Szabad Nép, 1946. október (4. évfolyam, 221-247. szám)

1946-10-01 / 221. szám

KEDD 1946 OKTÓBER | SZAB­AD NÉP 3 ki a koalícióból a nép ellenségeivel gat között. Kelet és nyugat óriásai­nak egymáshoz közelebb hozására és­­összekötésére mi kicsik vagyunk. A mi külpolitikánkat egyedül a magyar demokrácia érdekei kell, hogy vezessék és külpolitikánk a demokratikus belpolitikának kell, hogy következménye és egyenes folytatója legyen. • Ez már magában kizárja, hogy a Kommunista Párt segédkezet nyújt­son olyan külpolitikához, amely tő­lünk messze lévő imperialista­­érde­­kek szolgálatába akarja állítani ha­zánkat, abban a csalóka reményben, hogy ilyen szolgálat haszonnal jár­hat a magyar népre. Ezt élesen le kell szögezni, mert a magyar reak­ció, amely semmit sem tanult és semmit sem felejtett, szívesen játszik ilyen tervekkel. Csak rá kell nézni a térképre és mindenki látja, hogy ha­zánk a fasizmus összezúzása, után egy olyan demokratikus államcsoport közepén fekszik, amely a Balti­ ten- Déltől az Az­riai-tengerig terül el. Ezek az államok ezer esztendő óta közvetlen gazdasági és politikai kap­csolatban állottak hazánkkal. Ezeken az államokon keresztül folyik a Duna, itt vezetnek át a legfontosabb vasútvonalaink, innen kaptuk a múltban legfontosabb nyersanyagain­kat és itt helyeztük el iparcikkein­ket. Ezektől, az — ismételten ezer év óta működő — tényezőktől nem vo­natkoztathatjuk el külpolitikánkat. Aki ezek előtt szemet huny, az tudva, vagy akaratlanul, de új szerencsét­­lenségbe dönti hazánkat. Rákosi elvtárs a továbbiakban az úgynevezett „szláv veszélyről” szó­lott. Magyarország a német politika következményeképpen vérzett, sze­gényedett és maradt el gazdaságilag évszázadok során. Emiatt fogyatko­zott meg számbelileg is a szomszéd népekhez viszonyítva A hitleri „Drang nach Osten” következményeit most érezzük a párisi béketárgyalá­son. Tudomásul kell vennünk, hogy 1905, az orosz forradalom óta a szláv népek egyre erőteljesebben álltak az emberi, haladás élére. Az 1917-es győztes orosz forradalom már ma­gában véve mutatta, hogy az elma­radt szláv népek a haladás élére áll­tak. A most lezajlott világháborúban pedig a szovjet nép hősies harca mellé méltán sorakozik fel a jugo­­szláv és lengyel nép küzdelme. Aki ezekkel a demokratikus szláv népekkel szemben próbálja a magyarságot kijátszani, az már ennek a gondolatnak puszta el­fogadásával a reakció mellé, a haladás ellenségei közé áll. Ezt gondolja meg mindenki, akit a pánszláv veszély mumusa megtévesz­tett. A kemény és szigorú békefelté­telek ellenére demokratikus kül- és belpolitika lehetővé fogja tenni, hogy a dunai népek nagy családjában Ma­gyarország önérzettel és egyen­rangú félként képviselje a nemzet érdeke­it. Csak ez a nyílt, és őszinte politika teszi lehetővé, hogy kikü­szöböljünk minden kétértelműséget M­agya­rorszá­g és a nyugati hatalmak viszonyaiból és kiépítsük baráti és gazdasági kapcsolatainkat nyugat szabad nemzeteivel,­­elsősorban az Amerikai Egyesült Államokkal, Ang­liával és Franciaországgal. Szakasits Árpád az operaházi megnyitón Gerő Ernő A népi demokráciának a termelésbe is be kell vonulnia Bérkesi elvtárs ezután rátért a ter­melés és nemzetgazdaság problémái­ra. Az infláció lezárult, kezdődik egy új periódus — mondotta. A stabilizáció a demokráciának nagy sikere. Ezen belül munkás­­­párti és kommunista siker.­­A tőkéseket meglepte a szanálás si­kere. Egy dícséretreméltó kisebbség már átállította munkáját az új viszonyokra. Többségük azonban tu­nyán vagy ellenségesen áll a sza­nálással kapcsolatos problémák előtt. Sokan közülük szívesebben látnának egy inflációt, amely újabb haszon mellett végleg aláásná a demokrácia tekintélyét. Mások a dolog könnyebb végét fogják meg, s az átmeneti ne­hézségeket úgy akarják megoldani, hogy az utcára dobják a munkáso­kat.­­ A népi demokráciának azon­ban a termelésbe is be kell vo­nulnia. "A munkásság a felszabadulás utáni hetekben és hónapokban a legna­gyobb hősiességgel és önfeláldozás­sal, legtöbbször majden fizetés nél­kül, a romokból állította helyre a gyárakat. Magatartása a gyár és a termelés iránti alaposan megválto­zott. A magyar munkásság a demo­krácia hónapjaiban minden téren nagyot nőtt és más szemmel nézi a termelés vezetésének problémáit. Már csak ezért sem lehet ott kezdeni újra, ahol abbahagytuk. De nem le­het azért sem, mert a környező or­szágok legtöbbje tervgazdálkodásra tért át és azért sem, mivel szegény­ségünkben az újjáépítést sem lehet határozott terv nélkül végrehajtani. A szövetkezetek is új jelenségek, amelyeknek jelentősége gyorsan nő és amelyeknek megerősödését legalább olyan mértékben kell segíteni, mint a magántőkét. A korlátlan kizsákmányolás és nyereséghajhászás többé nálunk sem engedhető meg.­­ Mivel a demokratikus fejlődés alapja a nemzetgazdaságnak a nép érdekének megfelelő átszervezése, a Magyar Kommunista Párt a nemzet­gazdaság demokratikus reformjáért száll síkra. Ennek megfelelően a Magyar Kommunista Párt küzd a közérdek érvényesíté­séért, a profithajhászó nagytőke önző érdekeivel szemben. Küzd az állami, községi termelési for­mák fejlesztéséért. Küzd a szö­vetkezetek kiépítéséért a város­ban és a falun egyaránt. Nem akarja gátolni a széleskörű pol­gári magánkezdeményezést, de szigorú korlátozásokat követel a gazdasági életben a nagytőke hatalmának gátak közé szorí­tására.­­ Követeljük a termelés és hi­tel állami irányítását, a bankok és a külkereskedelem állami el­lenőrzését, a demokratikus pár­tok államosítási programjának haladéktalan végrehajtását, a köz érdekeivel szembehelyez­kedő, a tulajdonukban lévő ter­melőeszközöket nem gazdaságo­san használó nagytőkések üze­meinek állami igénybevételét, a kiskereskedelem és a kisipar tá­­­mogatását.­­ Tovább küzdve a termelés eme­léséért, anélkül, hogy egy pill­an­r­atra is szem előt tévesztenek a szi­lárd forint biztosításának érdekeit, a Magyar Kommunista Párt napirendre tűzi a harcot a dol­gozók életszínvonalának emelé­séért.­­— Követeljük: az iparcikkek és közszolgáltatások árainak to­vábbi leszállítását, a munkásság legrosszabbul díjazott rétegének és az alsó fizetési osztályba tar­tozó köztisztviselők fizetésének felemelését, a termelést fölösle­gesen drágító igazgatók és egyéb vezető tisztviselők fizeté­sének csökkentését, létszámuk apasztását. Követelünk erélyes és tervszerű állami rendszabá­lyokat a munkanélküliség leküz­désére, munkát minden dolgozó számára. Követeljük a szakszer­vezetek jogkörének, a szakszer­vezeti alkotmánynak törvénybe iktatását. A kartellek és bankok kizsákmányo­lásával szemben, amely a parasztság nagy tömegeinek elnyomorodásával és lesüllyedésével jár együtt, a Magyar Kommunista Párt küzd a paraszti kisgazdaságok, elsősorban az új gazdák megsegí­téséért és megerősítéséért, a pa­rasztság szövetkezeti mozgalmá­nak hatékony állami felkarolása útján. Küzd a kartellek, magán­érdekeket szolgáló egykéz válla­latok feloszlatásáért, a bank­uzsora feléledésének megakadá­lyozásáért.­­ Követeljük: a földreform be­fejezését, a telekkönyvezés 1947. júniusáig való végrehajtásával, a parasztság hitelellátását, a Nemzeti Bank, valamint a ma­gánbankok útján. Követeljük a nagymalmok államosítását, a kö­zépmalmok és a kismalmok köz­ségi ellenőrzését, hathatós állami segítséget a parasztságnak a mezőgazdaság átállításában mi­nőségi termelésre. — A Magyar Kommunista Párt programja: jómódú, műveit pa­rasztságot, virágzó mezőgazda­ságot! Váczi-Wollner Miklósné V *"1 fílusi-éffet'ein­ ma megnyílik ! /II, 2. Asztalcenddis 781-288 „ Itt van a demokratikus többség!­ ­• A reakciós jobboldal a nemzeti egység, a koalíció felbomlasztására vesz Irányt. Ezért, állandósulnak a koalíció válságai, amelyekből a ki­vezető utat a jobboldal abban véli megtalálni, hogy biztosítani akarja döntő befolyását a kormányzatra és az államszervezetre, igyekszik rá­­kényszeríteni a formális többséggel rendelkező, de csak a demokrácia ki­sebbségét­ képviselő Független Kis­gazdapárt akaratát a demokrácia tényleges többségét alkotó Baloldali Blokkra. . De nem kétséges, elvtársaim, — hangsúlyozta Rákosi elvtárs —, hogy a magyar demokraták többsége a Baloldali Blokkban, elsősorban a munkáspártokban van. (Úgy van, hatalmas éljenzés.) A Kis­gazdapártban ma már többségben vannak azok­, akik ellenzik az erőtel­jes demokrácia kiépítését. Ez a Kis­gazdapártban uralkodó többség az országnak kétségkívül kisebbsége. De mert uralkodik a legnagyobb párt­ban, megkísérli, hogy uralmát az egész országra kiterjessze. — Mi nem a formális, de a tény­leges demokrácia hívei vagyunk és mert a magyar demokrácia többsége nem a Kisgazdapártban, hanem nálunk, elsősorban a munkáspártokban van, minden erőnkkel küzdünk az ellen, hogy a Kisgazdapártban előretörő reakció országosan is uralkodóvá váljék. Ezzel a helyzettel mindannyiunknak tisztában kell lennünk és nem szabad megengedni, hogy a Kisgazdapárt reakciósai kisebbségi diktatúráról fecsegve, megtévesszék a magyar népet. A kisebbség, a reakciós ki­sebbség uralma az, amire, ők törek­szenek.­­ Ezzel kapcsolatban el kell oszlatnunk azt a tévhitet is, hogy valaki csak azért, mert demokratikus választással kül­­dötték a parlamentbe, már a de­mokrácia foltnélküli és gáncsnél­küli lovagja. Mi nagyon jól emlékszünk arra, hogy a weimari Németországban a fasisz­ták a demokrácia összes vívmányai­nak igénybevitelével jutottak hata­lomra. Nálunk is tapasztalhattuk 1939-ben, hogy a fasizmus hívei és a demokrácia ellenségei, akiknek 1944 októberében olyan gyászos és bűnös szerepük volt hazánk szerencsétlensé­gében, szintén demokratikus úton szereztek jelentékeny parlamenti képviseletet. A Kisgazdapárt a bankok és a nagytőke befolyása alatt Rákosi elvtárs ezzel kapcsolatban felhívta a figyelmet arra, hogy a Független Kisgazdapárt hely­zete kísértetiesen hasonló az első világháború után elpusztult pa­rasztpártokéhoz. A Kisgazdapárt szabadon garázdál­kodó reakciósainak működése követ­keztében e párt többsége élesen el­lentétben áll a szocialista munkás­pártokkal és ugyanakkor , egyre nyilvánvalóbban a kar­tellek, bankok és nagytőke be­folyása alá kerül. Elég ezzel kapcsolatban rámutatni arra, hogy a Kisgazdapárt nemcsak eltűrte a szakállással kapcsolatban az indokolatlanul magas ipari árakat és az agrárolló szinte elviselhetetlen nyílását, hanem lényegében a nagy­tőke oldalára állt. Még világosabban mutatkozott ez a malomuzsora le­küzdésének kérdésében, amikor a Kis­gazdapárt, hivatalosan is, a szenvedő parasztokkal szemben a népnyúzó malmok mellé állt. Ez a pálfordulás minden kérdésben kiütközik. Újab­ban például a népi demokráciával szemben egyre többen emlegetik a „Volgári“ demokráciát. Ha az ember közelebbről megnézi ezt a polgári Programunk az egész dolgozó nemzet közös programja Sokat hallottunk a háború előtt arról, hogy Magyarországon minden feltétele megvan annak, hog­y ha­zánk valóságos kertországgá változ­zék. Akkor ez a megállapítás hely­telen volt, a parasztot fojtogató 1000 és 10.000 holdas nagybirtokok tö­­vében szó sem lehetett kertországról. Ma, mikor ezek a latifundiumok végre a dolgozó parasztság kezére jutottak, nemcsak hogy adva van­­nak az intenzív, kertszerű művelés feltételei, hanem a juttatott parcellák kicsi volta parancsolólag megköve­teli, hogy ebbe az irányba segítsük az újgazdákat Csakúgy, mint a ré­gieket. Hasonló a helyzet a minőségi ter­­meléssel Amint a­ mezőgazdaságban legnagyobb kincsünk a földművelés­hez értő, a földet szerető és nagy szaktudással művelő paraszt, úgy gyáriparunk legnagyobb kincse a magyar szakmunkás, akinek szak­tudása a világ bármely más orszá­gának munkájáéval felveszi a versenyt. Amíg hazánk a német gyáripar függeléke volt, addig­ a ma­gyar munkásság pompás szaktudá­sának értékesítésére és kifejleszté­sére kevés tér nyílt. Csak most, a felszabadulás után teremtődtek meg annak feltételei, hogy a magyar munkás, aki szaktudásával Délkelet­­európában feltétlenül vezet, minőségi munkáját teljesen érvényesítse. Egész gyáriparunk jövője attól függ, hogy milyen gyorsan tu­dunk áttérni a minőségi mun­kára. Minél gyorsabban, térünk át a mi­nőségi munkára, annál erőteljesebb lesz hazánk gazdasági talpraállítása, annál több magyart tud foglalkoz­tatni iparunk. •­ A magyar nemzetgazdaság de­mokratikus reformprogramjának megvalósítása szilárd gazdasági ala­pokra helyezi a népi demokráciát. Ez a program a munkásság érdeke, mert biztosítja életszínvonalának emelését és jog­ot ad neki a termelés irányításában való közreműködésre. Ez a program a parasztság milliói­nak érdeke, mert megvédi a termelő munkán alapuló kis magántulajdont a harácsoló nagytőkével szemben. Ez a program az értelmiség érdeke, mert biztosítja anyagi felemelkedé­sét és lehetővé teszi számára, hogy ne magánérdekeket, hanem a népet, a közt szolgálja. Ez a program tehát az egész dolgozó nemzet közös programja. Ez a program azt jelenti: nem ez nagytőkének, a népnek építjük az országot. Rákosi­­elvtárs a továbbiakban foglalkozott a közigazgatás, a diplo­mácia, a telepítés problémáival- A rendőrségről megállapította, hogy utolsó másfél esztendőben óriásit fejlődött. Nem politizáló rendőrségre van szükségünk, de mindenesetre olyan rendőrségre, amely egész­séges, demokratikus érzülettől van áthatva és valóban a nép rendőrsége. A demokrácia még nem kezdte meg a közoktatás valóban népi alapokba való átépítését. Sőt helyenként­ meg­állapítható, hogy egyben,másban még a Horthy-rendszerhez­ képest is visszaestünk. Az iskolákban, különö­sen a középiskolákban a reakciós szellem helyenként, ha lehet, még­ erő­teljesebb, mint akkor, amikor Hóman volt a kultuszminiszter. Pártunknak az eddiginél többet kell foglalkoznia a közoktatás­­ügy demokratizálásával, a népi kultúra fejlesztésével és támoga­tásával. Minden erőnkkel támogatjuk a népi kollégiumokat. Révai József

Next