Szabad Nép, 1946. február (4. évfolyam, 27-49. szám)
1946-02-03 / 28. szám
VKAC PROUTÁmi *OVC/ « bien, a köztársaságra (Petőfi Sándor) MEGVÁLASZTOTTÁK a magyar köztársaság elnökét Tildy Zoltán köztársasági elnök letette az esküt A n@inz©ti¥iiés történelmi Óléi© — Budapest nép® lábosédissbfii, limest elvonulással Hsmenelt© e köztársaság kikiáltását Csodálatosan szép tavaszig apon született meg a szabadságharcosok nagy álma: a magyar köztársaság. Valóban a nép vonult fel most sűrű tömegben, az utcákon, valóban az, akin új államformánk épül. Az utca ázott kövén vakítóan szikrázik a napsugár. Zászlók erdeje lobog a tavacs eleji szélben ésas emberár, mint eleven gát, elzárja a villamosok útja , elzárja az utcákat. Alig megy valaki a járdán, alig áll valaki zsebredagott kézzel, közönyös arccal a járda szélén ... Szinte eltűntek a közönyösek, a rosszakaratú ostobák, a ravasz, kedó, sunyi vitézei a régi rendnek. Most mindenki ott menetel a zászlók alatt és mindenki arcán a tardsz. .íg született nflp sugara csillog, mindenki szemében bizalom és annak az elpusztíthatatlan jókedvnek szikrája, amely mindig jel,az igazi tömegmegmozdulásokat. Anyák gyerekeiket vesetik. Komoly kisfiúk lépkednek a sáros kövön. Ifjú kesék emelik a hatalmas táblát. ..Éljen a magyar népköztárrsaság!“ Az óriási téren nem fér el a roppant tömeg. A feketéllő hullám,öle fölé, a zászlók rőt, habjában ott ágaskodik ércparitáján a nagy szabadságharc vesére: Rákóczi. A tömeg örvényt vet a szobor vörösmárvány sziklája alatt. Harcos dalok szállnak ezrek csakéiról és a „nagyságos fejedelem“ mintha ott vágtatna a dolgozók, a magyar szabadság új katonái élén az új harcokra. A tér másik oldalán az első köz- , társaság elnöke, Kossuth Lajos alakja emelkedik. Évszázadokon át küzdött a nép a köztársaság eszméjéért és elbukott a harcban. Most nem a kiegyezés árulói jöttek képmutató hajlongásra Kossuth-szobra elé, nem azok, akik egykoron áridónak nyilvánították Rákóczit, hanem a nép, amely győzött, a nép, amely dolgozni és élni akar, amely egyformán katonája volt Rákóczinak és Kossuthnak. "Az országház történelmi lépcsőin, amelyről egyszer már felhangzott a nép felé az „éljen a köztársaság!”, most ott állanak a köztársaság kormányférfiai. „ .. . Köszöntjük azokat, akik lehetővé tették ezt a nagy ünnepet.” A szavak álharsognak nagy tér egyik végétől a másikig, meglobogtatják a zászlókat és ezrek nyakán éljen harsán. Minden dolgozó magyar ünnepe ez az ünnep, félmilliónyi magyar eljött erre a történelmi napra és mindenki érzi, hogy a harmadik köztársaság élni fog. Az elsőt elsöpörte a zsarnokok önkénye, az elsőnél egyedül állott a magyar nép egy világrész zsarnoki hadával szemben; a második köztársaságnál a belső reakció és az ellenforradalmi Európa együttes erővel fojtotta vérbe idegen zsoldosaival a magyar nép szabadságát. Most, a világ összes népei egyesültek a szabadság elemi erejű vágyával, most élő és győztes valóság a köztársaság gondolata ■ ■ ■ Újabb és újabb tömegek jönnek, újabb ezrek és százezrek. A nép kimeríthetetlen ereje özönli el a mellékutcákat és az, aki a parlament lépcsőjéről néz szét, úgy látja, hogy az utcák a végtelenbe nyúlnak, érzi, hogy a nép ereje határtalan. „Minden dolgozó magyar ünnepe ez az ümert.“ — mondja egy cserzettarcú, fejebúbjáig sáros földmunkás, aki valahonnan Lajosmizse környékéről gyalogolt be az ünnepre. Nagyon örülök, hogy végre köztársaság vagyunk,, bár csak jó termésünk lenne, mert hiszen az ellenség az új államrendszert okolja a bajokért“ — vélekedik egy földműves. „Végre megvalósult Petőfi álma, végre valóra vált a 400 éves küzdelem nagy törekvése ...“ — magyaráz egy értelmiségi. „Megvédjük a köztársaságot" — hangzik a nemzeti színű és vörös zászlók alól egy munkás szava. A téren néhol bokáig híg sáréban, de csodálatos nyugodt, komoly arccal öregek, ifjak, asszonyok és férfiak állanak. Sehol egyetlen durva szó, sehol sem lökdösődnek, vagy türelmetlenkednek. Jobbról már eltűnt talapzatáról Tisza István óriás ércbálványa, amelyet a hálás földesurab, a bőkezű kapitalisták, az alázatos érnyi hivatalnokok és a nép Ezernyi élesáíje emelt a feudális elnyomás harcosának Balról a dolgozók kemény keze tüntette el azt a kőhalmait, amellyel a Horthy ellenforradalom ünnepeltette saját véraocskos emlékét. Igen, eltűntek a kőbálványok, ledőltek a hamis Istenek és Rákóczi, Kossuth szobraihoz zarándokol az, akit százszor lesújtottak, a földért, kenyérért, szabadságért megvívott harcikban ... Kossuthoz, Rákóczihoz és — igen elvtársak, az új hídhoz. Mert bizony éppen olyan emléke a tiéretöknél: az új Ma, mint a régi elnyomottak küzdelmének emléke, a szobor vagy a parlament lépcsője. Vakító, tavaszi nap szikrázói: a világoskék égbolton. Integetnek a zászlók, zeng a dal és a parlament lépcsője körül felvikorsik a harci kiáltás: „elljen a köztársaság!" — Történt pedig ez a sorsdöntő átalakulás olyan — ezeresztandos történelmünk folyamán páratlan — formában, olyan minden viszályt és széthúzást kizáró egyetemes akaratmegnyilvánulással, mellyel bizonyítottuk népünk politikai érettségét, igazoltuk azt, hogy a múlt szomorú tanulságait le szoktuk vonni, felülemelkedtünk a napi politika és a kicsinyes személyi érdekeken, közös hittel, közös akarattal, példás egységgel, leraktuk az új Magyarország alapjait. Reméljük és hisszük, hogy elhatározásunknak ez az ünnepélyes, eggyéforrt szívvel, lélekkel feltörő megnyilvánulása megerősíti a velünk szemben eddig is barátsággal viseltető nemzeteknek irántunk, táplált rokonszenvét. — Az általános egyenlő, közvetlen és titkos választójog alapján a megválasztott Nemzetgyűlés közfelkiáltással megnyilvánuló bizalma önt iktatta be Kossuth Lajos örökébe. Magyar embert ennél nagyobb megtiszteltetés nem érhet, magyar emberre ennél súlyosabb örökség nem hárulhat. — Amíg a magyar dolgozóit összességének ez az eggyéforrott egysége támogatja a munkásságát, amíg ez az egység megmarad eredeti célja: a demokratikus, független és szabrdn Magyarországért folytatott, megalkuvást nem ismerő munkásság programja mellett, addig birtokunkban van a záloga, hogy ennyi küzdelem, ennyi megpróbáltatás és szenvedés után megtaláltuk az utat boldogulásunk felé. .— Egy ország, egy nép hite és bizalma segíti Elnök Urat nehéz feladatainak megvalósításában. Ez a feladat: megőrizni a ma spontán m.n. vilathoffi^eni'Séget, együtt tar'Imni a magyar' dolgozó osztályort Szövetséget a nagy nemzeti és emberi célok eléréséért folytatott küzdelemben. — Ezután Isten áldását kérte Tildy működésére. Jíl kozieszsessiügyi elnök esküvőjét* Alig néhány percas szünet után megszólal a csengő, ünnepi csend lesz, amikor Nagy Ferenc elnök bejelenti, hogy a Nemzeti Tőanács felmentette a kormányt. Az ügyek ideiglenes vezetésével Rákosi Mátyást, vitelével a kormány tagjait bízta meg. Szavai elhangzása után belépett a terembe Tildy Zoltán köztársaságian, Tildy Zoltán, esküszöm az és annak alkotmányához hű leszek, másokat megtartom és másokkal is tisztségemet a Nemzetgyűléssel eg gyakorlom. Isten engem úgy segélje elnök. A Ház tagjai felálltak helyükről és lelkesedéssel ünnepelték a nemzetgyűlés előtt először megjelenő elnököt. A nemzetgyűlés elnöke közölte ezután, hogy a köztársasági elnök eskütétele következik. Tildy Zoltán hangja hangzik fel az ünnepélyes csendben: és Istenre, hogy Magyarországhoz a törvényeket és törvényerejű szómegtartatom. Köztársasági elnöki vezértésben a magyar nép javára! » 9T Misgy Ferenc: Őrizzük meg es meggyes? dolgomó osztályok szövetségét Az esküszöveg elhangzását a nemzetgyűlési képviselők újabb lelkes ünneplése követi, majd Nagy Ferenc a nemzetgyűlés elnöke emelkedik fel és üdvözli a köztársaság elnökét a következő szavakkal: Elnök Úr!. — Új fep nyílt meg a mai nappal Magyarország ezereztendős történelemében. Amikor a magyar nép elemi erejű megnyilatkozással szakított a királyság intézményével, lerázta magáról a feudalizmus százados bilincseit, csatlakozott a demokratikus cápák nagy családjához, helyet kért és kapott abban a nagy emberi közösségben, amelynek ideálja és fundamentuma: az ember természetes jogain felépített élet és a más népekkel fiajló békés együttműködés. A nemzetgyűlés ülése ünnepélyes hangulatban nyílt meg a nemzetgyűlés pénteki ülése. A képviselők is mind sötét ruhában jelentek meg. Egy-két képviselőn még zsakettet is láttunk. Legtöbbje azonban fekete és sötétkék ruhában volt. A paraszt képviselők fényes csizmában, nyakkendő nélküli fehér ingben jelentek meg. A kommunista képviselők gomblyukában piros,fehér-zöld kokárda. A kamatokon sok fényes magyar és külföldi egyenruhát láttunk. A nemzetgyűlés terme régi pompájában káprázott. Első pillanatra is szembetűnt, hogy ez az ülés nemcsak bensőségeiben, hanem külsőségeiben is a legfényesebb ülése a budapesti parlamentnek a felszabadítáás óta. A képviselők zsúfolásig megtöltötték a nemzetgyűlés padsorait. De az újságírói páholyokban, a karzatokon és a diplomáciai páholyokban is sűrű sorokban álltak az emberek. A diplomáciai páholyban többek között megjelent Vorolov marsall, a E Elenőrző Bizottság elnöke, Echoenfeld amerikai követ és a brit politikai misszió tagjai is. Tír Nagy Ferenc elnök 12 óraikor nyitotta meg a reflektorok fényében úsző teremben az ülést. Bejelentette, hogy az ülés napirendjén a magyar köztársaság elnökének megválasztása szerepel. Az elnöki tisztségre tübt száz jelölés futott be és csek mind Tildy Zoltánt jelölték. Tildy Zoltán nevének említésekor a nemzetgyűlés tagjai felálltak helyükről és hosszasan, lelkesen éljenezték és tapsolták az elnökjelöltet Nagy Ferenc elnök ezután megállapította, hogy egyéb ajánlás nem történt, a nemzetgyűlés tagjainak a törvény által előírt kétharmad többsége jelen van, ezért Tildy Zoltánt a magyar köztársaság közfelkiáltással megválasztott elnökének tekintik. Ezeknél a szavaknál a Ház tagjai Újra felállva ünnepelték Tildy Zoltánt, a magyar köztársaság első elnökét. Ezután a héttagú küldöttség elindult meghívni az új elnököt, hogy a törvény értelmében letegye az esküt a nemzetgyűlés előtt. Ezután az ülést rövid időre felfüggesztették. V as államhotellop egyedüli forráséi és birtokosa a magyar nép Nagy Ferenc szavai után a nemzetgyűlés tagjai felálltak helyükről. Tildy Zoltán, az új elnök kívánt szólani. — A nemzetgyűlés tegnap történelmi döntést hozott — kezdte szavait Tildy Zoltán. — 400 éves küzdelem és harc s a legutóbbi 