Szabad Nép, 1945. november (3. évfolyam, 181-204. szám)

1945-11-04 / 182. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD A MA­G­Y­A­R­­C­O­M­M­U­N­I­S­T­A P­A­­R­T KÖZ­P­­ONZT­­­L­A­P­J­A III. ÉVFOLYAM, 183 SZÁM AJKA 30 PENGŐ, KÉPES SZABAD NÉPPEL EGYÜTT 60 PENGŐ VASÁRNAP, 1945 NOVEMBER | Jobb jövőért Szavazz ma a R­IT­­O ■es listára KIRE SZAVAZZUNK? Írta: Révai József A magyar nép gyötrő napi gon­dok közepette megy az urnákhoz, hogy megválassza az új nemzet­­gyűlést. A főkérdés, amit minden választónak el kell döntenie, ez: melyik az a párt, kik azok a fér­fiak, akikre a leginkább lehet rá­bízni az ország előtt álló súlyos gazdasági nehézségek megoldását? A Magyar Kommunista Párt vá­lasztási harcában tudatosan állí­totta homloktérbe az ország leg­közvetlenebb, mindennapi bajait. Világos, egyszerű érthető progra­mot adtunk: kenyérért, jó pénzért, rendért harcolunk. A közellátás megszervezése, az infláció megfékezése, ezek ma leg­fontosabb feladataink. Kenyeret adni a dolgozóknak és értéket a pengőnek, enélkül az ország nem állhat talpra, gazdasági életünkön úrrá lesz a káosz. Kire bízzuk a közellátás meg­szervezését? Kire bízzuk azoknak az erélyes és szigorú rendszabá­lyoknak a végrehajtását, amelyek nélkül nem lehet biztosítani a ma­gyar dolgozók mindennapi kenye­rét az 1945/46-os szűk esztendő­ben? Azoknak a képviselőire-e, akiknek nincs, vagy azokéra, akik­nek van kenyerük? A Magyar Kommunista Párt azokat a töme­geket képviseli, amelyeknek nincs kenyerük, rá kell­­tehát szavazni, hogy a kenyér megszerzéséhez szükséges komoly rendszabályokat az érdekeltek hajtsák végre! Kire bízzuk az infláció megféke­zését? Kire bízzuk azoknak az erélyes és szigorú rendszabályok­nak a végrehajtását, amelyek nél­kül nem lehet megadóztatni a gaz­dagokat, nem lehet letörni a spe­kulációt, nem lehet ártalmatlanná tenni a gazdasági élet hiénáit, a termelés nagy és kis szabotáló!!? Azoknak a képviselőire-e, akik rá­fizetnek az infációra, vagy azo­kéra, akik keresnek az infláción? A Magyar Kommunista Párt azo­kat a tömegeket képviseli, melyek fizetnek adót, melyek vesztenek az infláción, rá kell tehát szavazni, hogy az infláció megfékezéséhez szükséges komoly rendszabályokat az érdekeltek hajtsák végre! Gazdasági bajaink orvoslásához rendet kell teremteni az országban! De a gazdasági zűrzavar okozói és a politikai bajkeverők egy tábor­ban vannak, egy búron pendülnek, egymást segítik. A politikai reak­ció és a gazdasági káosz ellen egy­szerre kell küzdeni. A magyar nép, a demokrácia ellensége a szabotáló és spekuláló nagytőkés éppenúgy, mint a kormányrendeleteket sza­botáló és a kommunisták ellen uszító, a csendőrvilágot vissza­kívánó közigazgatási hivatalnok. Gazdasági rendet és politikai ren­det egyszerre kell teremteni! De kire bízzuk a gazdasági és a po­litikai rendcsinálás munkáját? Azokra-e, akiknek a táborában vannak, kiknek győzelmére es­küsznek a gazdasági nyomorúság haszonélvezői és a volt horthysta főispánok egyaránt? Vagy azok­ra-e, akiknek a­ táborában nincse­nek se spekuláló nagytőkések, se­m a régi világ után áhítozó MÉP- elnökök? A Magyar Kommunista Párt azokat a dolgozó tömegeket képviseli, melyeknek létérdeke a gazdasági és politikai bajkeverők letörése, rá kell tehát szavazni, hogy a rendcsináláshoz szükséges szigorú rendszabályokat az érde­keltek hajtsák végre! A Magyar Nemzeti Független­ségi Front négy nagy pártja egyez­ményt kötött arról, hogy a koa­líciós kormányzat megmarad füg­getlenül a választások eredményé­től és hogy a közellátás megszer­vezését, az infláció megvalósítását, a reakció elleni harc vaskézzel való végigvívását tartalmazó kormány­­programot közösen hajtják végre. De hogy ez az egyezmény, ez a program papiroson marad-e, vagy valóság lesz-e belőle, azon múlik, milyen erők sorakoznak fel őrködni megvalósítása fölött, milyen erők fognak harcolni e program meg­valósításáért, milyen erős lesz az új nemzetgyűlésen, az új kormány­­zatban az a párt, mely kezese a program komolyságának. Erős kommunista párt nélkül a közös program papiros marad, a kom­munistákra kell tehát szavazni, hogy a programból valóság legyen. Szavazni kell a magyar demo­krácia minden igaz hívének! Akik azt mondják: nem szavazócédulá­val kell megvívni a reakció és de­mokrácia harcát, akik szerint nem érdemes szavazni, mert nem a vá­lasztások döntik el az igazi erő­viszonyokat, akarva-akaratlanul a reakciót támogatják. Az új és a régi világ, a demokrácia és a re­akció közötti küzdelem folyt a vá­lasztások előtt és folyni fog a vá­lasztások után is. De ennek a küz­delemnek fontos ütközete, sok tekintetben döntő csatája maga a választási harc. A reakció teljes megsemmisítéséért folyó harc ki­menetele azon is múlik, hogy a demokrácia erői megnyerik-e a választási csatát? Minél nagyobb tömegek vonulnak fel a választá­sokon a kommunista párt mellett, annál erőteljesebben, annál komo­lyabb hatalmi pozíciók birtokában folytathatjuk a harcot a válasz­tások után is a reakció teljes meg­semmisítéséért. A­­ választásokkal a harc nem ér véget, de a harc a választások alatt sem szünetel. Az a munkás, az a dolgozó, az a de­mokrata, aki nem szavaz, tüzet szüntet az ellenség ellen ütközet közben. Kis ez annál nagyobb bűn, mert a választásokon nemcsak közvet­len jelenünkről, hanem jövőnkről is döntünk. A mindennapi kenyér­gondokon, gazdasági bajainkon túl, a választásokon arról is dön­tünk, milyen legyen a magyar demokrácia és milyen legyen a nemzet külpolitikája? A magyar­ság szerepéről, helyéről, beillesz­kedéséről döntünk a szabad népek családjába. Az egy esztendős magyar demo­krácia sokat tett, nagyok az érde­mei. Parasztkézre adta a nagy­birtokot, a h­u­szo­n­öt esz­tendős re­akciós és fasiszta uralom alatt szolgaságra nevelt magyar nép je­lentős részét cselekvő életre ébresztette, ránevelte sorsa irá­nyítására. De azzal, amit elértünk, nem lehetünk megelégedve. A magyar demokrácia nem söpörte ki elég erélyesen a régi világ itt­maradt­ szemétjét és nem ak­adá­­­lyozta meg új szemét felgyűlését ezalatt az egy esztendő alatt. A magyar demokrácia gyengesége nemcsak abban állt, hogy túl libe­rális volt a régi, népellenes rend­szer támogatóival és híveivel szemben, hanem abban is, hogy kesztyűs kézzel bánt a nép új el­lenségeivel, a népnyomor vámsze­dőivel, a gazdasági élet rablólo­vagjaival, a közéletet ellepő kor­rupció képviselőivel. Ha a ma­gyar dolgozó tömegekben bizo­nyos fásultság és kiábrándultság észlelhető a demokráciával szem­ben, akkor ennek az a mélyebb oka, hogy nem helyeslik a demo­krácia gerinctelen és erélytelen liberalizmusát, amit­ a régi világ szemétjével­­és az új világ mocsok­­jával szemben tanúsított. A de­mokrácia e gyengeségeiből a reak­ció azt a következtetést vonja le, hogy hátra kell menni. Mi azt a következtetést, hogy: előre kell menni a nép régi és új ellenségei­vel szemben liberális demokráciá­tól a nép minden rendű és rangú ellenségével szemben kérlelhetet­len, éppen ezért szigorú erkölcsű, népi demokráciához. Az, ami ma van, még nem népi demokrácia. Abból, azai ma van, lehet hátra és le­het előre menni. A harc akörül folyik, hogy előre menjünk-e a nép ellenségeivel szemben kérlel­hetetlen demokráciához, kisö­pörve a régi és az új szemetet, vagy visszafelé menjünk-e a nép ellenségei iránti még több meg­bocsátás demokráciája felé és tűrjük, ho­gy ellepjen bennünket a szemét? Nemzeti érdek, hogy ne hátra, hanem előre menjünk. A népek nemes versenyében a demokrácia következetes megvalósításáért nem akarjuk, hogy a csehszlovákok, a románok, a jugoszlávok, az oro­szok Ujjal mutassanak a magyar­ra: im­e, egy nép, mely nemzeti katasztrófájából csak azt a kö­vetkeztetést tudta levonni, hogy meg kell bocsátani szerencsét­lensége okozóinak, mely annyira megszokta a jármot, hogy nem tud és nem akar új, szabad életet kezdeni. Ha a magyar ilyen nép­ként állna a világ előtt, nem csak szégyenünk volna, hanem kárunk is: a demokrácia vizsgáján megbukó nép nem folytathatna a nemzeti érdekeket gerincesen védő és egyben demokratikus kül­politikát. Félő, hogy ha szomszél­dainkkal szemben elmaradunk a népi demokrácia megvalósításá- •­ban, ha a nemzetközi demokrácia, erőire tesszük fel a magyar sor­* sót, akkor újra körülfog bennün­ket szomszédaink gyűrűje. De ezs a gyűrű ezúttal nemcsak magyar­ellenes gyűrű lenne, hanem egy- ev­ben a demokráciát védő népek gyűrűje azzal a magyarsággal szemben, mely sorsát a reakcióval jegyezte el. A reakciót támogatni a belpolitikában, a reakcióra épí­teni a külpolitikában: katasztrófa­­politika, kalandorpolitika, mert el­szigeteli a magyarságot azoktól a népektől, melyekkel együtt kell élnie a Duna völ­­gyében. Ez a­ katasztrófapolitika homokra épít, és hiú, de veszedelmes ábrándok­kal vezeti félre a nemzetet. Kis és nagy kalandorpolitikusainknak ajánljuk figyelmébe Byrnes, ame­rikai külügyminiszter legutóbbi nyilatkozatát, mely arról szól, hogy az Egyesült Államok rerom­­szenvvel nézi a Szovjetunió törek­véseit, hogy szorosabb és barát­ságosabb kapcsolatba kerüljön közép- és keleteurópai szomszé­daival. „Meg tudjuk érteni — mondta az amerikai külügymi­niszter — a Szovjetunió népeinek azt az eltökéltségét, hogy soha­ többé nem tűri el ezekben az országokban olyan politika köve­tését, amely a Szovjetunió bizton­sága és életmódja ellen irányul.“ Megértik-e ezt a figyelmeztetést ábrándkergető, reakciós kalandor, politikusaink? A kalandorpolitikusok politi­kája: hazsaflatlan és nemzetelle­nes. Hazafias és nemzeti a mi po­litikánk, mert a magyarságot fel akarja csatlakoztatni a demokrá­cia megvalósításában bennünket megelőző és velünk sorsközösség­­ben élő szomszédjainkhoz. A kom­munisták külpolitikája azért haza­fias, amiért belpolitikánk is ter­éni nem a reakció, hanem a demo­krácia erőire alapozzuk a magyar­ sorsot. A hazafiság ismérve nem­csak a nemzeti érdekek védelme kifelé, hanem a népi érdekek vé­delme befelé is. Az a párt a leg­inkább nemzeti párt, mely nem­ alkuszik a nép ellenségeivel. A Ma­­gyar Kommunista Párt a® egyeü­­­lön párt, mely nev, között soha alkut a nép rovására a Horthy-, rendszerrel. Van-e párt, mely ezt elmondhatja másáról ? Nincs!" A demokrácia és a reakció erői­nek összecsapása tükröződik min­den demokratikus párt belső éle­tében. Nincsen párt, melyben nem volna, vagy nem volna kialakuló­ban jobb- és balszárny, nincs párt, melynek iránya, útja, politi­kája egységes, egyenes és töret­len volna. A Magyar Kommunista­­ Párt az egyetlen demokratikus párt, melynek nincsen jobb- és balszárnya, melynek egysége ren­díthetetlen, mint a szikla. A mi politikánkban nincs és nem lehet ingadozás a reakcióval való harc és a reakcióval való megalkuvás között. Mi vagyunk a magyar demokrácia legkövetkezetesebb harcosai és támaszai. A Magyar Kommunista Párt reakcióellenes politikájának egységével, kemény­ségével és hajthatatlans­ágá­val a legnemzetibb pártja az országnak,­z­ért szavaz rá minden gondol­kodó, dolgozó magyar. Halálra ítélték Bárdossy Lászlót A budapesti Népbíróság szombat reggel 9 órára tűzte ki a Bárd­ossy­­per ítéletének kihirdetését. A Zene­akadémia nagytermében még az ed­diginél is nagyobb közönség foglalt helyet. Megteltek a diplomaták pá­holyai is. Pontosan 9 órakor bevonultak a Népbíróság tagjai Major Ákos veze­tésével. Elővezetik Csárdogsyt, kinek arca lárvaszerüen sápadt, ideges rángások futnak végig arcán. Fe­szült csendben hirdeti ki az ítéletet Major Ákos dr.: — A magyar nép nevében! A bu­dapesti Népbíróság bűnösnek mond­ja ki Bárdossy Lászlót a népbírósági rendelet 11. § -ának 2., 3. és 4. pont­jaiban és a 13. § 1. pontjába ütköző háborús bűntettekben, valamint a 15. § 1. pontja és a 17. szakasz 1. pont­jába ütköző népellenes bűntettekben és ezért kötél általi halálra ítéli. Az ítéletet zárt­ helyen, de a nyilvános­ság kizárása nélkül kell végrehaj­tani. Ezután az ítélet indokolására ke­rül sor. — A törvény világosan mutatja, hogy a­ Népbíróság illetékes — je­lenti ki Major Ákos dr. — ezt mondja a fegyverszüneti egyezmény is. A következőkben a Népbíróság el­nöke visszapillantást vet az 1919 óta egymást követő magyar kormányok politikájára, a szegedi gondolatra, amelynek folytatása a reklám-irre­dentizmuson át a német érdekek szolgálatába vezette és katasztrófába döntötte az országot. 1940 nyarán Magyarország Romániát és Szlová­kiát megelőzve csatlakozott a három­­hatalmi egyezményhez és ezzel tel­jesen feladta politikai függetlensé­gét. A magyar kormány a­ Jugoszlá­viával kötött örök barátsági szerző­dés után négy héttel már arról leve­lezett a németekkel, hogy Horvát­ország függetlenségét ki kell kiáll­tani. Ezzel akartak alibit szerezni a Jugoszlávia elleni akcióra." A vád­ e lett­e elődje, Teleki holttestén ke­resztülgázolva vezette a magyar nemzetet a Szerencsétlen második világháborúba. A jugoszláv háború következménye az angol-magyar dip­lomáciai viszony megszakítása volt­. Németország csatlósai lettünk. —­ Amikor Magyarország háborút kezdett a Szovjetunió ellen, a német fasiszták­ még nem is követelték azt — folytatta Major dr. — A magyar hadsereget­­ vezető sváb tábornokok azonban sürgették a beavatkozást és Bárdossy is mindent elkövetett, hogy Németországból valamilyen felhívást kapjon. Ennek megtörténte után min­den parlamentáris szokás felrúgásá­val megszakította a­ diplomáciai vi­szonyt­ a Szovjetunióval, majd a né­met repülők kassai támadása után háborút üzent. Elsikkasztotta Kris­tóffa követ nagyfontosságú távira­tát, hogy törés nélkül folytathassa a szegedi antibolsevista reklámpolitikát és eleget tegyen Horthy Miklós kí­vánságának, aki kijelentette: „Le­­sülne az arcomról a bőr, ha ebből a­ háborúból kimaradnánk“. Mindjárt a háború kezdetén az ország határain kívül, a Donnál beejtették egyetlen ütőképes hadseregünket, a 2. had­sereget, amely teljesen megsemmi­sült. — A délvidékre kiküldött pribékek nemcsak a szerb hazafiak, a parti­zánok­ ellen harcoltak. Felkoncoltak 3309 ártatlan polgárt is. — 1944­ március 19. után Bárdossy mindenben segítségére volt Iszójay­nak és megalakította a fegyver-­­szünet megkötését akadályozó Nem­zeti Szövetséget. A Népbíróság­­— mondotta Major Ák­os — csak a dél­vidéki vérengzésekről fogadt­a el Bár­­dossy védekezését, amely szerint az ottani vérfürdőről csak utólag szer­zett tudomást és azonnal vizsgálatot rendelt el. . Az ítélet indokolása után Fevessy Ferenc népügyész perb­-vo.-­lattal élt Bá­rdossynak a délvidéki vérengzések­kel kapcsolatos felmenté­s miatt. Berend Béla dr. védő az ítélet enyhí­téséért fellebbezett. A legrosszabb esetben kéri, hogy a halálbüntetés nemét változt­assák meg­ A cselekvő demokráciáért szavazz a 4-es

Next