Szabad Nép, 1947. október (5. évfolyam, 222-248. szám)

1947-10-01 / 222. szám

SZERDA, 1947 OKTOBER 1 SZABAD NÉP$ ................................................................................. ■ ^" ŐSZI GON­D KRUMPLI NYOMÁBAN A piacokon, az üzletekben csak néhány kiló krumplit vásárolhatnak az asszonyok. .Pedig gondoskodni kell­­ a családd­e téli burgonyaszükségleté­­ről is. A munkások téli burgonya, készletének beszerzését az üzemek veszik a kezükbe. Kikapcsolták a spekulációt A kormány kivette a burgonya­­ellátást a spekuláló nagykereskedelem kezéből. A szövetkezetek megsza­­bott áron vásárolják meg a burgo­­nyát a tem­etőktől és adják tovább a fogyasztóknak. Ha a dolgozóit a burgonyát ki­­csínyben akarják átvenni a lakásuk­­hoz legközelebb e­ső árudában, úgy kilónként 1,02 forintért kaphatják meg. Mennyit kapnak az üzemi dolgozók? Ha a gyár vagontételre veszi át a szövetkezettől a burgonyát és vál­­lalja a szétosztással és házhoz szó... Irtással járó költséget, úgy az ár 17 fillérrel csökken. A közellátási minisztérium vagy a MOSzK min­­den dolgozónak családtagonként 48 kiló burgonyát utal ki. Ez a két szerv végezte a beosztást, az egyes szövetkezetek minden hozzá fordulót oda utasítottak. Az I­FOSz például 21 üzem dolgozójának és családtagjainak, összesen 131.000 sze­­mélynek burgonyával való ellátását vállalta A vállalatok az ÁFOSz-tól már ezen a héten­­ a pénz befizeti, a vételt számított két nap alatt meg­­kapják a teljes mennyiség első 25 százalékát. A főváros is tartalékol Az idei burgonyatermés jobb, mint a tavalyi. Budapest lakossága joggal várja el tehát, hogy a fővá­­ros megfelelő készleteket tartalékol­­jon télire. — A főváros tavaly a kórházak és a közkonyhák részére gondoskodott a téli burgonyáról — mondják a fő­­város közélelmezési ügyosztályán. — Idén a téli tartalékolást ki fogjuk terjeszteni. A­gf­­a előmozdította ezt az akciót, amikor 5 millió forin­tos hitelt szavazott meg erre a célra. Már előkészítettük a csarnokok pin­céiben, a vágóhidak óvóhelyein, a burgonya tárolását. Ha sikerül a tá­rolt mennyiséget kellő mértékben felemelni, akkor tálén is tudunk majd jegyre burgonyát osztani a rászorulóknak. Sfe® I©« mnhlánal A szénellátás is jobb, mint tavaly Nagy-Budapes­t békében 75 ezer vagon tűzifát fogyasztott évente. Ugyanilyen mennyiség vásárlására jogosítanak azok a tüzelőjegyek, amelyeket Nagy Budapest lakossága májusban kapott. De vájjon lesz e elegendő fa a jegy elő beváltására? Eddig 40 ezer vagon érkezett — Lesz! — adja meg a felvilágo­sítást az Anyaghivatalban Samodai elvtárs. — Májustól augusztusig már 110 ezer vagon tűzifa érkezett a fő­­városba. Ennek egy részét elsősorban az üzemek beszerzői vásárolták meg a munkásság számára, másik részét telepeken, tárolták a kereskedők. Még 20 ezer vagon fát szállít a MALLERD és a magántermelők, 10 ezer vagon pedig a külföldről behozott fából jut a fővárosnak. Mert az idén jelentős mennyiségű fát vásároltunk a külföldön is, hogy rá ne kényszerüljünk az elmúlt évek rablógazdálkodásának folytatására. A legtöbb külföldi fát (20 ezer va­gont) Jugoszláviából kapjuk, de szál­­lít a Szovjetunió, Csehszlovákia és Románia is.