Szabad Nép, 1947. április (5. évfolyam, 74-97. szám)

1947-04-09 / 79. szám

Az új „szegedi gondolat" ébredése ötszáz volt SS halon,a és Hunyadi páncélos van a szegedi egyetem f hallgatói között — közölte a sajtóval Ortutay kultuszminiszter. Megjegyzés Megkülünböztetés A Newo-York állami törvényhozásban javaslatot terjesztettek elő, hogy meg kell vonni az állami segélyezést azoktól az iskoláktól, amelyekben fajuk vagy vallásuk miatt megkülönböztetik a tanulókat. Mac. Jntyre érsek a newyorki római katolikus érsekség nevében tiltakozott a törvényjavaslatellen. Vájjon minő demokráciát képvisel az érsek úr,umikor kifogásolja, hogy Amerikában is vannak törekvések a faji és vallási egyenlőség megvalósítása felé? Polgári demokráciát, nyugati demokráciát ? Vagy lehet, hogy nem és a demokráciát? Ez a megkülönböztetés is érdekes volna... Statisztika A Magyar Statisztikai Szemle totást megjelent száma a posta 1916.évi fejlődéséről közöl adatokat. Kiderül, hogy micsoda hallatlan és Ixi. mulatós eredményeket ért el a magyar államnak ez az egyik legkiválóbb üzeme. 1916 végén a vidéki távbeszélőközpontok befogadóképessége 16 százalékkal haladta meg a háború előttit, a budapestié már elérte a 86 százalékot, 70 százalékkal több táviratot adtak fel, mint 1937-ben, már csak 27 százalékkal van kevesebb rédióelőfizető, mint békében, sőt a fővárosban már 132.000 rádióelőfizetőt számláltak, mindössze kétezerrel kevesebbet mint kilenc évvel ezelőtt. Ma van, aki nem bízik a magyar do. ■makráéiában olvastassunk véle statisztikát. A számoknak talán hinni fog. (n) LANGES LETT A BESTIA BOG Hullák százait nyitottam fel egy lángeszű, egyben csendesen őrjöngő orvos parancsára. (Dr. Nyiszli Miklós naplója Mengeléről, Világ, ápr. 6.) FAROK, VASKARIKA: REAKCIÓS HALADÓ ÉRTELMISÉG A haladó értelmiséget iskolai végzettsége determinálja. Ez lehet haladó, konzervatív és lehet reakciós is. (Balogh államtitkár nyilatkozata, Hírlap, ápr. 6.) MILYEN AJKA LEHET EGY FATÖRZSNEK ? ... egész testében remegve, mint egy megingó fatörzs, szótlanul, fakó ajakkal áll. (A Reggel, ápr. 8.) HÁTHA NNTPOTT SZÁJJAL ALSZIK? ,,A tűzszerész csak késő este jön haza s fáradtan alig várja, hogy az álom csendje lezárja a száját és szemét.“ (Magyar Nemzet április 4.) HOVA LETT A MASIK FELE? A mű teljes, hiánytalan krónikája a brit félsziget élettörténetének. (Magyar Nemzet, ápr 6.) KI AKARJA BÉRBEVENNI A HÁZIURAKAT? :A szabotáló háziurak bérbevételeinek letiltása. (Szabad Nép, ápr. 4.) Bwwweuu».-»———pp mniiii) mj—wiu SZABAD NÉP SZERDA, 1947 AFRTLIS 9 Három nővér Csehov-felújítás a Vigszinházban Csehov a miniatűrművészet mestere. Egy-egy rövid elbeszélése drámai feszültséggel jeleníti meg a múlt századvég orosz középosztályának unalomban, tehetetlenségben és reménytelenségben fuldokló világát. Fanyar iróniával és csöndes részvéttel nézi alakjait: látja, hogy poklukat maguk teremtették, s tudja, hogy el kell puszulniok. Nagy drámaíró Csehov? Nem az s mégis az Hőseik— a néhai dandártábornok három ábrándos leánya — nem sokatcselekednek. Vágyuk, akaratuk nem ütközik meg szilaj és feszült drámai csatában a társadalommal. Csak vágyódni, merengeni tudnak egy jobb és tartalmasabb élet után. De szomorúságuk oly félelmetes, epeelésük oly végtelen, reménykedésük oly reménytelen, hogy passzív vergődésük a drámai küzdelem fokát éri el. Ami a darabban történik, az tulajdonképpen rém is fontos. Az a fontos, ami nem történik benne. Az, hogy a verejtékezve vágyódó Irina sohasem jut el álmai Moszkvájába, hogy Olga nem tud kiszabadulni az iskolából, ahol tanít s a munkában nem talál örömet, az, hogy a dandár elvonul s Masa nem mehet élete egyetlen szerelme, az ütegparancsnok után. És a többi nem. A sok „minden mindegy“, sóhaj, könny, ábrándozás. A kisvárosi ház kertje, bon holt árnyként suhannak élő emberek — egy egész életen át Sóhajjal, bánattal, érzelmes szavakkal könnyet kicsalni az emberek szeméből — nem túl nehéz. De tétlen lények érzelmeivel betölteni a színpadot, halk vágyakkal feszíteni a bemutatott társadalom kereteit, sóhajjal érzékeltetni azt a szélvihart, mely nem is sokkal később elsöpri ezt azegész fülledt, zárt világot — ez már nagy művészet. Ez Csehov művészete, amelynek félelmetes, jóslatszerű társadalmi tartalmát még a múltbeli színielőadások sem tudták ártalmatlanul f értelmessé hazudni. Azóta az idő — mint a bort — Csehov színműveit még tüzesebbé érlelte. Atársadalmi feszültség ereje azóta nemcsak Oroszországban, hanem nálunk is szétvetette azt az aranyozott rámát, amely a torzképet keretezte. A három nővér családi tablója ma már egy osztály hanyatlásának történelmi illusztrációja, de a Vígszínházban most is olyan békés bugással röpködnek az érzelmes sóhajok, mintha azt sem tudnák, miről szól a darab. Marton Endre, a rendező a közönséges Natalja Ivanovna s a három ábrándos lány közötti nézeteltérésben véli megtalálni a drámai összeütközést, holott az ütközőfelület a házon kívül eső világ, amitől félnek s amire mégis vágynak. Ez a félreértés nemcsak a darab mondanivalóját, profetikus és költői világszemléletét szürkíti el, hanem az igazi drámai elemet is kivonja belőle. Átrendező főszereplő ebben a darabban, nehéz tehát érdemben bírálni az egyes színészi teljesítményeket. Kétségtelen azonban, hogy az érzelmes társalgássá szűkített keretek, között Mezey Mária ábrázolása finom, érzelmed őszinték. Dayka Margit, aki talán a legnagyobb magyar színésznő, egy jelenetében megrendöít. A többiben azonban mintha kínlódva keresné azt a pontot, ahol a lábát megvetheti. Gondbaszögi Frida Olgája egyszerű, rokonszenves, de nem túl jelentős. Ruttkai Éva Nataljára sikerült alakítás, de ő sem csekovi figura. Tímár József pedig, mintha egyenesen Alexandriaiból érkezett volna az orosz kisvárosba. Ütegparancsnokiként álcázott Antoniusként hódítja el a szegény, buta Kalugintól a szegény, romantikus, szenvedő Masát. A részletmunkában már sokkal biztosabb a rendező. Ezt igazolja számos kisebb szereplő, akik csehovi levegőt, kisvárosi hangulatot s valóban orosz jellemeket teremtenek: így Méstray József, Bárdi György, Bárdi Ödön, Kende Paula. Hiteles én művészi az alkoholista ezredorvos, Justh Gyula, a szentimentális orosznémet báró, Berkö Gyula s a sivárságban elzüllő Andrej, Szakáts Miklós ábrázolásában. A hangulatos, d© túl levegős díszlet Neogrády munkája. Az orosz költő művét, költő fordította magyarra: Kosztolányi Dezső, Molnár Miklós Találkozás Miroszláv Krizsával írta: Illés Béla A most Budapestre érkezett kiváló jugoszláv írótól emlékezik meg e cikkben Hlős Béla. Ausztriában hallottam először Miroszláv Krizsáról, abban az időben, amikor a kis osztrák köztársaság urai már árusították a szabadságot és a demokráciát: néhány vágónyconzervért és egy-egy kis dollárkölcsönért: egyre nagyobb és nagyobb engedményeiket tettek a „nagy nyugati hatalmaknak“ jöttek, egyre jöttek „a nyomorgó nép fölsegítésére“ a konzerv és a használt .■ruha-szállítmányok és mind kisebb lett az osztrák nép demokratikus joga és egyre több volt a munkanélküli. Ügyes kezek egyengették az utat Hitler számára. Én Bécsben éltem akkor és nem voltam munkanélküli: éjjeliőr voltam egy faraklékban. A bécsi „Rote Fahne“ című lapban megjelent egy tárcám: „Egy újságárus feljegyzései“ címmel. Már régen szakítottam az utcai újságárus mesterséggel, amikor megkíséreltem irodalmi formákon rögzíteni a tapasztalatokat, amelyeket mint újságárus szereztem. Úgy két, hónappal novellám megjelenése után egy este (mielőtt munkába mentem) egy jugoszláv diáklány keresett föl abban a grinzingi barakkvárosban, ahol ukrán, lengyel, jugoszláv, bolgár és albánemigránsok éltek — egyforma nyomorban. A diáklány levelet, pénzt hozott számomra Miroszláv Krizsától és egy csomagolt: élelmiszert, dohányt, fehérneműt. Miroszláv Krizsa közölte velem, hogy lefordította novellámat horvát nyelvre, leközölte folyóiratában, amelyet ő szerkeszt és küldi a honoráriumot. Másnap jugoszláv diákoktól megtudtam, hogy ki az a Krizsa? A legtöbben Csak azt tudták róla, hogy a jugoszlávok legnagyobb élő írója, de volt olyan, aki az életrajzát is ismertette. Krizsa Magyarországon tanult, tiszti iskolát végzett. ISS7-ben, az első Balkán-háború idején átszökött Szerbiába és mint szerb katona harcolt a délszlávok török elnyomói ellen, majd a világháborúban a németek és osztrákok ellen. Közben jelentős szociális regényeket írt a délszláv parasztok és munkások szabadságharcairól. Ellentétben azokkal a délszláv írókkal, akik az osztrák és magyar imperializmus elleni gyűlöletüket átvitték a magyar népre, ő azt bizonyította be műveiben, hogy Délkelet-Európa és a Balkán elnyomott dolgozóinak egy az ellensége: a német imperializmus és azok az osztályok, amelyek azért, hogy uralkodhassanak népük fölött, eladják a nép szabadságát a német hóditónak. Krizsa egyike volt a legelsőknek, akik világosan állást foglaltak Délkelet-Európa kis népeinek szövetsége mellett és egyike volt a legelsőknek, aki azt hirdette, hogy már vasrodák e kis népek nagy szövetségese: az orosz cárizmus helyét rövideden a világ legszabadabb állama foglalja el, amely barátja és támogatója lesz minden nép szabadságtörekvésének. Amíg Bécsben éltem, állandó levelezésben állottam Krizsával. Magyarul leveleztünk. Krizsa állandóan olvassa Petőfit és Adyt, nagyon szereti a magyar nyelvet. Levelezésünk különben nagyon egyhangú volt. Én panaszkodtam, ő biztatott.. Én kértan, ő adott. Adott egy tanácsot is: „Utazz Moszkvába. Moszkván keresztül vezet as út a szabad Magyarország felé.“ És Krizsa nem, csak tanácsot adott, útiköltséget is küldött. ■A1923-ben Moszkvában találkoztunk. Együtt, kerestük fel Lenin sírját. — Innét vezet as út a szabad Magyarországra — mondotta Krizsa. — és a szabad Jugoszláviába, is. Nem akarom felsorolni a világ valamennyi népét, mondjuk így: innét vezet az út a Szabadsághoz. Sokáig sétáltunk a Kreml fala alatt, a jövőről beszélgetve. A jövő igazolta Miroszlav Krizsát. Éveket, töltött német internálótáborokban, de megérte azt, amiről álmodozott, áraiért harcolt: a jugoszláv név felszabadult. És a jugoszláv nép most őt küldte Budapestre, hogy kezet nyújtson a magyar demokráciának. A magyar demokráciának fontos érdeke, hogy melegen megszorítsa ezt, a baráti kezet, hogy az őszinte szeretetet őszinte szeretettel viasonozza. Felkí szoltez a Jacques Dévai úr, füzetes regények ponyvaromantikáját árasztó háromfelvonásos féremüvészek előadása, az elmúlt évek egyik legkiáltóbb színházi tévedése. Hiába díszíti francia címke, éppen olyan olcsó hamisítvány, mint a vásárosok tablettából kotyvasztott, émelyítő „pezsgője“. Az e fajta bosszantóan buta, szánalmasan semmitmondó, érzelgőségtől ragacsos színpadi tákolmány még a legigénytelenebb közönség számára sem jelent szórakozást. Még kevésbé olyan szörnyen döcögő, magárahagyott és unalmat árasztó előadásban, mint amilyenben a darabot tálalják. Kiss Manyi épp úgy nem tudja elhihetővé tenni a lényétől távoleső szerepét, mint Kállai Ferenc, Bársony István öreg pincérje már emberibb figura, de persze csak annyira francia, mint maga a darab. A szereposztás legérthetetlenebbpontja azonban a műkedvelő előadások színvonalán mozgó Koós Judit felléptetése, míg üdítő jelensége a szépen beszélő, stílusos Romváry Gertrud és Dénes György arisztokrata figurája, amelyet mintha csak valami élclapból vágtak volna ki. Ugyanígy hatásos alakítás Har,sányi orvosprofesszora. A kisebb szerepekben igaz hangjával egy-egy percre feltűnik Pápai Klára, Máriás, Tamás és Soltész Annie. Rendező: Barcádi Gábor. Az ócska anyag fordítását (majdnem azt írtuk:, kifordítását) Zágon István vállalta. L. J. Három festő kiállítása A volt Ernst-múzeumban meglehetősen változatos anyagot mutattak be, csupa olyan festményt, amelyek mindegyike lelkes szándékkal, különeges ötletességgel jött létre. Az eltérő indító okok, más és más ösztönzések mellett is észlelhető egyfajta közös vonás az egész, kiállításon s ez: formai erőfeszítések jelenléte. Alkotó értelmiségünk jószándékú állásfoglalását jelképezik az itt látott művek, azt a körültekintő és alapos készülődést, amellyel a haladás szolgálatára művészeink komoly erőket kívántak fölsorakoztatni. Hogy kezdeményezéseik csak ritkán vezettek végleges eredményre, az sokkal inkább társadalmi, semmint esztétikai okokból következik, nagyszerű tudásukat nem volt mód az érvényes valóság, motívumaira fölhasználni. Ferlett-Csaba Vilmos a kereső nyugtalanság megszemélyesítője, idős kora ellenére is a fiatalok szélességével, mozgékonyságával kutat a festés problémái után. Negyven év óta, hogy Parisban, Matisse k közvetítésével megismerte a szín®ésás szerkesztés veszélyes kapcsolatait, mindig is a francia tanulságok tolmácsolója, fejlett érzékkel alkalmazza az alakítás újabb vívmányait. Azok közé tartozik, akik egész életükben az ifjúság elégedetlenségének lendületével harcolnak a megállapodottság ellen. Szobotka Imre ezzel szemben tolód kubisztikus közjáték után megfontoltan, lépésről-lépésre csiszolja eljárásait, az értelemre bízza tehetségét, így válik valamennyi képe egy kicsit egymáshoz hasonlóvá, mert minden megoldásában ugyanaz a makacs céltudatosság jelentkezik. Szigorú, majdnem rideg kivitelezésben észlelhetjük a tájak külsőségeit, a figurák elhelyezését, amelyhez némi szerény líra is csatlakozik. Gruber Margit művészete félreérthetetlenül nőies, lágy, omlatag és értelmes- Puha és simulékony tulajdonságai mellett azonban nélkülözi a szükséges szilárdságot, a tagolás és beosztás elengedhetetlen feltételeit, a gomolygó foltok mellett az összefoglaló vonalakat. Rezzenő finomságai között erőteljes realitásokat találunk s ez lesz záloga annak, hogy,,nemes vállalkozása a falfestészet, irányában nem marad majd hiábavaló. Két freskóterve, még így kiérleletlen állapotában is, súlyosságot, monumentalitást sejtet. r. e. g. enei események Bacsó János passióját adták elő húsvét hetében Fischer Péter vezényletével, aki Lichteaberg haláláig mint titkár működött a Budapesti Ének- és Zenekar Egyesületben. Ez még nem volna baj, elvégre titkárból idővel lehet jó karnagy. A baj csak ott van, hogy Fischer Péter nem tud dirigálni. Az énekkart ugyan egész szépen kidolgozta, de a zenekarral együtt csetlenek-botlanak Annyi kiváló kórusdirigensünk van, aki amellett a zenekarral társított oratórium műfajának is szakértője, mint például Bárdos Lajos vagy Sándor Frigyes, vagy a legutóbb fényes sikerrel szerepelt Ádám Jenő, és éppen ezért nem értjük, hogy ilyen nagymúltú kultúrintézmény, mint ez az egyesület, miért nem oldja feg kielégítően a karmesteri problémát. *&: A János passió szólistái, így elsősorban a tenorszólót éneklő Szabó Miklós, valamint Báthy Anna, Uher Zita, Tibor Zoltán, Kálmán Oszkár és a csellószólót gyönyörűen játszó Banda Ede őszinte sikert arattak. Brahms Requimjét Ádám Jenő vezényelte, a Székesfővárosi Énekkar és a Székesfővárosi Zenekar közreműködésével. Ádám elmélyült muzikalitással oldotta meg ezt a kétségkívül nehéz feladatot, mert hiszen Brahms Requiemje ritkán előadott mű és így Ádám teljesen egyéni fantáziájára és képességére volt utalva. Mind a Zenekar, mind az énekkar ssompás összjátékot produkált és különösen a második tétel döbbenetes hangulatait tolmácsolták magéival ragadóan. A baritonszólót éneklő Jámbor László is kivette részét a sikerből. Wagner Walkerjét hallottuk húsvét hétfőjén szép élő előadásban. Rigó Magda és Fodor János talán egyik legszebb teljesítménye volt ez az előadás. Tutsek Piroskaviszont feltűnően penge volt. Székely Mihálynak pompás szövegkiejtését kell megdicsérnünk. Ő az egyetlen, akinek minden szavát értettük, ami Wagner operáinál kétségkívül nagyon fontos. Závodszky Zoltán és Némirihy Ella a szokásos teljesítményükkel tündököltek. A rendkart Lukács Miklós vezényelte, híven a wagneri stílushoz. Itt csupán azt jegyeznénk meg, hogy ügyeljen jobban a fúvó egyszerre való belépésére. Sz. E. FICM Effészérhen farnang* A sztepp, az érzelmes dzsessz-dalok közönsége bizonnyal zavartalan (örömét leli majd ebben a Fred Astaire és Bing Crosby főszereplésével készült amerikai újdonságban. De megleli szórakozását az is, aki szereti a hollywoodi filmromantikát, a karriertörténeteket s a rétestésztává nyújtott, újra meg újra előre tudott bonyodalmakkal jelentkező filmmeséket. Irving Berlin számai finomak, de mintha valamennyi altatódalnak készült volna. (Citys Kamara) * A Magyar-Szovjet Művelődési TársasáT-ban (Szentkirályi u. 32/a.) szerdán 4 órakor előadói ülést tart. Ez alkalommal Marton Endre felolvassa Nyemirovics-Bancsenko előadását. Péntekendélután 4 órakor dr Kolezsa István ,,Az Orosz szellem nyu£&tosodása a XVII. században“ címmel tart előadást Csütörtökön délután fél 5 órakor az ekyik szovjet gazdasági előadó tart előadást ,,A Szovjetunió állattenyésztése“ címmel. * * A „Légy jó mindhalálig*' kerül színre serdán a ’Törekvés“ miunkajszin játszóinakelőadásában az ittzaki Főműhely kultúrházának színiműtervnében (Kőbányai-út és Könyves Kálmán-út sarok), a Munkás Kult úr Szövetségi színjátszó versenyében résztvett egy fittének ...és rendelőik tiszteletére. Kezdete 5 .óra, belépés díjtalan. .kSzigénylés a szakszervezetekben.