Szabad Nép, 1948. május (6. évfolyam, 101-122. szám)
1948-05-01 / 101. szám
.1 Az egyesült nép májusi élje írta: Szakosíts Árpád Május elseje valaha és hosszú időn át a munkásmozgalom forradalmi költészete volt. Szép álmodozások és nagyszerű elhatározások napja. Szocialista énekesek zengték a Május Elseje dicsőségét és a munka lelkesítő himnuszát. És a menetelő munkások seregei csakugyan lelkesek voltak. Harsányan énekelték: „Nincsen messze már a diadal — Zsarnok önkény, szolgaság kihal — A szabadság napja felragyog — Az eszme él és győzni fog“. Hittek is ebben! Arcuk ennek a hitnek örömétől sugárzott. Érezték erejüket a százezres menet büszkén hömpölygő áradatában. Szívükben hordozták a küzdés bátorságát és akaratát. Robotos hétköznapjaik végtelen sorában mégis úgy érezték, hogy a győzelem tündöklő napja még messze, messze van. És csak sok-sok nemzedék múltán veti majd sugarait a felszabadult munkásosztályra. Ez a költészet, Május Elseje gyönyörű romantikája mindig is fontos eleme volt a szocialista munkásmozgalomnak. Több volt mint ünnep. Jövőt idéző program volt. Egy híján hatvan esztendeje annak a párisi nemzetközi szocialista kongresszusnak, amely Május Elsejét nemzetközi munkásünnepnek nyilvánította. A következő esztendőkben cserte Európában a szervezett munkások már munkaszünettel és felvonulásokon ünnepelték a Május Elsejét, amely így a nemzetközi szolidaritás harcos ünnepévé emelkedett. Forradalmi jelleget nyert. Minden országok kapitalistái a kényszer és erőszak minden eszközét igénybe vették, hogy a munka beszüntetését megakadályozzák, vagy a legszűkebb körre szorítsák. Nem riadtak viszsza a legkegyetlenebb módszerek alkalmazásától sem. Leleményességük és könyörtelenségük határtalan volt, oly határtalan, mint a nyárspolgárok gyávasága, maradisága és értelmetlensége, melyre ép olyan nyugodtan számíthattak, mint az államhatalom fegyveres erejére. És mégis, a májusi gondolat diadalmasan tört előre és a munkásosztály egyre hatalmasabb tömegeinek öntudatát hódította meg és egyre bőségesebb táplálója volt a munkásság cselekvő erejének, míg csak ezen a verőfényes májusi égboltozaton is meg nem jelent az opportunizmus és reformizmus jellege. ■AA szociáldemokrácia, amely valamikor tömegeket mozgósított, harcokatvezetett, hatalmas sztrájkokat lobbantott fel, egyszerre csak letért a revolució útjáról és átcsúszott a rezolució útjára. A szavak és a tettek már nem fedték egymást, sőt a szavak, a forradalmi frázisok csak arra valók voltak, hogy elleplezzék a reformista cselekedeteket, a sorozatos árulásokat. A Nemzetközi Szocialista Iroda ezután is kiadta esztendőről-esztendőre májusi deklarációját és ezekben nem volt híja a forradalmi ékesszólásoknak. De a zengőszavú deklarációk mögött már felütötte fejét a bernsteinizmus, a francia miniszterializmus, a békés emésztés reformizmusa, a megalkuvás és az osztályárulás szelleme. És ezek nyopján természetszerűen következett a munkásmozgalom hősi korszakának lezárása, nagyszerű forradalmi egységének megbomlása. A reformizmusból kinövő munkásárulás elméletben, gyakorlati politikában, gyakran fegyverrel is harcolt a munkásosztály szabadsága és életszínvonala ellen. Ez is előkészítette a talajt a fasizmus átmeneti győzelméhez, megkönnyítette két imperialista világháború kitörését és ez munkálkodik ma Nyugaton egy harmadik világháború előkészítésén. Több mint négy évtizede tart a háborúság a marxista-leninista és reformista irányzatok között, de talán soha kevesebb nem volt ez a küzdelem, mint napjainkban és talán soha oly tisztasággal nem mutatkoztak meg a határvonalaik sem, mint a második világháború után a munkásmozgalom két irányzata között s az opportunizmus és reformizmus soha oly szemérmetlenül nem vetkezett meztelenre, mint most. Az árulás teljessé vált. A jobboldali szociáldemokrácia szégyentelenül az amerikai és angol imperializmus karjaiba vetette magát. Töméntelen bizonyítékot sorolhatnánk fel erre, de keresve sem találhatnánk bizonyítóbb erejű példát, mint az olasz választásokat, amelyre az egész kapitalista világ mozgósította erőit és amelyre a dollárok temérdek millióit költötte az amerikai imperializmus, a Vatikán pedig latba vetette a lelkekre gyakorolt egész hatalmát, hogy a reakciót segítse győzelemre. A Népfront csak az olasz népre támaszkodott, csak a maga erejét vitte a küzdelembe, csak az igazságba, népének igazságába vetett reményét. Tiszta fegyverekkel harcolt és szegényen. Nem kért és nem kapott külföldről, külföldi barátaitól más támogatást, mint a békét, szabadságot áhítozó népek szolidaritását. És a Mollet-ek, Buset-ek és Bevitték és a többiek vájjon melyik oldalra álltak? A szélkadár, áruló, amerikai pénzen élő Saragaték, a háborúra uszító imperialisták, az Európát gyarmatosítani akaró monopolkapitalistái oldalára. A jobboldali szociáldemokraták, a Marshall-Szocialisták végleg elszakadtak a munkásosztálytól. Amit az utóbbi hónapokban műveltek, az több volt, múlt a munkásmozgalom elveinek és szelemének megtagadása. Az európai szabadság ügyét, a népek életérdekeit árulták el! Ügynökeivé váltak a háborús uszítóknak, ez imperializmus banditáinak. Politikájukat nem lehet az eltévelyedés jelzőjével sem illetni, csak egyetlen jelző fedi ezt a politikát pontosan és félreérthetetlenül: árulás! De ez már a küzdelmes út vége és innét az út már a dolgozók nagy egysége felé visz. Fáradságos út lesz, de a dolgozók millióinak egyre nagyobb tömegei hagyják faképnél az áruló jobboldali szociáldemokratákat. És a nehéz út végén, amely a munkásmozgalom kettészakadásától a dolgozók diadalmas egységéig vezet, újra eggyé válik, ami egy volt. •Is igen, mert elérkeztünk a nagy útra, a nagy májusi útra, amelyen már nemcsak az ipari proletariátus menetel a felszabadulás felé, hanem az egész dolgozó nép, minthogy a szocializmus sem pusztán és egyedül az ipari proletariátus ügye már, hanem az egész dolgozó népé. Sorainkban van immár a helye a munkásokon kívül a dolgozó parasztnak, az értelmiségi embernek is, vagyis minden dolgozónak. Megváltozott a demokrácia értelme is, mert megváltozott a társadalom struktúrája és a gazdasági rend belső szerkezete is. Az utolsóévtizedek szociális küzdelmeiben egyre nagyobb tért hódított az a felmérés, hogy a munkásosztálynak szövetségre kell lépnie a falvak dolgozóival, a parasztsággal és a dolgozó értelmiséggel. Ez a szövetség a polgári, formális demokrácia szűk kereteiben nem mehetett és nem mehet végbe. A történelmi fejlődés mértani szakaszának az égés- dolgozó népet egyesítő népi demokrácia felel meg. Ennek a népi demokráciának az útjára léptek a felszabadult országok dolgozói és ez a cél lebeg ez imperialista hatalmak elnyomott, de öntudatosodó dolgozó milliók előtt is. Egyre tisztábban látszik, hogy ez a nagy út vezet az igazi szabadság, ez igazi egyenlőség, az igazi teivíliség fele, ez az út vezet ez igazságosság betel,jesülés felé. Csak az egységes munkásosztályés a népi demokráciában egyesült dolgozó nép ereje képesarra, hogy a felbomlásban lévő kapitalista világrend helyén felépítse a szocializmus igazságot tevő, igazságot osztó világát. Ezen az úton elhomályosulnak, később megszűnnek az érdekellentétek, a különböző foglalkozási ágak külön érdekei eltörpülnek az egész nép közös céljai mellett. A falu és a város nem ellenlábasa többé egymásnak, a munkátok é a parasztok érdekei nem különböznek az értelmiségi emberek érdekeitől, mert hiszen a népi demokráciák fejlődésének minden eredménye egyaránt kiterjed minden dolgozóra. Ez az érdekközösség teremti meg a népi demokráciák hatalmas alkotó erejét, amelyet nem sorvaszt pártoskodás, pártviszály, érdekharc, amely kifejezője az egész dolgozó és alkotó nép szervezeti és cselekvésbeli egységének.* Ez a nagy út a népi egység, a népi demokrácia útja, mely beletorkollik a győzelem útjába, mely a gondolattól a valóságig viszi a dolgozók millióit, élükön a szervezett, öntudatos munkásosztállyal, melynek egysége feltétele és biztosítéka a nép megbonthatatlan egységének. Ez a munkásosztály végigküzdötte a történelmi fejlődés minden korszakát, az eszméléstől az alkotó szocializmusig, legjobb tudója a történelmi törvényszerűségeknek, arra rendelt osztálya a társadalomnak, hogy vezetője legyen a népek felszabadításáért folyó históriai küzdelemnek. Ez a munkásosztály látja legvilágosabban a fejlődés útját és ismeri legjobban a tőkés termelési rend természetrajzát. De ez a munkásosztály a legfogékonyabb az ideológiai fejlődés tényei iránt is. Megteremtette a marxizmus elméleti alapjaiból és termékeny talajából eredő lenini-sztálini tanításokat, melyek megmentik a munkásosztályt és a dolgozó tömegeket az eltévelyedéstől és nélkülözhetetlen iránytűt adnak a haladó népek kezébe. Boldogok és büszkék vagyunk arra, hogy a magyar nap rálépett a győzelem útjára és, hogy,ezen az úton egyik döntő lépést a két nagy munkáspárt együttműködése megteremtésével mi tehettük meg és hogy ezen az úton a gyors és sikeres előrehaladást a két taunkáspárt egyesítésével biztosíthatjuk. Igen, büszkék vagyunk arra, hogy a magyar munkásmozgalom a természetes és a történelmi logikának megfelelő fejlődését előmozdíthattuk. Amit eddig elértünk, az egész nép segítségével értük, el, de ki vonhatná kétségbe, hogy amagyar újjáépítés nagyszerű lényeihez, a magyar demokrácia megerősítéséhez, a magyar népi egység kiformálásához döntő mértékben járult hozzá a két munkáspárt együttműködése, a munkásosztály egységes cselekvése. És ha ez lehetséges volt a hazai és nemzetközi reakciók veszedelmes kísérletei s a jobboldali szociáldemokraták kártékony aknamunkája és sorozatos osztályárulása ellenére is, mennyivel hatalmasabb sillerekre nyújt kilátást a két munkáspárt egyesülése. Magának az egyesülés gondolatának kimondása is már hatalmas lendületet adott a népi erők egyesülésének. A koalíció pártjai egymás után tisztították meg magukat a jobboldali elemektől és így megvetették alapját a Nemzeti Függetlenségi Front újjáépítésének, amely valóban az egész magyar nép politikai erejének hatalmas közös szervezete lesz és valamennyi népi erő egybefoglalója, amely képessé teszi a magyar népi demokráciát roppant feladatai elvégzésére és a győzelem útján való gyors előrehaladásra. - A népi demokrácia nem valami doktrinér lázálom, hanem a történelmi fejlődés hatalmas útszakasza. Ezt az eddigi eredmények igazoljál hálunk is, a földreformtól az államosításig, a hároméves tervig. A dolgozók érzik, látják és tudják, hogy övék ez ország és magnknak építik. És ez nem frázis többé, nem rezolució, hanem revolució, a régi világgal, a régi gondolkodásmóddal, a régi szemlélettel szemben. A nép egyesült ereje lehetővé teszi a társadalomgadaság gyökeres átszervezését a dolgozó nép céljainak, életérdekeinek és jövőjének megfelelően. A társadalomgazdaság népi demokratikus átszervezése és az ebből eredő hatalmas eredmények és sikerek megerősítik a népi demokráciát, még szorosabbá teszik a nép egységét, roppant energiákat szabadítanak fel és amint egy szocialista író mondotta: a dolgozó népet a munka Hamupipőkéjéből az élet fejedelmévé emeli. Polgári demokrácia helyett népi demokrácia, polgári gazdasági rend helyett szocialista gazdálkodás. Ez a haladás útja, ez a győzelem útja, ez vezet a munkásosztály védekező harcától, reménységeitől a beteljesülés felé, a beteljesedéshez. És minél több ország népe követi a népi demokráciák országainak népét ezen az úton, annál félelmetesebbé és legyőzhetetlenebbé válik a béke, a jólét és szabadság frontja, annálgyorsabban kényszerül visszavonulásra az imperialista háborús uszítók szabadságrabló, népellenes és demokráciaellenes reakciós fpontja. Íme: erre tanít bennünket a májusi gondolat fejlődése és ezek a tanulságok visznek bennünket ahhoz afelismeréshez, hogy a mi útunk, az egyesült nép hatalmas májusi útja, az egyedüli helyes út, a béke és szabadság útja a szocializmus győzelmének, minden népek fölszabadulásának útja. A Máramarosszigetibe érkezett magyar nádit ugyon egy csuporba,ót. VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! * •m J rf\ W LE I f-íKJM I Cü / Lüí/ÍJl I Cí\. \ . XíW or VI. ÉVFOLYAM 101. SZÁM ÁFA SZOMBAT, 1013 MÁJUS ÉLJEN MÁJUS 1! Az első szerelvénnyel érkezett 18@@ hadifogoly betűrendes névsora