Szabad Nép, 1946. augusztus (4. évfolyam, 171-195. szám)

1946-08-01 / 171. szám

világ noimwi egyssöijctm SZA BAD N MÁTÓL: A magántisztviselők és kereste* elsírni alkalmazottak fizetés® — Jugoszláviai helyzetkép — Kom« munisták a falun GYÁR IC 0 MM UN IS T A PA' RT K Ö 0 N •• AV IV. ÉVFOLYAM, 171. SZÁM ARA 40 FILLÉR CSÜTÖRTÖK, 1M? f AÜGÜSOTUS|# A stabilizáció ' döntő kérdése A szédületes iramú inflációból st3,bil gazdasági életbe áttérni ter­mészetesen nem lehet bizonyos megrázkódtatás nélkül. A legláza- sabb állapot is valamelyes alkal­mazkodást vált ki a szervezetből. Mennél hirtelenebbül szűnik meg a láz, annál kevésbé tudna a a szer­vezet különböző részei azonnal és súrlódás nélkül alkalmazkodni az új helyzethez. Most pedig egyszerre akarunk végetvetni a láznak, az infláció megvadult paripáját egyetlen gyeplőrántással akarjuk megál­lásra kényszeríteni. Normális kö­rülményektől elszokott gazdasági életünknek sok mindent kell újra megtanulnia. Az ilyen újra-tanu- lásra azonban nem a józan meg­fontolás szokta késztetni gazda­sági szerveinket és tényezőinket. Erre saját káruk kényszeríti rá őket. Gondoljunk csak arra, hogy né­hány nappal ezelőtt még mindenki természetes adottságként vette tudomásul, hogy a pénz napról- napra veszít értékéből, az árak ftapról-napra emelkednek. Ebből élt ezer és ezer kis- és nagyspekuláns. Megpróbálnak majd ebből élni akkor is, amikor a pengő és adó­pengő helyét már elfoglalta a fo­rint. Spekulálnak majd a forint értékcsökkenésére — és pórul jár­nak. .Nem sikerül majd megmene­külniük a törvényszabta súlyos büntetéstől és nincs ami megment­hetné őket a gazdasági büntetés­től, a ráfizetéstől, vagy tönkre- menéstől, ami minden elhibázott spekuláció elkerülhetetlen követ­kezménye. Ők lesznek a jó pénz első áldozatai. Nem ká.r értük. A gazdasági élet élősdijeinek az egészséges szervezetben nincs helyük. Bárcsak azt remélhetnék, hogy velük együtt pusztul el közgazda­ságunk minden élősdije! Erre azonban nem számíthatunk. A jó pénz magában véve nem változtat sem azon, hogy egyes árukkal, részben igen fontos árukkal, még sokáig nagyon szűkösen leszünk ellátva, sem azon, hogy lesznek gazdag emberek, akik ilyen áru­kért hajlandók rendkívül magas árakat fizetni. Márpedig ez a két körülmény együtt az árdrágítók életeleme. Az árdrágítás lehetősége csak akkor fog eltűnni, ha az áruk a kereslethez képest elegendő mennyiségben állnak majd rendel­kezésre. Addig a jó pénz csak annyi változást hoz, hogy az ár­drágítókat élesen meg lehet külön­böztetni a legális kereskedőktől. Tehát sokkal szigorúbban lehet és. kell is felvenni a harcot a szükség eme vámszedői ellen s. a tömeg- mozgósításnak erre a harcra sok­kal tágabb tere nyílik. De nemcsak a spekulánsok, ha­nem az ipari és mezőgazdasági termelők s a kereskedők általában is a, pénz következetes elértéktele­nedésére építették fel csősz tevé- kenységüket. Az. új körülmények őket is újratanulásra fogják kény­szeríteni, Ez pedig náluk sem megy majd áldozatok nélkül. Az infláció idején csak a vevők közt volt ver­seny, az eladók közt nem. Nem lesz tehát könnyű hozzászokni ah­hoz, hogy az eladók, a termelők is, kereskedők is, versenyezzenek egy­mással. Ez a versenv annál élesebb lesz. mennél szigorúbban alkalmaz­kodik majd a Pénzmennyiség^ a rendelkezésre álló árumennyiség­hez, mennél kisebb lesz a kereset. A versenyben az győz, aki jobban, korszerűbben, olcsóbban szervezi meg a termelést vagy eladást? Új­ból meg kell tanulni kalkulálni, racionalizálni kell, olcsónak lenni. Aki nem állja meg a helyét a ver­senyben, az elbukik. Itt nemcsak arra gondolunk, hogy az egyes vállalatokat racionalizálni kell. Erre szükség van, de ez nem elég. Országos méretben is meg kell szervezni a termelést és elosztást. Nyilvánvaló, hogy ilyen szerve­zésre a magántőke nem képes. Akár akarják, akár nem, szükség van bizonyos állami beavatkozásra. Ezt az állami beavatkozást' már magábanvéve jóvátételi kötelezett­ségünk is elkerülhetetlenné teszi. Hiszen a jóvátétel egész iparunk­nak igen tekintélyes részét, nehéz­iparunknak pedig nagyobbik ré­szét foglalkoztatja. Az a körül­mény, hogy ezt az országos mére­tekben jelentős termelést meg kell szervezni, már bizonyos irányítást jelent az anyagelosztás és a kül­kereskedelem vonalán is. De a fo­rint védelme is megköveteli, hogy külkereskedelmünk felett az állam szigorú ellenőrzést gyakoroljon, s hogy bizonyos tervszerűséget vi­gyen be az egész termelésbe és el­osztásba is. ‘<*1"** -'t'l­Az állami beavatkozás kérdése egyúttal a kötött gazdálkodás kérdése. A stabilizálás egyik na­gyon komoly kérdése, hogy a kö­pött gazdálkodás mire törje'jeli ki. Mennyire kell és mennyire kí­vánatos belenyúlni a külkereske­delem és anyagelosztás irányítá­sán kívül a készáruk, iparcikkek és mezőgazdasági termékek ársza­bályozásába és elosztásába? Mi­lyen területekre terjedjen ki a jegyes elosztás? Nálunk idestova T éve, az ár­megállapítások igen kiterjedt rendszere van érvényben. Kérde3, mennyire kívánatos ennek a rend­szernek fenntartása a stabilizáló.» idején. Ha megvizsgáljuk az ár­megállapítás mai módszerét, azt látjuk, hogy ezt a módszert a há­borús konjunktúrára szabták. Tekintetbe veszi az eladó minden lehetséges költségét és összes ki­adásaihoz még egy elég bőven mért haszonkulcs hozzáadását en­gedélyezi. Ez a módszer megfelelő volt akkor, amikor, mint mondot tűk, csak a vevők versenyeztek egymás közt, de semmikép sem felel meg akkor, amikor az eladók között is megindul a verseny. Nem a racionalizálást, nem az árak leszorítását szolgálja, hanem ellenkezőleg, a meglévő állapot konzerválását, bármily észszerűt.- len is az. Meg kell tehát értetni a fogyasztókkal, hogy egy ilyen messzemenő árrögzítés ma egyál­talán nem az ő érdekeiket szol­gálja. A stabilizálás körülményei között, ha a pénzszűkét az állam fenntartja — és fenn kell tarta­nia, — igen sok közszükségleti cikk árának esni kell. Éppen az áresés fogja visszatükrözni a ter­melés fejlődését és olcsóbbodásai. Az árrögzítés az egész folyamatot csak gátolná. Ne felejtsük el, hogy Magyar­országon az egész háború alatt kötött gazdálkodás volt, sőt bizo­nyos cikkekben a kötött gazdálko­dás a hírhedt egykezek formájá­ban jóval meg is előzte a háborúi. A kötött gazdálkodás tehát szol­gálhat monopolista érdeket, a tö­megek legnagyobb kárára. Van­nak, akik a kötött gazda lkoi’’ás­nák ilyen formáit szeretnék újjá­éleszteni. Mi ebből nem kérünk. Lényegében a múlt, ezúttal a közelmúlt konzerválására tőre 11 áfeÉÉ A magyar békeszerződés tiimezEfi Nyilvánosságra hozták a román, bolgár, olasz és finn béketervezeteket is Kedden éjfélkor nyilvánosságra hozták a volt csatlósállamokkal kötendő békeszerződések terveze­tét. A magyar béketervezet A külügyminiszterek tanácsától el­fogadott, Julius 18-r61 keltezett ma­gyar békeszerződés tervezete nyolc részből és 37 cikkelyből áll. A mel­lékletek száma hat. A bevezetés le­szögezi, hogy Magyarország a hit­leri Németországgal szövetkezve résztvett az Egyesült Nemzetek el­leni háborúban. Ezért a felelősség rá eső részét viseli. Miután Magyar- ország 1944 december 2S-án meg­szakította kapcsolatait Németország­gal, hadat üzent Németországnak és 1945 január 20-án fegyverszünetet kötött a Szovjetunióval, VNagybritan- niával és az Egyesült Államokkal és miután a szövetségesek és Magyar- ország békeszerződést kívánnak kötni, a szövetségesek megállapod­tak abban, hogy kinyilvánítják a hadiállapot megszűnését, megkötik a jelen békeszerződést. Ebben rende­zik a függő kérdéseket és lehetővé teszik, hogy Magyarország tagja le­hessen az Egyesült Nemzeteknek. AZ I. KÉSZ a határokkal foglal­kozik. Megállapítja, hogy a bécsi döntések érvénytelenek éa mindem vonatkozásban helyreállítók az 1938 január 1. előtti határok. A cseh­szlovák-magyar határról a tervezet megjegyzi, hogy az 19SS január 1. előtti határ visszaállítása kísérleti megoldásnak tekintendő mindaddig, amíg Csehszlovákia és Magyaror­szág kormányainak alkalma nyílik a békeértekezleten, vagy a külügy­miniszterek tanácsa előtt kifejteni álláspontjukat, A H. RÉSZ rendelkezik az alap­vető emberi szabadságjogokról. Magyarországnak biztosítania kell a területén élő valamennyi személy számára fajra, nyelvre és vallásra való tekintet nélkül az emberi jogo­kat és az alapvető szabadságjogokat. bednek azok is, akik nem szívesen látják, hogy az állam megszűnik az egész gazdasági élet, a terme­lés elosztás . kivitel és behozatal le:'ii8gyoí>b «o ,ia Anni. j Ők kötött g: xákodás címén leg­szívesebben. ezt az állapotot is örökössé tennék. Nyilvánvaló azon­ban, hogy a stabilizálás kezdetével a könnyű állami pénzkezelésnek egyszer s mindenkorra vége kell, hogy szakadjon. A stabilizálás bi­zonyos fokig az ortodox tőkés gaz­dasági elveket érvényesíti, amikor észszerű gazdálkodást, szigorú kalkulációt, egyéni felelősséget követei meg a vállalkozóktól e» nem engedi a felelősséget az állam vállára áthárítani. Ezektől az ortodox tőkés gazdálkodási elvek­től azonban nemcsak a tőkések ká­rára lehet eltérni, hanem a doigo zók kárára is. Éppen ez történt meg az inflációban. Amikor tehat visszatérünk a kapitalista ver­seny néhány alapelvéhez, akkor ezzel egyúttal a munkaerő el­használásának és utánpótlásának, másszóval: c tőkés kizsákmányo­lásnak normális formáit állítjuk helyre. Nem szorul bővebb magya­rázatra. hogy ez a normális kapi­talista kizsákmányolás összehason­líthatatlanul előnyösebb a dolgo­zókra az inflációnál, mely hét bőrt nyúz le róluk. Éppen ezért akarjuk tartósan biztosítani pénzünk szilárdságát Tudjuk, hogy az inflációt kóny nyebb megindítani, mint kézben- tartani, kormányozni és megállí­tani. Fiatal demokráciánkat nem akarjuk rövid időn belül egy újabb gazdasági megrázkódtatásnak ki­tenni; az ország anyagi és kultu­rális újjáépítését és felemelkedé­sét szilárd gazdasági alappal akarjuk alátámasztani. Ebből azonban le is kell vonni minden következtetést. Nem csak akarni kell a helyeset, hanem meg­ingathatatlan szilárdsággal és öréllyel meg is valósítani. Erelyt és szilárdságot követe­tünk elsősorban azért, mert ezek híjján a stabilizálást komoly ve­szély fenyegeti. Ne felejtsük el, hogv a szanálást igen hosszú időn át tartó könnyű kezű állami pénz­kezelés előzte meg. Az infláció ki- mélyi'lésének egyik legkomolyabb okát éppen abban láttuk, hogy az állam vált az egész gazdasági élet, az ipar, a külkereskedelem, a közületek, a szövetkezetek és más vá !3&1gt.rAr f«* •»pt&yr* finanszírozójává. Magétól értető­dik, hogy mindazok a szervek és szervezetek,- melyek eddig köny- nven kaptak pénzt az államtól, nehezen fognak beletörődni ennek a pénzforrásnak bedugulásába. Nincs szükség a stabilizáció ellen­ségeinek uszítására, hogy ezek mind rohamra induljanak újabb állami hitelek kicsikarására. Az elkerülhetetlen stabilizációs vál­ság nyomán általános lesz a pa­nasz a pénzszűke ellen és a köve­telés, hogy a kormány lazítson a gyeplőn gazdasági életünk fellen­dítése érdekében. A kormánynak sokszor nehéz dolga lesz, mikor a stabilizálás sikere érdekében meg kell tagadnia a pénzt hozzá közel­álló, vagy a dolgozók érdekét szol­gáló céloktól és intézményektől is. A kormánynak azonban a nemzet egészének érdekét kell képviselnie a részek érdekeivel szemben, a jövő érdelet a pillanat érdekeivel, szemben. Előre kell látnia a ne­hézségeket és úgy keli küzdenie ellenük, hogy ez a küzdelem ne ve­szélyeztesse a jó pénzt. Erélyt és szilárdságot követe­lünk azért is, mert csak ilyen magatartással lehet az ingadozó elemeket a stabilizálás támogatá­sára szorítani. Az ingadozókat csak a tények fogják meggyőzni. Ha a tények azt mutatják, hogy a kormány kész a forint tartós értékállandóságát minden eszköz­zel biztosítani, akkor ehhez fog­nak igazodni és ténykedésükkel maguk is alátámasztják a forint 'zilárdságát. Ha viszont úgy lát­ják, hogy a kormány engedménye­ket tesz egy újabb pénzfelhígítás irányában, vagy akár csak határo-. zatlanságot árul is el ezen a téren, akkor ingadozásuk még erősebbé válik és előmozdítják a pénzrom­lás bekövetkezését. De erőt és szilárdságot követe­lünk legfőképpen azért, hogy a jó pénz tudatos ellenségeit könyör­telenül letörhessük és minden a fori.it aláásására irányuló kísérle­tüket nemcsak csírájában elfojt­hassuk. hanem keményen meg is toroljuk. Kikből toborzódik a jó . Az egyik további pont szerint Magyarország kötelezi magát, hogy- eltöröl minden fajilag diszkrimiaiáló törvényt és a jövőben ilyen törvén nyékét nem hoz. Kötelezi magát, továbbá, hogy feloszlat minden fa­siszta jellegű politikai, katonai vagy félkatonai! szervezetet, úgyszintén olyan szervezeteket, amely a Szov­jetunió, vagy az Egyesült Nemzetek bármely tagjával szemben '■ ellensé­ges propagandát folytatott. A békeszerződés életbeléptetése után legkésőbb bat hónappal mindfen szövetséges hatalom közli Magyar- országgal, hogy melyik háború előtti kétoldalú szerződést i óhajtja életben tartani, vagv megújítani. A ül. SfiSZ ketonod záradékai tartalmazzák a Név/ York Herald Tribune nyomán már Ismertetett adatokat és kikötik, hogy a magyar légi- és Szárazföldi erőkhöz nem tartozó személyek semminemű kato­nai kiképzésben nem részesülhetnek, A magyar hadifoglyokat a lehető leghamarabb hazaszállítják, a haza’ pénz ellenségeinek tábora? A dói' gozó népnek egységesen érdeke, hogy a pénz tartósan szilárd ma­.vb ,1* y- - ! ” . iiiVíT *. < 1#**' hevévé, ucgv — mint uz f 'ráült hónapokban annyiszor — a mun’ kassá,?, parasztság, érte'miség és kispolgárság törekvőiét egy közös célkitűzésben foglaljuk össze, ez tette lehetővé a Függetlenségi Front pártjainak, egységes állás- foglalását és közös stabilizációs programulját. Azt is láttuk, hogy a stabilizálás nem mond ellent a tőke érdekeinek, sőt éppen a tő­kés termelés néhány válságba ju­tott elvét ismét érvényre juttatja, A stabilizálás ellenségei tehát első­sorban. a reakció híveiből állnak. Ehhez tartoznak bizonyos egyházi körök, birtokukat elvesztett föl­desurak, a régi’ rendszerrel össze­nőtt fiskálisok, az állami és egyéb bürokráciának ellenforradalmi, fa­siszta, reakció tagjai és a nagy­tőke egyes képviselői. Valameny nyiüket összefűzi az, hogy minden eszközt jónak tekintenek a demo­kratikus rendszer elgán csalására s legfőbb célkitűzésük a régi uralmi rendszer valamilyen for­májának visszaállítása. Ebből a reakciós bandából kerül ki a sta­bilizálás ellenségeinek többsége. Hozzájuk csatlakozik néhány ezer főnyi spekuláns, aki egyéni érde­kei ellen intézett támadást lát a stabilizálásban. Aknamunkáját meg fogia köny- nyitení a szanálási válság s ezek nyomán a tömegekben is itt-ott elkerülhetetlenül fellépő elégedet­lenség. Ez. utóbbi lehetővé fogja tenni, hogy a demokrácia ellen irányuló merényletek nagyrészét a demokrácia érdekét képviselő követelésként tüntessék fel. Nem lehet tehát eléggé hang­súlyozni, hogy a stabilizáció sike­révek legfontosabb feltétele a kor- máúyedt erélige, , szilárdsága, cél­tudatos következetessége a kitű­zött célok megvalósításában. Ide tartozik nemcsak a kíméletlen harc a spekulánsok ellen, hanem a még erélyesebb fellépés a politi­kai zavartkeltők ellen, azok ellen akik a stabilizálás munkáját célr zatos híresztelésekkel, intézkedé­sek szabotáldsávál vagy bármi más módon elgáncsolni igyekez­nek, Friss István

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék