Szabad Nép, 1946. május (4. évfolyam, 97-121. szám)

1946-05-02 / 97. szám

világ noI [tápjaI egyesül jetcic SZABAD NÉP Május í! A M A G Y A R Y.0 M M U N ISTA KSH A K I „ *--.»*■* ­Ö X P ÖNTI L APJA IV. ÉVFOLYAM, 97. SZÁM AJKA 6G0.Q00 FEN GO SZERDA. 194(5 MÁJUS 1 MÁJUSTÓL MÁJUSIG Irta: Rákosi Mátyás MÁJUS ELSEJE számunkra ■ nemcsak a munkás felsza­badulás ünnepe, nemcsak a dol­gozók harci seregszemléje, hanem egyben a számadás és számvetés napja is. Végigtekintünk ilyenkor az elmúlt esztendő eredményein és kudarcain és most tűzzük ki azo­kat a célokat, amelyeket a követ­kező május elsejéig el akarunk érni. Ha számbavesszük azt a mun­kát, amelyet a fiatal demokrácia, élén a dolgozókkal, tavaly május elseje óta elvégzett, egy sor olyan alkotásra mutathatunk rá, ame­lyekre joggal büszke lehet minden magyar demokrata. Egy évvel ezelőtt, mint a legnehezebben megoldható feladatot, a vasút, a posta talpraállítását, az ipari üze­mek megindítását tűztük ki célul. Arccal a vasút felé fordultak a magyar dolgozók, s ma már büsz­kén tekinthetnek vissza az elért eredményre. Az üzemek is egyre- másrá indultak meg. A széncsata, amelynek a május elseje egyik csúcspontja, minden üzemünket ellátta teremtő energiával. Gyor­san javul a munkafegyelem, s egyre több gyárból jön a híre, hogy a termelés elérte, sőt túl­haladta a békebelit. A falu dolgozó népe is lépést tartott ezzel a fejlődéssel. Több, mint négymillió hold gabonával bevetett föld várja a terméke­nyítő esőt. Egy sor megye már elérte, sőt néhol túlhaladta a békebeli vetésterületet. Ha az idő­járás olyan kedvező lesz, amilyen a falu dolgos népének szorgalma, akkor az aratással magunk mö­gött marad egyik legkínzóbb gon­dunk, az élelmiszerellátás. J Z ELMÚLT ESZTENDŐ nem­^ csak gazdasági megerősödé­sünknek, hanem a fiatal magyar demokrácia megszilárdításának éve volt. Európának ezen a táján mi voltunk az elsők, akik szabad vá­lasztással az ideiglenes nemzet- gyűlés helyébe állandót tettünk, s utána létrehoztuk a szabad né­pekhez egyedül méltó államfor­mát, a demokratikus köztársasá­got. Ez a lépésünk áj fejezetet nyit a magyar történelemben, s annyi hányattatás után vissza­vezeti nemzetünket a nagy haladó köztársaságok családjába. Politikai megerősödésünk és de­mokráciánk céltudatos fejlesztése meghozta gyümölcseit. A győztes nagyhatalmak és egy sor más demokratikus ország elismerték hazánkat, ezzel adván jelét annak, hogy megértik és méltányolják azt a jelentős munkát, amelyet népünk a régi rend politikai rom­jainak eltakarításával végez. Amikor a télen a magyar reak­ció ellentámadást kísérelt meg, a magyar nép erőteljes megmozdu­lásokkal verte ezt vissza. Ezeknek a népi megmozdulásoknak csúcs­pontja a március 7-i hatalmas nagybudapesti tüntetés volt, amelynek hatására a régi rend hívei nemcsak visszavonulót vol­tak kénytelenek fújni, hanem a demokrácia erősítésének útján is újabb lépéseket tehettünk előre. Párhuzamosan mindezekkel erő­teljesen folyt a háborús bűnösök megbüntetése, bizonyítékául an­nak, hogy nemzetünk el van szán­va, leszámolni azokkal, akik sze- r^|T-.-«Aftatisójrtnnk okozni. A demo­krata világ meggyőződhetett róla, hogy a fiatal magyar népi erők tudnak építeni és harcolni. Ennek a felismerésnek eredményeképpen megjavult nemzetközi helyzetünk. Az a fogadtatás, amelyben a ma­gyar kormánydelegáció Moszkvá­ban részesült és az a baráti lég­kör, amelyben ott a tárgyalások folytak, mutatója volt annak a felemelkedésnek, amelyet a ma­gyar nép másfél esztendő alatt a mélységből az újjászületés felé el­ért. MIKOR igy felsoroljuk az eredményeket, — amelyekre méltán lehet büszke a magyar de­mokrácia —, rá kell mutatnunk arra, hogy két döntő kérdésben nem tudtunk sikert felmutatni. Az egyik az államgépezet meg­tisztítása az oda nem való reak­ciós, népellenes elemektől. Minden ígéret ellenére ezen a téren még ma is a terveknél tartunk. Még mindig nem láttak napvilágot azok a rendeletek, amelyek ezt a kérdést szabályoznák, pedig a rendeletek kiadásától azok végre­hajtásáig hosszú az út és rajta a tartalom java elsikkadhat A másik terület, ahol nem tud­tunk eredményt felmutatni, sőt ahol a helyzet szakadatlanul csak súlyosbodik, a pénzromlás és az állam pénzügyeinek rendezése. Azok az eredmények, amelyeket a termelés terén elértünk, valamint a jóvátételi terhek csökkenése megteremtették gazdasági szaná­lásunk feltételeit. Most elsősorban rajtunk áll, hogy az aratásig hátralévő időt. úgy használjuk ki, hogy őszre létrejöjjön az érték­álló pénz és az emberekhez méltó közellátás. Ezeket a célokat csak úgy fog­juk elérni, ha szakadatlanul és lankadás nélkül résen vagyunk és nem engedjük, hogy a kapott Ígéretekből és a jogos követelé­sekből valami is elsikkadjon. Már­cius eleje óta, amikor a népi meg­mozdulások hatása alatt a magyar demokrácia jelentős lépést tett előre, újra megtorpanás és egy­helyben topogás tapasztalható. Helyenkint reakciós ellentámadás jelei is mutatkoznak. A magyar demokráciának nemcsak bel-, ha­nem külpolitikai életérdekei is megkövetelik, hogy fejlődése sem­mi körülmények között meg ne áll­jon. A legközelebbi hetekben és hónapokban zajlanak le a béke- tárgyalások, amelyek hazánk sor­sát hosszú évtizedekre megszab­ják. Minden tapasztalatunk azt mutatja, hogy demokráciánk sike­rei, a régi rend ellenségeire mért csapások erőteljesen megjavítják békekilátásainkat, s megfordítva. Minden kudarcunk, a reakció leg­kisebb előretörése is, árt és le­rontja eshetőségeinket. Ezért nem tűrheti a magyar demokrácia e sorsdöntő hetekben, hogy fejlő­dése megtorpanjon. J l ELMÚLT ESZTENDŐ po- litikai fejlődése mellé most a gazdasági fejlődés kérdése nyo­mul fel. Ellenség és jóbarát egy­aránt tudja, hogy nem erős az a demokrácia, amely gazdasági kér­déseit nem tudja megoldani, amely hívei számára nem tudja az értékálló pénzt, a rendes köz­ellátást biztosítani. Amit politikái téren megnyerünk, azt elveszít­jük gazdásági téren, ha nem-tm j Jtmk vAtt.ostwffli pír, eddigi romié- i son. A magyar demokrácia gazda­sági és politikai érdekei egyaránt paráncsolóan megkövetelik, hogy végre minden erőnket pénzügyeink rendbehozására összpontosítsuk. Ez lesz a fiatal magyar demo­krácia egyik legnehezebb csatája. Sikerétől függ nemesak az újjá­építés további menete, nemcsak fejlődésünk meggyorsulása vagy meglassúbbodása, hanem egész jövőnk. Tudja ezt a reakció is. Számolni kell vele: a régi rend hívei minden erejükkel rajta lesz­nek, hogy ezen a téren vereség érjen bennünket. Az idei május elsején a dolgozó tömegek tüntetésének ezért külö­nös jelentősége van. A tüntetés neesak a munkásosztály erejét és egységét mutassa, neesak a mun­kás-paraszt összefogás jegyében A békekötés .óladén-nép szániára számvetés a múlttal és felkészülés a jövőre. Révai József elvtárs minapi előadásában kifejtette, milyen rosz- szul készült Magyarország a háború alatt a békére, Horthy és kormányai mennyire megtettek mindent, hogy Magyarország abból a sírból, amelybe taszították, soha fel ne tá­madjon. Hangsúlyozta azonban azt is, hogy a föld alá szorított Kommu­nista Párt ez ellen a nemzetvesztö külpoliika ellen — sokszor teljesen magára hagyatva .