25 essze idő vétkes tévelygései után végleg lezárt agy korszakot, a magyar nép megújuló szenvedéseinek korszakát, amelyben idegen uralkodók hol a szabadságot, hol a kenyeret, hol mind a kettőt s a magyar népi fejlődés és megerősödés minden lehetőségét elvették a nemzettől. A sötét századok alatt az igazi magyar szellem és sok. Szór a magyar nép legjobbjai is csak bujdosók voltak. — A nemzetgyűlés a köztársasági államforma törvénybeiktatásával ezt a korszakot zárta le jövőbe néző bátor határozottsággal, híven a népmilliók lelkében élő igazi magyar hagyományokhoz, a magyar nemzet örök szabadságvágyához. Ez az örökké lobogó és ma is égő Szabadságvágy a köztársasági államformában találja meg kiteljesedését. És a most megalkotott törvényben, amely az emberi jogok ünnepélyes deklarálása mellett megállapítja, hogy az államhatalom egyedüli forrása és birtokosa a magyar nép. — A nemzetgyűlés döntése a nemzet döntése. A legtisztább magyar választást, közel 5 millió szavazatát képviselik azok, akik itt most határoznak. Magyar hagyomány, hogy a legnagyobb nemzeti kérdésekről is a nemzetgyűlés döntsön. Nem sok példa van múltunkban, de más népekében sem, hogy történelmi nagy elhatározások ilyen felemelő egységben szülessenek meg, mint amilyen egységben a nemzetgyűlés ezt a törvényt megalkotta. Nagy biztosíték ez a tény, a mostani elhatározás szilárdsága és én őszinte szívvel köszönöm meg azt a komoly és mély felelősségtudatot, amely a nemzetgyűlés pártjait ebben a sorsdöntő kérdésünkben egységbe kovácsolta. Ennek a messze jövőre is példát mutató felelősségtudatnak egyik magyarázata az, hogy itt most valóban a nép igazi képviselői ülnek. A dolgozó nép fiai és asszonyai, parasztok, ipari munkások, dolgozó polgárság és az az értelmiségi réteg,amely sorsát, életét egynek tudja a nép millióinak sorsával. — Munkával, példaadással akarom szolgálni az eddig annyira termékeny belső nemzeti egyetértést, a gyógyulásért és felemelkedésért súlyos küzdelmet folytató dolgozó magyar népet és a nemzet jövőjét, a nemzet jobb és a nemzet jövőjét. — Tények szólanak a nemzet élet£ karaja mellett. Parasztok kint a földeken, munkások üzemekben, bányák mélyén, polgári rétegek, a a szellem emberei dolgoznak az ország újjáépítésén. Ez az életakarat át fogja törni a nehéz akadályokat, át fog vinni bennünket a még előttünk álló, súlyos időkön és biztosítani fogja a jövendőt. A nemzetgyűlés választása számomra a legsúlyosabb és legszebb köteleztetés. Megfeszítetten dolgozni ezért a jövőért és dolgozni e jövő érdekében dolgozókért. — Jó munkánk eredményei fogják erőssé tenni szabad köztársaságunkat, amely éljen és viruljon az egész magyar nép boldogságára, s a népek közötti testvériség és béke megszabrdítására. Üdvösült az Elnöke! Az elnök beszéde után egyszerre sokszáz képviselő és hallgató ajkáról megszólalt a magyar Himnusz. Meghatódva, örömtől könnyes szemmel állottak helyükön a magyar nép képviselői. A Himnusz elhangzása után elsőnek Doby, Rákosi és Szakasits államminiszterek üdvözölték az új köztársasági elnököt, azután a Nemzeti Főtanács tagjai, a kormány tagjai, a pártok vezetői, Révai, Kassa, Vas, Kéthly elvtársak, Veres Péter, Kovács Imre, Gulácsy György, Sulyok Dezső üdvözölték az új elnököt, aki a nemzetgyűlés éljenzése és tapsai között vonult ki a teremből. Ezután Nagy Ferenc indítványt tett a legközelebbi ülésnek kedden, február 5-én évben 12 órakor Való Imas tartására. Itt a tévés»’« telesített*