Szabad Nép, 1947. november (5. évfolyam, 249-273. szám)

1947-11-09 / 255. szám

VASÁRNAP, 1947 NOVEMBER 9 SZABAD NÉP Sót 3 és félmillió „bestsellerek“-t?, több, mint 20 millió a hollywoodi maszlagra Neve, ha un, csak Áruvédjegy, mint akármely mosóporé ..." Jár,sőt Attila Mitől fogy a könyv? Két tényezőtől: attól, hogy veszik és attól, hogyadják. Az egyszerű olvasó azt hinné, hogy ez ugyanannak a tevékenységnek két oldala, hiszen minden könyvvásárlás vételből és eladásból áll. A szakember, a könyvkiadó, a könyvkereskedő tudja, hogy a két dolog egyáltalán nem mindegy. Van a könyvforgalomnak egy töredéke — sajnos, nagyon kis töredéke — amely abból áll, hogy a vevő bemegy a könyvkereskedésbe és előre megfontolt szándékkal megvess egy könyvet, amelyre, szüksége van, amely érdekli. A többi könyv úgy cserél gazdát, hogy eladják, ráinkmálják a vevőre. Hogy mi a bestseller, mi lesz az a könyv, amit a közönség vásárolni fog, azt épp úgy a nagy nyugati könyvkiadók határozzák el, mint a párisi női szabók azt, hogy mi legyen a jövő évi divat. Az egyik éviben ayosszú szoknya, a másik évben az orvosregények. Ehhez alkalmazkodik hazai könyvkiadásunk, csak éppen úgy, mint sok más kisebb országok könyvkiadása. íme, a bestseller útja, Erich Maria Remarque annak idején megírt egy komoly és merész könyvet, amely a " nácizáló Németország lármája, a betört könyvkirakatok csörömpölése közepette bátran szembeszállt az imperialista háborús uszítókkal és a porosz militarizmus kardcsörtetésével. A világsiker után szélsebesen megírt egy másik könyvet, amelybenlényegesen kevesebb bátorsággal elmondta a háborúból hazatért, ember sorsát. Mikor ez is elfogyott, akkor megírhatta és nyílván kiadói sürgetésére meg is kellett írnia a „Diadalív árnyékában” című bestsellert, amelyben a nagy semmit írja meg a semmi színvonalán álló művészettel, de viszont Párissal, olcsó világnézeti locsogással bő erotikával és Remarque nevével a címlapon, a névvel, amely „csak áruvédjegy“. Ez bestseller. Rossz könyv, sok hirdetés, 20.000 példány, busás haszon. Csak nagyon hozzávetőlegesen számolunk be, ha azt állítjuk, hogy könyvforgalmunk pénzértékének 30 százaléka a bestsellerekre megy. Ez összegszerűen évente körülbelül háromy ésfélmillió. Nem sokban különbözik a helyzet a mozi terén. Azaz egyben mégis. A pénzt, amit a közönség mozira költ, sokszorosa annak, amit könyvre költ. A könyvsiker 20 ezer példányt jelent. Egy filmet a főváros és a vidék mozgószínházaiban százezrek néznek meg. Májusban mutatták be a Gilda című filmet. Mint az akkori kritika írja: „Szín: Argentína, a buenosairesi játékkaszinó. Szereplők: hamiskártyások, szép nők, kalandorok, szerelem féltésükben eszeveszett férfiak, gyilkosok és egyébválogatótt amerikai film típusok. A mese: buta és terjengős és a kalandorregények, szerelmi giccsek bevált fogásaival igyekszik hatni.” Mi az, amit nem ért ■meg a kritika? „Eredmény, 90 százalékos ház, a májusi bemutató után még novemberben is.” Pedig sajnos, exig megírhatta volna előre . . . Ezen a téren mindenesetre határozott haladás mutatkozik. Andersen Nexo gyönyörű filmje, a Szürke fény 92,5 százalékot ér el az óbudai Flórián moziban. A szovjetfilmek közül komoly közönségsiker a Két út és az Éjféli jeladás, szép eredménnyel megy a Csendháborító, szeretettel fogadta a közönség a Kővirágot is. De a nagy pénz, az igazi nagy pénz még ma is a Szépek szépe üres revücsillogásába, a Tarzan-filmek gyermeteg kalandosságába, a Nabonga bárgyúságába, a Lowoodi árva szívdöglesztő szenti, mentalizmusába, s legjobb esetben a Dover fehér sziklái, vagy A magam útját járom népszerű álhumanizmusába fut. Az összeg meghaladja az évi 20 millió forintot, óriási összegek azok, amelyek a nyugati grens csatornáiba folynak be. Ezeket, a pénzeket tudvalevőleg nem lehet kivinni az ország területéről. Várjon mire fordítják a szellemi kapitalizmus magyarországi ügynökségeit ... s Részi Imre LAKATOS GÉZA IFJÚMUNKÁS mindéit nají 3 ácás MtUagal -t ki kiveti A Gorkij-könyvtár megnyitását nem hirdették nagy újságcikkek és plakátok, olvasóterme mégis tömve van. A hosszú asztalnál napszámosok és egyetemi hallgatók ülnek, nézegetik, olvassák a magyar, orosz, francia és angol nyelven megjelent képeslapokat. — Hogy kerültél ide ? — kérdezzük egy sovány, szőke fiútól, aki éppen a Soviet Woman gyönyörű, színes képeit nézegeti. Hangversenyre hívott a barátom — válaszolja. — Az a barna fiú, aki ott áll most a könyvtárszekrény előtt — azt mondta, ő már volt" ilye, nem meglátom, milyen szép lesz. Eljöttem. Tetszett már hallani Csajkovszkijról ! Igen? Hát ő találta ki az 1812. nyitányt. Azt játszották, de nem zenekar, hanem grammofonról. A harangok is zúgnak benne és hallani lehet, amikor a seregek rohamra mennek. Jaj, de gyönyörű volt. Azóta beiratkoztam én is és minden este itt vagyok. ■— Hogy hívnak téged? •— Lakatos Géza vagyok, bőrgyári munkás, Újpesten. — Onnan jöttél be? — Igen. Jövő héten már lesz heti jegyem, azzal jövök. Eddig, sajnos, nem telt rá és három órát gyalogoltam minden este. — Érdemes? A mellette ülő harcsabajuszos férfi Korong Mihály, a Mezőkémia dolgozója, válaszol helyette: — Tudja, én sose hittem azt, amit Horthyék alatt itt a Szovjetunióról összehazudoztak, mert én tizennégy éves korom óta szervezett munkás vagyok. De ennyi szépet talán még én sem reméltem. Kinek a nevét ismerte az ember a szovjet írók közül ? Alexej Tolsztojt, Gorkijt meg Ehrenburgot. A többiről jóformán nem is hallottunk. Itt van ez a vers, a Majakovszkijnak a verse a Szovjet útlevélről. Ott, amikor azt írja, hogy a csendőrök hogy acsarkodóék, meg a hivatalnokok hogy gyűlölik azt a pironkötéses útlevelet és milyen büszke és boldog... jaj, de nagyontetszik nekem az a vers. Zajos, jókedvű csoport ront be az ajtón, a másik szobából jönnek át, orosz nyelvórájuk volt. Mert a Gorkijkönyvtárban orosz tanfolyam is van, orosz anyanyelvű tanárok oktatnak, igazi orosz iskolakönyvekből. Csak egy nagy baj van, háromszor annyi a jelentkező, mint ahány hely van. A tanfolyamon, amint a hallgatók mesélik, „döbbenetes“ szigor van. Aki háromszor igazolatlanul mulaszt, vagy hanyag, azt törlik a hallgatók névsorából és helyette felveszik a következő jelentkezőt. Híradót, a csemeték boldogan szaladnak haza a „zsákmánnyal.” A Gorkij-könyvtár sokszáz látogatója zenén és betűn át ismerkedik a munkások és parasztok hatalmas országának szellemével. F. E. elt szórteL saját, brótja pénzét, ösztöndíjjal disszidáljon! Disszidálni kétféleképpen lehet: önköltséggel és állampénzen. Utóbbi mód határozottan olcsóbb. Ezt választotta Nagy Ferenc, Jékely László, Andaházi-Kanya Béla- fis jónéhány állami ösztöndíjas fiatal, ember, Hóman keze messzire nyúlik Az ösztöndíjakat az ösztöndíj Tanács útján Hóman Bálint osztogatja. Nem tesek megijedni, nem közvetlenül, közvetve. Azoknak az uraknak útján, akiket ő nevezett ki ír Tanácsba, amelynek összetétele azóta is változatlan. A Tanács nem kisebb tekintélyekkel büszkélkedhetik, mint Domanovszky Sándor professzor, a Horthy felsőház tagja, Gerevich Tibor, Mussolini leglelkesebb magyarországi rajongója, Mgór Gyula, Pfeiffer egyik leghűbb csatlósa, Eckhardt Sándor, a Barankovics-párt alvezére. Ha már ők itthon töltik keserű napjaikat, miért ne segítsenek a disszidáláshoz néhány buzgó fiatalembert? Zentai-Tóth István szobrász úton, útfélen hangoztatta, hogy — ha ösztöndíjat kap — disszidálásra fogja felhasználni. Az ösztöndíjat megkapta s most a Tanács reménykedve figyelheti: állja-e a szavát. Dormán Andrea azért ment nyugatra, hogy segítsen az elhurcolt műkincsek hazahozatalánál. A műkincsek karácsonykor hazajöttek, Andrea kisasszony kintmaradt. Az ösztöndíj Tanács azonban elszakadt báránykáinak is gondját viseli — utánaküldi az ösztöndíjat. Nádasát Katalin, a Szénművészeti Múzeum igazgatójának titkárnője, aki annak idején állandóan német tietek és Sellegények társaságában mutatkozott, nem lett hűtlen „nyugati" von. malmaihoz, Brüsszelbe disszidált. A pártigazolvány a fő igaza van az ellenzéknek: egész mor közhivatalunkban a pártigazolvány a döntő. Példákkal is szolgálhatunk. Itt van mindjárt a kultuszminisztérium művészeti ügyosztálya, amely az ösztöndíj Tanács döntéseit felül, bírálja. A Tanács, a hetedik helyen jelölte ösztöndíjra a tehetséges Hajnal Jánost. De Hajnal pártigazolványával baj volt. Kommunista. Sietve kicserélték hát a huszonegyedik helyen jelölt Piciddel nevű festővel, aki a háború alatt keretligény volt s nemzethűségét azzal igyekezett bebizonyítani, hogy ládaszámra hozta haza Oroszországból a műkincseket. Viszont kitűnő pártigazolvártva van dr. Aggházy Máriának, a Barankovics párt egyik ifjúsági vezetőjének. Meg is kapta a római ösztöndíjat. Igaz, hogy tízéves Szépművészeti Múzeumi munkássága alatt semmiféle tudományos eredményt nem ért el, képességei szakmai téren a nulla közelében mozognak, viszont hűséges rajongója Mindszentinek s 1944-ben Szombathelyen sietve jelentkezett szolgálattételre a nyilas kultuszmi. Hisztériámban. De ki beszél tehettségről az ösztöndíjakkal kapcsolatban? A fiatal nemzedék legkitűnőbbje, Hantai Simon nem kapta meg az ösztöndíjat. Kommunista. De egy Róza György nevű tehetségtelen stréber már ki is utazott Párisba, s az ugyancsak gyengeképességű Fiedler Ferenc szintén lázasan folytatja útikészülődéseit. „ Fa«-« megoldás“! Van! A disszidálás/ Az ösztöndíj Tanácsból és a művészeti ügyosztályból sürgősen disszidáljanak azok az Urak, akik így sáfárkodnak a magyar tehetségelekkel és az állam pénzével. S az újjáalakult Tanácsban adjanak helyet a megfelelő szakszervezetek képviselőinek. m. t. „írói szemmel a Szovjetunióban" Darvas József előadása Darvas József miniszter „írói szemmel a Szovjetunióban” címmel érdekes előadást tartott a szovjetemberek életéről a Zeneakadémián. — A mi szovjetoroszországi barátaink, — kezdte előadását Darvas József — amikor elbúcsúztunk tőlük, azt mondták, ha beszámolunk a Szovjetunióban szerzett élményeinkről, ne essünk túlzásokba a dicséretben, hanem mindig csak a színigazat mondjuk. — Nem láttunk a Szovjetunióban luxuskirakatokat. Napközben, munka idején nem láttunk az utcán ténferegni elegáns urakat és dámákat. Esténként azonban, munka után ott láttuk a dolgozó embereket színházakban, mozikban és az előadásokon. A szovjetember kultúrigénye igen magasfokú. A színházakban elsőrendű darabokat játszanak, úgynevezett „limonádé darabokat” nem adnak elő. A könyvesboltoknál hoszszú sorokban állnak az emberek. — Jártunk a gyárakban és megnéztük azokat a statisztikákat, melyek a munkások olvasmányairól szóltak. Az orosz munká sok legkedvesebb könyvei Puskin, Tolsztoj, az orosz és a nyugati klasszikusok. — A vezető irodalmi irányzat Oroszországban a realizmus. Megkérdeztük íróbarátainkat, mi ennek a magyarázata. — A művészet az egész népé kell, hogy legyen és a realizmus az a művészeti irány, amelyet a széles tömegek is teljes mértékben élvezni tudnak. — Rengeteg hazugságot terjesztettek nálunk a szovjet erkölcsről. Meg kell mondanom, hogy a nemi erkölcsnek és a családi élet tisztaságának olyan magas fokát tapasztaltuk a Szovjetunióban, amely a nyugati országokban egészen szokatlan. Megható az a gondoskodás és szeretet, amellyel a szovjet emberek a gyermekeket körülveszik. A Leninkönyvtárban külön olvasótermek állanak a gyermekek rendelkezésére. A legjobban öltözött, és legelegánsabb lények Moszkvában a gyermekek. .. A meggyőződésnek és belső erőnek igen magas fokával találkoztunk, amerre csak jártunk a hatalmas szovjet birodalomban. Bizonyos, hogy ez a nép magáénak érzi azt a világot, amelyet épít. Esküvői felvételek időSzáz VIII., József-kfírat 30, Tel.: 135—47*. Az októberi forradalom a filozófia szemszögéből Szalai Sándor és Lukács György előadása Magas színvonalú előadással ünnepelte a budapesti egyetem az októberi forradalom 30.ik évfordulóját. Elsőnek Szalai Sándor elvtárs, egyetemi tanár beszélt a forradalom és tervszerűség összefüggéseiről. A forradalom lényegéhez tartozik,— mondta, — hogy a változás, amit létrehoz, alapvető és hogy akik vezetik, tudják miről van szó. A forradalom szellemi előkészítése fokozatos megismerése azoknak a feltételeknek, amelyek szükségessé tesznek egy társadalmi változást. Az oktőben forradalomban forradalmiság és tervszerűség egyesült. Szülai után Lukács György fejtegette, hogyan változott meg a világkép 1917 óta. — 1917 előtt — monda — általános világnézet az volt, hogy valami állandó világban élünk. Azóta mindenki megismerte a világ átmeneti jellegét és érzik a változandóságot. Az októberi forradalom megmutatta a történelem értelmi útját. Az ember személyes kapcsolata a történelmi perspektívához szorosabbá vált. A Szovjetunióban először történt meg az, hogy az emberek nagy, átfogó terv segítségével tudatosan csináltak történelmet. Lenin óta nem a formális külsőségek, hanem a cselekvés konkrét tartalma alapján döntjük el, hogy valamely cselekvés forradalmi-e vagy sem. A UH FILMJEI Utolsó ©••«!ha A harmincéves Szovjetuniót ünnepeljük. Ez a film pedig a szabad népek hatalmas birodalma születésének első, lázas éjszakáját örökíti meg. Azt az éjszakát, mely Moszkvában utolsó volt a nép elszánt ellenségei számára, amelynek hajnalán az elnyomók oldaláról a forradalom oldalára pártolt ezredek a bolsevikok vezetésével elfoglalták az egész várost. A film szinte tapinthatóan élethű és művészi jelenetei minket is részesévé tesznek ennek a napnak. Úgy érezzük, mintha mi is a forradalmárokkal együtt robognánk Moszkva utcáin a brjanszki pályaudvar felé hogy sikerüljön megakadályozni az ellenforradalmárok ,,felmentő csapatának'' kirakodását. Úgy érezzük, mi is új életünket tudnánk odaadni, hogy a 103. ezred szakállas muzsikjai elhigyjék: a párt és Lenin betartja szavát, a parasztoké lesz ezután a föld, nem a bójámoké és hercegeké. Mindez miért van? A film kitűnő felvételei az izgalom, túl sűrű moszkvai éjszaka képei, egy rendező és egy fotográfus,művész remekművei, színészei a legnagyobbak közül valók, de mindez kevés volna ehhez a rendkívüli hatáshoz. Igazi tartalmát és hitelességét az adja, meg ennek a filmnek, hogy amit az akkor még kételkedő munkásoknak és muzsikáknak azon az éjszakán ígértek — azt, be is tartották a bolsevikok. Ezért tudunk együtt, érezni, szinte együtt harcolni az „Utolsó éjszaka” hőseivel. Ezért várjuk mi is ldegzetfojtva a brjanszki pályaudvaron: barátot vagy ellenséget hoz-e a vonat ? A filmen barátok, forradalmár katonák ülnek a befutó vonaton. Nyilván így játszódott le és az epizód a valóságban is. De, aki megtanulta a szocializmus leckéjét, „az igazat mondd, ne csak a v a- 16 dit", az azt is tudja: ha a valóságban nem így történt volna, az igazság mégis az, ami a filmen történik. Nem ellenforradalmárokat hoz a vonat, nem hozhat ellenforradalmárokat, mert a rabtartóknak lehetnek még segédcsapataik, de „felmentő seregük“ többé nem jön soha, sehonnan ... Hurrá Jarass ! így kell jó vígjátékfilmet csinálni. Káprázatosáigvan elbújhat mögötte Hollywood, színészei az emberábrázolás mesterei — élükön a kettős szerepet alakító Orlovával és Cserkaszovval, — zenéje — Dunajevszkij komponálta — gazdag és fülbemászó, és mégis — ebben különbözik legfőképpen amerikai műfajtársaitól — van füle,farka, értelme, mondanivalója. Nevetsz és közben tanulsz, mulatsz és közben emberebb emberré leszel. Szívderítő vidámság, törhetetlen optimizmus, a szovjet ember derűs, építő akarata tükröződik minden kockájáról. Az eddigi évad legjobb vígjátéka. (Royil Apolló) Gyilkos csebek. Szörnyűség. Egy közönséges zsebtolvaj lényegesen becsületesebb ember, mint a « filmgyáros, aki ilyesmivel lopja ki a pénzt « gyanútlan nézők SecMbőL (Kamara City) Hamarosan kicsiny lesz az épület, mondja mosolyogva a könyvtár igazgatója. Nem számítottunk ekkora érdeklődésre. A Vilma királynő.'!', távol is van az üzemektől, mégis zsúfolásig megtelnek termeink, akár hangversenyt, akár filmbemutatót, akár egyszerű könyvtári órát tartunk. A könyvtár számára nem győzünk könyvet vásárolni. Akár öt példány, akár tíz, akár ötven van valamiből, — mindig kikérik valamennyit. — A tagok megoszlása foglalkozás szerint? Körülbelül ugyanannyi a fizikai és szellemi munkás. Feltűnően sok a tanonc és a diák. Az ifjúság értette meg legjobban, hogy két nemzet barátsága csak úgy lehet őszinte, ha megismerik egymást. A hosszú pult előtt valóban egész gyerekcsapat áll. Egyik Fagyejev könyve után vágyakozik, a másik Katajev könyvét kéri. A harmadik, kilencesztendős fiú magyaráz: „Van egy könyv, tetszik tudni, amiben az erdőben az állatok újságot szerkesztenek, azt szeretném", — a könyvtárosnéni már nyújtja is az Erdei