Szabad Nép, 1946. március (4. évfolyam, 50-74. szám)

1946-03-15 / 62. szám

TIMEK, 1948 MÁRCIUS IS SZABAD NÉP AKIK A SZENET ADJÁK Tatabánya dolgozó népe ilyén RENDET AKAR vájároknál Aggodalom fűti a főbányász szavait, amint a bányászság súlyos gondjairól, élelmezési nehézségekről,szappanhiányról, vájárutánpótásról és más előretörő reakcióról beszél. Híres ember Tatabányán Mag János elv társ. Régi bányász, bejárta fél Európát. Spanyol frontharcos, a Barkósi Mgád tiszta volt, most a VIII.as akna irodájából folytatja a surcot proletártestvérei jobb életéért. A szalapnagyságú bányatérkép felé hajolva Henrik József elvtárs főmérnök magyaráz. — Ez a piros kocka az épület, amelyben vagyunk. A kék vonal a légakna; a barnával pontozott rész a már kitermelt vájat, a fehér mező, amelyben most dolgozunk. 185—200 méter mélységben, 13—30 méter vastag szénrétegben bányásznak a Vértes és Gerecse kötőtt fekvő tatabányai szénmedencében, amely még legalább 30 évig ad ús országnak szenet. A VIII.as rohamakna 25—30 százalékkal túlteljesíti a normát, 106 százalékkal pezel a legjobb széncsapat, a, 535.ös. Másfél percig tart az út a légaknában a külvilágból a mély színre, 180 méterre a föld alá. Belülről hozzá, tapasztja az ajtót a légnyomás, csak férfiember tudja nagy erővel megrántva, kinyitni. Itt kezdődik a híres tatabányai VIII. akna, amely a XIV. és a C síkvölgyivel első a szír, csaló, arcvor talan. A kézben ingó bányamécs fényeinél óvatosan haladunk a rakodóból a szállítófolyosóra. Lehúzott fejjel, görnyedő derékkal lépkedünk percekig, vagy kényelmesen kiegyenesedve járunk a deszkázott elővájásokban. Szembefutó, telt csillék mellett oldalazunk, száraz porszéma, deszkapallón, vagy bokán felül iszapban gázolva, drótkötél elöl kapkodva fejünket, gödrökbe lépve, háromszoros létra fokán kapaszkodva, megyünk a seen felé. Az „időjárás“ folyton változik. Meleg folyosókon haladunk végig, erős, tiszta légáramlásban haladunk előre, furcsa pástnak, rothadó fának szaga terjeng. Cseppekint hullva, vagy csobogó patak módjára fut mellettünk a víz. Tatabányán állandó sujtólég- és vízveszélyben dolgoznak. Még a legjobb védőberendezések mellett is álandóan itt leselkedik a bányászra a halál. Munkatársától támogatva, eltorzult arccal, bicegve jött as előbb valaki — hátára hullott a szén. — Az 544-es déli les szint ma reggel begyulladt. Sűrű füst ülepsük a tüdőre — most szállítják ki a vészihozó szenet, amely forrón süti még most is az ér ütő kezét — ,s a mécs fénykörében feketén mállik a beásott tartógerenda megüszkösödött vége. A vájárok idejekorán felfedezték, becsapolták, elszigetelték a veszedelmet. Gondos elővigadeatukon múlott, hogy nem keletkezett nagyobb szerencsétlenség, súlyos bányatag. De a XIV. aknában — ugyancsak ma — későn vették észre a meggyulladt szenet, három súlyos sebesültet kellett a robbanás után kórházba, szállítani. Végeérietetlen folyosókiborintás után érkezünk az 535-ös rohamcsapathoz. Három műszakban dolgozik a széncsapat 9 embere, mindegyik műszakban három: 1 vájár, 1 segédvájár és 1 csillés. Romár András rohamodsár jóvágású, 35 éves. 18 éves kora óta dolgosak a bányában. Szénportól fekete arcából két derűs kék szem világít. Mellette munkatársai: Hegedűs László és Oláh Domonkos. — Tizenkét csillét termelek naponta, mondja Oláh elvtárs, a normának a kétszerese. Bélében, 1938-ban, amikor még bedben voltunk zsiradéknak, bornak,— nem sejtettünk ennyit. Romár vájár lyukas csizmáját, emeli közelebb, Oláh Domonkos a csupafolt nadrágot mutatja. — Már nem tudja megvarrni a feleségem, — nem fogja a cérna .. • A reakcióról kerül szó. — írják meg, — aki lefogja az élelmet, míg mi éhesen, rongyosan dolgozunk, az csúnyán megjárja —■, est üzeni as 535-ös rohamcsapat. — De azért meglesz az 500 vágón március 15-re? — Ha megjavul az élelem, —megless. Ezzel búcsúzunk. Sok kiváló csapat van a VIII. aknában. As 514, 546, 509, 511-es. Mindet meglátogatni nem futja időből. Az 517-esek fiatalabbak. „Csak“ 8—11 éve dolgoznak a föld, alatt Szemző I. Lajos, Dobrovszky Ferenc és Dégen László. — Hiába termel rohammunkával a bányász, ha nem kap érte semmit. Nincs bakancs, nincs ennivaló, a jutalomszénért még nem jött meg a szappan. A tatabányai rohamvolgárok sokáig bírják már türelemmel. De ezek az élharcosok kemény emberek, rendületlenek,allják a szavukat. Megmondották a múltkor: élelemben kell a kalória, nem pénzben. Hallottam, hogy Tatabánya összes aknáinak minden egyes dolgozója visszaadta a kalóriáért Esetett pénzt. Tatabánya dolgozó népe rendet akar. Bars Sárt Azon a tavaszon, négy évvel ezelőtt, eddig soha nem látott erővel, egész Európát elöntötte volt már a fasizmus áradata. A német seregeit gerincét, még nem törte össze az utóbb Sztálingrádnál elszenvedett döntő vereség. Itt, nálunk az orsóságban a közönyösek, az ostobák nyája, és állatában az újabb és újabb győzelmeket hurrázó háborús propagandától szédült magyarság nagyrésze, Zsábultan, tehetetlenül hajtotta nyakát a német járomba. Csak ott, lent a tömegek fekete morajló mélyében rejtőzött az az erő, amelyet a kínzás hétpróbás mesterei se csigával, se gumibottal, se tormászacskóval, se vesélerúgással, se hajtépéssel nem tudtak véglegesen kiirtani, amely nem hányt ki a börtönök mélyében, amely mindig újabb és újabb harcosokban gyűlt lángra. .. Kommunista Párt, akkor már a haszonharmadik esztendeje folytatta harcát. Ez a harc, ebben ez időszakban az összes haladó erőit önti fasiszta egység frontja kialakításának jegyében folyt. Amikor amunkásság megkoszorúzza Kossuth Lajos, vagy más szabóság fösül, sírját, a fasiszta sajtó riadt hírmával híva, fel a politikai rendőrség figyelmét ezekre a „forradalmi jelenségekre”. Az üldözés egyre erősebb lesz és a mozgalom néhány különösen exponált harcosa illegalitásba, vagy félillegalitásba vonult. Ezek között volt és 1949. évi március 15-i föllépésnek előkészítője, a munkásmozgalom későbbi vértanúja: Ságvári Endre. Tanult, edzett harcos volt. Tudta, hogy más 0 rejtőzés, más a mellékütem és ismét más 0' illegalitás, a földalatt megvívott küzdelem. Aki illegalitásban van, az nem csak rejtőzik... as harcol *a... és a földalatti mozgalom egyre erősödött. 1942 március 1- én, amikor egész Európára Táborait a fasizmus sötétsége, itt Budapesten a fasiszta Európa szívében a negyedszázados irgalmatlan elnyomatás után, egyszerre tízezres tömegek vonultak fel az utcákon, éltetve a független, demokratikus Magyarországot. A harc vezetője, kétségtelenül a proletariátus illegális pártja, a Kommunista Párt volt. A kommunisták akciójához csatlakozott a Szociáldemokrata Párt baloldali szárnya, de a munkásság legális pártján belül, akkor még erősen érvényesült a Peyer-féle jobboldali elhajlás és így a Szociáldemokrata Párt hivatalosan nem vett részt a Petőfi szobor előtt lezajló tüntetésben. Azok, akik ott gyűltek össze a, szabadság költőjének ércalakja előtt, mindnyájan, ismerték Ságván Endre, Kállai Gyűlő, Losonczy