­­ Ezek a mennyiségek természe­tesen folyamatosan érkeznek a fővá­rosba. Hogy azonban az első őszi vá­sárlási roham ne idézzen elő zavaró, hát, a főváros máris nagyobb meny­­nyiségeket tartalékolt erre a célra. Az üzemek dolgozóinak ellátásáról külön is intézkedtek: a MALLERD utasítást kapott, hogy elsősorban az üzemi igényléseket elégítse ki. Az ÁFOSz a Szovjetunióból hoz 3000 va­­gon fát, amelyet elsősorban a mun­káskerületek és a peremvárosok ára­­dás útján hoz majd forgalomba. A vidéknek is jut . A vidék tüzelőo­ktatásit is nagyjá­­ból biztosítani tudjuk. A MALLERD hasábfa termelésének nagy részén kívül teljes dorong, és gallyfa ter­melését is vidékre, juttatja. Szeged például tavaly egész télen összesen 200 vágón tűzifát kapott,. Az idén máris 1000 vágónnál jutott számára. ■— Ami a szén­ellátást illeti, a ta­­valyihoz képest itt is várható javu­­lás. Tavaly egész télen mindössze 15­ 000 vágón Szén jutott fűtési cé­lokra, az idén május óta már eddig is 18,000 vagonnal adtunk. Ha a fo­l­lyó külkereskedelmi tárgyalások sikerre vezetnek, akkor a hazai ter­mésből jelentős felszabadult tételei­ jutnak fűtési célokra. RÁMC ÉS PÉNZ avagy néhány szó az állami vállalatok igazgatóságairól amelyben állami tisztviselők ülnek és hallgatnak Ért ön a nyomdákhoz? És az ás­­ványolajhoz? A Stcaharinhoz és a bauxithoz? Vagy az autókhoz? Ne­­tán a napilapokhoz ? A ku­lforitalom­hoz és a szeszhez? Nyugodtan be­­vallhatja, hogy nem ért, egymástól elég különböző szakmák ezek- Szol­­gáljon azonban az olvasó megnyug­tatására, hogy akad hazánkban olyan szakember is, ak­i mindezekhez nemcsak ért, hanem olyan kiválóan ért, hogy egyformán tagja az Athe­­naeum Irodalmi és Nyomdai r­­t. az Erdélyi Magyar-Olasz Ásvány­­olaj­ipari r. t., az óbudai Szaharin­­gyár r. t., a Magyar Bauxitbánya r. a Magyar Országos G­ IpTkocsi Üzemi r. t. a Magyarország Napilap r. a Magyar Külforgalmi r. t. és a Magyar Szeszkiviteli r. t. igaz­gat­óságának. Neve: Vasadi Kovács Ferenc, fő­­foglalkozása: államtitkár a pénzügy­­minisztériumban. Szóval az állam magasrangú hivatalnoka. És a fel­sorolt vállalatokról is meg kell mon­dani, hogy van egy közös tulajdon­­ságuk: az államnak érdekeltsége van valamennyiben Győr az erősebb A Gazdasági Főtanács javaslata szerint az állami vállalatok igazgató­­sági tagjainak havi tiszteletdíja leg­­feljebb 200 forint lehet. Mindmáig azonban többnyire 200, olykor 700 forintot is ráfi­zetett egy állami részvénytársa­ság igazgatóira. Az állami fizetések nem túl magasak, az igazgatósági tagságokért érthe­­tően nagy a tülekedés. A vállalatok igazgatóságaiban helyet kap minden minisztérium, amely a vállalat ügyei­­ben érdekelt. Azután felvetődik az a kérdés: ki képviselje az igazgató­ságban az érdekelt minisztériumot. Gyakran vetélkedés indul meg a minisztériumok egyes ügyosztá­­lyai közt, nem egyszer az ügyosztályon belül a személyek közt. A pozícióharc során gyakran köt­nek kompromisszumot és az ilyen kompromisszumok következménye­ként az igazgatóság mammutigazga­­tósággá duzzad. Mert persze, néhány­­tagú igazgatósága már csak a keres­­kedelmi törvény szerint is minden részvénytársaságnak, így az állami részvény­társaságoknak is kell, hogy legyen,­­ azonban semmi sem indo­kolhatja azt, hogy például az óbudai Szaharingyár 10 állami tisztviselő igazgatót tartson el, vagy hogy a Magyar Gyanta, és Vegyitermékek Rt .nek kilenc állami hivatalnok igazgatója legyen. Az is méltányos lenne, hogy ha már kell igazgatóság, oda kiváló szakértők, vagy legalább is az illető vállalat ügyköreihez értő hivatalnokok­­terüljenek be. De a valóság az, hogy elsősorban a nagyhatalmú el­nöki ügyosztályok és ezenkívül a legbefolyásosabb tisztviselőt ragadják magukhoz az álláso­­kat. A pénzügyminisztérium elnöki osz­­tályát Fór­is államtitkár hatszoros, dr. Deseő Antal tanácsos pedig két­szeres igazgató, Rendessy Endre pénzügyminiszteri osztálytanácsos az Athenaeum igazgatóságában éppúgy megtalálható, mint a Magyar Halte­nyésztők Értékesítő r­­t. igazgatóság­ságában. Bár a legtöbb igazgatósági tagságot­­ a pénzügyminisztérium tisztvise­lői gyűjtötték össze, mert ők minden állami érdekeltségű vállalatban bent ülnek, azért vannak más minisztériumokban is tisztvise­­lők, akik akár Vasadi Kováccsal is versenyre kelhetnek. Az igazgatóság együtt ül. Az állami vállalatok igazgatósága időközönként, például havonta ősz-­­szeül. Ilyenkor megvitatják azokat­­­ a kérdéseket, amelyeket az ügyveze­­­tés jónak lát felvetni. Némelyik szakértő igazgató komolyan veszi hivatását és hozzászót javasol, bírál és indítványoz — a többség azonban ül és hallgat.­­ Valahogy így fest közelről, ami­­kor az állami érdekeltségű vállalat igazgatósága ülésezik: Bevonul az elnök, 2—3 alelnök, a vezérigazgató, 1—2 helyettese, továbbá 10—15 bi­zottsági tag. Közülük a vezérigaz­­gató legtöbbször valóban vezeti a vállalatot, ha­ vel Mesei is részt vesznek az ügyvezetésben, tal­án még az M1- nek is. A többiek már csak kivétele­­sen konyhának a társaság ügyeihez. Az alelnökség általában kiszállás. De azért az alelnöknek igen sokszor nemcsak a havi 500—1500 forintos vagy még magasabb fizetés jár, hanem gépírónő, tár,­kár, 2 szoba, autó és sofőr is. És ez mind pénzbe együttvéve igen sok pénzbe kerül. Az igazgatósági ülésen azonban a­­ megjelentek többségének nincs sze­­­­repük. Bevonul a 20 ember, a tömeg­­gyűlés megkezdődik és 3—4 felszó­­lalás után végetér. Az urak, lévén állam­ vállalatokról szó, fizetésüket formailag társaság­tól, de lényegében az államtól kap­ják. M mst lehet erre mondani... A munkáspártok közös programja azt mondja: „Az állami és közérdekű vállalatoknál le kell építeni a mam­­musig­azgat­óság­okát és a nem dolgozó, de fizetést és tanelémet húzó igaz­gatókat és igazgatósági tagokat.“ G. P. Amiről már az rgési város késsel PICCADILLY Jegyelővétel pi. arks:;vődö­t. csütörtörtiek ScarafBfRPi­llflott :­i A haladó értel­m m­aég bBilazdasíe* folyóirata a „Gazdaság" ‘tözgfi/dat.á.?,­ fa ttzemgaz.daság tudományi f­é ti a v . folyó at. S/^rke^/tósziS c«? kiadóhivatal: VI., Eötvös-utca 25/a szám TeWcn 127 1O 12. 379 Béri*! Ingyen matatványssánot. P­k­kösi értekezlet A koalíciós pártok vezetői kedden délelőtt pártközi értekezletet tartot­tak a miniszterelnök dolgozószobájá­ban. A Magyar Kommunista Párt részéről Gerő Ernő és Kádár János, a Kisgazdapárt részéről Dobi István és Gyöngyösi János, a Szociáldemo­­krata Párt részéről Szakasitz Árpád és Selig Imre, a Nemzeti Parasztpárt részéről Veres Péter és Erdei Fe­renc jelent meg. A­ pártközi értekez­­let, amelyen Dinnyés Lajos minisz­­ter­elnök elnökölt, megállapodott az államtitkári és főigmári állások csök­kentésében. Foglalkozott még a párt­­közi értekezlet a kormányprogram előkészítésével. Az értekezletet szom­baton, október 4-én délelőtt 10 óra­­kor folytatják. M­egkötés előtt a szakmai kollektív szerződés A péntek este aláírt keretkollektív szerződés nyomán valamennyi szak­mában megindultak a tárgyalások a szakmai kollektív szerződések meg­kötése ügyében. Szerdán reggel kezdi meg a Szak­­szervezeti Tanács, az RPOK és a kisiparosok csütörtökön pedig a KOKSz és a kiskereskedőit megbí­zotjaival a tárgyalásokat a kisipar­­ban és kiskereskedelemben alkalma­zottait kollektív szerződéseiről. Elő­reláthatólag a hét végére már több szakmában megkötik a kollektív szerződéseket. ­ Bányamunkás Szakszervezet nyilatkozata A Bányász Szakszervezet vezető­­sége felkérte a Szabad Népet a kö­vetkező nyilatkozat közlésére: A Szociáldemokrata Párt központi lapja, a Népszava szeptember 30-i számában rövid időn belül másodszor foglalkozik a Bányamunkás