Szabad Nép, 1946. augusztus (4. évfolyam, 171-195. szám)

1946-08-01 / 171. szám

. * szállítás költségeit Magyarország viseli. A IV. RÉSZ kimondja, hogy a békeszerződés életbelépésétől számí­tott 90 nap alatt a szövetségesek ki­vonják haderőiket Magyarországból, de a Szovjetuniónak joga van Ma­gyarország területén annyi fegyveres erőt tartani, amennyi szükséges ah­hoz, hogy fenntarthassa a Vörös Hadsereg közlekedési vonalait Ausztria szovjet megszállási öveze­tével. Magyarország kötelezi magát, hogy a közlekedési vonalak fenntar­tását megkönnyíti, ezért térítést kap. AZ V. RÉSZ a jóvátételről és az elhurcolt javak visszaszolgáltatásá­ról intézkedik. Az Egyesült Államok küldöttsége fenntartja a jogot, hogy ezt a kérdést a békekonferencián újra felvethesse. ■ A VI. RÉSZ kötelezi Magyarorszá­got arra, hogy az Egyesült Nemze­teknek és azok állampolgárainak a mai állapotban visszaadja azok tör­vényes jogait és érdekeltségeit. Ma­gyarország elismeri, h­ogy az Egye­sült Nemzeteket vagy azok állampol­­gárait kártérítés illeti olyan tulaj­donukért, amely a háború alatt el­veszett vagy megsérült. Magyar­­ország elismeri, hogy a Szovjetunió­nak joga van azokra a magyaror­szági német követelésekre, amelyeket a Németországi Ellenőrző Bizottság a Szovjetunióra ruházott és lemond a szövetséges hatalmakkal szemben minden olyan követelésről, amely a h­áború következtében támadt. Új kereskedelmi szerződések megköté­séig Magyarország a legtöbb kedvez­­ményben részesíti az Egyesült Nem­zeteket. A VII. RSSZ a Duna-hajózásról szól. Az Egyesült Államok és Nagy­­britannia minden megkötöttség nél­kül szabad hajóforgalmat akarnak biztosítani a Dunán, a szovjet kor­mány szerint a szabad hajózás lehe­­tőségét meg kell ugyan adni, de a kérdést nem a békeszerződésekben kell szabályozni, mert az a dunai államokra tartozik. A VIII. BEFEJEZŐ RÉSZ ki­mondja, hogy a szerződés hivatalos szövege orosz fés angol és a béke­szerződés a­ szövetséges hatalmak és Magyarország által történt ratifiká­lása után lép életbe. A tervezet záradéka — amely kö­zös valamennyi békeszerződés terve­zetben — kimondja, hogy a béke­szerződések érvénybe lépését­ől szá­mított legfeljebb 18 hónapig a nagy­­hatalmak nagykövetei ellenőrzik a békeszerződés végrehajtását. v. v Vitás kérdések és gazdasági rendelkezések •A békeszerződésekkel egyidőben közzétették, mely kérdésekben nem egyeztek meg a nagyhatalmak. Ezek között szerepel az Egyesült Államok­nak több javaslata az olasz-jugoszláv és az olasz-trieszti határok kérdésé­ben. A Szovjetunió nem fogadta el Nagybritanniá­nak és az Egyesült Államoknak azt a javaslatát, hogy a béke­szerződések biztosítsák az Egye-­­­sült Nemzetek jogait a legyő­zött államok belföldi kereske­delmi repülésében. Vitás kérdés a Dunahajózás is. A jóvá nem hagyott pontok között sze­repel továbbá az Egyesült Államok­nak az a javaslata, hogy bármely ál­lam, amelyhez területet csatolnák, a területén élő valamennyi személynek, függetlenül annak fajától, nemétől, nyelvétől vagy vallásától, biztosítsa az emberi jogokat és az alapvető sza­badságjogokat. A Francia Tudósító Iroda részlete­sen ismerteti a békeszerződés-terve­­z­etek gazdasági rendelkezéseit. Ezek között szerepel az a kikötés, hogy az Egyesült Nemzetek és azok polgárai­nak minden érdekeltsége és joga, va­lamint javai visszaadandók­. Ha a javak háborús kár, vagy egyéb ok miatt nem adhatók vissza, kártérítés jár. Az amerikai javaslat értelmében a­ kártérítésnek meg kell felelnie a teljes értéknek, a szovjet javaslat vi-­­szont az érték egyharmadában álla­pítja meg a kártérítés összegét. A külföldön lévő román, magyar, finn és bolgár javak ügyében két, egymástól eltérő javaslat van a békeértekezlet előtt. Az USA, Nagy­­britannia és Franciaország javaslata szerint a legyőzött országok minden javát, jogát és érdekeltségét, amely a szövetségesek területén található, az illető hatalom lefoglalhatja vagy felszámolhatja. Csupán Finnország kivétel. A Szovjetunió ezzel szemben azt kívánja, hogy Magyarországot és Bulgáriát ugyanúgy kezeljék, mint Finnországot, vagyis: Ma­gyarország és Bulgária szintén visszakaphassa a szövetségesek területén­­lévő javakat és jogo­kat. A Szovjetunió ezenfelül ja­vasolja, hogy mind a négy szó­ba­nforgó ország visszakapja a Németországba hurcolt értéke­ket. Francia­ország, Anglia és Ame­rika ezzel szemben azt követeli, hogy a volt csatlós államok mondja­nak le Németországgal szemben minden igényükről. A békeszerződések kizárják, hogy a balkán államok és Finnország ér­vényesíthessék követeléseiket a szö­vetséges hatalmakkal szemben, füg­getlenül attól, hogy ezek a követelé­sek közvetlenül a háborúból szár­maznak, vagy pedig az európai hadi­állapot következtében hozott rend­szabályokból. Az olasz béketervezet Az Olaszországgal kötendő béke­­szerződés tervezete kiemeli, hogy Olaszország ,a fegyverszünet után te­vékenyen részt vett a Németország elleni háborúban és így „együtt had­­viselő“-vé vált. Az olasz-jugoszláv és olasz-francia határ kivételével vissza­állítják,az­­1988 január 1-én fenn­állott határokat. Jugoszlávia felé az úgynevezett „francia vonal"-tól keletre min­den­ terület Jugoszláviához ke­rül, a „francia vonal“-on­ belül megalakítják a trieszti szabad területet. Jugoszláviához csatolják Zára váro­sát, a Pelagosa-szigetet és azt kör­nyező szigeteket. A pontos határvo­nalat a két érdekelt kormány képvi­selőiből álló határmegállapító bizott­ság jelöli ki. A trieszti szabad terü­let sérthetetlenségét és függetlensé­gét a Biztonsági Tanács szavatolja. A négy nagyhatalom képviselője, az olasz és a jugoszláv kormány kép­viselőivel együtt megvizsgálja a kér­dést és javaslatot tesz a békeértekez­­letnek, amely indítványait a mosz­kvai értekezleten elfogadott eljárás szerint teszi meg. A terület közigaz­gatásának szabályait a Biztonsági Ta­nács hagyja jóvá, ez mvezi ki Jugo­szlávia és Olaszország előzetes meg­kérdezése után a ter­üület kormányzó­ját is. Az olasz-francia határ kisebb kiigazításokkal Franciaország javára módosul. A Dodekanezosz szigetcsoport Görögországhoz ke­rül. Olaszország lemond minden afrikai gyarmatáról és mandá­tumról, elismeri Albánia felségjogát és füg­­getlenségét, lemond minden olyan törekvésről, hogy Albániában külön­leges befolyáshoz jusson. Olaszor­szágnak le kell rombolnia a jugo­szláv határon lévő erődítményeket, demilitarizálnia kell a Pantellária és Lampedusa szigeteket, Szardíniát és Szicíliát. A szerződéstervezet rész­­let­esen megszabja az Olaszország által tartható hadsereget, haditenge­részetet és légierőt. Olaszország hét év alatt 100 millió dollár jóvátételt fizet a SXÄBÄB HI»­CStrrfVRTtíK, afob­sttás­t Szovjetuniónak, amely igénybe veszi a Romániában, Bulgáriában és Magyarországon lévő olasz javakat is. A szövetséges had­erőket mielőbb, de legkésőbb kilenc hónappal a békeszerződés hatályba lépése után kivonják Olaszországból. Olaszország visszaadja azokat a ja­vakét, amelyeket az Egyesült Nem­zetek területéről elszállított és köte­lezi magát minden aranykészlet visz­­szaszolgáltatására is. A szövetséges hatalmak visszatarthatják a terüle­tükön lévő olasz javakat ellenköve­teléseik határáig. A román béketervezet kiemeli, hogy Románia cselekvő részt vállalt a Németország elleni háborúban. Románia határai az 1941 január 1-én fennállott helyzethez igazodnak, de a szovjet-román határ tekintetében az 1940 június 28-án szovjet-román és az 1945 június 29 én megkötött szovjet-cseh­szlovák szerződés az irányadó. Az 1940. évi augusztus 30-i bé­csi döntés semmis, ennek követ­keztében Magyarország és Ro­mánia között visszaállítják az 1938 január 1-i határt. A tervezet részletesen intézkedik a romániai fasiszta szervezetek­­fel­oszlatásáról és a háborús bűnösök felelősségrevonásáról. A békeszer­ződések életbelépése után 90 nappal visszavonják a szövetséges haderő­ket, csupán a Szovjetunió jogosult, az ausztriai szovjet övezettel való összeköttetés­ biztosítására csapato­kat tartani Romániában. A román jóvátétel 300 millió dollár. Ez az összeg nyolc éven át fizetendő. A Szovjetuniónak joga van mindazokra a romániai német vagyontárgyakra, amelyeket a németországi Szövet­séges Tanács a Szovjetuniónak en­gedett át. A bolgár béketervezet visszaállítja Bulgária 1941 január 1-i határait. A görög-bolgár végle­ges határt csak a két ország meg­hallgatása után állapítják meg. A Jugoszláviának és Görögországnak fizetendő jóvátétel összegét Jugoszlá­via és Görögország véleményének meghallgatása után határozzák meg. A finn béketervezet visszaadja a Szovjetuniónak a Pet­­samo tartományt, a Szovjetunió pe­dig lemond arról a jogáról, hogy­ bérbevegye Hange szigetét. Finnok­­szág­ 50 évre kölcsönadja a Szovjet-­­uniónak Porkkala-Ud vidékét és az ahhoz tartozó tengerrészt tengeri támaszpont céljaira. Ezért a Szov­jetunió évi ötmillió finn márkát fi­­­zet. A finn jóvátétel összege 300 millió dollár; ezt nyolc év alatt kell megfizetni. v.p. Nyilvános lesz a párisi értekezlet minden tárgyalása A párisi békeértekezleten Byrnes, Attlee és Vang-Bi-Csie kínai küldött mondtak beszédet. Ezek a javaslatok — mondta Byrnes — erőfeszítést je­lentenek olyan egység megteremté­sére, amely elengedhetetlen feltétele a béke megteremtésének. Az ameri­kai külügyminiszter hangoztatta, hogy az Egyesült Államok nem térnek vissza az elszigetelődés politi­kájához. Atilee megállapította: A békeérte­kezlet célja, hogy az egyszerű em­bert megszabadítsa egy újabb hábo­rútól való félelemtől. Vang -Li-Csie szerint a győztes ha­talmaknak szigorúan ki kell tarta­tiák a háború idején vállalt kötele­zettségeik, elveik és ígéreteik mellett és nem szabad olyan feltételeket szabniuk a legyőzött nemzeteknek, amelyek elősegíthetik a reakciós ele­mek erőrekapását. Molootov szovjet külügyminiszter a keddi ülésen nem vett részt, s szer­dán beszélt. A párisi békekonferencia eljárási szabályzatát kidolgozó bizottság el­nökévé a belga Spaakot, alelnökivé Karács­ jugoszláv kiküldöttet válasz­tották meg. A bizottság úgy döntött, hogy az értekezlet minden tárgyalása nyilvános lesz. Molotov külügyminiszter — aki az indítványt támogatta — hozzátette: a Szovjetunió mindig amellett volt,­­hogy a béketerv szetedtet teljes szem­­egükben nyilvánosságra kell hozni. A békeértekezlet ügyrendi bizott­sága szerdán délelőtt Spaak elnökle­tével ülést tartott. Jugoszlávia kép­viselője elfogadta a négy nagyhata­lom ügyrendi javaslatát és azt kérte, hogy az értekezletre az Olaszország részéről megtámadott Albániát, mint huszonkettedik államot­ hívják meg. A Jugoszláv küldött kijelentet­te, hogy néprajzi természetű határoza­tok meghozatalához feltétlenül szük­ség van az, érdekelt szövetséges or­szág hozzájárulására. Ezért java­solja, az egyébként helyesen döntő kétharmad többség néprajzi kérdé­sekben csupán akkor legyen érvé­nyes, ha magában foglalja azt a szö­vetségest aki leginkább van érde­kelve a kérdésben. A holland meg­bízott, majd az utána felszólaló ausztráliai megbízott kifogásolták a kétharmadnyi többség szabá­sát. A VILÁGPOLITIKA HÍREI Az amerikai kongresszus több ha­­ladószellemű tagja követelte: a kínai háború terjedésének megakadályozá­sára vonják vissza az amerikai szá­­razföldi és tengeri haderőt Kínából. Jeruzsálemben kihirdették az os­tromállapotot. A lakosság kerületen­ként meghatározott időpontban csak­ 2­ 2 órára hagyhatja el lakását. Megszavazta a nemzetgyűlés a forintérték életbeléptetéséről szóló törvényt A nemzetgyűlés é érdemi ü­léjén Varga Bél elnök j­elentette, hogy Tombor Jenő helye­t Korányi Já­nos­­pótképviselőt hívták be a nem­zetgyűlésbe. Z. Nagy Ferenc (FKGP) napirend előtti felszólalá­sában az új terményárak megváltoz­tatását kérte. Nánási László (Pa­raszt­párt) ugyancsak a kukorica, árpa és napraforgó árának felemelé­sét sürgette és felszólította­ a kor­mányt, hogy a vámörlési díj legfel­sői))) határát a jelenlegi 25 kiló búza helyett legfeljebb 15 kiló búzában állapítsa meg. Búzás Márton (pár­­tonkívüli) személyes m­egtámadta­­tás címén kért szót, majd Vajda Imre elvtárs (SzDP) nagy beszéd­ben válaszolt Vásári István (pár­­tonkívüli) előző napi beszédére, amelyben a magyar demokráciát súlyosan sértő kijelentéseket tett. „Az nem megy — mondotta — hogy a magyar demokráciát mt, a parlamentben ócsárolják, az nem le­het, hogy a magyar stabilizáció gyengítése éppen ebben a házban induljon meg.” Vásári­ István (pártonkívü­li) vála­szában tovább folytatta gyalázkodá­­sát és hitegetésnek, világbolondításnak nevezte a stabilizációt, óriási vihar támadt. (Jusztus Pál, S­.TíP.­y,7. hazaárulás. — Zöld Sándor MKP: Bíróság elé kell állítani Vásárit a forinttörvény értelmében.) Nagyiván János (P.-kiv.) felszóla­lása után Varga Béla házelnök be­jelentette: Vásári István a gyorsírói jegyzetek tanúsága szerint a stabilii­zációval olyan súlyos kijelentéseket tett, amelyek miatt rendre kell uta­sítania. Az elnök Vásárit a mentelmi bizottság elé utalta. A nemzetgyűléés ezután általános­ságban elfogadta a felhatalmazási törvényjavaslatot, megszavazta a fo­rintérték életbeléptetéséről szóló tör­vényt, majd részleteiben is elfogadta a felhatalmazási törvényjavaslatot. Az elnök a következő ülés időpont­ját csütörtökön délelőtt 10 órára tűzte ki. Ezután Molnár Erik elvtárs, nép­jóléti miniszter szóbeli választ adott két interpellációra, majd az egyes minisztereknek interpellációkra adott írásbeli válaszait olvasták fel. Ezután került sor az interpellációk elmondására. Halter Béla (szabadságpárti) a belügyminiszter írásbeli válaszát nem fogadta el. Kossa István elvtárs ül­élnak szavazásra tette fel a kérdést, a nemzetgyűlés többsége a belügy­miniszter válaszát tudomásul vette. Ellene szavaztak a Szabadságpárt és a Kisgazdapárt egy része. Az írásbeli válaszok után Kossa István elvtárs, alelnök előterjesztést tett a házszabályról, hogy az inter­­pellációt csak kétszer lehessen elha­lasztani. A nemzetgyűlés elfogadta a javaslatot. A szerdai nemzetgyűlésre előjegy­zett interpellációk nagy részét a kép­viselők töröltették, illetve elhalasz­­ották. Futó Dezső (FKGP) a belügy­miniszterhez Interpellált: Alföldi László markó­ utcai fogházigazgató felfüggesztése ügyében, amely közben elintéződött. Reicher Endre (FKGP) a kúnma­­darasi ítélet ügyében interpellált. Védelmére kell a vádlottaknak és jogtalannak mondotta, hogy halálra­ítélték­ a kunmadarasi gyilkosságok felbujtóit, mert szerinte ezek — Ta­kács Gergely, kisgazdapárti titkár és Nagy János tanító — semmiféle bűnt nem követtek el. (A baloldal viha­ros felháborodással utasítja vissza ezt a kijelentést.) Reicher a továbbiakban ezt, állí­totta, hogy az egyik vádlottat egy pofonért életffogytiglani fagy hír­bün­tetésre ítéltek (Révész Ferenc SzDP: „Egy pofontól haltak meg az áldo­zatok?") Reicher ezután azt han­goztatta, hogy csupa munkáspárti személy követte el a gyilkosságokat. Erre ismét kitört a vihar. (Ha­zudik — kiáltják a baloldali képviselők. — Marosán elvtárs: „Az áldozat szociáldemokrata volt." Végül azt követelte a felszólaló, hogy szüntessék meg a Népbíróság intéz­ményét. A Szabadságpárt és a Kis­gazdapárt egy része megtapsolta Reicher Endre interpellációját. Végül Futó Dezső (FKGP) mon­dott f el két interpellációt. .Ezekben a tőle megszokott uszító hangnemben támadta a rendőrséget és Rajk elv­társ belügyminisztert. Felszólalásá­ban olyan hangnemben foglalkozott a halott Bánó Mihály, volt délpest, megyei rendőrkapitánnyal, hogy az elnöklő Kéthly Anna elvtársa kény­telen volt Futót rendreutasítani. Az ülés negyed 6-kor ért véget.

Next