Szabad Nép, 1947. augusztus (5. évfolyam, 173-197. szám)

1947-08-17 / 186. szám

VASÁRNAP, 1947 AUGUSZTUS 17 SZABAD NÉP AZ MKP LISTAVEZETŐI Gerő Ernő Néhány nap múlva lesz egy éve, hogy egy meleg nyári estén elő­ször gyulladtak ki a lámpák Buda­pest legújabb hídján, a Szabadság hídon. Alig pár perce készült el a híd s az építkezést vezető mérnök, aki hosszú hónapokon át megsza­kítás nélkül dolgozott a munká­sokkal, megindult a pesti hídfőtől Buda felé. A híd közepénél tartott, amikor kigyulladt a második lám­pafény. A mérnök hirtelen megállt és odafordult a munkásokhoz. — Tizenhat éve vezetek hídépí­tést, de azt, amit ma délután érez­tem, soha nem tapasztaltam még. Gerő Ernőnél voltam, s jelentet­tem, hogy a híd menetrendszerű pontossággal elkészült. Mikor a miniszter kezet szorított velem és néhány köszönő szót mondott, úgy éreztem, hogy a munkának ezt a megbecsülését, értékelését és tá­mogatását, amelyet az első perctől kezdve az utolsóig Gerő Ernőtől kaptunk, még soha senki mástól nem kapta meg a magyar mérnök. Valami hajtott, hogy válaszoljak és én mondjak köszönetet neki. De azután hirtelen előlépett más­valaki, s az mondotta el a köszönő szavakat. Nagyon sajnálom, hogy nem én voltam. Közben sötét lett és a Duna hul­lámai annyi nehéz esztendő után most verték vissza először a Sza­­badság-híd felvillanó lámpafényeit. A Turulra felkapaszkodott két munkás, hogy a híd kapuja fölé kifeszítse a táblát: „Éljen Gerő, a hídverő!“. Munkatársai — mérnökök, mun­kások, tisztviselők — sokszor be­szélgetnek arról, mi a titka Gerő Ernő sikereinek. Munkatársai ott­­ voltak vele éjszakánkint az épülő Kossuth-hídon és nézték arcát, amint a félig elkészült karfán át a Duna fölé hajol, figyeli a fe­nyegetően közeledő, vakítófehér jégtáblákat s arra gondol, nem so­dorja-e el,a természet a munka fáradságos eredményeit. Akik ott állottak mellette 1945 nehéz, ke­serves tavaszán, hallották szavait, amelyek a közlekedésnek ma már világhírű újjáépítését elindították s akik jól emlékeztek arra, milyen hitetlenség fogadta azt a vakme­rőnek, sőt kivihetetlennek tűnő új­jáépítési programot, amelyet Gerő elvtárs 1945 májusában meghirde­tett. Emlékeztek arra is, hogy amikor egymásután készültek a hidak, az utak, jöttek haza a hajók s kezdtek rendszeresen közlekedni a vonatok, a hitetlenek csodál­kozva mondogatták: csoda történt. A miniszter csendes, szűkszavú modorával elhárította magától a­ dicshimnuszokat. Az egyik buda­pesti telefonközpont megnyitásá­nál azután mégis elismerte ő is, hogy csoda történt. — Valóban csoda történt — mondotta beszé­dében — a magyar nép teremtő erejének csodája. Hogy azonban éppen Gerő Ernő az, aki a magyar nép teremtő erejét fel tudja kelteni és csodákra tudja ösztönözni, az nem véletlen. Gerő elvtárs 1898-ban született, szegény családból származott, gyermekkora óta szűkös körülmé­nyek között élt. 14 éves korában már tanításból tartotta fenn ma­gát és tanításból élt nemcsak a középiskolában, hanem az egyete­men is. A munkásmozgalomba még az első világháború alatt bekap­csolódott Újpesten, ahol rövidesen a szocialista ifjúmunkások egyik vezetője lett. 1918 és 1919 forra­dalmaiban szintén mint az ifjú­munkások egyik vezére vett részt. Az ellenforradalom győzelme után illegalitásban dolgozott. 1922-ben szerkesztette a Kommunista Párt első és 32 héten át rendszeresen megjelenő illegális hetilapját. Még ugyanebben az évben letartóztat­ták s 14 esztendei börtönre ítélték. Büntetéséből kitöltött két és fél é­vet, azután kicserélték. A Szov­jetunióba került, de az elkövetkező évtizedek során megfordult Euró­pa számos országában. Éveket töl­tött Spanyolországban a polgár­­háború előtt és alatt, d­e volt Franciaországban a népfrontkor.1d­­szak idején, Belgiumban és Cseh­szlovákiában a munkásmozgalmak kritikus pillanataiban. Ezekből az évtizedekből származik­­ elsőrendű külpolitikai helyzetismerete s ugyancsak ezekből az időkből szár­mazik ismeretsége az európai po­litika és főként a munkásmozga­lom szinte valamennyi vezető egyé­niségével. Ezeket a kapcsolatokat kitűnően­ tudta értékesíteni pél­dául a párisi béketárgyalások ide­jén a magyar ügy javára. 1944-ben az elsők között volt, akik Magyarországra hazatérte­k s az ő hatalmas szervező munkájá­hoz fűződik elsősorban a kicsiny, illegális Kommunista Pártnak ha­talmas és erős tömegpárttá fej­lesztése. 1945 tavaszán a Köz­ponti Vezetőség a közlekedésügyi, minisztériumba küldte. Ha őt magát kérdezi meg va­laki, mi a titka bámulatos teljesít­ményeinek, amelyek előtt még az ellenség is kalapot emel, rendsze­rint azt szokta felelni: a kommu­nista munkastílus. Mi ennek a kommunista munkastílusnak a tar­talma? Elsősorban az, hogy pon­tosan ki kell tűzni a feladatokat, mégpedig valahol a teljesíthetőség felső határán, de úgy, hogy azért ne legyen irreális. A feladatok megoldására pontos munkatervet kell kidolgozni, szinte menetrend­szerűen, nemcsak hónapokra, ha­nem napokra is. Minden csoport, sőt lehetőleg minden személy pon­tosan tudja előre, mi a munkája s a mérnökök ugyanúgy, mint a segédmunkás, ellenőrizhesse, ho­gyan viszonylik az ő munkája, va­lamint a munka egészének állása a munkatervhez. A munkaprogra­mot és a kiadott rendelkezéseket végrehajtás szempontjából rend­szeresen és szigorúan ellenőrizni kell. A rendelkezés nem olyan, mint a postagalamb — szokta ma­gyarázni Gerő elvtárs — amelyet az ember kirepít és azután többé nem törődik vele, hogy célhoz ér-e vagy sem. Ahol személyek vagy munkacsoporté leküzdhetetlennek látszó nehézségekbe ütköznek, ott felülről kell segíteni, gyorsan és hatásosan. Ehhez a munkastílus­hoz hozzátartozik az eredmények azonnali jutalmazása. Jutalmazása elismerő szavakkal, köszönettel, megbecsüléssel vagy kitüntetéssel s ahol megokolt, pénzzel. Fontos azonban, hogy a jutalmazás ne késlekedjék, ne húzódjék el a vég­telenségig, hanem azonnal történ­jék. Nincsen ebben a kommunista munkastílusban semmi csoda, vagy ördöngösség, csak éppen az, hogy ezt a munkastílust Gerő Ernő vezette be a magyar köz­életbe és újjáépítésbe. És még va­lami: Gerő Ernő mindig figye­lembe veszi, hogy a hidak nem­csak vasból és acélból, fából és kőből épülnek, hanem mindenek­­felett dolgozó emberek nehéz, fá­radságos munkájából. És itt van Ge­rő Ernő sikereinek másik tit­ka, az, amiről ő nem szokott be­szélni, annál inkább azonban munkatársai. Munkatársai — mi­lyen széles ez a kör! Soktízezer vasutasról, hídépítőről, sokszáz mérnökről és tisztviselőről, sok­­sokezer munkásról van szó, akik mind Gerő Ernő munkatársai. — Nemcsak a munkafolyamat egyes fázisait kíséri figyelemmel, hanem munkatársainak életét is. Nincs minisztérium, ahol bőkezűbben gondoskodnának a szakszervezet­ről, főleg szociális téren, mint a közlekedésügyiben. Bajokat, pa­naszokat, sérelmeket ugyanúgy elintéz, mint ahogy megoldja a munkaközben felvetődő objektív nehézségeket. Pártkülönbségeket nem ismer — csak egyet követel meg: a helytállást és a vállalt munka teljesítését. Gerő elvtárs minden reggel 7 óra 10 perckor már íróasztalánál ül és este 10—11 óra körül még világosak a Dob­ utcai palota mi­niszteri szobájának ablakai. Ha a miniszternek valami dolga van e­­­vés más maisztérium­okkal és felhivatja reggel 8 óra körül, csak az ottani altiszt csodálkozó hangja válaszol: Tessék majd újra hívni másfél óra múlva, amikor már lesz itt valaki. Kora reggel kezdődik a munka a miniszteri szobában s az aszta­lon ott vannak már a levelek, be­adványok, jelentések: a nani Costa. A minisztérium tisztviselői megtanultak röviden fogalmazni, mert tudják, hogy miniszterük mindent elolvas az első szótól az utolsóig. Nem akarják hiába fá­­rasztani. Gerő elvtárs egymás­után nézi át a leveleket és az ira­tokat s ezekre írja rá intézkedé­seit. Azután előkerül az írógép — kopott masina, hosszú évek óta hűséges kísérője gazdáiénak, — és Gerő elvtárs gépelni kezd. Soha nem diktál sem cikket, sem leve­let, hanem minden sort maga ka­­pott le írógépén. Jönnek a kül­döttségek: az értelmiség valame­lyik csoportja, munkások és igen gyakran parasztok, messze vidé­kekről. Küldöttség még nem ment el üres kézzel vagy üres szívvel a dolgozó­szobából. Azután néha órákra eltűnik a minisztériumból Gerő elvtárs. Ilyenkor vagy az egyik épülő hídon jár, vagy vala­melyik vasúti műhelyben, vagy minisztertanácson, vagy a Kom­munista Párt valamelyik vezető­szervének ülésén. Az építkezések­nél a leghajmeresztőbb produkció­kat hajtja végre: nincs a­z a kes­keny palló a mélység fölött, ame­lyen végig ne menne, nincs az a meredek létra, amelyre fel ne mászna és ha munkásai a folyók mélyén dolgoznak, leszáll oda is hozzájuk, így azután természetes, hogy mindig, mindenről pontosan tud, ami a vezetésével folyó mun­káknál történik. A nép széles ré­tegei mindezt nem tudják, róla ilyen részletesen. De érzik, hogy ennek a férfinak minden perce őértük való munkában telik el s a népszerűsége tulajdonképpen a feléje áradó szeretetnek kifejez­­ése. Valamilyen szakszervezeti vacso­rán Gerő elvtárrsat felköszöntötte­gy, egyik szociáldemokrata vezető. Egyszer külföldi vendégei voltak a magyar közlekedésügynek ■— mesélte szociáldemokrata elvtár­sunk — és az ünnepi banketten, ahogy ilyenkor szokásos, pohárkö­szöntők hangzottak el. Gerő Ernő válaszolt a felköszöntőre s amikor körülnézett, ki tudná szavait tol­mácsolni az idegeneknek, senki nem vállalkozott erre a szerepre. S akkor maga kezdette el tolmá­csolni önmagát és a többieket. Szó szerint fordította a saját maga és mások mondatait franciára, né­metre, oroszra és más nyelvekre. Kiderült ott az ünnepi asztalnál — fejezte be szavait szociáldemokra­ta elvtársunk — hogy Gerő elv­társ nemcsak a magyar újjáépítés­nek legendás hőse, hanem a leg­­m'-'üsebb emberek egyike is. Gerő Ernő a magyar demokrá­ciának egyik legnagyobb tekin­télye. Nemcsak belföldön, hanem külföldön is. Olyan tekintély azon­ban, akit a nép szeret, akiben bí­zik és akire büszke. Személye és munkája biztosíték arra, hogy a nép ügye rö­r­den baj és nehézség ellenére diadalmaskodni fog. Losonczy Géza A „Világosság“ válaszol Rákosi elvtárs ajkai be­szédére, amelyben a többi között a Világosságot is azzal a — jogos — váddal illette, hogy reakciós szavazatok megnyerésére vesz irányt. Rákosi elvtárs szó szerint idézte a Világosság­ot, amely fel­szólította a névjegyzékből kiha­gyottakat — csak úgy általá­ban —, hogy forduljanak a szo­ciáldemokrata párthoz segítségért a szavazati jog visszaszerzésénél. A „Világosság“ azzal válaszol e vádra, hogy a „Szabad Népet“ idézi, amely — állítólag — ugyan­csak általában a kihagyot­takhoz fordult, hogy szerezzék vissza választójogukat. Ez persze nem válasz, hanem mellébeszélés. A „Szabad Nép“ a névjegyzékből kihagyott e­l­vtár­sa­k­h­o­z fordult, és külön fel­hívta a figyelmet a törvénynek arra a rendelkezésére, hogy fel lehet szólalni a névjegyzékbe fel­vett fasiszták és reakciósok el­len is. A „Világosság“ igazságtalannak tartja a demokratikus szavazatok megvonását. Ez valóban igazság­talan. Kétségtelen, hogy elvétve történt az összeírásnál ilyenféle igazságtalanság is. De az elkerül­hetetlen hibáktól eltekintve — az esetek nagy többségében nem ez történt. Reakciósoktól vonták meg — a törvény értelmében — a sza­vazati jogot. A „Világosság“ még­sem erről beszél, hanem arról, hogy „nemcsak elsősorban a de­mokrácia ellenségeit zárták ki“ a választójogból, így kerül — akarva akaratlanul — egység­frontba azokkal, akik a reakciós szavazók törvényes kizárása miatt csapnak lármát. De elvégre nemcsak arról van szó, hogy mit ír a Világosság. (Amikor Szakasits elvtársnak megmutattuk a „Világosság“ szó­­banforgó közleményét, azt mon­dotta, hogy a fogalmazás nem szerencsés. Most kiderül, hogy ez a nem szerencsés fogalmazás: a szociáldemokrata párt „hivatalos felhívása“.) Elsősorban a tények­ről, a mindennapi gyakorlatról van szó. Ez pedig azt mutatja, hogy a szociáldemokrata szerveze­tek szerte az országban a névjegy­zékből kihagyottak ügyvédjeivé szegődtek, függetlenül attól, kikről van szó. Az történik, hogy sokszor az összeíró bizottságok szociál­demokrata tagjainak közreműkö­désével is kizártakat most a szo­ciáldemokrata szervezetek igye­keznek visszahozni a névjegyzékbe — nyilván arra számítva, hogy a kizárások ódiumát így csak a kommunistákra háríthatják, to­vábbá arra számítva, hogy­­az így „megmentettek“ hálából a szociál­demokratákra fognak szavazni. Mi ez? Ez rosszabb a szavazatfogdo­­sásnál. Ami azt illeti, hogy „ha valaki nem futott osztály­idegen szavaza­tok után a két munkáspárt közül, az a Szociáldemokrata Párt volt“ — kérdjük: vonatkozik-e ez az állítás azokra a szociáldemokrata agitátorokra is, akik a falvakban a kolh­ozmesével rémítik a pa­rasztokat és saját pártjukat kínál­ják mentőangyalként a kommu­nistákkal szemben? Talán ezt érti a • „Világosság“ szocialista választási propagandán? Mi ezt reakciós propagandának szoktuk nevezni. 3 Két hadifogoly vonat Debrecenben A Magyar Hadifogoly Híradó debreceni telefonjelentése: Augusztus 16-án, szombaton két szerelvény érkezett Debrecenbe. Az egyik Foksáni felől délelőtt 11 órakor, a 7223. számú hadifogoly­táborból. A másik délután 2 órrakor Mármarossziget felől a 7110, 7177. és 7223. számú hadifogoly táborokból. A két szerelvénnyel összesen 442 altiszt, 2870 legénységi állományú, 66 polgári személy és 5 munkaszolgálatos tért haza. Augusztus 15-én este Foksáriból ismét elindult egy hadifogoly szerelvény Debrecen felé. SZENT ISTVÁNRA Textiláru Férfiöltöny (zakó és nadrág) szövetből — — — — 228.— Férfinadrág, szövet vagy vászonból — — 59.—, 49 — Női ruhaszövet, gyapjú, divat, színekben, 70 cm széles — 28.10 Férfi sportszövet, 140 cm gr. 75.80 Fejkendő, delén, nagy válasz­ték _____ _ 60 Törlőruha 60X60 nagys. — 6.80 Férfiing, szép divatszinek — 23.80 Alsónadrág, jól mosható — 10.50 Kombiné, ízléses kivitelben 17.20 Iskolamellény, kötött s. kék 4—12 évig — — — — 19.66 NŐi kötött blúz, divatszinek 47.19 Paplan, klottból, kétoldalún más színben, 130X180 — — 129.80 Gyermekágy, kerekes — 84.40 Agymatrac, 3 részes — — 144.— Karton, tianell, nipanyagok, angin, kanavász és különféle vászonáru állandóan kankat. Bőr- és háztartási c­ifizek Női szandál, antilopszerű felsőrész, bőrtalppal — Gyermekfélcipő, bőr felsőrész és talp, 23—27-ig, drapp színben — — — — Saru, erős bőrből, gumi talp­pal, 34—38-ig _ — — Iskolatáska — — — — Képes iskolatáska bőr szíjjal Isk­olatáska, lakk vászonból, bőr szíjjal — — — — Levélpapír borítékkal 10/10 Fogkrém, mentholos — — —Kerékpártömlő, vörös gumi rézszeleppel — — — Kerámia asztalilámpa, 50 cm. magas ernyővel Gyermek sportkocsi, össze­csukható, minden lincen Réz habász 22 cm. — — Réz gyertyatartó, 20 cm Evőszer tartó, 4 részes — Szemétlapát — — — — Vizespohár — — — — Cukorka, savanyú és erős, 10 deka — — — — Szardínia 1/5, olajban 1 dob. Tearum 40°, 1 liter — — 53.ro 2380 22 80 7.80 11.20 23.80 2.10 —.66 1369 _ 2­58.— 258.— 16 93 . 70 2.64 1.30 —.78 Látványos bútorosztályunk, ragyogó mintatermek Díjtalan csomagmegőrzés. Éjjel-nappali ügyelet. Vidéki megrendeléseket soronkivül intézünk el, utánvéttel, v. a pénz előzetes beküldése mellett BÜ­FFE 9 1 pohár sör F 1.— OLCSÓ JAKUfll I 1 pár virsli F 1.80 Divatcsarnok VII., RÁKÓCZI­ ÚT 70-76. TELEFON: 420-708* 2 80 5.40 19 20

Next