Szabad Nép, 1946. június (4. évfolyam, 122-144. szám)

1946-06-29 / 144. szám

VILÁG PROLETÁRJAI ~ 1946JUHÁS X IV. ÉVFOLYAM, 144. SZÁM ARA 10 BILLIÓ PENGŐ ZZ Kedden délután 7 emkor fiákosi elvtára „NYUGATI Úr“ címen előadást tart washingtoni, londoni és párisi útjáról a Zeneakadémián meghívott közönségnek SZOMBAT, 1946 JUNIUjS 29 V FÉLRE A BÉKEBONTÓKKAL Írta: Rémi József Az ország népét az a kérdés gyötri, hogyan lehet elviselni azt a néhány hetet, mely elválaszt bennünket augusztus 1-éjétől. A munkások, parasztok, dolgozó értelmiségiek, kisemberek közel állnak a kétségbeeséshez és azt kívánják, követelik a kormányzattól, hogy semmi egyébbel ne törődjék most, csak a jó pénz előkészítésével, a bérekkel, az árakkal, a gyümölcs- és főzelékfelhősascal megszervezésével a spekuláció letörésével, egyszóval az élet menetének félig-meddig tűrhető biztosításával augusztus 1-ig. Ez ma a magyar nép legfőbb gondja. Vannak, akiknek nem ez a legfőbb gondjuk. Vannak, akik visszaélnek azzal a helyzettel, hogy a magyar demokrácia minden figyelmét a jó pénz előkészítése foglalja le. Arra számítanak, hogy a magyar demokráciának nincs ráérő ideje a belső rend, béke és nyugalom elleni reakciós uszítással foglalkozni. Az urak tévednek. Figyelmünket a gazdasági és pénzügyi szanálás feladataira összpontosítjuk, de ez nem jelenti, hogy ne vigyáznánk éberen a demokrácia ellenségeinek Uzegredre. Éppen a szanálás sikere, a jó pénz biztosítása érdekében kell támadásba átmenni a demokrácia gazdasági és politikai megszilárdításának akadályozói ellen és végre leszámolni velük. Ameddig csak platonikus nyilatkozatokról van szó, mindenki egyetért abban, hogy a demokráciának erélyesnek kell lennie önnön ellenségeivel szemben. Mindenki helyesel, ha erről van szó, hogy a demotria ellenségeit nem illetik meg a szabadságjogok. De ha platonikus nyilatkozatokról gyakorlati cselekedetekre térünk át, akkor a demokrácia erélyének vége. Igaza van Károlyi Mihálynak, ha a magyar demokrácia legfőbb hibájának az erélytelenséget tartja. Lehet-e erélytelennek nevezni egy demokráciát, mely a háborús főbűnösökkel oly szigorúan bánt el, mint a miénk? Csakhogy a demokrácia erélyét nemcsak azon kell mérni, leszámol-e a múlt bűnöseivel, hanem azon is, leszámol-e a jelen bűnöseivel? Alig egy hete, hogy Szviridov altábornagy, az orvul legyilkolt orosz katonák temetésén, súlyos, komoly szavakat intézett hozzánk. ,,Reméljük — mondotta —, bajtársaink meggyilkolása és megsebesítése arra fogja késztetni a kormányköröket, hogy változtassák meg viszonyukat a belső fasisztabarát és reakciós erők iránt... Arra fogja késztetni őket, hogy drákói rendszabályokat alkalmazzanak és megelőzzék a jövőben az ehhez hasonló aljas orvgyilkosságot. Reméljük, hogy a magyar kormány meg fogja ezt tenni, a legerélyesebb módon törve le a fasizmus és a reakció védelmezőinek ellenállását, tekintet nélkül arra, milyen párt kebelében rejtőznek ezek a védelmezők." Szégyenkezve, lehorgasztott fejjel hallottuk egy hete ezt a dorgálást. Miért kellett egy külföldi hatalom képviselőjének, egy orosz tábornoknak figyelmeztetni bennünket arra, amire magunktól is rájöhettünk volna? Hiszen azt, amit Szviridov altábornagy két szovjet katona nyitott sírja előtt a fejünkre olvasott, mondjuk mi magyarok is elégszer. Hányszor figyelmeztettünk rá, hogy a demokrácia ellenségeivel szemben tanusított erélytelenség felbátorítja a fasisztákat! Hányszor követeltünk drákói rendszabályokat a fasizmus és a reakció védelmezőivel szemben! Mindhiába. A fasizmus és a reakció védelmezői nemcsak tovább folytatták aknamunkájukat, hanem maguk mentek át támadásba. A gyöngyösi összeesküvéssel kapcsolatba® a nemzetgyűlés mentelmi bizottságának kisgazdapárti többsége megtagadta a gyanúsított Gyulai és Fillér képviselők kiadatását. Hiába figyelmeztettünk rá, hogy ezzel felbátorítják a fasiszta összeesküvőket, akik abban fognak bízni, hogy a magyar demokrácia legnagyobb pártjában lelnek védelmezőkre; figyelmeztetésünk nem használt. A demokrácia érdekénél, a nemzet érdekénél erősebbnek bizonyult a szűk pártérdek. Az az érvünk sem használt, hogy a reakciónak, a fasisztáknak való falazás árt az országnak, kerti külpolitikánkat, veszélyezteti a Szovjetunióval való jóviszonyunkat. Szviridov altábornagy keserű és komoly csavai talán most már azok számára is némi magyarázatát adják a párisi döntés hátterének, akik oly nehezen akarják megérteni kül- és belpolitikánk összefüggését. A Gyulai Fillérügy, az Oktogon-téri merénylet, Szviridov szavai, a magyar demokráciának a reakciós aknamunkával szemben tanusított birkatürelme után van-e még, aki csodálkozik rajta, hogy a Szovjetuniótól nemzeti igényeink, békecéljaink dolgában nem kapjuk meg azt a támogatást, amit vártunk és reméltünk? A jobboldal persze azt hitte, hogy amit nem kapunk meg Moszkvától, azt megkapjuk Londontól és Washingtontól. A reakció arra számított, hogy Anglia és Amerika támogatását reakciós belpolitikával kell „kiérdemelnünk“. Meggyőzte-e végre a jobboldalt a washingtoni és londoni út az ellenkezőjéről ? Akár meggyőzte, akár nem, a magyar demokráciának tanulnia kell az eseményekből és végre rendet kell teremtenie saját házalóján. Véget kell vetni a pipogyaságnak, a birkatürelemnek, az erélytelenségnek. De mi ennek az erélytelenségnek a fő oka? Az, hogy a fasizmus és a reakció nálunk nem áll törvényen kívül, nincs illegalitásban, hanem legális fedezékkel rendelkezik, teljesen kihasználhatja a demokrácia nyújtotta szabadságjogokat. Ha a rendőrség fellép az uszítók ellen, akkor pergőtűzbe kerül és fejére olvassák az alkotmányban biztosított emberi jogok „megsértését.“ Az emberi jogok hovatovább a reakció tervérévé lesznek, amit az önvédelem jogával élni kívánó demokrácia mellének szegeznek. A félelemtől mentes élet követelésével rántják vissza a demokrácia ütésre lendülő kezét. Mi is valljuk az emberi jogokat, mi is félelemtől mentes életet akarunk. De nem feledjük azt sem, hogy a demokrácia ma még nem természetes, begyökeresett, mindenkitől elfogadott rendje a magyar állam és társadalom életének, hogy élet-halálharcban áll és e harcban nem „félelemmentes“ életet akar biztosítani ellenségeinek, hanem meg akarja félemlíteni és meg akarja semmisíteni őket. A félelemtől mentes élet nem feltétele a demokráciának, hanem eredménye harcban kivívott győzelmének. Az emberi jogokat az amerikai szabadságharcban, a francia forradalomban sem egyszerűen proklamálták, hanem vérrel vívták ki. A félelemmentes élet jogát a hazafiak számára biztosították, nem a Vendée, nem a royalisták, nem a Gironde, nem a rabszolgatartók számára. Nálunk a Vendée, a monarchisták, a Gironde számára követelik a félelemmentes élet jogát. Nem adjuk meg! És fellépünk azok ellen, akik a demokrácia legfőbb bűnéből, erélytelenségéből legfőbb erényét akarják csinálni. Le kell számolni végre azokkal, akik legális fedezéket nyújtanak a fasisztáknak, bátorítják és fedezik őket. Politikai és morális le* .••‘ttlerser. begpf * reakció és a fasizmus védelmezői a demokratikus koalícióban találjanak menedéket. Mert mindaddig, amíg ezek az elemek demokratikus pártokban bújhatnak meg, meddő, sziszifuszi munka a reakció és a fasizmus elleni harc. Ugyan mit ér a készülő törvény a forint védelméről, ha Belső Gyula kisgazdapárti képviselő népgyűlésen szónokolhat a forint ellen és jelentheti be, hogy „agyalágyult az, aki hisz a jó pénzben külföldi kölcsön nélkül"? És mit ér a harc a reakció ellen, ha Peer Viktor kisgazdapárti képviselő Szigetváron olyan beszédet tarthat, amelyről Dobi István földművelésügyi miniszter maga állapította meg, hogy azonnal le kellett volna érte tartóztatni? És mit ér a harc a fasizmus ellen, ha az igazságügyminisztérium államtitkári székében Pfeiffer Zoltán ül, aki jobb ügyhöz méltó buzgalommal, módszeresen és rendszeresen, nem hanyagságból, hanem előre megfontolt szándékkal akadályozza a köztársaság védelméről szóló törvény alkalmazását. És nem köti-e meg a demokrácia önvédelmi szervének, a rendőrségnek a kezét a fasiszták elleni harcban, ha Parragi úr büntetlenül rágalmazhatja és nevezheti útonállók szervezetének a demokrácia rendőrségét? Amíg képviselők és államtitkárok sérthetik meg büntetlenül a demokrácia államérdekeit, addig nem lehet szó erélyről és drákói szigorról a fasizmus és a reakció elleni harcban. Ha a magyar demokrácia megérdemelné nevét, akkor a Gyulaiakon és Filléreken Parragiakon és Peer Viktorokon, Belső Gyulákon és Pfeiffer Zoltánokon kezdené el az erély alkalmazását. Nem igazi demokrácia az, amelyben népképviselők lehetnek és a mentelmi jog védelmét élvezhetik a reakció ilyen védelmezői, amelyben nem állítják bíróság elé a kötelességszegő, a demokrácia ellenségeivel összejátszó államtitkárt. Nagy Ferenc miniszterelnök, a washingtoni és londoni, arról beszámolva, kiemelte a kormánydelegáció jó koalíciós egyetértését. Az egész magyar demokratikus közvélemény örömmel vette ezt tudomásul és azt akarja, hogy Nagy Ferenc és Rákosi, Ries és Gyöngyösi koalíciós egysége Washingtonban, Londonban és Páriában példa és minta legyen az itthoni koalíció számára is. De Washingtonban és Londonban nem voltak Peer Viktorok és Pfeiffer Zoltánok, akik a koalíció egységét zavarhatták volna. Rajta kell hát lennünk, hogy ne zavarhassák itthon sem! Az országnak belső békére, zavartalan, stabil kormányzatra van szüksége. A mai helyzetben, amikor a víz hovatovább a szájunkig ér, bűn és gazság három hetenként válságokat provokálni. Amikor az őrjöngő infláció megfékezésére, a forint biztosítására, a kritikus 4—5hét átvészelésére minden embernek a fedélzetre kellene sietnie, népünk megköveteli minden párttól, hogy önzetlenül szolgálja a hazát és rendeljen alá minden pártérdeket az ország érdekének. Egységre van szükség, nem válságra. Az egység biztosítására nem kell egyéb, mint a júniusi egyezmény becsületes végrehajtása. A kommunista párt, a Baloldali Blokkal együtt, állja a szavát. A Független Kisgazdapárt tagjaihoz intézett múlt heti „Nyílt levelünk“ a tanúbizonyság erre. Békességet, egyetértést, jó baráti viszonyt akarunk a magyar parasztság zömének nagy pártjával, melynek jogos igényét elismerjük és ki akarjuk elégíteni. De a békebontókkal, az egység megzavaróival, a permanens válságra törekvőkkel, a reakció és a fasizmus védelmezőivel félre az útból! niaüozi ieggzéü estfü52is§asiisi§2 Gyöngyisi János külügyminiszter F. Mastich tábornoknak, a budin pesti csehszlovák misszió vezetőjének csütörtökön jegyzéket nyújtott át. A jegyzék felsorolja a csehszlovákiai magyarsággal szemben a csehszlovák-magyar lakosságcsere egyezmény megsértésével, elkövetett sérelmeket és közli, hogy a csehszlovák—magyar vegyesbizottság magyar elnöke utasítást kapott, hogy az ötátraftralre kitűzött tárgyaláson mindaddig érdemben ne vegyen részt, amíg a sérelmek kielégítő módon elintézést nem nyernek. Értesülés szerint a galántai járásban a csehszlovák-magyar vegyesbizottság megállapította, hogy a magyar kormány által sérelmezett intézkedések valóban megtörténtek. A vegyes bizottság szlovák elnöke a szlovák belügyi kormányzatnál intézkedett, hogy az áttelepítés megegyezés szerinti megkezdéséig a panaszolt rendszabályokat ne hajtsák végre. Mopf előrehaladás a párisi tanácskozásokon A külügyminiszterek csütörtöki tárgyalása igen eredményes volt. Conelly szenátor, Byrnes egyik tanácsadója szerint: „Remekül előre, haladtunk, számos kérdést megoldottunk.” A csütörtöki tanácskozáson a külügyminiszterek megegyeztek abban, hogy a Dodékanesosss szigeteket Görögországnak visszaadják, azzal a Molotov által követelt feltétellel, hogy a szigeteket demiltarizálják. A francia-olasz határ kérdésében Molotov elfogadja a Monte Cenis környéki fennsíkra és a Briga és Tenda vidékére vonatkozó francia követelést. Javasolta azonban, hogy a vízierők tekintetében részesedést biztosítsanak az olaszoknak, amit a többi három külügyminiszter is elfogadott. Megállapodtak abban, hogy a bolgár haditengerészet a jövőben csak 7250 tonnányi hajóból állhat, személyzete pedig mindössze 1100 fő lehet- A külügyminiszterek megállapodtak abban, is, hogy Romániának az Egyesült Nemzetek területén lévő különlevőségeiből fedezzék az Egyesült Nemzeteknek követeléseit Romániával szemben. Ami ezenfelül fennmarad, azt vissza kell adni Romániának. A román béke ügyében egyébként még a következő kérdések várnak megvitatásra: ú dunai hajózás, olajproblémák, szálllásügy, hajózás és polgári repülés és a romániai szövetséges tulajdonok sorsa. A trieszti kérdés csütörtökön nem került napirendre. Triesztről Tito marsal nyilatkozott a Jugoszláv Távirati Irodának. — Jugoszlávia népei — mondotta — elkeseredéssel állapítják meg, hogy a nyugati szövetségtesek nincsenek tekintettel arra a sok áldozatra, amelyet Jugoszlávia hozott ebben a háborúban. Az ilyen makacs magatartás csodálatba ejti a világ demokratikus közvéleményét, amely azt várja, hogy szűnjenek meg a múlt igazságtalanságai és elégítsék fel Jugoszlávia jogos követeléseit. Jugoszláviának joga, de kötelessége is a háborúban oly sok áldozatot hozott népével szemben, hogy ne írjon alá semmi olyat, ami még növelné áldozatait és csorbítaná Jugoszlávia népeinek jogait. Jugoszlávia nem egyezik bele semmiféle félmegoldásba. Jugoszlávia részére Trieszt életkérdés és az is marad —fejezte be nyilatkozatát Tito marsa. Kardely jugoszláv miniszterelnök- helyettes Párisban tartott sajtóértekezletén kijelentett, hogy Jugoszlávia nem fogadhatja el Molotov javaslatát, hogy Triesztet és a J’rn- Krajna tartományt közös olasz-jugoszláv fennhatóság alá helyezzék. Trieszt és Venezia-Tulla nem kerülhet csak kizárólag jugoszláviai fennhatóság alá — mondotta. FIGYELŐ A Mihailovlicsjierrel párhuzamosan folyik Jovanovics Uráginak, a német megszállás alatt Belgrád polgármesterének és rendőrigazgatójánaak, a jugoszláv „Hain Péternek“ bűnpere. Az új francia közellátásügyi miniszter halálbüntetést javasolt a népet éheztető üzérkedőkre és feketézőkre. Csütörtök fia as 1941 évi román Yan gArtista lázadás résztvevői ellen ezer elfogató parancsot adtak ki. Az angol kormány bevezeti a kenyérjegyrendszert Az Arab Hágak főtitkára kijelentette: ha Egyiptom nemzeti törekvéseinek nem tesznek eleget. Egyiptom Nagybritannia ellenességévé válik. Az amerikai szenátus egy bizottsága megszavazta a hadügyminisztérium költségvetését, amely 7 millióad 51,8 millió dollár lesz. SSk millióval több, mint amenynyi ,17. eredeti javaslatban szerepel. Parisban Francia-Magyar Kereskedelmi Kamara alakult. Az alakuló ülésen jelen, volt Caugnné, Franciaország magyarországi ,15vete is.