Szabad Nép, 1947. augusztus (5. évfolyam, 173-197. szám)

1947-08-20 / 188. szám

j SZERDA, WV7 AUGUSZTUS *30 «ZA&Af» M&P 9 AU, a párt/. a szegénység/ a drágaság a kezdő irék írásaiban IfiéjivteAtS, v&tmi ímh$M&, eiikUetnes i$4mméSst fmM&imß a szovjet vendégművészek között Ax ti5 Srotlalu ras ..alulról” is épül a demokrácia igényel ezerint. Mi sem bizonyltja ezt jobban, mint a kezdők Írásai, amelyek nagy tömegben gyűl­nék a szerkesztő: égek íróasztal-fiók jaiban. Természetesen nem remek­művek esek a versele, novellák, regé nyék, drámák: többnyire ' mégha can esetlen, kedvesén Ugyefogyoit kísérle­tek, bizonytalan helyes Írással, alig olvasható betűkkel vagy gyakorlatán gépírással, közlésre bizony nem al- kjimá ak és míg sokáig nem lesz­nek aztk. De annál biztosabbak, féi- jeér-hetctLsnebbek igényeikben. Akii a legbiztatóbb özekben az írá- tsokban: közvetlenségük, 'Problé­máik a dolgozók problémái, megszó­lalásuk a dolgozók megszólalása. Szegénység, drágaság, hiányok. JSiába no, as ö vetésükre ma ás iHcéff jelen', kiadöß májusi esői" — írja a nép nyomorának várnszcdöi- röl, a bankokról 8. Hí. J. néptanító. „Blzcny csak hiányzik az a kis sza­lonna." — dörmögi bosszúsan 0®. B. üzemi munkás novellahöse, aki egész nap ilyen gondolatokkal vesződve és szidalmazva magában ,.az új rendet, amely még a harapni vaját ysem tudja betömni a dolgozó fogai közé” végzi munkáját, de feste mégis büszkén vágja oda az uszító naplopónak: ,,Va­lahogy mégis csak kidolgoztam a napot. Ha maga is ezt tette volna, hamarabb volna majd mit ennie.” lsen. a ntvak n. az Újjáépítés ÖJ büiskeaéga! A szerelőmről -Verselhet- tek annyit valaha a köbök, Írhattak az Írók, mint most a hídról. F. E. muntkásiró — lehet parrze, hogy Ivó Andrics regényének határa, alatt, de lehet, bogy egyszerűen szert, mert ez a tárgy a ^levegőben van” T- egy híd életrajzát írja meg. Ügyes novellája helymlilnt meglepő, naivan erőteljes képekkel, 'hasonlatokkal gazdag. „A rétről katonák kergettek el több ván- asorgó embert és á káposzta-földre húzták szörnyű kutyáikat, amik ér­telmetlenül ugattak, vörös nyelvüket nyújtogatták és fogukat köpködték az égre.’* — szemlélteti az ágyúkat-. eot. „Dolgoztam a Hídon is. Most van mire bUszkáSclc lennem” — Írja D. O. épí öíhurakás. S <knt foglalkosslaí ja a dolgozó Írókat a párt «zerepe, a pártfunlu eionárius, a titkár figurája iá. A te­hetséges K. ilf. üzemi munkás této­vázó novellahöse megpillantja a pirtíitkár alakját dolgozó társai közt. ,,Társai, a többi Iamerdoraborí- tök szabályos időközökben lesújtot­tak kalapácsaikkal a vaslemezre. Cseri elnézte őket. Sorsa egy volt az övékével: kemény munka, nélkü­lözés, ezernyi gond... ids ahogy néfcte őket, szegőt ütött fejébe a gon. dolatr milyen határozott a mozdul«*- iuk, milyen kemény a suhintásuk, míg ő maga szédelegve áll " itt, el. folyó erejével. Mi ennek rz oka?...” iss már tudja is, hogy ma este e! fog menni társai össusjővetalére, A párt eszméje foglalkosttatj-’ egyik novellájában e kezdő íróknak talán legtehcteégesabblkét, T. J. építőmunkást is. „Húsz esztendő” című el beszél éstMjöu munkás, és mozgalmi múltjáról ad számot. „Irt már beléptem a szakszervezetbe. V. K-vsi kerültem össze, aki festő volt és akinek nem tudom, hol porladnak a csontjai hol tépték' szét a Katót azok a veszett kutyák, amelyeket 1930 szeptember 1-én rászabadítot­tak Európára, ö aztán nagyon ér­tetta a nyelvemet. JSgykettécp