Szabad Nép, 1946. december (4. évfolyam, 273-296. szám)

1946-12-01 / 273. szám

VAS­ÁRNAP, 1946 DECEMBER­I SZABAD NÉP Anya és gyermeke egyaránt megelégedett, a* anya azért, mert a mindennapi táplálék beszerzése nem gond többé; gyermeke pedig azért, mert a k ■!!me- i -ír. tápanyagokban gazdag ZAMAKO-ból készült táplálékból eh'.geuckí mer.y. nyirséghez jut. A Zám­ako mind*'-akát életfontosságú tápanyagokat tartskina­k ki, amelyek a gyermekek egészséges és nor­mális fejlődését biztosítják. A Zamako ismét a réfirt békebeli minőségben, csecse­­mők részére kék. s gyermekek részére goro$' gyenge c kontrollul tekerő gyermekek részére phosph rvr* rév99 '■ '•*go!s5s!van. mindenütt kapható. KRÖMJPECKJLK r \ PSZÍ­K Budapest, V Vr.J»r »tea 15 M. A MAGYAR PEDAGÓ A Horthy-rendszer arról volt ismeretes külföldön, hogy a pedagógusokat valamennyi köz­­tisztviselői kategóriánál rosszabb helyzetbe utalta. A magyar peda­gógusok az értelmiség páriái vol­tak, íiraln­as anyagi helyzetük és a hivatásukkal járó társadalmi megbecsülés alacsony foka ugyan­olyan híven tükrözte országunk elmaradottságát, mint a munkás nyomora, a paraszt elesettsége, a magas gyermekhalálozási statisz­tika és az egyke. Mi sem lett volna természete­sebb, mint az, hogy a népi demo­krácia, amely a nagybirtok fel­osztásával, üzemi alkotmánnyal, államosítással és demokratikus törvényhozással a régi romjain egy új, szabad és szociális Ma­gyarország alapjait vetette meg, nem feledkezik meg a pedagógu­sok anyagi és társadalmi helyze­tének rendezéséről sem. Hiszen ez is hozzátartozik a feudális­­ellenforradalmi rendszer felszámo­lásához és a magyar kultúrpoli­tika és köznevelés megújhodásá­hoz. Ezen a téren azonban mind­eddig úgyszólván semmi sem történt. Pedig pártunk, amely a demokratikus átalakulás legkö­vetkezetesebb szószólója és har­cosa, számos alkalommal emelte föl szavát a pedagógusok na­gyobb anyagi és erkölcsi megbe­csülése érdekében. Mily sokszor hangoztattuk népgyűléseken, elő­adásokon ás a parlamentben azt­, hogy a demokrácia helyesen teszi, ha felkarolja a tudományos és művészeti elitet, de nagyon hely­telenül cselekszik, ha megfeledke­zik a kultúrpolitika és­­közneve­lés derékhadáról, a tanítók és ta­nárok tízezereiről! Az elmúlt másfél esztendő alatt, az infláció tomb­olása ide­jén, amikor a napról-napra romló pénz illuzóriussá tette a köztiszt­viselői fizetések közötti különb­ségeiket, pártunk fő gondja termé­szetesen az infláció megfékezése és a stabilizáció megteremtése volt. Hiszen csak a pénz stabili­zálása lehetett az a rendszabály, amely legtöbbet segít valamennyi dolgozó rétegen: munkásokon, parasztokon és értelmiségieken egyaránt­. Ezért összpontosította a Magyar Kommunista Párt min­den erőfeszítését a jó pénz meg­teremtésére s ma már nem vitás, hogy politikai előrelátása meg­hozta gyümölcsét: augusztus el­sején a dolgozók életszínvonala köztük a pedagógusoké is — az inflációs idők szörnyű nyomorá­hoz képest valóban jelentős mér­tékben emelkedett. TV e még az infláció idején, közelebbről ennek az évnek februárjában, pártunk állást fog­lalt amellett, hogy a pedagógusok nárusrendezésének — legalább írta­­ Losonczy Géza elvben — haladéktalanul meg kell történnie: egy interpelláció során a nemzetgyűlésen jómagam kifej­tettem, hogy a 2500/1945. M. E. sz. rendelet a pedagógusok szem­pontjából tarthatatlan s megkér­deztem a kultuszminisztert, hogy hajlandó-e ezt a rendeletet a pe­dagógusok érdekében sürgősen megváltoztatni. Meg kell állapí­tani, hogy sem ennek az interpel­lációnak, sem a Szabad Nép sajtó­­hadjáratának eredménye mind­­ezideig nem lett Ebből az ered­ménytelenségből azonban szá­munkra csak egy következtetés adódik: újra napirendre tűzni és minden eddiginél energikusabban sürgetni a pedagógusok státus­rendezésének ügyét A Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezete, amelynek már hosszú idő óta központi követe­lése a státusrendezés, a stabili­záció után az adott viszonyok figyelembevételével újabb terveze­tet dolgozott ki. A pedagógusok tarthatatlan állapotnak minősítik a jelenlegi helyzetet, hogy míg egy érettségizett közigazgatási tisztviselő elérheti a VI. fizetési osztály első fokozatát, sőt három százalékuk az V-be is eljuthat, addig a tanító, aki egy évvel to­vább tanult, csak a VII. fizetési osztály első fokozatát érheti el. Csak a kitűnően minősítettek tíz százaléka juthat a VH-be, illetőleg újabban a Vl-ba,­­ de csak papí­ron, mert a pénzügyi kormány legtöbbször nem él ezzel a lehető­séggel. A közigazgatási tisztvise­lők számára biztosították a kine­vezéstől független soron kívüli elő­­lépést is. Ez természetesen helyes intézkedés és mi arra törekszünk, hogy a demokratikus rendszerben a közigazgatási tisztviselők is jobb helyzetbe jussanak, mint a Horthy-uralom alatt. De méltány­talan a nevelők háttérbe szorí­­tása. Tezért nemcsak helyeseljük, ha­*--* nem minden eszközzel támo­gatjuk a Pedagógusok Szabad Szakszervezetének azt a követelé­sét, hogy minden pedagógust leg­alább egy fizetési osztállyal maga­sabban soroljanak be. Lényegében tehát minden pedagógus egy fize­tési osztállyal magasabban kezdje és pályája végén egy vagy két fi­zetési osztállyal magasabban vé­gezze a 2500-as rendeletben előírt­nál. Az óvónők tehát a XI/3 he­lyett a X/3-ban, a tanítók a XI/2 helyett a X/2-ben, a szakképesí­téssel bírók a IX /3-ban, a közép­iskolai tanároké főiskolai és egye­temi végzettséggel, tehát a polgári iskolaiak is!) a X/2, illetőleg IX/3 helyett a IX/2-ben kezdjék. Pályá­juk végén pedig­­ automatikusan jussanak be az óvónők a IX- he­lyett a Vll-be, a tanítók a Vili. helyett a Vl-ba, a szakképesítéssel bírók az V-be, a középiskolai taná­rok a IV. helyett a III-ba. Ezt az alapvető státusrendezést ki kell még egészíteni azzal, hogy az óvónők 10 százaléka kerüljön a VI-ba, közülük minden megyéből egy az V-be, a tanítók 3 százaléka kerülhessen be az V-be, a szakké­pesítéssel rendelkező, valamint a középiskolai és polgári iskolai ta­nárok 3 százaléka a IV. fizetési osztályba, az egyetemi és főisko­lai nyilvános rendkívüli tanárok az V. és IV. fizetési osztályba, a nyilvános rendes egyetemi és fő­iskolai tanárok közül a legkiválób­bakat a kultuszminiszter javasla­tára a köztársasági elnök a II. fizetési osztályba nevezhesse ki. Pártunk, mint az egyik kor­­mányzópárt és a stabilizáció leg­gondosabb őre, természetesen nem hagyhatja figyelmen kívül koldus-, szegény országunk gazdasági vi­szonyait. E­nek az általános stá­tusrendezésnek azonnali és teljes megvalósítása az államháztartás­ban évi 13 és félmillió forint többletkiadást jelentene. Ezért, ha a pénzügyi kormányzat úgy véli, hogy egy ilyen, a mai viszonyok közt igen tekintélyes többletki­­adást az államháztartó a stabili­záció veszélye­ztetése nélkül nem tudna elviselni, akkor követeljük, hogy legalább elvben ismerje el a státusrendezést fenntartás nélkül és egészében. De ahhoz ragaszko­dunk, hogy gyakorlatban is hajtsa végre haladéktalanul a XI., X. és IX. fizetési osztályokra, hogy így a legszegényebb pedagógusrétege­ket azonnal lehessen segíteni. A többit fokozatosan, úgy, ahogy a gazdasági helyzet megengedi-A státusrendezésen kívül szük­séges még, hogy a soron­kívüli előléptetések valóban az áldozatos nevelőmunka fokozott megbecsülését jelentsék. Ne ös­z­­szeköttetések, ne protekció, fő­ként pedig ne a reakciós szem­pontból való megbízhatóság érvé­nyesüljön a soronkívüli előlépte­téseknél, hanem kizárólag a ta­nító- és nevelőtevékenység minő­sége és demokratikus szelleme. Ezzel kapcsolatban különösen hangsúlyozni kell a falusi és ta­nyai iskolák tanítói munkájának megbecsülését. Pártunknak a fa­lusi és tanyai tanítói és óvónői kar megsegítése szívügye. A fa­lusi és tanyai tanítók azonban rendszerint kívül esnek a kultusz­­kormány látókörén s ezek a fér­fiak és nőik, akik fiatalságukat, életerejüket kulturális gócpon­toktól távol, a szegényparasztság gyermekeinek művelésére és ne­velésére fordítják, elhanyagoltan, elfeledetten küszködnek a nyomo­rúsággal, számos hivatali szerv sértő közönyével és packázásai­­val, odalent a mélyben. Számukra lehetővé kell tenni a gyorsabb előrehaladást, sőt, ha majd az ország gazdasági megerősödése lehetővé teszi, külön pótlékot is. Szeretnénk, ha a Kommunista Párt meleg rokonszenve, amelyet a falusi tanítóság iránt érez, át­terjedne a többi demokratikus pártra is s így el lehetne érni azt, hogy a demokrácia segítő­készsége elsősorban irányukban nyilatkozzék meg. Lássa el a kultuszkormányzat a tanyai és falusi iskolákat szakkönyvekkel, pedagógiai és szépirodalmi folyó­iratokkal, újságokkal és néprádió­val. Ez a követelés természetesen a többi iskolákra is vonatkozik, de elsősorban mégis a falusi és tanyai iskoláikra, amelyeket a nyomor és a távolság leginkább ráutalt a támogatásra. A jelenlegi nyomorúságos fize­tés mellett a pedagógusok egyik legnagyobb gondja gyermekeik neveltetése. Tisztában kell lenni azzal, hogy ezen a gondon a leg­jobb státusrendezés sem segíthet, hiszen még idő telik abba, hogy a pedagógusok számára a háború előtti életszínvonalat tudjuk biz­tosítani és még több idő telik el addig, amíg ezt a háború előtti életszínvonalat meg­­tudjuk ha­ladni. Ezért méltányos, hogy a pedagógusok gyermekei minden iskolafajtában teljes tandíjmen­tességben részesüljenek. A falusi ás tanyai tanítók gyermekei szá­mára a már meglevő, vagy ez­után létesülő népi kollégiumokban kell helyet biztosítani. A stabili­záció megszilárdulásával arányo­san pedig azokból az ösztön­díjakból, amelyeket a kultusz­kormányzat a munkás- és paraszt­­származású tehetséges fiatalok számára létesít, részesíteni kell a szegénysorsú pedagógusok gyer­mekeit is. A­z ország számos helyéről ér­­kezik panasz, hogy a köz­ségekben újonnan odahelyezett ta­nító nem tudja állomáshelyét el­foglalni, mert nincs lakása. Sok esetben pedig a község legrozo­gább, legegészségtelenebb lakását juttatják a tanítónak. Van ma­gyar község, ahol a régi és nyu­­gatos jegyző másodmagával lakik egy négyszobás lakásban és az odaérkező tanítónőnek illő fizetés ellenében sem volt hajlandó a négy szobából átengedni egyet.. A jegyző úrnak az a véleménye, hogy ha nem tetszik, ak­kor a ta­nítónő menjen vissza Pestre. Ez a magatartás a jegyző, vagy a községi képviselőtestület részéről ugyanolyan reakciós, mint az új­­birtokosok háborgatása, vagy a kormányrendeletek végrehajtásá-­­ nak szabotál­ása. Ezért felszólítot­tuk a községi képviselőtestületek kommunista tagjait, hogy kísérjék figyelemmel tanítójuk helyzetét és segítsenek lakásgondjaikon. A tanító bizalommal fordulhat helyi pártszervezetünkhöz: központi utasítás szerint rendelkezésére kell állnia és a lehetőségekhez képest segítenie kell. A helyi föld­osztóbizottságok figyelmét pedig felhívjuk arra: juttassanak a ta­nítónak is egy házhelynyi és kert­­nyi földet. A kertet máris felhasz­nálhatja a legszükségesebbek ter­melésére, a telekre pedig a viszo­nyok javulásával ház is épülhet, ahol öreg napjait békésen eltölt­­heti az a tanító, aki életét a sze­gény magyar nép gyermekeinek művelésére és nevelésére fordí­totta. Orvosolni kell a vidéki pedagó­gusoknak azt a panaszát is, hogy a külföldi adományokból eddig csak a fővárosiak részesültek,­­ azok is csekély számban. A leg­közelebb érkező svéd, dán, ameri­kai juttatásokból (g gyógyszer, ru­hanemű, csecsemőtápszer, stb.) egy részt a vidéki pedagógusok számára kell biztosítani A Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezetének harcát a stá­tusrendezésért , valamint a peda­gógusok anyagi helyzetének és tár­sadalmi megbecsülésének javítá­sáért a Magyar Kommunista Párt nemcsak támogatja, hanem min­den eszközzel a fent vázolt alapo­kon megvalósuláshoz segíti. De tá­mogatja ezen túl a közoktatásügy demokratizálásának más fontos követeléseit is. Pár héttel ezelőtt foglalkoztunk lapunk vezető he­lyén a tankönyvkiadás államosítá­sával. U­gyanígy változatlan követe­lésünk az általános iskola hálózatának teljes kiépítése, mivel ez alapvető feltétele népünk kul­turális felemelésének. A reakció az általános iskola ellen a „szín­vonalsüllyedés“ jelszavával harcol. A köznevelés színvonalának sül­lyedésétől tart az általános isko­lákkal. Ez a színvonal azonban nem fog süllyedni, sőt néhány év múlva emelkedni is fog, ha sikerül kivívni a nevelők, főként a magyar tanítóság ősrégi követelését, az egységes, állami, egyetemi nevelő­­képzést. A tanítóság egy évszáza­don keresztül saját bőrén érezte annak az osztálypolitikának min­den hátrányát, mely a népoktatás minden szervezetét elszakította a közép- és felsőfokú oktatástól. Pártunk azt vallja, hogy kiváló szakképzést, magas színvonalú el­méleti és gyakorlati pedagógiai képzést csak így nyújthat a demo­kratikus állam. Pártunk III. kongresszusa ki­nyilvánította pártunknak azt az elhatározását, hogy a stabilizáció megvalósítása után fokozatosan kíván foglalkozni az értelmiség problémáival. Ezért tűztük ki fel­adatul a pedagógusok helyzetének megjavítását s ezt a kérdést nem is vesszük le a napirendiről mind­addig, míg a vázolt alapvető és re­ális követelések megvalósítását el nem értük. 3 John Marnitz IV., A­u fil­m utca 27, A élet, e3&dá& r&jfclet. VIH., József-körút 3T HAMGFÉMY Ändmssy-iif 2, Fenti készülékeket készséggel bemutatja és kedvező fizetési feltételekkel szállítja Bányai és Szongoth rádiólaboratóriuma Bécsi, VII., Thököly-II* 22. T. 420-393 CSERE — KÉSZLET — BÉÉ­LET Rá­dió-mintaterem csak Szondy-u. 9. Keplécy aranyéremm­­l kltüntetett Őszül? Természetes színét visszaadta B­a­r a 2, női foldsz-siaN i Andrássy-al 19. Tehfon: 426 241

Next