Szabad Nép, 1946. szeptember (4. évfolyam, 196-220. szám)

1946-09-01 / 196. szám

2 mint a hivatalos ármegállapítás. Ez mutatja, hogy ezen a téren milyen nagy lehetőségek vannak. A magyar ipar nagy esélyei Mindjárt hozzá kell tenni, hogy ez a panasz a gyárak ellen nem álta­­lánosít­ható. Vannak jól dolgozó gyá­rak, amelyek bekanyarodtak a sza­nálás vonalába. Ezeknek semmi okuk nincs félni a pénzszűkétől, s az ár­nívó letörésétől. Ezeknek vevőváltóit — a pénzszűke ellenére is — a Nem­zeti Bank­ be fogja váltani. Vigyázni fogunk arra, hogy az árn­ívó letörése semmi körülmények között ne men­jen addig, hogy a gyárak rentabili­tását veszélyeztesse. A magyar gazda­sági életnek nem érdeke, hogy az ár­nívó olyan alacsony legyen, hogy el­vesszen a termelésre serkentő hatása. Ugyanakkor azonban elő fog for­dulni most is, mint a normális gazda­sági életben általában, hogy egyes el­adások vagy egyes cikkek termelése veszteséggel végződik; ez nem változ­tat azon, hogy egész évi átlagban a gyár ne mutasson föl jó eredményt. Rendkívül fontos, hogy gyáriparunk gyorsan felsorakozzék a szanálás mellé. A magyar piac felvevőképes­sége az elmúlt 6 esztendő pusztításai után szinte korlátlan. A körülöttünk lévő országok, elsősorban azok, ame­lyek sokat szenvedtek a háborútól, minden árucikket hajlandók átvenni, ha megfelelő ajánlatokat kapnak. A magyar ipar legveszedelmesebb ellen­sége, a német ipar hosszú eszten­dőkig versenyképtelen, a szomszéd Ausztria a magyar iparral szemben óriási tempóveszteséget szenvedett. Meg kell ragadni az alkalmat, amely iparunk számára olyan kecsegtető, de ehhez gyors és haladéktalan mozgó­sításra van szükség. A munkás maradjon a termelésben Ezt annál is inkább alá kell húzni, mert nem egy gyárosunk a munka könnyebb végét fogja és munkáselbo­csátással akarja megoldani az inflá­cióról a béketermelésre való átme­netet. Emiatt a munkanélküliség kezd komoly gonddá nőni. Az építőiparban országosan már 15.000 munkanélküli van. Olyan ipari városban, mint Pécs, 3000 a munkanélküliek száma. A sza­nálás általában átmeneti munkanél­küliséggel jár. De rajta kell lennünk, hogy ez az átmenet gyors legyen és minimális­ terjedelmű. Az elkerülhe­tetlen munkanélküliség enyhítésére közmunkákat kell szervezni, sőt végső esetben az állami munkanélküli segély is elkerülhetetlen lesz, ami viszont nem segíti elő a szanálást. Emiatt feltétlenül el kell kerülni a ■valóban termelő munkát végzők elbo­csátását. Amilyen szükséges a nagy­­ra duzzadt, felesleges hivatalnoki kar leépítése, annyira kell óvni a va­lóban termelő munkát végzőket. Ahol átmenetileg kevesebb munkásra van szükség, ott inkább csökkentsék a­­munkaidőt, heti 44, vagy 40 órára, de mindent meg kell tenni arra, hogy a munkásság a termelésben marad­jon. A mi gazdasági viszonyaink mel­lett nincs szükség munkanélküliség­re, ha gyáraink meglevő kapacitását megfelelő erővel kihasználják. A textilszakmában például az a helyzet hogy a vasárnapi munka bevezetésé­vel és egyéb rendszabályokkal még 7-8000 munkást lehetne alkalmazni. A vegyiipar vezetői éppen az elmúlt hetekben tértek rá olyan festít­­anyagok gyártására,­ amelye­ket azelőtt csakis Svájcból szereztünk be s amelyekből most első kezdetre ha­vonta félmillió svájci frank értékűt gyártunk. Hazánkban is, a környező országokban is óriási a kereslet min­­den olyan iparcikk után, amelyet a Magyar ipar ki tud termelni. De meg kell szervezni a termelést és gyorsan át kell térni a békeviszonyokra, a kereskedő minden erejét feszítse meg és akkor meg lehet győződve, hogy prosperálni fog. Mindjárt hozzá kell tennem, hogy az olyan közgazdasági tanácsok, amelyek Angliára vagy Franciaországra hi­vatkozva azt javasolják, hogy a le­épített tisztviselők menjenek keres­kedőnek, nem nagyon célirányosak. Nálunk kétségon kívül több a keres­kedő és az alkalmazott, miint ameny­­nyit az ország gazdasági helyzete el­bír. Több az államhivatalnok is, mert kiderült, hogy a leépítés után még mindig 35.000-el több az állami alkalmazottak száma, mint azt a sza­nálás tervezte. Jól sikerült! összefoglalva: A forint első hó­napja jól sikerült. Ha kevesebb is van belőle, mint azt sokan szeretnék, annál jobban megbecsülik. A stabili­záció sikere nemzetközi hitelünket politikai téren is emelte. A párisi békekonferencián például képvise­lőink joggal mutattak a stabilizá­cióra, mint a magyar nép egészsé­ges élniakarásának egyik csattanó bizonyítékára. A külföldi sajtó a leg­nagyobb elismeréssel ír nemcsak a szanálásról, hanem arról a fegyel­mezettségről s öntudatról is, amely­­lyel a magyar nép ezeknek az idők­nek terheit viseli. Bajok és nehézsé­gek természetesen még vannak és lesznek a jövőben is. Ezek azonban össze sem hasonlíthatók azzal a két­ségbeejtő és reménytelennek látszó helyzettel, amelyben gazdasági éle­tünk két hónappal ezelőtt vergődött. A forint jó, egészséges, értékálló. Rajta kell lennünk, hogy hazánk gazdasági megerősödésére az is ma­radjon — fejezte be rádióelőadását Rákosi elvtárs. A kereskedelem sem készült fel Ha az iparról azt állítottuk, hogy nem volt felkészülve a szanálásra, úgy ez még fokozottabban áll a ke­reskedelemre, sőt sajnos a szövetke­zetekre is. Budapesten például nagy a szappanbőség és annyi só van, hogy nem egy helyen a hatósági ár­nál olcsóbban árusítják. Ugyanak­kor a vidéken nincs szappan és nincs só, mert a kereskedelem még nem működik. Jellemző egy nagy budapesti fémiárugyár esete, amely nem tudott a kereskedőknek közvet­lenül zománcedényt eladni. Végül felszerelt három teherautót, ezeket küldte zománcedénnyel a falvakba. A kísérlet pompásan sikerült, a gyár három autója naponta több mint 10 ezer forint értékű edényt ad el. A kereskedők egy része még mindig in­­­kább az inflációs nyereségekről ál­modozik, azokról az időkről, amikor a vevők románkodtak az áruért. Most más a helyzet, a normális gaz­dasági élet itt is megköveteli, hogy SZABAD ntP VASATWAI, 1946 S­ZU­PTF RIBEEI Együttes ülésen hallgatják meg Magyaroszág és Románia képviselőit Szombaton délután 4 órakor a Magyar és a román területi és poli­tikai bizottság együttes ülésén hall­gatták meg Magyarország és Romá­nia képviselőjét a magyar-román határ ügyében. A magyar területi és politikai bi­zottság­­pénteki tanácskozásain Clay­ton kanadai kiküldött ismertette a román bizottság határozatát, amely Magyarország és Románia meg­hallgatása mellett döntött és azt java­solt­a, hogy a magyar és román bizottság együttes ülésén hall­gassa meg a két legyőzött állam képviselőit. Az elnök ezután bejelen­tette, hogy három levelet kapott a magyar bék­eküldöttségtől. Az első levél kiemeli: a magyar küldöttség sohasem mondott le arról a jogáról, hogy a magyar-román határkérdés­ről szóban kifejtse véleményét. A második levél azt kéri, hogy a ma­gyar küldöttséget hallgassák meg a 200.000 szlovákiai magyar kitelepí­tésről szóló csehszlovák pótindítvány tárgyalásánál, a harmadik levélben a magyar küldöttség azt a kívánsá­gát fejezte ki, hogy Magyarország megbízottját hallgassák meg minden olyan területi és politikai kérdés tárgyalásánál,­­ amelyre Ma­gyaror­­szág észrevételt tett, vagy­ amelyhez más küldöttségek pótindítványokat terjesztettek be. Az elnöki bejelenté­sek után Jugoszlávia és a Szovjetunió megbízottja szólalt fel, támo­gatva a magyar és román kül­dött együttes meghallgatására vonatkozó indítványt. Végül az együttes ülés megtartását egyhangúan elhatározták. Az elnök azonban hangsúlyozta, hogy ez a ha­tározat nem jelenti a magyar-román határról már előbb meghozott döntés megváltoztatását. Erre csak akkor kerühetne sor, ha az együttes ülésen valamelyik győztes állam küldöttsé­gének tagja Magyarország álláspont­ját támogatná. A magyar küldöttség benyújtotta észrevételeit a magyar csehszlovák határmódosítást javasló csehszlovák pótindítványhoz. A magyar jegyzék megállapítja, hogy az érintett 5 köz­ség lakossága legnagyobbrészt ma­gyar, s többször kifejezte azt az elha­tározását, hogy nem akar csehszlovák uralom alá kerülni. Az emlékirat rá­mutat arra, hogy Csehszlovákia egy­részt 200 ezer magyar kiutasítását kívánja, másrészt magyar területeket követel. E két javaslat között alapvető ellentmondás van. A csehszlovák javaslat súlyosan sérti Magyarország, közlekedési és gazda­sági érdekeit is. Ezért a magyar kül­döttség a csehszlovák indítvány el­utasítását kéri. Lehetőséget kell adni a görög nép számára, hogy szabadon válassza meg képviselőit és döntsön a király­ság kérdésében." Az értekezlet végül is elfogadta a görög javaslatot. A görög monarch- fasiszta kormányt támogató Nagy­britannia és Amerika mellett szava­zott Ausztrália, Brazília, Kanada, Kína, Abesszínia, India, Görögország, Hollandia, Újzéland és a Délafrikai Unió. A görög nép érdekeit támogató Szovjetunió mellett szavazott. Fran­ciaország, Lengyelország, Ukrajna, Jugoszlávia, Fehéroroszország és Csehszlovákia. Belgium és Norvégia tartózkodott a szavazástól. New Yorkban a Biztonsági Ta­nács ülésén az angol kiküldöttnek sikerült megakadályozni a Görögor­szág elleni ukrán panasz tárgyalá­sát. Manuilszkij elvtárs, ukrán kül­ügyminiszter a newyorki szovjet konzulátuson tartott sajtóértekezle­ten élesen támadta Nagybritannia, az USA és az angolszász hatalmak politikáját segítő államok magatar­tását. Kijelentette, hogy amikor Nagybritannia és Hollandia kikül­döttei ellenezték az ukrán kiküldött meghallgatását a Biztonsági Tanács ülésén, olyan magatartást tanúsítot­tak, amely ellentétes az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmá­nyának rendelkezésével. „A szeptem­ber elsejei népszavazást — mon­dotta Manuilszkij — a szélső­jobb­oldali királypártiak rendezik a demo­kratikus elemek ellen. A görög bí­róságokban olyanok ülnek, akik a háború alatt együttműködtek az el­lenséggel. A németek ellen elsősor­ban a görög munkásosztály harcolt, a mostani görög kormány viszont feloszlatja a nemzetközileg elismert görög szakszervezeteket. Ha a nép­szavazást a mostani körülmények között valóban megtartják, akkor Görögországban polgárháború tör ki. A Biztonsági Tanács közbelépése a görög kérdésben nem jelent beavat­kozást az ország belső ügyeibe, mert arra irányulna, hogy „megakadá­lyozza egy külső hatalom (Anglia) közbelépését más ország belső ügyeibe”, s ez teljesen megfelel az Egyesült Nemzetek alapokmánya rendelkezéseinek. Molotov és Manuilszkij a görög fasizmus garázdálkodá­sáról és támogatóiról Népszavazás György király visszatéréséről Vita a békeértekezleten és a Biztonsági Tanácsban Görögországban ma tartanak nép­szavazást. Nem az államforma kérdé­séről nyilvánít véleményt a görög nép, nem arról, hogy Görögország köztársaság vagy királyság legyen-e, hanem csupán arról, hogy György ki­­rály visszatérjen-e vagy sem. A már­cius 31-én tartott választások óta — a baloldali pártok ezt az angol fegy­verek árnyékában megtartott válasz­tást tudvalévően bojkottálták — a Görögországban kormányzó király­­párti fasiszta csoport minden erőfe­szítása arra irányul, hogy megakadá­lyozza a népet akaratának kifejezé­sében. A mai népszavazás olyan lista szerint fog lefolyni, amelyen a vá­lasztóknak csak mintegy négyötöd része szerepel. A jobboldal fegyveres terrorja közepette fog a szavazás le­zajlani — ,és még az ilyen körülmé­nyek között létrejött szavazási ered­mény meghamisításának is igen nagy a valószínűsége. Az elmúlt öt hónap alatt 600 demokratát gyilkoltak meg a monarchisták, királypárti bandák csoportjai működnek az ország egész területén, s a kormány semmiféle in­­tézkedést nem tesz ezek ellen. A görög baloldal ennek ellenére sem adta fel a harcot. Az EAM (nemzeti felszabadító bizottság) pén­teki athéni nagygyűlésén több, mint 100.000 ember vett részt. Az EAM titkára beszédében hangsúlyozta, hogy a köztársaságért folyó harc egyenlő a függetlenségért, a demo­kráciáért és a békés haladásért fo­lyó küzdelemmel. Az ERM most kiadott kiáltványa ugyancsak a de­mokrácia melletti szivacnr­a szó­lítja fel a népet. „György király vérrel szennyezett trónját, a brit szövetség és a görög tőkések és földesurak támogatják — mondja a kiáltvány. — György király visz­­szatérése a görög nép új rabszolga­ságát, halottaink és küzdelmeink elfelejtését jelentené és új háború, újabb megpróbáltatás felé­ sodorná Görögországot." A népszavazást megelőzően Páris­­ban és Newyorkban az érdeklődés központjába került a görög kérdés. A békeértekezleten a befelé elnyomó, kifelé támadó politikát folytató gö­rög kormány képviselője kérte, hogy az értekezlet hívja fel a külügy­miniszterek­­tanácsát a Görögország és Albánia közötti határkérdés meg­vizsgálására. Molotov nyomban vá­laszolt és nyíltan megmondotta, hogy a görög kormány az albán határ­kérdés felvetésével a vasárnap meg­­tartandó népszavazásra akar hatást gyakorolni. A görög kormány nem akarja megvárni, amíg Ukrajna pa­naszát a Biztonsági Tanácsban meg­vizsgálják, hanem mindenképpen diplomáciai sikert szeretne elérni a népszavazás előestéjén. Görögország a nyugtalnság fészke — jelentette ki Molotov, — ahol a demokratikus elemek nem vehetnek szabad lélek­­zetet, a demokratikus lapok szer­kesztőit az utcái tartóztatják le, s olyan erősz­akos elnyomó rendszabá­­lyokat hoznak, amelyek a világ de­mokratikus közvéleményét felhábo­rítják. A görög küldöttségnek külső sikerekre van szüksége, hogy fel­korbácsolja a sovinizmust és elken­­dezze az országban uralkodó állapo­tokat. A szovjet küldöttség reméli, hogy a békeértekezlet nem engedi magát a görög, rémuralom leplezé­sére felhasználni. A szovjet küldött­ség azt javasolja, hogy utasítsák el az Albánia megcsonkítására irányuló görög igényt. Molotov felszólalását rendkívül he­ves vita követte. Byrnes amerikai külügyminiszter és Alexander, angol megbízott a görög indítvány elfoga­dását javasolta. A vita végén Molo­tov újra felszólalt. „Amerikai Had­hajók készülnek látogatást le­ri gö­rög kikötőkben — mondotta. — Ké­lem, hogy ennek éppen most van az ideje. Véget kell már vetni a görög nép belügyeibe való avatkozásnak. Szombaton előterjesztettük javaslatunkat az erdélyi magyarság védelmében A cseh területi igények visszautasítását kérjük Párisi tudósítónk telefonjelentése. Miután a Magyar Politikai és Terü­leti Bizottság pénteki ülésén egyhan­gúan elhatározták, hogy a román és magyar álláspont meghallgatására az Erdély kérdésében a két ország politikai bizottságai együttes ülést tartanak, szombaton délután Auer Pál ismerette a magyar javaslatot. A jelenlegi román-magyar határ­ról két döntés szól: a román fegy­verszüneti szerződés, amely Erdélyt, vagy annak nagyobb részét Romá­niához csatolja és a külügyminiszte­rek határozott beavatkozásának ha­tározata, a jelenlegi béketervezet 1. szakaszában, amely visszaállítja a bécsi döntés előtti határokat. A ma­gyar békejavaslat 72.000 négyzetkilo­méternyi terület Magyarországhoz való csatolását kéri, de ha a bizott­ság ezt nem fog­adn­á el, akkor körülbelül 4.000 négyzet­kilométernyi határkiigazítást kér