Szabad Nép, 1948. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1948-01-01 / 1. szám

CSÜTÖRTÖK, 1918 JANUÁR 1 SZABAD HÍP5 BALOLDALI JOBBOLDALISÁG avagy a peyerizmus védelme « Izlet: Losonczy A „NÉPSZAV­A“ vasárnap két helyen is foglalkozott a Szabad Nép karácsonyi számában meg­jelent „Szétfoszlott legendák“ című írásommal. Erdődy János elvtárs ,„Legenda és valóság“ címen egész oldalas cikket szen­, telt a fejtegetéseimben Kállai Gyula elvtárs könyve nyomán fel­vetett problémáknak, a következő oldalon pedig, egy glossza tér visz­­sza rá. Ez utóbbiban a glossza­író velősen csak "annyit állapít meg, hogy cikkem „ízléstelen és illetéktelen, de szerencsére jelen­téktelen“. Hogy ezeken a nyilván sértő szándékú személyeskedése­ken hamar túlessünk, engedje meg a glosszaíró, hogy a két első jelzőt egy vállrándítással elintéz­zem, a harmadikat pedig derűs mosollyal­ utasítsam, vissza. Mert logikus dolog-e az ötödik oldalon jelentéktelennek minősíteni egy cikket, amellyel a „Népszava“ főmunkatársa a harmadik oldalon kolumnás cikkben foglalkozik? E mulatságos nyelvöltögetések felett minden további nélkül na­pirendre lehet térni, de a tünet — éppen a vita tárgyának szem­pontjából — figyelemreméltó­. Kállai Gyula könyve ugyanúgy, mint a róla szóló cikk a Szociál­demokrata Párt jobboldalának te­vékenységét leplezte le, azzal az el nem hallgatott céllal, hogy a múlt meséiből a jelein is értsen és okuljon. Kell-e fényesebb bizo­nyíték ennél a felhördülésnél arra, hogy a könyv és a cikk va­lóban elevenbe talált­ arra, hogy a „Népszava“, részéről sokszor létezésében is tagadott jobboldal valóban létezik és egyes képvise­lői a „Népszava“ szerkesztőségé­ben is megtartották íróasztalu­kat, vagy íróasztalt kaptak ? Mert a „Népszava“ glosszaírójához ha­sonló modorban csak azok szis­­­­szennek fel, akik vagy maguk is a jobboldalhoz tartoznak, vagy akiket még mindig erős szálak fűznek a jobboldalhoz. KÉRJÜNK Az azonban a ke­vésbé lényegesről a­ lénye­gesre. Erdődy János ,­elvtárs Kállai Gyula könyvével kapcsolat­­ban egyik helyen így ír: „Nem vezetne jóra azonban, ha kevésbé tájékozott olvasókban az a gon­dolat ébredhetne, hogy Peyer je­lentette a népfrontszervezés évei­ben a Szociáldemokrata Pártot.“ Ugyanezt a gondolatot fejezi ki cikkének egy másik helyén,a kö­vetkezőképpen : „A szóban forgó könyvből az a kép bontakozik ki, sok helyütt elszórt mondatokból és célzásokból, amelyek tömeges idézése hosszadalmas és fölösle­ges lenne, hogy a Szociáldemo­krata Pártnak az ellenforradalmi korszakban folytatott politikáját a puszta megalkuvás, opportuniz­mus, a hatalom előtt való meg­huny­ászkodás jellemezte.“ Erdődy tiltakozik ez ellen a beállítás ellen s részint Szak­ásíts elvtárs harcaira, részint a „Népszava“ különböző évfolyamokból vett idé­zeteire hivatkozik. Mivel mi sem óhajtunk felesleges kitérőket tenni, fordítsuk figyelmünket az alapkérdésekre. Melyek ezek az alapkérdések? Elsősorban az a probléma: mi volt a jellege a Szociáldemokrata Párt általános politikájának a függetlenségi mozgalom éveiben? Mi határozta meg a Szociáldemo­krata Párt általános politikájá­nak jellegét ezekben az időkben:­­ a szovjetellenes és kommunista­­ellenes, az antifasiszta független­ségi mozgalommal szembeforduló jobboldali irányzat, vagy a szov­­­­jetbarát és a kommunistákkal együttműködő, az antifasiszta függetlenségi mozgalmat szervező baloldali irányzat? Még egysze­rűbben : Peyer, vagy Szakasits szelleme ? Erdődy elvtárs helytelennek tartja azt a felfogást, hogy „Pe­yer jelentette a népfrontszerve­zés éveiben a Szociáldemokrata Pártot“. De Erdődy elvtársnak saját felfogása védelmében nem Kállai Gyula könyvével, vagy az én cikkemm­el kellene vitáznia, h­anem­ magukkal a megmásítha­tatlan és letagadhatatlan törté­nelmi tényekkel. Íme emlékezte­tőül néhány tény. .­­?EMLÉKSZIK.E még Erdődy elvtárs a szovjet-finn há­ború éveire? Emlékezik-e arra, hogy a peyeri Szociáldemokrata Párt milyen vad szovjetellenes hadjárattal­ szekundált Milotay­­nak és Rajnissnak? Emlékezik-e arra, hogy a „Népszava“ egyik­­másik­ munkatársának, akik nem akarták tollukkal szolgálni a Hit­leri fasizmus objektív támogatásá­nak ezt a gyalázatos komédiáját, hogyan akarta Peyer és néhány lakása torkára forrasztani a szót? Mi határozta meg ezekben az időkben a Szociáldemokrata Párt általános politikáját? Talán az a néhány újságíró, pártszervezeti 63 szakszervezeti funkcionárius, aki elítélte ezt a hadjáratot? Sajnos, nem ők, hanem Keresztes­ Fischer és Peyer Károly szövet­sége. Emlékszik-e, Erdődy János 1942 március 15-ére? Erre a napra a Kommunista Párt és a Szociál­demokrata Párt balszárnya ha­ladó népi és polgári politikusok­kal együtt hatalma® háború­ellenes tüntetést készítettek elő. Erdődy elvtárs ezzel kapcsolat­ban cikkében emlékeztet arra, hogyan hagytak magunkra ben­nünket ekkor szövetségeseink Dessewffy­ Gyulától kezdve Ko­vács Imréig, akik inkább elmen­tek egy csöndes kávéházba, mint­­nem a tüntető tömeg élére állot­tak volna, én leszek az utolsó, aki nem osztja Erdődy elvtárs jogos felháborodását megingott szövetségeseink akkori árulása miatt. De hadd jegyezzem meg: micsoda csekélység ez ahhoz a kolosszális áruláshoz képest, ame­lyet Peyer és társai követtek el a függetlenségi mozgalommal szem­ben 1942 márciusában. A „Nép­szava“ március 14-i száma közöl­te a Szociáldemokrata Párt veze­tőségének azt a határozatát, hogy szociáldemokrata szervezetek és munkások nem vehetnek részt a március 15-i ünnepségeken. Mind­ezt­ egy héttel azután — mint Kállai Gyula elvtárs könyvében megírja, — hogy a március 9-i elnöki titkári értekezleten hozzá­járultak az ünnepségen való rész­vételhez. Mi történt hát tulajdon­képpen ? Az, hogy március 15-én, a magyar munkások, parasztok és haladó értelmiségiek háború elleni felm­érésének első nagy erőpróbá­­ján a szociáldemokrata jobboldal cserbenhagyta a munkásságot ér­t, háborút folytató reakció olda­lára állott. Azok a szociál­­demokrata munkások, kispol­gárok és értelmiségiek, akik a tüntetésre mégis elmentek, a Szociáldemokrata Párt vezetősé­gének határozata ellenére és uta­sításainak megszegésével mentek el. SZOLYTVHIATNOK a példák felsorolását napestig, de akkor sem juthatnánk más ered­ményre, mint arra: a Szociál­demokrata Párt összpolitikáját a háború évei alatt igenis a szociál­demokrata jobbszárny politikája határozta meg. Peyer ütötte rá bélyegét és nem, Szakasits­. Fölmerülhetne az az ellenvetés, hiszen ebben az időben a két leg­fontosabb pozíció, a főtitkárság és a „Népszava“ vezetése Szaka­sits elvtárs, tehát a baloldal ke­zében volt. Ez igaz. Viszont az erőviszonyok annyira a jobboldal­nak kedveztek, hogy a baloldal még a két döntő pozíció birtoká­ban is félig illegalitásba szorult. Szakasits elvtárs támogatta és vezette a munkásegység politikát a „Nésőszavá“-nál, az ifjúság kö­rében, a szervezetekben, de kon­­spirálva, szinte illegális módsze­rekkel. A peyerista, legális Szo­ciáldemokrata­­ Pártnak fél-illegá­lis balszárnya és az illegális Kom­munista Párt legális szárnya te­remtette meg a „Népszava“ szer­kesztőségében és a szervezetekben a munkásegység és népfront­­politika alapjait. Viszont így ala­kult ki a magyar függetlenségi mozgalom szempontjából az a tragikus helyzet, hogy a Szociál­demokrata Párt az ellenforradal­mi reakció megmentésének máso­dik vonalává­ vált, nem pedig az antifariszta szabadságharc ko­moly részesévé. Váljon csökkenti-e ennek a ténynek felismerése és elismerése azoknak a szociáldemokratáknak érdemeit, akik — mint Szakasits elvtárs, — a Szovjetunió iránti barátságnak, a munkásegységnek és az antifasiszta nemzeti össze­fogásnak voltak harcos hívei? Semmiképpen sem. Sőt: ha nem tárjuk fel a valósághoz híven a peyeri jobboldal uralkodó szere­pét a Szociáldemokrata Pártban, akkor a munkásosztály nem tudja megérteni Szakasits elvtárs és a Szociáldemokrata balszárny mun­kájának jelentőségét és értékét. Erdődy elvtől ott követ el gon­dolatmenetében , komoly hibát, amikor a jobboldal munkásárulá­sát, opportunizmusát, háborús vstálypolitikáját, reakciós kül­politikai tájékozódását Szakasits árpáddal és a szociáldemokrata balszárnnyal próbálja enyhíteni. Tudni k­éli azonban, hogy a füg­getlenségi mozgalom — és így a szociáldemokrata balszárny­ — csak úgy tudott egy lépést is előre tenni, hogy harcolnia kellett nemcsak Horthy és Keresztes- Fischer ellen, hanem munkásmoz­galmi ügynökük, Peyer és irány­­zata ellen is. Keresztes-Fischer és Peyer egy és ugyanazon ellenforradalmi rendszernek voltak a ■ politikai ügynökei. A különbség csak az, hogy egyik — Keresztes-Fischer — a reakció első védelmi vonalá­ban, a másik — Peyer — a reak­ció második védelmi vonalában dolgozott. Március 15-én a reak­ció Peyer útján mért csapást a függetlenségi mozgalomra s ugyancsak Peyer útján távolította el népfront-politikája következ­ményeként —­ bármi volt is az ü­rügy, — Szakasits Árpádot a fő­titkári székből. Máimban a reak­ció már közvetlenül mért csapást a függetlenségi mozgalomra a rendőrség útján: fogatott le, kí­nozhatott meg és börtön­öztetett be 600 kommunistát s akasztatta fel Schönhercz Zoltán elvtársat és verette agyon az Andrássy­ úti laktanya piszkos szalmáján Rózsa Ferenc elvtársat, pártunk két központi titkárát. JÓ FM NEVETSÉGES és egyben felháborító-e, ha a „Nép­szava“ glosszaírója ezek után le­szögezi, hogy „a jobboldali szo­ciáldemokrata — ha egyáltalában van ilyen — még mindig sokkal inkább balszárnya a magyar de­mokráciának, semhogy a Szabad Szó megkísérelhesse ..balfelől“ tá­madni. A magyar­­,jobboldali szoc­­iáldemokrata“ még mindig kon­­struktvabb eleme a békének, a dunavölgyi népekkel való meg­egyezésnek és a szocialista demo­krácia építésének, semhogy ildo­mosnak tekinthetne parasztpárti kritikákat“. Ez aztán valóban a­­szocialista“ politikai bölcsesség és tisztánlátás tetőfoka. Peyer, Göndör Ferenc, Bölcsföldy, Kele­men, Bárci, Jancsecz és a többiek, a Leon Blumok, a Ramadier-ek és Blumok, a Ramadier-ek és Moch-ok magyarországi rokonai — mint a magyar demokrácia balszárnya, mint konstruktív elem! Véleményünk szerint ebben a felfogásban rejlik Erdődy János cikkének is alapvető politikai gyengéje is. Erdődy elvtárs ugyancsak nem ismeri el, hogy volt és van szociáldemokrata jobboldal, illetőleg a jobboldali­­ságot Peyer és néhány cinkosa személyére szűkíti le, ami a sem­minél alig több valamivel; ennek következtében alábecsüli a szo­ciáldemokrata jobboldal háború alatti tevékenységének roppant kárait a függetlenségi mozgalom szempontjából és jelen tevékeny­ségének hatalmas veszélyeit a munkásegység és a szocializmus építése szempontjából s azáltal, hogy elmossa a különbséget bal­oldal és jobboldal között, akadá­lyozza a frontok szétválását s a baloldal megszabadulását a múlt súlyos kölöncétől. Pedig a Szo­ciáldemokrata Párt jelenlegi fej­lődési szakaszának kulcskérdése, mert hogyan várjunk aktív har­cot a Kelemenek és a Bareiek ellen, ha esztendőkkel a felszaba­dulás után szociáldemokrata elv­tár­sink a „Népszava“ szerkesz­tőségében még mindig hajlandók csatázni a jobboldali szociáldemo­krata politika ,,becsületének“ megvédéséért a háborús éveiben? « MINK A­Z EGYSÉG politikája ma már túl­jutott azon a szakaszon, hogy a munkásegység gyakori hangoztatása baloldalivá avatna valakit. Haladni kell a sürgető idővel előre: a baloldali­­sághoz hozzátartozik az is, hogy bizonyos alapvető ideológiai, tör­ténelmi és a munkásmozgalom, perspektíváját illető kérdésekben valóban marxista álláspontot fog­laljunk el. Ilyen alapvető kérdés a jobboldali szociáldemokrácia el­lenforradalmi szerepének felisme­rése. Az a felismerés, hogy nincs baloldali jobboldal, csak jobb­oldali jobboldal van. Végül még valamit. Erdődy elvtárs gyakran hivatkozik cikké­ben azokra az időkre, amiket — Kállai elvtárssal együtt, — közö­sen töltöttünk a „Népszava“ szerkesztőségében, a háború alatt. Ezekre az időkre mások is hivat­koztak szociáldemokrata részről az elmúlt esztendők során, gyak­ran olyan formában, hogy a Szo­ciáldemokrata Párt „menedéket“, sőt „védelmet“ nyújtott a „Nép­szava“ szerkesztőségében dolgozó kommunistáknak. Hadd használ­jam fel ezt az alkalmat­­arra, hogy ezeknek az időknek valódi politikai­­tartalmára rávilágítsak. A Kommunista Párt emberei nem azért mentek a Szociáldemo­­krata Pártba, hogy ott menedé­ket, vagy éppen védelmet kapja­nak. A „Népszava“ szerkesztősé­gében csak úgy, mint a szakszer­vezetekben és a szociáldemokrata pártszervezetekben azért dolgo­z­tak a kommunistái­, hogy­­az ál­taluk kezdeményezett munka­ -­egység-politikát megismertessék a tömegekkel, elméletből való­sággá tegyék és sikerre segít­sék. Mert a népfrontpolitika si­kerének az volt a feltétele, hogy a kommunisták bemenjenek a peyeri Szociáldemokrata Pártba. Ma is csak hálával és megbecsü­léssel tudnak gondolni azokra a baloldali szociáldemokrata elvtár­sakra, akikkel ezekben a nehéz és sorsdöntő időkben együtt har­coltak a fasiszta háború,­­az ellen­­forradalmi rendszer és a munkás­­mozgalomban elhelyezett jobb­oldali ügynökeik ellen. Tudatában vannak közös munkájuk jelentő­ségének, annak, hogy a munkás­­egység és a népfrontpolitika alap­jait ezekben az időkben rakták le Magyarországon. Arra azonban sem a „Népszava“ volt kommu­nista munk­atársai, sem a Szociál­demokrata Pártban annak idején dolgozó kommunisták nem hajon­landók, hogy vendégbarátság é­lén lemondjanak a jobboldal el­leni harcról, vagy akár baloldali szociáldemokrata elvtársaik bizo­nyos ingadozásainak, vagy kö­vetkezetlenségeinek bírálatáról. Kállai Gyula könyve nem hallgat arról, hogy a kommunista szek­­tarianizmus veszélyt jelentett a harmincas évek végén a népfront­­politikára és arról sem, hogy pártunk hibát követett el ön­maga feloszlatásával és a Béke­párt megalakításával. Mi nem félünk hibáink feltárásától, mivel olyan párt vagyunk, amely bízik önmagában és haladni akar előre. Nem kérünk mást a munkásegy­ség szociáldemokrata híveitől sem. Mert azok­ a kommunisták, Erdődy elvtárs, akik a „Nép­szava“ szerkesztőségében dolgoz­tak , s ezek közé kell számítani vértanúhalált halt Kasztor András és Gosszonyi Lajos elv­­társakat is, akik szintén­ a Kom­munista Párt harcosai voltak a Szociáldemokrata Pártban,­­ az egységes szocialista munkásmoz­galomért dolgoztak akkor is, most is. A peyeri Szociáldemo­krata Pártban dolgozó baloldali szociáldemokraták és kommunis­ták érdemeiből pedig méltatlan és illetlen dolog ma ellenforra­dalmi ügynökök és munkásállók homlokára fonni babérkoszorút. 1 Boldog újévet hívem­ kedves ügyfeleinek a SZABAD NÉP hredetési osztása újesztend­átlítván minden ol­vas­ójának és barátjának a SZIKRA könyvkiadó ---------------------------------.

Next