Szabad Nép, 1946. december (4. évfolyam, 273-296. szám)
1946-12-01 / 273. szám
VASÁRNAP, 1946 DECEMBERI SZABAD NÉP Anya és gyermeke egyaránt megelégedett, a* anya azért, mert a mindennapi táplálék beszerzése nem gond többé; gyermeke pedig azért, mert a k ■!!me- i -ír. tápanyagokban gazdag ZAMAKO-ból készült táplálékból eh'.geuckí mer.y. nyirséghez jut. A Zámako mind*'-akát életfontosságú tápanyagokat tartskinak ki, amelyek a gyermekek egészséges és normális fejlődését biztosítják. A Zamako ismét a réfirt békebeli minőségben, csecsemők részére kék. s gyermekek részére goro$' gyenge c kontrollul tekerő gyermekek részére phosph rvr* rév99 '■ '•*go!s5s!van. mindenütt kapható. KRÖMJPECKJLK r \ PSZÍK Budapest, V Vr.J»r »tea 15 M. A MAGYAR PEDAGÓ A Horthy-rendszer arról volt ismeretes külföldön, hogy a pedagógusokat valamennyi köztisztviselői kategóriánál rosszabb helyzetbe utalta. A magyar pedagógusok az értelmiség páriái voltak, íiralnas anyagi helyzetük és a hivatásukkal járó társadalmi megbecsülés alacsony foka ugyanolyan híven tükrözte országunk elmaradottságát, mint a munkás nyomora, a paraszt elesettsége, a magas gyermekhalálozási statisztika és az egyke. Mi sem lett volna természetesebb, mint az, hogy a népi demokrácia, amely a nagybirtok felosztásával, üzemi alkotmánnyal, államosítással és demokratikus törvényhozással a régi romjain egy új, szabad és szociális Magyarország alapjait vetette meg, nem feledkezik meg a pedagógusok anyagi és társadalmi helyzetének rendezéséről sem. Hiszen ez is hozzátartozik a feudálisellenforradalmi rendszer felszámolásához és a magyar kultúrpolitika és köznevelés megújhodásához. Ezen a téren azonban mindeddig úgyszólván semmi sem történt. Pedig pártunk, amely a demokratikus átalakulás legkövetkezetesebb szószólója és harcosa, számos alkalommal emelte föl szavát a pedagógusok nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülése érdekében. Mily sokszor hangoztattuk népgyűléseken, előadásokon ás a parlamentben azt, hogy a demokrácia helyesen teszi, ha felkarolja a tudományos és művészeti elitet, de nagyon helytelenül cselekszik, ha megfeledkezik a kultúrpolitika ésköznevelés derékhadáról, a tanítók és tanárok tízezereiről! Az elmúlt másfél esztendő alatt, az infláció tombolása idején, amikor a napról-napra romló pénz illuzóriussá tette a köztisztviselői fizetések közötti különbségeiket, pártunk fő gondja természetesen az infláció megfékezése és a stabilizáció megteremtése volt. Hiszen csak a pénz stabilizálása lehetett az a rendszabály, amely legtöbbet segít valamennyi dolgozó rétegen: munkásokon, parasztokon és értelmiségieken egyaránt. Ezért összpontosította a Magyar Kommunista Párt minden erőfeszítését a jó pénz megteremtésére s ma már nem vitás, hogy politikai előrelátása meghozta gyümölcsét: augusztus elsején a dolgozók életszínvonala köztük a pedagógusoké is — az inflációs idők szörnyű nyomorához képest valóban jelentős mértékben emelkedett. TV e még az infláció idején, közelebbről ennek az évnek februárjában, pártunk állást foglalt amellett, hogy a pedagógusok nárusrendezésének — legalább írta Losonczy Géza elvben — haladéktalanul meg kell történnie: egy interpelláció során a nemzetgyűlésen jómagam kifejtettem, hogy a 2500/1945. M. E. sz. rendelet a pedagógusok szempontjából tarthatatlan s megkérdeztem a kultuszminisztert, hogy hajlandó-e ezt a rendeletet a pedagógusok érdekében sürgősen megváltoztatni. Meg kell állapítani, hogy sem ennek az interpellációnak, sem a Szabad Nép sajtóhadjáratának eredménye mindezideig nem lett Ebből az eredménytelenségből azonban számunkra csak egy következtetés adódik: újra napirendre tűzni és minden eddiginél energikusabban sürgetni a pedagógusok státusrendezésének ügyét A Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezete, amelynek már hosszú idő óta központi követelése a státusrendezés, a stabilizáció után az adott viszonyok figyelembevételével újabb tervezetet dolgozott ki. A pedagógusok tarthatatlan állapotnak minősítik a jelenlegi helyzetet, hogy míg egy érettségizett közigazgatási tisztviselő elérheti a VI. fizetési osztály első fokozatát, sőt három százalékuk az V-be is eljuthat, addig a tanító, aki egy évvel tovább tanult, csak a VII. fizetési osztály első fokozatát érheti el. Csak a kitűnően minősítettek tíz százaléka juthat a VH-be, illetőleg újabban a Vl-ba, de csak papíron, mert a pénzügyi kormány legtöbbször nem él ezzel a lehetőséggel. A közigazgatási tisztviselők számára biztosították a kinevezéstől független soron kívüli előlépést is. Ez természetesen helyes intézkedés és mi arra törekszünk, hogy a demokratikus rendszerben a közigazgatási tisztviselők is jobb helyzetbe jussanak, mint a Horthy-uralom alatt. De méltánytalan a nevelők háttérbe szorítása. Tezért nemcsak helyeseljük, ha*--* nem minden eszközzel támogatjuk a Pedagógusok Szabad Szakszervezetének azt a követelését, hogy minden pedagógust legalább egy fizetési osztállyal magasabban soroljanak be. Lényegében tehát minden pedagógus egy fizetési osztállyal magasabban kezdje és pályája végén egy vagy két fizetési osztállyal magasabban végezze a 2500-as rendeletben előírtnál. Az óvónők tehát a XI/3 helyett a X/3-ban, a tanítók a XI/2 helyett a X/2-ben, a szakképesítéssel bírók a IX /3-ban, a középiskolai tanároké főiskolai és egyetemi végzettséggel, tehát a polgári iskolaiak is!) a X/2, illetőleg IX/3 helyett a IX/2-ben kezdjék. Pályájuk végén pedig automatikusan jussanak be az óvónők a IX- helyett a Vll-be, a tanítók a Vili. helyett a Vl-ba, a szakképesítéssel bírók az V-be, a középiskolai tanárok a IV. helyett a III-ba. Ezt az alapvető státusrendezést ki kell még egészíteni azzal, hogy az óvónők 10 százaléka kerüljön a VI-ba, közülük minden megyéből egy az V-be, a tanítók 3 százaléka kerülhessen be az V-be, a szakképesítéssel rendelkező, valamint a középiskolai és polgári iskolai tanárok 3 százaléka a IV. fizetési osztályba, az egyetemi és főiskolai nyilvános rendkívüli tanárok az V. és IV. fizetési osztályba, a nyilvános rendes egyetemi és főiskolai tanárok közül a legkiválóbbakat a kultuszminiszter javaslatára a köztársasági elnök a II. fizetési osztályba nevezhesse ki. Pártunk, mint az egyik kormányzópárt és a stabilizáció leggondosabb őre, természetesen nem hagyhatja figyelmen kívül koldus-, szegény országunk gazdasági viszonyait. Enek az általános státusrendezésnek azonnali és teljes megvalósítása az államháztartásban évi 13 és félmillió forint többletkiadást jelentene. Ezért, ha a pénzügyi kormányzat úgy véli, hogy egy ilyen, a mai viszonyok közt igen tekintélyes többletkiadást az államháztartó a stabilizáció veszélyeztetése nélkül nem tudna elviselni, akkor követeljük, hogy legalább elvben ismerje el a státusrendezést fenntartás nélkül és egészében. De ahhoz ragaszkodunk, hogy gyakorlatban is hajtsa végre haladéktalanul a XI., X. és IX. fizetési osztályokra, hogy így a legszegényebb pedagógusrétegeket azonnal lehessen segíteni. A többit fokozatosan, úgy, ahogy a gazdasági helyzet megengedi-A státusrendezésen kívül szükséges még, hogy a soronkívüli előléptetések valóban az áldozatos nevelőmunka fokozott megbecsülését jelentsék. Ne öszszeköttetések, ne protekció, főként pedig ne a reakciós szempontból való megbízhatóság érvényesüljön a soronkívüli előléptetéseknél, hanem kizárólag a tanító- és nevelőtevékenység minősége és demokratikus szelleme. Ezzel kapcsolatban különösen hangsúlyozni kell a falusi és tanyai iskolák tanítói munkájának megbecsülését. Pártunknak a falusi és tanyai tanítói és óvónői kar megsegítése szívügye. A falusi és tanyai tanítók azonban rendszerint kívül esnek a kultuszkormány látókörén s ezek a férfiak és nőik, akik fiatalságukat, életerejüket kulturális gócpontoktól távol, a szegényparasztság gyermekeinek művelésére és nevelésére fordítják, elhanyagoltan, elfeledetten küszködnek a nyomorúsággal, számos hivatali szerv sértő közönyével és packázásaival, odalent a mélyben. Számukra lehetővé kell tenni a gyorsabb előrehaladást, sőt, ha majd az ország gazdasági megerősödése lehetővé teszi, külön pótlékot is. Szeretnénk, ha a Kommunista Párt meleg rokonszenve, amelyet a falusi tanítóság iránt érez, átterjedne a többi demokratikus pártra is s így el lehetne érni azt, hogy a demokrácia segítőkészsége elsősorban irányukban nyilatkozzék meg. Lássa el a kultuszkormányzat a tanyai és falusi iskolákat szakkönyvekkel, pedagógiai és szépirodalmi folyóiratokkal, újságokkal és néprádióval. Ez a követelés természetesen a többi iskolákra is vonatkozik, de elsősorban mégis a falusi és tanyai iskoláikra, amelyeket a nyomor és a távolság leginkább ráutalt a támogatásra. A jelenlegi nyomorúságos fizetés mellett a pedagógusok egyik legnagyobb gondja gyermekeik neveltetése. Tisztában kell lenni azzal, hogy ezen a gondon a legjobb státusrendezés sem segíthet, hiszen még idő telik abba, hogy a pedagógusok számára a háború előtti életszínvonalat tudjuk biztosítani és még több idő telik el addig, amíg ezt a háború előtti életszínvonalat megtudjuk haladni. Ezért méltányos, hogy a pedagógusok gyermekei minden iskolafajtában teljes tandíjmentességben részesüljenek. A falusi ás tanyai tanítók gyermekei számára a már meglevő, vagy ezután létesülő népi kollégiumokban kell helyet biztosítani. A stabilizáció megszilárdulásával arányosan pedig azokból az ösztöndíjakból, amelyeket a kultuszkormányzat a munkás- és parasztszármazású tehetséges fiatalok számára létesít, részesíteni kell a szegénysorsú pedagógusok gyermekeit is. Az ország számos helyéről érkezik panasz, hogy a községekben újonnan odahelyezett tanító nem tudja állomáshelyét elfoglalni, mert nincs lakása. Sok esetben pedig a község legrozogább, legegészségtelenebb lakását juttatják a tanítónak. Van magyar község, ahol a régi és nyugatos jegyző másodmagával lakik egy négyszobás lakásban és az odaérkező tanítónőnek illő fizetés ellenében sem volt hajlandó a négy szobából átengedni egyet.. A jegyző úrnak az a véleménye, hogy ha nem tetszik, akkor a tanítónő menjen vissza Pestre. Ez a magatartás a jegyző, vagy a községi képviselőtestület részéről ugyanolyan reakciós, mint az újbirtokosok háborgatása, vagy a kormányrendeletek végrehajtásá- nak szabotálása. Ezért felszólítottuk a községi képviselőtestületek kommunista tagjait, hogy kísérjék figyelemmel tanítójuk helyzetét és segítsenek lakásgondjaikon. A tanító bizalommal fordulhat helyi pártszervezetünkhöz: központi utasítás szerint rendelkezésére kell állnia és a lehetőségekhez képest segítenie kell. A helyi földosztóbizottságok figyelmét pedig felhívjuk arra: juttassanak a tanítónak is egy házhelynyi és kertnyi földet. A kertet máris felhasználhatja a legszükségesebbek termelésére, a telekre pedig a viszonyok javulásával ház is épülhet, ahol öreg napjait békésen eltöltheti az a tanító, aki életét a szegény magyar nép gyermekeinek művelésére és nevelésére fordította. Orvosolni kell a vidéki pedagógusoknak azt a panaszát is, hogy a külföldi adományokból eddig csak a fővárosiak részesültek, azok is csekély számban. A legközelebb érkező svéd, dán, amerikai juttatásokból (g gyógyszer, ruhanemű, csecsemőtápszer, stb.) egy részt a vidéki pedagógusok számára kell biztosítani A Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezetének harcát a státusrendezésért , valamint a pedagógusok anyagi helyzetének és társadalmi megbecsülésének javításáért a Magyar Kommunista Párt nemcsak támogatja, hanem minden eszközzel a fent vázolt alapokon megvalósuláshoz segíti. De támogatja ezen túl a közoktatásügy demokratizálásának más fontos követeléseit is. Pár héttel ezelőtt foglalkoztunk lapunk vezető helyén a tankönyvkiadás államosításával. Ugyanígy változatlan követelésünk az általános iskola hálózatának teljes kiépítése, mivel ez alapvető feltétele népünk kulturális felemelésének. A reakció az általános iskola ellen a „színvonalsüllyedés“ jelszavával harcol. A köznevelés színvonalának süllyedésétől tart az általános iskolákkal. Ez a színvonal azonban nem fog süllyedni, sőt néhány év múlva emelkedni is fog, ha sikerül kivívni a nevelők, főként a magyar tanítóság ősrégi követelését, az egységes, állami, egyetemi nevelőképzést. A tanítóság egy évszázadon keresztül saját bőrén érezte annak az osztálypolitikának minden hátrányát, mely a népoktatás minden szervezetét elszakította a közép- és felsőfokú oktatástól. Pártunk azt vallja, hogy kiváló szakképzést, magas színvonalú elméleti és gyakorlati pedagógiai képzést csak így nyújthat a demokratikus állam. Pártunk III. kongresszusa kinyilvánította pártunknak azt az elhatározását, hogy a stabilizáció megvalósítása után fokozatosan kíván foglalkozni az értelmiség problémáival. Ezért tűztük ki feladatul a pedagógusok helyzetének megjavítását s ezt a kérdést nem is vesszük le a napirendiről mindaddig, míg a vázolt alapvető és reális követelések megvalósítását el nem értük. 3 John Marnitz IV., Au film utca 27, A élet, e3&dá& r&jfclet. VIH., József-körút 3T HAMGFÉMY Ändmssy-iif 2, Fenti készülékeket készséggel bemutatja és kedvező fizetési feltételekkel szállítja Bányai és Szongoth rádiólaboratóriuma Bécsi, VII., Thököly-II* 22. T. 420-393 CSERE — KÉSZLET — BÉÉLET Rádió-mintaterem csak Szondy-u. 9. Keplécy aranyéremml kltüntetett Őszül? Természetes színét visszaadta Bar a 2, női foldsz-siaN i Andrássy-al 19. Tehfon: 426 241