Szabad Nép, 1947. december (5. évfolyam, 274-297. szám)

1947-12-28 / 295. szám

VILÁG PROLETÁRJA!EGYESÜLJETEK! SZABAD De Luce úr hazugságai Új Ember — régi majom A norma és a kenyér Szombat esti sporteredmények A M A G Y A R K O M M U N ! S T A P A! RÉ mmmm o n t il apja i V. ÉVFOLYAM, 295. SZÁM Megfelelő embereket a bankok élére ! írta: Friss István A nagybankok államosításáról szóló törvény megszavazását demo­kráciánk komoly győzelmeként ün­nepeltük. Joggal tettük. Nem túl­zás még az az állítás sem, hogy ez a törvény bizonyos értelemben for­dulópontot jelentett gazdasági éle­tünk demokratikus átalakítása szempontjából. Fordulópontot nem abban az értelemben, hogy valami gyökeresen újat kezdeményeztünk, hanem azáltal, hogy a felszabadu­láskor megindított folyamatot nagy lépéssel vittük előre. Gazdaságpolitikánk kezdettől fogva arra irányult, hogy a dolgo­zók érdekében fokozatosan csök­kentsük és kiküszöböljük a tőkés­termeléssel együttjáró tömegnyo­mor döntő okait: a profithajhá­­szást, mint a termelés egyetlen ru­góját és az ezzel együtt járó anar­chiát az egész gazdasági életben. Kiterjesztettük tehát az állami tu­lajdont és az állami irányítást, igyekeztünk tervszerűvé tenni az anyagelosztást, a hitel- és pénzgaz­dálkodást, az ármegállapítást és előbb néhány termelési ágban, majd egész gazdaságunkban is a termelést és a beruházásokat. Ez az egész rendszer azonban nem mű­ködhetett pontosan és megbízha­tóan, amíg a nagybankok a nagy­­tőke fellegvárai maradtak és a pénz meg hitelgazdálkodásban csak úgy, mint a termelés irányításá­ban a dolgozók érdekével, az állam érdekével ellentétes befolyásokat tudtak érvényesíteni. A nagyban­kok államosítása azt jelenti, hogy már a demokrácia kezében vannak mindazok a gazdasági kulcspozí­ciók, parancsnoki állások, amelyek birtokában az egész gazdasági éle­tet a maga szempontjainak megfe­lelően tudja alakítani. Magát az államosítást azonban még nem hajtottuk végre. Még előttünk áll az a feladat, hogy a törvényt átvigyük az életbe. Demo­kráciánk fontos érdeke, hogy ez minél előbb és minél teljesebb mér­tékben megtörténjék. Ezért arra törekedtünk, hogy az államosított nagybankok , irányító szerveként megalakult Intéző Bizottság ne éljen azzal a törvényadta lehető­séggel, hogy az államosítást 1948 március 31-ig hajtja végre, hanem gondoskodjék a végrehajtásról már 1947 végére. Az Intéző Bizott­ság így is határozott és az új év kezdetével új vezetők kerülnek a nagybankok élére. Döntő fontosságú, hogy az új vezetőkkel új felfogás, új szellem is vonuljon be a bank és hitel­­életbe. Demokráciánk pozíciói ezen a téren eddig nem voltak valami erősek. Feltűnő, hogy a Magyar Kommunista Párt, demokráciánk legszilárdabb oszlopa, milyen gyen­gén van képviselve a pénzintéze­teknél. Ne is beszéljünk a nagy­bankokról, amelyek eddig a magán­tőke képviselőinek vezetése alatt álltak. Pénz- és hiteléletünknek két rendkívül fontos bástyája: a Magyar Nemzeti Bank és a Pénz­intézeti Központ eddig is messze­menően az állam befolyása alatt állott, de mindkettőnek elnöke kis­gazdapárti, vezérigazgatója szo­­ciáldemokrata. Ha számbavesszük még, hogy a pénzügyminiszter ugyancsak a Kisgazdán írt soraiból került ki, nyilvánvaló, hogy a Kommunista Párt befolyása még a pénz- és hitelélet államilag irányí­tott részében sem érvényesülhetett kellő súllyal. Hiba lenne természetesen a leg­fontosabb gazdasági állásokat pártszempontok szerint betölteni. A kommunista pozíciók gyengesé­gére csak azért utaltunk, mert eb­ben látjuk egyik magyarázatát an­nak, hogy egy igen fontos gazda­sági területen a demokrácia szem­pontjai eddig sokszor gyengének mutatkoztak. Márpedig a demokrá­cia csak akkor tekintheti uralmát igazán biztosítottnak, ha politikai pozícióit megfelelő gazdasági pozí­ciók támasztják alá. A feladat nem könnyű. Eddigi tapasztalataink az államosítás te­rén megmutatták, hogy az államo­sítás törvénybe iktatásától sokszor milyen hosszú az út az államosítás helyes gyakorlásáig. Akár a két évvel ezelőtt államosított szénbá­nyákat nézzük, akár a több mint egy évvel ezelőtt állami kezelésbe vett nehézipari vállalatokat, azt látjuk, hogy a nagytőkésektől át­vett örökség komoly és nehezen megoldható szervezési kérdéseket vetett fel. Egységes szempontok szerint, lényegében egy vállalat­­ként kellett irányítani nagy szerve­zeteket, amelyek mindegyike az­előtt külön utakon járt és csak a saját szempontjait követte. Hatal­mas gépezetekről van szó, ame­lyeknek működését még megismer­ni is nehéz, hát még átformálni! Ha ez igaz a MASz-ra és a NIK- re nézve is, fokozottan igaz a ban­kokra nézve. A nagybankok külö­nösen bonyolult szervezetek, műkö­désük elér a gazdasági élet minden ágába, befolyásolja a mezőgazda­­sági és az ipari termelést, a nagy- és kiskereskedelmet, a kivitelt és a behozatalt. A nagybankok élére éppen ezért megfelelő szakembere­ket kell állítani. Van azonban egy olyan szem­pont, amely még ennél is fonto­sabb. Nagybankjaink élére demo­kratikus szempontból feltétlenül megbízható embereket kell állítani. Ha a MÁSz-nál és a NIK-nél az állam igen súlyos örökséget vett át, ez nem azért történt, mert a válla­latoknál nem voltak jó szakembe­rek. A MÁSz és a NIK jó szakem­berei azonban ebek harmincadjára juttatták a vállalatokat, mert nem akartak a nép javára dolgozni. Ha­sonló jelenségeket látunk a ban­koknál is. Mióta pártunk a parkok államosításának követelését felve­tette, bankvezérek tucatjai szöktek külföldre. Nem üldözték őket, a demokrácia meghagyta magas ál­lásaikat, fényes jövedelmeiket és csak azt követelte tőlük, hogy szaktudásukat a dolgozók javára használják fel. Mégis hűtl önné váltak hazájukhoz, amikor látták, hogy komolyan vesszük progra­munkat és valóban ír nép, nem a nagytőke számára akarjuk felépí­teni az országot. Tiszteljük, becsüljük a szakem­bereket és szegénységünk mellett is igyekszünk őket munkájuknak megfelelően díjazni. A szakember azonban veszélyes ellenség is lehet, tudja legjobban, hol, mivel árt­hat, hogyan áshatja alá gazdasági téren demokráciánkat, esetleg úgy, hogy sokáig észre sem vesszük. Különös gonddal kell tehát íjává-Ingatni azokat a szakembereket, akiket a bankok élére akarunk,állí­tani. A nagytőkés befolyás nem­csak azokon keresztül érvényesül, akiket Zsoltijába fogadott, hanem azokon keresztül is, akik — anél­kül, hogy tudnának róla — a tö­l­ések fejével gondolkodnak. Az igazi demokratikus gondolkozás­nak a gyakorlatban kell megmu­tatkoznia, nem biztosíték rá még a munkáspárti tagság sem. Szerencsére vannak bankalkal-­ mazottaink, szakembereink között is szép számmal igazi demokraták. Olyanok, akiknek tevékenységét nem a rutin szabja meg, akik min­den erejükkel a demokrácia meg­erősítésén fáradoznak, akiknek legfőbb törekvésük, hogy sikerrel tudjuk teljesíteni a hároméves gaz­dasági tervünket. Belőlük kell de­mokráciánk vezető gazdasági káde­reit kinevelni, kiegészítve őket olyan emberekkel, akik demokra­tikus meggyőződésükhöz most szerzik meg a szükséges szakisme­retüket. Rendelkezünk a gazdasági élet parancsnoki állásaival. Hogy ne csússzanak ki a kezünkből, meg kell találnunk a betöltésükre alkal­mas embereket. Lehet, hogy nem mindjárt találunk mindenüvé meg­felelő embereket. Ezért fontos, hogy a vezetői állás ne jelentsen hitbizományt, hogy a vezető ne le­gyen odanőve székéhez, hogy el le­hessen távolítani, ha nem felel meg. A gazdasági élet vezetését meg kell tanulnunk és meg fogjuk ta­nulni. Demokráciánk, amely már annyi nehézséget legyűrt, ezt a fel­adatot is meg fogja oldani. A fon­tos helyekre megfelelő embereket fogunk állítani és ahol ilyenek ma még nincsenek, ki fogjuk őket ne­velni. ÁRA 40 FILLÉR VASÁRNAP, 1947 DECEMBER 28 A szabad görög kormány minden erejével harcol az idegen imperialisták és kiszolgálóik ellen - mondja Markosz tábornok kiáltványa A görög demokratikus hadsereg rádiója december 24-én közölte a vi­lággal, hogy megalakult az ideiglenes görög kormány. Az új kormány miniszterelnöke és hadügyminisztere Markosz tábor­­nok, miniszterelnökhelyettes és bel­­ügyminiszter Ioannidesz, külügymi­niszter Russiosz, igazságügyminisz­­ter a Budapesten is járt Porfiro­­genisz. A kormány valamennyi tagja kimagasló szerepet vitt a né­­m­etek elleni szabdságharcban. Markosz tábornok kiáltványa, amely a kormány megalakulását közölte, bejelentette: az ideiglenes kormány legföbb célja, hogy minden eszközzel és minden erejével folytassa az ide­­gen imperialisták és kiszol­­gálóik elleni felszabadító harcot, hogy visszaállítsa Görögország nem­­zeti fü­zgetlen­ségét és a görög de­mokráciát. Az új kormány — a Chicago Sun és más amerikai lapok tudósítása szerint — az országnak több mint egyharmadát tartja ellen­őrzése alatt. Londonban és Washingtonban jegy nyugtalansággal fogadják a szabad görög kormány nyugatok­i ba­rátuik hírét, de eddig" semmiféle ér­­demleges nyilatkozat nem­ hangzott el a­ nagyjelentőségű eseményről. A két főváros érdeklődése oda irányul, miként foglalnak állást Görög­ország szomszédai. A jugoszláv sajtó lelkes hangon üdvözli Marko­z tábornok kormány­alakítását. A Glass'­p, szerbiai Nép­front lapja a többi között ezt írja: „Kétségtelen, hogy Görgország ide­­iglenes kormánya meg tudja majd valósítani népének törekvéseit hazája és a világ haladó erőinek nagy örö­meig.★ Mik az előzményei a szabad görög kormány megalakulásának? 1947 tavaszán kisebb amerikai népvándorlás indult meg Görögor­szág felé. Az amerikai kongresszus a Trum­an.elv jegyében 150 millió dolláros kölcsönt szavazott meg . Dwight Griswold, az USA gö­rögországi „alkirályának“ veze­­tése alatt katonai tanácsadók, gazdasági szakértők és diploma­­ták­ légiója lepte el az országot. A görög nép csakhamar megis­merte a dollárkölcbön áldásait. Ter­mészetesen szó sem volt arról, h°gy mind a 350 millió dollárt kifizessék. Túladva a Második Világháborúból megmaradt fegyvereiken, kerek 150 millióért hadianyagot küldtek. Újabb 32,5 milliót az amerikai stratégiai terveknek megfelelően katonai jel­legű közmunkákra fordítottak. Már 1947 elején amerikai szak­értők járták be az országot és ku­tat­ók kincseit. Az angolok még ki se te­ték a lábukat mikor az amerikaiak már meg­szereztél, az értékesnél értéke­sebb koncessziókat. Rátették ke­züket a tráciai ólombányákra. Kivetették hálójukat az ezüst, és magnéziumbányákra. Amerikai vállalatok telepedtek le, melyek valósággal kisajátították a belső kereskede­let. Az amerikaiak átvet­ték a görög gazdasági élet teljhatalmú irányító­j­át A washingtoni WORLD RE­PORT szeptember 2-ai száma az amerikai szakértők tevékenységéről a következőkben számolt be: ,,A görög külkereskedelem telje­sen az amerikai tanácsadók ellenőr­­zése aláá került. A munkabéreket az amerikaiak állapítják meg. Közmun­kákat Griswold úr, az amerikai misszió vezetőjének jóváhagy­ásától függően bojtosnak végre vagy szün­tetnek­ be. Az élelmiszeradagok nagyságát, a fogyasztási cikkek mennyiségét az amerikai szakértők határozzák meg. Egyes naiv görög szakértők a del­­lérkölcsön elenyésző­é­s részét la­kásépítésre szerették volna felhasz­nálni. Griswold úr megtiltot­ta: a dolárok nem arra valók, hogy a polgári lakosság igényeit elégít."-t. ki. Ugyanakkor uásítást adott, hogy ta­karékosság ürügyén 15.000 köztisztviselőt bocsássanak el. Noi*C4»bar . Űrjén Grt.­, új adókat is vetett ki, anékkt, hogy a kormányt és parlamentet előzőleg akár csak meg is­ kérdezte volna. így védték a­z amerikaiak a ..nyu­gati civilzáció­.” Gö­ögországban. A szabadságharcosok keresztülhúzzák az amerikai terveket Görögország gyarmat-,sítúra tején az EAM, az agárárpát­­, a­ köztársa­sági radikálisok, a baloldali liberáli­sok, a köztársasági unió és a kom­munista pá­t koalciójának hadserege vette fel a harc°t. Amikor 1947 márciusában az ame­rikai segítség megérkezett, a mon­­archo-taoist­­ák nagy offenzívát in­dítottak és bejelente­tik, hogy a szabadságharcosok teljes fr­szárato­lása csak rövid hetek kérdése. Az effmzlva csúfosan összeomlott: befejezésekor az ERM-nak na­­gyobb terület volt birtokában, mint valaha. Mi vajjon a szabadságharcosok győzelmes elmállásának titka? Az, hogy a gör­ög nép gyűlöli a nya­kára telepedett amerikai hódítókat, s hogy az ellenállók a néppel és a népért harcolnak. A felszabadított területeken mndenekelőtt felosztják a földet a parasz­ok között, meg­szervezik a demokratikus helyi ön­kormányzatot C3 titkos szavazás alapján választásokat rendeznek. Minden 18-ik életévét be­öltött dol­­gozónak van szavazati joga. Győzelmeik másik magyarázatát egy hazájába nemrég visszatért an­gol katona így adta meg: a kormánycsapatok torkig van­­nak a polgárháborúval és a sza­­badságharcosokkal rokonszenvez­­nek. A hadseregben gyakran kell tiszto­gatást végezni; al­i fejezik be egy­­egy alakulat kiképzését, az felbom­lik: a katonák egy részét eltávolít­­ják, mint „kommunista-gyanús” ele­meket. A legnagyobb offenzíva Az immár krónikus politikai vál­ság megoldását az amerikaiak a Szofulisz—CaMarisz.kormány meg­­alakításával kísérelték meg Ez no­vember 15-ével új. ..végső tie'­togató hadműveletekbe’i ‘fogott. Az ered­mény: a szabadságharcosok mindenütt, ■nüx Macedóniában,­­Epirusisan­ — étérény­omultak. Ssofuls- miniszter:b­ököl csak amerikai fenyegetésekkel bírták rá, hogy vonja vissza lemondását. At. ve.r.iy amerikai tábornok, a katonai misszió vezetője december közepén Washingtonba utazot, hogy ame­rikai csapatok partraszállásáról ta­nácskozzék. Az amerikai intervenció csődjei­nek bevallása ez: a görög re­­akció oly mértékben kompro­­mi­tt­ált­a magát, hogy teljes ösz­­szeomlását már csak az USA közvetlen katonai beavatkozásai­val lehet ideig,óráig elkerülni. És még úgy sem sokáig. Az új kormány megalakulása után a demokratikus görög hadsereg az epiruszi arcvonalon nagy tá­­maadást indított. Ostromolják a görög,albán határ mentén fekvő Konica városát, több, stratégiai szempontból fontos hidat már elfoglaltak. Az epiruszi táma­dásról szóló hírek megerősítik azt az — egyébként angol és amerikai forrásokból származó — jelentést, amely szerint a Markaez­ kormány megalakulása jeladás a felszabadító hadsereg eddigi legnagyobb offenzí­­vájára. Moszkvában aláírták a szovjet-angol kereskedelmi egyezményt Az angol rádió jelentése szerint szombaton este Moszkvában aláír­­ták a kereskedelmi egyezményt a Szovjetunió és Nagybritannia között. Az egyezmény részleteit néhány nap múlva hozzák­ ny­lvánosságra.

Next