Szak­­szervezet kérdésével. A szakszervezet központi titkársága szükségesnek tartja, hogy a felvetett problémák­kal kapcsolatban leszögezze állás­pontját. A Szociáldemokrata Párt pilis­­szentiváni értekezletén Borbély Já­nos, a párt titkára elmondotta, hogy: „Áldatlan ellenségeskedés dúl a bá­nyatelepen, a két munkáspárt tagjai között“. A később felszólaló Vas Miklós államtitkár viszont — nyil­ván megoldásképen — harcot hirdet. Vas elvtárs talán úgy gondolja, hogy a szociáldemok­rata bányászok érde­­két a kommunisták elleni harc je­lenti? Borbély elvtárs kijelenti, hogy a bányászszakszervezetet a szociálde­mokraták hozták létre. Ez így nem helytálló, de nem is ez a döntő kér­dés. A lényeg az, hogy a választáso­­kon a bányamunk­ásság 75 százaléka a Magyar Kommunista Pártra sza­vazott és ezt a hatalmas fölényt még nem is türözi eléggé vissza a szak­­szervezeti vezetőség összetétele. Borbély elvtárs feljelenti, hogy „rosszabb munkahelyre osztják le a szociáldemokrata bányászokat, ala­csonyabb normákat állapítanak meg részükre és elbocsátással fenyegetik meg őket. A kijelentés különös, mert ha alacsonyabb a norma, több a ke­­reset. Tudni kell, hogy a normát nem egyénenként álla­­pít­ják meg, hanem csapatonként. A csapatok munkabeosztásánál és összeállításá­nál nem a pártállás, hanem a teljes •■ütőképesség jön számításba. Elbocsá­tás az utolsó hónapokban egyáltalán nem volt. Ez a demagógi­a, viszont sokhelyütt okot ad arra, hogy a munkafegyelmet ne tartsák meg. , Borbély elvtárs kijelenti, hogy át kell szervezni a MÁSz-t és olyanokat kell beküldeni, akik a szociáldemo­­krata Panaszokat orvosolják. A mi véleményünk szerint a bányász-pana­szokat és nem külön az egyik vagy a mási­k párt panaszát kell orvosolni. A munkásság szociális kérdésének megoldására régen meg kellett volna alakítani a szövetkezetét, létre­ kel­lett volna hozni a csúcsüzemi bizott­­ságot és munkásigazgatókat kellett volna a MASz. vezetőségbe kinevezni. Ezeknek a kérdéseknek a rendezését több izben kértük az illetékes minisz­tertől, de azokat mindeddig érthetet­len okokból nem oldották meg. Meg kell jegyeznünk, hogy amíg a két héttel ezelőtti komlói szociál­demokrata bányászértekezleten poli­tikamentes, addig m­a szociáldemo­. krata bánya"szervezetet követelnek. A szakszervezeti és üzemi bizott­sági választások szükségesek és he­lyesek, ezeket minél előbb meg kell tartani. Helytelenítjük azonban a lajstromos választást, mert azt akar­­juk, hogy ne a pártok, hanem a bá­­nyamunkásság leghivatottabb képvi­selői kerüljenek be ,a szakszervezet vezetőségébe.­­A szakszervezet központi titkár­sága úgy látja, hogy a pilisszentiváni értekezlet nem járult hozzá sem a termelés­ emelésének, sem a két mun­káspárt­ szorosabb együttműködésé­nek biztosításához. Magunk részéről az ilyen hangot és az ilyen próbál­kozásokat a leghatározottabb elítél, Inrc. A Bányamunkás Szakszervezet Titkársága Tervszüra áfai­ZOfóáztatást! Az Országos Tervhivatalban Béres Andor­­Mára elnöklésével értekezle­­tet tartottak, amelynek célja az áramszolgáltatás tervszerűségének megvitatása. A jelenlegi kapacitás mellett ugyanis a közlekedés, az ipari fogyasztás és az egyéb szük­­­ságletek túlságosan igénybe veszik az elekt­romos energiatermelést. Ezért együttműködést kell létesíteni a kü­­lönböző erőművek között és az ipari termelés, közlekedés időbeosztásának összeegyeztetésével takarékoskodni kell az elektromos árammal. Az ér­­tekezlet bizottságot küldött ki, amely néhány hét alatt javaslatot tesz a Tervhivatalnak. atv’xjle&d­ll­ vvt AsvbO'ula jf ,LUjia/i''eÉ£‚x^taj~u/ SzZ/ visb

Next