olyan területen, ahol 67 százalék­nyi töbségb­en 300.000 magyar él. A magyar deklaráció beszél az Erdélyben lakó másfélmillió magyar sorsáról is. Elismeri a román demokrácia jóin­dulatát és azt, hogy a nemzetiségi egyenjogúság megvalósítása terén már eddig is jelentős intézkedések történtek, de egyes jelenségek, mint például az állampolgársági kérdé­sek rendezetlensége, mégis szüksé­gessé teszi a magyarság helyzetének határozottabb biztosítását. Ezért kérjük, hogy a bizottság utasítsa zá­ros határidőn belül a két delegációt közvetlen tárgyalások felvételére, kö­zös ügyeink rendezése céljából. A csehszlovák-magyar határ­kérdést hétfőn délután kezdi tárgyalni a ma­gyar bizottság. Itt két csehszlovák pótindítvány szerepel. Az egyik azt kívánja, hogy Magyarország és Cseh­szlovákia között a békeszerződés ne­­csak az 1938. előtti határt állítsa vissza, hanem kötelezze a magyar kormányt, hogy a visszacsatolt terü­leten mindenben visszaállítja az 1938.­­előtti állapotokat. Ennek a néhány­­szavas záradéknak az­­elfogadása hallatlan anyagi terheket róna a ma­gyar államra. A magyar ellen­indítvány rámutat arra, hogy a fenti területen 1938 után is tovább folyt az élet. Érvé­nyes jogügyleteket, gazdasági szer­ződéseket kötöttek. A magyar állam és magyar magánosok sok pénzt fektettek az itteni gazdasági életbe. A csehszlovák indítvány egy több esztendős élefolyamat minden meg­nyilvánulását megsem­misítené, ez pedig nemzetközi k­apcsolataink ed­digi gyakorlatában teljesen ismeret­len. Ezért kérjük az indítvány visz­­szautasítását. Ugyancsak határozottan szembefordulunk azzal a cseh­szlovák indítvánnyal, amely a Pozsonnyal szemben újabb területet követel Magyarországtól. Válaszunkban leszögezzük, hogy a Csehszlovákia által benyújtott 1930-as statisztikai adatok tévesek, mert azóta a németeket kitelepítet­tük, helyükbe magyar telepesek jöt­tek és így az ottani lakosság 75 százaléka magyar,­­25 százaléka hor­­vát, szlovák pedig ezen a területen egyáltalában nem él. A csehszlovák területi követelés kettészeli a Buda­pest—Bécs és egyúttal a londoni­­istambuli országutat. Ezen a terüle­ten van a rajkai zsiliprendszer is, amelytől száztíz magyar község vízellátása függ. Arra is felhívjuk a bizottság figyelmét, hogy Cseh­szlovákia már 1918-ban hasonló ké­relemmel fordult ,a szövetségesek­hez, de akkor is visszautasították. A csehszlovák indítványokra meg­jegyzéseinket írásban terjesztjük be, de különt kértük szóbeli meghallga­tásunkat is. A határkérdések eldöntése után a Magyar Politikai és Területi Bizott­ság újból előveszi a kisebbségi jogokról szóló sza­kaszt. A viták előreláthatólag jó néhány bizottsági ülés napirendjét betöltik. A csehszlovák kitelepítési indítvány tárgyalására, amely béketervezetünk 4. szakaszához tartozik, a jövő hé­ten aligha kerül sor. A magyar békedelegáció most szövegezi meg észrevételeit ebben az ügyben és itt is kérni fogja szóbeli meghallgatá­sunkat. Már a legközelebbi napokban min­den valószínűség szerint megkezdőd­nek a magyar-jugoszláv közvetlen tárgyalások a lakosságcsere ügyé­­ben. Vásárhelyi Miklós II világpolitika hírei­ ­ A romániai Magyar Népi Szö­­vetség felhívta vidéki titkárságait: ellenőrizzék a földmívelésügyi mi­nisztérium határozatainak végrehaj­tását. E határozatok szerint a ma­gyarlakta területeken a földhö­zjutta­­tásokból a magyaroknak számará­nyuk szerint kell részesülniük. — A 15 millió dolláros amerikai hitelből vásárolt szállítmányok úton vannak Magyarország felé. Gyógy­szert, színesfémeket, műszaki cikke­ket, gépkocsikat és textilárut ka­punk. — A LEGNAGYOBB ANGOL SZAKSZERVEZET, a bányászok szakszervezete Horner elvtársat, az angol Kommunista Párt egyik veze­tőjét választotta meg főtitkárává.

Next