Szabad Nép, 1947. március (5. évfolyam, 50-73. szám)

1947-03-01 / 50. szám

SZOMBAT, 1947 MÁRCIUS 1 SZABAD NÉP Jugos­lávia gazdasági és társadalmi rendszere Betlen Oszkár előadása az MKP Politikai Akadémiáján Az MKP Politikai Akadémiájának­­keretében péntek este Betlen Oszkár tartott előadást Jugoszlávia gazda­sági és társadalmi rendszeréről. Előadásában a többi között ezeket mondta: ■— A nemrég kiadott államosítási törvénnyel, J­ugoszávia egész nagy­­ipara és minden pénzintézete állami kézbe jutott. Mi tette szükségessé ezt a törvényt? — Szükségessé tette ezt elsősorban az, hogy a tőkésosztály Jugoszláviá­ban úgyszólvá­­ teljes egészében elő­készítette és szolgálta a fasiszta megszállást, így ellensége volt az ország függetlenségének. • A jugo­szláv nép­ köztársasága nem enged­heti meg, hogy ez a hazaárulásban leérettségizett osztály ismét szerep­hez, gazdasági hatalomhoz jusson.­­­ Szükségessé tette az államosítási törvényt az is, hogy Jugoszláviában az ipar­­nak és a pénzintézeteknek jelentős része külföldi tőkések kezében volt. Jugoszlávia szabadságszervezetével összeférhetetlen, hogy népe ismét idegen tőkések bérmunkásaként dol­gozzék.­­ Szükségessé tette végül az álla­mosítást az, hogy Jugoszlávia most indítja el ötéves gazdasági tervét és ennek a háborúban mérhetetlenül so­­kat szenvedett országnak újjáépíté­sét és tervszerű gazdálkodását rend­kívül megnehezítette volna, ha ipa­­rának fontos része magánkézben maradt volna; magánérdekeiket, je­lentős részben külföldi érdekeket szolgált volna. — Mit jelent a nagyipar államosí­tása Jugoszláviában? Azt jelenti-e, hogy csak a gyárak tulajdonában következett be változás? Azt jelen­­ti-e, hogy Jugoszláviában a magán­kapitalizmust felváltotta az állam, kapitalizmus? Nam. Jugoszláviában nemcsak a tőkést távolítják el a gyárból, hanem a tőkés , szervezési szellemet is. A termelés célja már nem az, egyes üzemek­­„mind­en áron Valló­, rentabilitása, ■ hanem az ország és a nép szolgálata üzemi rentabili­tás helyett országos rentabilitás a cél. Ez lehetővé­ teszi az igazságosabb munka bérrendezést és az árak igazságosabb alakulását. Nem fordulhat­ elő, hogy nehezebb és fontosabb munkát végző dolgozók alacsonyabb bért kapnak csak azért, mert üzemük nem oly rentábilis, mint valamelyik kevésbé fontos köz­­szükségleti cikket gyártó üzem. És az sem fordulhat elő, hogy fontos közszükségleti cikkek ára elérhetet­lenül magasan alakul csak azért, mert gyártási kalkulációja nem ked­vező. .•. Az árak és bérek alakulását nem ilyen lokális üzemi érdekek be­folyásolják, hanem egyedül az ország és a nép érdekei. Mert Jugoszláviá­ban az államosításnak nem államka­pitalista jellege, hanem népközösségi jellege van. Ebben különbözik a ju­goszláv és számos más ország­ álla­­mosdásától. A régi Jugoszláviában —­ folytatta Betlen elvtárs — az uralkodó szerb burzsoázia saját népének és a nem szerb nemzetiségeiknek ki­metét­len el­nyomásával akarta fenntartani ural­­mát. A megoldatlan nemzetiségi kérdés az a régi Jugoszlávia roskatag tük­etén az egyik legnagyobb rés. A:­ Jugoszlávia nemzetiségeinek test ínsége és egysége alapján épül fel úmunkra, magyarok számára ez­en csak azért bír különleges jelentős­éggel, mert jugoszláviai magyar testvéreink egyenrangú polgárai let­tek az országnak, részt vesznek a helyi,, járási, és országos kormány­­zásban- Jelentős ez számunkra azért is, mert a Szovjetunió után most egy újabb állam bizonyította be, hogy a nemzetiségi kérdést a szabadság­­ellenes erők szétverésével meg lehet oldani. Jugoszlávia nemzetiségi politikája a legsúlyosabb érv Csehszlovákia mai nemzetségi politikájával szem­ben, amely azt hirdeti, hogy az emberi haladás mai fokán a nem­­zetiségi államok idejüket múlták és a nemzeti államok váltak időszerűvé. Betlen elvtárs a továbbiakban a magyar és a jugoszláv nép kapcso­latairól beszélt.­­ — A magyar nép legmélyebb rokoni szemmel kíséri déli szomszédjának munkáját — mon­dotta. — A jugoszláv nép, amikor a maga békéjéért küzd, egyúttal Ma­gyarország békéjéért is harcol. A múltban minden háború, amely be­­tört az egyik országba, átcsapott a Dráva partján és elöntötte a szom­­széd országot is. Ezért Jugoszlávia békéjének az ügye a mi békénk ügye is. Jugoszlávia népének szabadság­­küzdelme a magyar nép szabadságának ügye is. A népfelszabadító háború­­ban Jugoszlávia azok ellen a német, olasz és magyar fasiszta megszálló hadak ellen harcolt, amelyek a ma­gyar népet is rabságban tartották, és Jugoszlávia felszabadulását és függetlenségét azzal biztosította, hogy megszüntette az országban az idegen tőke hatalmát, amely a múlt­­ban elnyomást és háborút hozott ma­gával. Ezzel a jugoszláv nép azt az imperialista befolyást gyengítette meg a Duna völgyében, amely Ma­gyarországra annyi szerencsétlensé­get hozott és amely annyira része, ■tyezteti a magyar szabadságot és függetlenséget. Betlen elvtárs nagy tetszéssel fo­­­­gadott előadásához Bogdánfi Sándor és Gerle Imre a Magyar Jugoszláv Társaság vezetőségi tagjai szóltak hozzá. Előbbi a jugoszláv munkás, mozgalom történetét, Bogdánit pedig Jugoszlávia karintiai igényeinek jo­gosultságát ismertette érdekes hoz­zászólásában. ­ dolgozók gazdasági érdekei­ akartak szolgálni vállvetve a kiskereskedelemmel — mondotta Székely Pál elvtárs az AFOSZ vezérigazgatója Pénteken délután­­az AFOSz sajtó­fogadást tartott. Székely Pál elvtárs, vezérigazgató ismertette a szövet­kezet működését. 1939-ben, mikor Rajniss­éknak sikerült az AFOSz-ot feloszlatni, 100 áruda működött 1100 ■alkalmazottal, ma 198 áruda 1324 alkalmazottal. Az infláció fokozottan sújtotta a szövetkezetét, mert har­cot kellett vívnia a feketepiaccal, a köz érdekében árnivelláló szerepet kellett betöltenie.­­ A dolgozók gazdasági érdekeit akarjuk szolgálni — mondotta Szé­kely elvtárs — a munkásokat, tiszt­­viselőket tisztességes áron jó áruval akarjuk ellátni. Nem a kiskereske­dők ellen, hanem velük vállvetve dolgozunk. Mikor most hatalmas mennyiségű rizs, citrom, narancs, kakaó, száraztészta behozatalát bo­nyolítjuk le, már előre biztosítottuk, hogy ezekből az árukból a kiskeres­kedők beszerzési szövetkezetei is ré­szesüljenek. ffVissza a földbirtokot ! Internál! nyilasok, síkerek, svábok és csavargók örömmámorban fogadták az összeesküvés hírét. A hatalmas épületek földszintjén kádár, kovács, bognár, asztalos, la­katos, rádiós, iparművész, festőmű­helyek. Három hónapja létesültek, most vadonatúj gépek zúgása hallat­szik ki mindegyikből. Odabent a jól­­fűtött tiszt­­münk­­r­éban fo­g­y a munka. 245-en dolgoznak, gyors egymásutánban kerül ki kezük alól egy-egy hangulatlámpa, ernyő, moz­­gójáték, sakkészlet és talán még el is hisszük, a nyilas párttagsága miatt internált Erdélyi József laka­tosnak a frázis-szerű szavakat: ,,Szér­gyeld m a múltam ... min­d­et jóvá akarok tenni... félrevezettek .. A többi 2600? ,Nem dolgozunk a rendőrségnek, dolgozzanak a prolik. Mi pihenünk, nemsokára eljön a mi időnk, amikor mi is dolgozni fogunk, mondták, amikor kipattant az összeesküvés és ők a becsempészet újságokból értesültek a koalíció vál­ságáról. Dr. Rettegi, dr. Becke­r nyilas orvosok voltak a hangadók és irányításukat követték az internált „nagyfejű“­ nyilasok és a gazdasági bűnözök. A „nemzetesasszony” Az összeesküvés kipattanása, a politikai válság jó „vizsga” volt a táborban: : megváltoztak-e internál­t­­jaink? Ha a műhelyekkel somszé­­dos börtönrészen végigmegyünk, egy szóval válaszolhatunk: Nem! A cel­lák zsúfoltak lettek az utóbbi na­pokban, vérszemet kapott, újra vad nyilassá vált internáltaktól. Az első pera Szálasi Ferencnéé. Priccséről egy könyvet emelek­ fel: 1944 feb­­ruár 7-én dedikálta „Szeretést 'Nem-­ setesasszonyomnak a jobb jövőre dr. Becker Béla”. Szálasiné­­—­ mint mondják — csak úgy falta a be­csempészett újságokat az elmúlt na­pokban.. Itt van előttem­ egy zöld­­pullóveres, zöldharisnyás nyilas baba — amelyet ő kötött — ebben akarta kicsempészni uszító leveleit a Ber­csényi­ utca 7-be, Lutzékhoz. Csak­ néhány szó a levélből: „Ti is tudja, tok, megértük az utolsó felvonást... nemsokára meglesi a mi igazi fel­­szabadulásunk...” végig a termeket néhány nappal eze­­lőtt Róka József, a tábor­­írnoka, aki szintén m­egkótyagosodott az elmúlt hetek eseményeitől. Most ő is az egyik cella lakója — vége irodai kar­rierjének. A fogházirod­ában most veszik fel a jegyzőkönyvet azo­król, akik ugyan­akkor munkára vonulás közben meg­támadták a kísérő rendőrt. Ez is — mint, kiderült —■ „központi utasí­­sításra” történt. Seress Attila, Török Károly volt SS-legények, Dér Jenő, Bíró Márton Százezreket sikkasztó textilgyűjtők, Ruppert Tibor és Far­kas Lajos csavargók voltak a me­rénylői Németh VI. Imre rendőrnek. A politikai és gazdasági reakció kö­zött itt is teljes volt az összhang — csak a rendőr segítségére érkező két szolgálaton kívüli rendőr tudta meg­fékezni a ,Jöe a demokráciával!”, „Vesszen a rendőrség!” jelszavakat ordítozó internáltakat. Mind a hatan bevallják, hogy azt hitték: „Elérke­zett az idejük” — ők is cellákba kerülnek. Idekerül az egyik leghan­­gosabb: dr. Gönczi Jenő MONE-tag, volt nyilas göröskereszt-vezető is, ak­i hónapokon át leveleket­­ Csempészett ki a táborból és ezekben öt­-tízezer forintért barátait ajánlja védőügy­védként internált­ társainak. — Húsz százalékot Gönczinek tettek félre a barátok „jobb időkre”. Kiderült, hogy a levelek szétosztó helye az internált volksbundtet a vezér, Schellenberger feleségének Murányi­ utcai f­iszerüz­­lete volt — idecsempészték ki a leve­­leket, amelyek most megkerültek. Egy Se­erzinger nevű volksbü­ndiszt.fi Szervező így ír: „Lesz még összeeskü­vés, amelyet nem lepleznek le. . győzünk! Visszajönnek kintről a test­vérek!” Lázadás A heteken át tartó uszítás végül tettekben folytatódott! „Elérkezett az idő a kitörésre, kiderült az összees­­küvők igazsága, indulás!“ — ezt a jelszót adta ki Vastagh Imre, a pa­namista disznókiereskedő. Gébért Imre volksbundista szervező hozzá, fűzte: ,Elérkezett az idő, hogy fel­­kössük a­ demokratákat'“ Szavai után az internáltak egy része össze,­csomagolta holmiját és várta az uszítók további parancsait. Hozzájuk csatlakozott Székely Sándor, az ügetőverseny csalója, aki még né­hány nappal ezelőtt párnájából a tokat ette —■ így bizonygatta, hogy örült, azután Márffy József, az er. Zsébetvárosi bombamerénylő, de­ teokráciában csempész, ak­i ugyan, csak a bolondok szektájába tarto­­zott, Zimmer Ferenc, a hírhedt sváb nyilas halkereskedő, aki szívbajt stti­­mulált heteiken át, de titokban foga­dásból tíz krém­est megevett­e a még vagy harmincan. Elindultak a kijárat felé, demokráciaéll­enes jel­­szavakat kiabáltak és a rendőrök felszólítására sem álltak meg. Rend­­őri erősítés jött és ez meggyőzte a láz­adókat, how még nem jött el a nyilasok, volksbundisták és arberek ideje. A magas falak mögött csak azo­kat a híreket hallják meg, amelyek a demokrácia válságáról szólnak — de ezeket örömmel. Megváltoztak ? Aligha! György István DE LETÖRT A SZARVUK 2850.en élnek itt a magas kőfalak mögött: nyilasok, volksbundisták, köztársaságellenes uszítók, feketézők, csempészek. Van azonban 2850.ük­nek itt a Böszörményi­ úti központi internálótáborban egyetlen közös tulajdonságuk: halálos ellenségei voltak a demokráciának. Csak voltak? Vé­gis most is azok? — A célunk — mondja a táborparancsnok rendőrőrnagy — vissza, vezetni őket a társadalomba­­— de... És ez a „­le” szócska sokat je­lentően hangzik. Dolgozzanak a prolik! „Kitört a háború* A válság napjaiban egyébként dr. Becker, báró Jeszenszky Józsefnél dr. Héjj János, dr. Dvozák Lajos hadbíróezred­es, Manner Ödön gyógy­szerész, Szálas­ kebelbarátja, hangos szimpátiatüntetést rendeztek Szálas síne mellett. Hatalmas csomagot küldtek neki és csak úg­y visszhang­zott a folyosó Szálasi dicséretétől. — Vissza a földbirtokokat! — üvöltötte a néhány manual azelőtt ide­került dr. Matyasovszky Sándor ke­rületi tisztiorvos, „meghalt az új rend!" — Kitört a háború az angolok és az oroszok között, most hallottam a rádióban! — ezzel a hírrel rohanta Pamvextiltívek Rt. (Fehérvári­ út 62.) „SZERESSÜK NEVELŐINKET“ » NEVELŐK MEGBECSÜLÉSÉRE TANÍT A GYERMEKBARÁTOK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK ÚTTÖRŐ-MOZGALMA .Szeressük nevelőinket’5­­3*' mozgalom ürmesvélyes megnyitása 1947. máricus 2-án, vasárnap délelőtt 11 órakor a MAGYAR SZÍNHÁZBAN 200 tagú úttörő énekkar. Népi játékok és jelenetek. Vidám tornabemutató, a liliom Étteremben március 1-tőlLÁSZLÓ IMRE énekel Jó konyha! Hlasxnjr Sára harmonikaművész és Lovínszky László hegedűművész kíséretével. .... 'ti A nv*í­­rtlvAml /»£ K.váló italok! Asztalrendelés: 139—078. Bán'Ziasspuszta'i birtokára kertészt keres Melegágy-felts fertő­stésr­ől rendelkezzik előnyben- Gyárak, a. bizottságok figyelmébe 1 5 0­0­0 kö­t­e­t­e­s magyar Szépirodalmi könyv'.Az olcsón eladó. Érdeklődés: „Előnyös alkalom’’ jeligéje a­kkd'toa 5 Hatalmas demokratikus előretörés a budapesti ipartestületi választásokon A fővárosi ipartestületi választások hatalmas demokratikus előretörés je­gyében­ folynak. A cipészipartestület vezetőségének választásán közel 1000 főnyi tömeg j­elent meg, holott már 350 tag meg­jelenése határozatképessé tette volna a közgyűlést­ Egyhangúlag, lelkes ünneplés kíséretében választották meg ismét a Németh János elnök­sége mellett működött régi vezető­séget. A cipészek bizalmu­kat to­vábbra is azokba helyezik, akik az első lehetetlen árrendelet visszavoná­sával, a nyersanyagellátás 20 száza­lékos emelésének és a típuscipőmeg­­rendelések megháromszorozásának kivereked­ésével bebizonyították hogy harcoltak a kisiparosság érdekeiért. A kommunista, vagy a közös mun­káspárti lista győzött a­ következő választásokon: kőművesmesterek, tö­­röndösök, szűcsök (egyhangú), üve­gesek (egyhangú), fehérneműkészí­­tők (egyhangú), fényképészek, fe­hérneműtisztítók, fogtechnikusok, író­­gépműsz­erészeik, cipészek és női sza­bók. A két utóbbi ipartestület egyike 5000, másika 5200 tagot számlál, így az IPOK-ba nem 1, hanem 9, illetve 10 képviselőt küld. Mindkettőnél a választás egyhangú volt. A kisgazdapárti, illetve párton­­kívüli lista eddig mindössze nyolc helyen, köztük a fodrászipartestület­­ben diadalmaskodott. Erről az utób­biról írva, a „Magyar Nemzet” hozzáfűzte: „Budapesten nagy ér­deklődéssel néznek a cipészek, férfi­szabók és nőiszabók ipartestületi választása elé, amelyeknek kimene­tele a fentiek ismeretében nem lehet kétséges.“ Nos,­­ a nőiszabók és cipészei­ egyhangúlag a demokra­tikus Vitára szavaztak és előrelát­­ható, hogy a férfiszabók sem fogják a Krámmer•—Prónay-féle Baross­­listát megszavazni, hanem a mun­káspártok közös listáját juttatják a győzelemhez. légy kiadás külföldre Angliába, Ausztriába, Belgiumba, Bulgáriába, Csehsz­lovákiába, Franciaországba, Hollandiába, Jugoszláviába, Lengyelországba, és Luxembourgba forintért válthatja meg vasútjegyét az IBUSz budapesti menet jegyirodáiban. V., Vigadó­ utca 1—3. (Főiroda.) Tel.: 189-300, 385-574, 180-079. V., Vörösmarty-tér 7—8. (Autobus-Tours.) Tel.: 380-507. VI., Oktogon-tér 3. Tel.: 420-583, 421-714. VII., Rákóczi-út 70—76. (Magyar Divatcsarnok.) Tel.: 225-254. I., Krisztina-körút 141. (Nemzeti Hitelintézet.) Tel.: 160-430. IX., Bartók Béla­ út 11 (Pesti Magyar Kereskedelmi Bank.) V., Szent István­ körút 21. (Gárdonyi áruház.) Tel.: 120-425. Tel.: 258-192 és vidéki fiókirodáiban. Jegyét kívánságra, csekély térítés ellenében, házhoz szállítjuk.

Next