Szabad Nép, 1947. november (5. évfolyam, 249-273. szám)

1947-11-26 / 269. szám

Wmn.A. Wfl yOVBMHKHI H SZÁLÁD NÉP AKI A NÉP KENYERÉBŐL RABOL, BŰNHŐDNIE KELL! A Lukács munkásbírósági tustács első ügyes lisztfeketézők *— Az 1947. xxm. tc. alapján létrehivott munkásbiróság ezennel megkezdi működését. — Ezekkel az ünnepélyes szavakkal nyitotta Lukács Tibor a munkásbiróság első napi tárgyalását kedden reggel. Már fél 9-kor megteltek a padsorok. A hallgatóság sorában nagyobbrészt az üzemek dolgozói foglaltak helyet. De eljöttek meghallgatni a munkásbíróság első tárgyalását a gazdasági ügyek ismert védői is. Tíz órakor vonult be Lukács Tibor vezetésével a négy munkásbíró és megkezdték Petkó János és társai bűnügyét. Kiderült, hogy sem a Szakértő, sem a pótszakértő nem jött el a tárgyalásra. A vádirat Klrits Imre, a valutaügyészség vezetője ismertette a vádiratot . A nyomozás adatai szerint Petkó János és Kokuda István az 1946-ban bérbevett székesfehérvári Ettingsz-malomban őrlési engedély nélkül kezdtek őrölni és az így nyert lisztet feketén értékesítették. Csupán 1947 júliusában 564 mázsa gabonát őröltek engedély nélkül és 17.000 forint illetéktelen hasznot szereztek. — Petkó János többek között körülbelül hat-hét esetben Zoltán Tibor vádlottnak is adott el lisztet. A liszt engedély nélküli kiadásában pedig közreműködött Szermecski Nándor malomszunkás és Papp Kornélia tisztviselő is. Valamennyien ezenkívül árdrágítást is követtek el, mert a lisztet a hatósági ár 3--szereséért adták el. Petkó János elsőrendű vádlott részben elismeri bűnösségét Az ügy ott kezdődött, hogy Székesfehérvár helyettes polgármestere, Pávics József a kezére játszotta a malmot, a közellátási pénzügyi ellenőrök pedig lisztsjándékok fejében szemet hunytak özelmei felett és nem törődtek azzal, hogy mi történik a falómban. Petkó azzal próbálja a tárgyaláson mentegetni magát, hogy elmondja: sokgyermekes családoknak ingyen is adott pár kiló lisztet. — Az nem áldozat, ha azt a slsftet adja oda, amelyet másoktól ellopott — Inti le a bíróság. — Nyúljon a zsebébe és adja oda a havi keresetét. Maga azonban azért adott 80 kiló lisztet a polgármesternek és még többet a forgalmi adótisztnek, hogy enyhébb legyen az ellenőrzés. — Nem akartam én vesztegetni. — Akkor azt mondja meg nekem, hogy mennyi lisztet kapott Belepő, tocsky tanácsos, Berlényi forgalmi adóellenőr és Kovács István közellátási ellenőr? Melege lesz a vádlottnak Petkó megkéri a tanácselnököt, hogy levehetse kabátját, mert melege rvm. Ezt megengedik neki. Petkó próbál mellébeszélni. Azt mondja, hogy nem adott semmit. Lukács tanácselnök azonban a fejére olvassa, hogy a rendőrségen aláírta: Belepotoczki tanácsáé 200 kiló, Hollényi adóellenőr 40 kiló, Kovács István közellátási adóellenőr 600 kiló lisztet kapott. Petkó erre nem tud mit róla. ■rolni. Akármit kérdeznek tőle, mélyen hallgat A tanácselnök ki is jelenti: ■— Ez a vesztegetési ügy nem far főzik ide. Ezt majd Székesfehérvárott megvizsgálják. Azt mondja meg azonban nekem: mi a liszt A Poll ? — Körülbelül 140 forint. — Hogy,hogy körülbelül? Azt is a bíróság mondja meg magának, hogy mennyibe kerül a liszt. Tánczik Miklós munkásbíró kérdésére a vádlott így védekezik: — Légnyomást kaptam, Markovits Dénes. Ezer és ezer ember dolgozik a fővárakban és nincs egy gram lisztjük sem. Maguk nem azért építették fel a malmot, hogy ezzel hozzájáruljanak az újjáépítéshez, hanem azért, hogy kiupsorázzák a falu szegényeik Rácz Gyula. Miért nem becsületes úton szerzett pénzt a malom újjáépítéséhez, ahelyett, hogy feketézett volna? — Annyit nem hozhatott volna a malom, hogy fedezze az újjáépítés költségeit — próbálja elhitetni a munkásbírákkal Petkó a valószínűtlen mesét. «Csak sportújságot olvasott. Koreoda István másodrendű vádlott kihallgatása után az egyik védő bejelenti, hogy ellenőrző szakértőt állított elő. A szakértőt Pál Imrének hívják. A bíróság a bejelentést tudomásul veszi és megezdi Szermecski Nándor kihallgatását. Szermecski bevallja, hogy havonta többször vett át , de nem jelentett gabonatöbbletet. Ennél többre azonban nem hajlandó emlékezni.— Maga azt mondja, hogy mindig egy-két kilós többletek voltak szegezi neki a keresztkérdést a tanácselnök. — Mégis, amikor a rendőrség leleplezte magukat, egy 260 kilós szállítmányból 160 kiló többlet volt. Nem töntet fel magának? — Rendkívüli eset volt — vádekezik Strameczki, aki nem tudja, hogy amíg nem volt benn a teremben, vádlottársai bevallották, hogy nagy tételeket vettek át . Hallott maga arról, hogy az országban százával éheznek az emberek? Nem hallottam róla, csak sportújságot olvasok *— hangzik a meglepő válasz. Nem öt év, hanem iis Markovits Dénes munkásbíró azt kérdi: mennyi volt a havi lisztfej adagja. Sterameczki elmondja, hogy havi húsz kiló. Magának annyi sem, hogy meg sem tudja erni. Másoknak meg alig jut a legszűkösebb kenyérre, mert maguk elfeketézik a lisztjüket. A következő vádlott Papp Kornélia, visszavonja rendőrségi vallomását. Azt állítja, hogy a főkapitányságon felvett jegyzőkönyvet csak azért írták alá, mert megfenyegették, megmondták neki, hogy esetleg becsukják öt évre. — A rendőrség tévedett — szól közbe a tanácselnök. A maga bűnéért nem öt, hanem tíz évegyházat lehet kiszabni a törvény értelmében. Hamarosan meg is dőlt Pap Kornélia állítása. A tanácselnök olyan részleteket olvas fel a rendőrségi vallomásból, amelyeket senki sem adhatott a szájába, mert csupa, olyan tényt árulnak el, amelyről csupán Pap Kornélia tudhatott és vallhatott. Zoltán Tibor adóhivatali ellenőrt, hallgatják ki ezután. Zoltán adóhivatali tisztviselők részére vásárolt fekete lisztet-A bíróság a vád- és védőbeszédek után visszavonult tanácskozásra. Az ítélet Este fél 8 órakor hirdették ki az ítéletet. Petkó Jánost 11 évi fegyházra, Kohuda István 6 évi fegyházra, Szermecki Nándort 2 évi fegyházra ítélte a munkásbíróság. Papp Kornélia 1 évi börtönbintetést, Zoltán Tibor 2 évi fegyházbüntetést kapott. Lukács tanácselnök az indokolásában kifejtette, hogy a mai súlyos közellátási viszonyok mellett a vádlottak kijátszották az élelmicikkek arányos elosztására vonatkozó rendelkezéseket. Az ítéletek — mivel munkásbíróság hozta ezeket, —■ azonnal jogerőssé váltak. A Csajtay munkásbírósági tanács kedden reggel kezdte első tárgyalását. A külön tanács a négy munkásbíró bevonul. A hórihorgas Németh Ferenc határozottan lépked az emelvényen, a fiatal Kiss Antal egy pillanatig feszeng a helyén, a szemüveges Bajusz Sándor szerényen és nyugodtan ül, Takács Bélánné Csontos arcán megrándulnak az izmok, de a lámpaláz csak egy pillanatig tart. A közönség sorában ott ülnek a bírák ismerősei is, munkástársaik a Ganz Vagonból, a Kistextből, a Standardból. Tekintetük kemény, , bátorító. Kezdődik a tárgyalás. 560 kiló fekete liszt Az ügy nem a legnagyobbak közül való. Kétségtelen, hogy a munkás, bíróságok első tárgyalására jelentősebb bűnösöket kellett volna a külön tanács elé állítani- Szolánszky Ferenc, Rottmann Ernő és Bodnár János „csak” 560 kiló lisztet feketéztek el. De Takács Béláné még soha életében nem látott egyszerre 560 kiló lisztet, Kiss Antal édesanyjának rántásra való sem jut. Német Ferenc fél évig dolgozik a Vagongyárban azért a pénzért, amely ebben a „kis ügyben” egy óra alatt gazdát cserél Talmács vagy üzletszerző Hogyan cserélt gazdát? Vagy ahogy az ilyen kisfeketézők kezén tíz és tízezer kiló cserél gazdát talán naponta az országban. Az elsőrendű vádlott, a fiatal Szolánszky Ferenc hozta fel a lisztet Budapestre szlovák áttelepítési kormánybiztosság teherautóján. Előadja, hogy tolmácsként dolgozik, ott havi 800 forint a fizetéses Wirtzek csehszlovák kapitány, aliszt tulajdonosa bízta meg azzal, hogy vevőt szerezzen. Kacskaringbe kerülő utakon jutott el Rottmannhoz és Bodnárhoz, akik végül— állítólag hosszas rábeszélés után — megvették a fekete lisztet, abban a hitben, hogy nem követnek el nagy bűnt, mert az áru külföldi tulajdon. A felettesem volt a kapitány... — mondja. — Meg kellett tennem .. Províziókra számítottam... — mondja a következő pillanatban. Tehát mégse parancsra cselekedett. — Émn csak letolmácsoltam az üzletet... — mondja — de rövidesen kiderül, hogy a kapitány kitűnően túd magyarul. Takácsné, a munkásbíró kérdez Mindez Csajthay tanácselnök szakszerű kérdéseire való válaszként hangzik el. Erélyesen- gyorsan vezeti tárgyalást, megkérdez mindent, ami a törvény szerinti bűnösség megállapításához szükséges. S az után egyszer csak megszólal Takács,né: — Nem gondolt-e arra, hogy az országban kevés a liszt? Eszébe sem jutott, hogy a lisztet a közellátásnak adja, hogy a dolgozó embernek jugson belőle kenyér? A teremben illő ügyvédek és elegáns nézők arcán mintha mosoly futna át: ,,Micsoda kérdés?! Látszik, hogy nem jogász tette fel!" Valóban látszik, hogy nem jogász tette fel. De a teremben mégis a légyzümmögést is meg lehet hallani. Szolánszky pedig nem felel. Nincs mit felelnie.. Közellátás? A dolgozók kenyere? Ilyesmi neki sohasem jutott eszébe. Se neki, se a többi száz és száz „kis” és „nagy” feketézőknek. Német Ferenc is .,furcsát” kérdez. Az állását féltette, de a magyar hatőségektől, s a meglopott dolgozók haragjától nem félt? Dióskifli A másik két vádlott másfajta ember és más kaliberű bűnös. Rottmann Ernőnek semmije sem maradt vágya, nőből a háború után, a látszat szerint most nem valami gazdag ember, egyetlen segéddel vezet egy kis cukrászdát. Kopott kispolgár. Nem úr, szíve szerint talán nem ellensége a munkásnak. De mégis makacsul ragaszkodik a maga üzleti elveinek és harácsoló szellemének igazához. A lisztből dióskiflit sütött, kétszázat naponta. Olcsón adta, egy forintért. Talán csak néhány fillért keresett rajta, de a hasznából — ha el nem fogják — holnap már kétszer annyi lisztet vesz és kétszer annyi dióskiflit ent. Holnapután már tonna számra vonja el a kenyérnek valót. Erről beszélgetnek a munkások is a tárgyalás szünetében. — Nem» nagy dolog az egész! Akár fel i« lehetne menteni — mondja egy hölgy. Nyugodtan, barátságosan felel rá az egyik munkája a hallgatóságból. A múltban is az volt a baj, hogy a munkás ellágyult, mert jó volt a szíve. Ezért van ennyi feketéző. A hölgy nem hagyja magát. Szó szót követ s hogyan is végződhetnél másként a vita? A hölgy kijelenti, azért nincs a munkás asszonyoknak pénzük élelemre, mert ,,a trógerek megisszák.’’ Az egyik munkásasszony majdnem nekitámad, de lecsitítják a „hölgynek’’ megmagyarázzák. Ha így beszél, pórul járhat. Kiderül, hogy az egyik vádlott felesége. 