-—- keményen és elszántan harcolt. A Magyar Kom­munista Párt jóval a második világ­háború kitörése előtt leleplezte és megmutatta a magyar reakció kül­politikai orientációját és céljait. Le­leplezte és megmutatta, hogy ennek a külpolitikának a nagybirtokrend­szer fenntartása és a népelnyomás az alapja. Leleplezte és megmutatta, hogy ennek a külpolitikának az irá­nya: szövetség Európa legreakció- sabb állami és társadalmi rendsze­reivel. A trianoni megcsonkítottsá- gunkat ügyesen felhasználva, a ma­gyar reakció negyedszázadon keresz­tül hangoztatta: a belpolitikában le­hetnek nézeteltérések a. különböző pártok között, de a külpolitikában a<z ország nagy érdekeire való tekintet­tel egységei kel! teremteni. Ez az egység: szövetkezni és egytittmenni a német és olasz fasizmussal. Közvetlenül a békekötés előtt a reakciónak ezzel az országvesztö politikájával szemben szükséges megmutatni', milyen külpolitikai irány­vonalat vitt a Magyar Kommunista Párt s hogyan próbálta megmenteni a nemzetet, nemcsak a háború pusz­tításaitól, hanem a kedvező béke számára is. Gyöngyösi János külügy­miniszter Békéscsabán nagy elisme­réssel emlékezett meg a moszkvai magyar emigráció munkájáról, mely a békekötés szempontjából szerinte is felbecsülhetetlen értékű. Révai elvtárs zeneakadémiai előadásában beszélt pártunk titkos rádióállomá­sának, a Kossuth-rádiónak a fel­hívásairól. A moszkvai emigráció és a Kossuth-rádió üzeneteivel és fel­hívásaival egy időben jelentek meg az illegális Magyar Kommunista Párt, Budapesten nyomtatott fel­hívásai, kiáltványai és röpcédulái. Pártunknak ezek a. kiadványai meg- • győzőén bizonyítják, hogy a háború alatt a Kommunista Párt küzdött a legkövetkezetesebben az országvesztö Horthy-politika ellen s a magyar dsommunioták harcolták az igazi ha- naJi-sk »txieté «sereiéta* új át­folyjék le. Ezen túlmenőleg sugá­rozzon ki belőle gz a minden aka­dályt legyűrő akarat, amely meg­érteti ellenségeinkkel, hogy el va­gyunk szánva visszaverésükre és megsemmisítésükre, Értse meg belőle mindenki, hogy demokrá­ciánk legöntudatosabb, legáldozat­készebb harcosai, a dolgozók fel­ismerték az előttünk álló hetek és hónapok döntő voltát és el vannak tökélve, hogy sikeresen meg­védik hazánk belpolitikai és kül­politikai érdekeit. J FIATAL MAGYAR DEMO­' KRÁCIA. élén a harcedzett Kommunista Párttal, eddig min­den kérdést megoldott, amit a fejlődés eléje állított. Meg fogja oldani a gazdasági kérdéseket is, s ezzel a legnagyobb csapást méri a reakcióra, a nép ellenségeire. írta: Kállai Gyula szágvesztés f-llí-n. Amikor közvetle­nül a békekötés előtt a sovinizmus el­leni következetes harcunk miatt a re­akció újból a nemzetietlenség, sőt a hazaárulás vádját emeli ellenünk, nem árt pártunknak a békéért, az új Trianon elkerüléséért folyó harcát a nagy nyilvánosság előtt ismertetni. Egy szörnyű háború gazdag ta­pasztalatainak birtokában ma már nem nehéz megállapítani, igaza volt-e közel tíz esztendővel ezelőtt & Magyar Kommunista Pártnak, ami­kor illegális újságjában, a Dolgozók Lapjá-b&n megállapította: „A reví­zió jelszava ma közvetlen háborús veszélyt jelent, s ezen felül azt, hogy Magyarország okár vesztes, okár győztes háború esetén nemzeti füg­getlenségét, is elveszítheti." Ez a megállapítás korai jóslat volt. A kommunistákon kívül nem hallga­tott rá senki. A magyar társadalom többsége süket fülekkel fogadta pártunk vezérének, Rákosi Mátyás elvtársinak két héttel a Szovjetunió elleni ha db a lép ősünk után a nemzet­hez intézett felhívását is: „A ma­gyar népnek semmi közössége sincs Horthyval. A magyar nép története szinte szakadat!;lan harc a német el­nyomás ellen, a németek ama kísér­lete ellen, hogy megsemmisítsék a magyarokat. A magyar nép legna­gyobb tragédiája, hogy gazdáinak, okik húsz évvel ezelőtt a hatalmat magukhoz ragadták, sikerült most 31 agyarországot háborúba vinni. .. A szovjet nép felszabadító harca egyben a magyar nép felszabadítá­sáért is folyik." Amint látjuk, nem többről és kevesebbről volt szó, mint rombadönteni és elveszteni az országot Hitlerek zsokéjában, vagy megmenteni, függetlenségét és sza­badságát biztosítani a Szovjetunió­val szövetségben. A Magyar Kommunista Pál t a Szovjetunió elleni hadüzenet katasz­trofális lépése után sem adta fel a harcot az ország megmentéséért. Tudtuk, hogy az elvakult és elvete­medett reakció vitte háborúba az or­szágot s hittük, hogy a magyar nép megmentheti. Világosan láttuk és megfogalmaztuk a magyarság kü­lönleges történelmi szerepét a had- balépéssel hekövetkezett új helyzet, ben. Szerintünk a nemzeti külpoli­tika célja ekkor nem lehetett más, mint belülről átszakítani a német imperalializmus nsablósállamainak a frontját. Kiadtuk a jelszót: Ma­iiyarországnnk elsőnek kell lennie, melp kitép Hitlerek zsoldoshtpborújá­Munkát, áldozatot és erélyt nem kiméivé vezetjük nemzetünket ezeken a nehézségeken át és meg vagyunk győződve, hogy a leg­közelebbi május elsején már a jól elvégzett munka tudatával tekint­hetünk vissza, mint ahogy az 'idén büszkén sorakoztathattuk fel az elmúlt esztendő eredményeit. De csak úgy végezhetjük el jól a munkát, ha sorainkat még szoro­sabbra vesszük, a munkásegysé­get még jobban erősítjük, a mun­kásság, a parasztság és a haladó értelmiség egységévé kovácsoljuk össze s egyetlen oszlopként vetjük őket a reakció elleni küzdelembe. Ezt követeli tőlünk parancsolóan a mostani május elseje és ezt a feladatot fogjuk győzedelmesen végrehajtani a legközelebbi hóna­pokban ! TipI*,'jEszéf d' óséléké'éetíéT'— wjn « háború kéz dót én Révai elvtárs — Magyarország nemcsak lemosná ma. gáról a. gyalázatot, melyet HoHhyék kentek rá, hanem kis nép létére, újra egy csapásra az európai hala­dás élén járó nagy nemzetek sorába emelkedhetnék.“ A magyar reakció külpolitikája el­len különösen éles harcot folytattunk Kállay Miklós hirhedt kiválási poli­tikája idején. Ez a politika, mint tudjuk, az a ngolszászLszovjet ellen­tétre spekulált s abban reményke dett. hogy az angolszászok az utolsó pillanatban felmentik a magyar reak. ciót a Szovjetunió ellen viselt zsol- dcsháború bűne alól. A mugyar kommunisták illegális kiadványai­ban megállapították, hogy a szövet­ségesek hangja Magyarországgal szemben egyre fenyegetőbb, a ma- gyár reakció elvetemültsége kihívja ellenünk a világ népeinek ellenszen­vét. Felvettük a harcot azzal a reak- ciós hazugsággal, bogy a németek rablóháborújábaTi való részvétel a trianoni igazságtalanságok jóváté teléért folyik. Megmutattuk, hogy a Trianonra való hivatkozással ponto­san az ellenkezőjét érik cl annak, mint amit el 'akarnak érni. „A leg­veszedelmesebb öncsalás azt hinni, — mondja 1943 karácsonyán a Kos­suth-rádió felhívása — bogy a né­metek veresége után is megtarthat, juk a visszacsatolt területeket, mert azokra a trianoni igazságtalanságok jóvátétele címén igényt tartunk. Ha más jogcímünk a visszacsatolt ma­gyar területekre nincs, mint Hitler különböző bécsi döntései, akkor máris elvesztettük őket, mert a győz, tes demokratikus nemzeteknek ez nem lesz jogcím hrra, hogy megtart, suk, hanem arra, hogy elveszítsük őket. Ne áltassuk magunkat! A ma­gyar területek megtartására új jog­címet kell szereznünk: és ez az új jogcím csak az lehet, hogy hozzá­járulunk Hitler vereségének meg- gyorsításához.” Ebben az összefüggésben nézték a magyar kommunisták a legna­gyobb-' magyarlakta területnek, Er­délynek a kérdését is. 1942 telén a. magyar kommunisták arra szólítot­tak fel, hogy fegyveresen tá­madja, meg Anlonescw . Romániá­ját s eszel beimről robbantsuk Hitler szabadság ellenes frontját. A magyar reakció pártunknak ezt a jó tanácsát nem fogadta meg. Nent fogadta meg azért., mert ezzel, a, Hitler-szolga Magyarország a szövet­ségesek oldalára kerül-t völlig. Meny­A nemzet védelmében I»

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék