Szabad Nép, 1946. június (4. évfolyam, 122-144. szám)

1946-06-02 / 123. szám

VILÁG PROLETÁRJAI AD NÉP Y A R * V C MMUNISTA PÁRT KÖZPONV % 2/%/ Rákosi Mátyás a demokrácia időszerű kérdéseiről IV. ÉVFOLYAMI, 123. SZÁM ÁRA 509 MILPRLVGO VASÁRNAP, 1918 JUNTOS ! tíz ország mindesek előtt! Az ország dolgozó népének túlnyomó többsége vallja, hogy nincs ma fontosabb dolog: a jó pénz megteremtésénél, a jó béke előkészítésénél. A munkásság jó pénzt akar, mert tudja, hogy csak így lehet megállítani az életszínvonal további romlását, csak a jó pénz megteremtésével lehet megkezdeni a küzdelmet a háború előtti életszínvonal eléréséért és későbbi túlhaladásáért. A parasztság jó pénzt akar, hogy beszolgáltatott termelvényeiért végre reális ellenértéket kapjon, hogy iparcikkhez jusson, hogy végre értelme, eredménye legyen munkájának. Az értelmiség számára pedig a jó pénz egyenesen életmentés: menekvés a végső lerongyolódástól, a társadalmi lesüllyedéstől, feltétele, első lépése az új felemelkedésnek. Ami a jó pénzre áll, áll a jó békére is. Talán csak hetek választanak el bennünket a béketárgyalásoktól. Az egész nemzet egyetért abban, hogy a párisi döntés nem lehet végleges, hogy a nagyhatalmaknak a végső döntés előtt meg kell hallgatniuk Magyarországot, hogy a világ sorsát intéző nemzeteknek figyelembe kell venniök a magyar nemzet jogos kívánságait. A jó pénz dolgában egységes az egész dolgoró nép, a jó béke dolgában egységes az egész nemzet, lehet-e, szabad-e ezt az egységet megbontani? Lehet-e, szabad-e az egységes nemzeti érdekek fölé pártérdekeket helyezni? Lehet-e, szabad-e ma olyan kérdéseket felvetni, olyan kívánságokat támasztani, melyek alkalmasak arra, hogy politikai válságot idézzenek elő, akkor, amikor a nemzetnek nem válságra, hanem munkára, nyugalomra, egységre van szüksége ? Kérdezzük csak meg a munkástól: mi fontosabb neki, az-e, hogy augusztus elsejére meglegyen a jó pénz, vagy az-a, hogy néhány héten belül meglegyenek a községi választások? Kérdezzük csak meg a parasztot: mi fontosabb neki, az-e, hogy az állam értékálló, jó pénzt bocsásson ki, vagy az-e, hogy ebben vagy abban a megyében X. helyett Y legyen az alispán vagy a rendőrkapitány? Az önkormányzati választások megtartására természetesen sor kell kerülnie. A kérdés csak az, hogy mikor? Van-e józan ember, aki nyáron, aratási időben akar választásokat. Van-e, aki a választási harc következtében múlhatatlanul kiélesedő pártviszályt vállalja akkor, amikor a kormányzat mindkét kezének el kell foglalva lennie a jó pénz és a béke előkészítésével? Kinek van ideje választásokat csinálni akkor, amikor az ország, a nép a gazdasági életben, a pénzügyek terén sürgeti a rendcsinálást? Igen, lesznek községi választások. De csak a sürgősebb feladatok elvégzése, a magyar demokrácia politikai és gazdasági megszilárdulása után. Aki ma politikai válságot akar könnyelműen előidézni, holmi állások elosztása körül, vagy a községi választások azonnali megtartásának követelésével, az ezzel elárulja, hogy nem az a legfontosabb neki, ami a munkásság, a parasztság, az értelmiség számára a legfontosabb: a jó pénz, a jó béke. Sőt tovább megyünk: aki ma olyan kérdéseket vet be a közéletbe, melyek veszélyeztetik a koalíció egységét és a kormányzat eredményes munkáját, az ezzel elárulja, hogy nem akarja azt, amit a magyar nép döntő többsége akar: a jó pénzt, a jó békét. De aki a szanálás munkájához, a magyar béke előkészítéséhez nyúl, az a magyar dolgozók egységes táborával találja szemben magát! Meggyőződésünk, hogy nemcsak a Baloldali Blokk mögött álló tömegek, hanem magának a Kisgazdapártnak paraszti tömegei is a kezére fognak ütni azoknak, akik időszerűtlen kérdések felvetésével fel akarják borítani a politikai helyzetet, a koalíciót, a nemzeti egységet, hogy felboríthassák a szanálást, a békét és c®en keresztül megakadályozhassák a magyar demokrácia politikai és gazdasági megszilárdulását. Meggyőződésünk, hogy magának a ’ Kisgazdapártnak józan, paraszti hívei, őszinte demokratái kiáltják oda saját pártjuk jobboldalának, várjatok egy kicsit követeléseitekkel, vannak ennél sürgősebb feladataink is! Ne nyúljatok a jó pénzhez, ne ássátok alá a nemzeti egységet, a jó béke előfeltételét, ne háborgassátok az ország nyugalmát! A Kisgazdapárt jobbszárnya az, amely a szanálás, a béke előestéjén válságba próbálja dönteni az országot. Ezeknek az uraknak, akiket elvakít a munkáspártok iránti gyűlölet, nem az fáj, ami a munkásnak, a parasztnak, értelmiségnek fáj. Mit nekik jó pénz, mit nekik jó béke, mi közük nekik a nemzeti egységhez! Nekik egy a fontos: a demokrácia baloldalának visszaszorítása, újabb hatalmi pozíciók megkaparintása, hogy jobban elő lehessen készíteni a munkáspártokkal való nagy összecsapást. Hogy ezen meghiúsulhat a pénzügyi szanálás? Hogy ezen füstbe mehetnek békereményeink ? Mit bánják ezt azok, akiknek jelszava: minél rosszabb e demokráciának, annál jobb nekik! De ha ők nem bánják, mi igenis bánjuk. Ha bennük nincs felelősségérzés a nép sorsával, az ország jövőjével szemben, bennünk van. A magyar demokrácia balszárnya és elsősorban a Magyar Kommunista Párt, nem katasztrófára spekulál, hanem az országot akarja felépíteni. A nemzeti érdeknek rendel alá mindent: presztízst, pártszempontot, külön érdekeket, sinnen ezért álljuk és verjük vigasza keményen és szilárdan a katasztrófára spekuláló reakciósok rohamát. Az ország mindenek előtt! Testvér jobbot nyújtunk mindenkinek, aki ugyanezt vallja. A második világháború felszabadító háború volt, aszabadságszereeű népek élet-halál küzdelme a fasizmussal. De — mint arra Sztálin elvtárs rámutatott — ez a háború is épp úgy a kapitalista rend elkerülhetetlen következményeként tört ki, mint az első. Ha a másodikban uralkodóvá is vált a nemzeti felszabadító harc jellege, nem szabad elfelejteni, hogy a népek küzdelme közben egyes országok imperialista körei is megtalálták számításukat. A második világháborúban éppen ezért nemcsak a demokratikus erők izmosodtak meg, hanem megerősödtek azok a csoportok is, amelyek a háborún kerestek és amelyek számára a háború nem jelentett egyebet, mint a német és japán ipari versenytárs megsemmisülését. Ahol a német elnyomás és egyéb tényezők következtében szinte kizárólag a felszabadító jelleg érvényesült, ott a demokratikus erők annyira megerősödtek, hogy lendületük át tudta törni az ország nagytőkés csoportjának erejét — így történt ez Jugoszláviában, Albániában, Bulgáriában, részben Csehországban. Ahol fasiszta elnyomás veszélye nem volt közvetlen — gondolunk elsősorban az USA-ra, Kanadára, stb., de Angliára is — az erőviszonyok már nem alakultak ilyen kedvezően. Ha az amerikai iparvállalatok háborús nyereségét tekintjük, látjuk, hogy számukra a második világháború nem volt rossz üzlet...g bár az USA-ban komoly demokratikus előretörés következett be, az amerikai nagytőke háború alatti megerősödése sem lebecsülhető. A háború befejeződése óta az egyes országokban megindult a harc a demokratikus erők és a nagytőke képviselői között arról, kik élvezzék a győzelem hasznát, asokre, akik a háborút végigharcolták, a tílidemokratikus szabadság jogaiéért küzdöttek, vgy azok, akiknek a háború imperialista érdekeik érvényesítését jelentette. Az Egyesült Államokban ez a harc késhegyig menő sztrájkokban és munkásellenes törvényhozásban mutatkozik meg. Az USA nagytőkéseinek belpolitikája a demokratikus erők, elsősorban a harcos szakszervezetek megsemmisítésére, külpolitikája a gazdasági, politikai és katonai terjeszkedésre irányul. Ebben a törekvésükben a Szovjetunióba ütköznek, „mert a Szovjetunió nem támogatja azt a törekvést — bármely államról legyen szó —, hogy más államokat gazdaságilag solgás, stank, akkor sem, ha ezek a háború első éveiben az ellenség oldalán ál- látták. Végeredményben mégsem lehet Olaszországot, vagy bármely más ehhez hasonló államot úgy tekinteni, mint gyarmatot, ahol a megszálló nagyhatalmak, saját belátásuk szerint gazdálkodnának, nem törödve ezen államok nemzeti érdekeivel” — mondotta a párisi értekezletről Molotov elvtárs. És mert a Szovjetunió ellene szegül — ismét Molotov szavait idézve, — hogy az angol és amerikai nagytőke befolyásának alávesse a nagy- és kisállamok gazdaságát”, szembehelyezkedik az angoloknak azzal a törekvésével, hogy tovább szilárdítsák szinte egyeduralmi helyzetüket a Földközi-tengeren nemcsak a legyőzött Olaszország, hanem az Egyesült Nemzetek egyik tagállama, Etiópia rovására is. A két angolszász hatalmat a piacokért folyó versenyben alapvető ellentétek választják el egymástól. Az Egyesült Államok egyes körei e pillanatban mégis úgy látják, hogy nagyobb előnyökhöz juthatnak, ha a Szovjetunió és a Szovjetunió által védett kis és nagy népek ellen felhasználják a szovjetellenes angol erőket, mintha Anglia ellen hadakoznának. Arra számítanak, hogy a szovjetellenes és a gyarmati népek elleni politikájuk fejében a meggyengült Angliára is rá tudják kényszeríteni akaratukat. Az Egyesült Álamok belpolitikai fejlődése lehetővé tette, hogy az imperialista körök érdekei erőteljesebben tükröződjenek az USA külpolitikájában. Szoros az összefüggés az utóbbi időkben hozott munkásellenes intézkedések és Burnes párisi magatartása között. Angliában a munkáspárt tagjai alkotják a kormányt, de a tények azt bizonyítják, hogy a Labour Party folytatja a Toryk hagyományos imperialista külpolitikáját. Jellemző éppen a párisi külügyminiszteri konferenciával kapcsolatosan a The New Statesman bírálata. A lap ezeket írja: ,Jaevin a munkáspárti tömegek előtt önt hirdeti: El van szánva, hogy a béke kérdéseit Európában és a Közel-Keleten az egyszerű ember gazdasági biztonságának és magasabb életszínvonáléittk szempontjából oldja meg. Bevinnek nem volt felhatalmazása — mint Byrnesnek —, hogy piacot keressen angol magáncégek számára. De a konferencián úgy látszott, hogy Bevin hirdetett szempontján nem vette mindig figyelembe, úgy tűnt, hogy csak stratégiai támaszpontokra és katonai összekötő vonalaikra gondolt... Hasonló meggondolás érvényesült Németország kérdésében is .. Ilyen körülmények között a párisi értekezlet nem vezethetett kielégítő eredményre. A konferencián, amint arra Meles úr elvtárs rámutatott, az angolszász hatalmak arra törekedtek, hogy *k*r»tulen t a Szovjetunióra és má s országokra rákényszentsék. A dunai hajózás kérdésében az Egyesült Államok és Nagybritannia döntést akartak kierőszakolni a legközvetlenebbül érintett országok, a dunai államok meghallgatása nélkül. A délkeleteurópai békéknél a nyugati hatalmak gazdasági követelésekkel léptek elő, amelyekkel ellenőrzésük alá akarták vonni ezeket az országokat. Trieszt kérdésében „stratégiai érdekektől vezetve” elzárkóztak az igazságos döntés elől. Stratégiai és önző gazdasági szempontok érvényesültek az olasz gyarmatok kérdésében és Németország ügyében is. A párisi értekezleten az angolszászok politikája ellenállásra talált, mert „egyetlen szövetséges állam sem engedheti meg, ha tiszteletben tartja saját magát, hogy más állam rákényszerítse akaratát. Az ilyen államok közé tartozik a Szovjetunió is, amely egyébként elegendő fiérteklm megmutatta, hogy a többi, országgal való egyetértésre törekszik mind a háború idején — a szövetségesek győzelme érdekében mind „ háború után a népek tartós békéje és biztonsága, érdekében“ — mondotta Molotov elvtárs. Az angolszász küldöttségek magatartása miatt számos kérdés elintézetten maradt. Erre angol-ameriökű részről azt a tervet vetették fel: terjesszék döntés céljából a békekonferencia vagy az Egyesült Nemzetek közgyűlése elé a különböző béketerveeteket. Eltekintve attól, hogy ez a terv szöges ellentétben áll a nagy- hatalmak eddigi magállapodásaival, veszélyes út, amely elkerülhetetlentl szemáranáló tömbökre osztaná a világot. A világ a szövetségeseknek, elsősorban a Szovjetuniónak, Nagybritanniának és az Egyesült Államoknak köszönheti, hogy megszabadult a német-fasiszta veszélytől és ezért ez a három nagyhatalom viseli a háború utáni elrendezésért a fő felelősséget. Nyilvánvaló képtelenség, hogy Argentína, vagy akármelyik állam küldöttségének szavazatával egy csoport rákényszríttehesse akaratát a Szovjetunióba. A német-japán fasizmus elleni harc legeredményesebb fegyverei közé tan, tisztek a három nagyha&falom együtetes tervei, amelyek a nézetek és érdekek egybehangolása útján egyhangú megállapodással jöttek létra. Ez * módszer biztosítja a tartós és szilárd Irakét. Molotov nyil&tkozat*. világszerte nagy visszhangra talált. A Szovjetunióval szemben nem elfogult angol lapok elismerik, hogy a nyilatkozat jó szolgálatot tett, márcsak azért is, mert világosan megmutatta az ellentétek okát és tor készteti az államférfiakat, hogy számot vessenek a valósággal. Remélhető, hogy Molotov szavait nemcsak az államférfiak szlelik meg, hanem a népek, az egyszerű emberek is, „akik nem hajlandók tovább a régi módon élni”. Erőt merítenek belőle harcukhoz, amelyet az újabb háborúra uszító reakciós erők ellen folytatnak. Fenyő Béla A párisi értekezlet után Molotov nyilatkozatának tanulságai Áttadták a Baloldali Blokk válaszát a Kisgazdapárt átiratára Schiffer Pál elvtárs, a Baloldali Blokk végrehajtó bizottságának titkára szombaton délben átnyújtotta Nagy Ferenc miniszterelnöknek és Kovács Bélának, a Független Kisgazdapárt főtitkárának a Baloldali Blokk válaszát a Kisgazdapárt átiratára. A Független Kisgazdapárt politikai bizottsága szombaton délután összeült, hogy megtárgyalja a baloldali pártok egységes állásfoglalását kifejező átiratot. Kedden a pártban képviselői értekezletet tartanal Gottwald elvtárs alakítja meg az új csehszlovák kormányt A béke és megértés politikáját kívánja Trumantól az Amerikai Szovjetbarátság Országos Tanácsa Rennes elnök szombaton fogadta Gottwad elvtársat, a kommunista párt vezérét és hozzájárult ahhoz. Az Amerikai Szovjetbarátság Országos Tanácsa nagyszabású newyort gyűléséről táviratot intézett Sztálin miniszterelnökhöz és Truman elnökhöz. A Sztálinhoz küldött sürgönyben az Országos Tanács ígéretet tesz, hogy az Egyesült Államok egész társadalmát mozgósítani fogja a Szovjetunióval való barátság kimélyítése érdekében. Truman elnöktől kérietteesse vissza az országot arra a politikára, amely biztosíthatja a Szovjetunióval való szoros együttműködést, a nagyhatalmak közötti megértést és a nemzetközi tárgyalások eredményességét a résztvevők egyenjogúsága és kölcsönös megbecsülése alapján. LEGSÜRGŐSEBB FELADAT: A FASIZMUS ÉS MILITARISMUS KIKÜSZÖBÖLÉSE A .Mai .^oj^unió” folyoratban Pepsto)# szenátoraiét* Hkraszálla, Szovjetunió, váz’:Egyesült Aläaähak ‘ész idágybritannia szoros , hogy ő alakítson kormányt. A mostani kormány lemondását június 14-ére várják, együttműködéséért. A három hatalom közti szoros egység hiányát a nemzetközi reakció és a fasizmus maradványai arra használják fel, hogy ellentétet szítsanak és szembeállítsák a nyugati hatalmakat a Szovjetunióval. Az amerikaiak legsürgősebb feladata a fasizmus és a militarizmus kiküszöbölése, mert csak így lehet eltüntetni a háborús veszélyt. Az atomenergiát a nemzetközi béke megerősítésére és az emberiség boldogságának létrehozására kell felhasználni. Nekünk, amerikaiaknak, akik ma határainkon kívül fekvő katonai támaszpontok megszerzésére és a legfontosabb természeti kincsek megszerzésére törekszünk, nemzetközivé kell tennünk e támaszpontokat. Sérelem, volna az élők és merénylet a holtak ellen, ha a felszabadító nyugati hatalmak a többiek elnyomóivá vátlnának. Ha a biztonság és a gazdasági együttműködés kérdéseit sikerül megoldani, megteremthetjük a három nagy és ez összes többi xemt