllát: ember, zászlók és a. jelmondatos táb­lák tízezrei. ★ Ezt a lenyűgöző képet a világ minden nemzete részére filmreveszik. Szovjet és jugoszláv szakszervezeti elvtársainkat megkérdezzük, mit szólnak a magyar dolgozók felvonu lásához. „Kraszno”, „Csud-novato“ mondják elismeréssel. Közben az Andrássy-uton szakadatlanul áramlik a tömeg. A felsorakozó nézők jól mulatnak egy-egy szellemes jelképen, a 25 éves reakció koporsóján, vagy a roncsolt gépeken, amelyek a fel­irat szerint ..fasiszta örokség‘-et ábrázolnak. Mellettük újjáépített óriás autóbusz: „Mi építünk". Külön édes szín és csicsergés az áradatban ezer és ezer proletár gyerek felvonu­lása. „Mi is szeretjük Rákosi és Sza­kosíts bácsit”. „Éljen a vajaskenyér és anyú!“ Valaki megjegyzi; íme a jövő kommunista párttagság1! Valóban ezek a csöppségek már emberibb viszonyok között nőnek majd fel, hogy elfoglalják az „öreg" harcosok helyét a magyar demokráciában. A tatai bányászelvtársak eredeti színpompás csoportja, majd a „Vö­rös Csepel“ dolgozói vonulnak fel. Budapest népe lelkesen köszönti a keményfaragású vasasokat és a bá­nyák munkásait. Forró tapsot kap a partizán szövetség katonás menete. Nagyszerű elvtársak ezek, csupa acélos tekintet. Életüket kínálták a demokrácia győzelméért s most egy­öntetűen munkájukat és támogatá­sukat ajánlják fel a munkásosztály­nak, amelyből származnak: „Mun­kásegység harcos ökle — reakciót töri össze’1. Igep, ők és a körülöt­tünk hömpölygő 300.000-nyi dolgozó a biztosítéka annak, hogy lerombol­juk a múltat, összetörjük a reakciót és felépítjük a dolgozó munkások, parasztok és értelmiségiek demokra­tikus országát. ★ Erről győzött meg a vasárnapi fevonulás, amely Rákosi elvtárs sza­vaival élve: valóban felért fél győze­lemmel, mert megmutatta Nagy- Budapest dolgozóinak erejét, a mun­kásegység szilárdságát és a válasz­tók elhatározását: Budapest a dol­gozóké! Tizenegy óra, bekapcsolják a rádió mikrofonját, kezdődik a nagygyűlés. A szónoki emelvényen óriási 3-as szám mutatja a munkásegységlista számát. Gyorsan új jelszó születik s ezt harsogja a háromszázezres tö­meg: hármas lista — munkáslista. Erre szavazunk jövő vasárnap. ★ A nagygyűlést a Szakszervezeti Tanács részéről Vas Miklós elvtárs nyitotta meg. Meleg szavakkal kö­szöntő íte Budapest és környéke dol­gozó népét, a szovjetorosz és a jugo­szláv szakszervezetek hivatalos ki­küldötteit és az angol muknáspárt Budapesten időző egyik tagját, John Haire-t. Utána Vesnyikov elvtárs, a Szov­jetunió szakszervezeti kiküldötteinek vehetője tolmácsolta a tömeg zúgó éljenzése közepeit a Szovjetunió dol­gozóinak és a szovjetorosz szakszer­vezeteknek baráti üdvözletét. — A mi látogatásunk az önök or­szágában — mondotta — arról ta­núskodik, hogy az a barátság, amely a Szovjetunió népei és a magyar nép között fennáll, egyre jobban ki­fejlődik és elmélyül. A munkásosz­tálynak nem szabad megengednie, hogy a demokrácia ellenségei, a reakció erői újra felemeljék a fejü­ket és újra véres háborúba taszítsák a népeket. — Vesnyikov szavait a tömeg percekig taitó tapssal és Sztá­lin generalisszimusz életetósével fo­gadta. John Haire, az angol munkáspárt és a szakszervezetek üdvözletét tol­mácsolta. — Boldogok voltunk — mondotta, — amikor a Szovjetunió hadserege felszabadította Magyar- országot és boldogok voltunk, hogy együtt harcolhattunk a szovjet had­sereggel Magyarországért és minden elnyomott nép felszabadításáért. Mi, angolok, kéz a kézben nagy szövetségeseinkkel, mindent meg fogunk tenni, hogy önöket és Európa dolgozó né|»eit segítsük az. újjáépítésben. Mindannyiunknak alkalma nyílik arra, hogy felépítsük országunkat és az új Európát — fejezte be szavait lelkes éljenzéstől kísérve John Haire, — Halál a fasizmusra, szabadsá­got a népeknek! — így kezdte be­szédét Szveties jugoszláv kiküldött. Ismertette Jugoszlávia négyéves fel. szabadító háborúját és Tito marsall óriási szerepét ebben a harcban. — A magyar és jugoszláv munkásosz­tály szolidaritása, együttműködése feltétlenül hozzá fog járulni a két nép közötti barátság és együttműkö­dés megszilárdításához. Szveties beszéde után Budapest dolgozói hosszasan éltették Tito mar. sálit. Hála és köszönet a Szovjetuniónak! Viharos taps és éljenzés üdvözölte Szakosíts Árpád elvtársat, testvér- pártunknak, a Szociáldemokrata Pártnak vezérét. Beszéde elején a magyar dolgozók háláját fejezte ki Sztálin generalisszimusznak, Molotov elvtársnak, a . Szovjetunió külügyi népbiztosának és Vorosüov marsall­nak, a magyar nép nagy barátjá­nak. Szavait mindúntalan félbeszakí­totta a tömeg nagy lelkesedése, amellyel a szovjet-magyar barátsá­got éltették. — A Szovjetunió — mondotta — utat mutat nekünk. Ez az út emberi magaslatok felé visz. Annak az eléggé nem méltányolható ténynek, hogy a Szovjetunió még a békeszer. zödés aláírása előtt felvette velünk' a diplomáciai kapcsolatot, mélyebb értelme a Szovjetunió magasabb- rendü erkölcsi magatartásában rejlik. — Az Atlantic Charta tiszta szel­leme sugalmazta Amerikának azt, hogy kész Magyarországgal fel­venni a diplomáciai kapcsolatot őszinte rokonszenvvej fordulunk az angol munkáskormány felé, amelyről úgy halljuk, hogy szintén hajlandó Magyarországgal felvenni a diplo­máciai viszonyt. A magyar nép re­méli, hogy az új világban minden nemzet szabadságának teljességében élhet és a világ javaiban igazságo­san és egyformán részesülhet. Minden erőnket megfeszítve fo-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék