Szabad Nép, 1947. május (5. évfolyam, 98-121. szám)
1947-05-01 / 98. szám
terVGAzdálkodást A NÉP ÉRDEKÉBEN! Új szintnél, új baggal gazdagodott tavaly óta május elsejének ünnepe. Új gondolat hevíti az ünneplőket. Magyarország dolgozói kószálnak a hároméves tervre. Mit remélnek, mit várnak a dolgozók a hároméves terv megvalósításától? Azt, ami számukra szabadsságuk után a legfontosabb: a háborús sebek begyógyulását, gazdaságunk felvttéi százát és ezzel saját sorsuk jobbrafordítását, életszínvonaluk gyors és erőteljes emelkedését. Ez lelkíszíti a tömegeket, ez adja meg számukra és az ország számára a terv értelmét és jelentőségét. A termelés emelkedésére volt már nálunk példa a gazdasági élet viszonylagos virágzásának rövidebb, hosszabb korszakaiban. De a termelés ilyenkor mindig azért emelkedett, mert a tőkések nagyobb keresletet, emelkedő, forgalmat és növekvő hasznot vártak. A termelés kiterjesztésének mozgató rugója a nagyobb haszon utáni vágy volt. A dolgozók jóléte vagy nem emelkedett, vagy csak sokkal kisebb mértékben, mint a termelés. Most azonban arról van szó, hogy a bérek és fizetések vásárlóerejének növekedése lépést tartson a termelés emelkedésével. ... ., Tervünknek éppen ez a célja váltotta ki a Kisgazdapárt részéről kezdettől fogva a legtöbb ellentmondást. A Magyar Nemzet múlt vasárnapi vezércikke visszatér a kérdésre Míg a munkáspártok egyeztetett terve szerint három év alatt az életszínvonal 80%-kal emelkedik, a Magyar Nemzet azt állítja, hogy az emelkedés csak kerek 40% lehet. Ez még akkor sem lenne igaz, ha helytálló volna a lap állítása, hogy a tervben szereplő kölcsönön és rendkívüli adókon felül már semmit sem lehet elvenni a vagyonosoktól a dolgozók érdekében. Csakhogy ez az állítás sem helytálló. Meg lehet és meg kell változtatni töltés és munkás viszonylagos részesedését a munka eredményében, természetesen a munkás javára. Kárpótlást — ha ugyan egyáltalán szükség van kárpótlásra — talál majd a tőkés a nagyobb forgalomban, a vállalat jobb kihasználásával és racionalizálásával kapcsolatos megtakarításokban. Ez az a része a tervnek, ahol a dolgozók nem engedhetnek. Két évvel ezelőtt kezdődött befolyásuk a gazdasági élet főbb kérdéseinek, köztük a termelésnek irányítására. Befolyásukat most arra fogják felhasználni, hogy a maguk szá Mára gyümölcsöztessék a termelés emelését. Ezért akarják kiküszöbölni az anyagi értékeknek és a munkaerőnek azt a pocsékolását. friss: Friss István - azokat a zavarokat, válságokat, melyek mód a gazdasági élet tervszerű kztonságából fakadnak. Mindehhezz nem kell ördöngösség. Csak számba kell venni a dologi és személyi lehetőségeket, a rendelkezésre álló termelési erőket és észszerűen, a nép érdekének megfelelően elosztani és felhasználni. Ez termszetesen azt is jelenti, hogy a tervnek a gazdasági élet egészére, minden ágára ki kell terjednie. Nem beszélhetünk ilyen értelemben vett tervről, ha a tervezés csak az ipar egyik vagy másik ágát, a mezőgazdaságnak ezt vagy azt a részét öleli fel. A munkaerőnek és a termelés egyéb feltételeinek helyes elosztása és felhasználása csak úgy képzelhető el, ha számba veszünk minden igényt és szükségletet. Ha a Magyar Nemzet már említett cikke arra hivatkozik, hogy a Kisgazdapárt a hároméves terv gondolatának felvetődésétől kezdve „a gazdálkodótig tervszerűsítésének eszméje’ mellé állt ás egyes politikusai nyilvánosan is követelték a „tervszerűsítést”, ezzel — mint az előzőkből következik —, még egyáltalán nem bizonyítja, hogy azt akarja, amit a munkáspártok: tervgazdálkodást. Magától értetődik az is, hogy nem tekinthető a mi értelmünkben vett tervnek az, amely csak reménységekre épít. A Magyar Nemzet azt írja, hogy a terveket két szigorúan elhatárolt csoportra kell osztani a szerint, hogy a ,,bizonyosság”, vagy a „reménység” területén mozognak A tervgazdálkodás alapjául szolgáló nemzetgazdasági tervnek tényekre, reális adottságokra kell építeni. Nem reménységeket kell tartalmaznia, hanem munkaprogramot arra nézve, hogy ezeknek az adottságoknál az alapján mit kell csinálni. Igaz, hogy a tervnek külföldi nyersanyagok, gépek és egyéb áruk behozatalát is farkall öszípje, mert ezekre a magyar munkasírgazdaságnak szüksége van. Fel kell ölelnie magyar áruk kivitelét is, mert általában ezekkel fizetjük meg a külföldi behozatalt. A tervnek tehát külkereskedelmi tervet is kell tartalmaznia. Az is igaz, hogy sem a külföldi áruk árát, san azt, hogy mennyiért tudjuk áruinkat ma külföldön eladni, roma mi tervünk szabja meg. Mindez azonban nem jelenti, hogy a külkereskedelmi terv elkészítésénél el kell hagynunk a realitások talajét. A mai piaci helyzetet, a behozható és kivihető árukat ismerjük. Nagyobb bizonytalanságot csak az teremt, hogy belátható időn belül számolnunk kell a külföldi tőkés országokban bekövetkező válsággal. Ebből az következik, hogy külkereskedelmünk mennél nagyobb részét igyekeznünk kell arokkal az országokkal lebonyolítani, melyek maguk is tervgazdálkodást folytatnak. Itt elsősorban a Szovjetunió jön tekintetbe, azután Jugoszlávia, Lesgyelország, esetleg Csehország és hamarosan Bulgária, Románia is. Ezekkel az országokkal hosszúlejáratú megállapodásokat köthetünk, tervünket összehangolhatjuk terveikkel, s így magunkra nézve , messzemenően kiküszöbölhetjük a bekövetkező válság hatását. Ha ezt megtesszük, akkor a világpiaci árak, a külföldi kínálat és kereslet változásai nem fogják hároméves tervünket lényegesen befolyásolni. Némi bizonytalanságot az időjárás és vele kapcsolatban a terméseredmények ingadozása is jelent. Senki sem állíthatja azonban, hogy a mezőgazdaságban a termelő teljesen ki van szolgáltatva a természet kényekedvének. Külön i(?gezen jó tormást az ember nem tud kedve szerint elővarázsolni, de a kedvezőtlen időjárás hatását korlátok közé szoríthatja. Ha gondoskodik a föld alapos és szükség esetén rendkívül gyors megmunkálatáról, öntözéséről, akkor árvíz, aszály vagy jégverés sem csökkentheti a termést egy bizonyos határ alá. Mindebből az következik, hogy a mezőgazdasági termelési tervbe nem szabad olyan számokat beállítani, amelyeket miatt rendkívül kedvező időjárás és különlegesen jó termés válthat valóra. De ha a terv normális átlagtmrint-sem számol, akkor a valóság nem csúfolhatja meg. Azt állítják, hogy a magángaz-daság számára nem szabhatunk meg sem termelési, sem beruházási programot. Ezzel a felfogással természetesen nem érthetünk egyet. Ahogy nem lehet nemzetgazdasági tervnek tekinteni az olyan tervet, amely csak egyés termelési ágakat ölel fel, vagy reménységekre épít, úgy nem terv a mi értelmünk, sem az a terv sem, amely nem nyúl bele a mezőgazdaságba, nyitva, fagyja, hogy a magángazdaság mit és mennyit termel, mennyi hasznot vág zsebre és ezt a hasznot mire fordítja. A termelési és a beruházási tervnek érvényesnek kell lennie a gazdasági életnek nemcsak államosított, hanem magánkézben levő részére is. Természetesen nem akarjuk a magántőkét a feltétlenül szükséges mértéken túl korlátozni, biztosítani akarjuk számára a kezdeményezés és vezetés lehetőségét a terven belül, de nem akarjuk megengedni, hogy a tervet elgáncsolhassa. Hogyan lehet a magángazdaságot a terv szolgálatába állítani ? — kérdik egyesek csodálkozva.— Úgy, hogy a tervet törvénybe iktatjuk és végrehajtását az állam teljes súlyával és ha kell, erejével biztosítjuk. Ha törvényes rendelkezések nem gondoskodnak a terv végrehajtásáról, akkor a terv terv maradés nem válik valósággá. Ezért van szükség törvényre, mégpedig olyan törvényre, amely szigorú megtorló intézkedéseket tartalmaz azok ellen, akik a terv végrehajtását szabotálják. Ugyanígy szükség van természetesen egy olyan állami szervre is, mely a terv részleteit kidolgozza. Amíg ezek a részletek nincsenek kidolgozva addig a tervet nem lehet megvalósítani, vagy csak egyes részeit lehet megvalósítani, ha még oly reális alapon épült is az egész terv. Részlettervek nélkül agusztus 1-én az üzemek és közületek nagy része nem fogja tudni, mit lehet és mit kell csinálnia, hogy ne kerüljön összeütközésbe a tervvel. Mit lehet csinálnia, anélkül, hogy túllépné a részére megszabott határt és mit kell csinálnia, hogy beilleszkedjék a terv egészébe és ne okozzon fennakadást a gazdasági élet valamely más pontján. Mindebből az is következik, hogy teljesen megokoltan sürgettük a Kisgazdapártot, mert augusztus elsejéig még rengeteg tennivaló van. A szükséges rendszerek és törvény kidolgozására, a még előttünk álló szervezési és részletmunkákra három hónap a kevésnél is kevesebb Megfeszített munkára, minden perc kihasználására van szükség, hogy ez alatt az idő alatt elvégezzük a nagy feladatot. Márpedig a feladat elvégzése szükséges ahhoz, hogy augusztus elsején a terv végrehajtása megindulhasson. Mit gondoljunk ezek után a Magyar Nemzetnek arról a kérdéséről, hogy ha az egyeztetés május elsejére elkészülne, „voltaképpen ki és mire használná fel az augusztus elsejéig hátralevő három hónapot?” Aid ilyet kérdez, az vagy nem értette meg, hogy miről van szó, vagy nem akarja megérteni mert nem akarja magát a tervet sem. A Magyar Nemzet azzal ijesztgeti olvasóit, hogy ha a p üzletek kidolgozását egy állami szervre bízzuk, az már-már gazdasági diktatúrát jelent. A diktatúra szónak ez a megokdatlan és ebben az összefüggésben értelmetlen felvetése mi mástszolgálhat, minthogy bizalmatlanságot keltsen a tervvel szemben, elidegenítse tőle az olvasót. A munkáspártok nem akarnak önkényt, de akarnak törvényt, amely a tőkés szabadságának a társadalom egésze érdekében korlátokat szab anélkül, hogy a tőkést kereseti lehetőségeitől megfosztaná. Olyan törvényt akarunk, amely ,amilyen más szabadságot S'901 korlátoz. Olyan törvényt akarunk, amelyet a dolgozók milliós tömegei lelkesen fognak támogatni. Tervgazdálkodást akarunk a nép érdekében. CSÜTÖRTÖK, 1917 MÁJUS 1 SZABAD KÓD A magyar bírúság önmagát megújító küzdelméről és e küzdelem nem csekély eredményeiről itt, az országon belül talán kevesebbet tudnak, mint külföldön. Valóban, az építő munka sohasem olyan hangos, mint a rombolás, a zavartkeltés, a népellenes provokáció. Ezért van, hogy ifjúságunknak arról a részéről, amelyik továbbra is a fasiszta idők nevelésének megfelelően hangoskodik, a közvélemény ma még többet hall, mint a demokratikus országépítő ifjúságról. A tegnap megnyílt Ifjúsági Vásár fényes bizonyítéka, ifjúságunk mekkora tömegében élnek máris cselekvően és harcosan a demokrácia eszméi. Húszezer fiatal vett részt önkéntes rohammunkával a vásár előkészítésében, főképp ifjúmunkások, de hozzájárult a sikerhez parasztifjúságunk nagylelkű adakozása is. Hónapokig tartott ez a roham, munka, amelyre a húszezer munkásfiatal csaknem minden szabad idejét feláldozta és az eredmény: csaknem egymillió forintnyi értékű áru. Külön ki kell emelni a Képzőművészeti Főiskola növendékeinek elismerésre méltó teljesítményét, akik — szám szerint ötvenketten — már hetek óta reggeltől estig ott dolgoztak a vásár színhelyén. Munkájuk példaképpen álljon a magyar diákság előtt. — Íme, a munkás és diák. Ifjúság együttműködése nem szavakban, hanem tettekben, közön célért, a demokratikus ország felépítéséért. Miért olyan nagyjelentőségű iix a vásár? Miért olyan példamutató a húszezer ifjúmunkás önkéntes rohammunkája ? Azért, mert a cél, amelynek érdekében ezt a vásárt megnyitották, egyike az újjáépítés legjelentősebb mozgalmainak. A munkásifjúság 1918-ra szóló centenáriumi munkatervében 130 ifjúmunkás, és tanoncotthon felépítését vette programba. Ez a cél nem kevesebbet jelent, mint a.1, képzett, öntudatos szakmunkás-generáció fenevelését. Az ifjúmunkás-otthonok építése az ifjúság 48-as munkatervének csupán egyik részlete, de méltán sorakozik a többi feladat: a népi kollégiumok mozgalma, a Duna—Tisza csatornaépítés mellé. E nagy feladatok megvalósítása közben — ahogyan Gerő elvtárs mondotta: „a munka kohójában” — új ifjúság támad a régi helyén. 3 I USA-segély Magyarországnak ? Az Egyesült Államok képviselőháza határozatot hozott, amelyben öt európai ország és Kína számára az eredetileg javasolt 350 millió dollár helyett 201 millió dollár összegű segély folyósítására ad felhatalmazást. Az európai országok között ott szerepel Ausztria és Magyarország is — a határozat szerint azonban ez a két ország csak akkor részesülhet segélyben, ha a segélyezés időtartama alatt jóvátételt nem fizet. Ez a kikötés nehéz kérdéseket vet fel. Először azért, mert ezzel vagy azzal a legyőzött országgal szemben mindegyik győztes hatalom támasztott jóvátételi igényeket , és a vele szemben fennálló jóvátételi kötelezettségek teljesítetésére az Egyesült Államok is gondosan ügyel például Németországban és Japánban. Nyilván nem vár más magatartást győztestársaitól sem. Másodszor: A magyar jóvátételi terheket a békeszerződés írja elő. Ezt az USA is aláírta. Ennek megszegését követeli ma? Harmadszor: érthetetlen álláspont az, hogy Magyarország akkor nem kap segélyt, ha fizeti jóvátételi kötelezettségeit, tehát ha terhei súlyosabbak. És ha valóban a terhek csökkentésétől teszi függővé az Egyesült Államok a segélynyújtást, vonatkozik-e ez az elv azokra az igen súlyos kártérítési terhekre is, amelyeket főként amerikai és angol tőkéseknek kell fizetnünk , amelyek fejében lefoglalták többek között Ausztriába hurcolt hajóparkunk egy részét is? Ezeket a valóban nehéz kérdéseket az sem teszi egyszerűbbé, ha a Kis Újság máris azzal a — valóságot nem fedő — címmel számol be az amerikai parlament döntéséről, hogy: „Magyarország is részesedik a 200 millió dolláros amerikai segélyben.“ Felfüggesztették Kemenes Géza fővárosi pénztári aligazgatót A városházi sikkasztás után a letartóztatott pénztári aligazgatók egyikének helyére Kemenes Géza aligazgatót nevezték ki felelős számadónak. Kemenes Géza aligazgatót állásától felfüggesztették, mert a főkapitányság jelentése szerint a letartóztatott pénztári főtisztviselők vallomásai szerint 1946 nyarán, 1946 augusztusáig, tehát az infláció alatt pénzügyi manipulációkban vett részt, pénztárnyitástól a zárásig naponta kosztra adták ki a főváros pénzét, s a kamaton osztozkodtak. ORION RÁDIÓ,VILLAI10SÁGI GYÁRTMÁNYAINK. RÁDIÓ