Szabad Nép, 1947. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1947-02-21 / 43. szám

PÉNTEK, 1947 FEBRUÁR 11 SZABAD HOP C­ismil ezredes levele a k­öz­­.■ I­as­á­­­gi elnökhöz Csem­il Obrid ezredes, a Szövetsé­ges Ellenőrző Bizottság mellett mű­ködő jugoszláv delegáció vezetője Magyarországról való elutazása al­kalmával a következő levelet intézte Tildy Zoltán köztársasági elnökhöz: Köztársasági Elnök úr! A Szövetséges Ellenőrző Bizottság mellett működő jugoszláv delegáció, amelynek vezetésével kormányom megbízott, két évig dolgozott Ma­gyarországon. Ez a munka a fel­szabadító háború időszakában vette kezdetét abban az időben, amikor a magyar nem­zet nagy erőfeszítéseket tett köztársasága és hazája felépí­tésének ér­dekében. Erre az időre estek Magyarország demokratikus erőinek azon erőfeszítései is, hogy a háború által megszakított kapcsola­tokat a­­Tomv c­édállam­okkal újra­fűzzék és hogy az együttműködést és a barátságot elmélyítsék. Munkatársaim és jómagam is min­den eszközzel azon voltunk, hogy az új Jugoszlávia népei és Magyar­­ország között az igaz barátságot megteremtsük és azt ki is mélyít­sük. Elnök úr irántunk mindig oly megértéssel viseltetett, amely meg­értéssel nagyban hozzájárult ahhoz, hogy munkánk sikerrel járt. Miután most elhagyom az orszá­got, mint a jugoszláv delegáció ve­zetője, engedje meg Elnök úr, hogy úgy­ a magam, mint munkatársaim nevében a legmelegebb köszönetemet fejezzem ki.­ Kérem, Elnök úr, fogadja legmé­lyebb tiszteletem­ kifejezését. Obrad Ch­mil ezredes. Bukaresti tudósítónk jelentését A magyar képviselők munkája A Groza-kormány demokratikus nemzetiségi politikája már a parla­menti szakbizottságok és komissziók megszervezésénél is bebizonyosodott. Az erdélyi magyar nép képvi­selői teljesen egyenrangúan és egyenlő jogokkal vesznek részt a különféle parlamenti bizottsá­­­­gokban és ezarc vezetésében A megalakult 16 bizottság közül az 1. számú közigazgatási bizottságban dr. Sólymos István, dr. Bakács Ádám és Huszár Sándor; a 2. számú külügyi bizottságban dr. Csá­kány Béla, Kacsó Sándor és Csikó Nándor; a 3. számú közművelésügyi bizottságban a székely földművesek képviselői: Tóth Géza, Miklós An­tal és az ismert közgazdász, Antal Dániel; a 4. számú hadügyi bizott­ságban Szakács János, Imets János és Jakab János; az 5. számú köz­­oktatásügyi bizottságban Szent­mik­­lósi Ferenc, Benáé Béla és Szűcs Margit, stb. Hasonlóképpen mindezen szakbi­zottságokban vezető tisztségeket is töltenek be, így dr. Nánási János elnöki, dr. Takács Lajos alelnöki és dr. Sólymos Iván titkári minőség­ben működik. A felirati vita során Szakács János képviselő az aszály sújtotta vidékekre irányuló gabonaszá­llítá­sok érdekében emelt szót a közellátási minisztérium­má, s ez kellő eredménnyel is járt, mert megsürgette azokat az intézke­déseket, amelyek nyomán a Székely­föld éhezői mind Háromszék megyé­ben, min­d Csík és Udvarhely megyé­ben nagymennyiségű élelmet, kaptak Szilágy megyéből és Biharból. A múlt szokásaitól eltérően, a ro­mániai demokratikus képviselők a hét három napját választókörzetük­­ben töltik. Hasonlóképpen minden ün­nepi vagy más parlamenti szünidejü­ket, így a Magyar Népi Szövetség képviselői is ellátogattak saját vá­lasztási körzetükbe, ahol beszámoltak a népnek eddigi munkájukról. A problémáik minél könnyebb elin­tézésére és a demokratikus kor­mánnyal való együttműködés meg­­valósításáért a Magyar Népi Szö­­vetség ajánlására a Groza kormány magyar főhi­vatalnokokat nevezett ki egyes szakminisztériumokban. Eddig a következő kinevezések tör­téntek: a közoktatási minisztérium­ban dr. Felszeghi Ödönt államtit­kárrá az igazságügyminientérium­­­ban dr. László Ferencet miniszteri tanácsossá és a földmívelésügyi mi­nisztériumban dr. Kálnán Eleket ugyancsak miniszteri tanácsossá ne­­vezték ki. A többi minisztériumba is hasonló szakképzett embereket fognak kinevezni. Erdélyi G. Miklós Révai József szerdai előadásának kezdetén megemlítette, hogy varnnak bizonyos nézetek, főként az értelmi­­ségi közvéleményben, amelyek arról szólnak, hogy az összeesküvés bü­n­­tető­jogi fölszámoláson túl a baloldal, főképp pedig a kommunistáik ré-zá­ról rejtett szándékok is érvényesül­nek a jelenlegi belpolitikai válság során. — Ami a rejtett szándékokat illeti — mondotta Révai —■ bizonyos, a­a büntetőjogi szándékokon túl vannak egyéb szándékaink is, bár ezek egyáltalán nem rejtett szándé­kok. Nem titokban, hanem egészen nyíltan azt akarjuk, hog­y az össze­esküvés által előidézett politikai vál­ságot felhasználjuk eg­y komoly gyó­­gyulási folyamatnak a megindítására azért, hogy a jövőb­en lehetőleg elejét venyük hasonló válságoknak, azért, hogy lehetőleg a magyar demokrácia politikai vezetése ne éljen permanens vál­tock között. " Vannak olyan vélemények is — folytatta Révai —, amelyek szerint a magyar demokrácia» az összeesküvés által zsákutcába jutott, a kormány­zás pedig holtpontra. Megrekedtünk: nem­ lehet se előre, sem hátra men­­ni, az­ egymással szembenálló erők egyensúlyban vannak. Ilyen körül­mények között vájjon nem lenne-e okosabb — kérdik — ha az okosabb engedne. Az én véleményem az: nem mindig igaz az a mondás, hogy az okosabb enged, bizonyos körülmények között éppen az okosabb az, aki nem enged. A mai helyzet ilyen helyzet. Az összeesküvés kapcsán felfakadt egy kelevény. Természetes, hogy en­nek a kelevénynek a feltakadása 'áz­­z-i iár yMctV-v-n-Va! nehéz rögekkel. Nem szabad azonban elfeledeni nonv ezek a vá'-érök és ezek a ne­bé­séé­sk _ ha ’an is Jeten’e~1 he­vprjv áVanotu’toan — m°!rvoltak elobb te lann-mn-ő formában hossza­dalnas szenv^-'4- formájéban. Hogy ez a kesevény felfakadt és ezzel kap­csolatban heveny láz tört ki a­­ ko­alíció életében, ez nem rosszat jelent, jelenthet jót is, a gyógyulás feltéte­lének létrejöttét. Persze lehetnek olyan vélemények is, amelyek szerint a jelenlegi válság megoldása az lehet, hogy vissza­megyünk a lappangó válság állapo­­tába. A mi véleményünk ezzel szem­­ben az, hogy nagy eredmény már maga az­ is, hogy végre túljutot­tunk a lappangó válságon, szemtől­­szembe állunk végre azzal a problé­mával, amelyet így vagy úgy — esetleg úgy, hogy a gordiusi csomót ketté kell vágni — meg kell oldani. Mert tisztán kell látnunk azt, hogy az összeesküvés felfedezésé­vel és felszámolásával nem a demokrácia jutott válságba. A jelenlegi válság inkább a gyógyulásnak, a magyar demokrácia megerősödésének a jele. Hiszen mi volt a magyar reakciós erő politikájának és taktikájának a lényege? Legális úton restaurálni a régi rendszert. Ez a taktikai alapelv legmegfoghatóbban az 1945-ös vá­­lasztásokon és az azt követő időkben jutott kifejezésre. De kid­rült, hogy a reakciónak ez a politikája kilátás­­t­alanságra van ítélve s mivel ezt a reakció belátta, kénytelen volt más eszközhöz folyamodni. A rendőri nyomozás adataiból kiderül, hogy a múlt év elején és közepén öltött ko­­moly formákat az az­­ illegális szer­vezkedés, amelyet most lelepleztek és amelynek célja a Horthy-rend­­ezet jogfolytonos­ágán­ak visszaállí­tása volt. 1946. közepe kö­zt vált vi­­tokossá a reá­ke­ó erői s áruéra hogy ennek a célnak törvén­yes úton valő elérése kilátástalan és ezért erőszakos puccs előkészítésére kel törekedni. Ez természetesen nem je­­lentette azt, hogy az Összeesküvőit teljesen szállították volna a demo­krácia­ törvényes intézményei fel­­használásának taktikájával, hanem azt, hogy a legális eszközök alkal­­mazása alárendelt segítőeszközzé vált az illegális, erőszakos restaurá­cióra törekvő fővonalhoz képest. A taktikának ez a megváltozta­tása viszont bevallása­ volt annak, hogy a reakció gyengének bizonyult arra, hogy legális úton jusson hata­lomhoz. Lényegében teleít ez a meg­­változtatott taktika a reakció védő­sugárnak a kifejezése volt. Ami ná­­luk a válság és a gyengeség jele, az viszont emitt az erő jele s ezért in­­dokolt véleményem szerint annak a leszögezése, hogy jelenleg a demo­­krácia megerősödésének vagyunk a tanúi és a jelenlegi válság nem a magyar demokrácia gyengeségének, hanem erősödésének és megszilárdu­lásának a jele. Révai József a továbbiakban rész­letesen foglalkozott az összeesküvés letartóztatott vezéreinek és részt,­vevőinek szociális összetételeivel azokkal az antidemokrat­kus politi­kai áramlatokkal, amelyek az össze­esküvésben futottak össze, valamint azokkal az eszmei irányzatokkal amelyek előkészítették a talajt az összeesküvők szervezkedése számára Foglalkozott azzal a problémával, hogy hogyan keveredhettek ebbe az összeesküvésbe paraszti származású politikusok. Megállapította, hogy tör­­ténelmi példák igazolása szerint­­ Nagyatádi Szabó István, Mayer Já­nos és Kuna­i András nálunk, a horvát parasztság vezérei Jugoszlá­viában, a lengyel parasztnál­ egyes vezérei, mint Vitos és Mikolajczyk Lengyelországban — nem először fordul elő, hogy a parasztság egyes megtévedt fái elárulják osztályukat és lepaktálnak az urakkal. Kovács Béla is ezeknek a sorába tartozik Mi ezért hibásnak tartjuk azt az ál­láspon­tot, hogy Kovács Béla pa­raszti származását figyelembe véve, őt külön kivételes elbánásban kell részesíteni. Nem lehet azt mondani, hogy a munkás, vagy parasztszár­­mazás már önmagában véve biztosí­ték a demokratikus gondolkodásra. Ha valaki munkás, vagy paraszt­családból származik, az bizonyos előnyt jelent számára már az indít,­­ásnál demokratikus fejlődése tekin­tetében, kedvezőbb társadalmi felté­telt saját demokratikus gondolkodá­­sának kialakításában, de önmagá­ban véve nem biztosíték. Attól, hogy valaki paraszt, még lehet áru­­lója­ a parasztságnak és a demokrá­ciának. Hogy Kovács Béla és társai tényleg árulók-e vagy sem, azt dönt­­sék el a magyar demokrácia törvé­­nyes bíróságai. Előadása befejező rész­ében Révai József szóvátette, hogy az összeeskü­vés ügye idestova két hónapja fog­lalkoztatja már a közvéleményt és sokan türelmetlenek már amiatt, hogy még mindig nem zárják le az egész ügyet. Mi erre azt felelhet­nénk, hogy az ügy lezárását kezdjék az összeesküvő urak. — Emlékezem rá — mondotta —, hogy az utolsó 25 esztendőben 25 évig nem zárták le a baloldali és kommunista haza­fiak letartóztatásának az ügyét. Hu­szonöt éven át szinte megszakítás nélkül tartóztattak le bennünket, anélkül, hogy ezek­ a letartóztatások valami különös izgalmat váltottak volna ki az úri társadalomból. Mi nem akarunk pélát venni erről. Mi csak­ azt mondjuk hogy ennek az ügynek is — mint minden bűnügy­nek — megvan a maga nyomozati, rem­ek­ mechanizmus. Nem gondol­­hatja senki józan ésszel, hogy mn ma egy CSI.Zeeesküvőt elfog mnk­­ik­­kor holnap a rendőrség már min­dent tud. Annak idején persze gyor­­sabb­an és könnyebben ment a dolog. Amikor bennünket letartóztattak, akkor a Horthy-rendőrség nem a kihallgatással kezdte, hanem azzal, hogy két-három napig — anélkül, hogy egyáltalán megkérdezték volna, ki mi az illető — össze-vissza kínoz­tak és vertek bennünket. Csak 3—4 nap múlva, amikor a letartóztatotta­kat kellőképpen „megpuhították" már, kérdezték meg, hogy kicsoda, micsoda. Most például megtörténik olyasmi, hogy Szentiványi Domon­kos, amikor kihallgatásra viszik, ki­jelenti az egyik rendőrfogalmazónak: „Ma rossz idő van, rossz a hangu­­latom, nem vagyok h­ajlandó egyet­len kérdésre­ sem válaszolni, vigye­nek vissza a zárkámba". Ilyen nyo­mozási módszerek mellett persze nem mehet könnyen és gyorsan az ügy felderítése. Ha erre gondolok, keserűség fog el. Nem azért, hogy bennünket más­ként kezeltek, hanem azért, mert en­nek ellenérve is akadnak tényezőit, akiknek fő gondjuk az összeesküvők emberi jogainak, pen­emlszerű jogai­nak megóvása.. Azon törik a éitékét, hogyan biztosítsák az összeesküvők jogait és nem ezen, hogyan védjék me­g a demokrácia jogait. A belpolitikai válság megoldása nem történhet meg felemás kompro­­ni­sszumok útján. Mocsárra nem épít­­hetjük politikai életünk konszolidá­cióját, hiszen akkor néhány hónap múlva esetleg újra éledhetne a vál­ság. A mai válság kivehető útja az összeesküvés teljes bűnügyi és poll­­*''kio­­kvidálása. Ennek kulcsa a Kisgazdapárt vezetőinek kezében van. Lehet, hogy minden erőfeszítésünk ellenére a válsá­gnak békés megoldá­sa rém sor -skerü'n' és harcra kerül a sor. Ha lön-n­e kell erin­i a harc­­??, hát jöjön ez a harc. Ez is elő­futára és a tervengetője le­sz a vált­sor írv nemzetünk felemelkedésének. Aki nyugalmat és békét akar — már pedig az értelmi­­ség azt akar —­ annak akarnia kell, hogy ez a harc minél előbb folyjék le és a demokrácia erőinek győzelm­é­vel végződj­éle. AZ ÖSSZEESKÜVÉS TANULSÁGAI Révai József előadása a Zeneakadémián S Kirpini értekezlet a belügyminisztériumban A földreform végleges befejezéséről és a sváb kitelepítésről tárgyaltak A belügyminisztériumban csütör­tökön főispáni értekezlet volt. Meg­jelentek Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun, Bé­kés, Bács-Bodrog, Fejér, Esztergom, Csongrád, Komárom, Szolnok, Szé­kesfehérvár, Szeged, Kecskemét vár­megyék és törvényhatósági joggal bíró városok főispánjai, polgármes­terei, valamint a megyék alispánjai. Az értekezleten Reisinger Ferenc elvtárs államtitkár elnökölt A bel­ügyminisztérium részéről megjelentek Fischer Gyula dr. és Szentgyörgyi István főosztályvezetők, Vida Ferenc, dr. Zlahy és Jármy miniszteri ta­nácsosok. Képviseltették magukat a földmívelésügyi, pénzügyi, építésügyi és népjóléti minisztériumok és a fő­város. Először a közmunkaváltság díjának ará­nyosabb elosztásáról tárgyaltak. Általános óhaj volt, hogy a munkanélküliségre való te­­kintettel megfelelő összegben része­sítsék a vidéket is. Kérték a hadigondozottak és hadise­­gélyben részesülőik számotte­vőbb támogatását. Kimondották, hogy ezt a tám­oga­­tást lehetőleg központilag utalják ki, mert a helyi ügykezelés költsége sokszor a járulékok 40 százalékát is jelenti. Igen fontos ügyrendi pont volt a községi bírók fizetése. A felszólalók kiemelték annak fontosságát, hogy a községi bírók kapjanak lehe­­tőleg rendes fizetést, mivel eddig általában csak módo­sabb emberek vállalhatták a bírói tisztet. Szegény ember nem bírta­­anyagilag a bírói hivatalt, mivel hi­­vatali órái idejében nem tudott csa­­ládja fenntartásáért dolgozni. A földreform végleges befejezése érdekében a felszólalók kérték, hogy a földművelésügyi minisztérium költ­ségvetésének terhére a belügyminisztérium nevezzen ki megfelelő számú közigazga­­tási alkalmazottat, akik a földreform befejezésére szük­séges ügykezelési munkákat a köz­ségeknél elvégezzék. Ezzel csökken­tenék a munkával amúgy is túlter­helt községi képviselőtestületek munkáját. A belügyminisztérium megbízottai közölték, hogy ez az ügy már a megvalósulás előtt van. Az új gazdák teleki k­­önyvezésére re­mélhetőleg sok gyorsított közigaz­gatási tanfolyamot végzett fiatalem­bert sikerül elhelyezni a községi közigazgatás­ban. Utolsó napirendi pontként szere­pelt a svábok kitelepítésének ügye. Valamennyi felszólaló megegyezett abban, hogy az ország érdekében feltétlen folytatni kell a kitele­pítést és mielőbb be kel fejezni. Különöse­n Fejér megye megbízottai emelték ki az ügy fontosságát. Ta­vasszal 120—140.000 sváb kitelepí­tése lesz esedékes. , A legközelebbi főispán­ értéke?.­.?!! február 24-én lesz. Ekkor az ország keleti és északkeleti vármegyéi más képviselői ülnek össze. ÍGY ÍRTUK TI... Beszámoltunk arról, hogy szer­dán reggel a Ferrotechnika por­tása, Szilágyi Bertalan agyonütötte Erményi András segédmunkást akit avval gyanúsított, hogy a ka­punál lévő­ bélyegzőórával meg­károsította egy órabér erejéig a vállalatot. Szilágyit azonnal letar­tóztatták. A szomorú eseményről a csütörtöki napisajtó a következő­képpen emlékezett meg: KIS ÚJSÁG. Ma éjszaka, a köz­ponti ügyeletre érdekes bejelentés futott be. A Ferrolux gyártelep éj­szakai portása, Dobrovszky Béla ösz­­szeszólalkozott az egyik munkással, Erményi Andorral. Az összegyólalko­­zásból verekedés lett, amelynek so­rán az éjszakai portás agyonverte a munkást. Dobrevszky a gyilkosság után megszökött. VILÁGOSSÁG. Mára virradó éjjel a Ferrolux gyár telepén az éjjeli őr összeszólalkozott Engedi György munkással. Botjával olyan hatalmas csapást mért Enyedi fejére, hogy az rögtön meghalt. Tettének elkövetése után megszökött. MAGYAR NEMZET. Az Optikai művek Csörsz-u. 41. sz- telepén hol­tan találták kedden este Erményi András gyárimunkást. Erményi ked­den délután korábban akart kimenni a gyárból és megkérte a portást, hogy kartonlapját későbbire pecsé­telje le... stb. VILÁG. Rejtélyes iűlak­osság ügyé­ben indított nyomozást ma délelőtt a főkapitánysság bűnügyi osztálya. A Ferrotechnika munkásai ma reggel eszméletlen férfit találtak a gyár előtt. Mire a mentők megérkeztek, a férfi meghalt. Zsebében Naményi András névre szóló iratokat találtak. Az eddigi tanurabi­aitások szerint az éjszaka folyamán részegen betévedt a nyár területére és ott többekkel ve­rekedett. Valószínűnek látszik, hogy Verekedés közben agyonütüttték. A Világ tehát odáig megy, hogy a gyilkossággal a Ferrotechnika mun­kásait gyanúsítja. Jó volna talán a nyomozást Mangelo doktor boncolaó­­orvosára bízni. S­trelontextilcsempészeket védte a zsfraság előtt­i zsarolásért letartóztatták A­ gazdasági rendőrség hosszabb ideje figyelte az Anya­g- és Árhivatal textilellenőrző csoportjának tagjait. A csoport vezetőjét, Beinitzer Györ­gyöt és öt társát zsaroláson érték. Több súlyosan terhelő tanúvallomás alapján mindannyiukat letartóztattak és átadták az ügyészségnek. Bátort,­zsi legutóbb a Kreton-Textil finnel!« csempészeinek bírósági tárgyalásán szerepelt az Anyag- és Ar­vatal kép­viseletében kiküldött szakértőként. Az orgoványi gyilkosok tárgyalása Az orgoványi gyilkosok csütörtöki folytatólagos tárgyalásán az annak­idején a kecskeméti törvényszék fog­házában összegyűjtött baloldali sze­mélyek kivégzésének ügyét tárták a vádlottak elé. 1919 november 19-én harminchárom személyt lőttek ugyan az egyik tanyán, néhány nap múlva pedig másik hármat. Az elvetemült gyilkosok a keresztkérdések ellenére is konokul tagadták, hogy bármi ré­szük is lenne a gyilkosságok elköve­tésében. Egyedül Bán Sándor vallott be annyit, hogy a kérdéses napon őrszolgálatot teljesített a törvényszék fogházának kapujában.

Next