Szabad Nép, 1947. március (5. évfolyam, 50-73. szám)

1947-03-30 / 73. szám

§ A SZIKRA húsvéti könyvei: HEWLETT JOHNSON: S­Z­O­VJ­E­T­­HATALOM Angol főpap tárgyilagos írása arról, hogyan él a világ szocialista egyhatoda­ira fűzve .... 24.— forint Kötve........................34.— forint VAJSARIVAP, IMI MÁRCIUS 19 SZABAD MÍP A „költői“ Molnár Ferenc s a­lképzeletszegény44 realisták A színházi válságnak már szinte külön rovatot nyitottak a lapok, — képesek és képtelenek egyaránt. — Natés ft­­a Színházi intimpista riporter, alá k­l ne fejtette volna korszakalkotó ötletét e tárgyban. Hozzászóltak persze a hozzáértők is, köztük Tamási Áron, a jeles re­gényíró. Véleménye azonban nem , sokban különbözik őzökétől, akik a csengő - bongó értelmetlenség kul­tuszát védelmezik és nem ott kere­­­sik a válság okát, ahol az jelent­kezik, hanem ott, ahol nyoma sin­csen. Tamási az egyik színházi heti­lapban az ellen tiltakozik, hogy «s írók ,az élet otromba és buta való­ságait, állítják elénk és nem a költői igazságot,, amely egyedül tudná az embert alkalm­assá tenni arra, hogy a valóság méltatlan és szégyen­teljes eseményeit elsorvassza és végső fokon megszüntesse.” (!!) Ez már igen­ íme az otromba élettől, a durva valótól független költői igazság. Így fest az, ha valaki rosszul tanulta meg az igazi költők­­től a leckét, mely imigyen szól­ , stán jól tudom, a költő sose lódít, az iga­zat mond, na Csak a valódit.“ Tamási aztán még rá is dupláz, mondván, hogy a „realizmus“ , (így, macskakörmök közt) csak „divatos bűvszó, amelyet nem világnézet, ha­nem a képzelet hiánya szült“. Végül megállapít­ja, hogy az előttünk járó nemzedékben „csak egyetlen író volt, aki tudta és érezte, hogy mi is a Színház. Ez az egy ember Molnár Ferenc volt. Ő is rájött arra, hogy költő kell a színpadra is ..." Komolyan vitába szállni Tamási Áron megállapításaival — úgy hi­szem, — nem érdemes* Ha néki Molnár Ferenc költői csicsergése kedvesebb, ám hallgassa* Mi már csak­ megteszünk az olyan ,„képze­­letszegény és világnézet nélküli” írókkal, mint Gorkij, vagy Móricz Zsigmond, akik üggyel,bajjal csak eligazodnak valahogy az „élet dur­vaságai’’ között is. it Hallgassuk meg inkább, mint vé­lekedik a színházi válságról az egy­szerű néző, az a kopottruhás házas­pár, akiknek beszélgetését a minap hallottam a villamoson. — Nézd csak, mennyien állnak a mozi előtt! — szólal meg a férfi a Király­­utca közelében. — Persze, mert a színházakban annyi pocsék darabot játszanak —­­feleli rá az asszony. — Ez is azért csukott be, — mu­tat a férfi a Wesselényi­ ut­ca fölött lógó „M­a­g­y­ar S­z­ín­h­á­z”-táblá­ra. —■ Bezzeg, a Madách Színház tele van manden este. — Mert azt a darabot az élet­ből vették. Kiván­csi vagyok,milyen lesz ma este, ez a forint. —• Hiába, jó darab, az jó darab, zárja le a színházi válságról foly­tatott vitát az asszony, majd mind­ketten leszállnak a Rákóczi­ út sar­kán és elindulnak a Nemzeti Szín­ház felé. Márkus Lászlónak a Haladás­ban megjelent színházi válság cikkében is van fenntartás. De Márkus is meg­állapítja, hogy a polgári színház ju­tott­ válságba, nem pedig azok a színházak, melyek a realista művé­szet útján járnak. Megállapítja, hogy a­ polgári színház „elenyészett élet­­formát“ fejezett ki, egy olyan stílust, mely „épen úgy tárgytalanná lett, mint mondjuk, a lakásberendezés mű­­vészetének nagypolgári stílusa“. * A hét válságkrónikájának legfu­rább­­eseménye az a küldöttség járás volt, amelynek során a roskadozó Vígszínház küldöttsége azt követelte a polgármestertől, hogy akadályozza meg egyes Színházak olcsó, 1,3 fo­rintos jegyakcióit. A tehetetlenségébe belebukott Vígszínháznak tehát az fáj, hogy a Madách Színház nincs válságban, sőt jó üzletnek bizonyult, annyira jónak, hogy már a szegény dolgozót is olcsó áron hozzájuttat­­hatja magas színvonalú szórakozás­hoz. A Magyar Színház válsága megol­dódott: a Nemzeti Színház és az Opera rövidesen megkezdi vendég­játékait a nagymúltú színházban. Legközelebb a Kaméliás hölgy, utána pedig Hauptmann: Naplemente előtt című darabja kerül színre. Ehhez egy kis átcsoportosításra volt szüké­ség: az előkészületben levő Sark­e­­darabot, a Tisztességtudó utcalány­t nem a Nemzetiben, hanem a Nem­zeti Kamarában mutatják be. Shakes­peare Vízkereszt­jének próbáit vi­szont megkezdték a Nemzeti szín­padán és az előkészületek már meg­­kezdődtek a 60 éves Kassák Lajos első színművének előadására. Ehhez hasonló jókat kíván a többi színháznak is Csepfi Fáiké Balázs Bélát ünnepli vasárnap a magyar író- és művésztársadalom negyvenéves írói jubileuma alkalmából. A Fővárosi Népművelési Központ matinét rendez tiszteletére a Belvárosi Színházban. A keit-­­verseiből Moday Margit és Somló­i István mutat be néhányat. Bulla­ Bírna, Dénes György, Simányi Mária és Késmárki Kálmán Balázs Béla „Boszorkánytánc“ című színmű­vének egyik jelenetét játssza el. Némethy Ella és Kálmán Oszkár részleteket ad elő a ,,Kékszakállú her­ceg vára“ című, Balázs a Bartók-ope­­rából. • A vasesztergályosok, gépmunká­­sok és rokonszakmák húsvét vasár­napján negyed 11 órai kezdettel a Magdolna­ utcai székház színházter­mében a Segítő Alap javára nagy­szabású művészma­tinét rendeznek. Fellépnek: Major Tamás, Bánky Zsuzsa, Gobibi Hilda,­­Gregias Zoltán, Fodor János, Ladiányi Ferenc, Al­­ezeghy Lajos és sok más kiváló művész. * A MAGYAR PARTIZÁNOK BAJTÁRSI SZÖVETSÉGE rendezte Szabadság-kiállítást a nagy sikerre való tekintettel Április 7-ig meghosszabbítják. A kiállítást eddig, több mint 20.000 ember tekintette meg. * A Magyar-Szovjet Művelődési Társaság a Nemzeti Múzeumban rendezett ifjúsági kiállításét, a nagy érdeklődésre v­aló tekin­tettel, április 7-ig meghosszabbították. Nem robban­ az atombomba Hollywoodban Az amerikai közönség feszült izga­lommal várta az első atombombafil­met, amelyet már elkészülése előtt hónapokon­ át reklámozott a Metro- Goldwyn­ gyár. „Az atombombafilm sikere nem volt kirobbanó“ — állapítja meg az amerikai kritika. A New York Times szerint „atom-spellinessi szörnyet“ te­remtettek a hollywoodi rendezők, akik „banális romantikával“ töltötték meg a „Kezdet vagy vég”-et, amely­nek egyik példányát egy kazettába zárva befalazták az utókor számára. A film a huszonötödik század közön­ségéhez intézett bevezető beszéddel kezdődik, majd bemutatja az atom­­kutatók és mérnökök munkáját s végül a hirosimai atombom­bázást. A kritikusok szerint azonban mind­­ezt valószínűtlenül és kezdetlegesen rendezték s ostoba, szentimentális szerelmi történettel öntötték nyakon. * SZÁMOS MŰTÁRGYAT vásárol­­tak már eddig a Második Szabad Nemzeti Kiállítás anyagából. A Ma­­gyar Kommunista Párt és a Szo­ciáldemokrata Párt jelentős összeggel vett részt a művek megvételénél,­ be­szédesen példázva a magyar művé­szek iránti megbecsülésüket. Az állami vásárlásokat bizottság végzi. A fővá­ros is nagyobb összeget szánt az ér­tékes művek megszerzésére. A magyar dolgozók útja Székesfővárosi Zenekar zene­­életünk egyik legfontosabb tényezője és olyan értékes kultúr­­­munkát végez, amely szinte felbe­csülhetetlen. Közvetlenül a felszabadulás után már megkezdte működését. . Első hangversenyét 1945 február 23-án tartotta. A­ zenekar megszervezése és annak nevelése elsősorban So­mogyi László igazgató-karnagy ér­deme. Különösen a vonósok játékát hozta nagyszerű összhangba, és meg­teremtette a zenekarban az egysé­ges játékstílust. A Mozart és Bach műveiből össze­állított zenekari ciklusok nagyban hozzájárultak zenekultúránk tovább­fejlődéséhez, mert hiszen köztudo­mású, hogy a felszabadulás előtti években ezt a két nagy mestert — akiknek művészete az egyetemes ze­nekultúra alfája és ómegája — telje­sen elhanyagolták. Most pedig ez a két zeneszerző Magyarországon a legnépszerűbb s ez kétségkívül a Székesfővárosi Zenekar propagandá­­jának köszönhető. A minden második hét vasárnapján tartott zenekari ma­tinékon a modern magyar és a nyu­­gateurópai zeneirodalom legjobb mű­veit kerülnek előadásra. A Székesfővárosi Zenekar hang­versenyének belyárai az operaházi és színházi jegyek árához viszonyítva aránylag olcsók, különösen ha tekin­tetbe vesszük a Zeneakadémia nagy­termének jó akusztikáját, ahol a leg­olcsóbb helyen is kitűnően hallható az előadás. Ez az érem egyik oldala. Nézzük meg azonban a hiányokat is. E­lsősorban a karmesterek szere­­peltetésév­el kapcsolatban van néhány megjegyzésünk. Érthetetlen például, hogy a kórus és zenekari együttes legkiválóbb magyar szak­értője,­­Bárdos Lajos, ,az egész év­ben csak egyetlen alkalommal jutott szóhoz. Most, húsvétkor, mikor Bachnak két, énekkarra és zenekarra írott műve is előadásra kerül, saj­nálattal látjuk, hogy sem a zenekar vezetőségének, sem a hangverseny­­rendező vállalatoknak még csak­ eszükbe sem jutott Bárdost meg­hívni, holott nézetünk­ szerint ő volna erre a leghivatottabb. Sáridon Fri­gyes, akiről már többször megálla­pítottuk, hogy egyik legképzettebb Bach-dirigensünk és ezen felül Bar­­tók muzsikájának kitűnő értelme­zője, szintén csak egy a Gtab­anmnal dirigált Nagyon helytelenítjük, hogy­­a Székesfővárosi Zenekar igazgató­­sága két ilyen élvonalbeli karmes­­ter képességeit nem használja ki. Nem értjük azt sem, hogy néha megokolni­­an­ul vagy helyt nem álló kifogással fiatal, tehetséges, magyar zeneszerzők műveinek előadását el­­utasítják. Például Mihály András „Requiem"-je, amelyet a szerző el­­halálozást­­ bajtársai emlékére írt és amely kitűnő alkotás, azon a címem, hogy sok próbát igényel, nem kerül műsorra. L­égfőképpen azonban azt prográ­soljuk, hogy a zenekar a mu­n­kásság széles rétegeinél propagálhat­­ná a színvonalas zeneirodalmat, nem jár ki üzemi hangversenyek tartására és neon tart az Operaház mintájára munkáselőadásokat. Pedig égetően fonos volna, hogy a műve­­lődni vágyó munkásság n® csak ne operairodalmat, ,hanem­ a zenélés igazi formáját, a szöveg nélküli zenét is megismerje, mert így lehetne ide szélesíteni a magyar dolgozók útját a magas zenekultúra felé Szervánszky Endre a zmA Néhány megjegyzés a Székesfővárosi Zenekarról A hit FILMJEI Az ezred fia. A háború kegyetlen démona a gyermekek ezreit űzte ott­honából a végtelen orosz föld ege alá. Hányódásuk során legtöbbjüket valamelyik katonai alakulat vette­­pártfogásába. Ezeknek a kis hősök­­nek­­állított, maradandó emlékét Kata­­jev: „Vonja, az ezred fia“, címűn, re­gényében. Ebből a mélyen emberi írásból készült ez a Mafist újdonság. Háborús film, de mennyire elütő mindattól, amit ebben a műfajban eddig felmutat­tak­. Valami olyan megkapó, őszinte emberség, derűs életszemlélet, gyengédség és rajongó gyermekszeretet árad minden kocká­jából, amely többet mond el a szov­jet ember lelkiségéből, mint sokkö­­tetnyi írás. Értékes, szép munka. Nemcsak tartalmában, hanem a Szí­nészi játék, a fényképezés, a rende­zés, a filmszerűség szempontjából is. (Uránia.) (1) Tarzan New­ Yorkban. A­ füze­­tes regényekből táplálkozó, sajnos, n©m is vékony közönség­rétegnek örömére Tarzan ismét Budapestre érkezett, óriás barátjuk ezúttal olyan súlyos ellentétbe kerül a civilizáció­­val és Newyorkba repül. Ott az­után gengszterekkel és bírósággal csatázik, lepke módjára röpköd egyik felhőkarcolóról a másikra, fe­­jest ugrik a Hudsonhídról — egyszó­val akad izgalom bőven. Végül: a csúnya banditák elveszik méltó bün­tetésüket, a jó bíróság is rendet csi­nál, Tarzan,papa és családja ismét boldogan kraulozik afrikai tanyájá­nak halastavában és Csitamajom egy pálmafáról, vígan rikoltozza: itt a vége, fuss el véle... Nem történt nagyobb baj, legfeljebb néhány gya­­nútlanul betévedt néző bosszankodik ennyi tömény amerikai naivság lát­­tán. (Városi Színház.) (!) Hercesd­ szerető. Ha idősebb Dumas saját maga gyártott volna filmet terjengős romantikus törté­­nelmi regényeiből, abból sem kere­­kedhetett volna ostobább és hazu­gabb történet, mint és az állítólag új francia film. Néhány szép kép egy-egy­­ pillanatra feloldja a szen­velgő párbeszédek végtelen sivársá­­gát és egyhangúságát, de a roya­lista ifjú gróf és a hercegi szerető naiv, giccses elmesített regénye mégis elmerül a teljes unalomban. (Átrium. Royal Apollo.) (m) Arab éjszakák. Ha Harun al Ha­sid, a bölcs és igazságos bagdadi ka­lifat a filmkritikus álruhájában meg­nézné, hogy mit csináltak belőle a film hollywoodi nagymesterei. — ugyancsak csodálkozna. Szép, hosszú szakállát leborotválták, ezeregy éj­­szakai kirándulásának mély em­beri, művészi és szociális tartalmát alaposan kilúgozták. A szegények, az elnyomottak kalifájának arca el­mosódik a nagy revü csillogásában. De amennyit­­ veszítünk a meséből, ugyanannyit nyerünk filmszerűség­­ben. Izgalmas, vadnyugati történe­tet látunk, keleti pompával díszítve, ellenállhatatlan s helyenkint igaz, emberi humorral fűszerezve. Nagy­szerűen sikerültek a verekedő tömeg, jelenetek és a díszletek, amelyeknek meseszerű irrealitása finom hátteret ad a cselekménynek. (Corvin, Scala.) Kozsonya Mihály és Bánk a munkás­színpadom Néhány napja délutántól éjszakáig zengő szótól hangos a „Tőrd­­­vés” kultúrterme: zajlik a Munkás Kultúrszövetség nagybudapesti kultúra­versenyének középdöntője. A verseny a nyilvánosság előtt dől el, örven­detesen nagy az érdeklődés: a többszázszemélyes nézőtér nap,nap után zsúfolásig megtelik, munkásközönséggel. Böngészem a műsort. A részt­vevők anyagválasztása igazán di­­cséretreméltó. Moliére, Katona Jó­zsef, Madách, Csehov drámarészle­tekkel, Petőfi, Vörösmarty, Ady, József Attila, Juhás­ Gyula versek­­ke­l lépnek a nyilvánosság elé. Ma különösen értékes estét ■ sikerült el­csípnem. Moliére „Botcsinálta­m Jaktar”-ának gondos, frissen gördülő előadása pereg a színpadon, a Hutter és Lever olajgyára együttesének elő­adásában, nagy vonásaiban, de sok apró részletében is meglepően stílu­sosan. Különösen Sganarelle alakí­tója érzékeli fogékonyan a darab játékosságát s diktál üdítő tempót a többieknek is. A Gschwindt-gyár dolgozói „Bánk Bári"-jelenettel mutatják meg, hogy milyen messzire jutottak már a pol­gári műkedvelés művészi igényte­lenségétől. Mindegyike érzi, hogy sze­repében milliók ki nem mondott ke­servét,­ vágyát fejezi ki, ez fűti, lel­kesíti mondataikat. Csiszolt összjáté­­kuk mellett megkapó hatást kelt szép színpadképmegoldásuk és a jelmezek síluso­ssága. A mérfölden léptekkel való haladást példázza a Gázgyár színjátszóinak da­­rab választása is. Az ismeretlen szer­­zőtől származó ,,Kozsonya Mihály házassága’’ kétszázeszte­ndős komé­dia. Nem könnyű feladat az életre* keltése , mégis milyen pompásan ér­zik ezek az emberek az ízeit, meny­nyire tudják máris, hogy ennek a számukra eddig ismeretlen darabstí­lusnak legfőbb éltetője a felszabaduló könnyedség.­­ Hazafelé menet igy­ekszem kérném­ a látottakat. Tárgyilagosnak kellene lennem, sorra venni a hibákat, mert hiszen bőven találkoztam ezekkel is. De fogvatart­ás összbenyomás él­ménye: az az őszinte érzés és áhitat, amely áthatja ezeknek a munkásem­­­bereknek szerep formálását s amely élővé, emberivé teszi alakításaikat még akkor is, ha talán kissé szögle­tesen, sután vagy érdesen cseng a szavuk s itt,ott esetlen a mozdula­tuk. Ezek az együttesek már világo­san látják feladatukat s­­ azt az utat, amely a dolgozók művelődésének nagyszerű jövőjébe vezet. (L- J.) . mi k " Mit érdem meg kémi, mepkotipati? | Színház | Léfry 16 mindhalálig ^Móricz Zsigmond Nyilas Misijének költői története. Vasárnap d.h u. Nemzeti). Tükör (A magyar kisiposztély nagy problimátt ve­tt fel Déry Tibor drámája. Vasárnap este. Nemzeti). Egerek és embereit (Amerika Szegényei­nek, a nincstelen földmunkásoknak életét mutatja be Steinbeck Madách Színház) Vidám kísértet (Jó mulatság, Művész Színház). Váratlan vendég (Pristley tegalm­os drá­májának utolsó hete a Pesti Színházban).­ ­ Fáim Az ezred fia (Szer­is finom, emberi film­történet Katajev regényéből, Uránia). Arab éjszakák (Szép, színes, romantikus mese, Corvin, Scala)­ ­ KiállíTások~­ A fi Szabad Nemzeti Kiállítás a mai magyar képzőművészet teljes keresztmeté­szetét mutatja be a Fővárosi Képtár ter­meiben (Egyetem­ u. 6. 10—2-ig.). A Szabadság Kiállítás, amelyet a Par­­tizánszövetség rendezett­­ Megyeházán, tanulságosan szemlélteti a magyar fo­aa­­­dal­maik és szabadságharcok történetét. (Városház­a 7. 10—5-ig ) • VILMA KIRÁLYNŐ visszavonta az Orániai ház művészeti és tudo­mányos aranyérmét Mengelbergtől, a híres Konzertgebouw zenekar k­ar­­nagyától, a német megszállás alatti magatartása miatt. ­­­ Rendkívüli matinék a FÓRUMBAN! FRANK CAPRA döbbenetes erejű dokumentumfilmjei lerántják a lep­let a második világ­háború kulissza­­titkairól. Vasárnaptól minden délelőtt 1013-ig folytatólagos előadások. Zene Az Álarcosbál, Verdi áradó dallambőségű operája kerül színre vasárnap délelőtt az Operaházban, este Rossini frissen pezsgő , víg dalműve, a Sevillai borbély szerepel­t a műsoron. * Az Úrhatnám szolgáló Pergob­el­es VÍZ-operája és írét Mozart-apróság csendül fel este a Vígoperában a TAVASZ , első lehelet«, egy bimbónő «aercu­m ób ! két fiatal szív ' alá­ hozásának tör­énét« a SZEREIEM'EM című film. BHI' beuoaló muzsika: Duntijevszki zenéje, aranyszéba hajú fiatal színésznő és egy ifib­olygós arcú kétéves csöppség a szereplői ennek a filmnek, amelyet húsvétra az Uránia filmszínház tűz­műsorára. (x)

Next