Szabad Nép, 1947. augusztus (5. évfolyam, 173-197. szám)
1947-08-17 / 186. szám
VASÁRNAP, 1947 AUGUSZTUS 17 SZABAD NÉP AZ MKP LISTAVEZETŐI Gerő Ernő Néhány nap múlva lesz egy éve, hogy egy meleg nyári estén először gyulladtak ki a lámpák Budapest legújabb hídján, a Szabadság hídon. Alig pár perce készült el a híd s az építkezést vezető mérnök, aki hosszú hónapokon át megszakítás nélkül dolgozott a munkásokkal, megindult a pesti hídfőtől Buda felé. A híd közepénél tartott, amikor kigyulladt a második lámpafény. A mérnök hirtelen megállt és odafordult a munkásokhoz. — Tizenhat éve vezetek hídépítést, de azt, amit ma délután éreztem, soha nem tapasztaltam még. Gerő Ernőnél voltam, s jelentettem, hogy a híd menetrendszerű pontossággal elkészült. Mikor a miniszter kezet szorított velem és néhány köszönő szót mondott, úgy éreztem, hogy a munkának ezt a megbecsülését, értékelését és támogatását, amelyet az első perctől kezdve az utolsóig Gerő Ernőtől kaptunk, még soha senki mástól nem kapta meg a magyar mérnök. Valami hajtott, hogy válaszoljak és én mondjak köszönetet neki. De azután hirtelen előlépett másvalaki, s az mondotta el a köszönő szavakat. Nagyon sajnálom, hogy nem én voltam. Közben sötét lett és a Duna hullámai annyi nehéz esztendő után most verték vissza először a Szabadság-híd felvillanó lámpafényeit. A Turulra felkapaszkodott két munkás, hogy a híd kapuja fölé kifeszítse a táblát: „Éljen Gerő, a hídverő!“. Munkatársai — mérnökök, munkások, tisztviselők — sokszor beszélgetnek arról, mi a titka Gerő Ernő sikereinek. Munkatársai ott voltak vele éjszakánkint az épülő Kossuth-hídon és nézték arcát, amint a félig elkészült karfán át a Duna fölé hajol, figyeli a fenyegetően közeledő, vakítófehér jégtáblákat s arra gondol, nem sodorja-e el,a természet a munka fáradságos eredményeit. Akik ott állottak mellette 1945 nehéz, keserves tavaszán, hallották szavait, amelyek a közlekedésnek ma már világhírű újjáépítését elindították s akik jól emlékeztek arra, milyen hitetlenség fogadta azt a vakmerőnek, sőt kivihetetlennek tűnő újjáépítési programot, amelyet Gerő elvtárs 1945 májusában meghirdetett. Emlékeztek arra is, hogy amikor egymásután készültek a hidak, az utak, jöttek haza a hajók s kezdtek rendszeresen közlekedni a vonatok, a hitetlenek csodálkozva mondogatták: csoda történt. A miniszter csendes, szűkszavú modorával elhárította magától a dicshimnuszokat. Az egyik budapesti telefonközpont megnyitásánál azután mégis elismerte ő is, hogy csoda történt. — Valóban csoda történt — mondotta beszédében — a magyar nép teremtő erejének csodája. Hogy azonban éppen Gerő Ernő az, aki a magyar nép teremtő erejét fel tudja kelteni és csodákra tudja ösztönözni, az nem véletlen. Gerő elvtárs 1898-ban született, szegény családból származott, gyermekkora óta szűkös körülmények között élt. 14 éves korában már tanításból tartotta fenn magát és tanításból élt nemcsak a középiskolában, hanem az egyetemen is. A munkásmozgalomba még az első világháború alatt bekapcsolódott Újpesten, ahol rövidesen a szocialista ifjúmunkások egyik vezetője lett. 1918 és 1919 forradalmaiban szintén mint az ifjúmunkások egyik vezére vett részt. Az ellenforradalom győzelme után illegalitásban dolgozott. 1922-ben szerkesztette a Kommunista Párt első és 32 héten át rendszeresen megjelenő illegális hetilapját. Még ugyanebben az évben letartóztatták s 14 esztendei börtönre ítélték. Büntetéséből kitöltött két és fél évet, azután kicserélték. A Szovjetunióba került, de az elkövetkező évtizedek során megfordult Európa számos országában. Éveket töltött Spanyolországban a polgárháború előtt és alatt, de volt Franciaországban a népfrontkor.1dszak idején, Belgiumban és Csehszlovákiában a munkásmozgalmak kritikus pillanataiban. Ezekből az évtizedekből származik elsőrendű külpolitikai helyzetismerete s ugyancsak ezekből az időkből származik ismeretsége az európai politika és főként a munkásmozgalom szinte valamennyi vezető egyéniségével. Ezeket a kapcsolatokat kitűnően tudta értékesíteni például a párisi béketárgyalások idején a magyar ügy javára. 1944-ben az elsők között volt, akik Magyarországra hazatértek s az ő hatalmas szervező munkájához fűződik elsősorban a kicsiny, illegális Kommunista Pártnak hatalmas és erős tömegpárttá fejlesztése. 1945 tavaszán a Központi Vezetőség a közlekedésügyi, minisztériumba küldte. Ha őt magát kérdezi meg valaki, mi a titka bámulatos teljesítményeinek, amelyek előtt még az ellenség is kalapot emel, rendszerint azt szokta felelni: a kommunista munkastílus. Mi ennek a kommunista munkastílusnak a tartalma? Elsősorban az, hogy pontosan ki kell tűzni a feladatokat, mégpedig valahol a teljesíthetőség felső határán, de úgy, hogy azért ne legyen irreális. A feladatok megoldására pontos munkatervet kell kidolgozni, szinte menetrendszerűen, nemcsak hónapokra, hanem napokra is. Minden csoport, sőt lehetőleg minden személy pontosan tudja előre, mi a munkája s a mérnökök ugyanúgy, mint a segédmunkás, ellenőrizhesse, hogyan viszonylik az ő munkája, valamint a munka egészének állása a munkatervhez. A munkaprogramot és a kiadott rendelkezéseket végrehajtás szempontjából rendszeresen és szigorúan ellenőrizni kell. A rendelkezés nem olyan, mint a postagalamb — szokta magyarázni Gerő elvtárs — amelyet az ember kirepít és azután többé nem törődik vele, hogy célhoz ér-e vagy sem. Ahol személyek vagy munkacsoporté leküzdhetetlennek látszó nehézségekbe ütköznek, ott felülről kell segíteni, gyorsan és hatásosan. Ehhez a munkastílushoz hozzátartozik az eredmények azonnali jutalmazása. Jutalmazása elismerő szavakkal, köszönettel, megbecsüléssel vagy kitüntetéssel s ahol megokolt, pénzzel. Fontos azonban, hogy a jutalmazás ne késlekedjék, ne húzódjék el a végtelenségig, hanem azonnal történjék. Nincsen ebben a kommunista munkastílusban semmi csoda, vagy ördöngösség, csak éppen az, hogy ezt a munkastílust Gerő Ernő vezette be a magyar közéletbe és újjáépítésbe. És még valami: Gerő Ernő mindig figyelembe veszi, hogy a hidak nemcsak vasból és acélból, fából és kőből épülnek, hanem mindenekfelett dolgozó emberek nehéz, fáradságos munkájából. És itt van Gerő Ernő sikereinek másik titka, az, amiről ő nem szokott beszélni, annál inkább azonban munkatársai. Munkatársai — milyen széles ez a kör! Soktízezer vasutasról, hídépítőről, sokszáz mérnökről és tisztviselőről, soksokezer munkásról van szó, akik mind Gerő Ernő munkatársai. — Nemcsak a munkafolyamat egyes fázisait kíséri figyelemmel, hanem munkatársainak életét is. Nincs minisztérium, ahol bőkezűbben gondoskodnának a szakszervezetről, főleg szociális téren, mint a közlekedésügyiben. Bajokat, panaszokat, sérelmeket ugyanúgy elintéz, mint ahogy megoldja a munkaközben felvetődő objektív nehézségeket. Pártkülönbségeket nem ismer — csak egyet követel meg: a helytállást és a vállalt munka teljesítését. Gerő elvtárs minden reggel 7 óra 10 perckor már íróasztalánál ül és este 10—11 óra körül még világosak a Dob utcai palota miniszteri szobájának ablakai. Ha a miniszternek valami dolga van evés más maisztériumokkal és felhivatja reggel 8 óra körül, csak az ottani altiszt csodálkozó hangja válaszol: Tessék majd újra hívni másfél óra múlva, amikor már lesz itt valaki. Kora reggel kezdődik a munka a miniszteri szobában s az asztalon ott vannak már a levelek, beadványok, jelentések: a nani Costa. A minisztérium tisztviselői megtanultak röviden fogalmazni, mert tudják, hogy miniszterük mindent elolvas az első szótól az utolsóig. Nem akarják hiába fárasztani. Gerő elvtárs egymásután nézi át a leveleket és az iratokat s ezekre írja rá intézkedéseit. Azután előkerül az írógép — kopott masina, hosszú évek óta hűséges kísérője gazdáiénak, — és Gerő elvtárs gépelni kezd. Soha nem diktál sem cikket, sem levelet, hanem minden sort maga kapott le írógépén. Jönnek a küldöttségek: az értelmiség valamelyik csoportja, munkások és igen gyakran parasztok, messze vidékekről. Küldöttség még nem ment el üres kézzel vagy üres szívvel a dolgozószobából. Azután néha órákra eltűnik a minisztériumból Gerő elvtárs. Ilyenkor vagy az egyik épülő hídon jár, vagy valamelyik vasúti műhelyben, vagy minisztertanácson, vagy a Kommunista Párt valamelyik vezetőszervének ülésén. Az építkezéseknél a leghajmeresztőbb produkciókat hajtja végre: nincs az a keskeny palló a mélység fölött, amelyen végig ne menne, nincs az a meredek létra, amelyre fel ne mászna és ha munkásai a folyók mélyén dolgoznak, leszáll oda is hozzájuk, így azután természetes, hogy mindig, mindenről pontosan tud, ami a vezetésével folyó munkáknál történik. A nép széles rétegei mindezt nem tudják, róla ilyen részletesen. De érzik, hogy ennek a férfinak minden perce őértük való munkában telik el s a népszerűsége tulajdonképpen a feléje áradó szeretetnek kifejezése. Valamilyen szakszervezeti vacsorán Gerő elvtárrsat felköszöntöttegy, egyik szociáldemokrata vezető. Egyszer külföldi vendégei voltak a magyar közlekedésügynek ■— mesélte szociáldemokrata elvtársunk — és az ünnepi banketten, ahogy ilyenkor szokásos, pohárköszöntők hangzottak el. Gerő Ernő válaszolt a felköszöntőre s amikor körülnézett, ki tudná szavait tolmácsolni az idegeneknek, senki nem vállalkozott erre a szerepre. S akkor maga kezdette el tolmácsolni önmagát és a többieket. Szó szerint fordította a saját maga és mások mondatait franciára, németre, oroszra és más nyelvekre. Kiderült ott az ünnepi asztalnál — fejezte be szavait szociáldemokrata elvtársunk — hogy Gerő elvtárs nemcsak a magyar újjáépítésnek legendás hőse, hanem a legm'-'üsebb emberek egyike is. Gerő Ernő a magyar demokráciának egyik legnagyobb tekintélye. Nemcsak belföldön, hanem külföldön is. Olyan tekintély azonban, akit a nép szeret, akiben bízik és akire büszke. Személye és munkája biztosíték arra, hogy a nép ügye rörden baj és nehézség ellenére diadalmaskodni fog. Losonczy Géza A „Világosság“ válaszol Rákosi elvtárs ajkai beszédére, amelyben a többi között a Világosságot is azzal a — jogos — váddal illette, hogy reakciós szavazatok megnyerésére vesz irányt. Rákosi elvtárs szó szerint idézte a Világosságot, amely felszólította a névjegyzékből kihagyottakat — csak úgy általában —, hogy forduljanak a szociáldemokrata párthoz segítségért a szavazati jog visszaszerzésénél. A „Világosság“ azzal válaszol e vádra, hogy a „Szabad Népet“ idézi, amely — állítólag — ugyancsak általában a kihagyottakhoz fordult, hogy szerezzék vissza választójogukat. Ez persze nem válasz, hanem mellébeszélés. A „Szabad Nép“ a névjegyzékből kihagyott elvtársakhoz fordult, és külön felhívta a figyelmet a törvénynek arra a rendelkezésére, hogy fel lehet szólalni a névjegyzékbe felvett fasiszták és reakciósok ellen is. A „Világosság“ igazságtalannak tartja a demokratikus szavazatok megvonását. Ez valóban igazságtalan. Kétségtelen, hogy elvétve történt az összeírásnál ilyenféle igazságtalanság is. De az elkerülhetetlen hibáktól eltekintve — az esetek nagy többségében nem ez történt. Reakciósoktól vonták meg — a törvény értelmében — a szavazati jogot. A „Világosság“ mégsem erről beszél, hanem arról, hogy „nemcsak elsősorban a demokrácia ellenségeit zárták ki“ a választójogból, így kerül — akarva akaratlanul — egységfrontba azokkal, akik a reakciós szavazók törvényes kizárása miatt csapnak lármát. De elvégre nemcsak arról van szó, hogy mit ír a Világosság. (Amikor Szakasits elvtársnak megmutattuk a „Világosság“ szóbanforgó közleményét, azt mondotta, hogy a fogalmazás nem szerencsés. Most kiderül, hogy ez a nem szerencsés fogalmazás: a szociáldemokrata párt „hivatalos felhívása“.) Elsősorban a tényekről, a mindennapi gyakorlatról van szó. Ez pedig azt mutatja, hogy a szociáldemokrata szervezetek szerte az országban a névjegyzékből kihagyottak ügyvédjeivé szegődtek, függetlenül attól, kikről van szó. Az történik, hogy sokszor az összeíró bizottságok szociáldemokrata tagjainak közreműködésével is kizártakat most a szociáldemokrata szervezetek igyekeznek visszahozni a névjegyzékbe — nyilván arra számítva, hogy a kizárások ódiumát így csak a kommunistákra háríthatják, továbbá arra számítva, hogyaz így „megmentettek“ hálából a szociáldemokratákra fognak szavazni. Mi ez? Ez rosszabb a szavazatfogdosásnál. Ami azt illeti, hogy „ha valaki nem futott osztályidegen szavazatok után a két munkáspárt közül, az a Szociáldemokrata Párt volt“ — kérdjük: vonatkozik-e ez az állítás azokra a szociáldemokrata agitátorokra is, akik a falvakban a kolhozmesével rémítik a parasztokat és saját pártjukat kínálják mentőangyalként a kommunistákkal szemben? Talán ezt érti a • „Világosság“ szocialista választási propagandán? Mi ezt reakciós propagandának szoktuk nevezni. 3 Két hadifogoly vonat Debrecenben A Magyar Hadifogoly Híradó debreceni telefonjelentése: Augusztus 16-án, szombaton két szerelvény érkezett Debrecenbe. Az egyik Foksáni felől délelőtt 11 órakor, a 7223. számú hadifogolytáborból. A másik délután 2 órrakor Mármarossziget felől a 7110, 7177. és 7223. számú hadifogoly táborokból. A két szerelvénnyel összesen 442 altiszt, 2870 legénységi állományú, 66 polgári személy és 5 munkaszolgálatos tért haza. Augusztus 15-én este Foksáriból ismét elindult egy hadifogoly szerelvény Debrecen felé. SZENT ISTVÁNRA Textiláru Férfiöltöny (zakó és nadrág) szövetből — — — — 228.— Férfinadrág, szövet vagy vászonból — — 59.—, 49 — Női ruhaszövet, gyapjú, divat, színekben, 70 cm széles — 28.10 Férfi sportszövet, 140 cm gr. 75.80 Fejkendő, delén, nagy választék _____ _ 60 Törlőruha 60X60 nagys. — 6.80 Férfiing, szép divatszinek — 23.80 Alsónadrág, jól mosható — 10.50 Kombiné, ízléses kivitelben 17.20 Iskolamellény, kötött s. kék 4—12 évig — — — — 19.66 NŐi kötött blúz, divatszinek 47.19 Paplan, klottból, kétoldalún más színben, 130X180 — — 129.80 Gyermekágy, kerekes — 84.40 Agymatrac, 3 részes — — 144.— Karton, tianell, nipanyagok, angin, kanavász és különféle vászonáru állandóan kankat. Bőr- és háztartási cifizek Női szandál, antilopszerű felsőrész, bőrtalppal — Gyermekfélcipő, bőr felsőrész és talp, 23—27-ig, drapp színben — — — — Saru, erős bőrből, gumi talppal, 34—38-ig _ — — Iskolatáska — — — — Képes iskolatáska bőr szíjjal Iskolatáska, lakk vászonból, bőr szíjjal — — — — Levélpapír borítékkal 10/10 Fogkrém, mentholos — — —Kerékpártömlő, vörös gumi rézszeleppel — — — Kerámia asztalilámpa, 50 cm. magas ernyővel Gyermek sportkocsi, összecsukható, minden lincen Réz habász 22 cm. — — Réz gyertyatartó, 20 cm Evőszer tartó, 4 részes — Szemétlapát — — — — Vizespohár — — — — Cukorka, savanyú és erős, 10 deka — — — — Szardínia 1/5, olajban 1 dob. Tearum 40°, 1 liter — — 53.ro 2380 22 80 7.80 11.20 23.80 2.10 —.66 1369 _ 258.— 258.— 16 93 . 70 2.64 1.30 —.78 Látványos bútorosztályunk, ragyogó mintatermek Díjtalan csomagmegőrzés. Éjjel-nappali ügyelet. Vidéki megrendeléseket soronkivül intézünk el, utánvéttel, v. a pénz előzetes beküldése mellett BÜFFE 9 1 pohár sör F 1.— OLCSÓ JAKUfll I 1 pár virsli F 1.80 Divatcsarnok VII., RÁKÓCZI ÚT 70-76. TELEFON: 420-708* 2 80 5.40 19 20