Géza, Kovács Imre és mások nevét. De nagyon sokan azok közül, akik ma más pártok soraiban oly fennen hangoztatják szerepüket ennek a nagyszabású tüntetésnek az előkészítésében, elkerülték a Petőfi-szobor környékét ezen a napon. A tüntetést megelőzően a baloldali sajtóban cikkek jelentek meg, melyek hirdették a munkásság, a parasztság és az értelmiség összefogását. Megalakul a történelmi emlékbizottság- amely hivatva volt arra, hogy egyik vezető szerve, legyen a megmozdulásnak. Gondos, aprólékos munka volt ez. Nyugodtan mondhatjuk, nem véletlen volt, amikor azon a márciusi délutánon, annyi ezer és ezer ember gyűlt össze, az előre meghatározott helyen. Az égen acélszínű felhőtakaró. A Duna felől tavaszi szél suhant. A Petőfi-szobor tövében lassan, de feltartóztathatatlanul gyülekezett a tömeg. Horthy kékruhás rendőrei idegesen kapkodnak a kardjukhoz. Kevesen vannak már, a reakció úgylátszik szétforgácsolta erőit. Az egyik rendőr, kerekanyú, vörösképű legény, idegesen kiabál: — Menjenek szét, menjenek szét! Mit állanak itt?! Elment a józan eszük? Menjenek, mert odavágok! Egy hosszú, szemüveges fiatalember kissé hátrább húzódik és a várakozást csendjébe belesüvít az első kiállás: ■— Függetlenség! Szabadság! A tömeg növekszik, sűrűsödik, már egészen az Erzsébet hídfőig terjed. Az Erzsébet híd előtt, ahol az épitőmunkék sok állásiak, ismerős zugét hang harsogja: — Le a hitleri Németországgal! A tömeg már elönti az egész teret. — A Kossuth-szobor elé! — harsan fel valahonnan a parancs és a tömeg bezúdul a Mária Valériautcába. Az emberhullám fölött egyszerre felbukkannak Dózsa, Petőfi és más szabadsághősök képei. A menet élén plakát. ..Független, demokratikus Magyarországot!” A plakát egyik, rarfjcit as a fehérkipő, ifjúmunkás tartja, aki később olyan hősiesen viselkedett az 'Andrássy-laktanya kínzókamráiban. Az újpestiek, ifjúmunkások és munkáslányok össszekapaszkodnak és a csoportból felhangzik a kiáltás: „Nem adunk katonát Hitlernek!” A Dunaparti nagy szállók ablakaiból riadt arcok bámulnak le ránk. A fasizmus, vérmocskos profitján kövérre hízott német martalócok bámulnak határtalan megrökönyödéssel az utcán áradó tömegre. Lentről pedig, ütemesen dübörög ezrek kiáltása: — „Függetlenség, szabadság!” A tömeg egyenesen a főkapitányság elé hömpölyög. Valóban példátlan vakmerőség! Valahol, sokezer kilométeres távolságban, magyar parasztokat, magyar katonákat kényszerítenek, hogy részt vegyenek a gyilkos háborúiban, de itt, a pesti utcán a fasizmus homályába borult ország halotti álomba dermedt szívében a proletárok ajkáról felharsan a tiltakozás. Egész Európában, immár harmincmilliónyi elbódult, megfélemlített, meggyávult bérrabszolga dolgozik azért, hogy a fasiszta rablólovagok fegyvereket kaphassanak a szovjet föld elpusztítására és itt nálunk, Pest szivében egyszerre feldübörög tizenötezer órabér ajkáról a tiltakozás: — Vonják vissza seregeinket a frontról! — Nem adunk kenyeret Hitlernek! A tömeg egyenesen a főkapitányság épülete felé vonul. Sombor- Schwetaitzer, rendőrei, újd látunk, egészen elvesztették a fejüket és csak akkor, amikor már a főkapitányság kapuja elé ért a menet, amikor talán a 200-as cella ablaka is megremegett az ezrek ajkáról felhangzó Kossuth.nóta dallamától, akkor fordul a tüntető menet elé az első riadóautó. A rendőrök Scugrollnak. A tömegből ünnepélyesen, , lassan száll fel a Himnusz dallama. De mit törődtek a Himnusszal azok, akik biztos pusztulásba küldték a magyar