Szabad Nép, 1946. szeptember (4. évfolyam, 196-220. szám)
1946-09-04 / 198. szám
SZERDA, 1940 SZEPTEMBER 4 SZABAD NS!? 36 példa — rossz példa a companfoglalkoztatja a Fegyvergyárt illoCSatja a munkásokat A stabilizáció szakemberei számítottak arra, hogy a jó forint pénzszűkét és legalább is átmenetileg üzlettelenséget okoz. Azok a gyárvállalatok, amelyek az inflációban és a jóvátételi termelésben megszokták az üzleti kényelmet, azt az állapotot, hogy a fogyasztó rohan az áru után és nem a gyáros a fogyasztó után, most kétségbeesetten kapkodnak fűhöz-fához és várják a sült galambot. Minthogy a galamb nem hajlandó berepülni a szájukba, sokkal egyszerűbb eszközökhöz folyamodnak ezek a gyárosok, hogy gondjaiktól megszabaduljanak, elbocsátják munkásaikat! Csaft egy kis leleményesség Vannak azonban olyan vállalatok is, amelyek nem ülnek karbatett kézzel, hanem leleményesen előteremtik azt a pénzt, amely a termelés fenntartásához, sőt fokozásához, a munkások térének kifizetéséhez szükséges. Ilyen a Lámpán. Tavaszéval még csak ezer kiló zománcedényt termeltek naponta, júliusban már 1500 kilót, augusztusban csaknem 2000 kilót. Az igazgatóság azonnal kapcsolatot keresett régi üzletfeleivel, mert „ugyanolyan biztos számukra, ha megbízható kereskedők raktárában Van az áru, mintha itt tárolna KőbányánMinthogy a nagybudapesti piac nem tudta felvenni az egész termelést, a Lampart 1 vezetősége elhatározta, hogy maga kutatja fel a fogyasztókat. Megtöltöttek egy háromtonnás teher, autót áruval és Gyöngyösre vitték. Itt a közönséget már dete értesítették, hogy Budapestről jó áru érkezik. A jelzett időben a piacon valóságos tömeg várta a Lampart gépkocsiját. Néhány óra alatt az egész rakományt eladták, noha a földműves vevők sokalták az edények árát. Az első sikeren felhúzdúlva a Lampart újabb expedíciókat indított Nadikőrösre, Kecskemétre, Kiskunmajsára, Miskolcra. Mindenüttsikere volt akciónak s most már tömegével érkeznek a rendelések a gyárhoz, úgyhogy a vidéki ,,edényportyákat" be is szüntetheti. Biztosították 950 kőbányai munkás foglalkoztatását, vámés v asüMambot Az edénygyárral tehát nincs baj, hasonlóképpen biztosítva van a Lampart csévét és bányagyutacsot gyártó törökbálinti üzemének munkássága is. Ezzel ellentétben a Lampart legnagyobb telepén, a Soroksári úti volt fegyvergyárban Tóbis János műszaki igazgató csodára vár ... Az üzem sokáig állami rendelésre dolgozott és amint a fegyvergyártás megszűnt, az igazgatóság nem sokat tett a béketermelésre való átállításért. Tóbis igazgató elmulasztotta a szerszámkészítés megszervezését. Kevés jóindulattal és egészséges üzletérzékkel nem lett volna nehéz, hogy tolómércék, petróleumlámpák, konyhakések gyártása mellett megindítsák a pékipari berendezések gyártását. Gyárthattak volna vasalókat és más eszközöket is. Ez nem történt meg. A jóvátételű esztergapadok gyártását megállították és most nem termelnek azonnal értékesíthető árut Mit tesz az igazgató? Megragadja a dolog könnyebbik végét és a gyár 1200 dolgozójának felét leépíti. Nncs leépítés A fegyvergyári munkások körében érthető riadalmat keltett az igazgatóság lépése. Másfél évig éhezve és fázva dolgoztak az üzem helyreállításán s most el akarják őket bocsátani. Amilyen tehetetlen a vezetőség a termelőpolitikában, olyan, gyors és leleményes, amikor munkáselbocsátásról van szó. Szerencsére az üzemi bizottság közbelépett és törvényadta jogával élve megsemmisítette a már kézbesített felmondólevelek érvényességét. Munkahiámy miatt nem szabad senkit elbocsátani. A munkahiányért, a pénzszűkéért elsősorban a műszaki vezetés a felelős. Az áldozat nem lehet 600 munkás. Kezdje meg a Fegyvergyár eladható cikkek gyártását. M. Gy. „Gondviselés Gyógyintézet“ (volt dr Szász-Grünwald-szanatórium) lényegesen leszállította ápolási áljait. OLCSÓ MŰTÉTI, SZÜLÉSI ÉS BELGYÓGYÁSZATI KIVIZSGÁLÁSI ATALANY ÁRAK Változatlanul elsőrendű betegellátás. VII., Vilma királyoá út 11/a. Telefon: 427—521. 427-525. Dr. BÉKE? TIBOR is Dr 11ARASZTHY VINCE nyug rendőralezredesek MAGÁNNYOMOZÓ irodájukat ismét megnyitották. MEGFIGYEL! NYOMOZ! INFORMÁL! VII. Erzsébet krt 17. III 14 Tel.: 222-802. Ki kinek tartozik? A jóvátételre dolgozó nagyvállalatok zsarolási kísérletei 660 millió forintot követelnek az államtól, holott ők tartoznak 106 millióval Az infláció megszűnt és ezzel megszűnt az az állapot is, hogy az államkincstár a nagy iparvállalatok fejőstehene volt. Ebbe, persze, nehéz belenyugodni és továbbra is azzal kísérleteznek, hogy ugyanolyan hiteleket csikarjanak ki az államtól, mint amilyeneket az infláció idején kaptak. Jól jöttek másfél évig ezek a hitelek, a pénzromlás során elértéktelenedtek és ezekből könnyen építhették újjá az ipartelepeket, nyersanyagkészleteket gyűjthettek és öszszehasonlíthatalanul kedvezőbb állapotban léphettek át a stabilizáció korszakába, mint ahogy a felszabadulás után álltak. Most e szép napoknak bealkonyult. A Gazdasági Főtanács és a hitelvéleményező bizottság a legszigorúbban őrködik azon, hogy megszűnjenek az eddigi hitelezési módszerek. Bissen ez egyik legfontosabb biztosítéka a stabilizációnak. Minthogy ettől az elvtől az illetékesek nem hajlandók eltérni, a vállalatok igazgatósága más trükkel kísérletezik. A jóvátételben érdekelt nagyvállalatok érdekképviselete, a Jóvátételi Munkaközösség „kimutatta", hogy az állam az eddigi jóvátételi munkáikért július 27-ig, vagyis a forint megszületéséig 600 millió forinttal tartozik. Követelik, hogy ennek az öszszegnek legalább egy részét azonnal fizessék ki, különben megbénul az ipari termelés és kénytelenek az utcára dobni a munkások tízezreit. Ez a zsarolás szemérmesnek ne mondható, de ezen túlmenően valótlan adatokra is épül. 1945 közepe óta ugyanis mostanáig 12 millió dollár értékű árut szállítottunk jóvátételre. Ha a jóvátétel 1 dollár értékét a hivatalos árfolyam kétszeresével számoljuk, akkor a 600 millió forint 20 millió dollár értékű ipari terméknek felel meg, vagyis csaknem kétszer annyinak, mint amennyit a vállalatok összesen készítettek. Ez azt jelenti, hogy a vállalatok majdnem kétszerannyit követelnek, mint amenynyit valójában szállítottak és hallgatnak azokról az óriási öszszegű előlegekről, amelyeket a másfél éven át rendszeresen kaptak s amelyekből a jóvátételi termelésen túl sokféle más kiadásukat is fedezni tudták. A vállalatok követeléséből az derülne ki, hogy az állam tartozik nekik; ezzel szemben az igazság az, hogy ők tartoznak az államnak. A még elszámolatlan jóvátételi előlegek összege legalább 100 millióforint; ennyivel tartoznak a jóvátételre dolgozó vállalatok az államnak. Sőt ez az összeg is nagyobb volna, ha a Jóvátételi Hivatal figyelembe venné, hogy a GyOSz egyoldalúan rendkívül magasan állapította meg a szakmai szorzószámokat. Ha ezeket utánaszámolnák, kiderülne, hogy a vállalatok nem is 100, hanem többszáz millió forinttal tartoznak a magyar államnak. Nem vitás, hogy a nagyvállalatok követelései, ezek az újabb pénzszerzési manőverek hajótörést szenvednek az illetékes pénzügyi szervek magatartásán, mégis a leghatározottabban vissza kell utasítani az ilyenfajta kísérleteket. Ezekből ugyanis az derül ki, hogy a nagytőke még mindig nem tud szabadulni az inflációban számára biztosított könnyű pénzszerzési lehetőségtől, munkanélküliséget akar előidézni és ezzel zsarol s nem akar rátérni az egyetlen helyes útra, arra, hogy árucikkeinek akár a megszabott árnál , olcsóbban is történő piacra dobásával jusson pénzhez, forgóökéhez. 2000 vágón vetőmagot osztanak szét hitelbe és részletre Vas elvtárs: Mindent elkövetünk a gazdák megsegítésére 2000 vágón vetőmagot osztanak szét hitelbe és részletre a gazdáknak az őszi vetés megkezdéséig a kormány vetőmagakciója során. A Gazdasági Főtanács legközelebbi ülésén tárgyalják ezt a tervet, amelyet a Gazdasági Főtanács a Pénzügyminisztériummal és a Földmívelésügyi minisztériummal egyetértésben készített — Bármennyire is szigorúan kezeljük a hiteleket — mondotta Vas elvtárs, a Gazdasági Főtanács főtitkárja •—, erre a célra feltétlenül adunk pénzt. Mindent el fogunk követni, hogy a gazdák a lehető legnagyobb segítséget kapják. A vetőmagakció két részletből áll: 1000 vágón minőségi gabonát osztanak ki a termés javítására és 1000 vágón búza vetőmagotlopnak azok a gazdák, akiknek a rossz termés, vagy aszály miatt nincs elég vetőmagjuk. A minőségi vetőmagakcióban a vetőmag háromnegyed részét részlettben adják, egynegyed részét termé-szetben kell visszafizetni. A részlet egyharmadát az átvételkor, egyharmadát október végéig, egyharmadát november végéig kell megfizetni. Az inség-vetőmagakcióból csak azok a gazdák — elsősorban új gazdák — kapnak, akik igazolják, hogy nincs vetőmagjuk. Ezt a kölcsönt csak az 1947-es termésből kell visszafizetni. A minőségi vetőmagakció lebonyolíására 3 millió 900.000 forint, az inség-vetőmagakció lebonyolítására 300.000 forint szükséges. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank közli ügyfeleivel, hogy Széna-téri Niklét prési helyén, II Szénatér 7. szám alatt ismét megnyitotta — ELKÉSZÜLT a szövetkezeti törvényjavaslat. Rónai Sándor elvtárs kereskedelemügyi miniszter pénteken terjeszti a minisztertanács elé. A községi választások és a malmok községesítése A Magyar Nemzet „szocializálásnak" hívja a malmok községesítését. Nem a mi feladatunk, hogy laptársunkat a közgazdaság alapfogalmaira oktassuk és megmagyarázzuk neki a különbséget „szocializálás“, „államosítás“ és „községesítés“ között. A Magyar Nemzet nem is tudatlanságból keveri össze a fogalmakat, hanem előre megfontolt szándékkal. Arra számít, hogy ha valaki „szocializálásról“ hall, akkor megijed és kiabálni kezd: szaladj te is, pajtás! Az uzsorás malomtulajdonosok védelmében a Kisgazdapárt sajtója úgy akarja feltüntetni a dolgot, mintha a kis- és középmagántulajdon általában forogna veszélyben. Azt persze elhallgatja, hogy a kommunista törvényjavaslat megkülönbözteti a kis-, a közép- és a nagymalmokat és a kismalmokra csak a községi ellenőrzést mondja ki. A malmok községesítése ellen a legsikerültebb „érvet“ azonban kétségkívül a Kis Újság említi. Azt mondja: „a magángazdaságnak vannak olyan ágai, amelyekben az állam vagy község sokkal kevésbé eredményesen dolgozik, mint a magánosok“. Hát ami igaz, az igaz. A malomiparban a magánosok valóban bebizonyították, hogy „sokkal eredményesebben“ dolgoznak a közületeknél! A közületeknek eddig nem volt módjuk bebizonyítani, hogy mit tudnak vagy mit nem tudnak a malomipar terén, a magánosok viszont bebizonyították, hogy „eredményesen“ tudják csalni és nyúzni a parasztot. Ebből következik — a Kis Újság számára —, hogy a magánosok fölényben vannak a közületekkel szemben! A logika lenyűgöző! A malomtulajdonosok „sokkal eredményesebb“ munkájára nézve csak két adat: Béltegen a malmok hamisan mérik az őrlésre kerülő búzát. Nullás lisztet kevesebbet adnak, ezzel szemben több korpát, amit ocsudarával és a pórlasból előálló hulladékkal kevernek. Azokat, akik a malmok garázdálkodása ellen szót emelnek, agyonveréssel fenyegetik. A hajdúszoboszlói megmozdulás egyik oka szintén a malomuzsora fölötti elkeseredés volt. A szoboszlói malom szintén „eredményesen“ dolgozott, amikor búzaliszt helyett fekete szemetet adott vissza a parasztoknak. A Kis Újság egyébként visszautasítja azt a javaslatunkat, hogy kapcsoljuk össze a malmok községesítését az új községi választásokkal. Mi a Kisgazdapárt parasztjai felé megismételjük javaslatunkat: a községesítés végrehajtását bízzuk a választások után létrejövő új képviselőtestületekre! Ebből a javaslatból az igazi kisgazdák láthatják, hogy a kommunistáknak eszük ágában sincs kitolni vagy elszabotálni a községi választásokat. Láthatják továbbá, hogy a mi számunkra a malmok községesítése nem pártügy, hanem paraszti ügy, hiszen a községi választások a Kisgazdapárt befolyását az eddigi helyzethez képest jelentősen meg fogják növelni. Mi akkor is helyesnek tartjuk a községesítést, ha a képviselőtestület többsége kisgazdapárti. Mi ugyanis nem félünk a paraszttól, mint a Kis Újság és meggyőződésünk, hogy a Kisgazdapárt paraszti tömegeinek sem „szent“ az uzsorások magántulajdona. 3 Balogh István nem válaszol „gorombáskodásra . Tegnap közöltük a párisi magyar újságírók közös nyilatkozatát, amelyben határozottan visszautasítják a Vásárhelyi Miklós elvtársunk ellen intézett minősíthetetlen támadást. A nyilatkozatot, amelyet pártkülönbség nélkül aláírt minden párisi magyar újságíró — a Kis Újság és az Igazság tudósítója épúgy, mint a Népszaváé és a Szabadságé —, a Magyar Távirati Iroda szétküldte minden szerkesztőségnek, derajtunk kívül nem hozta egyetlen lap sem. A Kisgazdapárt sajtója, amely a hajszát Vásárhelyi ellen — elismerjük, felsőbb utasításra — megindította, szintén nem vesz tudomást a nyilatkozatról. A becsületébe gázolni egy érdemes magyar újságírónak lehet, de arról nem kell tudomást venni, hogy a leghivatottabbak a megtámadott mellé álltak és szolidárisak vele! Vásárhelyi elvtársat és rajta keresztül a Kommunista Párt sajtóját meg lehet rágalmazni hazaárulással, az ellenséggel való összejátszással, a magyar békedelegáció és külügyminiszterünk hátbatámadásával, de amikor a legilletékesebbek kijelentik, hogy mindez rágalom, akkor a Vásárhelyi elvtárs melletti nyilatkozatot agyonhallgatják! Ezt hívják „sajtóetikának!” A legszebb a dologban az, hogy Balogh államtitkár úr ezek után ki meri jelenteni Balassagyarmaton, hogy: „A megkritizált újságíró és néhány barátja visszautasítja a kritikát. Lehet cáfolni, ehhez joga van mindenkinek, de egyet tudni kell: a gorombáskodás nem cáfolat.” Ahány állítás, annyi valótlanság. Vásárhelyinek nem „néhány barátja” utasította vissza a Balogh rendezte támadást, hanem a békekonferenciára kiküldött valamennyi, magyar újságíró. A Magyar, Nemzet nem ,,kritizálta” Vásárhelyi elvtársat, hanem rágalmazta és a becsületébe gázolt. Gorombáskodni nem, a párisi újságírók gorombáskodtak, hanem a Magyar, Nemzet, amely a kommunista, újságíró ellen a legútszélibb hangon uszított. De azért Balogh István régi, bevált módszer szerint mosi azt kiabálja: fogják meg. A módszer rávall. A Parasztblokk kívánságára dézsmcmt©niességet adnak a rászorulóknak Dézsmamentességet adhatnak az arra rászorulóknak a községi elöljáróságok azokban a helységekben, ahol rossz volt a termés, a közellátási minisztériumban most készülő rendelettervezet szernt. A Parasztblokk képviselőinek a dézsma enyhítésével foglalkozó átiratára a közellátási minisztériumban a szakemberek megkezdték a segítés lehetőségeinek megvitatásét. — A dézsma enyhítésére feltétlenül szükség van — mondotta Szóbely elvtárs —, azoknál a gazdáknál, akiknek a vetőmagszükségletükön felül nem marad 150 kiló búza-f adag. Értesülésünk szerint ezek a xl adák vásárlási engedélyt kapnak s ezzel megvásárolhatják a fejadagokból hiányzó gabonát. Ilyen esetekben a már beadott dézsmát is visszatérítik. Azokban a községekben, ahol jó volt a termés, a beszedett dézsmát az ellátatlanok kenyerének biztosítására a helyszínen hagyják. árát auguslis 17-én kezdődő hatállyal gépkocsi részére FK 1.70 (1 kg-ra) szállították be. 1 kg gáz 1.50 it. készlet pótol. Saortgáz Értékesítő KÖZPONTI IRODA. Bpest, V. József Attila u. 10., I. cm. — Hódmezővásárhely határában másfél évvel ezelőtt hozzáfogtak a lúdvári öntözőcsatorna építéséhez. A csatornahálózat a város határának 16 ezer holdnyi sívár területét fogja feljavítani. A még hátralevő munkákra körülbelül 1 millió forint szükséges.