Szabad Nép, 1948. augusztus (6. évfolyam, 175-199. szám)

1948-08-01 / 175. szám

n VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NÉP Olimpiai iudősUórik jelentései Németh Imre ragyogó olimpiai győzelméről és Kádas világraszóló eredményéről Vizipólózóink legyőzték az angolokat ■H1 II íJ aj« VI. ÉVFOLYAM, 175. SZÁM ARA 60 FILLÉR VASÄRNAP, 1918 AUGUSZTUS 1 AZ ELSŐ ESZTENDŐ Irta: BÉRÉI ANDOR Egy esztendő te5t el 1947 augusztus 1 óta, amikor megindult b hároméves terv végrehajtása, Gazdasági életünk ez esztendő fo­lyamán nagy átalakulásokon ment keresztül és ma, a már elért nagy eredményekre támaszkodva, a ta­valyiakhoz képest sokkal kedve­zőbb feltételek között, sokkal szi­lárdabb alapokon kezdhetjük meg a hároméves terv új szakaszának megvalósítását. Egy évvel ezelőtt még vita tár­gya volt, lehetséges-e egyáltalán tervszerű gazdálkodás Magyar- országon, van-e egyáltalán kilátás a hároméves tervben kitűzött cé­lok megvalósítására, ha csak az ország saját erőforrásaira támasz­kodhatunk? Az utolsó esztendő történelmi jelentőségű tényei le­zárták ezt a vitát: a tervszerű gazdálkodás átment a valóságba. Ma már nem fér kétség ahhoz, hogy a tervszerű gazdálkodás új korszakot nyitott meg hazánk gaz­dasági életében és győzelmesen szo­rítja vissza benne a tőkés termelés haráosolását és zűrzavarát. A ban­kok és a jelentősebb gyáripari üzemek államosítása széles és szi­lárd alapot biztosított számára; a gazdasági csúcsszervek egész sorá­nak megtisztítása az azokban sok­szor vezető szerepet játszott reáli­dős összeesküvőktől és jobboldali szociáldemokrata cinkosaiktól lehe­tővé tette az állami kulcspozíciók egységes, a hároméves terv céljai­nak megfelelő felhasználását. A tények eldöntötték azt ß dést is, meg tudjs.-e Vf.dsnfeíni a magyar nép saját ere pSl a há­roméves terv céljait; tepes-e kül­földi tőke részvétele nélkül össze- hasorlít&átatlanul súlyosabb pusz­títások után hétszer rövidebb idő alatt, mint ahogy az az első Világ­háború után történt, romjaiból fel­építeni és a háború előtti színvo­nalra, sőt afölé emelni a terme­lést. A hároméves terv első eszten­dejében elért eredmények minden kétséget kizáró választ adnak erre a kérdésre. M:t mutatnak ezek az eredmé­nyek? Elsősorban azt, hogy terv- gazdálkodásunknak sikerült még az előirányzatnál is nagyobb össze­geket mozgósítani hasznos és terv­szerű beruházásokra. Az első terv­év folyamán eszközölt összesen mintegy 2250 millió forint értékű beruházások — még ha tekintetbe is vesszük a beruházási költségek emelkedését — jóval meghaladják az eredetileg előirányzott 1795 millió forintot és lényegesen na­gyobbak annál, amit a Horthy- réndszer alatt valaha is gazdasági és szociális célokra befektettek. A különbség azonban nemcsak a beruházások nagyságában rejlik- A befektetések többé nem egyéni profitérdekek szerint, szétforgá­csoltán és sokszor a nemzetgazda­ság szempontjából haszontalanul történnek, mint azelőtt, hanem a beruházások egységes és céltudatos irányítása lehetővé teszi, hogy az új berendezéseket, gépeket, eszkö­zöket oda összpontosítsuk, ahol ezekre a termelés szempontjából a legnagyobb szükség van, ahol ezek a legnagyobb és a le' sorsabb eredményt adják. Az 'ervév folyamán eszközölt '•ok máris éreztetik haté- lés sokszor ugrásszerű ben, azelőtt deficites tér, j­séges előállításában. Hofe. sak néhány példát idézzünk: a szén- bányászatra fordított 100 milliós beruházás eredményeként sikerült a széntermelést úgy fokozni, hogy hónapok óta már nem szénhiány, hlnem a szénkészletek értékesítése okoz gondot; a textiliparban esz­közölt 50 millió forintos beruházás . A lehetővé teszi, hogy ez év végéig több mint 90.000 új fonóorsót he­lyezzünk üzembe és evvel a pamut- szövet-termelésünket majdnem 25 százalékkal bővítsük. Aműtrá9yar gyártásra fordított 46 millió forint értékű beruházásnak köszönhető, hogy ez év őszén 5000 vágón mű­trágyát bocsáthatunk a parasztság rendelkezésére, szemben a tavaly őszi 1500 vagonnal. A 21.100 kát. hold új öntöző terület, amelyet ez évben használ fel először mezőgaz­daságunk, a megépült vagy jelen­leg épülő 16 öntözőrendszerre for­dított 34 millió forint értékű be­ruházás első eredménye. Nyilván­való, hogy a magánérdekek elsősé­gén felépülő tőkésrendszer soha nem lett volna képes akkora anyagi eszközöket olyan mértékben a köz­érdek szempontjából döntő felada­tokra mozgósítani és a nemzetgaz­daság és a nép számára olyan kéz­zelfogható eredménnyel felhasz­nálni, mint ahogy ez már tervgaz­daságunk első évében történt. A hároméves terv első esztende­jének második nagy eredménye az, hogy az eredeti előirányzatot túl­teljesítettük nemcsak a beruházá­sok, hanem a termelés terén is. A tervszerűség a bányászatban és a gyáripari termelésben érvényesült a legnagyobb mértékben, ahol a társadalmasított szektor a legszé­lesebb és itt is értük el a legjobb termelési eredményeket. Az eredeti terv szerint az első tervév folya­mába- 13.162 millió forint értékű árut kellett a bányászatnak és a gyáriparnak termelnie; ténylegesen ezt a termelési feladatot a gyár­ipar és a bányászat majdnem tel­jes egészében már 11 hónap alatt teljesítette, minthogy termelésünk értéke junius 30-ig már 13.068 millió forintot tett ki. (A termelés értékét 1947 januári árakon szá­mítjuk, hogy az árváltozások ha­tását kiküszöböljük.) Az eredeti tervelőirányzat az első tervév bá­nyászati és gyáripari termelését az 1938-asnak 90%-ában irányozta elő> ténylegesen a termelés évi át­laga a háború előttinek 97%-át fogja kitenni. A tervszerűség hatását és az első tervév hatalmas eredményét mutatja, hogy gyáriparunk az első tervév 11 hónapjában 52.9% -kai többet termelt, mint az előző év megfelelő időszakában. Különösen gyors volt a fejlődés azokban az iparágakban, amelyek a legszük­ségesebb termelőeszközöket és a legfontosabb közszükségleti cikke­ket állítják elő. így a gépgyártás az előző évhez képest 84.5%-kai, a vas. és fémipar 69.3 %-kal, a textilipar 68-6 százalékkal és a bőripar 91.3 százalékkal növelte termelését. A mezőgazdaság a hároméves terv beruházásai és az ipari termelés gyors emelkedése folytán több nemesített vetőmag­hoz, több műtrágyához, több trak­torhoz és mezőgazdasági géphez jutott; megindult a mezőgazda- sági gépüzem állomásainak szerve­zése. Mindez kedvezően hatott ki a vetésterület és a mezőgazdasági termelés alakulására. A \ rom éves terv eredeti iráp^v oná^ához ké­pest, sőt azt ghaladva csökkent az ugarom fagyott fö1^ kiterje­dése, emelkedett a belterjes mű­velést igénylő termékek vetesterü- I léte és a termésátlagok növekedé­sében az időjárási viszonyok mel. lett már visszatükröződik a terv­szerűen javított talajművelés ha­A hároméves terv főfeladatának a dolgozó lakosság életszínvonalá­nak emelését tűzte ki. A termelési terv túlteljesítésével együtt jár az, hogy a nemzeti jövedelem is jelentősen meghaladta az elő­irányzatot. Ez lehetővé tette, hogy az utolsó év aszályos termése és az árak jelentős részének emel­kedő' irányzata' ellenére a terv- gazdaság ezt a központi feladatát is már az első tervévben valóra váltsa. 1947 júliustól 1948 jú­niusig az egy munkásra eső átla­gos havi munkabér 41-5%-kal nö­vekedett, míg a létfenntartási költségek növekvése ugyanabban az időszakban 14%-ot tett ki. A reálbérek tehát hozzávetőlegesen 25%-kal emelkedtek a 3 éves terv első 11 hónapjának leforgása alatt és ma már a legtöbb ipar­ágban megközelíti^ a háború előtti színvonalat. Javult a pa­rasztság és a dolgozó értelmiség anyagi helyzete is. Növekedtek egyszersmind a szociális szolgál­tatások is, amelyek a dolgozók anyagi helyzete alakulásában egyre nagyobb szerepet játsza­nak. A nagy társadalombiztosító­intézetek 75%-kal több juttatást biztosítottak tagjaiknak, mint az előző év folyamán. Megjavult a lakosság áruellátása: a statiszti­kai adatok szerint a városiban és falun fogyasztásra került élelmi­szerek és iparcikkek mennyisége több mint 40%-kal haladta meg a tavalyit. Ehhez még hozzájárul­nak a hároméves terv keretében eszközölt, összesen 422 millió fo­rintra rúgó szociális és kulturális beruházások, amelyek a nép jó­léte emelésének fontos eszközei. Bebizonyosodott tehát, hogy iga­zunk volt akkor, amikor a három­éves terv ellenségeivel szemben azt állítottuk, hogy a tervszerű gaz­dálkodás lehetővé teszi a lakosság életszínvonalának jelentős emelé­sét, párhuzamosan hatalmas beru­házások , eszközlésével, anélkül, hogy a stabilizációt, a jó forintot a legkisebb mértékben is veszé­lyeztetnénk. A hároméves terv első évének mérlege természeteser nemcsak eredményeket tartalmaz. Vannak hiányosságok, mutatkoznak gyen­geségek is. A termelés tervsze/ű újjászervezése, racionalizálása csak lassan haladt előre, a termelés mi­nősége és a munka termelékeny­sége nem tart lépést a termelés mennyiségével. Annak ellenére, hogy a beruházási munkálatok és a gyáripari termelés bővülése sok tízezer dolgozónak adtak kenyeret, a munlcanélküliség még mindig sú­lyos problémaként áll előttünk és másrészt ugyanakkor a sokszor már hiányzó szakmunlcások kikép­zése sincs kellő tervszerűséggel biztosítva. A tervszerűség még csak igen kevéssé érvényesül az áruk értékesítésében, a kereskede­lem terén, az árakat sok esetben még nem az állami szervek, hanem a magánspekuláció üzelmei szab­ják meg. Termékeink magas árai és a minőségi termelés gyengesége folytán kivitelünk jóval az elő­irányzat alatt marad és az első f.ervév külkereskedelmi mérlege több mint 400 millió forintos defi­cittel zárul. A kivitel elmaradása nem engedi meg behozatalunk olyan mértékű felfuttatását, amely mellett külföldről behozott nyers­anyagokból jelentős készleteket halmozhatnánk fel, ami pedig nagv mértékben előmozdítaná a terme­lés további zökkenésmentes emel­kedését. Helytelen volna elhanyagolni tervgazdaságunknak ezeket a gyenge oldalait és az erőfeszítése­ket, amelyekre szükség van, hogy a hiányosságokat sürgősen kikü­szöböljük, de nem fér kétség ahhoz, hogy a részleges hibák és .gyengeségek ellenére a hároméves a Magpap Daigoztt Párna KISBÖUüelS lillilll isiaüsigísgi i;ü@ Szombaton, július 31-én a Magyar Dolgozók Pártjának Központi Veze­tősége. kibővítve a Központi Ellen­őrző Bizottsággal, a nagybudapesti kerületi titkárokkal, a megyei pártit­károkkal és más felelős pártfunkeio- náriusokkal, ülést tartott. A kibőví­tett Központi Vezetőség Rákosi Má­tyás elvtárs beszámolója alapján fog­lalkozott a köztársasági elnök le­mondását előidéző kérdésekkel és az elnök lemondásával előállott hely­zettel és egyhangúlag a következő határozatot hozta: Határozat 1. A kibővített Központi Vezető­ség tudomásul veszi és elfogadja a köztársasági elnök lemondását. 2. Helyesli és teljes egészében jóváhagyja a Politikai Bizottságnak a köztársasági elnök lemondásával kapcsolatos ténykedését. S. Megállapítja, hogy sikerült meg­hiúsítani az imperialisták újabb pro. vokációs kísérletét a magyar népi demokrácia ellen, ami népi demo­kráciánk megnövekedett erejét és szilárdságát bizonyítja. 4. Fokozott éberségre hívja fel a Magyar Dolgozók Pártját és a többi demokratikus erőket az imperailis- ták és a megvert, de még meg nem semmisített belső reakciós erők újabb provokációs terveivel és ak­namunkájával szemben. 1. Tekintve, hogy a július 30-án megtartott pártközi értekezlet egy­hangúlag arra az álláspontra helyez, kedett, hogy a köztársasági elnök tisztségére a jelöltet az ország leg­nagyobb és legerősebb pártja a Ma­gyar Dolgozók Pártja adja, a kibő­vített Központi Vezetőség köztársa, sági elnökül Szakasiís Árpád elv­társat jelöli. terv első esztendejének mérlege hatalmas pozitív eredménnyel zá­rul. Az első tervév kiváló eredmé­nyei szilárd alapot adnak a három­éves terv gyorsított, két év és öt hónap alatt való megvalósításához. Hogyan értük el ezeket a kima­gasló eredményeket a kezdet ne­hézségei, a sok kedvezőtlen körül­mény és a terv ellenségeinek szí­vós aknamunkája ellenére? A ma­gyarázat nagyrészt a munkásosz­tály és annak immár egységes pártja által egyre biztosabb kézzel vezetett népi demokráciánk meg­erősödésében, a reakciós elemek­nek úgy politikai, mint gazdasági téren való fokozott visszavetésében rejlik. Másrészt az elért eredmé­nyek visszatükrözik a nemzetgaz­daság társadalmasított szektorá­nak bővülését és a tervszerű gaz­dálkodás módszereinek fölényét, magasabbrendűségét, a tőkésgaz­dálkodás rendszerével szemben. Végül is az elért eredményeket. elsősorban annak köszönhetjük, hogy a dolgozók tömegei öntuda­tosan támogatták a hároméves tervet és annak megvalósítását sa­ját ügyüknek tekintették. Ennek a jegyében született meg az orszá­gos termelési és munltaverseny, amely nemcsak döntően előmozdí­totta a hároméves tervben elő­irányzott termelés teljesítését és túlteljesítését, hanem hatalmas lö­kést adott a munka termelékeny­sége emelésének is. Nem véletlen, hogy a munkaverseny megszerve­zését követő két hónapban (ápri­listól júniusig) a termelékenység 13 százalékkal, vagyis sokkal gyor­sabb ütemben növekedett, mint azelőtt. A hároméves tervnek 2 év és 5 hónap alatt való végrehajtása és az előttünk álló 5 hónapos új terv- szakasz erősen kibővített pro­gramja új nagy feladatokat állít