Szabad Nép, 1947. október (5. évfolyam, 222-248. szám)

1947-10-12 / 232. szám

Szeptember 27. Színházból jövök. A világ­ leghíre­­ssebb színházából, a Stanislavszkij ál­tal alapított Moszkvai Művészszín­­házból. Mindjárt bevezetőben elmondha­­tom, nem tudom, miről írjak, — az előadásról.?, vagy a közönségről, mert a kettő elválaszthatatlanul forr egybe. Egész nap az járt a fejem­ben, milyen rosszul tesszük fel mi a kérdéseket, milyen helytelenül állí­tunk szembe ellentéteket. Akinek ké­telyei vannak afelől, hogy a tömegek számára nyújtott kultúra nívósüllye­­­déssel jár — jöjjön ide és nézze meg, mennyire nem mond, ellent egymás­­nak az „arisztokratikus“ finomság — és a nép találkozása. Ezen az előadá­son is folyton a mi kritikánkra kellett gondolnom, idejét múlt stílusvitáink­­ra, — arra, mennyire a felszínen ke­­resgélünk az ilyen „művészi“ viták­ban. Itt a színészek a darab lényegét játsszák a jelenet lényegét, — a szí­­nész a legmélyebbről, a legkisebb eszközzel ezt a lényeget fejed ki, — a díszlettervező aláveti magát a da­rab jelen­et­ követelm­ényeinek — min­­den járá­s, minden megmozdulás ezt a lényeget szolgálja, — a fontos jele­neteket úgy tudják kiemelni, hogy észre sem lehet venni, a­ogyan csinál­­ták — és a legfontosabb: a közönség esténként harminckét színházat tölt meg, pedig bérletek, kedvezmény­es előadások sincsenek. De ez a har­­minckét színház is kevés, — a közön­­ség érdeklődését nem lehet kielégí­teni. Ez az érdeklődés nem „konjunk­túra“, — nem függ gazdasági kon­junktúráktól, mint ahogy a Szovjet­unió fejlődését sem zavarhatják meg ilyenek, — ellentétben a kapitalista országokétól. ★ Ez az érdeklődés is állandó és mint itt mindennek, korlátlan lehetőségei vannak. És az a tény, hogy esténként minden színház zsúfolva van és az előadások előtt tömegek állnak a pénztár előtt, hátha, valaki vissza­hozza a jegyet, vagy valamilyen ok­ból nem tud eljönni,­­ nem akadá­lyozza meg a színházat abban, hogy jót produkáljon, sőt emeli a nívóját. Egyrészt így lehet megérteni azt, hogy a színház olyan valószínűtlenül sokat tud próbálni, másrészt azt az óriási lelkesedést, amit a szovjet mű­­vész érez. Hiszen a szó szoros érlelm önében, kötelességének tudja, hogy ezt az óriási kulturéhséget minden képes,­ségével kielégítse. Ezért olyan alázatos. A művész, ■még a legha­tdabb művészi is bizo­­nyos mértékig áru a kapitalista or­­szágokban, aki megfizetteti magát és a reklám szolgálatába is állítja ké­­pességeit. Mindezeknek a jelenségek­nek a­ nyomát sem lehet felfedezni. Ami máshol pénzkereset — itt hiva­­tás. De ez sem jelent annyit, hogy itt ne fizetnék meg általában jobban a művészeket, mint másutt. Mi a színháznak ilyen fejlődése, ha nem forradalom. Nem az-e az igazi for­­radalmi fejlődés, hogy az egész nép ilyen lüktető és alig kielégíthető kapcsolatba került a kultúrával? És ellentmond-e ez annak, hogy tisztelik a valódi tradíciókat? Nem. Holnap, után olyan előadást fogok megnézni, amek­et Staniszlavszkij 10tt­ben ren­dezett és azóta hűségesen és tisztelet­­tel játsszák pontosan az ő elképze­lése szerint. Van-e előkelőbb és ünnepélye­sebb valami annál, mint amikor a nép ünneplőben beül a maga szín­házába? Mindenki felveszi a leg­­jobb ruháját. A moszkvai nép nem jár elegánsan, — a mi fogalmaink szerint. Rongyos embert az utcán nem látni, — bármennyire is sze­­retnék ezt egyesek elhitetni, — de a mi fogalmaink szerinti „elegan­cia“ is hiányzik. Ám a színházba mindenki a jó ruhájában jön el. A következő jelenetet láttam. Munkásasszony jött az előadásra, hóna alatt újságpapírban Ida cso­­mag. Mint kiderült, a munkahelyé­­röl jött és a csomagban magával hozta a jobbik cipőjét. Felvette és a1 másikat betette a ruhatárba. Ünnepnapja volt, —­ színházba jött. Elfogódottan léptem be abba az ■épületbe, amelyen semmi dísz, de a maga puritán egyszerűségében is na­­­gyon szép. Látszik rajta, hogy Szta­­niszlavszkij és Nemirovics-Dancsenkó itt csinálták a legnagyobb színházi forradalmat, — nem csak a játékot töltötték meg élettel, — nem csak az előadásról, az épületről is eltávolítot­tak minden sallangot. 800—900­­na­her fér a nézőtérre, a színpad magas, dle nem nagyon, szeles, a függönyön kis négyszögben hímzett madár, a si­rály, Csehov emlékére. A Sirályt is itt mutatták be, mint ahogyan. Gor­kijt is, — itt keltették előre Gogolyt, egész sor műremek született a szín­ház indulása óta. Ha sikerül nekünk is új életre kelteni a színházunkat, lesz magyar drámairodalom, gondo­lom magamban.★ Szétmegy a függöny. Alexej Tele­sztoj történelmi drámáját adják,­­­ Rettenetes Iván­t. Sokan vannak a színpadon. Mindenki mozdulatlanul áll a cári trón­teremben. Hosszú szü­­net — óriási feszültség. Honnan van ilyen erő ebben a mozdulatlanság­­ban? Onnan, hogy ezt a némajátékot is átélik. Nem színészek állnak a színpadon, hanem emberek, élettel teli érdekes figuráik és ezeknek a sorsa árad felünk a szünetből. És most kö­vetkezik Valami, ami hirtelen meg­­növeli a feszültséget — egy magas kozák hátul alig hallhatóan köhint. Izgalmában nem bírja visszafojtani a köhögését. Semmiség, amit csinál, a kezét sem emeli a szájához, alig hall­­hatóan köhint — és a többiek szemén látom, hogy nem mernek hátrafor­dulni. — Képzeljék el, — ez a tömeg, jelenet. Odahaza Maklári Zoli állnak van egy kifejezése, ha nagyon tetszik neki valami (ig­az, hogy ez nem igen fordul elő), — azt mondja „sakk matt voltam”. — Az ő kifejezésére gondolok, — engem már legyőztek az első pillanatban. És ezután követ­­kezett a meglepetések sorozata. A legmeghittebb és legfinomabb jelene­­tek­et is úgy játszották, hogy azok nagyvonalúságukból semmit sem vesztettek. A színpad magasságát és­­mélységét használták fel arra, hogy megőrizzék a monumentalitást,­­ a keskeny díszletekben előrehozott jele­­netek viszont a benső, finom tónust biztosítják. A második felvonás ha­­talmas ka­tedrálist ábrázol, az oltár előtt két térdeplő. Itt esküsznek össze a bojárok, itt találkozik Rettenetes Iván először szerelmével és itt akar­­ják őt megölni. Minden más rendező beállította volna az oltárt a színpadra és a felvonást profilban játszatta volna. Itt az oltár már nem volt a színpadon. A nézőtéren kellett el­képzelnünk. És a színészek felénk játszották, mintha az oltár előtt let­tek volna, a hangjukkal a mozdula­­taikkal, (az egyik kis gyertyát emeli felénk), de legfőképpen a tekintetük­kel, a legfinomabb eszközökkel. A templomnak viszont a háttérben el­helyezett két imádkozó alak adott valószínűtlen mélységet.­­ A szil.­netben a múzeummá átalakított fo­­lyosón sétál a közönség. Megilletőtvn, halkan beszélgetnek, s ünnepélyesen betartják a menetirányt, mint a francia négyesben. Hazajövet a szálló kapujában ta­lálkozom a delegáció többi tagjával. Az Operából jönnek — Klanovát lát­ták, a legnagyobb orosz ballerinát. Újságolják, hogy megkérdezték, mennyi a fizetése — havi hatvan­ezer rubel. Van, aki megütődik az összeg nagyságán. Megkérdezi a sofőrt, aki hazahozta őket: „Maga mennyit keres havonta?" — „Kilenc­­száz rubelt“ — feleli „Hogy lehet az, hogy Klanovának 60.000 van, ma­gának csak 900?“ A sofőr értetle­nül rázza a fejét: „Nem értem önt, uram. Moszkvában nagyon sok sofőr van, de Klanovánk csak egy.“ Major Tamás: A moszkvai Műves? Színfiá?Lót jövőre... » SZÁZAD KÉP VASÁRNAP, 2017 OKTÓBER 12 Vasárnap lesz Belgrádban a Jugoszláv-Magyar Művelődési Társaság alakuló közgyűlése A belgrádi rádió jelenti: Vasárnap, október 12-én tartják meg Belgrád­ban a Jugoszláv-Ma­gyar Művelődési Társasá­g alakuló közgyűlését. Az alakuló közgyűlésen Jovan Veszelinov, a szerb népköztár­­saság iparügyi minisztere az új de­­mokratikus Magyarország kapcsola­tairól beszél. Bolgár államférfiak és művészek látogatása Magyarországon A Magyar-Bolgár Kultúrnapokra október második felében bolgár kül­­döttség érkezik. A küldöttség tagjai előreláthatólag Jugov belügyminisz­­ter, Kazaszov tájékoztatásügyi mi.államférfi és művésmi­niszter, Damjemov, a bolgár parla­ment alelnöke és a Szakszervezeti Ta­nács­ elnöke, Popov operaénekes, Mim­hailov operaénekesnő és több más ­gxínhánah mm m maxiit LvMűform * * * * 5 * * 8 Operv( Vasárnap: Rigioletto fii). Don Juan. (7); hétfő: Nincs előadás. — Nem­­zeti. Vasárnap (Szentpéteri bérlet, fel 3), este (7), hétfő (Megyeri bérlet 1., 7). Az ember tragédiája. — Víg. Vasárnap (fel 4, fel 8) , hétfő (fél 8). ..Így múlik el az éle­tünk. — Belvárosi. Vasárnap (fél­ 4, fél 8) ; hétfő­­(fél 8): Egy bála rizs. — Madách. Vasárnap (fél 4): Egerek és emberek, este (fél 8) ; hétfő (fél S): Fiúk, lúskok, kutyák. — Művész Vasárnap (fél 4, fél S) ; hétfő (fél S): Csókos asszony. — Pesti. Vasár­nap (fél 4, fél S); hétfő (fél 8): Az idegen gyermek. — Fővárosi Operett. Vasárnap (fél­ 1. fél 8) ; hétfő (fél 8): 6 vagy 6. — Medgyaszay. Vásárnál* 'fél 4, fél 8) m­átfő (fél 8): Kezdhetjük elöb­ül. — Pódium. Vasárnap: Komikusok vására (fél 8); hétfő: Nincs előadás. — Kamara Varáété. Vasárnap (5, 8) ; hétfő (S): Fafurulya. — Royal Revü. Vasárnap (fél 4. fél 8) ; hétfő (fél 8): Zűrzavar a szerelemben. — Fő­városi Nagycirkusz: Októberi világattrak­­ciók (4, 7). — Népva­rielé (Spontcsarnok): Karlini és az őszi műsor (4, 7). ADY: Gázláng, 4, 6. S. szomb., vas. és ann. 2-kor is. — ÁTRIUM, (Tel.: 457— 121); Caesar és Cleopatra, 5, 7, 9, szomb., vas. és ünn. 3-kor is. — ALFA, Kőbánya: Halálos ölelés, 5, 7, 9, szomb., vas. és ünn. 3-kor is. — ASTORIA, Kőbánya: Mindenki szeretője, fél 6, fél 8 vas. és ünn. 4, 6, 8. — BETHLEN: Csak neked dalolok, fél 5, fél 7, fél 9, vas. és ünn. fél 3-kor is. — BUDAI VIGADÓ: Magam útját járom, fél 5, háromnegyed 7, 9, vas. és ünn. negyed 3-kor is. — BODOGRÁF: Elvesztett boldog­ság, 4. 6, 8, vas. és ünn. 2-kor is. — CITY: Dower fehér sziklái, fél 4, háromnegyed 6, 8, sz., vas. és ünn. fél 2kor is. — CORSO Caesar és Cleopatra, fél 4,­­6, 8, szomb., vas. és ünn. fél 2-kor is. — CORVIN: Csang King asszonya, és 1947 május 1., (színes,) 4, 6, 8, vas. és ünn. 11-kor is. — DÉCSI: Imádlak, de elválok. fél 6, fél 8, fél 10. sz., vas. és ünn. fél 4-kor is. — DÓZSA: Emlé­kek szerenádja. 5, 7, 9. szomb., vas. és ünn. 3-kor is. — ÉVA: Áruló asszony. 5, 7, 9, vas. és ünn. 3-kor is. — FLÓRIÁN: Tus­­kólábú. 5, 7, 9, vas. és finn. 3-kor is. — HOMÉROS: Boszorkányt vettem feleségül. 5. 7 9, vas. és ünn. 3-kor is. — HUNNIA: Bocsánat, hogy élünk. 4, 6, 8, vas. és ünn. 2-kor is. — IPOLY, (Tel.: 201—002): Ignác, ő 7. 9. vas 5. és finn. 3-kor is. — JÓZSEP ATTILA: Elvesztett boldogság, fél 5, fél 7, fél 5, vas. és üan. fél 3-kor is. — KORÉS H HÍRADÓ. _ (Tel.: 222—199). Csontkatonák, (színes rajzfilm,) MAFIRT, szovjet és nem­zetközi­­ sporthíradó, francia világhíradó. A modern angol bánya. A Sió-csatorna építése. Reggel 9-től este 11-ig. — KAMARA: Imád­lak de elválok, 4, 6, 8. szomb., vas. és ünn. 2-kor is. — KOSSUTH, (Tel.: 126-204): Gázláng, 5, 7. 9. vas. és ünn. 3-kor is. — MARX, (Tel.: 424—313)- Londoni éjszakák, 5, 7. 9. vas. és ünn. 3-kor is. — OMNIA, (Tel.: 139—693): Nabonga, 5, 7. 9. szomb., vas. és ünn. 3-kor is. — OTTHON: Új ma­gyar film, fél 4. fél 6. fél , vas. és ünn. fél 2-kor is. — PALACE: Pánik, 11. 1, 3. 5, 7. 9. — PARTIZÁN: Gilda. 5. 7. 9. vas. és ünn. 3-kor is. PÁTRIA: Kína, fél 5. fél 7. fél 9. vas. és ünn. fél 3-kor is. — PHÖ­NIX: Halálóra és Segítség örököltem. 11. 1, 3. 5, 7. 9. — ROYAL APOLLO. (Telefon: 222—626): Caesar és Cleopatra. 5. 7. 9. sz., vas és ünn. 3-kor is. — ROXY. (Telefon: 221—419) • Tokiói küldetés. 2.­­ 6. 8. — SAVOY. (Tel.: 138—125): Londoni­ éjszakák. 5. 7. 9. vas. és ünn. 3-kor is. — SCÁLA. (Tel.: 120—150): Piccadilly. 5. 7. 9. szomb., vas. és ünn. 3-k­or is. — SZABADSÁG, (T.: 259—­505): China 5. 7. 9. szomb., vas. és ünn. 3-kor is. — TINÓDY: Kína. 5. 7. 9, vas. és ünn. 3-kor is. — U­JBÁN: Tokiói küldetés, háromnegyed 3 5. 7. negyed 10. vas. és ünn. háromnegyed 11. háromnegyed 1-kor is. — TÁTRA: Állhatatos tündér. 4. 6. 8 vas. és ünn. 1. 3, 5. 7. 9. — ÚJLAKI: Alvilág királya és Donald, mint rendőr. 5, 7. 9. vas. és ünn. 3-kor is. — URÁNIA: Csendháborító és 1947 május 1., (színes.) háromnegyed 4. 6. negyed 9 (vasárnap dél­előtt 11-kor matiné). — VÁROST: Az alvilág végnapjai, fél 4, háromnegyed 6. 8. — ZUGLÓI­ Emlékek szerenádja fél 5, fél 7, fél 9. vas. és ünn fél 3-kor is. — SZA­BADSÁG Újpest, (Tel.: 292—167): Kará­csonyi vallomás. 6, S. vas. és ünn. 4-kor is. — TÜNDÉR Újpest, (Tel.: 292—163): Szá­guldó végzet, fél 6. fél S. vas. és ünnepnap fél 4-kor is. — BÉKE Rákospalota: Végre együtt, fél 6, fél 8, vas. és ünn. fél 4-kor is. — TAVASZ, Rákospalota: Szemben a halál­lal, 6, 8, vas. és ünn. 4-kor is. — SZÉCHE­NYI, Pestújhely: Férfiszenvedély, fél 7, fél 9, vas. és ünn. fél 5-kor is. — ROYAL Kispest (Tel.: 185—739): Bosszú lovagja, 6, 8, vas. és­­ünn. 4-kor is. — FLORA, Kis­pest. Végre együtt. 6, 8, vas. és ünn. 4-kor is. — ÚNIÓ, Pestszentlőrinci A vádlott közbeszól, 6, 8, vas. és ünn. 4-kor is. — FÓRUM, Pestszentlőrinc: Gázláng. 6, 8, v. és ünn. 4-kor is. — KOSSUTH Pestszenter­­zsébet, (Tel.: 344—478). Szürke fény, 6, 8, vas. és ünn. 4-kor is. — TÁTRA, Pestszent­­erzsébet: Texasi sheriff és Stan és Pan ren­det csinál, fél 6 fél S, vas. és ünn. fél 4-­ kor is. — TÁNCSICS, Csepel: Csak neked dalolok, 6, 8, vas. és ünn. 4-kor is. Cf.re dérié 3oliol-Tíarie: Á tudomány új útjai Frederic Joliot:Curie elvtárs, a Nobel-díjas, világhírű francia tu­­dós, az atomkutatás egyik vezető alakja, a párisi l’Humanité hasáb­­jain világvisszhangot keltő cikk­­sorozatban számol be a­ legújabb kutatások jelentőségéről. Curie cikksorozatában megmutatja, mi­­lyen sorsdöntő küzdelmet vívnak a haladó emberiség legjobbjai, hogy a modern tudomány korszakalkotó újításait a békéért küzdő ember és ne a gyilkolás szolgálatába állít­­sák. A Szabad Nép a l’Humanité nyomán közli a Nobel-díjas tudós írásait. A történelem számtalanszor utal arra, mit köszönhetünk a tudomá­nyoknak, — gyógyszereket, sikeres harcokat az éhség ellen, az ember felszabadítását a természet féktelen erői alól —, ugyanakkor azonban előttünk van a tudomány vívmányai­­nak számos bűnös értékesítése is. Éppen ez a kettősség, a jó és a rossz harca okozza, hogy a tudomány hol reményt, hol aggodalmakat szül. A szörnyű hatású légitámadások és az atombombák kétségkívül igen súlyos jelenségek s mindannyiunk­ban aggodalmat, meggondolást kel­­tenek. De a tudósok nem akarnak cinkosai lenni azoknak, akik egy rossz társadalmi rendszer keretén belül önös érdekeikre akarják kisajá­títani munkájuk gyümölcsét. Az átmeneti aggodalmakat követ­­nie kell a még nagyobb reménynek. A láthatáron egy új, minden eddi­git felülmúló emberi élet lehetőségei nyílnak meg, ebben a reményben folytatja munkáját, a tudós és a mér­nök. Nem egy elkövetkező világ szá­­mára szóló ígéret ez, hanem a mi életünk programja. Ismereteink, mai tárak, képzeletünk és a múlt példái mind azt bizonyítják: döntő felfede­zések küszöbén állunk. Most össze­geznünk kell az eredményeket, erőin­ket s ha kell, áldozatainkat. A haladás szolgálatában vizsgáljuk meg a tuberkulózis vagy a rák elleni küzdelmet. Tudjuk, hogy ezek súlyosabb áldozatot köve­­telnek az emberiségtől, mint akár a háború. Mindenki szeretné, ha ezek a betegségek eltűnnének. De tudjuk-e, hogy a közös erőfeszítés, melyet el­­tüntetésükre kifejtünk, nem áll arány­ban a betegségek jelentőségével? Az emberiség az utolsó esztendőkben nagyszerű példáját láthatta a köve­tendő útnak. Egy tudományos felfe­­dezés nyomán tudósok egész sora ha­talmas anyagi forrásokkal rendel­kezve megvalósította az atomenergia felszabadítását. Sajnos, ma ezt a felfedezést világhatalmi törekvések szolgálatába állítot­ták, de nem kétséges, hogy az atomener­­gia helyes felhasználása megfelelő társadalmi rendszerben határában messze meghaladná Hiroshimát vagy Nagasakit. A tuberkulózis és a rák gyógyítása terén történtek bizonyos felfedezések. A Koch­ bacillus 188­1 óta ismert ,és a rák kétségkívül ké­­miai eredetű szervi baj. Meg vagyok győződve róla, hogy olyan erőfeszí­tés, mint aminél az atomkutatás irá­nyában kifejtettek a tudósok, gyors és biztos győzelmet hoznak a rák és a tuberkulózis fölött is. A föld kihasználása beláthatatlan javak lehetőségét nyújtja. Az emberi­ség nagy része most fél az éhínség,­től és talán kevésbé, de fél az ener­­giaforrások kimerülésétől is. Nos, a tudomé­ny mai állása már lehetővé teszi a föld olyan mértékű termelé­­kenységét, hogy a ma kihasznált föld­réteg egy része bőven fedezné az egész világ élelmiszer szükségletét. A fennmaradó terület olyan növényi termékeket szolgáltatna, amelyek a napenergia felhasználásával a leg­­értékesebb nyersanyagok kiapadha­tatlan forrásai lehetnének. Új ipar szül­ethetik így, amely a­ mikroorga­­nizmusok hatóerejét felhasználva, át­alakítja az energiákat. A termelésbe beállított földek így meg-megújuló, kimeríthetetlen energiaforrásokká válnak, vize elpárolog a nap határára, vissza,­hull a földre és energiát szolgáltat számunkra a vízierőművek közbe­­iktatásával. Ez a csodálatos gépezet a nap­energiát elektromos energiává alakítja, anélkül, hogy kimerítené a föld energiáit, akár ezredévek alatt is. Ugyanebben a szelemben kell hozzálátni a tengerek, az ár és s­z­apály, a szél energiáinak felhasznál­tukéhoz. Természetes, hogy az ener­­gia felszabadítása olyan új források, bőr, mint az uránium és a thérium, jogosan szült hatalmas reményeket. Ezek valóra is fognak válni. De ezek­nek az új energiaforrásoknak az elő­­állításához bányanyersanyagra van szükség és ezek a bányák egy nap ki fognak, merülni. Azt hiszem, hogy a mesterséges rádiumelemek töme­ges előállítása az urániumból lehe­tővé fogja tenni azt az energia­­termelést, amelyet ma még csak­ a természet szolgáltat nekünk. Ilyen, módon módunkban lesz a nap­ener­­gia felhasználásával újra és újra birtokba venni azokat a felbecsülhe­tetlen carbonid­ nyersanyagokat, me­­lyek a bányákból kikerülve, elégeté­­sük­ során gázok és füst formájában értéktelenekké válnak. Felmérhetetlen lehetőségek Beszélnünk kellene még az öröklés­tudomány beláthatatlan lehetőségeiről, az élőlényeken létrehozott változtatá­­sokról... de meg kell állanom. A következő cikkekben ki fogom fej­teni ezeket a gondolatokat. Az a 300 nemzedék, amely a történelem előtti embertől elválaszt, óriási lépéssel vitte előre sorsunkat, de vajmi ke­véssé ahhoz képest, amilyen fejlődés utódainkra vár. Ahhoz, hogy az élet fennmaradjon a földtekén, elég az, hogy víz legyen és a nap felmele­­gítse a vizet. T­­ud­juk­, hogy ez így lesz milliárd és­­ milliárd éven át. Máris hatalmas és előnyös változta­tások lehetségesek életkörülményeink­­ben. Lássunk a munkához, tüntessük el utunkból egy rossz társadalmi rendszer akadályait s akkor az embe­­riség munkájának hamarosan meg­lesz a jutalma. Kiapadhatatlan energiaforrások Az életnek anyagra és energiára egyaránt szüksége van. A tengerek A Thibault-család regénye meghódította Magyarországot Gorkij világhírű, méreteiben, témájában hasonló könyve, az A­tamonov-család, ed­­dig nem jelent meg magyar nyelven, de a franc­a, német, angol, olasz kiadátokat nem győzik újból mondani, mert olyan óriási sikere ven Most vée­re­m hozzánk is eljut, ha nem is könyv formában, t t. még ezen a héten a fi­gúráimon keresz­tül megismerkedhetünk az „Artamonov­­c család“ tagjá­val. (x) Harminc éve jelent m­g­ az „Állam és forrmilom“ Most 30 éve jelent meg a mar­­xista,leninista irodalom egyik leg­kiválóbb alkotása, Lenin állam és forradalom című műve. Az ér­teke­­zés szervesen összefügg Leninnek azzal a­ tételével, hogy a szocializ­mus egy államban is megvalósít­­ható. A mű legyőzhetetlen szellemi fegyver a világ dolgozói szemében. — A NEMZETKÖZI rádiószervezet jogi bizottságának üléseit ifj. d­r. Bogsch Árpádnak, a Magyar Rádió kiküldöttjének indítványára tavasz­­szal Budapesten folytatják. — Megnyílt a francia képzőművé­szeti kiállítás a Szépművészeti Mú­zeumban. A szombat déli ünnepélyes megnyitón résztvett Gauquié francia követ és a magyar művészi élet szá­mos kitűnősége. Bölöni György, a Magyar,Francia Társaság elnöke üd­­vözölte a megjelenteket, majd Bassola Zoltán közoktatásügyi államtitkár mondott francianyelvű beszédet. * Új zenekari együttes mutatko­zik be vasárnap délelőtt 11 órakor a Vasas Székházban (Költői Anna­ utca 5. sz.), a „Kultúra Szövetkezet“ ren­dezésében. A magasrendű műsoron Händel-, Vivaldi-, Mozart, és Weiner­­­művek szerepelnek. Vezényel Mikulai Gusztáv, közreműködik Hidi Márta hegedűművésznő. Az egyes műveket ismerteti Gál György Sándor. A be­­lépőjegyek ára egységesen 3 forint. * BARTÓK UTOLSÓ MŰVÉT, a III. zongoraversenyt mutatta be Prá­­gában a cseh filharmónia kíséretével Böszörményi,Nagy Béla. * LISZT: ESZTERGOMI MISE.IÉT és Francia: ISO. zsoltárai ad­tál­ elő ünnepi est közelékert a budavári Xapisboldopasszonyi­­templom licereáltu­ása javára hétfőn este 13-kor a Zeneművészeti Főiskola napi­ termé­­ben. A köztársasás­i elnök legfőbb védnök, sánc alatt rendezet­­­aházi láncversennet Bárdos Lajos vezényli. Közreműködik: Ráthy Anna, Lennyei Erzsébet, Somotiynini Lajos, Horváth László, a templom énekkara és a Székesfővárosi Zenekar. Justizmord Halálra ítéltek egy férfit, azt állítva, hogy meggyilkolta feleségét. Megs­zí­li­k­as ,, igazságszolgál­tatás’‘ végrehajtsa elöl. Nem azért, hogy saját életét mentes — azt már úgyis tö­ikrete­ték —, de leánya előtt vissza akarja szerezni becsületét, nem akarja, hogy úgy nőj­jön fel, mint egy gyilkos gyermeke! És ek­kor szokatlan dolog történik, az a világ, vert betör­ők, pénzhamisítók ö­sszefognak és megkezdik harcukat az igazság kidön­­téséért a becsületért ... Ki is béri­­k rengeteg kalandos epizód után azt, hogy ki az igazi gyilkos * című filmben vx)

Next