parasztokat és munkásokat? Parancs rikoltott, villantak a kardok és a rendőrök hadrendje rázúdult a már-már oszladozó tömegre. A független, szabad, demokratikus Magyarországot követelő plakát egyszerre eltűnt a kavargásban ... ...Aztán megteltek a kínzókamrák, emberek vergődtek a kínpadokon. Kullogott a gumibot, kötél feszült a recsegő csigákon, acélprrba szorult a csuklókra, zúgott a villa, más kínzógép és sokan haltak kínhalált, mert ezért, a lázadó, viharos márciusért fizetnie kellett minden becsületes magyarnak. Most már történelmi tárlatból nézve az eseményeket, nyugodtan mondhatjuk, hogy az 1944. évi március 15.én felvonuló közel tizenötezeg tömeg, egyik hulláma volt, annak az áradatnak, amely később elsöpörte a fasizmust Európa testéről. Mi, kommunisták, büszkék vagyunk arra, hogy ez a négy esztendő előtti megmozdulás vezetésünk alatt állt, mint az elmúlt 25 év alatt minden olyan harc, mely áldozatot, bátorságot, hajthatatlan elvhűségetkövetelt. Kovár Liviu: Viharos Március PÉCS HARCOL a termelés megnöveléséért Március 7-én a pécsi bányák 159 vágón, 8-án 157 vágón szenet termeltek, szombat éjjel és vasárnap pedig rohammunkán eddig legnagyobb teljesítményüket érték el: 239 vágón szenet bányásztak. Pedig a munkát sok körülmény gátolja. Negyedikén a Petőfi-akna szintjén volt földomlás, 7-én a Széchenyiakna V. szintjén a 13 fejtés mozgásban volt, 8-án a Széchenyi-akna IV. szintjén gázkitörést észleltek. Csak kemény munkával sikerül a bányafaellátásról gondoskodni. Március 5-én zárolták és felbecsülték a Vókány és Kistótfalu határában levő erdőt, mert tudomást szereztek arról, hogy egy Reinhard nevű siklósi cég a bányafának és széldeszkának alkalmas anyagot tűzifának dolgoztatja fel. Kiderült, hogy míg csak 25 köbméter fát termeltek bányafának, addig 200 köbméter alkalmas erre a célra. A fogatok kirendeléséhez a rendőrség segítségét kell igénybe venni, mert jobban jövedelmező fuvarokkal vonják el a szekereket. Háromezer köbméter bányafát lehetne kitermelni a böhönyei erdőből , de az el van aknásítva és ezúton is kérik az illetékeseket a pécsi bányászok, gondoskodjanak az aknák felszedéséről. Az élelmezési helyzeten is saját erejükből igyekeznek segíteni a pécsiek. Pécsbányatelepen 6 holdas bolgárkertészetet létesítettek, beszerezték hozzá a vetőmagokat is. Borzapusztán pedig 154 holdas bolgárkertészetet készülnek felállítani. BÁNYÁSZHÍREK A vasi bánya a széncsata megkezdése óta 24 vagonról 33 vagonra fokozta termelését. Vasárnap is dolgoztak. Február 17-én 30 vagont, 24-én 52 vagon szenet termeltek ki rohammunkával.• A Bánvölgyi szénbánya legtöbbet termelő munkása, Péter András elvtárs 27 műszakot teljesített és átlagban 20 mázsát termelt ki műszakonkint. A bicskási pétsig Demeter Lajos és Demeter György vájárok, Demeter Lajos I. segédvájár műszakonkint 2,38 mázsával emelték a termelést. Üdvözöljük ezeket az élbányászokat! Kérő szóval fordulnak a bányászokhoz a kábelgyár dolgozói, ha szenet kapnának, 50 százalékkal fokozhatnák termelésüket és többek között a bányák számára is tudnának elektromos vezetéket előállítani. 