Szabad Nép, 1946. szeptember (4. évfolyam, 196-220. szám)

1946-09-04 / 198. szám

SZERDA, 1940 SZEPTE3IEER 4 SZABAD NS!? 3 36 példa — rossz péída a c.mpanfoglalkoztaija aFtgyvtrgyárt lll8CSatj3 a munkásokat A stabilizáció szakemberei számítottak arra, hogy a jó fo- rint pénzszűkét és legalább is átmenetileg iizlettelenséget okoz. Azok a gyárvállalatok, amelyek az inflációban és a jóvátételi termelésben megszokták az üz­leti kényelmet, azt az állapotot, hogy a fogyasztó rohan az áru után és nem a gyáros a fo­gyasztó után, most kétségbe­esetten kapkodnak fűhöz-fához és várják a sült galambot. Mint­hogy a galamb nem hajlandó berepülni a szájukba, sokkal egyszerűbb eszközökhöz folya­modnak ezek a gyárosok, hogy gondjaiktól megszabaduljanak: elboesátják munkásaikat! Csaft egy Kis leleményesség Vannak azonban olyan vállalatok Is, amelyek nem ülnek karbatett kézzel, hanem leleményesen előte­remtik azt a pénzt, amely a terme­lés fenntartásához, sőt fokozásához, a munkások térének kifizetéséhez szükséges. Ilyen a Lámpán. Tavasz­éval még csak ezer kiló zománc- edényt termeltek naponta, július­ban már 1500 kilót, augusztusban csaknem 2000 kilót. Az igazgatóság azonnal kapcsolatot keresett régi üzletfeleivel, mert „ugyanolyan biz­tos számukra, ha megbízható keres­kedők raktárában Van az áru, mint­ha itt tárolna KőbányánMinthogy a nagybudapesti piac nem tudta fel­venni az egész termelést, a Lampart 1 vezetősége elhatározta, hogy maga kutatja fel c fogyasztókat. Megtöl­töttek egy hiromtonnás teher, autót áruval és Gyöngyösre vitték. Itt a közönséget már dere értesí­tették, hogy Budapestről jő áru ér­kezik. A jelzett időben a piacon valóságos tömeg várta a Lampart gépkocsiját. Néhány óra alatt az egész rakományt eladták, noha. a földműves vevők sokalták az edé­nyek. árát. Az első sikeren felhúz dúlva a Lampart újabb expedíciókat indított Natli/kőrösre, Kecskemétre, Kiskunmajsára, Miskolcra. Minde­nütt .sikere volt akciónak s most már tömegével érkeznek a rendelé­sek a gyárhoz, úgyhogy a vidéki ..edényportyákat" be is szüntethet k. Biztosították 950 kőbányai munkás foglalkoztatását. váriéi« a süMamliot Az edénygyárral tehát nincs baj, hasonlóképpen biztosítva van a Lam­part csévét és bányagyutacsot gyártó törökbálinti üzemének munkássága is. Ezzel ellentétben a Lampart leg­nagyobb telepén, a Soroksári-úti volt fegyvergyárban Tóbis János műszaki igazgató csodára vár ... Az üzem sokáig állami rendelésre dolgozott és amint a fegyvergyártás megszűnt, az igazgatóság nem sokat tett a béketermelésre való átállí­tásért. Tóbis igazgató elmulasztotta « szerszámkészítés megszervezését. Kevés jóindulattal és egészséges üzlet! érzékkel nem lett volna nehéz, hogy tolőmércék, petróleumlámpák, kony­hakések gyártása mellett megindít­sák a pékipari berendezések gyár­tását. Gyárthattak volna vasalókat és más eszközöket Is, Ez nem tör­tént meg. A jóvátétel! esztergapadok gyártását megállították és most nem termelnek azonnal értékesíthető árút „Gondviselés Gyógyintézet“ (vo)t dr Szász-Grünwald-szanatórium) lényegese: leszállította ápolási áljait. OLCSÓ MŰTÉTI, SZÜLÉSI ÉS BELGYÓGYÁSZATI KIVIZSGÁLÁSI AT ALAN Y ARAK Változatlanul elsőrendű betegellátás. VII., Vilma királyoó-út 11/a. Telefon: 427—521. 427-525. Mit tesz az igazgató? Megragadja a dolog könnyebbik végét és a gyár 1200 dolgozójának felét leépíti. N ncs leéuííés A fegyvergyári munkások köré­ben érthető riadalmat keltett az igazgatóság lépése. Másfél évig éhezve és fázva dolgoztak az üzem helyreállításán s most el akarják ök§t bocsátani. Amilyen tehetetlen a vezetőség a termelőpolltlKáoan, olyan, gyors és leleményes, amikor munkáselbocsátásről van szó. Sze. rencsére az üzemi bizottság közbe­lépett és törvényadta jogával élve megsemmisítette a már kézbesített felmondólevelek érvényességét, Mun- kahiámy miatt nem szabad senkit el­bocsátani. A munkahiányért, a pénz­szűkéért elsősorban a műszaki veze­tés a felelős. Az áldozat nem lehet 600 munkás. Kezdje meg a Fegyver- gyár eladható cikkek gyártását. M. Gy. Ki kinek tartozik? Dr. BÉKE?' TIBOK is Dr 11ARASZTHY VINCE nyug rendőralezredesek MAGÁNNYOMOZÓ irodájuka' ismét megnyitották. MEGFIGYEL! NYOMOZ! INFORMÁL! VII. Erzsébet krt 17. III 14 Tel.: 222-802. A jóvátételre dolgozó nagyválialatek zsareiási kísérlete—660 millió forintot követelnek az államtól, halott ők tartoznak 106 millióval Az infláció megszűnt és ezzel meg­szűnt az az állapot is, hogy az ál. lamkincstár a nagy iparvállalatok fe­jőstehene volt. Ebbe, persze, nehéz belenyugodni és továbbra is azzal kísérleteznek, hogy ugyanolyan hite­leket csikarjanak ki az államtól, mint amilyeneket az infláció Idején kaptak. Jól jöttek másfél évig ezek a hitelek; á pénzromlás során elérték­telenedtek és ezekből könnyen épít­hették újjá az ipartelepeket, nyers­anyagkészleteket gyüjthettek és ösz- szeha? on 1 í thatal 1 a nu 1 kedvezőbb ál­lapotban léphettek át a stabilizáció korszakába, mint ahogy a felszaba­dulás után álltait. Most e szép napoknak bealkonyult. A Gazdasági Főtanács és a hi­telvéleményező bizottság a leg szigorúbban őrködik azon, hogy megszűnjenek az eddigi hitelezési módszerek. Bissen ez egyik legfontosabb biztosí­téka a stabilizációnak. Minthogy et­től az elvtől az illetékesek nem haj­landók eltérni, a vállalatok igazga­tósága más trükkel kísérletezik. A jóvátételben érdekelt nagyválla­latok érdekképviselete, a Jóvátételi Munkaközösség „kimutatta", hogy az állam az eddigi jóvátételi mun­káikért július 27-tg, vagyis a forint megszületéséig 600 millió forinttal tartozik. Követelik, hogy ennek az ősz- szegnek legalább egy részét azonnal fizessék ki, különben megbénul az Ipari termelés és kénytelenek az utcára dobni a munkások tízezreit. Ez a zsarolás szemérmesnek ne mondható, de ezen túlmenően m valótlan adatokra is épül. 1945 közepe óta ugyanis mosta­náig 12 millió dollár értékű árut szállítottunk jóvátételre. Ha a jóvá­tétel! dollár értékét a hivatalos ár­folyam kétszeresével számoljuk, ak­kor a 600 millió forint 20 millió dollár értékű ipariterméknek fele! meg, vagyis csaknem kétszerannyi- nak, mint amennyit a vállalatok összesen készítettek. Ez azt jelenti, hogy a vállalatok majdnem kétszer­annyit követelnek, mint ameny- nyit valójában szállítottak és hallgatnak azokról az óriási ősz. szegií előlegekről, amelyeket a másfél éven át rendszeresen kaptak s ame­lyekből a jóvátételi termelésen túl sokféle más kiadásukat is fedezni tudták. A vállalatok követeléséből az de­rülne ki, hogy az állam tartozik ne­kik; ezzel szemben az Igazság az, hogy ők tartoz­nak az államnak. A még elszámolatlan jóvátételi előle­gek összege legalább 100 millió .fo­rint; ennyivel tartoznak a jóvátételre dolgozó vállalatok az államnak. Sőt ez az összeg is nagyobb volna, ha a Jóvátételi Hivatal figyelembe venné, hogy a GyOSz egyoldalúan rendkí­vül magasan állapította meg a szak­mai szorzószámokat. Ba ezeket utánaszámolnák, kiderülne, hogy a vállalatok nem is 100, hanem több- száz millió forinttal tartoznak a ma­gyar államnak. Nem vitás, hogy a nagyvállalatok követelései, ezek az újabb pénzszer­zési manőverek hajótörést szénved­nek az illetékes pénzügyi szervek magatartásán, mégis a leghaíározot. tabban vissza kell utasítani az ilyen­fajta kísérleteket. Ezekből ugyanis az derül ki, hogy a nagytőke még mindig nem tud szabadulni az inflá­cióban számára biztosított könnyű pénzszerzési lehetőségtől, munkanél­küliséget akar előidézni és ezzel zsa­rol s nem akar rátérni az egyetlen helyes útra, arra, hogy árucikkeinek akár a megszabott árnál . olcsóbban is történő piacra dobásával jusson pénzhez, forgó'ökéhez. 2000vágón vetőmagot osztanak szét hitelbe és részletre Vas elvtárs: Mindent elkövetünk a gazdák megsegítésére 2000 vágón vetőmagot osztanak szét hitelbe és részletre a gazdáknak az őszi vetés megkezdéséig a kor­mány vetőmagakciója során. A Gaz­dasági Főtanács legközelebbi ülésén tárgyalják ezt a tervet, amelyet a Gazdasági Főtanács a Pénzügymi­nisztériummal és a Fö'ldmívelésügyi minisztériummal egyetértésben készí­tett — Bármennyire Is szigorúan ke­zeljük a hiteleket — mondotta Vas elvtárs, a Gazdasági Főtanács főtit­kárja •—, erre a célra feltétlenül A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank közli ügyfeleivel. hogy Széna-téri Nikiét p rési helyén, II Szénat-ér 7. szám álall ismét megnyitotta adunk pénzt. Mindent el fogunk kö­vetni, hogy a gazdá.k a lehető leg­nagyobb segítséget kapják, A vetőmagakció két részletből áll: 1000 vágón minőségi gabonát oszta­nak ki a termés javítására és 1000 vágón búza vetőmagot 'lapnak azok a gazdák, akiknek a rossz termés, vagy aszály miatt nincs elég vető­magjuk. A minőségi vetőmagakcióban a vetőmag háromnegyed részét részlett ben adják, egynegyed részét termé-' szetben kell visszafizetni. A részlet egyharmadát az átvételkor, egyhar- madát október végéig, egyharmadát november végéig kell megfizetni. Az inség-vetőmagakclóből csak azok a gazdák — elsősorban új gaz­dák —* kapnak, akik igazolják, hogy nincs vetőmagjuk. Ezt a köl­csönt csak az 1947-es termésből kell visszafizetni. A minőségi vetőmagakció lébonyo- líására 3 millió 900.000 forint, az in- ség-vetőmagakciő lebonyolítására 300.000 forint szükséges. — ELKÉSZÜLT a szövetkezeti törvényjavaslat. Rónai Sándor elv­társ kereskedelemügyi miniszter pén­teken terjeszti a minisztertanács elé. A községi választások és a malmok községesítése A Magyar Nemzet „szocializá­lásnak" hívja a malmok községe- sítését. Nem a mi feladatunk, hogy laptársunkat a közgazdaság alap­fogalmaira oktassuk és megma­gyarázzuk neki a különbséget „szocializálás“, „államosítás“ és „küzségesítés“ között. A Magyar Nemzet nem is tudatlanságból ke­veri össze a fogalmakat, hanem előre megfontolt szándékkal. Arra számít, hogy ha valaki „szociali­zálásról“ hall, akkor megijed és kiabálni kezd: szaladj te is, paj­tás! Az uzsorás malomtulajdono- sok védelmében a Kisgazdapárt sajtója úgy akarja feltüntetni a dolgot, mintha a kis- és közép­magántulajdon általában forogna veszélyben. Azt persze elhallgatja, hogy a kommunista törvényjavas­lat megkülönbözteti a kis-, a kö­zép- és a nagymalmokat és a kis­malmokra csak a községi ellenőr­zést mondja ki. A malmok községesítése ellen a legsikerültebb „érvet“ azonban két­ségkívül a Kis Újság említi. Azt mondja: „a magángazdaságnak vannak olyan ágai, amelyekben az állam vagy község sokkal kevésbé eredmény esen dolgozik, mint a magánosok“. Hát ami igaz, az igaz. A malomiparban a magáno­sok valóban bebizonyították, hogy „sokkal eredményesebben“ dolgoz­nak a közületeknél! A köztiletek-, nek eddig nem volt módjuk be­bizonyítani, hogy mit tudnak vagy mit nem tudnak a malomipar te­rén, a magánosok viszont bebizo­nyították, hogy „eredményesen“ tudják csalni és nyúzni a parasz­tot. Ebből következik — a Kis Újság számára —, hogy a magá­nosok fölényben vannak a közüle- tekkel szemben! A logika lenyű­göző! A malomtulajdonosok „sok* kai eredményesebb“ munkájára nézve csak két adat: Béltégen a malmok hamisan mérik az őrlésre kerülő búzát. Nullás lisztet keve­sebbet adnak, ezzel szemben több korpát, amit ocsudarával és a pór­iasból előálló hulladékkal kever­nek. Azokat, akik a malmok ga­rázdálkodása ellen szót emelnek, agyonveréssel fenyegetik. A hajdu- szobogzlói megmozdulás egyik oka szintén a malomuzsora fölötti el­keseredés volt. A szoboszlói ma­lom szintén „eredményesen“ dol­gozott, amikor búzaliszt helyett fekete szemetet adott vissza a pa­rasztoknak. A Kis Újság egyébként vissza­utasítja azt a javaslatunkat, hogy kapcsoljuk össze a malmok köz- ségesííését az új községi választá­sokkal. Ml a Kisgazdapárt pa­rasztjai felé megismételjük javas­latunkat; a községesítés végrehaj­tását bízzuk a választások után létrejövő új képviselőtestületekre! Ebből a javaslatból az igazi kis­gazdák láthatják, hogy a kommu­nistáknak eszük ágában sincs ki­tolni vagy elszabotálni a községi választásokat. Láthatják továbbá, hogy a mi számunkra a malmok községesítése nem pártügy', liáné n paraszti ügy: hiszen a községi vá- lnsztások a Kisgazdapárt befolyá­sát az eddigi helyzethez képest jelentősen meg fogják növelni. Mi akkor is helyesnek tartjuk a köz- ségesítést, ha a képviselőtestület többsége kisgazdapárti. Mi ugyan­is nem félünk a paraszttól, mint a Kig Újság és meggyőződésünk, hogy a Kisgazdapárt paraszti tö­megeinek sem „szent“ az uzsorá­sok magántulajdona. Balogh István nem válaszol „gorombáskodásra ‘ Tegnap közöltük a párisi ma­gyar újságírók közös nyilatkoza­tát, amelyben határozottan visszaL utasítják a Vásárhelyi Miklós elv­társunk ellen intézett minősíthetet- len támadást. A nyilatkozatot, amelyet pártkülönbség nélkül alá­írt minden párisi magyal' újság­író — a Kis Újság és az Igazság tudósítója épúgy, mint a Népsza­váé és a Szabadságé —, a Magyar Távirati Iroda szétküldte minden szerkeszt Őségnek, de .rajtunk kívül nem hozta egyetlen lap sem, A Kisgazdapárt sajtója, amely a haj­szát Vásárhelyi ellen — elismerjük, felsőbb utasításra — megindította, szintén vem vesz tudomást a nyi­latkozatról. A becsületébe gázolni egy érdemes magyar újságírónak lehet, de arról nem kell tudomást venni, hogy a leghivatottdbbak a megtámadott mellé álltak és szoli­dárisak vele! Vásárhelyi elvlársat és rajta keresztül. a Kommunista Párt sajtóját meg lehet rágalmazni hazaárulással, az ellenséggel való összejátszással, a magyar béke- delegáció és külügyminiszterünk hátbatámadásával, de amikor a legilletékesebbek kijelentik, hogy mindez rágalom, akkor a Vásár- helyi elvtárs melletti nyilatkozatot agyonhallgatják! Ezt hívják „sajtóetikának!” A legszebb a dologban az, hogy Balogh államtitkár úr ezek után ki meri jelenteni Balassagyarmat ton, hogy: „A megkritizált újságíró és né- hány barátja visszautasítja a kri­tikát. Lehet cáfolni, ehhez joga • van mindenkinek, de egyet tudni kell: a gorombáskodás nem cáfolat,” Ahány állítás, annyi valótlanság. Vásárhelyinek nem „néhány ba­rátja” utasította vissza a Balogh rendezte támadást, hanem a béke- konferenciára kiküldött valam.env.yt, magyar újságíró. A Magyar. Nemzet vem ,.kritizálta” Vásár­helyi elvtársat, hanem rágalmazta és a becsületébe gázolt. Gorom- báskodni nem, a párisi újságírók gorombáskodtak, hanem a Magyar, Nemzet, amely a kommunista, új­ságíró ellen a legütszélibb hangon uszított. De azért Balogh István régi, bevált módszer szerint mos fi azt kiabálja: fogják meg1 A módszer rávall. A Parasztblokk kívánságára dézsmcmt©ni@sséget odn@h a rászorulóknak Dézsmamentességet adhatnak az arra rászorulóknak a községi elöljá­róságok azokban a helységekben, ahol rossz volt a termés, — a köz­ellátási minisztériumban most ké­szülő rendelettervezet sze Int. A Parasztblokk képviselőinek a dézsma enyhítésével foglalkozó át­árál augus-lts 17-én kezdűdő hatállyal gépkocsi': részére Fri 1.70 (I lg-ra) szállítottuk 'e. 1 kg gáz 1.50 it. beizlRt pótol. maortgáz Értékesítő KÖZPONTI IRODA. Bpest, V. József Att'la-u. 10‘, I. cm. iratára a közellátási minisztérium­ban a szakemberek megkezdték n segítés lehetőségeinek megvitatásé'. — A dézsma enyhítésére feltétle­nül szükség van — mondotta Szóbél: elvtárs —, azoknál a gazdákná’, akiknek a vetőmagszükségletükÖM felül nem marad 150 kiló búza-f - adag. Értesülésünk szerint ezek a x: •* dák vásárlási engedélyt kapnak s ezzel megvásárolhatják a fejadagok­ból hiányzó gabonát. Ilyen esetei ben a már beadott dézsmát is visszatérí­tik. Azokban a községekben, ahol jó volt a termés, a beszedett dézs­mát az ellátatlanok kenyerének biz­tosítására a helyszínen hagyják. — Hódmezővásárhely határában másfél évvel ezelőtt hozzáfogtak a lúdvári öntözőcsatorna építéséhez. A csatornahálózat a város határának 16 ezer holdnyi sívár területét fogja feljavítani. A még hátralevő mun­kákra körülbelül 1 millió forint szük­séges.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék