Szabad Nép, 1946. május (4. évfolyam, 97-121. szám)

1946-05-02 / 97. szám

SZERDA, 1946 MÁJUS 1 SZABAD NÉP 7 RÉGI­ HARCO MÁJUSOK 9 9 9 Május elseje ik­ssebb világért küzdő dolgozó nép harcos ünnepe. Lenin így beszélt róla: „Május el­­sején a világ dolgozói öntudatra ébredésüket ünnepük, üdvözlik egye­­sülésüket a kizsákmányolás és el­­nyomás elleni harcban, ezen a na­pon ünnepük a munkásság miliói­­nak­ az éhség, nyomor és lealacso­­nyítás elleni küzdelmét.“ Csoda-e, ha az elnyomók ezt a napot rettegve gyűlölik, kardlapokkal, golyókkal, vagy hitvány kisajátítással igyekez­nek megsemmisíteni — és nem az emberiség szebb jövőjének igérete-e, hogy » dolgozók mégis, a legféke­­veszettebb terror idején is, meg­ünnepelték ? A 8 órás munkanapért 1888. A munkások Európá­ban, Amerikában és Ázsiában tis­ tizenkét órát, sőt még többet is dolgoznak. Magyarországon 1894-ben törvény rendezte a munkaidőt — napi 16 órás keretben! Az Északamerikai Egyesült Álla­mokon sztrájkhullám söpör végig és decemberben az Amerikai Munkás­szövetség St. Louisban határozatot hoz: induljon harc a 8 órás munka­nap törvénybeiktatásáért­. A harc kezdőnapját is kitűzik: 1890 má­jus 1. Érik az új világ. Nem­csak a töltésrendszer gondolkodik már vi­lágviszonylatban, amikor piacokról és kizsákmánylásról van szó —, ha­nem a munkásság is a világ minden tájáról Párisba küldi képviselőit a II. Internacionálé ülésére. Ezen az ü­lésen határozatot hoznak. „Egyszerre minden, országban és városban, egy és ugyanazon a napon a munkásság tüntetni fog a 8 órás munkanapért, a gyermek és nőmunka védelméért, az éjjeli munka eltiltásáért és egyéb követeléseiért”. A nagy munkástün­tetés napja az, amit az amerikaiak már kitűztek: 1890 május 1. 1889. A Gy­OSZ elődje ellenünk Világszerte készülődik a munkás­ság első nemzetközi tömegfel­lépéséit" Nálunk is megindult a munka. Agi­tátorok mennek a gyárakba, szak­ma,­ gyűléseket hívnak össze és is­mertetik május­­ céljait. Budapesten és vidéken új lendülettel készülődik a munkásmozgalom. A reakció megretten A GyOSz elődje, az Iparegyesület beadványt intéz a belügyminiszter­hez: „a 8 órás munkanap ellenkezik a szabadságjogokkal“ — írják. Az egyház rálicitál a munkáltatókra. Schlauch Lőrinc nagyváradi püspök szerint a 8 órás munkanap egyene­sen a „rabszolgaság új formája”, mert „a törekvő munkás nem dol­gozhat ezáltal többet a lustánál." A rendőrség sem maradt el: Budapes­ten tilos közös nagy ünnepélyt tar­tani! Tilos a vörös zászló! És mégis! A főváros külön útjain felvonulók — mintegy hatvanezren — összetal­álkoznak az Aréna előtti téren. Ünnepelnek Arad, Eger, Győr, Kolozsvár, Komárom, Nagybecske­­rek, Pécs, Pozsony, Sátoraljaújhely, Sopron, Szeged, Szombathely, Te­mesvár, Újvidék munkásai is. Szász­­kőbányán, Bogsán, Resicán, Aninda provokátorok működnek, lövések dördülnek el és munkáshalottak, se­besültek hullnak az út porába. Elseje után hatalmas s­ztrájkh­ul­­lám jelzi, hogy a munkásság harci készsége megnövekedett. Külföldön szintén sikerült tüntetések és emel­kedő harci szellem jellemzik az első május 1-i ünnepet. Engels így ír: „Ma láthatják végre az egész föld tőkései és földbirtokosai, hogy a világ proletárjai valóban egyesültek!” Tilos! Kizárás! Sortűz! Riadtan mozgósítsák az elnyomók erőszakszervezeteiket. Magyarorszá­gon Szapári gróf rendeletet hoz: „Aki pedig május elsején nem dol­gozik, az többé nem mehet vissza a gyárba!” A tőkés­ sajtó sopánkodik: „Halálos csapás volna a 8 órás mun­kaidő a gyárban fekvő tőkék leg­többjére.” Egy alispán­ körlevélből: „ha gyülekezni, lázongani, tüntetni merészelnek, a főszolgabírák a tör­vény szentségét a legerélyesebb rendszabályokkal biztosítják." megy mégis Bu­dapesten az ut­cára — másnap mind kizárják a gyárakból. Almás­­sán, Szénáson, Békéscsabán a csend­­őrség a tüntetők közé lőtt. Oros­házán a földmunkásegyesületre kitű­zött fehér „szabadság, egyenlőség, testvériség” feliratú zászlót a szolga­bíró letépette és hivatalába vitette. Két küldöttség ment értük: a szolga­­bíró rájuk lövetett — megint csak halottak, sebesültek hullanak. De a munkásmozgalmat, május elsejét nem lehet megfojtani. 1895. ben szuronyerdő között olyan prole­tártömeg vonul fel Budapesten, hogy a Bris//­/-diiktatúra meginog. És évről-évre Párisbam, Barceloná­­ban, Milánóban, Bécsben, Orosz­országban, szerte a földkerekségen, ugyanazon a napon munkás tíz- és százezrek vonultak fel és ez a nagy harci seregszemle újult erővel tölti el a dolgozókat, csak egyszer fenyegette ve­­szély: az IS be­lülről jött. Német és angol javas­latra az Internacionálé 1904.es k­on­gresszusa kimondta, hogy csak ott szüneteltessék a munkát, ahol ez a munkásság érdekeinek megsértése nélkül lehetséges. Mintha május 1. sérthetné a munkásérdekeket! Lenin szembeszállt ezzel a határozattal. Luxemburg Róma „elhantolásának” nevezte ezt­ a felfogást. És a világ munkássága nekik adott igazat, mert Május elsejét néhány város kivételével május 1. 1904-ben és azután is maradt, ami volt. Háború és a béke? Egyre élesedő fegyver a mi május elsejénk! A háború közepén 1915 áp­rilisában Lenin „Május 1. és a há­ború’’ című beszámolójában rámutat a háború forradalmasító erejére, és háborúellenes harcra szólítja fel a világ dolgozóit. 1916-ban Karl Lieb­knecht vezetésével imperializmus­­ellenes tüntetés zajlik le Berlinben, de tömegek mozdulnak meg Orosz­országban, Franciaországban, Olasz­országban, Ausztriában és Magyar­­országon is. Bécsben és Prágában a munkásság megütközött a rendőr­séggel. 1917 májusában Petrográdon százezer munkás és katona vonult fel „Le a háborúval!” „Minden ha­­talmat a szovjetnek!” feliratú zász­lók alatt. És 1919 ben, a győztes szocialista forradalom fővárosában, a moszkvai Vörös Téren már így be­szélhetett Lenin: „A dolgozók min­­den országban az imperializmus el­leni harc útjára léptek. A felszaba­dult munkásosztály nemcsak Szov­­jetoroszországban, Magyarországon és Bajorországban ünnepel ma nyíl­­tan.” Micsoda má­jus! A tá­madó impe­rializmus fojtó gyűrűjében, elszige­telve orosz és bajor szövetségeseink­től is, a felszabadulás örömében, harci elszántságban vonult fel Marx, Engels, Lenin, Liebknecht és Petőfi szobrai előtt a budapesti nép soha nem látott, 600.000 főnyi tömege és szerte az országban óriási, lelkes népgyűléseken olvasták fel Csicsergi­­nek, a Szovjetunió külügyi népbizto­sának üdvözlő táviratát. De azért voltak már jelei annak is, hogy a béke, amelyet az első világháború hozott, nem a felszaba­dult népek békéje. A ,,győztes“ Fran­ciaországban a kormány megtiltotta május 1. megünneplését, Clemenceau százezer, jórészt színes katonával szállta meg Párist. De ha a munkás­ság erre általános sztrájkkal és fegyveres összeütközésekre vezető tüntetésekkel válaszolt is,­­ Cle­­menceau szelleme még sokáig új maradt a Szovjetunió elleni inter­venciós háborúk formájában éppúgy, mint Horthy uralomra juttatásában. Világ proletárjai együtt küzdenek Ha a világ öt­hatodán ál is tudott maradni az imperializmus, minden május elseje a rettegés napja maradt számára óriási tüntetések Né­metországban, sztráj­kol Olaszország. 1922: Bulgáriában összetűzések a rendőr­séggel, 1923: félmillió ember Berlin utcáin. Lengyelországban katonaság segít a rendőröknek a tömeg ellen-Kínában, Indiában, Indonéziában, Japán-ipari gócpontjaiban porondra lép a proletariátus az imperializmus elleni harc, a szabadság és a függet­lenség jelszavával. 1925: A kínai forradalom százezreket mozgósít. 1928: Bombay tüntet: jelszavuk a munkás-parasztszövetség. 1929: Ja­pán munkások május 1-i jelszava: a Szovjetunió támogatása. Berlin rendőrfőnöke géppuskával lövet a tö­megbe. 1930: Parisban 300, Berlin­ben 200, Newyorkban 150, Budapes­ten 100 ezer ember tüntet a háborús készülődések ellen, a Szovjetunió mellett. Aztán­­a fasizmus ellen moz­dulnak meg évről-évre a dolgozók, 1936-tól 1938-ig a spanyol nép sza­badságharcának támogatása a május 1-i felvonulások fő célja. És hiába minden elnyomás: május 1 és Budapesten is. Hűvösvölgyi majálisokon, kevélynyergi titkos monstretúrákon gyűlnek össze a dolgozók. A Kommunista Párt ille­gális röpcédulákat szór, a Nép­szava ünnepi számmal jelenik meg. Szovjet­májusok Más színt kapott a májusi ün­nep a Szovjetunióban. Győzelmi ün­nep immár­ a marxizmus, leniniz­­mus eszméjének győzelmi ünnepe. 1920-ban májusi rohammunkával járulnak hozzá a dolgozók hazájuk újjáépítéséhez. És a jelszavak évről­­évre építő jelszavak. Amint a szov­jet nép milliói elvonulnak 1924-ig Lenin, azóta pedig Sztálin elvtárs előtt, transzparenseik és zászlóik a szocializmus megszilárdításáról, a szovjet haza védelméről, és az építő­­munkáról szólnak. A május 1-i se­regszemlén kikristályosodnak az eredmények —a belső ellenségekkel való leszámolás, a szocialista építő­­munka megteremti a Hitler feletti győzelemnek alapfeltételét, a dolgo­zók erős, egységes, szabad, szocia­lista államát és védelmezőjét, a Vö­rös Hadsereget, következnek ezután. Eu­rópa öntuda­tos dolgozói az üzemekben, a fronto­kon, a gyűjtőtáborokban és a börtö­nökben egyaránt a Szovjetunióra gondolnak, Moszkvára szegzik sze­müket — és nem hiába. 19­42 május 1-én Sztálin generalisszimusz Hitler közelgő vereségéről beszélt akkor, amikor egész Európa le volt igázva és hat szovjetköztársaság nyögte a Háborús májusok germán megszállást. Ellenállásra, ve­zelte Sztálin a frontok és a partizán­­csapatok katonáit, gyárakban készülő fegyverek kezelésének elsajátítására. 191­3 május elsején már a sztálingrádi győzelem eredményeit és az ellen­­támadás sikereit ismertethette Sztá­lin elvtárs napiparancsa. 1944 máju­sában pedig így írt Sztálin marsal: „A Vörös Hadsereg csapásai alatt recseg ropog és széthull a fantiista államok blokkja. Románia, Magyar­­ország, Finnország és Bulgária szá­­mára csak egy lehetőség van a ka­­trasztrófa elkerülésére: a németekkel való szakítás és a háborúból való ki­lépés. Minél hamarabb ismerik fel ezt ezeknek az országoknak népei, annál kevesebb háborús áldozat és kár lesz osztályrészük, annál inkább számíthatnak a demokratikus álla­mok megértésére.” Új májusok előtt , .A magyar nép nem hallga­tott Sztálin­ra, a magyar urak folytatták Ingapolitikájukat, beletaszítottak a megszállás gyalá­zatába, a kifosztás tragédiájába, a szétdúlás szerencsétlenségébe. Mint Hitler utolsó zsoldostársai, minden más népnél keményebb következetes­séggel kell oltalmaznunk demokrá­ciánkat, építenünk a dolgozóik szabad Magyarországát­ — ha azt akarjuk, hogy a világ demokratikus nemzetei­nél megértésre találjunk. Eredményeinket méltányolják. A világ népeinek szeme 1945 május elsején elsősorban a Vörös Had­seregre szegeződött, amely aznap foglalta el Berlint. De azért észre­vették az első szabad magyar május elsejét is. A félmilliónyi tömeg, amely a földosztást és a demokratikus át­alakulás többi vívmányát ünnepelte, Ráknyi Mátyást, Szakasits Árpádot és Kossa Istvánt hallgatta, jó szol­gálatot tett a magyar nép ügyének, mert nyilvánvalóvá tette, hogy or­szágunk fiatal demokráciája erős oszlopokra támaszkodik. És jó szolgálatot tesz a magyar nép mai május elsejei ünneplése is. Ez a seregszemle tanúságot tesz majd a világ szabad nemzetei előtt, hogy a magyar dolgozók harci kedve töretlen és készek építeni országun­kat és védeni a demokráciát. A dol­gozók jövőbe vetett bizalmával, ■ szi­lárd harcikészségével megyünk az új májusok elé. 15.000 ember Magyarországon 1921. Felhivás hagyarurnap dolgo­d népihez f .­­.. *»•«**** •'«*. t,oAW** * »»tofiuV o«**3'isea®*® tttr.W'^adrtLaoK^* JfjjjsSJi' m­­&v r­i • ^t,.T am w k. Hof, tkorljik • fln­'mfl r. hotelnál' tu kinäUhtkr«. KM*» aionban n daruit ikfclk: gépfegyverek, pinkák, h­arengok fmlM nwiiM, lángéra hu­ll ti légi harci •kit, haUh­ufirtkM gyártanak lealignMin. t—»list* » &£*&&* "V*,, **'►' l\ ’■*W^r — ’*' V « V aJ/r^V^rf *"*­, ElU ran“- •./..f*»*•». / V* * *1t57 ■"«Ir.!T*?12r.184 / r»^*srst» ••"*” 2S­S..-«aaff^SSgl^; i fet u ^ iucmm** '*■ A z illegális Kommunista Párt az 1926*27*28*29*30*as években röpcédulákon hiv harcba május 1-én a nyomorúság ellen, Trianon ellen, a Horthy—Bethlen-fasizmus ellen teyr Service­­ megnyílt! Steyr —■ Astro Daimler Puchművese Magyar Kereskedelmi r. , Budapest, VL, Lehel-n­ 25.

Next