Szabad Nép, 1947. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1947-02-10 / 34. szám

KEDD 1947 FEBRUÁR 11 SZABAD NÉP Bányászoka­t a bányák vese­ n követelték a bányászértekezlet résztvevői Eljöttek a szegényes bány­ászighúsok szűk szobáiból, a tárnák mé­lyéből, a csillék, a műhelyek szerelőpadjai, a bányairodák asztalai mellől, az MKP Akadémia­ utcai székházába, hogy megbeszéljék és megoldást találjanak a magyar szénbányászat, a bányamunkásság problémáira. A bányászok parlamentje volt a, 16.000 kommunista bányász küldötteinek értekezlete, ahol a legilletékesebbek számoltak be munkájuk eredményei­ről és gyakoroltak kíméletlen kommunista kritikát. A csákány végén álló bányász mondta el itt, amit saját munkaterületén helyesnek, vagy helytelennek lát. Feltárta a hiányosságokat, amelyeket csak az láthat meg, aki mindennapi munkáidban találkozik vele. A mérnök az égés­­munkát átfogó kérdések megoldása elé táruló nehézségekről beszélt.­­— Munkás és értelmiségi mondták, el itt kölcsö­nösen, hogy mit várnak egymástól. És ebben a vitában a bányász tanult a mérnöktől, a mérnök a bányásztól és a közös munkában végleg leom­lott az a válaszfal, amely­et a múlt állított a dolgozók e két rétege közé. Két nap gazdag vitája után, sok tapasztalattal szélesedett látókörrel döntöttek mindannyian a kérdések megoldásának módjában és sorrendjé­ben. A határozatok megvalósítására már holnap harcba indul 35.000 kommunista, bányász. Bányászokat a HIASZ igazt­­t­­­ósága­ia A második nap Zgyerka János elv­társnak, a Bányász Szakszervezet titkárának beszámolójával kezdődött. Beszéde elején a szakszervezeti egy­­ség megerősödésének fontosságát hangoztatta. Vázolta a vitákat ame­lyeket a bányákban dolgozó, külön­böző szakmákhoz tartozó munkások eltérő fizetése robbantott ki és ame­lyek mindannyiszor a munkafegye­­lem, a termelés rovására voltak. Ál­talános helyeslés közben jelentette ki, hogy ezeket a vitái­­­ csak úgy lehet megszüntetni, a­­ bányamunkásság érdekeit csak úgy lehet maradékta­lanul biztosítani, ha minden bájai­ban dolgozó — akár fizikai, akár szellemi munkás — a bányászszak­­szervezetbe tartozik. Az üzemi bizottságok új feladataival foglalkozva, hangsúlyozta, hogy ezek megoldásának feltétele az új üzemi alkotmány megteremtése. Ismertette a szakszervezet eddigi eredményeit: a fizetett szabads­ág, a nyugbérkérdés, a családi pótlék rendezését és tom­­boló taps közben bejelentette, hogy hatvankét bányászat­jút külde­nek a soproni főiskolára. A legközelebbi jövőben meg akarják valósítani, hogy a vájár törvényesen elismert iparos legyen és a MASz igazgatóságának egyharmad része a bányamunkásokból kerüljön ki. Tízezer forin­tos , utalom A beszámolókat számos h­ozzászó­­lás követte. Mester János újításá­val januárban harmincszázalékos töszem­egtakarítást ért el. Hosszan tartó taps foga,da Vas Zoltán elvtárs közbeszólását, aki­ tízezer forint ju­­talont megszavazását, és az újításnak országos alkalmazását javasolta. Radul Zsigmond várpalotai bá­nyász új rend­szerű megoldását mu­tatta be, amellyel megkönnyíti a fej­tést és fokozza a munkabiztosságot. A beérkezett­ javaslatokat műszaki bizottságnak adták át felülvizsgá­latra, dokok, egyetemi tanárok megsegíté­sére fordítanák. Ezután Manlics Károly elvtárs Franciaországból hazatért bányász lép az emelvényre. Elmondja, hogy a Franciaországban dolgozó bányászok, akiit a Hei'í/­.j/.re­ndszer üldözése és nyomora elől menekültek idegen or­szágba, megbízták, kérje a párt tá­mogatását ahhoz, hogy visszatérhes­senek az országba. A konferencia, résztvevői egyhangú lelkesedéssel ha­tározták el, hogy Franciaországban élő bányásztestvéreiknek minden tá­mogatást megadt­ak. Munkásból lett igazgató Kakuk Mártonna és a tatabányai MaDISz titkára, a bányászasszonyok és a bányászifjak kérdéseiről beszél­­tek, majd Vas Zoltán szólt hozzá a termelési kérdésekhez. Hangsúlyozta, hogy a bányamunkássá­g és az értelm­ültség kapcsolatainak megjavítása,­hoz, ki kell nevelni a régi értelmiség mellé a munkásértelmiséget és azt javasolta, hogy a bányásszakszerve­­zet jelöljön ki 30 bányászt, akiket vezetőállásba helyezhessenek. Ám­ezeket hat hét alatt oda is kell dik­­­tani a­ bányavezetőségekbe. Percekig tartó tapssal üdvözölte a konferencia Petik Kálmánt, az első­ munkás-igazgatót, aki a bor­sodi Jenő-aknából berült a borsod­­kerületi bányaigazgatóság élére. A parasztságért és a tudósokért Beszámolója után nagy lelkesedés­sel csatlakoztak a küldöttek Pollak Ferenc tatabányai vájár, központi üzemi bizottsági tag felszólalásához, aki házain ingyen vasárnapi roham­munkát javasolt. Az első rohammun­kán kitermelt szénből hat traktort és tízezer ekevasat vásároljanak az új­­gazdáknak. Aratás idejére a második rohammunkából tízezer kaszát, jő­ ősszel a harmadik rohammunkának jövedelmét a népi kollégiumok, a tv. Ei kell tiporni a demokrácia ellenségeit A felszólalások után felolvasták a konferencia határozati javaslatát, melyet a küldöttek egyhangúan el­fogadtak. Ebben követelik az össze­­esküvés teljes felderítését, a része­sek és cinkosok legszigorúbb meg­büntetését. örömmel fogadják a há­roméves tervet és elhatározzák, hogy mindent elkövetnek annak megvalósításáért. A termelés foko­zása érdekében a munkafegyelem megerősítését határozzák el és ál­­lást foglaltak az üzemi bizottságok jogkörének kiterjesztése mellett. Egy hároméves bányászati terv ki­­dolgozását követelik és az egységes ipari bányászszakszervezet megvaló­sítását. Az értelmiségiek és fizikai dolgozók viszonyának megjavítására fizikai és szellemi dolgozók munka­közösségét javasolták és követelik, hogy a MASz igazgatóságában kap­janak helyet egyharmad arányban a bányamunkásság képviselői. Végül a term­elés fokozása szempontjából hasznos találmányokat kigondoló munkásokat jutalmazzák meg. N­em címérén, pénzén, hanem Magyarország talpraállításáért A WM dolgozói őrzik július 31-ig a munkaverseny vándordíját , 1562-en kaptak pénzjutalmat Három legnagyobb vasgyárunk, a csepeli WM, a budapesti és a diósgyőri MÁVAG munkásai a tavasszal munketversenyre szövetkeztek. A verseny célja volt az újjáépítés fokozásán túl az anyagfelhasználásnál való takarékosság, a minőség javítása, a selejtszázalék csökkentése. A december 31-én zárult nagysza­bású verseny ünnepélyes eredmény­hirdetését vasárnap délelőtt tartot­ták a Városi Színházban. A hatalmas nézőteret zsúfolásig megtöltötték a dolgozók. Székely Lajos, a MÁVAG egyik t­b. tagja rámutatott, hogy a verseny már sokkal jobb körülmé­nyek között folyt le, mint az előző és így a termelési eredményeket is sikerült továbbfokozni: 15 százalék­ról 99 százalékra. Hangsúlyozta, hogy nem hírnévért, pénzért verse­nyeztek, hanem Magyarország talp­­raállításáért. Az összeesküvőkről szólva rámutatott, hogy közöttük nem volt se munkás, se paraszt, de ott tevékenykedtek a gyárigazgatók: Borbélyok és Rimóczyk. (Vesszenek a nép ellenségei! — zúgják az egybe­gyűltek.) Bán Antal iparügyi mi­niszter képviseletében Szakasits An­tal elvtárs, miniszteri osztályfőnök méltatta a gyár dolgozóinak felbe­csülhetetlen értékű munkáját. A munkaverseny nemcsak a stabilizá­ciót biztosította, hanem a három­éves terv feltételeit is. A verseny­­sikerét nem tudta megakadályozni a politikai és gazdasági vetkőztetők összeesküvése sem. Kérlelhetetlenül meg kell tisztítani minden általuk megszállt pozíciót s helyükre­­pró­bált dolgozókat ültessenek. Vas Zoltán elvtárs kijelentette: Az eddigi áldozatos munka azért is kel­lett, hogy az idők során a dolgozók­nak egyre több jusson a nemzeti jö­vedelemből. A MKP hároméves or­­szágépítő tervét a szakértők elkészí­tették. Biztosítani kell ennek a nagy­szabású tervnek politikai feltételeit is. A gyalázatos összeesküvők­­ismét elemi erővel robboló, a felháborodás: Halál reájuk!...) nem akartait bele­törődni abba, hogy az országban a nép az úr s ezért akarták minden­áron visszafordítani a fejlődés kezé. két■ Hogy az összeesküvők úrrá ne legyenek, együtt harcol a gyár­­­mun­kásság, a parasztság és a haladó értelmiség. Az ünnepi beszédek után változatos műsorral mutatták be az üzemek dolgozói, hogy a művelődés vonalán is jó munkát végeztek. Ezután kihir­dették a verseny­eredményeket. Kide­rült: a termelési eredmények olyan közel állnak egymáshoz, hogy a munkaverseny győzteseként egyik gyárat sem lehetne megjelölni anél­­kül, hogy a másik gyár dolgozóinak önérzetét ne sértenék. Így a múltévi győztes budapesti MÁVAG felajánlotta, hogy a WM meleg­üzemének kimagasló teljesít­ménye elismeréséül a munkaverseny vándordíját a WM dolgozói őrizzék július 31-ig. A három nagyüzem dolgozói közül 1562 személy része­sült pénzjutalomban. Legkiválóbb munkát végzett: a DIMAVAG-ban Gál István hőkezelő, Geller József kovács, Szabó Miklós anyagkezelő; a budapesti MAVAG-ban Balázs La­jos főművezető, Jodál Sándor főtaná­csos és Kiss János lakatos; a WM- ben Horváth­ Lajos lakatos, Szabó Gyula és Tullner Gusztáv lakatos. Végül bejelentették: a munkaver­senyt tovább folytatják, most már valamennyi államosított nehézipari gyár részvételével. Az Árhivatal 40 százalékos papír drágítást akar Ki akadályozza a vizsgálóbizottság kiküldését ? A papírgyárak képviselői hónapok óta ostromolják az állami hivatalo­kat áremelésért , az Árhivatal most 40 százalékos emelést akar számukra engedélyezni. A helyzet az, hogy a világpiacon valóban megdrágult valamivel a cel­lulózé, a papírgyártás nyersanyaga. A szakértőknek és a munkáspártok­­­nak az volt az álláspontja, hogy vizsgálóbizottság állapítsa meg, mi­­lyen megtakarítást lehet elérni a termelés észszerűsítésével, takarékos­kodással, helyes anyagfelhasználással és ennek alapján döntsön a szüksé­ges, minden­esetre igen csekélymérvű­ áremelés ügyében. A Gazdasági Főtanács február 4-iki ülésének napirendjére ilyen értelmű javaslatot tűztek. Ekkor azonban jelentkezett Varga István államtitkár, az Árhivatal elnöke és azt állította, hogy a papírkérdést a vezetése alatt álló hivatal már ki­vizsgálta, tehát újabb intézkedés felesleges. Néhány nappal később vizsgálat nélkül az egész vonalon 30 százalékos áremelést engedélye­zett a papírgyáraknak. Ha intézke­dését végrehajtják, fel kell emelni az újságok árát, de drágábbak lesz­nek a könyvek és iskolai füzetek is. Indítsák meg a papírárak emelése ügyében a már javaslatba helyezett vizsgálatot. M­u­n­k­u u­t­á­n utazni fogalom Mert gyors, pontos, üzembiztos A kocsik télen fűtöttek az ország egész­­et*vi­telére vál­lalunk személycsivart MAKK irodák Budapest, Vili., Víg­nica 3 telefon­­ 335-09* Miskolc, Széchenyi-utca 19 Telefon : 13-90 Jogerősen ötévi börtönre ítélték a gyilkos szöktető Vidovicsot Vértessy Károly szöktetési ügyé­­ben nyolc vádlott és két tanú mellett hat ügyvéd jelent meg a hétfői tár­gyaláson. A vádirat szerint a Kisgazda­­párt Semmelweiss­ utcai helyiségének gondnoka Tordai-Nagy Lajos isme­retlen kijáraton megszöktette az ak­kor már megfigyelés alatt álló Vér­tessy­t. A gyilkos Kovácsnál aludt. Kovács Csontossal elhozatta Hámori­nétól ruhaneműit Másnap Vidovi­s autóval érte jött és Siófokra vitte. Vértessy Szentgotthárdra ment Há­moriné rokonaihoz, onnan Lukányi átcsempészte a határon. Kovács Sándor, majd Csontos Jó­zsef „nem tudtak semmiről“. ..nem tudták, hogy Vértessy ellen eljárás folyik, azt sem, hogy gyilkolt“ ... Tu­tsek tanácselnök és a népbirák keresztkérdéseinek súlya alatt meg­törnek és beismerik, hogy elősegí­tették a gyilkos szökését. Hámoriné pökhendin válaszol az elnök kérdéseire. Mellébeszél, ellent­mondásba keveredik a többi vádlot­tal. A tanácselnök elébe tárja Vér­tessy levelét, amely megdönti az asszony védekezését. Lukányi beismerő vallomása után Vidovics következik. El­ítéli vitorlázni — Hibásnak érzem magam •— jelenti ki. — November 28-án a parlamentben ígértem meg Vértessy­­nek, hogy autón Siófokra viszem. Ő ekkor közölte velem, lehetséges, hogy „el kell vitorláznia Tutsek tanácselnök rámutat Vido­­vics ellentmondásaira, keresztkérdé­seket ad fel, a népbírák egyik kér­dést a másik után szegezik a gyil­kosszöktet­ő mellének, aki beismeri: tudta­, hogy Vértessyt figyelik, tudta, hogy a párt felfüggesztette, tudta, hogy a gyilkos a pártból, is szökés­­szerűen távozott, hogy kiadatási el­járás folyik ellene. A Kisgazdapárt gondnoka eleinte tagadni próbál, össze-vissza beszél, csigalépcsőről, kilincsről és labirin­tusról, de az elnök és a bírák rá­bizonyítják bűnösségét. Ezután a tanuk kihallgatására ke­rül a sor. „Vidovicsot terheli a legnagyobb bűn...“ Az első: Vasvári megcáfolja a Kis­gazdapárt gondnokának tanúvallo­mását. Krevsne­r József, Vidovits sofőrje vallomása szerint Vidovics védekezése, mely szerint Vértessy tovább akart az autóval menni és ő kényszerítette kiszállásra, nem felel meg a valóságnak. A bizonyítási eljárás befejezése után Gyarmyati népügyész vádbe­­szédében megállapítja, hogy 101­5 ok­tóber 11-én érkezett az első feljelen­tés Vértessy ellen. Vértessy 1918— 19-ben baloldali elemeket kihallgatás nélkül elhurcolt, felakasztatott vagy agyonvert. — A Vértessy elleni bűnvádi el­járás már a feljelentés napján meg­kezdődött — mondja­­ az ügyész a továbbiakban. — Tehát valamennyi vádlottra áll a népbírósági törvény idevonatkozó rendelete, amely szerint aki valamely bűntett tettesének se­­gítséget nyúj, hogy elmeneküljön a­ hatóság elöl, az bűnpártolást követ el — tehát bűnös. — Vidovics Ferencet, aki mint a nemzetgyűlés képviselője, részese volt a népbírósági törvény megal­kotásának, mégis meghiúsította Vér­­tessy bűnvádi eljárását. Lépésről lépésre ő segítette elő Vértessy szö­kését. Vidovicsot terheli a legnagyobb bűn. Az ügyész Vidovics, Tordai-Nagy Lajos és Hámoriné vádlottakal szem­ben a 18-ik szakaszban meghatáro­zott legmagasabb büntetést (5 év) kéri. Az ítélet jogerős! A védők először is Vértessyt ipar­kodnak tisztára mosdatni. „Jogi­lag méltóztassék az ügyet mér­­legelni“ alapon hangoztatják, hogy a gyilkos­­ nem követett el bűnt. Csontos védője védencét ütödött­­nek nyilvánítja. Hámoriné védője arra hivatkozik, hogy Vértessy hét sajtópert indított, Lukányi védője nem átalja kijelenteni, hogy Lukányi helyében 130 forintért ő is átsegí­tette volna a határon Vértessyt, Vi­­dovics védője az elnök többszöri fi­gyelmeztetése ellenére, állandóan el­tér a tárgytól, majd felolvassa a „külügyminisztérium sajtófőnökének“ Vidovicsot dicsérő nyilatkozatát és — természetesen — ő is felmentő ítéletet kér. Délután 5 órakor kerül sor az íté­let kihirdetésére. A népbíróság Ko­vácsot 3 évi, Csontost 1 évi, Hámori­nét 3 évi, Vidovicsot 5 évi, Tördel­l Nagy Lajost 5 évi szabadságvesztésre ítéli. Hámorinét, Vidovicsot, Nagy Lajost, Kovácsot vagyonelkobzással sújtja és valamennyiök politikai jogainak 10 évi felfüggesztését ren­deli el. Az öreg Káply házaspárt, akiket Hámoriné kevert a dologba, felmenti. Lukányi ügyét az állam, ügyészséghez teszi át­ Az ügyész Káplyék e esetében sú­­lyosbításért való fellebbezést jelent be, a többi ítéletben megnyugszik.­­ A védőknek­­ nincs joguk felleb­bezni. Az ítéletek jogerősek. (Frácz) . Jugosz­láv-magyar vegyesbizottsági tárgyalások A jugoszláv-magyar vegyesbizott­­sági tárgyalások kedvező ütemben haladnak. Előreláthatólag a hét vé­gével befejeződnek és a jövő héten már megindul az árucsereforgalm­ megállapodás nyomán a két ország között az árucsere. 5

Next