7 NEM TELEPÍTIK KI a német származású bányászokat Nagy Endre elvtárs belügyminiszter rendeletet adott ki, amely szerint azok a magyarországi német szénbányászok, akk már 1945 december 29 ike előtt is ténylegesen bányában dolgoztak vagy valamely szénbányanyagbéregyesület tagjai, mentesek az áttelepülés alól. A rendelkezés hatálya kiterjed a velük együtt élő családtagokra is. Ez a rendelkezés méltányolni kívánja azokat az erőfeszítéseket, amelyeket Brennbergbánya, Mecsekszabolcs, Dorog és más vidékek német szénbányászai a széntermelés fokozásáért már eddig kifejtettek. Munkás- és mérnök együttműködés Tatabányán A széncsata termelési versenyében eddig Tatabánya vezet. Ezt nem utolsósorban annak köszönheti, hogy korán jó prémiumrendszert vezettek be. Schwetzer Tamás főmérnök, aki megszervezte a jutalmazási rendszert, így beszél róla: — Kellett a prémiumrendszer, hogy a jobban dolgozó bányász megkapja jutalmát és azok, akik eddig a föld felett dolgoztak, szívesebben menjenek le a föld alá. A prémiumot szénben adjuk. A vájár az átlagon felül termelt szénnek bizonyos százalékát kapja meg — és minél többet termel, annál nagyobb százalékát. A csoport többi tagja az egész csoport termelésének emelkedése alapján kap jutalmat, a külszíniek a telep termelése után. A legtöbbet a vájár kapja, a gázolók, iszapolók, felvigyázók stb. kevesebbet, a külszíniek még kevesebbet. A prémiumként juttatott szenet összegyűjtjük és központilag elcseréljük élelemre, ruházatra. Esztó Zoltánt, egy másik tatai mérnököt arról kérdeztük meg, hogy megvan-e Tatabányán a lehetősége az 500 vagonos termelésnek? — Csak éppen hajszálra van meg. Az e havi eredmények azt mutatják, hogy a fizikai munkásság már elérte azt a teljesítményt, amellyel számolni lehet — és még nem jött ki átlagban az 500 vágón. Bányafahiánnyal küzdünk. Ez egyik legnagyobb akadálya a munkának. Robbantószerrel is voltak nehézségeink, de ez a kérdés már rendben van. Ha sikerül megoldanunk a bányafa, a műszaki berendezések, az élelmezés és a bakancshiány nehézségeit, úgy az 500 vagonos hozamot a lelkes munkakedv segítségével elérhetjük. A munkásság és a mérnökök együttműködését szintén fejlődésképesnek tartja. A tatabányai munkásság érzi és tudja, hogy az értelmiség vele van a termelés fokozásáért folytatott harcban. Ha vannak felületi súrlódások, annak oka a régi rendszer, amely arra kényszerítette a mérnököt, hogy végrehajtsa a felsőbb utasításokat — még meggyőződése ellenére is. Ezt a felfogást nem lehet máról holnapra elfeledtetni a munkássággal. A munkásság vezetői, akik szorosabb érintkezésbe kerültek az értelmiséggel, látják az őszinteséget és a jószándékot, amely a mérnöki kart a munkásság és a termelés javítása irányában vezeti. Pártközi értekezlet a fővárosi üzemek racionalizálásáért Hétfőn délután pártközi értekezleten letárgyalják a főváros üzemeinek racionalizálási javaslatait. A polgármester az értekezlet anyagát már megküldötte a pártoknak. A BSzKRT tarifamódosításának megbeszélés is sor kerül. A népjóléti miniszter fogadta a budapesti MaDISz rohamcsapatát, amely két hónapig dolgozott a mecsekszabolcsi szénbányában. A MaDISz csapata az utolsó napon három és fél vágón szenet termelt ki a gyermekmentő akció javára. Molnár elvtárs meleg szavakkal köszönte meg az Ifjúság odaadó munkáját. A Magyar Kommunista Párt Mátyásföldi szervezete a VIII. kerületi kultúrgárda közreműködésével a bányászok segélyezésére műsoros ünnepélyt rendezett. Az Uhri gyár 10 millió pengő készpénzadományt ajánlott fel. A NEMZETI ÜNNEPEN a székesfőváros vezetősége a város közönségének nevében megkoszorúzza Kossuth Lajos és Petőfi Sándor szobrát. — Szerkesztőségünkhöz érkezeti adóhiányt a ■■ MKP pestszentlőrinci vervetánfa erzsébettelepi csoportja által rendezett műsoros-est tiszta jövedelme, 1.500.000 pengő a bányászok részére.