Szabad Nép, 1948. április (6. évfolyam, 75-100. szám)

1948-04-17 / 89. szám

VILÁG PROLETÁRJA! EGYESÜLJETEK!­­•*—^ SZABAD VI. ÉVFOLYAM 89. SZÁM ARA 60 FILLÉR Rómába huldott mankab­irsn­k tele­fon jelentése péntek éjjel: Olaszország egy nappal a választások előtt SZOMBAT, 1948 ÁPRILIS 17 MM Á R K C O N Köszöntjük a vasmunkások XX. kongresszusát Ma reggel kezdik meg tanács­kozásaikat a vasas parlament kül­döttei, a legnagyobb, a legerősebb ipari szakszervezet vezetői. A Va­sas Szakszervezet a magyar mun­kásmozgalomban mindig vezető­szerepet játszott. Pártunk az ille­galitás idején is, a felszabadulás után is különös gondot fordított a vasmunkásmozgalomra, a Vasas Szakszervezet munkájára. A vasasokat az elnyomatás leg­nehezebb esztendőiben is ott talál­juk a szabadságért, a nagyobb da­rab kenyérért, a békéért vívott harc élén. De ott találjuk a vasa­sokat a felszabadulás után az újjá­építés, a rohammunka élén is. Ott voltak mindenütt az elmúlt három esztendőben a reakció elleni harc­ban. A vasasok a termelésben játszott szerepüknél fogva az élgárdáját adják a magyar újjáépítésnek, a magyar népi demokráciának. Az elmúlt 25 esztendő alatt a magyar reakció mindent elköve­tett ennek a nagyjelentőségű szak­mának, ennek a nagyjelentőségű szakszervezeti mozgalomnak az el­fojtására, de a mi derék vasasaink állták a harcot, visszaütöttek, nem hagyták magukat. A háború alatt valóságos bör­tönökké alakították át a gyárakat, fogdákat rendeztek be az üzemek­ben és­ aki ki merte nyitni a szá­ját, lázadni mert a jogfosztás, az elnyomatás, a háború ellen, az a katonai parancsnokok elé került. Nappal dolgozni kellett a német hadi gépezet számára, éjjel pedig fogdákba zárták azokat, akik nem hajtottak fejet Horthy rendszeré­nek. Sokszáz derék vasmunkás, bi­zalmi került a Margit-körútra, azért, mert szabadságot követelt. A felszabadulás után a Vasmun­kások Szakszervezete első volt, amely felismerte a változott hely­zetet és a tennivalókat. Első volt azok között a szervezetek között, amelyek megértették a felszaba­dulás nagy jelentőségét és az új helyzetben követendő új munka­­módszereket. A vasipar dolgozói tíz- és tízezrével csatlakoztak a Vasmunkások Szövetségéhez. Még dörögtek az ágyúk, még folyt a harc Budapest utcáin, amikor de­rék vasasaink elindították a ter­melést, kiemelték a romok alá ke­rült gépeket. A nagy vasipar­ üzemeik — Ózd, Diósgyőr, Csepel és a többiek — egymásután népesedtek be. Elin­dult a munka, a vasasok vezetteti mindenütt. Az 1945-ös májusi munkaversen­yben már kibontako­zott vasasaink nagyszerű munkája. A vasasok akkor is élenjártak a munkaversenyben.­­ Példaadásuk magukkal ragadta a többi ipar­ágak dolgozóit is és szállóigévé vált a munkaversenyben és az új­jáépítésben a régi jelszó: „Vasas, ne hagyd magad!“ A vasasokat nemcsak az újjáépí­tés szinte valamennyi területén ta­láljuk az élen, hanem ott vannak a magyar demokrácia minden döntő kérdésénél is, a földreform végrehajtásánál, erősítik a munkás és paraszt szövetséget. A vasasok jó munkájának köszönhető, hogy mezőgazdaságunk már a kezdetben elegendő szerszámot és gépet ka­pott. Ott találjuk a vasasokat a reakció elleni harcban, az üzeme­ken belül és kívül. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a­ vasipari dol­gozók harca összefonódott az egész­­magyar dolgozó nép harcával. A vasasok munkáját becsüli a falu, a város, az értelmiség és minden dolgozó réteg. Az államosítás és a stabilizáció új fejezetet nyitott iparunk fejlő­désében. Ez éreztette jó hatását a vasiparban is. A nagyüzemek álla­mosítása újabb lendületet adott a vasipar dolgozóinak és még na­gyobb lelkesedéssel fogtak hozzá nehéziparunk építéséhez. A gyárai üzemi bizottságai, bizalmi testüle­tei mindent elkövettek, hogy az ál­lamosított nehézipar rentábilis le­gyen, mindent elkövettek, hogy iparunk elegendő gépet, szerszá­mot gyárthasson. A Vasmunkások Szakszervezete ebben a nagy újjáépítési munká­ban komoly eredményeket ért el, szervezettel­ is megerősödött. Ma közel 150.000 tagot számlál és ez a szám a magyar vasipar növeke­désével együtt állandóan emelkedni fog. A 100 munkáson felüli üzemek államosítása után a magyar vas­­ipar döntő része a magyar demo­krácia, a magyar nép, nem utolsó sorban, a magyar vasmunkásság kezében van. Új feladatokat kapott a Vasas Szakszervezet is. A vas­ipari dolgozók érdekvédelme most elsősorban a termelés elősegítését,­ a munkaversenyek szervezését, el­lenőrzését jelenti. Többet és job­ban foglalkozni a termelési kérdé­sekkel, ez az új feladat áll a szak­­szervezetek, a vasas kongresszus előtt. Most, amikor az államosítással nagyrészben felszámoltuk a nagy­tőkések hatalmát, amikor az üze­mek százainak élére munkásigaz­­gatókat és vállalatvezetőket tett a magyar demokrácia, alapjában változott meg a magyar gazdasági élet. A kishitűek és a reakciósok, a tőkések azt bizonygatták, hogy a magyar munkásság még nem érett arra, hogy a termelés veze­tője, irányítója legyen. A magyar vasipar dolgozói, munkásigazgatói, vállalatvezetői bebizonyították, hogy ez nem igaz. A vasasoknak és általában a dolgozóknak lett iga­zuk, mert az államosított üzemek­­ben napról-napra javul a munka­­fegyelem, folyik a munkaverseny, emelkedik a termelés. A vasasok XX. kongresszusán a vasipar döntő kérdéseiről együtt tárgyalnak a munkásküldöttek, a munkásigazga­­tók és az ipar­ügyi minisztérium megbízottja. A vasmunkások által jól ismert munkáltatói kutyaszövetség, a GYOSZ megszűnt és most a dolgo­zók kezébe került a vasipar veze­tése. Alapjában változott meg a helyzet, ezt érzik a dolgozók,­ez ad erőt, biztonságot a va­sipar összes dolgozóinak. Soha Magyarországon szakszervezeti kongresszus­­iránt nem volt olyan nagy az érdeklődés, mint a vasasok XX. kongresszusa iránt-A felszabadulás óta nem ez az első vasas kongresszus és nem ez az első szakszervezeti kongresszus. De első abban, hogy először jönnek össze szakszervezeti vezetők úgy, hogy a pártviszály, az áldatlan testvérharc nem zavarhatja tanács­kozásaikat. Az elmúlt évtizedek vasas kongresszusainak jegyző­­könyvei bővelkednek a munkásosz­tály árulóinak, a Vanczákoknak és társaiknak kicsinyes klikkharcairól szóló feljegyzésekben. Emlékezünk rá, hogyan állították szembe a va­sast a vasassal a jobboldal szociál­demokraták .s emlékezünk arra is, hogyan folytatták munkásegység­­ellenes politikájukat — betelepedve a szakszervezet vezetőségébe — a felszabadulás után. Mind­ennek vé­ge van! A vasasok is határozott kézzel távolították el soraikból a viszályt szítókat, megtisztítva poraikat a jobboldaliaktól. Először ülhetnek ma össze úgy, hogy a kül­dötteket nem bontja két táborra a különböző párt­jelvény. A munkás­­egység megteremtésének első ha­talmas megnyilatkozása a XX­.-k vasas kongresszus és ez adja meg kiemelkedő jelentőségét. Az üzemek, gyárak dolgozói fi­gyelik a vasasok XX. kongresszu­sának tanácskozásait. Az egész ország szeme most a vasasokon van. Figyelik a Vasas Szakszerve­zet kongresszusának tanácsko­zásait a többi szakszervezetek is. A hozott határozatok irányt, mu­tatnak nemcsak a vasmunkások­nak, hanem az egész szakszerve­zeti mozgalomnak. Az üzemekben, a gyárakban új falakat jelent meg, amely felszó­lítja a vasipar dolgozóit: „Ver­senyezz a hároméves tervért, a jobb életért, az első helyért!“ „Vasas ne hagyd magad !“­A munka­verseny most újabb lendületet vesz, a gyárakban mind több és több az élmunkások száma. Napról-napra javul a ter­melt áruk minősége és mennyisé­ge, de ki kell küszöbölni a még mutatkozó hibákat, össze kell hangolni a termelés különböző területeit. Fel kell szabadítani a munkásosztályban lévő hatalmas alkotó erőt, előbbre kell vinni de­mokráciánk ügyét. Ezeknek a fel­adatoknak megoldása vár a vasa­sok XX-ik kongresszusára. A Magyar Kommunista Párt jó munkát­ kíván a vasasok XX. kongresszusának, a magyar vas­munkások parlamentjének. A magyar külügyminisztérium megállapítja, km mám­a megsérti a békeszerződést...” Molnár Erik elvtárs nyilatkozata A Magyar Távirati Iroda jelenti: Molnár Erik külügyminiszter pénteken délután fogadta a ma­gyar és külföldi sajtó képviselőit és nyilatkozott előttük a magyar restitúciós bizottságnak Németor­szág amerikai zónájából történt kiutasításáról. Az Amerikai Egyesült Államok budapesti követsége 1948 március 25-én jegyzékben ismertetett egy két hónappal azelőtt, Irhát 1948 ja­nuár 21-én, illetve 25-én Hegyes,­halmon lejátszódott állítólagos inci­denst. A jegyzék szerint Németország amerikai övezetéből visszatelepülő, nyugatosokat szállító szerelvény amerikai katonai kíséretét a ma­gyar határőrség nem engedte be az ország területére és e­ határ­őrség parancsnoka arra sem adott volna engedélyt, hogy az amerikai katonák budapesti követségüknek telefonálhassanak, továbbá, hogy hegyeshalmi idézésük alatt külön­böző sérelmek érték az említett ka­tonai kíséretet, így egy átfutó szov­jet katonai szabadságos vonat, tag­jai néhány pokrócot és egyéb­ fel­szerelési tárgyát tulajdonítattak el az amerikai szt­rof­ény­­vgyonjaiból és az ez ellen fellépő amerikai ka­tonát bántalmazták. A magyar külügyminisztérium a jegyzék vételét követő 24 órán belül közölte az Egyesült Államok buda­pesti követségével, hogy a jegyzé­kében foglalt tényállást az illetékes hatóságokkal kivizsgáltatja és mint a múltban, úgy a jövőben ia a nem­zetközi udvariasság szabályait a magyar hatóságok tiszteletben tart­­ják. Ha­ magyar részről helytele­nül jártak volna el, a vétkeseket felelősségre vonják. A megyar belügyminisztérium áp­rilis 12-én kelt átirat­ban közölte az eredeti jegyzőkönyvekkel alátámasz­tot­t vizsgálat teljes eredményét. Ez adatokat a magyar külügymii­­nisztérium még aznap ez Egyesült Államok budapesti követségének rendelkezésére bocsájtotta, előre­­bocsájtván: igen sajnálatosnak le­látja, hogy ilyen félreértés s­róll­­hatott elő a ma­gya r hatóságok és amerikai katonai személyek között. A vizsgálat adataiból ugyanis pon­tosan ki*iim. hoavy 1. az. i cl ?­zott katonai sze­mélyek beutazási e­n­g­e­­d­­é­l­y, v­í­r, m­­i n­é­l­k­ü­l pr­ó­b­á­l­­t­a­k Magyarország terüle­tére jutni. Tekintettel arra, hogy az ilyen kísérlet az ország­­szuverénitásának megsértését je­lenti, a magyar határszervek udva­riasan megtagadták belépést. 2. A­z amerikai kíséret H­e­­g­y­e­s h­á­r­o­m községbe­n s­z­a­­b­a­d­o­n mozgott és módjában lett volna Budapestre telefonálni. 3. Az amerikai katonák ott idözésük alatt szerte­len m­u­l­a­t­o­z­ás­b­a fogtak, ittas állapotban a polgári lakosságot fenyegetnék, a szálloda portására fegyvert fogtak, amit határköze­geink éppen a nemzetközi udvarias­ságra való tekintettel elnézően törtek. 4. Tény, hogy az amerikai katonai vagonok hegyeshalmi tartózkodása alatt a pályaudvaron áthaladt egy szovjet katonai szabadságos vonat, amely az amerikai vagonoktól több mint egy kilométerre állt meg és 39 percnyi ot­t-tartózkodás után tovább m­ent Wien felé. Ez idő alatt a szov­jet vonatról senki le nem szállt, az amerikai szerelvényt senki meg nem közelítette. A vizsgálat megállapította azon­ban, hogy az amerikai katonák költséges mulatozásaik fedezésére különböző felszerelési tárgyakat ado­­gt La’n el a lakosságnál!. A magyar külügyminisztérium közölte az USA budapesti követségével, hogy neve­zettek ellen orgazdaság brűntette mint­ eljárást indíttat. A magyar külügyminisztérium egyúttal értesítette az USA buda­pesti követségét, hogy jövőbeni inci­densek elkerülése végett a München­­ben székelő magyar kormánymeg­bízottat felhatalmazta arra, hogy az amerikai vonatokat kísérő katonai személyzet részére az amerikai itle­­tékes hatóságok megkeresésére Ma­­­gyarország területére beutazási en­gedélyt adjon. Egyidejűleg a magyar határőrség is utasítást kapott arra­ nézve, hogy az ilyen beutazási iga­zolvánnyal érkező amerikai kísérő katonai személyzetet Magyarország területére akadály nélkül bocsássa be. alig a magyar külügyminisztérium és az Egyesült Államok budapesti követsége között a diplomáciai tár­gyalás folyt, amelynek során a ma­gyar kormány a legmesszebbmenő előzékenységről tett tanúságot a né­metországi amerikai zóna parancsno­kának helyettese Hu­ebner tábornok április 11-án közölte a Németország­ban működő magyar visszaszolgálta­tási és repatriáló missziók vezetői­vel, hogy amennyiben 72 órán belül az ismertetett januári incidensre megfelelő magyarázatat ez a kap, a magyar repatriálási szán­­nyékát leállítja. Ezt az intézkedő­t meg is tette 1948. április 15-én délben Huebner tábornok közölte a magyar restitu­­ciós misszió vezetőjével, hogy az ösz­­szes magyar visszaszolgáltatási és repatriáló missziók 48 órán belül kö­­telesek Németország amerikai öveze­tét elhagyni és irattáraikat vissza­hagyni. Tekintve, hogy az amerikai hatósá­gok ezt az intézkedést, csak 2 hónap elteltével foganatosították, nyilván­való, hogy az amerikai katonai kor­mányzat ürügyet keresett az ameri­kai zónákban működő magyar bizott­­ságok munkájának beszüntetésére és a Németországban fellelhető tekinté­lyes összegű magyar javak hazaho­zatalának lehetetlenné tételére. A magyar külügyminisztérium megállapítja, hogy ezzel a lépéssel az Amerikai Egyesült Államok kor­mánya megsérti a békeszerződést, melynek 30. pontja kimondja, hogy magyar állampolgárok Néme­tor­szágban levő­ javak nem tekintetnek többé ellenséges javaknak és vissza­szolgáltatásukat lehetővé kell tenni. Ugyanekkor ez az eljárás ellentét­ben áll az Amerikai Követség által 1916 július 5-én a magyar külügy­minisztériumnak átadott jegyzékkel, amelyben az amerikai kormány kö­telezettséget vállalva kijelenti, hogy visszaszolgáltatja az 19­44 október 15. után kiharcolt összes magyar javakat. Ha az Amerikai Egyesült Álla­mok kormánya a németországi ame­rikai kormányzat sérelmes intéz­kedéseit fenntartja, a magyar kor­mány álláspontjának és a magyar javaknak megvédésére kénytelen lesz minden rendelkezésére álló esz­közt igénybe venni. Meghívták Jugoszláviát a külügyminiszterhelyettesek Móni értekezletére Mirt a­­moszkvai rádió Londonból jelenti, az osz­rák szerződés kérdésé­­ben tárg­yaló külügyminiszter-helyes. "csek ülésén Koktomov, a Szovjet­unió képviselője megokolta a Jugoszlávia meghívását célzó szov­je­t­ indítvány­t. Rámutatott, hogy Jugoszlávia­- Ausz­tria területéről érte a német támadás, továbbá, hogy a Jugoszláviát meg­,­szálló német­ csapatok és közigazga­tás főleg osztrákokból állt- Kiemelte ugyanakkor, hogy a jugoszláv nép mennyit tett és milyen áldozatokat hozott az Egyesült Nemzetek győzelméért való harcban. Elemi kötelességünk — mondta Kok­­tomov —, hogy a jugoszláv kormány­nak lehetőséget adjunk az osztrák ha­­tárok és a jóvátétel kérdésében véle­­ményének nyilvánítására. A vita során az angol és amerikai kiküldött visszavonta ellenvetését a szovjet javaslattal szemben. A..c­ re. közir­t elfogadta a Jugoszláviához in­tézendő meghívólevelet.

Next