elénk. Elvégzésükhöz mindenekelőtt szükség van a munka termelékeny­ségének, az egy munlcaórára eső teljesítményeknek jelentős növelé­sére. Nemcsak a termelésnek, de a munka termelékenységének is meg kell haladnia az 5 hónap folyamán a háború előtti színvonalat. A há­roméves terv következő 5 hónapos időszaka nemcsak a termelés fo­kozásának, hanem a termelés mi­nőségi javításának és az önköltsé­gek jelentős leszállításának jegyé­ben áU. Nyilvánvaló, hogy ezeket a feladatokat csak úgy tudjuk be­tölteni, ha a dolgozók még szoro­sabban részt vesznek a terv végre­hajtásában, ha minden üzemben, minden műhelyben, minden mun­kapadnál a dolgozók tüzetesen ismerik a tervből reájuk háruló feladatokat, ha városokban és fal­vakban a dolgozók versenymoz­galma még intenzívebbé és még hathatósabbá válik, Másrészt most, amikor már egy­re inkább nem a háború előtti ter­melés helyreállítása, hanem annak meghaladása, új termelőerők fej­lesztése kerül a tervszerű gazdál­kodás napirendjére, az eddiginél is fontosabb elsőrendű feladattá vá­lik a tudományos és technikai ku­tatómunka megerősítése és kiter­jesztése, szoros kapcsolatban a tervgazdálkodás által kitűzött cé­lokkal. A hároméves terv megalapozása, előkészítése, eddigi eredményes végrehajtása a tőkés érdekek vé­delmezőivel és a reakcióval való szakadatlan harcban nehéz küz­delmek árán történt. A nagytőke és a reakció tudja, hogy a terv­szerű gazdálkodás minden sikere új lépést jelent az új, kizsákmá­nyolást és tőkehasznot nem ismerő Magyarország felépítése felé és ezért bármily meggyengültén is, az eddigieknél is alattomosobb és elvetemültebb módszerek felhasz­nálásával fog törekedni a terv- gazdálkodás rendjének megbontá­sára, a zűrzavar keltésére, a ter­melésnek és a beruházásoknak a legkülönbözőbb eszközökkel való szabotál ására. A dolgozók fokozott éberségére és harckészségére van tehát szük­ség, hogy a hároméves terv ügyét megvédjük és teljes győzelemre vigyük az ellenséges erőkkel szem­ben. A város és a falu dolgozói ezt a harcot annak a tudatában fogják továbbvinni, hogy a hároméves terv maradéktalan megvalósítása ugyanakkor, amikor a népnek na­gyobb jólétet biztosít, megveti gazdasági életünk új, hatalmas fel­lendülésének alapját, amely hazán­kat rövidesen a világ fejlett és vi­rágzó országainak sorába fogja emelni. Nem fogjuk elfelejteni azt sem, hogy a tervgazdaság minden sikere megszilárdítja népi demo­kratikus rendszerünk alapjait, erő­síti nemzetgazdaságunk társadal­masított szektorát, új lépést jelent a szocializmus felé vezető úton. A magyar nép ma már egy esz­tendős tapasztalatból tudja, hogy a tervszerű gazdálkodás útja a he­lyes és minden erejét latba vetve, fáradságot nem kímélve, maradék­talanul meg fogja valósítani a há­roméves tervet. Népünket illeti a hála a tervgazdálkodás eddigi nagy sikereiért. A magyar demo­krácia vezetőinek fokozottan fel­adatuk, hogy éberen ügyeljenek a demokrácia megóvására, a fejlődés biztosítására. Az imperialisták minden ügynöke tehetetlen a de­mokratikus építőmunka lendületé­ben összeforrott vezetőkkel és tö­megekkel szemben. Augusztus el­seje, a hároméves terv megindítá­sának első évfordulója, a magyar munka és alkotóerő nagy ünnepe erre tanít bennünket,

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék