Szabad Nép, 1945. november (3. évfolyam, 181-204. szám)

1945-11-09 / 186. szám

rníc pRoimmt tomOimm r> r 'S' C _0r.-------^rc/ Nag^Ki#^a n­y­á­k urairó! és a bányák"cTGTgozóiró! — Hat vágón kró­mot kaptunk a Szovjetuniótól — 3000 vágón árut szállít haponta a MÁV­­* Churchill és Bevin a Szovjetunióról A választások mérlege IrSa: Révai József " A választások lezajlottak. A­­ hiányzó néhány adat már nem igen fog­­változtatni a kialakult vég­eredmény­en, a választások­­mérlegét tehát már meg lehet­­venni. Az első, amit meg kell állapí­tani, hogy a választások a leg­nagyobb rendben és nyugalomban zajlottak le. Ez egymagában is annak bizonyítéka, hogy a Füg­­getlenségi Front pártjainak még a választások előtt közzétett fel­hívása a nemzeti egység fenntar­­­tásának szükségességéről, komoly­­visszhangot vert ez országban. A magyar nép nem azokat követte, a akik a demokrácia rendjét fel­­akarták borítani, hogy halászhas­sanak a zavarosban. A magyar­­demokrácia a választásokkal or­szág-világ előtt­ tanúbizonyságot­­ tett arról, hogy rálépett a megszi­­­­árdulás, a konszolidáció útjára. A demokrácia konszolidálásának­­egyik igen jelentős tényezője a Magyar Kommunista Párt komoly választási sikere. Ha az követke­zett volna be, amire a demokrácia -ellenségein túl a kommunistá­ikat kivéve — a demokrácia hívei is számítottak, hogy a választá­sokból Pártunk komolyan meg­gyengülve kerül ki, akkor ma a demokrácia ellenségei ujjonganá­­nak és szó sem lehetne a demo­krácia megszilárdulásáról. De a Magyar Kommunista Párt a vá­lasztásokból nem „törpe part­iké» t? ki. Egy párt. e «.♦«tr­­e 300.000 szavazat esett, és amely 70 képviselővel vesz i ■- ot az új tnemzetgyűlésben: nagy, erős párt, «melynek kitéphetetlenül mély gyökerei vannak a néptömegek­en. Pártunk választási sikerének­­érték­elésénél számba kell venni­­azt, hogy szinte minden ellenünk­­dolgozóit­, hogy a körülmények, a közhangulat nem nekünk, hanem a velünk szembenálló erőknek kedvezett. Számba kell venni azt is, hogy mint nyíltan működő tömeg, ■párt. fiatal párt vagyunk, sokkal kevésbé rendelkezünk tapasztalt, iskolázott funkcionáriusokkal, m­int a 25 éves legalitás előnyével induló többi párt Mégis kiálltuk a próbát, dacoltunk minden nehéz­séggel és SOO,OOO dolgozó magyar Elit mellénk. A választásokon a számok dön­tenek, de az igazi erőviszonyokat nemcsak a szavazatokon kel mérni. Az a SOO,OOO szavazat, amely Pár­­­tunkra esett, nem akármilyen sza­vazat. A választási eredmények elemzése mutatja, hogy a Magyar Kommunista Pártnak van az or­szágban a leginkább homogén, a leginkább egységes tábora. Ránk a bánya­munkások zöme, a budapesti, csepeli, ózdi, diósgyőri nagyipari munkások tömege szavazott, tehát a magyar munkásság legrégibb szervezeti hagyományokkal, rendel­kező, legön­tudatosabb, legharco­­sabb, de a termelés szempontjából is legnagyobb fajsúlyú része. De a választások azt is megmu­tatták, hogy a Magyar Kommu­nista Párt nemcsak a városi dol­gozók, nemcsak az ipari munkás­ság pártja. Nyolcszázezer szava­zónknak körülbelül a fele: paraszt. És itt súlyosan esik latba az, hogy elsősorban a régi, demokra­tikus öntudatos, 48-as és Szocialista mozgalmi hagyományokkal rendel­­kező parasztság szavazott ránk: a Tiszántúl, a Vihar­sarok, Jász­­nagykunszd­nok, Csongrád, Csa­nnád, Békés szegény parasztsága, földmunkásai és kubikusai. Mi, kommunisták, nem pihenünk h­usg­a babérainkon, nem hunyjuk be szemünket Pártunk gyengéi és fogyatékosságai előtt. A válasz­tások ezekre,­jjs fényt derítettek,­­ a tansttgigoifejat tü9»iget»k ée fank­cionáriu«aink nevelése, szervező munkánk megerősítése tekinteté­ben le fogjuk belőlük vonni. De a döntő tanulsága a választásoknak­­ nemcsak a mi számunkra, ha­nem a magyar demokrácia többi tényezője, az egész ország számára az, hogy a Magyar Kommunista Párt nagy tömegpárt, hogy a magyar politikában játszott sze­repének és vállalt felelősségének alapja semmi, egyéb, mint önnön ereje. A Magyar Kommunista Párt a mögötte álló tömegerőre támasz­kodva kért szót eddig is és köve­tel befolyást ezután, is a magyar demokrácia irányításában. A választások eredményének to­vábbi jellegzetessége az, hogy a Független Kisgazdapárt több mint két és félmillió szavazattal meg­szerezte az abszolút többséget. De állapítsuk meg mindjárt azt is, hogy ez a többség messze elmarad azoktól a vérmes reményektől, amelyeket bizonyos körök a vá­lasztások előtt tápláltak. A Kis­,­gazdapárt nem kapott se 75, se 65, hanem csak 56—57 százalékos többséget. Többségnek persze több­ség ez is. De 75 százalékos és 57 százalékos többség között az a különbség, hogy a Kisgazdapárt választási győzelme korántsem je­lenti a magyar demokrácia bal­­szárnyának azt az „elsöprését" és ..fagázolását“, amelyben a demo­­k.é .. e-Mansége) reménykedtek és amely b* k­­övetkezik'— a magyar demokrácia belső egyen­súlyának felborulásával, sőt a Kisgazdapárton belüli helyzet fel­bomlásával is fenyegetett volna. A magyar demokrácia megszilár­dulásának feltétele volt, hogy a Kisgazdapárt jobbszárnyának re­ményei az „elsöprő" választási győzelemről, füstbe mentek. Ezeknek a választásoknak a jellege más volt, mint a buda­pesti választásoké. Most az or­szág szavazott, tehát szavaztak a Kisgazdapárt paraszti tömegei is. Ezért a Kisgazdapártra leadott szavazatok többségét nem lehet úgy értékelni, mint Buda és a Belváros szavazatait A Kisgazda­­párt 2.600.000 szavazójának jó­val több, mint felét bízvást lehet a demokrácia komoly hívének tekinteni. De a magyar demokrácia min­den hívének — és ez vonatkozik a Kisgazdapárt demokratáira is — szembe kell néznie azzal a ténnyel is, hogy a Kisgazdapárt szavazóinak jelentékeny része nem demokratikus meggyőződésből, hanem éppen ellenkező meggon­dolások alapján szavazott a Kis­gazdapártra. Nem véletlenség, hogy a Független Kisgazdapárt nem a Tiszántúlon, hanem a Du­nántúlon érte el a legnagyobb si­kert, tehát nem az ország politi­kailag haladóbb, hanem politikai­lag elmaradottabb részén, nem ott, ahol Áchim András, hanem ott, ahol Nagyatádi Szabó hagyo­mányai elevenek, ott, ahol a nyi­las fertőzés a leginkább hatott, ott, ahol a feudális uralom a pa­rasztságban, a cselédségben a leg­tovább őrizte meg a jobbágyi alá­zatosság szellemét, azon a Dunán­­túlon, amely jóval később szaba­dult fel, mit a Tiszántúl, ahol tehát a demokrácia csal, jóval később kezdhette el, és sokkal ki­sebb eredménnyel folytathatta tisztogató és átnevelő munkáját. A Kisgazdapártra leadott szava­zatok tehát nem egységesek és az összecsapás azok között, akik a Kisgazdapártra leadott reakciós szavazatokra és azok között, akik a Kisgazdapártra leadott demo­kratikus szavazatokra támaszkod­nak, elkértehetettes­. A választásokon testvérpártunk, a Szociáldemokrata Párt, éppúgy, mint mi, komoly erőnek bizonyult. Különösen örvendetes, hogy a fő­városon kívül, főleg a vidéki váro­sok lettek a Szociáldemokra­tárt fellegvárai: Szeged, Debrecen, Győr, Miskolc, Pécs, stb. Ezeket a sikereket a Szociáldemokrata Párt annak is köszönheti, hogy jelentős polgári és demokratikus­ kispolgári rétegek benne látták a magyar de­mokrácia „középpártját“, a ki­­egyenlítés tényezőjét és ezért rá­szavaztak. A Szociáldemokrata Párt érdeme és sikere, hogy ezeket a rétegeket, amelyek a Kommu­nista Párttól egy és más okból ide­genkednek, megnyerte a magyar de­mokrácia balszárnya számára. A választási küzdelmet a két nagy munkáspárt annak a megálla­podásnak a szellemében folytatta, amelyet az országos választások előtt kötött: kommunisták és szo­ciáldemokraták külön indulnak, de nem egymás ellen, hanem egymás mellett, szoros szövetségben, a reakció ellen. A mun­kás egységfront a válasz­tások alatt — egy-két sajnálatos esetet kivéve — fény­esen kiállta a próbát. A választások eredménye teljes mértékben igazolta az egy­ségfront híveit és megcáfolta azokat, akik a budapesti választá­sok után a kommunisták­kal való közös listában vélték felfedezni a kudarc okát. Igen figyelemreméltó eredményt ért el a választásokon a­ Nemzeti Parasztpárt, különösen, ha számba­­ vesszük, hogy a Parasztpárt fiatal párt és alig volt ideje országos szervezet kiépítésére. Több mint 300.000 szavazója bizonysága an­nak, hogy a Parasztpárt a magyar demokrácia fejlődőképes, nem el­hanyagolható tényezője. A Nemzeti Parasztpárt kétségkívül még ko­molyabb sikert érhetett volna el, ha politikai vonalvezetése nem mutatott volna oly ingadozá­sokat, amelyek épp a párt fő­ bázi­sában, a radikális érzelmű szegény paraszti rétegben váltottak ki za­vart és megütközést. A választásokon a magyar de­mokrácia balszárnyán álló három párt­­, a Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt és a Pa­rasztpárt — megkapta a szavaza­tok több, mint 41 százalékát. Ez olyan eredmény, amely mutatja, hogy a magyar demokráciának — 25 esztendős Horthy-uralom és nyilasfertőzés ellenére — széles, komoly népi bázisa van és hogy mindazoknak a reménye, akik a magyar demokrácia fejlődését sze­retnék visszafordítani, homokra épült. A választási küzdelem alatt az ország előtt álló súlyos problémák­ kissé háttérbe szorultak. A vá­lasztások lezajlottak, most el kell kezdődnie a komoly munkának. Helyzetünk oly nehéz, hogy nem szabad késlekedni egy percig sem. Az utat jelzi a Függetlenségi Front négy nagy pártjának közös nyilatkozata és az abban lefekte­tett kormányzási program. E pro­gram értelmében kell haladékta­lanul hozzálátni a közellátás megszervezéséhez, a dolgozók min­­dennapi kenyerének biztosításá­hoz. E program ért­elmében kell ha­ladéktalanul hozzálátni az infláció megfékezéséhez, kemény rendsza­bályok foganatosításához, hogy pénzünk további romlását meggá­toljuk. E program értelmében kell megkezdeni a­ közigazgatás megtisztítását a­ reakciós elemektől és végigvinni a harcot a nép ellen­ségei ellen Mindennek feltételei erős kormány alakítana, mely vég­re tudja és akarja hajtani a közös pr­ogramot. A Magyar Kommunista Párt a mögötte álló tömegek erejére, ön­tudatára, szervezettségére ÉS­ fe­gyelmére támaszkodva, a magyar demokrácia­ előrehajtó erejeként, vállal­ja a felelősség ráeső részét a közös munkában, a magyar demo­krácia megszilárdításában, a gaz­dasági bajok leküzdésében, a kor­mányzásban. Hétfőn kinevezik az új kormányt A pártvezérek csütörtökön folytatták az új kormány megalakítására irányuló tárgyalásaikat. Péntek délelőtt tovább tárgyalnak Tildy Zoltán lakásán. A nemzetgyűlés Politikai Bizottsága hétfőt ül össze. Ekkor nyújtja be a régi kormány lemondását és a Politikai Bizottság kinevezi az új kor­­mányt. A Magyar Kommunista Párt 70 megém­i lasz­tott rsamseti Filési képvissidla A belügyminisztérium hivatalosan közölte, hogy a november 4-i orszá­gos választáson a Magyar Kommu­nista Párt 70 mandátumot szerzett. A 16 választási körzetben és az országos listán jelölt elvtársaink közöl ezek szerint a magyar nép a következő kommunista képviselőket küldte be a nemzetgyűlésbe: BAR­ANYA-TOLNA: Farkas Mi­hály, Krantz Pál, d­r. Hajdn Gyula. SOMOGY: Nagy Imre. ZALA: Rákosi Mátyás. VAS: Kossá István. GY­ŐR- MO­S­ON - SOPRON: Kossá István, Vass­ Ó­­ K­á­mán, VESZPRÉM 41 Molnár Erik. FLJER-X' O M 4 R­OM-ESZTERGOM Rajk Lotár. áos-■ n~Vf-..,'y Wyörgy, Zgyerka János NAGY-BUDAPEST: Rákosi Má­tyás, R­ajk László, Vas Zoltán, Kossa István, Gera Ernő, Sz­obek András, Kádár János, Révai József, Kiss Károly, Szabó Piroska, Kovács Ist­ván, Drahos Lajos, Rattkó Anna, Apró Antal. PEST-KECSKEMÉT-BAJA: Na­gy Im­re, dr. Molnár Erik, Sefrankó Emánuel, dr. J­onáth Ferenc, Gábor József, Macskai­ József, Horváth Márton. CSONGRÁD-CSANÁD: Révai ,Tó­­rmet, Keresztes Mihály, Kiomócsi R­i­­hály, Kiss Imre, Iüridi Imre. BÉKÉS: Rákosi Mátyás, Gyuska János, Szirmai István, Birkai Imre. JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK: Gore Ernő, de Kovács Antal, Ragó An­tal, Gyenes Antal. HA­JDU- BIHAR: Kállai Gyula, Szabó István,’­al­ogh Elemér. sz. ■ K­OLCO-BaROG - SÜRTMAK: Rákosi ttág­­,sv­­ágy Imre. BORSOD-ZEMPLÉN:­­yógrádi Sán­dor, Fekete Mihály, Loni­zky Gyula, Urbancsek Mihály, Fü­löp József. HEVES - HONT - GÖMÖR: Kádár János, Oczel János, Sulyán György, Herrmann Ferenc, Oszip István. ORSZÁGOS LISTA: Rajk László, Szobek András, dr. Rudas László, Olt Károly, dr. Andics Erzsébet, Somogyi Miklós, Mód Aladár, Fapp Lajos. Mint a fenti névsorból kitűnik, egyes elvtársakat több helyen vá­lasztottak meg képviselőnek. így Rá­kosi Mátyást négy helyen, Nagy Imrét, Kossa Istvánt és Rajk Lászlót három helyen, Gerő Ernőt, Révai Józsefet, Molnár Eriket, Szóbeli Andrást ,és Kádár Jánost két helyen választották meg. Ezek még eddig nem döntöttek arról, hogy melyik man­dátumukat tartsák meg. Abban aiasszési tr -prr’- ti­rpni terapnt adanak Tnegbízatása­iról, a sorban­­ következő kommunista jelöit terül­­ be a nemzetgyűlésbe. Hivatalo­s választási végeredmény 795.659 kommunista szavazat Szerda délutánra a belügymi­nisztérium választási csoportja összeállította mind a 16 választási körzet eredményét. Ennek alapján az országos választások összesített végső eredménye a következő: Magyar Kommunista Párt 785.659 Szociáldemokratapárt 313.082 Függetl. Kisgazdapárt 2.680.527 Nemzeti Parasztpárt 322.711 Polgári Dem. Párt 78.322 Magyar Radikális Párt 5.695 Összesen 4.701.026 választó adta le szavazatát. A szavazatok­­17 százalékát kapta az MSKP, 17,4 százalék jutott a Szociáldemokrata Pártnak, 57 a Kisgazdáknak, 7 a Parasztpártnak, 1­7 a Polgári De­mokratáknak és 0,14 százalék a Magyar Radikális Pártnak.

Next