Szabad Nép, 1948. május (6. évfolyam, 101-122. szám)
1948-05-16 / 112. szám
VASÁRNAP, 1948 MÁJUS 16 SZABAD HÍP „Március 15-ig az egész Magyarország nagyon szolgalelkű, kutyaalázatos síkú országvolt... Én sorszámnak ajánlom magamat a ti közeitekbe, semmi másnak. Magyasór Szig az utóbbi időben sokat tett, de még korántsem eleget arra, hogy boldog és szabad legyen..." (Petőfi: A kis kunokhoz, 1848 június. A szolgalelkű, kutyaalázatosságú országban, — lábán durva katonabakanccsal, vállán malaclopó köpönyeggel — egy sovány, kiéhezett, ti főtt,kopott, 19 éves diák vándorolt a nagy Duna nimiében, Kiskunság szelíd lankái között. Az a március 15. meg messze van. IS 1, április 7-ét írnak akkor, mikor a lisztes mészárosmesterséget megtanulni nem akaró J kóbor vándorszínész megáll a falu határában, az öles fa megett. Dunavrerén még aznap elterjedt a hír: „Megjött a mészáros köcsögfejű fiat Itt van Petőfi Sándor.'' A fiú nem mert fényes nappal ilyen laprongyosan beállítani a községbe, ahol a jómódú „polgárok" között, a Piactérre nyíló szűkablakú hódszékben s az árendás italmérésben a jó öreg kocsmáros vágja a húst, méri a bort, tréfálkozik az asszonyokkal és sehogy sem akar megbékülni örökké borzas hajú, csavargó, „komédiás" elsőszülöttjével. Az anya ruhát küld a határba, a cimborákkal, hogy a megtért fiú emberségesebb külsővel kerüljön haragva apja elé. »Szerszámnak ajánlom magamat a ti kezeitekbe“ A Piactéren áll a szobor, Szetn- Yidny Sándor ma leleplezésre kerülő műve. Bronzfej: alig pelyhedző bajusszal, szakálltalanul (Barabást, 1865-ből való ceruzarajza nyomán) ábrázolja a költőt, ahogy 22 éves korában Dunavecsén ismertek. Magas homlok, keskeny áll, két szlávosan kiálló pofacsont, pátosz nélküli, komoly és öntudatos arckifejezés. Valódi Petőfi: elgondolkodó és kemény, fegyelmezett ifjú forradalmár. Három paraszt áll körülötte (a járási székházba jöttek valami dologban a főjegyzőhöz). Cseh János 10 éves, (a volt Milkó-uradalom volt parádéskocsisa, 12 holdas kitüntetett új.A gazda, Hegedűs Ferenc, a Kincse, tanya volt bérese. Szikár, lapáttenyerű, kemény kézszorítású ember. Tóth Antal dunaegyházi háromholdas úr, előtte fiancs a községben gyerek vagy T. öregember, aki ne tudna ta látni mesét róla. Ez a fa az, amely alatt a fűben hevert. A Dunapart ahol reggelenként könyvvel a kezében sétált, a Templom utca, ahová Jóidőben, mint Vackor Sándor segédszerkesztője, ----már nem gyalogosan, hanem kocsin érkezett híres ember — Hagy Zsuzsikáék házában megszállt. A tanító, a lelkész, a jegyző kiapadhatatlan lelkesedéssel gyűjtik a rávonatkozó legkisebb adatot. Dunavecsén töltött napjainak minden lépte nyomát. A haladó értel-A jó öreg kocsmárost zsörtölődé, sével, életepárjával elporlasztotta az idő. Eltűnt a „kis lak a nagy Duna mentében, 1875-ben városrendészeti okokból lebontatta, az érdemes elöljáróság, mivel ivóul szolgáló első szobájában túl nagy ricsajt csaptak a mulatozó juhászok. A nádfedeles mészárszék áll még a Piac szélén- Mennyezetének ácsolt gerendái, vasrácsos, szűk ablakai jól bírták a száz esztendőt, amely alatt volt már mindenféle: borbély műhely, ózdfüttel, frontharcos,szövetség, legényegylet. A szolgalelkü országból szabadság. Szerető ország lett. A hús-Szék most Pétef..könyvesbolt, ahol az imádságos könyvek és színes papírművédők melett Ady, Gorkij, Móra Ferenc. Csehov műveit vásárolják a kemény, nyakú kun.parasztok. El az országcsavargó müveiben és szellemében. Dunavecsén s a kiskunsági tájon. El a bevetett főidőkben, a cselédsorok helyén épülő új házakban. Dunavecse nehezen mozduló, hónok pás ■raszti népe. 2878 katasztrális holdat osztott szét. birtokos, pirospozsgás, zömök, nagy, bajusz és kunsági paraszt. Sokat tudnak mindnyájan Petőfiről. Hegedűs: — A fiamnak megvan az összes költeménye, abból mindig felolvas... Cseh: — Akkor volt barátja a parasztnak, mikor megvetették... Az ő szabadságharcát hajtottuk végre a földosztással... Tóth bácsi: ■— Egy verseti,leköle, jól megjegyeztem, ugye ő mondta : „Aki jár, Irtot hagy tenni nyakára, méltó is rája!’’ Elfogadták, akiknek szerszámul ajánlkozott s most száz év után magasra emelik, mint kezükben a kapót és a kalapácsot. Dunavecse község nem hagy többé jármot tenni a nyakába. A pórköltő elevenen él a pórnép szívében. Emiségét, Dunavecsén, száz év előtt is melléje szegődött: erről szól a szájhagyomány, a régi levéltárak megsárgult papírjai. Szűcs János rektor, Kernouik Róma tanító, Bulla István tiszt Utes volak dunavecsei jó cimborái és csodáiéi. Nekik mondta el mell. és szívfájását, halálsejtelmet, élőszóban végrendeletét 1814.ben, négy évvel a szabadságharc előtt: ,Ha meghalok, ti terítetek ki. A sokat gyalogolt, de el nem fáradt, kitartó lábaim egyenest álljanak, mint aatonakoromban. Kezeimet szivemen imára kulcsoljátok, hogyha már egyebet nem tehetek, a másvilágon fa, a nénszabadságért imádkozzam. Életemben mindig a korlátlan szabadság volt az ideálom, de siram korláttal vegyétek körül, hogy se ellenség, se barom rám ne taposzhasson!'' Az ellenség, aki rá akart taposni, sok volt, kívül és belül. Javában kavargott körülötte az irodalmi vihar, mikor itt, szülei falujában befogadták. A dunavecsei lányok megükszette, magukvarrta, nefelejtssel hímzett inggel lepték meg. Barátja, Szűcs Pál rektor feljegyezte az elhangzottakat: ,,Viselje eleven szeretttünket sokáig!” A költőt boldoggá tette az ajándék„Elhirdetném én országnak-világnak az én nagy örömömet és ezt a nagy megtiszteltetést, de nem teszem, mert az én ellenségeim mind azt hányják a szememre, hogy én csak olyan verseket írok, amik a parasztoknak valók és ha megtudnák, hogy a duravecsei szép lányoknak tetszenek a költeményeim, még titeket is Ub-cs. méretnélek. Hát csak úgy magamban őrzöm hozzátok érzett szereetetemet.” ★,1 a, pünkösd napján a toprónagyos pórköltöhöz eljön a nemzet. Az ország vezetői mögé nagy áradással vonulnak Kiskunság parasztjai, halaid értelmisége, az ország minden rendű dolgozói, akiknek szerszámul ajánlotta magát, idét hitünk a szobrához, hogy észbe, vegyük, amit mondott: „Magyarország az uóbbi időben sokat tett, de még korántsem eleget arra, hogy boldog és szabad legyen ..Még nem eleget, még vannak ellenségeink kívül és belül, mint az ő idején, száz évvel ezelőtt. Belőle merülünk elöl S aztán „megyünk béres folyamok gyanánt, s hullámainkon visszük a szabadság bárkáid." Bars Sári Dunavecsén, az ifisíú előtt „Én már akkor borálja voltam a népnek, mikor azt még parasztnak hívták és megvetették . . .** (Petőfi: A kiskunokhoz, 1848 június.) Életemben mindig a korlátlan szabadság volt ideálom . . (Petőfi barátai ) Petőfi apjának egykori dunavecsei mészárszéke Az új dunavecsei Petőfi-szobor Nehézipari vállalat keres nagy gyakorlattal rendelkező, gyártóepek korszerű világításában teljesen jártas világítótechnikust világítási berendezések felülvizsgálasára és irányítására. Ajánlatokat kérünk „Világítótechnikus“ jeligére a főkiadóhivatalba. 14 magyar író és művész kap járadékot a fővárostól Kmetty János elvtárs, a főváros 1916—47. évi költségvetési tárgyalása alkalmából javaslatot tett, hogy a főváros mind a 14 kerülete fogadjon örökbe egy-egy írót, illetve művészt, akiknek rendszeres havi járadékot adjon. Ezt az indítványt a közgyűlés elfogadta. 1947 márciusában pedig jóváhagyták az alapító levelet is. Azóta, különböző politikai és gazdasági tényezők hátráltatták ennek az alapítólevélnek törvényesítését. Most a főváros XI. ügyosztályának vezetője, Goda Gábor tanácsnok elvtárs, már kész tervvel megy a főváros legközelebbi közgyűlése elé. A terv szerint a helikoni járadékosok (így nevezték el a mozgalmat) havonta a táz, fizetési osztálynak megfelelő összeget kapják a fővárostól. Az erre való pénz — a legfontosabb a javaslat végrehajtásához — ebben a kötségvetési évben már rendelkezésre áll. A főváros ezekkel a járadékokkal lehetővé akarja tenni a kiváló írónak, illetve művésznek, hogy a mindennapi gondoktól mentesülve, szabadon, nyugodtan alkothassanak. Timur és bandája A Szovjetunióban külön filmgyár, a Bzojuzgyetfilm foglalkozik gyermekfilmek gyártásával. Ez a fim gyár készítette többek között a „Kő virág"-gű Gorkij három részből álló Életrajzát, nemrégiben pedig a „Timur és bandája“ c. filmet fozte forgalomba. Az úttörök igazi jó munkáját bemutató kedves filmet rövidesen Budapesten is vetítik. Tiltakozás a mozi előtt Tízezres tömeg tüntetett a minap New-Yorkban a „The Iron Curtain” (Vasfüggöny) c. szovjetellenes film bemutatása alkalmából. New-York munkássága,haladó polgársága röpcédulákon szólítja fel a közönséget, hogy bojkottálja ezt az ocsmány propagandát, amely a film hatalmas erejével százezres és milliós tömegekbe akarja belecsöpögtetni a szovjetellenesség mérgét. . A ...Vasfüggöny“ Hollywood lealjasodásának legújabb és legszégyenteljesebb bizonyítéka. A filmet a Twentieth Century-Fox filmvállalat készítette Hearst „Cosmopolitin Malaazme"-jében megjelent, tisziti cikkek és egy Kanadában rágalmazásért betiltott könyv alapján. Témája, a két év előtti hírhedt kanadai atomkémkedési per, amelynek során hatásvadászó eszközökkel úgy állítják be a szovjet népet, mint Amerika esküdt ellenségét, amely atomháborúval készül elpusztítani az Egyesült Államokat. Félelem- és gyűlölet-seltés , ez a célja ennek a filmnek, amelynek szerzői és készítői nagyon jól tudták, hogy a szovjetellenes szenvedélyek felkorbácsolására, a háborús hisztéria fokozására, az amerikai nép megfélemltésére nem találnak jobb propaganda-eszközt, mintha a hazugságot egy bőkezű kiállítással, izgalmas jelenetkel készített film keretében tálalják az egyszerű emberek milliói elé. Az egyszerű emberek azonban — mint a tüntetés híre bizonyítja — meg már nem olyan ostobák és nem olyan gyávák, mint ahogy az Amerikán most uralkodó imperialista klikk hiszi. Az Amerikai-Szovjet Barátság országos tanácsához neves amerikaiak juttatik el tiltakozásukat a háborús propagandafilm ellen- Tiltakozott F. Schumann egyetemi tanár, A. W. Moulton, Salt Lake City püspöke, E. K. Parsons, San Franccisco püspöke, E. Benson, Minnesota volt kormányzója, tiltakoztak a munnkásság vezetői: Quill, a közlekedési mukások, McKenzie, a hajómunkások uniójának alelnöke, Mac Mason, a közlekedési unió főtitkára. Az Amerikai-SzovjetBarátság országos tanácsának elnöke, Howard Milish protestáns lelkész megrázó felhíváson fordult Amerika közvéleményéhez és felszólította a szervezeteket és egyéneket, tiltakozzanak a film bemutatása ellen a 20. Century Fox elnökénél, Spyros Skouras úrnál. Ennek eredménye az a tömegtüntetés, amely most zajlik naponta New Yorkban és amelyet mindaddig folytatnak, amíg nem hagyják abba a film vetítését. Ekbek tiszteleteit a reakciósok máris megfenyegetik, de megfenyegették apját, John H. Milisht is, aki 44 éve pásztora a brooklyni episzkopális protestáns templomnak s aki helyesli fiatevékenykégét. Az öreg Malish tiszteletes prédikációjában nem félt kimondani, hogy aljas bűnt követnek el, akik a háborúra uszítanak, de kimondta azt is, amit nálunk is jó volna,mondjuk Shvoy püspök úrnak megszívlelnie: „Teológiánkat a templomokból vészük, de politikánkat nem” Kevesebb baj lenne, ha „vasfüggönyön“ innen és túl mindenki ehhez igazodnék.. (nem) * . A Magyar Nemzeti Bank engedélyével 12 napos társasutazás a Magas Tátrába Összköltség: Ft. 980— Indulás: június 23-án. Meghosszabbítási lehetőség: Jelentkezés: az IBUSz Munkásutazási Osztályánál Akadémia utca 10 Telefon: 325—703 127 — 089 és a vigadói főirodájában. 13 AUU FILMJEI A mozik ezen a héten sem remek, művekkel kényeztették közönségüket, de egy-két megnézhető film azért akad a műsoron. _ Nem unalmas az új német finngyártás Káammn című bűnügyi története, amely bemutatja az éhező Berlin harcát a feketézők ellen. Ez a film a valóságról beszél. A régi német filmek hazug, öntelt pózai helyett itt-ott feltűnnek már ebben az új filmben az új, őszinte művészet első jelei, de a régi örökség még erősebb, mint az új szellem. Az „emberinek" szánt jelenetek szirupos, érzelgős giccsbe fulladnak olyanok, mintha a Lil Marlent énekelné valaki „demokratikus’ szöveggel. A rossz kispolgári ízlést és szellemet tükrözik a filmalakok jellemei is, valamint a jelenetek durva, művészietlen poéntírozása. Az eredmény nem nagy, de a szándék legalább becsületes a német filmben.. Az amerikaiak Halálós játékára már nem mondhatjuk el ugyanezt. Míg a Razzia írója és rendezője a való élet harcaiban és munkájában keresi a kiutat a romok alól, addig ez az amerikai film rémületet, halált, egzaltáltságot prédikál. A meséje zűrzavaros ponyvatörténet, amely még érdekesnek semr nevezhető. A kisebb szerepeket teljesen jelentéktelen színészek játsszák, a főszerepet pedig verik Stapheim. A nagy jellemszínész fölött azonban mér eljárt az idő. Hajdan hátborzongató torokhangjai és g Szemvillogtatásai ma már inkább nevetségesek és bántóak, mint hatásosak. Jó és rossz különös módon keveredik a Sumak a dssungel fiú című amerikai filmben. A filmrendező nem kevesebbre vállalkozott, mint arra, hogy bemutassa az emberiség történetének egyik fejezetét. Könnyű elképzelni, mi lett ebből. Hollywoodi amorózók és platinaszőke tucatszépségek beöltöztek, helyesebben levetkőztek „ősembernek" és ichtiozauruszok meg óriáskígyók társaságában játszanak el egy szabályos heppiendes amerikai szerelmi történetet. Végtelenül naiv és bárgyú az a kép is, amelyet az ősi társadalmi életről Rajzol ez a film. De minden primitívsége ellenére is üdít, ha összehasonlítjuk a betegesen excentrikus, sivár, modern kommercfilmekkel. Nem zülleszt, nem a szadista ösztönökre hat, hanem azt próbálja elmondani, hogy az agresszív, önző marakodás lealjasít, míg a közösségi szellem és a munka előbbre viszi az emberi sorsot.