Szabad Nép, 1948. július (6. évfolyam, 148-174. szám)

1948-07-17 / 162. szám

SZOMBAT, 1948 JÚLIU­S 17 SZABAD NÉP Római tudósítónk telefonjelen­tése• Hétmillió olasz munkás megmutatta erejét Az olasz EP kiáltványa: Egységes akcióra van szükség a köztársaság védelmében. Az olasz nemzetgyűlés pénteki ülése rendkívül drámai volt. Pertini szocialista képviselő bejelentette, hogy két órával azelőtt küldöttség kereste fel a sebesült Togliattit. Di­ Pallono, a kezelőorvosa kény­telen volt megcáfolni a római rádió reggeli célzatosan elferdí­tett hírét, amely az Olasz Kommunista Párt főtitkára állapotának javulását je­­lentette. Az utolsó­ orvosi jelentés szerint a péntekre virradó éjszakát nyugtalanul töltötte, kisebbfokú tüdőgyulladás lépett fel. Hőmérsék­lete 38,9 fokra emelkedett, érve­lése 122. De Gasperi miniszterelnök határta­lan cinizmussal elítélte az általános sztrájkot és kijelentette, hogy az „nem segített"­ a helyzeten. Célzáso­kat tett a sztrájkjog esetleges korlá­tozására. Di Vittorio, a szakszerve­zeti szövetség főtitkára a munkásság nevében tiltakozott és hangsúlyozta, hogy a sztrájk­jog korlátozása az alkotmány megsértését jelentené. Az Olasz Kommunista Párt Köz­ponti Vezetősége újabb felhívást in­tézett Olaszország népéhez. A felhí­vás hangsúlyozza, hogy a Togliatti ellen elkövetett aljas merénylet, amelyér­t a felelősség a gyűlölködés politi­­káját folytató De Gasperi-kor­­mányt terheli, egész Olaszországban és az egész világon óriási felháborodást vál­tott ki. Hétmillió olasz munkás mutatta meg erejét, bizonyította be, hogy nem ijed meg az erőszaktól és szembeszáll a bűnös háborús uszítókkal, aki­ket legutóbbi parlamenti beszédében éppen Togliatti leplezett le. De most meg kellett hallaniuk a munkás Olaszország Szavát, amely megmu­tatta erejét. Meg kellett érteniök a tanulságot a sza­kadár szakszervezeti csoportoknak is, amelyeknek szét­húzó kísérletei teljes kudarcot val­lottak. Az általános sztrájk nagy csata volt azért, hogy­ Olaszország­nak új politikai irányt szabjon. Az Olasz Kommunista Párt Köz­ponti Vezetősége elítéli a kormány politikáját, amely nemcsak a bűnös merénylethez vezetett, hanem a megtorlások és gyilkosságok nyílt alkalmazásával a nép véré­vel áztatta az utcákat és a te­reket. Ezek a tények bizonyítják az Olasz Kommunista Párt fellépésének jogos­ságát. Egységes akcióra van szükség a demokratikus szabadságjogok, a köztársaság és a munkásság jogainak védelmében. Az általános sztrájk mégegyszer meggyőzött minden de­­mokratát arról, hogy erősíteni kell egységüket és hogy Olaszországnak új kormányra van szüksége. A Togliatti elleni merénylet nyomán kirobbant spontán, tiltakozás az első lépést jelenti ezen az úton. A párt­nak és minden tagjának kötelessége folytatni ezt a harcot. A Központi Vezetőség köszönetét nyilvánítja az elvtársaknak, akik eré­lyes fellépésükkel megtették köteles­ségüket. A felhívás végül javulást kíván a párt tanítómesterének és szeretett vezérének és hosszú életet kíván neki az egész munkásság javára, a nép megmentésére és a demokrácia megerősítésére I. I. Togliatti elvtárs, az olasz EP főtitkára Pénteken az általános Pénteken délben véget ért az olasz munkásság általános tiltakozó sztrájkja, amelyet Togliatti, az Olasz Kommunista Párt főtitkára ellen el­­követett aljas merénylet miatt ren­delt el a Szakszervezeti Szövetség. A szövetség végrehajtó bizottságának sztrájk­megszüntető határozata hang­­súlyozza: az általános sztrájk, ame­­lyet Olaszország összes dolgozói saját elhatározásukból és bámulatos lendü­­lettel megindító­nak megmutatta, hogy a demokra­tikus és dolgozó tömegek el­szántan szembeszállnak a reak­ció támadásával. A végrehajtó bizottság kiemeli, hogy a tömegek gyors és erélyes válasza a reakció bűneire, gyökeres változást idéz elő abban a politikában, amely eddig bátorította a reakciósokat és amely az egész olasz nép és az egész művelt világ által elítélt merénylet­hez vezetett. Az olasz munkásság megmutatta fegyelmezettségét, egységét és erejét annak ellenére, hogy a kormány mindent elkövetett a sztrájk letö­résére. A fasisztákat támogató Scelba belügyminiszter rendőr­sége minden eszközt megraga­dott a sztrájk vérbefojtására és a munkásság megfélemlítésére, Genovában rendőri páncélkocsik vo­nulnak fel a tüntető tömeg ellen. Az egyik milánói gyárban a rendőrség kézigránáttal kényszerítette a mun­­kásokat a gyár elhagyására. Ugyan­­csak­ Milánóban egy élelmiszergyár munkásait a rendőrök könnyfa­kasztó gázzal akarták kizavarni az épületből. Cremonában véres összetűzés volt a tüntetők és a rendőrség között, amelynek során három rendőr meg­sebesült. A nápolyi munkásság tiltakozó gyűlését újfasiszta elemek provo­­kációja akarta megzavarni Kézi­gránátot dobtak a tömegbe és több embert megsebesítettek. Az olasz képviselőházban a keresz­ténydemokrata képviselők verekedést provokáltak, amikor Laconi kom­munista képviselő szét akarta osztani a baloldali képviselők között­ a szak­­szervezeti újságnak, az Il Lavaré­nak különkiadását. Togliatti merénylőjének podgyászal A revolver és a „Mein Kampf“ Antonio Pallantet, Togliatti me­rénylőjét a rendőrfőnökségtől át­szállították a római központi fog­házba. Megállapították, hogy a me­rényletet egy „Sopkins Smith” revol­verrel követte el. A diák zsebében csak 50 líra volt és poggyásza nem tartalmazott mást, mint egy alsó­nadrágot és Hitler „Mein kampf”­­ját. Tiltakoznak a munkások A magyar dolgozók mind nagyobb tömegei fordulnak az Olasz Kom­munista Párthoz, hogy együttérzé­süket fejezzék ki a Togliatti elvtár­sat ért aljas merénylet alkalmából. Legutóbb a Budavidéki Posztógyár, a pécsi Dohánygyár, Zsolnai, Ham­­merli, Sopiana, a pécsi Sörgyár, Mauthner olajgyár, a pécsi MÁV dol­­gozói, a Mirelito élelmiszeripari mun­kásai és a Gázgyár MDP szerve­zete rögtönzött tömeggyűléseken ho­­zott határozatukban üdvözölték az Olasz Kommunista Pártot. Az egész országra kiterjedt az iskolák helyreállításáért megindított társadalmi akció Az Állami Ládagyár dolgozóinak példás kezdeményezését az államosí­tott felekezeti iskolák rendbehozására az egész országban követik. Nap-nap után érkeznek levelek Rákosi elv­ács­hoz és a Magyar Dolgozók Pártja központi vezetőségéhez, amelyben ké­rik pártunk vezetőségét, hogy nyújt­son lehetőséget a széles tömegeknek az iskolák rendbehozataláért indított akcióban való részvételükre. A székesfehérvári tanfelügyelőség széleskörű programot dolgozott ki a Fejér megyében államosított feleke­­zeti iskolák rendbehozására. A tár­sadalmi megmozdulásban a női és ifjúsági szervezetek és maguk a pe­dagógusok is részt vesznek. „Augusz­­tus az iskoláké*9 jelszóval. A követ­kező hónapban 17 fejér megyei köz­ségben nagygyűlést tartanak, ahol az iskolák kérdését megbeszélik. A szekszárdi kórház munkásai elvállalták, hogy egy államosított iskolát rendbehoznak. A kórház 28 dolgozója jelentkezett he­ti 8 órai munkára. Kecskeméten a Pedagó­gus Szakszervezet szervez társa­­dalmi mozgalmat, ugyancsak az is­kolák helyreállítására és felszerelé­sére. Az akciónak máris óriási a sikere. A Magyar Nők Dem­okrat­ikus Szövetsége elsőnek jelentke­zett, hogy a hároméves terv kere­tében minden kecskeméti iskolát egészségügyi berendezéssel lát el. Miskolcon a gyárak és üzemek dolgozói vasárnap elindulnak a vá­rost környező falvakban, ahol roham,­munkával vesznek részt az iskolák helyreállításában. A miskolci kiske­reskedők ugyanakkor közölték, hogy tíz szegény sorsú borsodmegyei gyer­­mek tankönyvellátását vállalják. Abaújvármegyében a felekezeti is­­kolák átvételekor megdöbbentő álla­potokat fedeztek fel. Az iskolák egy­­harmad részében «e»n volt kút és több, mint a felében nem volt pöce,­gödör sem. A tisztifőorvos két isko­lát életveszélyesnek nyilvánított. Az MDP titkárai és a főispán vezetésé­­vel a megye dolgozói lelkes munkát folytatnak az iskolaépületek helyre­­állításáért. Kedvezményes korcsolyabérlet előfizetés! Szakszervezeti tag vagy családtagja egész télen korcsolyázhat, ha július, augusztus, szeptember és októberben havi 10 forintot fizet. Pénztár egész napon át nyitva. gfFasori Sporttelep VII., J­amjanich u. 24. MTK Sporttelep. V., Pozsonyi­ út 27. (Bajza­ u. sarok.) Telefon: 224—512. (­Sziget-utca sarok.) Telefon: 205—003. 3 Tömegmozgalom az iskolákért írta: Kállai Gyula A felekezeti iskolák államosítá­sáról szóló törvény végrehajtása a törvényjavaslat megszavazása után nyomban megkezdődött, s ország­szerte folyik. Az államhatalom s ezen belül kultuszkormányzatunk mindent megtett, hogy a törvény zavartalan végrehajtását bizto­sítsa. A felekezeti tanítók a tör­vény hatálybalépésével állami stá­tusba kerültek s július 1-én már a hírhedt iskolaszékek kikapcsolásá­val, közvetlenül a kultuszminiszté­riumtól kapták fizetésüket. A volt felekezeti iskolák vezetőinek ki­jelölése megtörtént. Közigazgatási szerveink napok alatt felleltároz­ták s zár alá vették a felekezeti iskolák vagyontárgyait. E gondo­san kidolgozott tervszerű program­nak s elővigyázatossági rendsza­bályoknak tulajdonítható, hogy az iskolák államosításáról szóló tör­vény végrehajtása simán folyik. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a törvény következetes vég­rehajtása nem jelent igen kemény harcot. Az ördög, azaz a reakció a törvényjavaslat megszavazása után sem alszik s ha nem vigyázunk, új­ból kezet emelhet demokráciánkra. A reakció gyilkos kezét leginkább úgy foghatjuk le, ha a törvény végrehajtását ugyanolyan, vagy­­ha lehet, még szélesebb tömegmoz­galommá fejlesztjük, mint amilyen a törvényjavaslat megszavazásáért folyó harc volt Demokratikus államhatalmunk számtalan olyan intézkedést tett, melyek a magyar népet az iskolák államosításában közvetlenül érde­keltté teszik. A szegénysorsú tanu­lókat országszerte összeiratta s gondoskodik róla, hogy ezek az új tanév megkezdésekor az iskolai segélykönyvtárakon keresztül in­gyen tankönyveket kapjanak. Meg­kezdődött az iskolaépületek rend­­behozatala és a tantermek felsze­relése is. Július és augusztus hóna­pokban a Tervhivatal 10 millió fo­rintot fordít az iskolaépületek helyreállítására és a tantermek felszerelésére. Az újjáépítési mi­nisztérium a versenytárgyalásokat az ország mind a 25 vármegyéjé­ben kiíratta és a munkát a leg­több helyen meg is kezdték. Ezzel párhuzamosan figyelemre­méltó hírek és jelentések érkeznek az ország­­minden részéből. A kez­deményezés az ipari munkásságé. A vasmunkások, vasutasok és ma­gánalkalmazottak szakszervezete 210.000 forintot ajánlott fel az is­kolák helyreállítására és felszere­lésére. Győr 18 ipari üzeme 21 is­kola, Veszprém ipari üzemei pedig 26 iskola helyreállítását vállalták. Egymásután jelentkeznek a buda­pesti gyárak és üzemek kitűnő falujáró csoportjai is és bejelentik, hogy a falujárások legfőbb célja a jövőben az iskolaújjáépítés. Kap­tunk olyan híreket is, hogy a Ma­gyar Ifjúsági Népi Szövetség ro­hambrigádjai az ország sok helyén az iskolák helyreállításáért önkén­tes munkát vállaltak. A Magyar Demokratikus Nők Szövetsége a múlt hónapban megrendezett Or­szágos Gyermekhét keretében az ország igen sok városában és köz­ségében az iskolák újjáépítéséért folyó társadalmi akció szervezésére és irányítására már bizottságot is alakított. Tömegszervezeteink egy­másután megmozdultak. Megmoz­dult maga a nép is. A heves me­gyei parasztság a fuvarmunkák in­gyenes elvégzését ajánlotta fel. Szolnok megye ipari munkássága és parasztsága 50 iskola helyre­állítására vállalkozott, 100.000 fo­o­rint értékben. Bihar vármegyében az UFOSz-ba és a FÉKOSz-ba tö­mörült parasztság állt ingyen­munka felajánlásával az iskola­új­jáépítési akció élére. Somogy vármegyében a közalkalmazottak, Kaposvárott pedig a pedagógusok fizetésüknek egy százalékát aján­lották fel. Hajdú vármegyében 2000 pedagógus 5 forint hozzájá­rulással, Hajdúszoboszlón az isko­lai altisztek 1500 munkaóra válla­lásával járulnak hozzá az iskolák rendbehozatalához. Mindez azt mutatja, hogy a dol­gozó magyar nép megértette: az iskolák államosítása a saját ügye. Megértette, hogy az iskolák álla­mosítása nélkül nem lehetséges a falu műveltségi színvonalának fel­emelése, nem lehetséges a paraszt­ifjúság további iskoláztatásának biztosítása. Megértette, hogy az is­kolák államosítása nélkül nem tör­hető szét a vagyonos osztályok kulturális monopóliuma, nem te­remthető meg az egységes nemzeti közműveltség. És nem utolsó sor­ban megértette, hogy az iskolák államosítása nemcsak közoktatás­­ügyi szakkérdés és nemcsak a kul­túrpolitika ügye, hanem ezeken kí­­vül még elsőrendű politikai jelen­tősége is van: győzelmes véghezvi­tele — a magasabb színvonalú köz­oktatás megvalósítása — a reak­ció, a legsötétebb reakció döntő ve­reségét jelenti. Nyilvánvaló, hogy a felekezeti tanítók állami státusba és a feleke­zeti iskolák állami kezelésbe vé­tele egymagában csak félmunka. Szükség van a tanítóság anyagi helyzetének megjavítására s az el­pusztult vagy megrongálódott is­kolák helyreállítására, hiányos fel­szerelésük pótlására. Tudjuk, hogy a magyar demokrácia kormánya mindkét kérdésben fontos döntést hozott. De népünk azt is jól látja, hogy a tanítók fizetésének 20 szá­zalékkal való felemelése és az isko­lák államosítása sem egyszerű pénzügyi, vagy újjáépítési pro­bléma, hanem szintén döntő fon­tosságú politikai kérdés. Minden újjáépített iskola s minden jól fel­szerelt tanterem a fekete reakció egy-egy erődjének elvesztését je­lenti. A reakció elleni harcon túl a most kibontakozó tömegmozgalom sajátossága az, hogy benne a pa­raszti kezdeményezés és áldozat­­készség igen jelentős szerepet ját­szik. A magyar parasztság meg­értette: övé az iskola. De nemcsak megértette ezt, hanem komoly anyagi támogatásban megnyilvá­nuló áldozatokra is hajlandó a maga iskolájáért. Az áldozatkész­ségnek az a sok felemelő példája, mely falujáró csoportjaink több mint kéteszendős munkáját jel­lemzi, most paraszti tömegeinket is kezdi magával ragadni. Paraszt­ságunk önkéntes munkavállalása, pénzbeli és anyagi támogatása is­koláink helyreállítására, az ország döntő többségének újabb erős és megingathatatlan hitvallása népi demokráciánk mellett. A most kibontakozó országos jellegű tömegmozgalom a munkás­paraszt szövetségnek is újabb szi­lárd alapot ad. A budapesti falu­járók a demokrácia építésének egyik legfontosabb frontszakaszán ismét találkoznak a hevesi és dél­pest megyei parasztokkal. A mun­kások és a parasztok egyaránt tudják, hogy­­ismét közös ügyért fáradoznak. Az iskolák többsége ugyan a falvakban épül, de a ben­nük tanuló gyermekek majdan iparunk, mezőgazdaságunk, tudo­mányos és művészeti életünk dol­gozói lesznek. Az iskolák újjáépítéséért folyó tömegakció másik, már most felis­merhető sajátossága, hogy abban testvéri szövetségre lép a falu min­den becsületes dolgozó eleme: a pártok, a népi szervek, a tömeg­szervezetek és a pártonkívüli tö­megek. A kibontakozó társadalmi akcióban megnyilvánuló összefor­­rottság, az iskolák újjáépítéséért folyó harcot az új Függetlenségi Front felbecsülhetetlen értékű élő­­iskolájává teszi. A magyar nép egészséges kezde­ményezését a magyar társadalom nem hagyhatja visszhang nélkül. A nép kezdeményezését a társadalmi erőknek át kell venniök, tovább kell fejleszteniük, ki kell szélesíte­niük. Szükséges, hogy a tömegmoz­galom élére a pártok, a népi szer­vek és tömegszervezetek képvise­lőiből megalakult olyan vezérkar álljon, amely az egyéni és csopor­tos kezdeményezéseknek irányt szab, s irányító munkájával a tö­megmozgalmat céltudatosabb, te­hát magasabb fokra emeli. A felekezeti iskolák államosítása, az iskolaépületek újjáépítése, a köznevelés demokratizálása jó ke­zekbe, a magyar dolgozó nép ke­zébe került­­.­­

Next