Szabad Nép, 1946. szeptember (4. évfolyam, 196-220. szám)
1946-09-05 / 199. szám
mnmaamssmamm A magánalkalmazottak elbocsátásával kapcsolatban a Szakszervezeti Tanács felhívja az üzemi bizottságok, szakszervezetek, megyei és járási titkárságok, szakmaközi bizottságok figyelmét a következőkre: A rendelet célja a termelés racionalizálása s annak érdekében a felesleges munkaerő leépítése. Elsősorban azok bocsátandók el, akiket az igazolási eljárás során nem igazoltak simán, akik önként nyugatra távoztak és mindazok, akik demokratikus szempontból nem megbízhatók. A létszámcsökkentés mértékét a termelés szempontjai határozzák meg. Mind a kelleténél kisebb, mind a túlméretezett elbocsátás káros. A stabilizáció folytán előállott pénzügyi nehézségeket úgy hidalhatjuk át, ha a felesleges munkaerő lecsapolásával bevezetjük a racionális termelést és azt a lehetőség szerint fokozzuk. Akadályozzunk meg minden reakciós mesterkedést, amely szabotálni akarja a termelést. A létszámapasztást a felduzzadt apparátus igazgatóival és főtisztviselőivel kell megkezdeni; ezekben a munkakörökben a felesleges személyzet fokozott terheket ró a vállalatra. Az elbocsátott alkalmazottak névjegyzékét be kell küldeni a Szakszervezeti Tanácsnak is. Kitűnjék a névjegyzékből az elbocsátott munkavállaló munkaköre és hogy a rendelet melyik bekezdése alapján bocsátották el. A rendeletet a kormány a magyar munkásság jövője és az ország gazdasági talpraállítása érdekében volt kénytelen kiadni. Annak végrehajtása sok egyéni fájdalommal jár, az üzemi bizottságoknak kell gondoskodnak arról, hogy az elbocsátás elsősorban azokat sújtsa, akik a demokrácia és az újjáépítés szempontjából nem felelnek meg a követelményeknek. IpzpVSB is fefiszivisenkiv lel! a mim Halali létszérapasztisz Főszempont: a termelés racionalizálása A csepeliek a WM azonnali államosítását kérik Az O. B. és a két munkáspárt gyári vezetőségének küldöttsége Bán elvtársnál A WM-gyár üzemi bizottságának, kommunista és szociáldemokrata pártszervezeteinek hattagú küldöttsége kereste fel Bár elvtárs, iparügyi minisztert. A küldöttség ismertette a WM súlyos helyzetét. A WM tulajdonosai teljes érdektelenséget mutatnak a gyár sorsa iránt. A gyár jóvátételi igénybevétele most az eddiginek egyharmada alá csökkent. Az igazgatóság azonban nem igyekezett kihasználni azokat a lehetőségeket, amelyeket ez a csökkentés jelentett. Átállás helyett le akar építeni. Passzivitásával ezt akarja elérni, hogy rákényszerítse az államot: adja azt a tőkét, amely a termeléshez szükséges és amelynek kamatait majd a WM urai fogják lefölözni. Emiatt az egész gyárban nyugtalanság uralkodik. A termelés akadozik, a munkások még mindig csak előlegeket kapnak és emellett ez elbocsátás réme is állandóan fejük felett lebeg. Természetes, hogy mindez a termelésre is visszahatással van. Az ebből eredő mérhetetlen károk és veszélyek megelőzésére határozta el az ü. b. és a két munkáspárt gyári vezetősége, hogy küldöttségéleg kérjék a WM államosítását. Bán elvtárs válaszában kijelentette, hogy a gyár állami kezelésbevétele már megkezdődött. Ha azonban az ü. b. úgy látja, hogy a termelés továbbvitele érdekében addig is kormánybiztost kell kinevezni a gyár élére — ki fogják nevezni, bár A WM államosításának kérdése már hónapok óta húzódik. A problémák nem újkeletűek és megoldásuk már nem halasztható. A stabilizáció, az ország gazdasági ■újjáépítése s ezen keresztül az egész magyar nép érdekei megkívánják, hogy az ország legnagyobb vasipari üzeme maradéktalanul azokat szolgálja, akik újjáépítették, akiknek pénzéből a romok helyén újra virágzó üzemeket teremtettek. Ennek biztosítására követeli az ország egész népe: haladéktalanul vegyék állami kezelésbe a WM-et. Előadást tart BudaPsti a vajdasági szulfitszminiszter Magánlátogatás céljából érkezett Budapestre Davidoviss Radivoj, az Autonóm Vajdaság kultuszminisztériumának fönöke. Felhasználta az alkalmat és tárgyalt Keresztury kultuszminiszterrel a jugoszlávai magyarok közművelődési helyzetéről és kultúr anyaggal való ellátásáról. Davidovics Radivoj a Magyar-Jugoszláv Társaság felkérésérepénteken délután 6 órakor a Győrffy kollégium dísztermében (Apponyi-tér) magyar nyelvű előadást tart „A nemzetiségi kérdés megoldása az új Jugoszláviában” címen. Az előadás iránt a tárgy időszerűsége és az előadó személye miatt rendkívül nagy érdeklődés nyilvánul meg. KIADÁSUNKBAN MEGJELENT: A gazdasági rend felmelőjogi védelme Magyarázatokkal ellátták: dr. Szabóky Jenő dr. Zalán Kornél ifj. dr. Nagy Béla miniszter tandr-és kúriai bíró ügyvéd Ara: 8.— forint Wait Kft teák és az arany kp!»! szabályozása Magyarázatokkal ellátták: dr. Somogyi Iván ifj- dr. Nagy Béla miniszter- osztálytanácsos Ügyvéd Ara. 8.— forint FELDMANK-FÉUF. KÖNYVKERESKEDÉS. „ÜGYVÉDEK BOLTJA“ Budapest, V. ker., Alkotmány utca 12. Telefon: 120—034________________ S XBSIP CSÜTÖRTÖK. S KOMMUNISTÁK 21000 rohammunkaórát végzett a BSzKRt pártszervezet a kongresszusi verseny során A 3S-es vonal — Falujárók Zalaigricen Bánlaki elvtárs okos találmányt. A kongresszusi versenyben minden szervezet meg akarja mutatni, milyen kommunisták a tagjai, hogyan szolgálják a Kommunista Pártot. De mit jelent a Kommunista Pártot szolgálni ! A magyar népet szolgálni! — Ezért állították a Beszkárt kommunistái, — akik ma az üzemi verseny élén állnak — versenytervük tengelyébe a munkaidőn túl végzett díjtalan, önkéntes rohammunkát. Huszonegyezer óra rohammunkát végeztek eddig: mozdonyt, pótkocsit javítottak, vágányt szereltek, napközi otthont rendeztek be. Facsirtatelep: 1460 óra A csepeli munkások, akik Erzsébetről járnak be, nem egyszer álltak káromkodva a is villamosmegálló előtt. A 31.és nem jön! Ha jön is, csak döcög, megáll, a vezető a kocsi alá néz, a fejét csóválja. Mennek a jelentések: — A Pacsirtatelepnél lesüllyedt a pályatest. Helyenkint már a motorházat súrolja. Alig jön ki a kocsi a javítóból, küldhetjük te vissza. A központ válasza rövid: — Nincs pénz a javításra. Ha tovább romlik a helyzet, meg kell szüntetni a 31-es vonalat. Az erzsébet—csepeli volt pént, amelyet sokezer munkás kaezivál, nem lehet megszüntetni! A Koir.Unaiista Pártszervezet már készen van a tervvel: két kilométer hosszban felemelik a pacsirttttelepi pályatestet! A főtisztviselők, a tisztiiskola hallgatói, a munkások, akik eddig már 1400 óra rohammunkát végeztek a Pacsirtatelepen, nemsokára büszkén fogják jelenteni: „elvégeztük a versenyben vállalt feladatot“, sok, vödrök, kasaanyakak százai, traktorok, tengeridarálók, szecskavágógépek. Két rohambrigáddal kereste fel a Beszkárt a vidéket. — Reggel 7-kor, amikor patronázscsoportunk elkezdte a munkát, — mesélik — alig akartak valamit javítani hozni. Nem hitték el, hogy ez lehetséges: ingyen akarunk segíteni rajtuk! Amikor aztán az első bizalmatlanságot levetették s a meglepetésből felocsúdtak, seregestül jöttek, még a szomszéd községekből is. Szürkületig alig győztünk végezni. Az esti számvetésnél aztán bennünket ért a meglepetés: annyit teljesítettünk, mint máskor talán egy hét alatt Igazi rohammunka volt! A kommunisták semmit sem fogadtak el a munkáért. Életemmel is hiába kínálták őket. Még azt is magukkal vitték. A szomszédos munkásgyermek-üidülőköt azonban beállítottak másnap a környékbeli szegényparasztok: két nagykosár gyönyörű piros almát hoztak a gyerekeknek. Nem fizetségképen. Hálából. Észszerűbb, jobb termelés is a verseny céljai közé tartozik. A találmányokat jutalmazzák. De Bumlaki Mihály lakatos elvtárs nemcsak a prémiumért dolgozik. Apja bányász volt, ő a hatodik gyerek, csak úgy tudott tanulni, ha nyáron tehénpásztorkodott, meg fát vágott. Lakatos lett, részt vett 1919-ben a forradalomban. Letartóztatták. Sok verés után engedték szabadon. Ismét lebukott, ismét verték. — Kinek adsz jelzéseket ? Az oroszoknak? — kérdezték tőle 1944-ben a detektívek. Nem felelt. Nem hallod, amit mondok, nyavalyás ? — Süketre verték. Akkor tanulta meg Bánlaki elvtárs, hogy miért kell ma a munkásnak minden erejével dolgozni, amikor a saját jövőjét építi. Mikor bemutatta a találmányát, egy kocsiemelőt a bemelegedett futócsapágyak megjavítására, mindenki mosolygott. Milyen egyszerű. Mégis évi 14 ezer munkaórát takarítanak meg és a javítóműhely egyik leggyakoribb üzemi balesetét küszöbölik ki vele. — Valódi Kolumbusz tojása —mondja Bíró Mihály elvtárs, az üzemi pártszervezet titkára. — De nem ez az egyetlen eset. Most jelentik Kelenföldről, hogy két elvtárs új rendszerű dinamókapcsolót szerkesztett. Épült az ország, javul a termelés, ahol a kommunisták versenyeznek. Dobó János — A rákosréten ismeretlen meggyilkolt nőt találtak. A főkapitányság bűnügyi osztálya pontos személy, leírást adott ki a kegyetlenül meggyilkolt nőről. 20—25 éves, nyúlánk termetű, 170 centiméter magas, szőke-vöröses hajú, bőre fehér, ápolt, különös ismertetőjele, hogy két felső metszőfoga elől összeálló. A holttest közelében zöldszínű tavaszi kabátot találtak. Szabadsághíd14200 -raj Ez volt a legsürgősebb, ide adta a Beszkárt a legtöbb rohammunkást. Nemcsak a kommunisták dolgoztak a hídon, hanem — erre büszkék — tőlük jött a Beszkárt legtöbb rohammunkása,a legjobbak. Köztük Várszegi István főlakatos elvtárs, akinek vezetésével 12 nappal a határidő előtt készültek el a síntartó bakok, Vágó I. István csoportvezető elvtárs, akinek csoportja az 5600 munkaórára kalkulált munkát 3087 órával végezte el, Németh Pál hegesztő elvtárs, aki ötször dolgozott egyfolytában 30 órát a hídon. A Buszkárt női alkalmazottai is tudják, mire kötelezi őket az egyenjogúság. 200 elvtáranő ott dolgozik a rohammunkák során a férfiak oldalán! És a verseny többi pontja? Helyreállítottak valamennyi rendbehozható kocsit. A széncsatához Tatára 28 .elvtársat küldött a pártszervezet, a Beszkárt egész csavarszükségletét hulladékokból gyártott csavarokkal fedezik. A Szépművészeti Múzeumot is rendbe akarják hozni. Már megvan minden előkészület, csakrittett egy üvegvágó munkást kellene még szerezni. Ez a hatóságok dolga. " Ezért húzódik a munka. Úgy látszik, nem mindenkinek fáj annyira, ha beáznak a múzeum freskói, mint Beszkárt-munkásoknak. az aszódi járásban, Zalaigricen a hírhedt Decsöné egykori körzetében és másutt megfoltozott lába xsort SülK IS FÜRI II. hetre prolongálva nagy vígjátéksiker máma TVK Fémfeliratok raktáron 333 CsoréSh©!© arteriok ** Gyári service FEKETE résTérda Bpest, Vl, Teréz körút 2. Tel. 22 56-75 Szín Sínk megújítóc ráratalása írta Háy Gyula A Nemzeti Színházban a közelmúltbaól egy olyan tanácskozás játszódott le, amelynek jelentőségét színháza« életünk demokratikus megújhodása »szempontjából nem lehet elég nagyra becsülnünk. A Nemzeti Színház az Operaházzal, a Madách Színházzal és esetleg más színházakkal egyetértve megtette az első nagyobb lépést a színház és közönsége szervezett összekapcsolása felé. Az elmúlt két — vagy mondjuk pontosabban, másfél — színházi szezon napnál világosabban megmutatta, hogy színházi életünknek csak egy esetben van V jövője: ha megvan a színházakban , és a közönségben is a szándék is fizető arra, hogy egymáshoz valótkonyukat tökéletesen megváltoztassák. Fölösleges erőlködés a színházakállanosult válságát — legalábbis anyagi, de legtöbb esetben anyagi ás erkölcsi válságáról van szó. — átmeneti jelenségekkel magyarázni. Hol az infláció, hol a stabilizáció volna az oka a színházak nehéz helzetének. Nem így áll a dolog. Aszínházak helyzete alapjában ingott rrny, mégpedig azért, mert a színházak elvesztettét régi közönségüket és az újjal még nem találták meg a kapcsolatot. A Nemzeti Színház és a vele egyirányban induló többi színházak ma napi gesztusa a közönség felé megmutatta, hogy már vannak színházaink, amelyek arra törekszenek, hogy a dolgozó nép és az intellgencia legjava találkozzék nézőterükön. De ugyanakkor vannak még olyan színházaink is, akik máig is igyekeznek bebeszélni önmaguknak és a világnak, hogy hozzájuk a „régi jó" színházi publikum jár? Volt-e és van-e ilyen „régi jó“ színházi publikum? Kétségtelen volt. A jómódú, aránylag ráérő, eléggé művelt, de legalábbis jó hagyományokra támaszkodó polgárság olyan színházi közönség volt, amelyre anyagilag is, erkölcsileg is lehetett a múltban támaszkodni. De hol van most a törzsközönség? Nincs. Egy része fizikailag, más része gazdaságilag semmisült öreg Helyét az infláció idején tudatta" ízléstelen, tobzódó feketéző söpredék foglalta el. A stabilizáció az intelligencia egy részének visszaadta a lehetőséget, hoszú színházba járjon. De csak csekély mértékben, úgyhogy ez a színházakat nem menti met. Szükség van olyan intézkedésekre amelyek az egész intelligenciát állandó színházlátogatóvá teszik, kis Születség van olyan még fontosabb, még döntőbb intézkedésekre, amelyek a színházak új, nagyszámú tömeg, publikumát létrehozzák, amelyek a munkásokat és parasztokat a aszímházak törzsközönségévé teszik.. Mindenki előtt világos, hogy széles, a színházaktól eddig lényegében elzárt tömegeket rendszeres színházlátogatóvá tenni csak bizonyos előfeltételek teljesítésével lehet. Mik ezek az előfeltételek ? Először: anyagilag abba a helyzetbe kell őket hozni, hogy meg tudják fizetni a színházjegyet. Ehhez két oldalról kell hozzáfogni. Adjanak a színházak messzemenő kedvezményékét ezeknek a látogatóknak — és találjuk meg mielőbb a módját annak, hogy a dolgozóiknak külön kulturális alap álljon rendelkezésükre, amelybőlszínházra is futja.. Másodszor: kellő szervezettel lehetővé kell tenni, hogy a dolgozó kényelmesen jusson ajegyéhez. Harmadszor: szívós felvilágosító munkával el kell érni, hogy a színházlátogatáshoz nem szokott tömegeit mielőbb annyira műértékké váljanak, hogy biztos kézzel tudjanak maguk választani amegnéznivaló darabok között. Amíg ezt el nem értük, addig gondos tanácsadásra van szükség. Negyedszer és végül: gondoskodni kell arról, hogy a színházak vezetősége alkalmazkodjék a megváltozott helyzethez, helyesen állítsa, össze műsorát, az új közönség igényeinek megfelelő személyzeti politikát folytasson és ne csússon le arról a színvonalról, amelyet a kétkezi és szellemi dolgozók joggal megkövetelnek. Most pedig felmerül az a kérdés, hogy mely színházakat támogassa ez év új, minden eddiginél hatalmasabb mecénást a dolgozó nép, úgy hiszen, egyetlen helyes eljárás, ha a támogatást nem egyes színházaknak, hanem egyes produkcióknak adjuk. Ik legyenek eleve elítélt színházak, amelyeken az sem segít, ha egyszer máskor megemberlik magukat, mis ne legyenek színházak, amelyeknek mindent szabad, mert hiszen eleve biztosítva van nálük a közönség támogatása. E helyen többször hngsúlyoztuk, hogy színházi életünk , megújhodásánál sem egyéni, semt víz szempontoknak nem szabad szerepet játszani. Mi nem ismerünk pártszínházat, csaka magyar kultúra, a demokratikus kultúra színházait, vagy annak érdekeivel ellentétben dolgozó színházakat. A magyar színházi kutúra újjáteremtéséért dolgozók minden áldozatra készek.- De értsék meg a színigazgatók, a cámairól, a színművészek, hogy mire kötelezi őket!