Szabad Nép, 1947. június (5. évfolyam, 122-145. szám)

1947-06-01 / 122. szám

VILÁG PROLETÁRJAI SZABAD NÉP Kovács és Saláta Gyula súlyosan terhelő vallomása Nagy Ferenc ellen A VÁLSÁG MEGOLDÓDIK Irta: Horváth Márton Péntek' délután úgy fogadta Budapest népe a Szabad Nép rendkívüli kiadását, amely Nagy Ferenc lemondását jelentette be —- ahogy a felszabadulást jelentő jó hírt szokták fogadni. Szinte egymás kezéből kapkodták ki az emberek az ujságlapot, megjegy­zések röpködtek, gyűrűk’ alakul­ták a rikkancsok körül. A demo­kráciába beletanuló pesti nép va­lósággal szavazott: a bukott mi­niszterelnököt gyalázat kíséri kül­földi útján és nagy várakozás és reménység előzi meg az új kor­mány megalakulását. Nagy Ferenc bukása nem' volt derült égből lecsapó villám — rhcrt az ég aligha volt derült. A jövője sorsát bizonytalannak érző nép előtt a Kommunista Párt veze­tőinek egy pár figyelmeztető és éberségre késztető megnyilatko­zása és néhány nappal ezelőtt a rendkívüli minisztertanács haza­hívó határozata világossá tette a helyzet lényegét. A lényeg pedig nem egyéb: Nagy Ferenc, az ország legna­gyobb parasztpártjának elnöke el­árulta a magyar parasztságot. Nagy Ferenc, a Köztársaság mi­niszterelnöke elárulta a demokrá­ciát. . Súlyos vádak ezek, melyeknek , részletei még a‘lig kerültek a nagy nyilvánosság elé. Az összeesküvési ügy tárgyalásán egyik-másik fő­vádlott vallomásában súlyos és terhelő adatok kerültek napvi­lágra. Az összeesküvőkben méltán lázadozótt a zsiványbecsület: ők a bitófára — és a cinkosuk a mi" niszterejnöki székbe ? .. • E vallo­mások azonban elvetemült bűnö­söktől származtak s egymagukban nem lehettek elöntő erejűek. A ha­zahívást elhatározó rendkívüli mi­nisztertanács elé viszont már olyan bizonyítékok kerültek, me­lyek- nem hagyhattak kétséget az ország sorsáért felelög demokrata politikusokban. Ennek következ­ménye volt Nagy Ferenc azonnali hazahívása, melyet pártkülönbség nélkül, egységesen kívánt a kor­mány s melyet ugyancsak egy­hangúan megerősített a Kisgazda- párt egész vezetőségének határo­zata. A Svájcban üdülő miniszter­elnöktől az idehaza dolgozó mil­liókig mindenki előtt nyilvánvaló volt, hogy a' hazahívást súlyos gyanú előzte meg és a felelősség felvetése fogja követni. A haza­hívással a kormány tulajdonkép­pen a vádlotthoz intézett első kér­dést vetette feP bűnösnek érzi maiját? A felelet megjött — s ami eddig gyanú volt, -bizonyos­sággá változott. Nagy Ferenc a svájci követségi palota biztonsá­gából megtagadta az azonnali ha­zatérést saját kormányának, saját pártjának,, az égés? dolgozó ma­gyar népnek. Nagy Ferenc lemon­dása, a kibújás a felelősség válla­lása alól, a menekülés egyértelmű a bűnösség bevallásával. Nagy Ferenc a magyar néo árulóival került ogv sorba: Kállay Miklós­sal — aki Capri sziszén üdül —, Horthyval, aki Dél-Bajororszag­ban örül a meg nem érdemelt nyugalomnak és tanítómesterével, Eckhardttal. aki Amerikából szol­gálja a magvar nagybirtok és nagytóim érdekét. Nagy Ferenc végre keblére ölelheti a magyar fehásterror politikai szülöttjét, a hazaáruló Bckhardtot. akinek még 1939-ben így tett hűségfogadal­mat': „Múlhatnak az évek, elfogy­hatnak . emberi életek, de olyan kor nem következhet be, amely a magyar nép bálájától elválaszt­hatná. Eckhardt Tibor nevét.'' Lesznek olyanok, akiket meg­döbbent a politikai és emberi bu­kás nagysága, talán olyanok is, akikben 1 'telyek maradnak, akik nem tudnak szabadulni illúzióik­tól, melyet a paraszti politikus­sal, a demokratikus kormány mi­niszterelnökével szemben táplál­tak. Mi a magunk részéről nem a tragikus nagyságot, hanem . a megalkuvás, a hitványság, az árulás kicsiségét látjuk Nagy Ferenc sorsában. Ott voltak előtte saját pártjának rossz útra csú­szott vezetői, Nagyatádi és Eck­hardt intő példái. Nagyatádinak még lehettek illúziói, amikor a magyar parasztság sorsát a nagy­birtok és a nawtőke érdekeihez kötötte. Járatlan útra lépett, s mire észrevette, hogy eszköz és gyenge báb az ezerholdasok ke­zén — c-lpusztult ő maga is, mint ahoe-v elpusztult a nevéhez fű­ződő földreform is. Nagyatádi is elárulta a paraszti osztályt, de útjának elejére elmondható ta­lán: néni tudta, hogy mit csele­kedett. Nagyatádi, is nyomorúsá­gosán az ellenség oldalára állt, de az ö gyengesége, ha nem is menthető, de legalább magyaráz­ható. Az ellenség akkor, az ellen- forradalom győzelmével, legyőz- hetetlenül erős volt. Nagyatádi pillanatnyilag kilátástalan hely­zetben rakta le a fegyvert. Eck­hardt hű szolgaként a győztes ma "var fasizmus áradatával és veszélyeivel szemben is megkísé­relte megvédeni gazdáit, a nagy­tőkét és nagybirtokot és akkor választotta az emigrációt, ami­kor ez lehetetlenné vált. Miiyen nvomorúsávöy sőt ostoba paró­diája Nagy Ferenc magatartása ezeknek a „nagy árulásoknak“! Még azt sem értette meg, hogy a földreform után a munkásság­gal szövetkezett magyar paraszt­ságot már nem lehet eredfnénye- sen kiszolgáltatni az úri érdekek­nek. Aki ma akar elindulni Nagy­atádi és Eckhardt, az osztály- árulás útján, az csak egymaga, vagy legfeljebb kis összeesküvő csoport élén haladhat — de a pa­raszti tömegek nem mögötte so­rakoznak fél immár, hanem szembe vele! S ha munkásság és parasztság ellen a régi jó úri recept szerint külföldi hódító erőket próbálna megmozgatni: meg kellett volna már azt is ta­nulnia, hogy az úi Magyaror­szág már nem . átjáróház impe­rialista erők számára. Sem arany, sem fegyver nem fog többé a demokratikus erők világszolida- ritására támaszkodó új Magyar- országon. Nagy Ferenc nem tegnap bu­kott meg. Akkor bukott meg, ami­kor saját pártjában utat nyitott az úri reakció befolyásának, arak­kor kormányelnöki állását a de­mokratikus intézkedések fékezé­sére használta fel, amikor „törvé­nyes“ és törvénytelen eszközökkel a magyar demokrácia létére tört. Az* ellenforradalom ma működő erőinek egész aljasságát — és egész gyengeségét leleplezi, hogy a gyengék fegyverével, titkos ösz- szeesküvéssel kísérleteztek s a hazaárulástól sem riadtak vissza. Ugyanakkor az új Ma gyei ország, a demokrácia lebirhatatlan erejét bizonyítja, az egység, erély és gyorsaság, mellyel a legmagasabb polcról, a miniszterelnöki székből eltávolította az ellenség cimbo­ráit. Magától értetődik, hogy e való­ban válságos napokban mutatott demokratikus határozottság ide­haza és külföldön egyaránt ki­hívja maga ellen a reakció taj­tékzó dühét. A demokrácia ellen­ségeivel számolunk le, de azt ha­zudjak suttogva és nyíltan, hogy a mi részünkről fenyegeti veszély a demokráciát! A válasz világos és határozott. A nép mögöttünk áll. 'Nem az egv.es külföldi sajtóorgánumok rá­galmai és nem az itthoni suttogó propaganda hazugságai, hanem a 'magyar nép kétéves nehéz tapasz­talatai döntik el: ki mellé ‘áll. A magyar demokrácia éber őrzői, a hároméves terv, a nép jólétének kimunkálói, -— vagy a nagytőke álcázott és nyílt ügynökei, a pa­raszti és munkásérdekek árulói mellé ? Amit 1945-ben kevesek láttak csak, az 1947 nyarán nap­nál világosabb. Nem szavak, szó­noklatok és vezércikkek, hanem tettek érvelnek mellettünk és a reakció álarcától megfosztott ügy­nökei ellen. . Az a kimondatlan vád ellenünk, kommunisták ellen, 'hogy hata­lomra törünk? Nem mi, hanem a magyar nép tör a hatalomra! Vannak, akik a pártok viszályá­tól . féltik a hároméves terv építő­munkáját. Mi ebben az igazság? Mi a pár­tok békéjének, a nyugodt termelő munkának a hívei lehetünk csak, mert anélkül nincs stabilizáció, ifincs hároméves terv, nincs élet­színvonalemelkedés. De a béke ieazi béke legyen és ne „fegyver- szünet“, amikor lesből lövöldözik ránk a hazug agitáció mérgezett nyilait. A nyugodt felszín alatt ne húzódjon meg veszélyes összees­küvés s a legnagyobb párt és a kormány vezetői ne állhassanak többé »az -ellenség oldalán. Nem akarjuk tovább a bizalmatlanság s a kényszerű, ugrásra kész éber­ség állapotát. Nem az ideálunk, ho<»v „egyik kezünkben fegyver, másikban kalapács“. Dolgozni akarunk: két kézre akarjuk fogni a kalapács és a kasza nyelét. A demokrácia ereje e válságos napokban mutatkozik meg igazán és minden jel azt mutatja, hogy átmenetileg sem kell félretenni a termelő munka eszközeit. ,Az el­lenforradalmi reakció vakmerő .re­ményei egymásután válnak sem­mivé. Az összeesküvés legfonto­sabb összefüggései nyilvánosságra kerültek és legmagasabb résztve­vői lelepleződtek. A munkásegy­ség megbontására irányuló provo­kációs kísérletek az ellenkező'ha­tást váltották ki. Ha a túlsó ol­dalon leplezetlenül abban remény-, Letette az esküt Dinnyés Lajos, az új miniszterelnök A nemzetgyűlés politikái bizott­sága szombaton 4 órakor Varga Béla elnöklés&Vel ülést tartott. Az ülésen a politikai bizottság a köz- társasági elnöknek egyhangú ha­tározattal javaslatot tett Nagy Ferenc miniszterelnök felmenté­sére és Dinnyés Lajos nemzetgyű­lési képviselőnek miniszterelnökké vain kinevezésére. Este fél 8 órakor Dinnyés La­jos miniszterelnök a köztársasági elnök jelenlétében letette a hiva­talos esküt. Az eskütétel után a miniszterelnök előterjesztést telt az új kormány megalakítására. Az előterjesztést a köztársasági elnök elfogadta s ennek alapján az új kormány tagjai a következők: rfii- niszterelnökhelyettes-államminisz­terek: Rákosi Mátyás és Szakasits Árpád, államminiszter: Dobi Ist­ván, belügyminiszter: Rajk László, pénzügy miniszter: Nyárády Mik­lós, iparügyi miniszter: Bán An­tal, kereskedelmi- és szövetkezet- ügyi miniszter; Rónai Sándor, közlekedésügyi miniszter: Gerő Ernő, földmíVedésügyi miniszter: dr. Bárányos Károly, vallás, és közoktatásügyi miniszter: dr. Or- tutay Gyula, igazságügyminiszter: iír. Ries István, népjóléti minisz­ter : dr. Molnár Erik, közellátás- ügyi minisjster: dr. Erős« János, építés, és köziminkaügyj mhrszter; Veres Péter, tájékoztatásügyi mi­niszter; dr. Mihályit Ernő. A honv. minisztérium ügyeinek vezetésével a miniszterelnököt, a külügymi­nisztérinm ideiglenes vezetésével pedig dr. Mihályfi Ernő tájékoz­tatásügyi minisztert bízta meg a köztársasági elnök. Az új kormány tagjai azonnal letették a hivatali esküt, majd pe­dig a miniszterelnök a következő szavakkal fordult a köztársasági elnökhöz: — ígérjük: minden erőnkkel azon leszünk, hogy az újjáépítés nagy feladatát minél tökéleteseb­ben megvalósítsuk, a demokráciát megerősítsük ?s a hároméves ter­vet maradéktalanul végrehajtsuk. A köztársasági elnök rövid iid vözlő beszéddel válaszolt, majd pedig magánkihallgatáson fogadta a kormány tagjait. kedtek, hogy a banká.llamositáa döntő kérdésében ellentéteket szít­hatnak a két munkáspárt között:! ma látniok kell, hogy az „ellen­tétekből“ a tempó meggyorsulása következett! Ha volt az utolsó két év alatt inegnemértés, sére­lem, sőt ellentét alul, itt-ott a munkáspártok helyi szervezetei-: ben: az angyalföldi program s az összeesküvés új veszélyei nyo­mán példátlanul egységes az egész magvar munkásosztály. Jövőheti közös gyűléseink majd ízelítőt adnak a kommunista- szociáldemokrata egység erejé­ről! Ha a 'múltban a Nagy; Ferencek, Kovács Bélák s a Kis­gazdapárt egyes mentelmi joggal felruházott ellenforradalmi agitál torai a munkás és paraszt közé tudtak állni — erre aligha less módjuk tovább. Évtizedek óta elege van az országnak a kalandor- politikából. Évtizedek kamatrab-1 szolgaságji tanította meg a pa­rasztot, hogy aki a bankot védi, az az ellenség ür-vnöke. Még Nagy* atádi Szabó István is így nyilat­kozott abban a régmúlt korszak­ban, amikor még hűen képviselt© a paraszti érdekeket. 1911 fob« ruár 11-én ezt mondotta erről a: kérdésről a parlamentben: „Mond­ják, hogy okokat lehet felhozni,, hosrv ezért, meg azért nem lehet államosítani a pénzintézeteket. Azonban, ahogv kieszelik ezt az .ellenirányú államosításnak és megterheltetésnek módját, — hal akarat volna, éppúgy ki tudnák eszelni az államosítást is ...“ A bankállamosítás kérdésében óhatatlanul kialakul az egység munkás és paraszt között. A Kis­gazdapárt. kívül marad-e ezen as egységen? Nevetséges kérdés. A Kisgazdapárt paraszti zöme fel­tétlenül benne van. A Kisgazdapárt parasztjainak is - elege van már Kovács Béla és Nagy Ferenc útjá- ból.. A legnagyobb magyar pa- rasztoártot ezentúl csak az öntu­datosodó paraszti érdekek vezet­hetik. Aki ezt o. nártot toxíábbra is a földjét vesztett nagybirtok éa a veszélyt érző nagytőke uszá- lyába akarja kötni, az e evedül marad. A Kisgazdapártban a sú­lyos leckék sorozata után kiala­kult egy olyan becsületes paraszti érdekeket szolgáló vezető káder, mely nem Nagyatádi. Eckhardt, Nagv Ferenc nyomdokaiba kivált lépni, hanem az igazi paraszti ér­dekeket viseli a szívén. Nemcsak a munkás-paraszt szövetség új megerősödéséről számolhatunk bei tehát, hanem a vezetésében meg- ujhodott Kisgazdapárttal is őszinte és szoros barátságra léphetünk. Ebben az esetben a magyar koalí­ció útját nem a válságról-válságra bukdácsolás jellemezné, hanem az új és úi munkafeladatok sikeres megoldása. E feladat megoldása az új kora mánvra vár. E sorok megjelenése ideiéj, rnár minden valószínűség szerint meg lesz az új kormány. Vissza fog benne tükröződni a munka s-nara°zt. ’szövetéé* éledő ereje. Demokratikus kormány lesz, mcV q súlyos é.s szésrvenletes ta­nulságok után intézkedéseivel fooia kivíviu a. nép bizalmát és nld-iq még a. hároméves terv elindí­tását. az életszínvonal emelését. Nem kis feladat az új kormány számára —. de az,utolsó éveit alatt p, r> Vo-ó magyar néo is meg­birkózott néhány nehézséggel és joggal megkövetelheti, hogy ne ?. volt uraihoz, hanem a néphez méltó kormány igazgassa sorsát.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék