Szabad Nép, 1945. december (3. évfolyam, 205-227. szám)

1945-12-01 / 205. szám

SZABAD NÉP Kikiáltották a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságot A M­AGYA­R K­O­M­M­U­N­I­STA PÁRT K­­­­Z­I­­O­N­TI LAPJAI III. ÉVFOLYAM, 205. SZÁM ARA 100 PENGŐ SZOMBAT, 1945 DECEMBER 1 A KORMÁNYPROGRAM Kapcsolataink erősítése a Szovjetunióval a többi nagyhatalommal és szomszédainkkal — Alkotmány­­jogi reformok — Leszámolás a reakcióval — Demokratikus hadsereg — Törvényjavaslat a bányák államosításáról —Kereskedelmi kapcsolatok kiépítése — Munkaerőgazdálkodás — Erélyes rendszabályok a spekuláció megfékezésére — Harc az infláció ellen — Az árak szabályozása Tildy miniszterelnök nagy beszéde Pént­eken délben 12 órakor ösz­­szeült a nemzetgyűlés. Az elnök megnyitója után Kiss Károly elv­társ felolvasta a tegnapi ülés jegyzőkönyvét, majd Tildy Zoltán miniszterelnök többórás beszédben ismertette kormánya programját. Beszéde elején a miniszterelnök általános politikai kérdésekkel fog­lalkozott. Rámutatott a választások nagy kül- és belpolitikai jelentősé­­gére, majd méltatta az ideiglenes nemzeti kormány nagy munkáját. — Az ideiglenes nemzetgyűlés utolsó ülésén azt mondottam, — foly­tatta beszédét — azt Szeretném, ha a választások után ide, az ország­háziba nem ellenfélként, hanem ba­rátokként térnénk vissza, hogy to­vábbra is őszinte egyetértésben dol­gozva, oszthassuk meg a munkát és a felelősséget. Nagy megnyugvás számunkra, hogy ez így is történt. A kormány megalakítását viszonylag hosszú tárgyalások előzték meg, ezek­nek a tárgyalásoknak a jellemzője minden párt részéről a felelősség­­tudat és az egységkeresés volt. Azt hiszem, megbeszéléseinkkel annyira tisztáztuk a jövendő kormányzás szempontjait, hogy már csak azért is jó volt a tárgyalások időt nem kímélő alapossága. Különösen nagy biztosítéka a de­mokrácia megszilárdításának, hogy a két nagy munkáspárt vezetői, mint miniszterelnökhelyettesek részt vesz­nek a kormányzás munkájában.­­ Az új kormány sok meg nem oldott feladatot vett át. Az állam­életnek, a gazdasági életnek és a közéletnek vannak kérdései, amelyek megoldására több céltudatosságot és határozottságot kíván mutatni az ed­digi kormánynál. •­dendő ügyvivőjének személyét már meg is nevezte. 4 . Kívánatosnak tartja a magyar kormány a Szentszékkel való kapcso­lataink helyreállítását is. Végleges szakítás az imperialista politikával A diplomáciai kapcsolatok után Tildy Zoltán a békekötés kérdésével foglalkozott. Nemcsak a magyar kormány, hanem az egész nemzet is várja, hogy a békekötés minél előbb valósággá váljék. A békekötésnél a kormánynak az az óhaja, hogy a megkötendő békeszerződések a ma­gyar kérdést a világbéke ügyének és valamennyi középeurópai nép ér­dekeinek figyelembevételével rendez­zék. — A kormány magyar nemzeti szempontból is azt a békét tekinti a legjobbnak — mondotta Tildy Zol­tán —, amely a háborúban megsa­nyargatott népeknek megnyugvást hoz, minél tágabb körben elégedett­­séget teremt és az összes külálla­­mokkal, különösen pedig szomszé­dainkkal a békés együttműködés biz­tos alapjait teremti meg. Ebből az alapelvből kiindulva, a magyar kor­mány kész a dunai térségben élő nemzetekkel a legszorosabb és a békeműben intézményese is bizto­sított gazdasági együttműködésre. A demokrata Magyarország egyszer s mindenkorra szakított mindenféle imperialista politikával, nem igényel magának a Kárpátmedencében elő­­jogokat. Egyenlő munkatársa akar lenni valamennyi dunai népnek a boldogabb és biztonságosabb jövő felépítésénél abban a reményben, hogy szomszédai is hasonló politi­kát folytatnak. Külpolitikánk alapja: a Szovjetunióval való kapcsolatok kimélyítése­ ­ Az új magyar kormány külpo­litikájának továbbra is az az alapja, amelyet az ideiglenes nemzeti kor-­­mány még Debrecenben lefektetett. E külpolitika első feladatának tekinti hatalmas szomszédunk, a Szovjet­unió bizalmának megszilárdítását, a Szovjetunióval való gazdasági és kul­turális kapcsolataink megalapozását. A kormány­­ az egész nemzet e kap­csolatok feltételének tekinti, hogy minden erejével hiánytalanul telje­sítse a fegyverszüneti szerződésben vállalt kötelezettségeit. A kormány annyival is inkább folytatni kivárja ezt a politikát, mert az eddig is je­lentős eredményeket hozott a fiatal magyar demokrácia számára, neveze­tesen elsősorban a Szovjetunióval való diplomáciai kapcsolatok felvéte­lét, amely kiemelte hazánkat diplo­máciai elszigeteltségéből. A Szovjet­­unió részéről történt megnyilatkozá­sok hivatalosan is megállapították, hogy Magyarország kivette részét a német fasizmus elleni háborúból és hogy fegyverszüneti kötelezettségeit erejéhez képest lojálisan teljesíti. To­­vábbi jelentős eredménye ennek a politikának a Szovjetunióval kötött árucsereegyezmény, amely jelentős mértékben hivatott gazdasági nehéz­ségeinken­­segíteni. Örvendetesen bontakoznak ki a Szovjetunióval való kulturális kapcsolataink is; kultúr­­értékeink kicserélődése megindult és biztatóan fejlődik. A kormány a Szovjetunióval való őszinte barát­ság és együttműködés szilárd ala­pokra helyezését óhajtja.­­­ A Szovjetunióval való kapcsola­tunk elmélyítésével párhuzamosan nagy gondot fordít, a magyar kor­mány a nagy nyugati demokráciáok­­kal, az Amerikai Egyesült Államok­k­kal és a Brit Birodalommal való kap­csolatok újra való kiépítésére, is­merve azt a jelentőségeit, amellyel ezek a kapcsolatok a fiatal magyar demokráciára mind kulturális, mind gazdasági téren bíznak, életfenntartás lehetősége is kétséges számukra. Mindezeken az intézkedé­seken felül legutóbb megkezdődött a magyarlakta vidékek férfilakosságá­nak tömeges elszállítása. Sajnálattal kellett megállapítanuunk, hogy Szlo­­vákba egyes vülékén­yfeim els­ ál­lások erősen a múlt fasiszta rend­­szerére emlékeztető módon történtek. — A magyar kormány ezekre a jelenségekre felhívta a szövetséges nagyhatalmak figyelmét és kérte közbelépésüket. Megállapíthatjuk, hogy Csehszlovákiának a magyar kisebbséggel szemben tanúsított bánásmódja a világ közvéleményé­ben elítélést váltott ki. — A magyar kormány őszintén reméli, hogy a csehszlovák kor­mánnyal a tisztes megegyezés út­­ján rendezni tudja a csehszlovákiai magyarság helyzetét. — A külügyminiszter úr a napok­ban Prágába látogat és mi remél­jük, hogy e látogatás eredményeként az országaink közötti súrlódási felü­let eltüntetését könyvelhetjük majd el. Mindenesetre kívánatosnak látná a magyar kormány — már csak e tárgyalások sikerének előmozdítása érdekében is —, ha a csehszlovák kormány a tárgyalások megindul­­­sáig nem teremtene további befeje­zett helyzeteket, sőt az eddigi jog­fosztó rendeletek és intézkedések végrehajtását is felfüggesztené. Demokratikus együttműködés a szomszéd államokkal A győztes nagyhatalmakkal való kapcsolatok ápolásán kívül kü­lönös jelentőséget tulajdonít a ma­­gyar kormány a szomszéd népekkel való viszonyunk rendezésének és a demokratikus együttműködés és köl­csönös megértés szellemében való továbbfejlesztésének. — örömére szolgál a magyar kor­mánynak, hogy Romániával jelenleg fennálló kapcsolatai fejlődésképesek­­nek tekinthetők. A magyar kormány tudja, hogy ezt elsősorban a demo­kratikus Groza-kormány Magyar­­ország irányában tanúsított megértő magatartásának köszönheti. E Gruza miniszterelnök részéről ismételten felvetett magyar-román vámunió és az útlevélkényszer megszüntetésének gondolata, további kapcsolatok kiépí­­tésének lehetőségét jelenti, amelyet a magunk részéről is készséggel megfontolunk. Románia volt szom­szédaink között az első ország, amellyel • árucsere-szerződést ”kötö­­tünk. . __ Jugoszláviával barátságos, jó­szomszédi viszonyban vagyunk. Ezt Tito marsal, a jugoszláv népfelsza­badító harc júliusi évfordulóján tar­tott beszédében maga is leszögezte. Különösen értékes számunkra az a körülmény, hogy Jugoszláviában a kezdeti nehézségek után a magyar nemzetiség immár szabadon élheti fiépl életét a többi jugoszláv állam­polgárral egyenjogúan. A magyar hadifoglyok haza bocsátása, külön­böző magyar küldöttségeknek Bel­ládban történt baráti fogadtatása tanúsítják Jugoszlávia szomszédi jó­indulatát és rokonszen­ét a közel­múlt szomorú eseményeinek ellenére is. A jóindulatú és barátságos jugo­szláv megnyilatkozásokat a magyar kormány őszintén értékeli, szívből viszonozza és azokat a komoly ba­ráti jóviszony kialakulása zálogának tekinti.­­ A demokratikus Ausztriával nincsenek ellentéteink, sok körül­mény, elsősorban gazdasági egy­másrautaltságunk és régi kulturá­lis kapcsolataink egyaránt kívána­tossá teszik Ausztriával való kapcso­lataink mielőbbi felvételét és jó­szomszédi viszonyunk kiépítését, amelyre a magyar kormány őszintén törekszik. A cseh­szlovák-magyar viszony — A demokratikus Magyarország jószomszédi viszonyt igyekszik te­remteni a Csehszlovák Köztársaság­gal is. Be kell vallanunk, hogy ez az igyekezetünk, eddig nem járt eredménnyel, mert a jószomszédi vi­szonyt a Szlovákiában végbemenő és az ottani magyarságot súlyosan érintő események miatt nem tudtuk kellőképpen kialakítani. Köztudomá­sú, hogy Csehszlovákiában magyar állampolgárokat vagyonuktól meg­fosztanak, nagy tömegekben kiutasí­tanak, vagy internáló táborokban tartanak fogva, mindössze azért, mert magyarok.­­ A csehszlovákiai magyarságot megfosztoták politikai jogaitól, kulturális életlehetőségeitől, sőt különböző vagyonkobzó­ és jogfosztó intézkedések után ma már az anyagi Kapcsolataink a semlegesekkel — Bár Franciaországgal Magyar­­ország — a magyar demokrácia nagy örömére — nem került hadiállapotba, kapcsolataink a hadiesemények miatt mégis megakadtak. A kormány őszintén kívánja és reméli a Fran­ciaországgal való diplomáciai kap­­csolatok gyors helyreállítását és ezzel a kulturális és gazdasági érintkezés mielőbbi megindulását. Ugyanez a reménye a magyar kormánynak Olaszországot és Lengyelországot il­letően is. E kapcsolatok jövőjéről a magyar kormány reméli, hogy ezt motiválni fogja az a magatartás is, amelyet a magyar nép francia hadi­foglyokkal és lengyel menekültekkel, éppen úgy, mint a Németországgal hadban álló más államok Magyaror­szágra menekült állampolgárai iránt tanúsított.­­ Törekszik a magyar kormány a Bulgáriával fennállott barátságos kapcsolatoknak újrafelvételére és a semleges országokkal, elsősorban Svájccal és Törökországgal való kap­csolatainak újrafelvételére is. Őszinte örömére szolgál a magyar kormány­­nak, hogy a semleges országok közül Svédország máris kifejezte készségét a hazánkkal való diplomáciai viszony újrafelvételére és Budapestre kül- ­ Első belügyi feladat: harc a reakció ellen Ezután a miniszterelnök a belső kérdésekre tért át. Utalt a kezdeti nehézségekre, majd kijelentett­e, hogy most már minden erővel biztosíta­nunk kell a teljes rendezettség álla­potát. Erős k­özponti kormányzat mellett egyedül jó és fegyelmezetten működő állami, közületi és rendé­­szeti apparátus biztosí­tatja az újjá­építő munka sikerét. A kormány a legteljesebb céltudatossággal fogott hozzá, hogy ezen a téren mutatkozó feladatait megoldja. A belügyminisztérium munkájával foglalkozva bejelentette a miniszter­elnök, hogy a belügyminisztérium az igazságügyminisztériummal együtt­e­­sen közjogi és alkotmányjogi refor­mok kidolgozásával foglalkozik. A belügyi kormányzat legfontosabb fel­­adata a reakció elleni kíméletlen harc. (Nagy taps az Ház minden ol­dalán.) A kormánynak az az állás­pontja, hogy minden reakciós próbál­kozást lehetetlenné kell tenni mind a közéletben, mind az államgépezet­­ben és a közületek életében elsősor­ban a vidéki közigazgatási appará­­tusban. A közélet egész vonalán ér­­vényt kell szerezni demokratikus törvényeinknek és feltétlenül biztosí­tani kell a kormányrendeletek és in­tézkedések pontos, gyors és igazsá­­gos végrehajtását. A közigazgatás egyszerűsítésével egyidejűleg meg kell teremteni és erősíteni a fegyel­met, ami feltétele az erős központi hat­alomnak. Éppen ezért a belügyi kormány leg­sorsdöntőbb feladata megszilárdítani a belső rendet és példás közállapotokat teremteni, olyan közbiztonságot, amely az or­­szág minden polgára számára bizto­sítja a nyugodt, békés termelő mun­­ka lehetőségét, az élet- és vagyon,­biztonságot.­­ A belügyi kormányzat az igaz­­­ságügyminiszterrel együtt kímélet­len eréllyel fogja letörni a feketé­­zők, árdágítók és spekulánsok mes­terkedéseit. A nagy feladatok elvég­zése azt a követelményt támas­zja, hogy a végrehajtó szervek és köze­gek feladatu­k magaslatán álljanak. Fokozni kell a közigazgatási appa­rátusban a kötelességérzetet és szi­gorú munkafegyelmet. A korrup­­ciót gyökeresen ki kell irtani az államgépezetből, mindenekelőtt azokból a szervekből, amelyeknek elsősorban hivatásuk őrködni az ál­lamgépezet normális és politikai tisztasága felett.­­• A demokratikus átalakulás kezdeti érthető nehézségei után mintaszerű rendőrséget kell terem­teni, amely szervezettségével és eré­­lyével, pontosságával és vasfegyel­mével a törvények szigorú és igazsá­gos végrehajtásával komoly tekin­­télyt szerez magának és kiérdemli a nép­ szeretetét és rokonszenvét. A kormány ismeri az eddigi hibákat, kötelessgének érzi, hogy a rendfenn­­tartó szervek eddigi komoly érde­meit is megállapítsa és kötelezést érez arra, hogy a rendőrség zavar­talan ellátásáról minden vonalon a lehetőség végső határáig gondos­­kodjék. Ezután Tildy Zoltán a honvédelmi minisztérium, a hadsereg demokrati­zálásának kérdéseivel foglalkozott, majd áttért az igazságügyi kormány­zat munkájára. Ezután a tájékoztatásügyi minisz­tériummal foglalkozott Tildy Zoltán, majd a földmivelésügy problémájá­ról szólott. A földmívelésügyi kor­mányzat igen sürgős feladata a föld­reform gyors befejezése.­­ Nagyon fontos állatállományunk számszerű felszaporítása és minő­ségi javítása. Mind az új, mind a régi gazdák számára további olcsó és hosszúlejáratú termelési kölcsönöket folyósít a kormány. Kívánatos a cu­­korrépatermelés felkarolása, éppen ezért a termelők a beszállított cukor­répáért pénzbeli és természetbeni te­rítést fognak kapni. A szakoktatást, különösen az új gazdák szakoktatá­­sát sürgős feladatnak tartja a kor­mány és biztosítani akarja a mező­­gazdasági kamara reformján keresz­tül vagy esetleg új érdekképviseleti szerv létrehozásával a földműves la­kosság gazdasági érdekképviseletét. Hasonló módon sürgős feladat a mezőgazdasági termelő és ért­ékesít­ő szövetkezetek kiépítése. A bányák államosítása . Az iparügyi minisztérium ipar­­jogi és iparpolitikai reformok elő­készítőé­vel foglalkozik. V) ipartör­vény fogja szabályozni a munka­jogot, munkakötelezet­tséget, figye­­lembe véve az államosítási törekvése­ket és racionalizálási szempontokat. Korszerű reformon megy át az ipari szakoktatás is és a bányák és ener­giat­elepek államosítására a közeljövő­ben elkészül a törvény. Az iparügyi minisztérium megvalósí­ítja a jövőben a kötött anyag gazdálkodást és igye­kezni fog az exporttermelés kifej­lesztésére. Foglalkoznak az ipari vál­lalatok számára még békeidőben nyúzott állami hitelek valorizáció­jával. (Tildy miniszterelnöknek a bányák államosításáról szóló beje­

Next