Szabad Nép, 1948. július (6. évfolyam, 148-174. szám)

1948-07-01 / 148. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD N­E V'.t’S Iggess !ó­­spáktörésjel az idei magyar búza Öt év alatt mintegy 22—-24 milliárd forintot ruházunk be Megfékezik az crcfrágulást, jóval otesebb mfsa VL ÉVFOLYAM, 148. SZÁM ÁRA m FILLÉR CSÜTÖRTÖK, JULIUS 1 Az egységes szocialista front A kommunista és munkáspártok Tájékoztató Irodájának határo­zata a Jugoszláv Kommunista Párt helyzetéről méltán keltette fel az egész világ figyelmét, ellenségét és barátét egyaránt. Ami az ellenséget illeti: tudtuk előre, hogy a Tájékoztató Iroda határozata alkalom lesz számára a szovjetellenes és kommunista­­ellenes rágalmak újult erővel való terjesztésére. Tudtuk előre — és ez mégsem tarthatott vissza bennün­ket, a Tájékoztató Irodában egye­sült kommunista és munkáspárto­kat, melyeknek sorába a Magyar Dolgozók Pártja is tartozik, attól, hogy azzal a nyíltsággal és kö­vetkezetességgel lépjünk fel, me­lyet a felmerült elvi kérdések hordereje megkövetel. Amikor a munkásosztály, a dolgozó nép út­jának tisztázásáról van szó, döntő hibák felfedéséről, a munkásosz­tály és a dolgozó nép pártjának neveléséről a bírálat és az önbírá­lat útján, akkor ki kell mondani az igazat kertelés és kendőzés nél­kül, függetlenül attól, mit szól eh­hez az ellenség. Az osztályellenség a békefront, a kommunista moz­galom „válságáról“ fecseg a Tá­­jy erl­ie iroda határozatával kap­csolatban. Valójában a békefront, a Tájékoztató Irodában egyesült kommunista és munkáspártok ha­talmas erejének jele, hogy kendő­zetlenül a nyilvánosság elé vitték a Jugoszláv Kommunista Párttal való elvi ellentéteiket, biztos tu­datában annak, hogy a munkás,­mozgalomban felmerülő ellentétek nyílt elvi harcban való tisztázása sohasem gyengítette, hanem végső soron mindig erősítette — ön­tudatban, harci felkészültségben ----a munkáspártokat és a mun­­kásosztályt. Ami a barátokat illeti: tudtuk előre, hogy a Tájékoztató Iroda határozata azokból a tömegekből, amelyek megszokták, hogy Jugo­szláviára úgy tekintsenek, mint a legfejlettebb népi demokráciára és a jugoszláv vezetőkre, mint a nemzetközi demokratikus és szo­cialista mozgalom kimagasló ala­k­­jaira, fájdalmas megdöbbenést fog kiváltani. Ezek a tömegek azt kérdik, váljon a Tájékoztató Iroda határozatának nyilvánosságra ho­zatala előtt megtörtént-e minden a Tájékoztató Irodában egyesült pártok és a Jugoszláv Kommunista Párt között felmerült ellentétele tisztázására a normális, párton be­lüli, elvtársi módszerekkel? A Tá­jékoztató Iroda határozata maga adja meg a választ erre a kér­désre: igen, a határozat nyilvá­nosságra hozatala előtt minden megtörtént, hogy a jugoszláv veze­tőket jobb belátásra bírjuk, ön­kritikára, hibáik kijavítására késztessük, hogy meggyőzzük őket, a végzetes útról vissza kell for­­dulniuk. Mindhiába. Nemcsak ma­kacsul kitartottak helytelen poli­tikai vonaluk mellett, nemcsak védték és eltagadták pártjuk és népük előtt az elkövetett hibákat, hanem a munkásnemzetköziség nagy elvét is megtagadták, az egy­séges szocialista frontból is ki­szakadtak, vonakodtak megjelenni a Tájékoztató Iroda ülésén a vitás elvi kérdések közös megtárgyalá­sára. Ilyen körülmények között a szó szoros értelmében nem maradt más hátra, mint a nyilvánosságivá fordulni. Ilyen körülmények kö­­zött a további hallgatás, a vitás kérdéseknek továbbra is bizalmas párton belüli nézeteltérésekként való kezelése, az árulással lett volna egyértelmű. Azt jelentette volna, hogy segédkezet nyújtunk a jugoszláv vezetők végzetes poli­tikájának folytatására, nem támo­gatjuk a jugoszláv kommunistákat abban, hogy visszajussanak a forradalmi munkáspártok család­jába, hogy behunyjuk szemünket az előtt a nagy veszély előtt, mely, a hősi jugoszláv népet, a nagy­ múltú Jugoszláv Kommunista Pár­tot, az új népi demokratikus Jugo­szláviát fenyegeti. Hadd feleljünk itt mindjárt azoknak, akik a Tájékoztató Iroda kemény és í­rókimondó, a gyerme­ket kertelés nélkül nevén nevező, de egyben elvi magaslaton maradó bírálata, után, a Jugoszláv Kommu­nista Párt­ vezetőinek, Titónak, Kardeljnek, meg a többieknek, múltbeli érdemeire emlékeznek és emlékeztetnek. Ezeket az érdeme­ket ma sem tagadja senki. De mit változtatnak a múltbeli érdemek a mai hibákon? A múlt legszebb babárai is elhervadnak, ha nem tartjuk frissen őket a­ jelen helyes politikájával. A jelen, hibái semmi­vé tehetik a múlt érdemeit, és a jugoszláv vezetők hibás politikájá­nak veszélyességét csak növelikő múltbeli érdemeik. A hibákért való felelősség kétszeres, ha olyanok követik el őket, akikben múltbeli tetteik alapján népük és pártjuk megbízott. A jugoszláv vezetők múltbeli ér­demei egyrészt­ ellentétben állnak mai helytelen és végzetes politi­kájukkal, de másrészt — bizonyos fokig — meg is magyarázzák. A jugoszláv vezetők hibái jórészt épp abból származnak, hogy a dicsőség a fejükbe szállt. A­­ németellenes szabadságharcban szerzett érde­meiktől eltelve, kezdték magukat kiválasztott és csalhatatlan embe­reknek képzelni, akiknek már nincs tanulnivalójuk a világ munkás­mozgalmától, akik mindent meg tudnak csinálni maguk, akiknek nincs szükségük támogatásra és segítségre­­senkitől, akik még a Lenintől és Sztálintól nevelt nagy bolsevik párttól sem fogadnak el tanácsot, akik még a nagy Sztálin­nál is különbnek gondolják magu­kat, még tőle sem fogadnak el elvtársi bírálatot. Ez a sikerektől való megrésze­­gedés teremtette meg az alapot arra, hogy a jugoszláv vezetők fennhéjázón szembeforduljanak a Szovjetunióval. Kezdődött a do­log azzal, hogy kicsinyítették és lebecsülték a Szovjetunió szerepét a fasizmus által leigázott népek felszabadításában és túlozták, fel­nagyították saját szerepüket. Igaz, hogy a dicsőséges jugoszláv partizánháború sokkal többel já­rult hozzá Jugoszlávia felszabadá­­sához, mint például a mi ellen­állási mozgalmunk Magyarország felszabadításához. De az is igaz, hogy a szovjet hadsereg nélkül Ju­goslávia népei sem szabadultak volna fel a német iga alól. A jugo­szláv partizánháború a második világháborúban —­ minden dicső­sége mellett — csak lokális, csak nemzeti jelentőségű volt a szov­­j­eth?d|5: :-g győzöl az '•m* vi­fe történelmi és nemzetközi jelentő-1' ségéhez képest. Erről Titóék meg­feledkeztek. És e megfeledkezés­­től csak egy lépés volt a Szovjet­uniótól való „függetlenedés“ tö­rekvéséig. De mit jelent „függet­lenedni“ a Szovjetuniótól? Azt, hogy Titóék „függetlenedni" töre­kedtek a világ munkásosztályá­nak leghatalmasabb védbástyájá­­tól, a békefront vezető erejétől, a szocialista világmozgalom, a nem­zeti függetlenség legfőbb őrétől, az imperial­istaellenes tábor döntő tényezőjétől, támaszától és veze­tőjétől. A nemzetközi munkás­­mozgalom története bő példákkal bizonyítja, hogy ak­i a szovjetelle­­nesség ördögének a kisujját nyújtja, annak az bekapja egész karját. Az a kommunista, az a párt, az a demokratikus állam, amely nem orientálódik a demo­kráciáért és a szocializmusért ví­vott harcában, a béke és a füg­getlenség védelme és biztosítása érdekében, az imperialista akna­munkával szemben való helytállás­ban a Szovjetunióra, amely a leg­kisebb mértékben is lazulni en­gedi a Szovjetunióval való szocia­lista szolidaritásnak és az állam­közi barátságnak a kötelékeit, az rálépett az imperialistákhoz való közeledésnek az útjára. Aki Szov­jetuniót mond, aki Sztálint mond, az egyben demokráciát mond, ha­ladást és szocializmust mond, antiimperializmust és nemzeti füg­getlenséget mond. Ez áll álla­mokra és nemzetekre, demokra­tákra és hazafiakra is, kétszere­sen áll kommunistákra. Nem kommunista az, aki csak feltéte­lesen és fenntartásokkal hű a Szovjetunióhoz és aki egy pilla­natra is feltételezi, hogy saját pártjának, országának alapérde­kei és a Szovjetunió érdekei kö­zött a legkisebb ellentét is tá­madhat. A jugoszláv vezetői­ legsúlyo­sabb hibája, sőt bűne, hogy a népi demokratikus Jugoszláviát — rosz­­szul fogva fel saját országuk ér­dekeit — elfordítják a Szovjetunió­tól. Számot vetettek-e azzal, hogy ez hová vezet? Azt képzelik talán, hogy felépíthetik a szocializmust Jugoszláviában a Szovjetunió nél­kül, a Szovjetunió ellen? Hogyan? Talán amerikai segítséggel? De aki a szocializmust a Szovjetunió ellen, imperialista segítséggel pró­bálja „építeni“, az ne csodálkozzék, hogy a végén ez a „szocializmus“ mint közönséges kapitalizmus lep­­leződik le. A világpolitika mai po­larizálódása idején a Szovjetunió­tól nem lehet eltávolodni anélkül, hogy ez szükségszerűen és tör­vényszerűen ne vezessen az impe­rialistákhoz való közeledéshez. Megállni valahol a­­középen, vala­milyen „harmadik úton“ járni: nem lehet. A nemzetközi reakció azt kia­bálja, hogy Titóék a Szovjetunió­val szemben a jugoszláv független­séget védve. Épp ellenkezőleg: a jugoszláv függetlenséget fenyegető veszélyekre épp Sztálin figyelmez­teti Titót. Mert a Szovjetuniótól való eltávolodás, a békefronttól való elfordulás, az­ egységes szoci­alista front megtagadása Jugo­szláviát múlhatatlanul az imperi­alisták felé sodorja, aki pedig az imperialistákhoz közeledik, nem­csak a szocializmus, hanem a de­mokrácia ügyét, saját népe füg­getlenségének ügyét is elárulja. A jugoszláv vezetők letörését a marxizmus-leninizmus útjáról mi­sem bizonyítja jobban, mint az, hogy egyáltalán felvetik: Jugo­szlávia nemzeti függetlenségét a Szovjetunióval szemben is „véde­ni“ kell. A Szovjetunió szocialista lényegénél fogva nem fenyegeti, hanem védelmezi más népek füg­getlenségét; aki tehát így veti fel a kérdést, az ezzel már elárulja, hogy hajlandó eltávolodni országa legjobb barátjától, függetlenségé­nek döntő támaszától és biztosíté­kától. A jugoszláv vezetők csak azért gondolkodhatnak és cselekedhetnek így, mert felfogásuk a nemzeti függetlenségről kispolgári naciona­listák, nem pedig marxista­­leninista internacionalisták felfo­gása. A nemzeti érdekeket, a nem­zeti függetlenséget csak kispolgári nacionalisták választják el a ha­ladás, a demokr­ácia, a szocializmus általános érdekeitől. Csak­ korlátolt kispolgári nacionalisták látnak el­lentétet saját országuk érdekei és a világ haladó erői, a nagy nem­zetközi békefront, az egységes szo­cialista front érdekei között. A ju­goszláv vezetők így járnak el. De aki a nemzeti érdekeket elszakítja a haladás, a demokrácia, a szoci­alizmus általános érdekeitől, Ez csak­ következetes ak­kor, ha saját országa boldogulását a haladás erőitől függetlenül, velük szentben próbálja biztosítani, a haladás és a reakció nemzetközi erői köött manőverezve és intrikálva De az a játékos, aki azt hiszi, hogy ő ját­szik másokkal, igen gyakran arra ébred, hogy ő a báb, akivel mások játszanak. A kispolgári ra­cionalizmus, amely minden kérdést a korlátolt nemzeti érdek szem­­üvegén át néz, csak látszólag „nemzetibb“, mint az interna­cionalista álláspont A nacionalis­ták kiszolgáltatják nemzetüket az imperial­izmusnak. _ sakkfigurává teszik a világpolitikai játszmában, az internac­ionalisták* — éppen azzal, hogy elte­phetetlenül összefűzik né­pük és nemzetük sorsát a haladás, a béke és a függetlenség nemzet­közi ügyével, védik országuk füg­getlenségét az imperializmussal szemben és megakadályozzák nem­zetük magáramaradását. A kispolgári nacionalisták ter­mészetszerűen­ csökkentik, elkenik, háttérbe szorítják a munkásosztály vezető szerepét, lévén a munkás­­ság, osztály természeténél fogva, az internacionalista elvek hordozója. Abból, hogy a jugoszláv vezetők beleolvasztották a kommunista Pártot a népfrontba, hogy a pár­tot féllegális helyzetben tartották, az következett, hogy a munkás, osztályt, akarva,­­ a­karail­ant­i hát­­térbe szorították a kispolgárság­­gal szemben, hogy háttérbe szórje­a­k . és Jugoszlávia m­­áj­ a V' & Magyar D­­olgosók Pártja Központi Vezetőségének határozata A Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezető­ége június 30 án Szakasi­ts Árpád elvtárs elnöklé­­sével, a megyei titkárok és más vezető pártfunkcionáriusok bevo­násával kibővített ülést tartott. Rákosi Mátyás elvtárs beszámo­lója alapján megtárgyalta a Kom­munista és a Murka­pártok Tájé­koztató Irodájának határozatát a Jugoszláv Kommunista Párt hely­­zetéről. A kibővített Központi Vezető­ség beható vita után egyhangúan a következő határozatot hozta: Helyesli a Magyar Dolgozók Pártja küldöttségének magatartá­­sát a Tájékoztató Iroda ülésén és teljes mértékben magáévá teszi a Tájékoztató Iroda határozatát, a JuKP helytelen politikai irány­vonala fölött gyakorolt bírálatát. A kibővített Központi Vezető­ség megdöbbenéssel vesz tudo­mást arról, hogy a JuKP K.­B a a Tájékoztató Iroda határozata Szet*ni á!!ár­ fogla!ásáb­an folytatja és tetézi eddigi hibáit. A JuKP K. B.-a kijelenti, hogy a Tájé­koztató Iroda határozata „hamis értesülések“ alapján jött létre. Ezt az állásfoglalást, mely a Tá­jékoztató Irodában egyesült kom­munista és munkáspártokat azzal rágalmazza, hogy döntő fontos­ságú kérdésekben könnyelműen és felületesen határoznak, a Köz­ponti Vezetőség mint a döntő elvi vitás kérdések elől való elvtelen kitérés kísérletét visszautasítja. A kibővített Központi Vezetőség felhívja a Magyar Dolgozók Párt­ja minden tagjának, pártmunkásá­nak és szervezetének figyelmét arra, hogy a Magyar Dolgozók Pártjának is komoly következt­eté­­seket kell levonnia a Tájékoztató Iroda határozatából, mert Ma­gyarországon is vannak még a városban és a falun tőkés elemek, a kommunisták és a szociáldemo­kraták még nem forrtak össze tel­jesen a Magyar Dolgozók Pártjá­ban. Pártunk tagsága jelentékeny, részének még alacsony az­ elmé­­leti színvonala, ezért nálunk is fenyeget a polgári nacionalizmus­nak, a sikertől való megszédülés­­nek, a Szov­jetuniótól való eltávo­lodásnak, a tőkés elemek lebecsü­lésének, a­­szocializmusba való bé­kés belenövés opportunista illúzió­jának veszélye, amelyekkel szem­ben fel kell vértezni a Magyar Dolgozók Pártjának minden tag­ját, pártmunkásait és szervezetét. A kibővített Központi Vezető­ség felhív­ja minden magyar de­mokratikus erő figyelmét arra, hogy a külső imperialista és a belső reakciós erők ama­­d­'He­teivel szemben, melyekkel ki akar­ják aknázni a Tájékozta­ó Irodá­ban tömörült pártok és a JuKP közötti ellentéteket a Szovjetunió és a népi demokrácia elleni han­gulatkeltésre, szorosabbra kell fűzni a »magyar demokratikus erők egységét, kíméletlen er­él­ye­l fel kel lépni a reakciós zavart­­keltéssel szemben és biztosítani örüll a magyar demokrácia és a Szovjetunió, valamint a népi de­mokratikus államok szoros egysé­gét a békés és a nemzeti függet­lenséget védelmező békefrontban.

Next