Szabad Nép, 1948. április (6. évfolyam, 75-100. szám)

1948-04-22 / 93. szám

CSÜTÖRTÖK, IMS ÁPRILIS n­wssmmmtwmimmBBmHm SZABAD N§8* Az élmunkás a munkások tanítója A március 15. munkaverseny elindulása óta­ nagy méreteket ölt az „élmunkás“-mozgalom. Nap mint nap újabb munkások tűnnek fel olyan munkateljesítménnyel, amilyenre még nem volt példa Ma­gyarországon. A munkaverseny egyik legfontosabb jelentősége, hogy tömegével neveli ki az ilyen élmunkásokat, akik „Az új társa­dalom új parancsnoki karához“ szolgáltatják majd az erőket. Az élmunkás-mozgalom nagy jelentősége teszi szükségessé, hogy még most, menetközben felfigyel­jünk néhány jelenségre, mely eset­leg gátolhatja az élmunkás-mozga­­lom tömegmozgalommá fejlődését, veszélyeztetheti a mozgalom ko­molyságát és az „új parancsnoki karhoz“ szükséges erők kiemelését. Amikor az első komoly, kima­gasló eredmények jelentkeztek, a magyar demokrácia gondoskodott arról, hogy az élmunkások meg­kapják a társadalomtól az őket megillető megbecsülést. Az élmun­kásokat kitüntették, több közülük Kossuth-díjat kapott, meleg ünnep­lésben részesítették őket. Ha meg­vizsgáljuk az élmunkás-mozgalom jelentőségét, láthatjuk, hogy ez az­ ünneplés, kitüntetés helyes volt, sőt fokozni kell és fokozni fogjuk. Azonban helytelen az, ha a magyar demokrácia megbecsülése egyes él­­m­unkásoknak egy kicsit a fejébe száll. Az élmunkás „különb ember“ de ennek nem szabad abba is kife­jezésre jutnia, hogy — mivel egyik-másik helyen előfordult —­­magas lóról beszéljen munkástár­­saival. Ellenkezőleg. Az élmunkás cím nemcsak dicső­séget, hanem komoly kötelezettsé­get is jelent. Kötelessége elsősor­ban, hogy példamutató magatar­tást tanúsítson és már a magatar­tásával is nevelje többi munkás,­társait. Ne tegye meg azt, amit egyik élminkásunk tett, hogy be­állt azok közé, akik egy héten át jól keresnek. Utána elmennek be­­tegállományba,. Mert evvel lerom­bolja azt, amit kimagasló eredmé­­nyeivel elért. Az élmunkás kötelessége, hogy a példamutatáson kívül nevelje a munkástársait. Ismertesse velük azt, hogy milyen módszerekkel érte el eredményeit, nyújtson segítséget munkájukban, mutasson rá a hiá­nyosságokra. Segítse elő nevelő munkájával, hogy tucatjával nő­jenek ki újabb élmunkások. Az él­­munkásnak nem szabad belenyu­godni abba, hogy míg ő új munka­­módszerekkel kimagasló eredmé­nyeket ér el, a többi munkástársai a régi, elavult munkamódszerekkel dolgoznak. Az élmunkás legfontosabb köte­lességéhez tartozik az, hogy saját magát továbbképezze, munkamód­szereit továbbfejlessze, mert az új társadalomnak sok jól képzett, megfelelő technikai tudású káderre van szüksége. Ezeknek pedig főleg az élmunkások soraiból kell kike­rülni. Szakmai tanfolyamokra, sze­mináriumokra kell járniuk, szak­mai és politikai irodalmat kell ta­nulmányoznak. • Tanulmányozni kell más élmunkások munkamód­szereit is, hogy azokat tovább fej­leszthessék. Helytelen, hogy egyes élmunkások megnyugszanak a ba­béraikon és a „régi dicsőséget“ be­keretezve a falon őrzik. A régi dicsőség a­kkor dicsőség igazán, ha azokat újabbakkal tetézzük. Nem is kell külön hangsúlyozni, meny­nyire rontja a régebben komoly munkával kiérdemelt elismerést, ha valaki különbö­ző csalafintaság­­­gal akarja a „pálmát’* megtartani. Az élmunkásnak kezdeményező’ szerepet kell betöltenie a munka­versenyben. Igyekeznie kell jó munkával elsőnek lenni, de akkor is kezdeményeznie kell a versenyt, ha az esetleg avval jár, hogy le­marad.­­ Következetes, meg nem alkuvó harcot kell folytatni — elsősorban az élmunkásoknak —, azok ellen, akik gátolják a termelést. Küzde­niük kell a hibák kiküszöböléséért. Legéberebben kell őrködniük a nép vagyona, a gyár felett. Az üzemek vezetői nem becsülik érdeme szerint a­z élmunkást. Nem­ igyekeznek közkinccsé tenni az él­munkások tudományát, az új mun­kamódszert­, amellyel, kiváló telje­sítményt lehet előírni. Egyes üzemi szervek, napirendre térnek v egy­­egy újítás vagy egy-egy élmunkás munkája felett. . Minden hiányossága és gyenge­sége ellenére azonban igen nagy eredményeket, hozott az élmunkás­­mozgalom, mely ma már rövid idő alatt is nagyszerű embereket adott a demokráciának. Hazai Jenő Bíróság előtt a Péti Nitrogén valutázó vezetői Nagyszabású valutaügyben adott ki vádindítványt az államügyészség Salamon Ödön, a Péti Nitrogénművek r­­t. alelnökje, Wiener­ Sándor ügy­, vezető igazgató, Simó Zoltán, a Péti Nitrogénművek devizaosztályának csoportvezetője és Báder Margit, a Magyar-Egyiptomi r.­t. cégvezetője ellen, akik a vád szerint valutavissza­­éléseket követtek el. Salamon Ödön ez elmúlt évben kor­mány­megb­í­z­ái ból feje épen Egyip­tomban tartózkodott. Őt Páthy László egyiptomi lakostól közel 5000 egyiptomi fontot vett kölcsön, majd megállapodott vele, hogy ezt a pénzt Budapesten, fizeti vissza páthy meg­­bíróf­jának, Báder Margitnak. Ebben a kölcsönügyletben vett részt a többi vádlott is.­­ Megállapítást nyert ugyanis, hogy Salamon a fontkölcsönt nem jelen­­tette be a Nemzeti Banknál és így sem ő, sem vádlott társai nem kaptak engedélyt a fontkölcsönnek forintban történő visszafizetésére. Uj módon fo­rintot ajánlottak ki külföldre a fenn­­álló tilalom ellenére. Wiesngr és Simó külföldi hitelt vett igénybe en­gedély nélkül és ugyancsak forintot ajánlott ki. Az ügyet a közeli na­pokban tárgyalják az uzsorabíróság A NAGY REJTÉLY: MÁTÓL «©»KJ Magyar-román tárgyalások Budapesten Kedden román bizottság érkezett Budapestre, hogy megkezdje a két ország között a gazdasági ás baráti együttműködés részleteinek megtár­gyalását. A tárgyalások szerdán dél­ben kezdőd­­ek meg a pénzügyminisz­­tériumban. A román vegyesfoizottság elnöke Jója Antosiu vezért­itkár, a magya­r bizottság elnöke pedig Antos István elvtárs, pímsügyi államtitkár, társelnöke Szebenyi Endre elvtárs, belügyi államtitkár. Lengyel kereskedelmi delegáció érkezik Budapestre Május első napjaiban lengyel kor­­mányküldöttség érkezik Budapestre, Szyr ipar- és kereskedelemügyi mi­­niszt®ttbélyettes vezetésével. A dele­­gáció hosszabb lejáratú magyar-len­gyel gazdasági együttműkö­dési szer­ződés megkötését fogja előkészíteni. Kivégezték az áruló P­önköstit A kémkedésért jogerősen halálra, ítélt Pünkösti László volt vezérkari századost, miután kegyelmi kérvé­­nyét és újrafelvételi kérelmét eluta­sították, szerdán a Gyűjtőfogház ud­varán felakasztották. ­ Vissef­ang „Az angol katonai hatóság ren­­delkkezésére“ — írja a Magyar Nem­zet — „a régi, hatalmas nemzetközi hálózattal rendelkező német nagy­bankoknak meg kell nevüket vál­­toztatniok, így nem lesz többé Deutsche Bank és nem lesz többé Dresdner Bank. Új nevek alatt folytathatják működésüket. , Nevük — a Hitler­ fasizmust ura­lomra segítő, lelkesen támogató nagybankok neve — íme, megvál­tozik. De lényegük — Bevinék jó­­voltából — változatlanul megma­rad.­­ Talán még nem volt rá példa, a magyar kultúrában, hogy valaki oly következetesen­­folytassa a ma­gyar és a világkultúra nagy érté­­keinek gyalázását és rombolását, mint Gaál Endre, a Magyar Nem­­zet hírhedt zenekritikusa. Ha si­került az Operaház belső ügye­t sajtóhajszával felfújni, ez nagyobb­részt az ő érdeme. A Klemperer­­hangversenyről közölt zenekritiká­­jával azonban sikerült felülmúlnia destruktív,önmag­át. Az a hang, ahogy Klemperer „régi nagyságí­­róll beszél, az az arcátlanul fölé­nyeskedő és nyegle modor, ahogy Fischer Anniét, vagy ahogy ő írja, „Tóth Aladá­rnét,r mint éretlen fiatal lányt elintézi és helyette valamely művész" szerepeltetését követeli, versenyez taktikájának azzal a, pi­masz agyafúrtságával, amellyel a fölényesen lekezelt zenei nagyida­gokkal szemben egy-egy kommu­­nista- művészt hoz fel ellenérvül, abban a hriszemben, hogy­­így elébe vág a kommunista sajtó válaszá­nak. Csakhogy a kommunista, kri­tika éppen abban különbözik a Gaál Endre, félét el, hogy nincsen tskiru tettel a személyi és pártszempon­­tokra­. Gaál Endre nagyon téved, ha e­zt hiszi, hogy a nem.k­omrr­u­­nistz Klempererrel szemben a ki­­váló karmestert, a kommunista Kenessey Jenőt, a nem.kommunista Fischer Anniéval szemben kitűnő művész,elvtársunkat, Hernádi La­jost állítva, lehetetlenné teszi szá­munkra, hogy alávaló destrukciójá­val szemben kiállhassunk. Biztos lehet afelől, hogy ez az átlátszó "taktika nem tudja fedezni a demo­kratikus zeneművészetre nézve rendkívül Ártalmas tevékenységét. „Varietas delectat“, a változatosság gyönyörködtet, figyelmezteti a Fil­harmóniai Társaságot Gaál Endre, Igaza Van. Mi is szeretnénk, és­pe­dig már a legközelebbi jövőben, más nevet olvasni a Magyar Nem­­set zenekritikái alatt. HONFOGLALÁS a Benczur-utcába ULLMANNI BÁRÓ LAKÁSÁBA BEKÖLTÖZÖTT A TIOSZ Kedden délután a második­ emeleti bárói lakosztály dolgozószobájában megszólal a telefon. Bizonytalan, borízű hang szól a készülékben: — Gyuri, te vagy az? — Igen ... •— Gyuri fiam, kapsz öt üveg pezs­gőt, rúgd ki azokat a piszkos k°mo­munistákat! A választ, sajnos, nem írhatom ide, mert a „méltóságos Ullm­ann báró" tévedett. Nem a Gyurka inas­sal, hanem Sándor György TIÖSz. vezetővel beszélt, így a magasröptű beszélgetés az Ullmann­ otthon régi 13 új­­tulajdonosai között megsza­kadt, — ám Ullm­ann követei, diplo­­máciai megbízottai és felderítő osz­tagai egymásnak adják a kilincset. A délután folyamán érkezett két ember a Hitelba­nk alkalmazottaiként mutatkozott be Közölték a fiúkkal, hogy minden holmi argentin tulaj­don, jó lesz vigyázni, mert komoly bajok lesznek,­­ majd vészjóslóan távoztak. Valóban argont®, mexikói és egyéb ,exotikus tulajdon itt minden. A bú­torok, könyvek, szőnyegek, képek, becsomagolva, menetkész állapotban­ A GYOSZ-vezér, a Hitelbank elnöke és körülbelül még másik hat vállalat tulajdonos vezérigazgatója, akit ez a tapintatlan államosítás oly kínosan érintett, hogy disszidálásra szánta el magát, már régen felvette az argen­tin állampolgárságot, még a szökési kísérlet előtt, hetek óta lakása kiáru­sításával foglalkozott. A következő látogató, a házfel­ügyelő és házbizalmi egyszemélyiben,, egy lakáshivatali nyomozóval, (a báró úr és környezete utasítására), mivel úgymond: jogtalan beköltözés tör­­tént­A nyomozónak nem sok dolga akad. Megtekinti a kiutalási végzést: szabályos. Ullm­ann szökése után ad­ták ki, azon Gálócsyné, a VI. kerület újonnan kinevezett elöljárójának­ alá­írása. Ullm­ann kényszerű vissza­térése már nem változtat ezen, igé­nyelhet­ új lakást. Távoztában el­mondja még a nyomozó, hogy a báró úrról is beszélt, itt, az e­lső emeleten, Paksiékn­ál,­­ ahol a báró a három­éves börtönbüntetését éppen letöltött nyilas Festetich Ernő gróf társasá­gában egy sonkával, dzsemmel, kakaóval és vajjal megrakott asztal­­nál nyomorog és így sajnálatára sze­mélyesen nem jöhet fel. Két lakó — kilenc lakószoba Az Ullm­arn lakás az előkelően csendes Benczur­ utca 25. szám alatti palota teljes XI- emeletét foglalja el. A hatalmas hal­ból kilenc, teremnek beillő hatalmas szoba nyiik: ebédlő, szalon, dolgozószoba, férfi, női háló, kártyaszoba és még három ismeret­len rendeltetésű. A folyosón­­három fürdőszoba nyí­lik egymásután: az első tiszta fehér csempés, a második süllyesztett kád­ja ég burkolata halványzöld fayance­ a, harmadiké narancsszínű porcellán falber­a,kas manyezetig,­ fekete már­­vány káddal. A folyosa végén talál­ható­ a három személyzeti szoba és két konyha. Mindez a kéttagú, ali. mom-család ellátására és kiszolgálá­sára, igaz, tavaly még­ négyen lak­tak a kilenc­ szobában: az Ullmann­­házas­pár és leányuk a férjével. "De a fiatalok, megunván az itthoni nyo­­mora, már egy évvel ezelőtt kiván*­doroltak Amerikáiba A lakást nagyjából kiárusították. Az ottmaradt holmit a fiúk kérésére az Elhagyott Javak Kormánybiztos,­sásra további intézkedésig betelepí­­tettbe egy külön lepecsételt szobába, így csak néhány apró jel utal a bá­­róék szokásaira és életmódjára. A kártyaszobában, a bordó posz­­tóval borított, feketére lakkozott sarkú asztal mellett egész ládát tölt meg a legalább 150 pakli kártya, csontzseton és rulettgép. Az erké­lyen két ,háromszáz üres pezsgés­­üveg a konyha egyik fiókjában va­gy 1500 darab pezsgősdugó. Az ebédlő mintegy egy méter szélességben ki­­vájt és faburkolattal borított fak­é, szén (ez a támadó volt, amely gomb­­nyomásra elfordulva tárult ki a mö­götte közlekedő ételhordó liftnek) némi maradék, amit már a sürgős szökés miatt nem értek, rá elfo­­gyasztani: francia konyakok, vagy 40 üveg tokaji óaszu­bor. Szellemi életet is éltek a­ báróék. Az Elhagyott Javak kiküldöttei vagy 2000 könyvet találtak: angol és német bestszellerek, néhány szakmunka az Üvegházi növények­­ápolásáról. Sütler: Mein Kampf-ja, még egy könyv a Führerrel, és vörös bőrkötésben az aranyozott nagybányai családi címer­­re­ egy pazar kiállítású album: „A kormányzó és a Horthy-nemzetség’’ — 1926, — Horthy sajátkezű aláíráá­sával. Ez se most argentin tulajdon — szerencsénkre. Miénk az ország A TIOSI, — az ország több tíze*?* otthontalan, dolgozó tanoncának kép­­viselete — is készül az új otthon, a szakmunkás utánpótlás mozgalmi központjának díszítésére. Szerda reggel teherautó állt meg a kapu előtt. Rettegő é­g utálkozó pillantások figyelték a földszinti és első emeleti ablakok csipkefüggönyei mögül. (A földszinti kilencszobá­s­­ban Ullm­ann báró sógora, Paksi József, az államosított óbudai Gold,, berger­ gyár volt vezérigazgatója. Az első emeleti ötszobásból Visó Sándor, az államosított Budavidéki Gyapjú.. fonó volt vezérigazgatójának csa­­ládja. A földszinti négyszobásból az államosított Gomb. és Paszo­­mányárugyár volt igazgatója, Bód Emil hozzátartozói és a Paksiéknál vendégeskedő Ullm­ann báró és ba­rátja, a­ nyilas Fentetich ’gróf a hoz­­zájuk tartozó dámákkal.) A követ, közöket látták. A kopottruhás ta­­noncok leugrálnak a teherautóról, vörös selyem­zászlót bontanak ki, üd­­vözletül meglobogtaják a lenkelődő ablakok felé. Odafenn, a bárói dolgozószobában már festik a feliratot, amit a lép­­csőháziban akasztanak majd ki a lakótársak okulására: „Miénk is or­­száig!” ,Öttagunknak építjük, vom a tőkéseknek!” Hárs Sári könnyebb megszökni egy lakásból, mint visszatérni. Két férfi, két asszony szerelmi párbaja m m mmm THEE MY LIFE

Next