Szabad Nép, 1948. május (6. évfolyam, 101-122. szám)

1948-05-01 / 101. szám

.1 Az egyesült nép májusi élje írta: Szakosíts Árpád Május elseje valaha és hosszú időn át a munkásmozgalom forra­dalmi költészete volt. Szép álmo­dozások és nagyszerű elhatározá­sok napja. Szocialista énekesek zengték a Május Elseje dicsőségét és­ a munka lelkesítő himnuszát. És a menetelő munkások seregei csakugyan lelkesek voltak. Harsá­nyan énekelték: „Nincsen messze már a diadal — Zsarnok önkény, szolgaság kihal — A szabadság napja felragyog — Az eszme él és győzni fog“. Hittek is ebben! Arcuk ennek a hitnek örömétől sugárzott. Érez­ték erejüket a százezres menet büszkén hömpölygő áradatában. Szívükben hordozták a küzdés bá­torságát és akaratát. Robotos hét­köznapjaik végtelen sorában mégis úgy érezték, hogy a győzelem tün­döklő napja még messze, messze van. És csak sok-sok nemzedék múltán veti majd sugarait a fel­szabadult munkás­osztályra. Ez a költészet, Május Elseje gyönyörű romantikája mindig is fontos eleme volt a szocialista munkásmozgalomnak. Több volt mint ünnep. Jövőt idéző program volt. Egy híján hatvan esztendeje annak a párisi nemzetközi szocia­lista kongresszusnak, amely Május Elsejét nemzetközi munkásünnep­nek nyilvánította. A következő esztendőkben cserte Európában a szervezett munkások már munka­­szünettel és felvonulásokon ünne­pelték a Május Elsejét, amely így a nemzetközi szolidaritás­ harcos ünnepévé emelkedett. Forradalmi jelleget nyert. Minden országok kapitalistái a kényszer és erőszak minden eszközét igénybe vették, hogy a munka beszüntetését meg­akadályozzák, vagy a legszűkebb körre szorítsák. Nem riadtak visz­­sza a legkegyetlenebb módszerek alkalmazásától sem. Leleményes­ségük és könyörtelenségük határ­talan volt, oly határtalan, mint a nyárspolgárok gyávasága, maradi­­sága és értelmetlensége, melyre ép olyan nyugodtan számíthattak, mint az államhatalom fegyveres erejére. És mégis, a májusi gondolat diadalmasan tört előre és a mun­kásosztály egyre hatalmasabb tö­megeinek öntudatát hódította meg és egyre bőségesebb táplálója volt a munkásság cselekvő erejének, míg csak ezen a verőfényes májusi égboltozaton is meg nem jelent az opportunizmus és reformizmus jel­lege. ■A­A szociáldemokrácia, amely va­lamikor tömegeket mozgósított, harcokat­­vezetett, hatalmas sztrájkokat lobbantott fel, egy­szerre csak letért a revolució út­járól és átcsúszott a rezolució út­jára. A szavak és a tettek már nem fedték egymást, sőt a szavak, a forradalmi frázisok csak arra valók voltak, hogy elleplezzék a reformista cselekedeteket, a soro­zatos árulásokat. A Nemzetközi Szocialista Iroda ezután is kiadta esztendőről-esz­­tendőre májusi deklarációját és ezekben nem volt híja a forradalmi ékesszólásoknak. De a zengőszavú deklarációk mögött már felütötte fejét a bernsteinizmus, a francia miniszterializmus, a békés emész­tés reformizmusa, a megalkuvás és az osztályárulás szelleme. És ezek nyopján természetszerűen kö­vetkezett a munkásmozgalom hősi korszakának lezárása, nagyszerű forradalmi egységének megbom­lása. A reformizmusból kinövő m­unkásárulás elméletben, gyakor­lati politikában, gyakran fegyver­rel is harcolt a munkásosztály szabadsága és életszín­vonala ellen. Ez is előkészítette a talajt a fasiz­mus átmeneti győzelméhez, meg­könnyítette két imperialista világ­háború kitörését és ez munkálko­dik ma Nyugaton egy harmadik világháború előkészítésén. Több mint négy évtizede tart a háborúság a marxista-leninista és reformista irányzatok között, de talán soha kevesebb nem volt ez a küzdelem, mint napjainkban és ta­lán soha oly tisztasággal nem mu­tatkoztak meg a határvonalaik sem, mint a második világháború után a munkásmozgalom két irány­zata között s az opportunizmus és reformizmus soha oly szemérmet­lenül nem vetkezett meztelenre, mint most. Az árulás teljessé vált. A jobboldali szociáldemokrácia szégyentelenül az amerikai és an­gol imperializmus karjaiba vetette magát. Töméntelen bizonyítékot so­rolhatnánk fel erre, de keresve sem találhatnánk bizonyítóbb erejű pél­dát, mint az olasz választásokat, amelyre az egész kapitalista világ mozgósította erőit és amelyre a dollárok temérdek millióit költötte az amerikai imperializmus, a Vati­kán pedig latba vetette a lelkekre gyakorolt egész hatalmát, hogy a reakciót segítse győzelemre. A Népfront csak az olasz népre tá­maszkodott, csak a maga erejét vitte a küzdelembe, csak az igaz­ságba, népének igazságába vetett reményét. Tiszta fegyverekkel har­colt és szegényen. Nem kért és nem kapott külföldről, külföldi barátaitól más támogatást, mint a békét, szabadságot áhítozó népek szolidaritását. És a Mollet-ek, Bu­­set-ek és Bevitték és a többiek vájjon melyik oldalra álltak? A szélkadár, áruló, amerikai pénzen élő Saragaték, a háborúra uszító imperialisták, az Európát gyarma­tosítani akaró monopolkapitalis­tái­ oldalára. A jobboldali szociáldemokraták, a Marshall-S­zocialisták végleg el­szakadtak a munkásosztálytól.­­ Amit az utóbbi hónapokban mű­veltek, az több volt, múlt a mun­kásmozgalom elveinek és szelemé­nek megtagadása. Az európai sza­badság ügyét, a népek élet­érdekeit árulták el! Ügynökeivé váltak a háborús uszít­óknak, ez imperializ­mus banditáinak. Politikájukat nem lehet az eltévelyedés jelzőjé­vel sem illetni, csak egyetlen jelző fedi ezt a politikát pontosan és félreérthetetlenül: árulás! De ez már a küzdelmes út vége és innét az út már a dolgozók nagy egysége felé visz. Fáradsá­gos út lesz, de a dolgozók milliói­nak egyre nagyobb tömegei hagy­ják faképnél az áruló jobboldali szociáldemokratákat. És a nehéz út végén, amely a munkásmozga­lom kettészakadásától a dolgozók diadalmas egységéig vezet, újra eggyé válik, ami egy volt. •Is igen, mert elérkeztünk a nagy útra, a nagy májusi útra, amelyen már nemcsak az ipari proletariá­tus menetel a felszabadulás felé, hanem az egész dolgozó nép, minthogy a szocializmus sem pusz­tán és egyedül az ipari proleta­riátus ügye már, hanem az egész dolgozó népé. Sorainkban van im­már a helye a munkásokon kívül a dolgozó parasztnak, az értelmi­ségi embernek is, va­gyis minden dolgozónak. Megváltozott a de­mokrácia értelme is, mert meg­változott a társadalom struktú­rája és a gazdasági rend belső szerkezete is. Az utolsó­­évtizedek szociális küzdelmeiben egyre na­gyobb tért hódított az a fel­­mé­rés, hogy a munkásosztálynak szövetségre kell lépnie a falvak dolgozóival, a parasztsággal és a dolgozó értelmiséggel. Ez a szö­vetség a polgári, formális demo­krácia szűk kereteiben nem me­hetett és nem mehet végbe. A tör­ténelmi fejlődés mér­tani szaka­szának az égés- dolgozó népet egyesítő népi demokrácia felel meg. Ennek a népi demokráciának az útjára léptek a felszabadult orszá­gok dolgozói és ez a cél le­beg ez imperialista hatalmak el­nyomott,­ de öntudatosodó dolgozó milliók előtt is. Egyre tisztábban látszik, hogy ez a nagy út vezet az igazi szabadság, ez igazi egyen­lőség, az igazi te­ivíliség fele, ez az út vezet ez igazságosság betel­,­jesülé­s felé. Csak az egységes munkásosz­tály­­és a népi demokráciában egyesült dolgozó nép ereje képes­­arra, hogy a felbomlásban lévő kapitalista világrend­ helyén fel­építse a szocializmus igazságot tevő, igazságot osztó világát. Ezen az úton elhomályosulnak, később megszűnnek az érdekellen­tétek, a különböző foglalkozási ágak külön érdekei eltörpülnek az egész nép közös céljai mellett. A falu és a város nem ellenlábasa többé egymásnak, a munkátok é a parasztok érdekei nem külön­böznek az értelmiségi emberek ér­dekeitől, mert hiszen a népi de­mokráciák fejlődésének minden eredménye egyaránt kiterjed min­den dolgozóra. Ez az érdekközös­ség teremti meg a népi demokrá­ciák hatalmas alkotó erejét, ame­lyet nem sorvaszt pártoskodás, pártviszály, érdekharc, amely ki­fejezője az egész dolgozó és al­kotó nép szervezeti és cselekvés­beli egységének.* Ez a nagy út a népi egység, a népi demokrácia útja, mely bele­torkollik a győzelem útjába, mely a gondolattól a valóságig viszi a dolgozók millióit, élükön a szerve­zett, öntudatos munkásosztállyal, melynek egysége feltétele és biz­tosítéka a nép megbonthatatlan egységének. Ez a munkásosztály végigküzdötte a történelmi fejlő­dés minden korszakát, az eszmé­­léstől az alkotó szocializmusig, legjobb tudója a történelmi tör­vényszerűségeknek, arra rendelt osztálya a társadalomnak, hogy vezetője legyen a népek felszaba­dításáért folyó históriai küzdelem­nek. Ez a munkásosztály látja leg­világosabban a fejlődés útját és ismeri legjobban a tőkés termelési rend természetrajzát. De ez a munkásosztály a legfogékonyabb az ideológiai fejlődés tényei iránt is. Megteremtette a marxizmus el­méleti alapjaiból és termékeny talajából eredő lenini-sztálini ta­nításokat, melyek megmentik a munkásosztályt és a dolgozó töme­geket az eltévelyedéstől és nélkü­lözhetetlen iránytűt adnak a ha­ladó népek kezébe. Boldogok és büszkék vagyunk arra, hogy a magyar nap rálépett a győzelem útjára és, hogy,ezen az úton egyik döntő lépést a két nagy munkáspárt együttműködése megteremtésével mi tehettük meg és hogy ezen az úton a gyors és sikeres előrehaladást a két taun­k­áspárt egyesítésével biztosíthat­juk. Igen, büszkék vagyunk arra, hogy a magyar munkásmozgalom a természetes és a történelmi­ lo­gikának megfelelő fejlődését elő­mozdíthattuk. Amit eddig elér­tünk, az egész nép segítségével értük, el, de ki vonhatná kétségbe, hogy a­­magyar újjáépítés nagy­szerű lényeihez, a magyar demo­krácia megerősítéséhez, a magyar népi egység kiformálásához döntő mértékben járult hozzá a két munkáspárt együttműk­ödése, a munkásosztály egységes cselek­vése. És ha ez lehetséges volt a hazai és nemzetközi reakciók vesze­delmes kísérletei s a jobboldali szociáldemokraták kártékony ak­namunkája és sorozatos osztály­árulása ellenére is, mennyivel ha­talmasabb sillerekre nyújt kilá­tást a két munkáspárt egyesü­lése. Magának az egyesülés gon­dolatának kimondása is már ha­talmas lendületet adott a népi erők egyesülésének. A koalíció pártjai egymás után tisztították meg magukat a jobboldali elemek­től és így megvetették alapját a Nemzeti Függetlenségi Front újjáépítésének, amely valóban a­z egész magyar nép politikai ere­jének hatalmas közös szervezete lesz és valamennyi népi erő egy­­befoglalója, amely képessé teszi a magyar népi demokráciát roppant feladatai elvégzésére és a­ győze­lem útján való gyors előrehala­dásra. -­ A népi demokrácia nem valami doktrinér lázálom, hanem a törté­nelmi fejlődés hatalmas útszakasza. Ezt az eddigi eredmények igazol­jál­­ hálunk is, a földreformtól az államosításig, a hároméves tervig. A dolgozók érzik, látják és tud­ják, hogy övék ez ország és ma­g­nknak építik. És ez nem frázis többé, nem rezolució, hanem revo­­lució, a régi világgal, a régi gon­dolkodásmóddal, a régi szemlélettel szemben. A nép egyesült ereje le­hetővé teszi a társadalomgada­­ság gyökeres átszervezését a dol­gozó nép céljainak, életérdekeinek és jövőjének megfelelően. A társadalomgazdaság népi de­mokratikus átszervezése és az eb­ből eredő hatalmas eredmények és sikerek megerősítik a népi demo­kráciát, még szorosabbá teszik a nép egységét, roppant energiákat szabadítanak fel és amint egy szo­cialista író mondotta: a dolgozó népet a munka Hamupipőkéjéből az élet fejedelmévé emeli. Polgári demokrácia helyett népi demokrácia, polgári gazdasági rend helyett szocialista gazdálkodás. Ez a haladás útja, ez a győzelem útja, ez vezet a­ munkásosztály vé­dekező harcától, reménységeitől a beteljesülés felé, a beteljesedéshez. És minél több ország népe követi a népi demokráciák országainak népét ezen az úton, annál félelme­tesebbé és legyőzhetetlenebbé válik a béke, a jólét és szabadság frontja, annál­­gyorsabban kénysze­rül visszavonulásra az imperialista háborús uszítók szabadságrabló, népellenes és demokráciaellenes re­akciós fpontja. Íme: erre tanít ben­nünket a májusi gondolat fejlő­dése és ezek a tanulságok visznek bennünket ahhoz a­­felismeréshez, hogy a mi útunk, az­ egyesült nép hatalmas májusi útja, az egyedüli helyes út, a béke és szabadság útja a szocializmus győzelmének, minden népek f­ölszabadulásának útja. A Máramarosszigetibe érkezett magyar nádit ug­yon­ egy csuporba,­ót. VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! * •m J rf\ W LE I f-íKJM I Cü / Lüí/ÍJl I Cí\. \ . XíW or VI. ÉVFOLYAM 101. SZÁM ÁFA SZOMBAT, 1013 MÁJUS­­ ÉLJEN MÁJUS 1! Az első szerelvénnyel érkezett 18@@ hadifogoly betűrendes névsora

Next