280 kiló liszt egy családnak Rottmannhoz hasonló ember a mSL sík vádlott, Bodnár Zs. Kis péküzeme van öt alkalmazottal. Belátja, hogy „hibát“ követett el, amikor a lisztet megvette, de — úgymond — csak a családját akarta élelmezni vele. A közönség felszisszen: 280 kiló egy családinak. Kőbányán vagy Angyalföldön jó, ha két kiló nyolcvan jut. Tanuk vonulnak fel, lassan.lasv» összegyűlnek a terhelő adatok. Kidrül, hogy Bodnár sem „csak családját“ akarta ellátni a liszttel, tervezett ő egy kis feketézést is. Már nincs vita. Nincs sajnálkozás Aki a nép kenyeréből rabol, annak bűnhődnie kell. A munkásbíróság visszaavonul, tanácskozni. Múlnak a percek. Kihirdetik az ítéletet. Mintegy négy órai tanácskozás úttal 5 órakor bevonult, a Csajtay-tanács és kihirdette az ítéletet. Szolánszky Ferencet 3 év és 6 hó fegyházra, Rottmann Ernőt 5 bd. Bodnár Jánost 3 hónapi fogházra ítélték. Az első vádlottak a Csajtay munkásbírósági Hotel 67 LEF NADO RT* reálloda Budapest, Barom tér 2. Szobák fűtve lapbb csoportokra befogadóképesség nagyobb árengedmény A munkásbíróság el van szánva, hogy érvényt szerez a törvény teljes szigorának Az ítélet indokolásában a munkásbíróság kifejtette, hogy most, amikor a nehéz közellátási helyzet miatt csökkenteni kellett a dolgozók kenyérfejadagját, minden 500 kg-on felüli lisztmennyiséget jelentős készletnek kell tekinteni és az ennél nagyobb készletekkel feketézőt ennek megfelelően kell megbüntetni. A munkásbíróság álláspontjának azonban az is az oka, hogy a hoszszú gyakorlat bebizonyította: a feketézők nagy többsége nem vagontételekben, hanem éppen ilyen 500—1000 kg-os tételekkel veszélyezteti az ország közellátását. Ahhoz pedig, hogy ezek ellen kellő eréllyel lehessen fellépni, szükséges, hogy már ilyen kismennyiségű gabonát is jelentős készletnek nyilvánítsanak. Szolánszky Ferenc, az elsőrendű vádlott — folytatódott a munkás, bíróság ítélete — tipikus példája a feketézőnek. Munka és kockázat nélkül keres, mindenkit kiszolgál és nem törődik az ország érdekeivel. Rottmann Ernő és Bodnár János viszont csak megtévesztett eróberek, akik, bár feketén vásárolták a lisztet, nem feketézés céljából tették azt. Büntetést mégis érdemelnek. A munkásbíróságnak ugyanis az az álláspontja, hogy a spekulációt nemcsak az eladási vonalon, hanem a vevővonalon is meg kell fékezni. Ha majd nem lesz, aki vásárol, akkor hiába akarnak majd eladni. A munkásíróság végül hangsúlyozza, — mint ez Rottmann és Bodnár esetében látszódik — hogy a törvény teljes szigorát csak azokkal 17 tií ram/ Metro—Goldsryn—Mayar Mopex-Illn Holnap premier CORSO BÉCSI OMME szemben érezteti, akik aljasok és ország érdekei ellen törnek. A munkásbíróság a megtévesztettekkel szemben irgalmas. Figyelmeztet azonban mindenkit: szálljon magába, tartózkodjék a gazdasági bűnöktől, mert a munkásbíróság el van szánva, hogy a dolgozók érdekében érvényt szerez a törvény teljes szigorának — fejeződött be a munkásbíróság ítéletének indokolása. A síri csendben, amely az Ítéletet fogadta, tisztán csengtek Csajtay tanácselnök utolsó szavai: — Ez a munkásbíróság ítélete. 15* ellen fellebbezésnek helye nincs. üzletház Zománcedény 2 literes lábas félnehéz, piros Ft-11.82 4 literes „ „ „ „ 16.92 Fehér mosdótá! minden méretben 20.92-től 51.17-ig Bébi kelengye Pólyahuzat, himzelt • • • •31.92 Bébi ing „ • • • • 6.02 Kötött rébl ....... 9.01 Dupla pelenka ...... 6.30 typuscipők nagyon jó kivitelben, minden fajtában és formában, fekete és barna VII., Mely-n 9-n Minden cikkben elsőrendű!