a kommunista pártba is beléptem, abba a titokzatos szervezetbe, ami a föld alatt működött, nem látták sehol és mégis oly félelmetes volt. Olvas, tant, olvastam és olvastam ...” De nein csak olvas: cselekszik is] Röp- irat, sztrájk, majd a börtön követ- ktzik, többször is egymás után. , De ha kijöttem, újból csak raktam a téglát. Csináltam bérházakai, de néha-néha sikerült egy téglát le. tenni ahhoz az épülethez Is, amely­nek lSktö április 4-én TO’t a glelhni- je... Talán most sikerül tető alá Kozni...” Kfesrl. Imre> Hacsafurian l. szimfóniája Vaszy Viktor, a ssepedi Miami Színház tgazgytója ős első karnagya vezényletével a Fővárosi Képtárba» bemutatásra került as 1804.ben szü­letett, örményszármazású szovjet zeneszerző; Ábralulm Iljios Bocsa- turján i- szimfóniája. Hacsaturjan muzsikája pompás képéit ad a mai szovjet zeneszerzés irányelveiről. A harmónia, a forlAdlás világossága o*. amely BaosaturjannáJ a népies vagy egyenesen a néptől átvett dalia- mókát első hallásra érthetővé teszik a közönség számára. A szépszámú közönség nagy tetszéssel fogadta a szimfóniát és sokszorosan megtap­solta Vaszy Viktor karnagyot. iSz. E. Svéd Sándor A Világhírű magyar baritonista hosszú idő után most. lépett fel elő­ször á Rigoletto .címszerepében as Állat kertben. véd Sándor pompás baritonja, érzékien szép hangja és kulturált muzikalitása óriási tetszést váltott ki a közönségből. A Rigoletto többi közremf ködője közül kiemel- jük Gyurkovics Mária tökéletes szép. ségu Glldáját, valamint Ffihér Pál, Vermes Jenő. Tófh Lajos és Budai Mária szép közreműködését. Az elő­adást Varga Pál karnagy Vezé. nyelte nemkevésbé sikeresen. la. B. * A BARTÓK BEL A BMh&KEZE. TERE rendezendő októberi budapesti nemzetközi senOversenyröl ir kosz. szabb cikket a szovjet hadsereg Becsben megjelenő napilapja, az „Österreichische Zeitung’’;. A felszabadulás óla náhinkjdrt nagyszerű szovjet tánc- ésJének- c'-'üitcaüc rendkívül) sikerű sze­replése Után most elsőidben van alkalma a magyar közönné gmk, hogy megismerkedjék a Szovjet- únió néhány élenjáró magár- művészévéí is. * V. Valeria Eár&aova mellén, a Lenin* rend s egyéb kütinlrtásek szalagjai, s a Cztiiiiwdij jelvéaya. Huszonhét éve én-slaü a moszkvai Na-gy Opera. s&fcaéz vezető koioratúrfzoprán- szavepöit, s emellett politikus :í>szteu- díjj: it» tagja a Szovje unió Legfel­sőbb Tanácsának, — Hoavan kapcsolódott a pöli- íilcúba? ' " — Nincs ebben semmi különös. Nálunk a művészet a népé, s így ter­mészetes, hogy mi művészek is récsf, veszünk a nép ügyeinek intézésében. Minden kérdés érdekel, amellyel hoa- -ónk fordulnak és 'ltizeké vagyok arra, hogy tehetek valamit válasz, tóimért Tisztségemet és művésze, c- met ez a szoros, elszóld, hatatlan kapcsolat fűzi össze. Elmondja még a művésznő, hogy igen sok más társa ja tagja valame­lyik fontos állami vagy közülef szervnek. Például Olga lipesinsskoja a»'Opera első í iccc/eiője a moszkvai várnai tanács ajunkájában vesz részt. . A tanánsnok-primabalerinát kissé váratlanul éri a leleplezés, de azbtán bevallja, hogy a h00 éves Moszkva Városának minden kérdése legalább annyira érdekli, mint a koreográfia. Az orosz táncművészet mai hatal­mas megújhodását így magyarázza: — Tánoművészetilnk elve; egyesi. te ni a klasszikus baZelthagyor.iényo- -kot a népi táncok ősi elemeivel, Tlgy látszik, helyes úton járunk, ifiért nincs még egy-, művészet, amelyet ennyire magáénak érezve a szovjet nép. — Két napja vagyak Budapesten s ahogy az utcákat járom, népét máris rokonomnak érzőm. A népet ismerni: az élőt legnagyobb szép- ség«. ( Jelizaveta Güéls már valóban úgy jöhetett Magyarországra, mint régi ismerős: fivére, Emil Gilels, tavalyi zongoraestjével egycsa- pásra meghódította a kényesizióeü pásti hangversenyközönséget Jeüza- veta a hegedűt választotta hangsze­réül ós már hétévé korában meg* kezelte a tanulást. Tizestbac esztendős, amikor feltűnik a* össz-ssaövetgésl hangversenyen is két évvel később Brüsszelben a hatalmas namzetközi vetélkedésben megnyerte az laaay uagj’díjai. A ' Csak ennyit mond: — Igyekszem majd megóvni fővárosukban ajMlcls- név jó hírét. Pavel Liszlcúl11 , elektromos-ifjú­munkásként került a leningrásli kor zeivatóriumba. Az 1940-1k;ii meg­tartott moszkvai „örmény művészet ünnepe” után egyenesen Sztálin kí­vánságára szeraód tették a moszkvai Nagy Operaszfnházlíoz. A nagyszerű Baritonista két nap­pal előbb érkezett társainál, g már bemutatkozott a magyar közönség­nek: vasárnap a ssegedd Dóm-téren énekelt tízezer ember előtt, tomboló sikerrel. — Elós.iór énekeltem szabadtéren- A szokatlan környezetben idegenül csengett a hangom, mondhatom, ide- gesilctt a dolog — mondja. — Pers% minder, csati addig tartott, amíg nem láttam* mÜyei» melege» fogadja » közönnég «.? alsó, számomat A szép környezett o közönség szívélyesség» réig szolgált a páncélosoknál. Meg­nyerte a Szovjetunió országos zon- goraveratmyének ol«ő üíját. (Ezer résztvevőből választották ki a döntő legesélyesebb versenyzőit.) A skan­dináv államokban hárem hónap alatt negyven hangversenyt adott, I Lózsy •János' Maltert kever a modell a Se?iíO¥its fceilégiiiinfiati választási ieszéie a taffe» sufniéi Az ivóban uut tiáry nőm ült rendes' helyéit. Fent áll- és szónokait az asztalnak tetején. Ügy ordított, mint az, ki ohxiszíté őszét. ,jNincs- mese — így kiáltott — ma, csak kortesbeszéc A Kommunista Pártnak mindig csak'szája járt S mindent csak éh csináltam s pártom, • e híres pár Míg engem a pártom fűtő a fettcágynak hebe, A Fompárt egy fil&zálat keresztbe nem teve, Sn küzdöttem, hogy földje mindenkinek legyen ölt azt akarják: népünk csak csajkából egyen,. A Kommunista Párt az persze, kolhozt kíván 3s én, sem lennék János, de Pávsl vagy íván.u S a furfangos diák itt szörnyet tüsszente rá. De Háry ő beszédét tovább is folytaid: ^A nép falun s városban szeretettél fogad, Hisi én hozom keletről a hadifoglyokat. S a jó pénzért ■— hisz tudják —, érdemim, mily nagyok, A forintnak mamája magam. Háry vagyok. Am mondom hát, hogy többen dolgosának vele. / Csak épp a Kompért volt, mely munkái nem tét; bele.” S a d-'&k itt újólag szörnyei tüsszente rá. pe Háry ő beszédét tovább is folytató: pártszövetségre léptünk, számon ezért lakj :. De mondom: én épí'em fel mind a. hul"Jco.f, Festők és szobrászművészek kot. lég .urnát mindig is romantikusnak képzeltem' el. Ámde a valóság min­den elképzelést felülm-iű. A jövendő nagy festői és szobrá­szai nem ezegétvy°s szoba vas­ágyán fekszenek, hanem fsnn a padláson. üres, hordók, sápról:, kimustrált fazekaik, UmJomok kö­zött néhány szalmazsák, azon al­szanak a kollégium növendékei. A legdemokratikusabb kilakoltatós — Deí-já az Isten szerelméért, hogyan itellljíták ide? ) Harsány nevetés. — KliakoUilf 'k ftfennüi-lteí a SKé- chényi-fürdő munkásai. — Hát persze. Egyik délben meg­jelent .tk it a munkások, ae ezó, se. beszéd, szétszedték az ablakokat, vakarni kés tik a falat és azt mpnd- tík, tűnjünk el inngn, — Es képzelje, mi nem Is hara­gudtunk érte, — szól közbe nevétve a másik. — Tudniillik arról van szó, hogy mi eddig a romos épület­ben laktunk. Rendes ablak se volt, fűteni nem ttidtunk a, télen. A ffla- fónról potyogott le vakolat. ICét héttel ezelőtt aztán Goda Gábor a városházáról, meg a Száchényl-fürdö COCTEAU IRTA IIUH.BK SOiÜaüE JEAN MARAIS «t játszók vezetője és üb, elnöke kijöttak ide. Nem szóltak semmit, de alighogy el­mentek, félóra múlva megjelent egy egész hadsereg, talicskával, létrával, vödröltkel felszerelve. — Mi coypár hétre felkerültünk a padlásra, ők meg addig felépítő; a kollégiumunkéi. Lemászunk a padlásról. Az állvá­nyok, létrák, festékcsvödrök között néhány növendék ül, ölükben rajz­tábla és rajzolják a maltert keverő, gyaluló, állványokon tornázó dolgo­zókat. >• ^ „ 4 mi fiaink“ líözben a fiuk magyaráznák. Nyolcvan százalékuk parasztgye. rek, húsz százalék munkás. ‘ Egy fiL lért se fizetnek so kollégiumért, se tanításért. Többnapos felvételi vizsga után kerültek ide,' most fejezték tje az első évet Tavaly' télen, nehéz körülmények között is rendes tanulás folyt. Szak. tárgyaikon kívül a francia nyelvet is tanulják. A nyelvtudás fontos, mert n kollégium növendékeinek le­hetőséget akarnak szerezni arra, hogy minél többet tanuljanak kid- - földön is, — Az eredményeket természetesen csak négy-öt év múlva látjuk majd, d- biztosan tudom, hogy önállóis- lésü. széleslátőjkörö művészek kerül­nek ki majd iskolánkból. — mondja Beck András vezető tanár­Az egyik kőműves nézi a fiuk raj. fait. ,.Ugye,'# mit tudnak . a mi fiaink?” — kérdi. Aztán megy viss- sza, kapaszkodik fel az állványra, építi tovább az otthont a ,.ual fiainkénak, munkások 6= sz^geny- parasztbk tehetséges ^gyerekeinek^ F. Hl / v \ s fogékonysága lassanként úgy <?»» ragadott, hogy a hangverseny végé» szinte nem is volt' kedveim lemenni a dobogóról. ' ' Viktor Merzsanov 3941-bén fejes» be zongoratanulmAnyait a moszkvai zeneakadémián a nagyhírű Feiberg. n^L Aüg száradtak m«g tlíplomAjáa, Ai aláírájv.k, önként bevonult, köz­katonának ős egészen 1945 okt/Sne» / ' i / la én mwütám gyümölcse, vonat, ha újra zúg s csak csatlakozott hozzám a komcsi, a hazug. Ha mondják: ők csinálták, legyen füled síiket, */ ők nem dolgoztak semmit, csak verik mellűiket“ 8 a furfangos diák itt szörnyet tüsszente rá. De Háry Ö beszédét tovább is folytató: \ jJSlső a pártsiöveuég — a bolsi mily rohadt, Á hároméves terven én dolgoztam sokat , Ks ők kérkednek véle a ''foguk kiverem. ~- Kár egy sem. tudja, még e nagy terv rm fán terem. Maguknak mondják est is, bár nmes semmi jogúk. Ds szavazatra fáj most a pár odvas foguk, A válás ztóHs'áról városon, és megyén Kimaradt számos rendes és számos gaz egyén. 1 szavazattak — mondták a komcsik — nincs . .a S a gaznak rnsszaszsrsik" — végző a vén baka. 8 a furfangos diák szólt: ,jTődVnak ők sokat, Meghamisítva eszel a vá.latsstásokat. önt, Háry nem érdekű ma sem a szavasat, 2fióri mond most, mint mindig, annyi sok iga:, S mert csak a valót mondja, esért itt a késen: 8 .Hívre szavaz mindenki, erre fejem teszem,tf ^ (liláié) Mlncien Idftk l«gfI8swF®m$kéf ( | | ©löt VISSZATÉRÉS-----------------------------------------------------------------------------Trrr. 1 . ! »ogsytw - stuas©

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék