Szabad Nép, 1948. március (6. évfolyam, 51-74. szám)

1948-03-02 / 51. szám

­­ lammal, amely e kapcsolatokat nem akarja függetlenségünk alá­­ásására kihasználni. (Hosszantartó taps a Ház minden oldalán.) A miniszterelnök ezután az egyes tárcák megvalósításra váró tervei közül ismertette a legfontosabbakat. Szünet után Barankovics István (Néppárt) hangoztatta az állam és az egyház közti megegyezés szük­ségességét. Kijelentette: örömmel üdvözölnék az egyház hivatalos ve­zetőinek olyan megnyilvánulását, amellyel a köztársaságot és annak törvényeit maradéktalanul elismerik. Hosszas elméleti fejtegetésekbe bo­csátkozott az eszményi egyházról és hangoztatta, hogy az állam és egyház közti megegyezés keresésé­nél, ki kell kapcsolni a személyi kérdéseket. A javaslatot nem fo­­gadta el. VILÁG PROLETÁRJAI SZABAD NÉP TífUs jilnoh ho^vnototója­­ moszkvai úti­ól Megalakult a Szivar Szab­adság Harcos Szövetség Mank­at fir sank riportja Szabad Görögországról KEDD, 1948 MÁRCIUS 2 VI. ÉVFOLYAM, 51. SZÁM ÁRA 60 FILLÉR A magyar demokrácia féléshez és felemelkedéshez vezet — mondotta felhatalmazási beszédében Dinnyés miniszterelnök Az országgyűlés hétfőn a pénz­­ügyi tárca költségvetésének tárgya­­lásával folytatta ülését. Több felszó­lalás után az országgyűlés a tárca költségvetését részleteiben is elfo­gadta.­­Befejezésül Nyárády Miklós­­pénzügyminiszter válaszolt a­ vitá­ban elhangzott észrevételekre és be­jelentette, hogy a költségvetés ösz­­szeállításának­, szerkeze­tnek meg­­változtatására irányuló munka fo­lyik. Beszélt az egyenes­ és közve­tett adók arányában az egyenes adókra vonatkozó emelkedésről, ami sokkal igazságosabb, mintha a köz­vetett adókat kellett volna­ emelni. Ami a pénzügyminisztérium tiszti, karát illeti, fontosnak tartja, hogy a jövőben a szakértelmen belül a tremok­tra­tikuis szempontok jobban érvényesüljenek és a juttatások egyenes arányban legyenek a vég­zett munkával. Ezzel az 1947—48. évi állam­i költ­ségvetést az országgyűlés elfogadta. Molnár Erik elvtárs beterjesztette a Moszkvában kötött magyar-szovjet barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződés becikkelyezéséről szóló tör­vényjavaslatot. Bejelentésé­t a Slá­v baloldalán nagy tapssal fogadták- következett a felhatalmazási tör­­vényjavaslat tárgyalása. Szentiványi Lajos (FGP) expozéja után nagy fi­gyelem közben Dinnyés Lajos mi­­niszterelnök emelkedett szólásra. A kormány tagjai közül számosan megjelentek, és a képviselői padsorok is megteltek A miniszterelnök bevezetőben meg­állapította, hogy az eltelt néhány hónap, a magyar demokrácia gazda­sági és politikai sikerekben eltelt gazdag időszaka volt. Olyan komoly eredm­­éyyekre hivatkozhatunk, mint demokráciánk gazdasági megszilár­dulását leginkább kifejező deficitmentes költségvetés, a ké­rőmévés­terv hatalmas beruházá­sai, a magyar reakció fölött elért , újabb jelentős győzelmek. Erre az időszakra esik, szomszéda­inkkal kötött államközi szerződések sora és a napokban írtuk alá a ha­talmas Szovjetunióval azt a szerző­dést, amely a magyar demokrácia eddigi legnagyobb külpolitikai sikere. (Hatalmas taps a Hás baloldalán)­­Ezek a szerződések biztosítanak ben­­nünket, hogy nem fenyeget az el­ Szigetelts­égnek a veszélye, hogy a nemzetközi reakcióval szemben nem állunk többé egy solt népünk hala­dásáért folyó küzdelmünkben. (He­lyeslés a baloldalon). A miniszterelnök ezután az újjá­építés terén elért gazdasági eredmé­nyek számszerű adatait ismertette s a többi között megállapította, hogy a dolgozók ma már több ruhát, több cipőt, több kultúrát tudnak vásárolni. AZ országgyűlés viharos tetszésnyil­­vánítása közben jelentette ki, hogy a demokrácia harmadik esztendejében benyújtott deficit­mentes költségveté­sét nem külföldi segítséggel, hanem saját erejéből érte el. Mindezeket a nagyszerű gazdasági eredményeket nem érhettük volna el ha nem sikerült volna az összes­ve­­reséget mérni a magyar reakcióra. — Kétségtelen — folytatta — hogy vannak még nehézségeink, külső és belső ellenségeink. Mégis az elmúlt hónapok éppen azt bizonyítják, hogy demokráciánk súlyos válságok nélkül oldja meg feladatait. Egyre­ töb­b jele van annak, hogy so­kan azok közül, akik eddig elutasító bírálattal nézték, vagy várakozó ál­­lásnok­on voltak, most a demokrácia felé fordultak, mert meggyőződtek, hogy a demokratikus rendszer a nyu­godt életet biztosítja, jóléthez és fel­­emelkedéshez vezet. Dinnyés miniszterelnök ezután is­mét külpolitikai kapcsolataink fejlő­­déséről beszélt. Rámutatott, hogy a Szovjetunió azért fordult barátsággal hazánk felé, azért kötött velünk kö­l­csönös segélynyújtási és egyéb szer­ződéseket, mert a magyar demokráciában meg­bízható és értékes szövetségest lát.­­Nagy taps.) A magyar demokrácia eddigi sikereinek ez a szerződés a koronája, legfőbb elismerése annak, hogy jó úton járunk. Amikor Mosz­­kváb­al aláírtuk a szerződést, — mon­dotta emelt hangon Dinnyés minisz­­erelnök —, akkor az egyáltalán el­­érhető legnagyobb biztosítékot sze­­reztük hazánk függetlensége, népünk szabadsága számára. Ennek az elismerésnek eredménye, hogy a hadifoglyok hazahozatalának ügyét is rendezni lehetett, amiért az egész magyar nép nevé­ben mondunk köszönetet Sztálin ge­­neralisszimusznak. — Hazánk a szabadság, a demo­­krácia és a béke tényezője lett s ez­zel Magyarország nemzetközi tekin­télye barát és ellenség szemében egyaránt megnövekedett, így a mi sikerünk hozzájárult ah­­hoz, hogy Csehszlovákiában nem az összeesküvők, az imperi­alizmus kiszolgálói, hanem a dol­gozó nép győzedelmeskedett. A csehszlovák nép győzelmét szívből üdvözöljük, mert a csali demokrácia megerősödése a mi megerősödésünk is, mert az ottani reakció veresége egyúttal a magyar reakció vereségét is jelenti.­­ Elért eredményeinket biztató kezdő­nek tekintjük és további sike­­reik­et várunk. Bíztatást nyújt erre­­az, hogy a Függetlenségi Front Pártjai ma közelebb vannak egymáshoz, mint valaha. A demokratikus pártok szorosabb összefogásának új alapon való meg­­szervezése a következő hónapok egyik legfontosabb feladata. Beszé­dét így fejezte be: — Bel- és külpolitikánk egyértel­műen népi demokratikus mivolta nem jelent elszigetelődést. Gazdasági kulturális kapcsolatot kívánunk fenntartani minden ál­ Nagykövetségi rangra emelik a budapesti és a mositai magyar követséget Mint a Magyar Távirati Iroda je­lenti: a Szocialista Szovjet Köztár­saságok Szövetségének kormánya és a Magyar Köztársaság kormánya elhatározták, hogy budapesti, illetve moszkvai követségeiket nagykövet­ségekké alakítják át és ennek megfelelően követeiket nagyköveti rangra emelik. Kádár János: Magasabbrendű munkaerkölcs él a demokrácia új embertípusában Ezután került sor az MKP vezér­szónokának, Kádár János elvtárs­­nak a beszédére. Hangoztatta, hogy ez a deficitmentes költségvetés a magyar demokrácia sikerét és a népnek a reakció fölült aratott újabb politikai győzelmét jelenti. Bányászatunk, iparunk és mezőgaz­­daságunk lendületes fejlődése a mun­­kások és parasztok hősi erőfeszítését dicséri, ehhez járul az ér­elmiség se­gítsége. A munkások és parasztok „Ezeket a fejed,a tokat csak ak­kor tudjuk megoldani, — mondta Kádár elvtárs — ha többet termelünk, új munka­­fegyelmet teremtünk. Ez a folyamat már elkezdődött­­, bányákban, üzemekben, sőt a földe­ken is megindultak a munkaverse­nyek, március 15-én pedig nagysza­bású Országos Munkaverseny kez­­dődik. A munkának már olyan szé­les körben ismert hősei vannak, mint Tóth Antal a WM-gyárban, Baire­r Oszkár a diósgyőri esztergá­lyos, Baráth Antal, a Ganz Hajó munkása, Manhoffer Antal ózdrób Márton Ilonka az óbudai Fehérítő, gyárból vagy­ Molnár Eszter sop­roni textilmunkásnő. A paraszti dol­gozók közül a mennyiségi és minő­ségi termelésben hasonlóképpen ki­tűnt ifj. Viski János Gáborjáéiból, a tiszakürti Molnár György­, vagy a Károly községben Kassapovica An­drás. S mindezek csak kiemelkedő egyénei az egyes szaporodó seregnek, a demokrá­cia által formált új ember­­típusnak, amelyben egy» magasabbrendű mun­kaerkölcs testesül meg­“ Kádár elvtárs ezután a szövetkeze­tek fontosságáról beszélt, üdvözölve azt, hogy ma már a nem munkás,­párti demokratikus sajtó is helyesen foglalkozik ezekkel a kérdésekkel. Hangsúlyozta, hogy nemcsak a mun­­kásságtól és parasztságtól kíván fo­kozottabb munkát az ország érdek­e, hanem a vezető kormányzati szervek­től is meg kell követelni, hogy jól lássák el feladataikat. Mindazokat, akik ezt akadályozzák, el kell távolítani helyükről. A kül­ügyminisztériumban lefolyt­ tisztog­a­tás jó eredménnyel járt­ A kor­mánynak meg kell fontolnia: felé szálló köszönetünk mellett a nép mellé álló értelmiségnek is köszönjük a demokrácia eredményeit. Hangoztatta,­­hogy nem elégedhe­­tünk meg eddigi eredményeinkkel, további nagy feladatok várnak meg­­oldásra. A hároméves terv­­befekte­­tésé­nek összege valamivel az elő­­irányzott alatt maradt. De az ország erőfeszítése leküzdi ezt az átmeneti lemaradást, sőt emelni tudjuk élet­­színvonalunkat, nem kellene-e más minisztériu­mokban és hivatalokban is ha­sonló rendszabályokat foganato­sítani, a mun­ka megjavítására.­­ A munkásosztály tel­jes egysége Kifejtette ezután Kádár elvtárs, hogy a termelő munka politikai fel­tételei jelentősen megjavultak a múlt évi nagy változások után. A magyar demokrácia kiemelkedő fontosságú eseménye a jobboldali Szociáldemokrata irányzat politikai veresége. Mi, kommunisták régóta hangoztattuk, hogy a jobboldali szociáldemokrácia a kapitalista és imperialista re­akció legveszedelmesebb erői közé tartozik. Ezt a jobboldalt azért lehetett most megverni, mert a többi imperialista ügynökségeket, a Nagy Ferenc, Su­lyok, és Pfeiffer-féle irányzatokat már korábban felszámoltuk és így a szociáldemokrata jobboldal komoly szövetség nélkül maradt, őszinte örömmel üdvözöljük baloldali szo­ciáldemokrata elvtársainkat a jobb­oldal ellen folytatott sikeres harcuk közepette, amellyel felbecsülhetetlen szolgálatokat tesznek az egész magyar demo­­kráciának. Sikert kívánunk küszöbön álló kongresszusuknak, amely a jobb­oldal eltávolításával lehetővé teszi a munkásosztály teljes egységének megvalósítását." Az MKP megerősödése ,,A magyar demokrácia jövőjére legdöntőbben kiható változás azon­­ban, az MKP erejének gyors növe­kedése. Városokban és falun, jelen­tős tömegek indultak meg pártunk felé, köztük sokan olyanok, akik az MKP keretein belül kapcsolódnak be először a politikába. Mi ebben a je­lenségben a népet és a demokráciát következetesen szolgáló politikánk elismerését látjuk. , Az MKP újabb nagy megerősö­dése a demokrácia és reakció erőviszonyait döntő módon meg­­változtatta­k a demokrácia javára. A demo­krácia minden híve számára meg­nyugtató jelenség lehet ez, mert a mi politikánk alapelve az volt és a jövőben is az lesz, hogy nyugodt, válságmentes fejlődést biztosítunk népünknek és ha­zánknak. Minden erőnkkel a békés, zavartalan alkotó munkát akarjuk szolgálni. Egy nyugodt és gyors fejlődés érde­kében hirdettük már az első naptól kezdve az összes demokratikus erők összefogásának politikáját. Ezen a felfogásunkon nem változtattunk akkor sem, amikor az ország legerő­­seb pártja lettünk. Sőt, azóta még szilárdabb lett a koalíció és mi szeret­­nők, ha a magyar nép összes demo­kratikus erőinek szövetsége még szorosabb lenne, mint amilyen eddig volt. Kádár elvtárs ezután a Baranko­­vics-pártról szólott és hangoztatta, hogy ennek a pártnak működésében alig találkoztunk az éps­ő ellenzéki bírálattal, annál inkább a demokrácia rágalmazásával. „Egyetlen, a nép ér­dekeit célzó javaslatunk sem, volt — mondta —, mert nem tekinthe­jük ilyeneknek a csendőrök számára nyugdíj követelését, vagy a tőkések magas adóját kifogásoló panaszaikat. Ezért komolyan figyelmeztetjük Ba­rankovics képviselő urat és pártját, nincs szüksége a magyar népnek a Nagy Ferenc, Sulyok és Pfeif, fér áldatlan aknamunkájának folytatására. Megegyezés az egyházzal Barankovics beszédére válaszolva kijelentette Kádár elvtárs: a maga részéről elismeri, hogy tökéletes ál­­lám nincs. A mi demokráciánk sem­ökéletes. De Barankovics egy ideális egyházról beszélt, pedig hasznosabb lett volna, ha a képzeletbeli egyház mellett a valóságos történeti egyház­­zal is foglalkoznék. Azzal az egy­­házzal, amely 1848-ban a Habsburgok mellé állt, a magyar nép függetlensé­gével szemben. Vagy azzal az egyházzal, amely Franco gyilkos rendszerét támogatta. „Nekünk — mondotta — nem egy ideális, elképzelt egyházzal kell meg­­egyeznünk, hanem a valóságban meg­levővel, és mivel a valóságos egyház és a demokrácia közti megegyezés akadályozói között személyek nagy szerepet játszanak, nem kapcsolhat­­juk ki a megegyezésnél a fenti kér­­déseiket. Ki kell jelentenünk, hogy mi, magyar kommunisták az egyház és a demokrácia megegyezését és békés viszonyát kívánjuk.“ A magyar demokrácia és az egyház is maradandó rendszerek. Nemzedé­keken át fognak élni egymás mel­lett és semmi kétség, hogy előbb, utóbb létrejön köztük a megegyezés. De nem mindegy, hogy ez mikor tör­­ténik. A magyar nép érdeke azt kívánja, hogy ez a vitás kérdés mi­nél előbb megoldódjék, de ez csak köztársaságunk, demokráciánk, de­mokratikus intézményeink elfogadá­­sának elvi alapján jöhet létre. A katolikus vallású magyarok milliói nem helyeslik sem a pasz­­szi­vitás reakciós rögeszméjét, s a legitimizmus kísérletéhez sem fogják magukat kötni, mint ahogy ezt egyesek szeretnék. Többségük, a papság jelentős része is elfogadja a demokráciát, sőt a katolikus tö­megek, tevékeny részesei a magyar demokrácia győzelmének. Ezért re­méljük, hogy a vitás kérdések ren­dezése nem késik sokáig.“ Kádár elvtárs hangoztatta, hogy a magyar demokrácia tovább­­fejlődé­sének belső feltételei állandóan ja­vulnak ,,Az urak elvesztették a há­borút, de a magyar nép jó úton van, hogy megnyerje önmaga számára a békét. Erre mutat az a három szer­­ződés, amelyet a haladó emberiség élén álló Szovjetunióval, a dicső Ju­­goszláviával és a baráti Romániával kötöttünk. Ezzel a szabadság és a béke frontjának nemzetközileg is jelentős ténye­­zői lettünk". Hangoztatta, hogy az imperialisták­kal szemben álló békefront győzel­mét jelentik a csehszlovák események is, amelyek így a magyar demokráciát is erősítik. „Szabadok vagyunk — mondta be­­fejezésül Kádár elvtárs —, a ma­gyar nép lemosta a magyar névről azt a gyalázatot, amelyet az urak bűnei és árulásai hoztak rá. Felzárkóztunk az emberiség élén járó nemzetekhez és ma emelt fővel ünnepeljük szabadságunk századik évfordulóját. Munkával telve a kezünk, bizalom­mal teli a szívünk, úgy érezzük, a munkánkat el fogjuk végezni. A fel­hatalmazást, magam és pártom ne­­vében elfogadom“ — fejezte be a Ház viharos tapsai között beszédét Kádár elvtárs. A felhatalmazási vitában felszólalt még Gróh József (KNT), majd Csala István (FKGP). Az ülés befejezése előtt Nyárády pénzügyminiszter vá­laszolt Z. Nagy Ferenc képviselőnek a parasztság adóztatása ügyében el­hangzott észrevéelére. A felhatalma­zási vitát kedden folytatják és előre­láthatóan, az ülés megszakításával, sorra kerül a Moszkvában február 18-án aláírt magyar,szovjet barát­­sági és kölcsönös segélynyújtási szer­­ződés becikkelyezéséről szóló törvény,­javaslat tárgyalása is, amelyről Gyön­gyösi János, a külügyi bizottság elő­­adója a hétfői ülésen már be­térj­e tette a jelentést. A demokrácia új embertípusa

Next