Szabad Nép, 1948. július (6. évfolyam, 148-174. szám)

1948-07-01 / 148. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD N E n r*J a Iggefs |ó 'spáKíö&éfjíS az Idei magyar búza Öt ér alatt mintegy 22—-24 milliárd forintot ruházunk he Megfékezik az drcfrágvfásf, íöwas otesóbh mfsa V'.t’S VL ÉVFOLYAM, 148. SZÁM ÁRA m FILLÉR CSÜTÖRTÖK, JULIUS 1 A* egységes sgociálfsfa front A kommunista és munkáspártok Tájékoztató Irodájának határo­zata a Jugoszláv Kommunista Párt helyzetéről méltán keltette fel az egész világ figyelmét, ellenségét és barátét egyaránt. Ami az ellenséget illeti: tudtuk előre, hogy a Tájékoztató Iroda határozata alkalom lesz számára a szovjetellenes és kommunista- ellenés rágalmak újult erővel való terjesztésére. Tudtuk élőre — és ez mégsem tarthatott vissza bennün­ket, a Tájékoztató Irodában egye­sült kommunista és munkáspárto­kat, melyeknek sorába a Magyar Dolgozók Pártja is tartozik, attól, hogy azzal a nyíltsággal és kö­vetkezetességgel lépjünk fel, me­lyet a felmerült elvi kérdések hordercje megkövetel. Amikor a munkásosztály, a dolgozó nép út­jának tisztázásáról van szó, döntő hibák felfedéséről, a munkásosz­tály és a dolgozó nép pártjának neveléséről a bírálat és az önbírá­lat útján, akkor ki kell mondani az igazat kertelés és kendőzés nél­kül, függetlenül attól, mit szól eh­hez az ellenség. Az osztályellenség a békefront, a kommunista moz­galom „válságáról“ fecseg a Tá- jy erlÁiö iroda határozatával kap­csolatban, Valójában a békeíront, a Tájékoztató Irodában egyesült kommunista és munkáspártok ha­talmas erejének jele, hogy kendő­zetlenül a nyilvánosság elé vitték a Jugoszláv Kommunista Párttal való elvi ellentéteiket, biztos tu­datában annak, hogy a munkás, mozgalomban felmerülő ellentétek nyílt elvi harcban való tisztázása sohasem gyengítette, hanem végső soron mindig erősítette — ön­tudatban, harci felkészültségben----a munkáspártokat é3 a mun. k ásosztályt. Ami a barátokat illeti: tudtuk előre, hogy a Tájékoztató Iroda határozata azokból á tömegekből, amelyek megszokták, hogy Jugo­szláviára úgy tekintsenek, mint a legfejlettebb népi demokráciára és a jugoszláv vezetőkre, mint a nemzetközi demokratikus és szo­cialista mozgalom kimagasló alaik- jaira, fájdalmas megdöbbenést fog kiváltani. Ekek a tömegek azt kérdik, vájjon a Tájékoztató Iroda határozatának nyilvánosságra ho­zatala előtt megtörtént-e minden a Tájékoztató Irodában egyesült pártok és a Jugoszláv Kommunista Párt között felmerült ellentétele tisztázására a normális, párton be­lüli, elvtársi módszerekkel? A Tá­jékoztató Iroda határozata maga adja meg a választ erre a kér­désre: igen, a határozat nyilvá­nosságra hozatala előtt minden megtörtént, hogy a jugoszláv veze­tőket jobb belátásra bírjuk, ön­kritikára, hibáik kijavítására késztessük, hogy meggyőzzük őket, a végzetes útról vissza kell for. dulniok. Mindhiába. Nemcsak ma­kacsul kitartottak helytelen poli­tikai vonaluk mellett, nemcsak védték és eltagadták pártjuk és népük előtt az elkövetett hibákat, hanem a munkásnemzetköziség nagy elvét is megtagadták, az egy­séges szocialista frontból is ki­szakadtak: vonakodtak megjelenni a Tájékoztató Iroda ülésén a vitás elvi kérdések közös megtárgyalá­sára. Ilyen körülmények között a szó szoros értelmében nem maradt más hátra, mint a nyilvánosságivá fordulni. Ilyen körülmények kö. és Jugoszlávia Zött a további hallgatás, a vitás kérdéseknek továbbra is bizalmas pártonbelüli nézeteltérésekként való kezelése; az árulással lett volna egyértelmű. Azt jelentette volna, hogy segédkezet nyújtunk a jugoszláv vezetők végzetes poli­tikájának folytatására, nem támo­gatjuk a jugoszláv kommunistákat abban, hogy visszajussanak a forradalmi munkáspártok család­jába, hogy behunyjuk szemünket az előtt a nagy veszély előtt, mely, a hősi jugoszláv népet, a nagy. múltú Jugoszláv Kommunista Pár­tot, az új népi demokratikus Jugo­szláviát fenyegeti. Hadd feleljünk itt mindjárt azoknak, akik a Tájékoztató Iroda kemény és í zókimondó, a gyerme­ket kertelés nélkül nevén nevező, de egyben elvi magaslaton maradó bírálata, után, a Jugoszláv Kommu­nista Párt' vezetőinek, Titónak, Kardeljnek, meg a többieknek, múltbeli érdemeire emlékeznek és emlékeztetnek. Ezeket az érdeme­ket ma sem tagadja senki. De mit változtatnak a múltbeli érdemek a mai hibákon? A múlt legszebb babárai is elhervadnak, ha nem tartjuk frissen őket a, jelen helyes politikájával. A jelen, hibái semmi­vé tehetik a múlt érdemeit, hs a jugoszláv vezetők hibás politikájá­nak veszélyességét csak növeli}c múltbeli érdemeik. A hibákért való felelősség kétszeres, ha olyanok követik el őket, akikben múltbeli tetteik alapján népük és pártjuk megbízott. A jugoszláv vezetők múltbeli ér­demei egyrészt’ ellentétben állnak mai helytelen és végzetes politi­kájukkal, de másrészt — bizonyos fokig — meg is magyarázzák. A jugoszláv vezetők hibái jórészt épp abból származnak, hogy a dicsőség a fejükbe szállt. A • németellenes szabadságharcban szerzett érde­meiktől eltelve, kezdték magukat kiválasztott és csalhatatlan embe­reknek képzelni, akiknek már nincs tanulnivalójuk a világ munkás­mozgalmától, akik mindent meg tudnak csinálni maguk, akiknek nincs szükségük támogatásra és segítségre ‘senkitől, akik még a Lenintől és Sztálintól nevelt nagy bolsevik párttól sem fogadnak el tanácsot, akik még a nagy Sztálin­nál is különbnek gondolják magu­kat, még tőle sem fogadnak el elvtársi bírálatot. Ez a sikerektől való megrésze- gedés teremtette meg az alapot arra, hogy a jugoszláv vezetők fennhéjázón szembeforduljanak a Szovjetunióval. Kezdődött a do­log azzal, hogy kicsinyítették és lebecsülték a Szovjetunió szerepét a fasizmus által leigázott népek felszabadításában és túlozták, fel­nagyították saját szerepüket. Igaz, hogy a dicsőséges jugoszláv partizánháború sokkal többel já­rult hozzá Jugoszlávia felszshadí- sához, mint például a mi ellen­állási mozgalmunk Magyarország felszabadításához. De az is igaz, bogy a szovjethadsereg nélkül Ju­goslavia népei sem szabadultak volna fel a német iga alól. A jugo­szláv partizánháború a második világháborúban —• minden dicső­sége mellett — csak lokális, csak nemzeti jelentőségű volt a szov- j,eth?d|5: :-g győzöl ur '•m* vi%fe történelmi és nemzetközi jelentő-1' ségéhez képest. Ebről Titóék meg­feledkeztek. És e megfeledkezés- től csak egy lépés volt a Szovjet­uniótól való „függetlenedés“ tö­rekvéséig. De mit jelent „függet­lenedni“ a Szovjetuniótól? Azt, hogy Titóék „függetlenedni" töre­kedtek a világ munkásosztályá­nak leghatalmasabb védbástyájá- tól, a békefront vezető erejétől, a szocialista viiágmozgalom, a nem­zeti függetlenség legfőbb őrétől, az imperial istaellenes tábor döntő tényezőjétől, támaszától és veze­tőjétől. A nemzetközi munkás- mozgalom története bő példákkal bizonyítja, hogy alti a szovjetelle- nesság ördögének a kisujját nyújtja, annak az bekapja egész karját. Az a kommunista, az a párt, az a demokratikus állam, amely nem orientálódik a demo­kráciáért és a szocializmusért ví­vott harcában, a béke és a füg­getlenség védelme és biztosítása érdekében, az imperialista akna­munkával szemben való helytállás­ban a Szovjetunióra, amely a leg­kisebb mértékben is lazulni en­gedi a Szovjetunióval való szocia­lista szolidaritásnak és az állam­közi barátságnak a kötelékeit, az rálépett az imperialistákhoz való közeledésnek az útjára. Aki Szov­jetuniót mond, aki Sztálint mond, az egyben demokráciát mond, ha­ladást és szocializmust mond, antiimperializmust és nemzeti füg­getlenséget mond. Ez áll álla­mokra és nemzetekre, demokra­tákra és hazafiakra is, kétszere­sen áll kommunistákra. Nem kommunista az, aki csak feltéte­lesen és fenntartásokkal hű a Szovjetunióhoz és aki egy pilla­natra is feltételezi, hogy saját pártjának, országának alapérde­kei és a Szovjetunió érdekei kö­zött a legkisebb ellentét is tá­madhat. A jugoszláv vezetői: legsúlyo­sabb hibája, sőt bűne, hogy a népi demokratikus Jugoszláviát — rosz- szul fogva fel saját országuk ér­dekeit — elfordítják a Szovjetunió­tól. Számot vetettek-e azzal, hogy ez hová vezet? Azt képzelik talán, hogy felépíthetik a szocializmust Jugoszláviában a Szovjetunió nél­kül, a Szovjetunió ellen? Hogyan? Talán amerikai segítséggel? De aki a szocializmust a Szovjetunió ellen, imperialista segítséggel pró­bálja „építeni“, az ne csodálkozzék, hogy a végén ez a „szocializmus“ mint közönséges kapitalizmus lep- leződik le. A világpolitika mai po­larizálódása idején a Szovjetunió­tól nem lehet eltávolodni anélkül, hogy ez szükségszerűen és tör­vényszerűen ne vezessen az impe rialistákhoz való közeledéshez. Megállni valahol a ‘középen, vala­& Mag?ni* ioSgosék Pártja Központi Vezetőségének határoznia A Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezető ege június 30 án Szakasi ts Árpád elvtárs elröklé- sével, a megyei titkárok és más vezető pártfunkcionáriusok bevo­násival kibővített ülést tartott. Rákosi Mátyás elvtárs beszámo­lója alapján megtárgyalta a Kom­munista és a Murká-pártok Tájé­koztató Irodájának határozatát a Jugoszláv Kommunista Párt hely. zetéről. A kibővített Központi Vezető­ség beható vita után egyhangúan a következő határozatot hozta: Helyesli a Magyar Dolgozók Pártja küldöttségének mugatartá­Í sát a Tájékoztató Iroda ülésén és teljes mértékben magáévá teszi a Tájékoztató Iroda határozatát, a JuKP helytelen politikai irány­vonala fölött gyakorolt bírálatát. A kibővített Központi Vezető­ség megdöbbenéssel vesz tudo­mást arról, hogy a JuKP K. B a a Tájékoztató Iroda határozata S r>t*ni á!!ár:foela!á'álian folytatja és tetézi eddigi hibáit. A JuKP K. B.-a kijelenti, hogy a Tájé­koztató Iroda határozata „hamis értesülések“ alapján jött létre. Ezt az állásfoglalást, mely a Tá­jékoztató Irodában egyesült kom­munista és munkáspártokat azzal rágalmazza, hogy döntő fontos­ságú kérdésekben könnyelműen és felületesen határoznak, a Köz­ponti Vezetőség mint a döntő elvi vitás kérdések elöl való elvtelen kitérés kísérletét visszautasítja. A kibővített Központi Vezetőség felhívja a Magyar Dolgozók Párt­ja minden tagjának, pártmunkásá­nak és szervezetének figyelmét arra, hogy a Magyar Dolgozók Pártjának is komoly követkéz! été" seket kel! levonnia a Tájékoztató Iroda határozatából, mert Ma­gyarországon is vannak még a városban és a falun tőkés elemek, a kommunisták és a szociáldemo­kraták még nem forrtak össze tel­jesen a Magyar Dolgozók Pártjá­ban, Pártunk tagsága jelentékeny, részének még alacsony az’ elmö" leti színvonala, ezért nálunk iK fenyeget a polgári nacionalizmus­nak, a sikertől való megszédülés- nek, a Szov jetuniótól való eltávo­lodásnak, a tőkés elemek lebecsü­lésének, a .szocializmusba való bé­kés belenövés opportunista illúzió­jának veszélye, amelyekkel szem­ben fel kel! vértezni a Magyar Dolgozók Pártjának minden tag­ját, pártmunkáséit és szervezetét. A kibővített Központi Vezető­ség felhív ja minden magyar de­mokratikus erő figyelmét arra, hogy a külső imperialista és & belső reakciós erők ama ld-'He­teivel szemben, melyekkel V< akar­ják aknázni a Tájékozta ó Irodá­ban tömörült pártok es a JuKP közötti ellentéteket a Szovjetunió és a népi demokrácia elleni han­gulatkeltésre, szorosabbra ke'I fűzni a »«agyar demokratikus erők egységét, kíméletlen er él’ve 5 fel ked lépni a reakciós zavarj- kellőssel szemben és biztosítani JrylI a magyar demokrácia és a Szovjetunió, valamint a népi de­mokratikus államok szoros egysé­gét a békés és a nemzeti függet­lenséget védelmező bákefrontban. milyen „harmadik úton“ járni: nem lehet. A nemzetközi reakció azt kia­bálja, hogy Titóék a Szovjetunió­val szemben a jugoszláv független­séget védüc. Épp ellenkezőleg: a jugoszláv függetlenséget fenyegető veszélyekre épp Sztálin figyelmez­teti Titót. Mert a Szovjetuniótól való eltávolodás, a békefronttól való elfordulás, az‘ egységes szoci­alista front megtagadása Jugo­szláviát múlhatatlanul az imperi­alisták felé sodorja: aki pedig az imperialistákhoz közeledik, nem­csak a szocializmus, hanem a de­mokrácia ügyét, saját népe füg­getlenségének ügyét is elárulja. A jugoszláv vezetők letérését a marxizmus-leninizmus útjáról mi­sem bizonyítja jobban, mint az, hogy egyáltalán felvetik: Jugo­szlávia nemzeti függetlenségét a Szovjetunióval szemben is „véde­ni“ kell. A Szovjetunió szocialista lényegénél fogva nem fenyegeti, hanem védelmezi más népek füg­getlenségét; aki tehát így veti fel a kérdést, az ezzel már elárulja, hogy hajlandó eltávolodni országa legjobb barátjától, függetlenségé­nek döntő támaszától és biztosíté­kától. A jugoszláv vezetők csak azért gondolkodhatnak és cselekedhetnek így, mert felfogásuk a nemzeti függetlenségről kispolgári naciona­listák, nem pedig marxista- leninista internacionalisták felfo­gása. A nemzeti érdekeket, a nem­zeti függetlenséget csak kispolgári nacionalisták választják el a ha­ladás, a demokr ácia, a szocializmus általános érdekeitől. Csalt korlátolt kispolgári nacionalisták látnak el­lentétet saját országuk érdekei é3 a világ haladó erői, a nagy nem­zetközi békefront, az egységes szo­cialista front érdekei között. A ju­goszláv vezetők így járnak el. De aki a nemzeti érdekeket elszakítja a haladás, a demokrácia, a szoci­alizmus általános érdekeitől, íz csalt következetes altkor, ha saját országa boldogulását a haladás erőitől függetlenül, velük szentben próbálja biztosítani, a haladás és a reakció nemzetközi erői köott manőverezve és intrikálva De óz a játékos, aki azt hiszi, hogy ő ját­szik másokkal, igen gyakran trra ébred, hogy ő a báb, akivel misok játszanak. A kispolgári ra­cionalizmus, amely minden kérdést a korlátolt nemzeti érdek srum- üvegén át néz, csak látszólag „nemzetibb“, mint az interna­cionalista álláspont A nacionalis­ták kiszolgáltatják nemzetüket az imperial izmusnak. _ sakkfigurává teszik a vilá^yólitikai játszmában, az intern?' íonalisták* — eppen azzal, hogy elío-phetetlenül összefűzik né­pük ős nemzetük sorsát a haladás, a kéke és a függetlenség nemzet­közi ügyével, védik országuk füg­getlenségét az imperializmussal szemben és megakadályozzák nem­zetük magáramaradását. A kispolgári nacionalisták ter­mészetszerűen. csökkentik, elkenik, háttérbe szorítják a munkásosztály vezető szerepét, lévén a munkás, ság, osztálytermészeténél fogva, az internacionalista elvek hordozója. Abból, hogy a jugoszláv vezetők beleolvasztották a kommunista Pártot a népfrontba, hogy a pár­tot féllegális helyzetben tartották, az következett, hogy a munkás, osztályt, akarva. - a karait anu i hát. térbe szörí'ották a kispolgárság, gaí szemben, hogy háttérbe szőri* a á A V'

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék