Szabad Nép, 1948. augusztus (6. évfolyam, 175-199. szám)
1948-08-01 / 175. szám
VASÁRNAP, 1918 AUGUSZTUSI SZABAD NÉP BOAROV ÉS TANÍTÓI Boarov önvallomásának három Utolsó mondata többet árul el Jugoszlávia mai vezetőinek politikájáról, mint Tito tízórás beszéde és nyolcnapos kongresszusa. ,iaoics meg akart győzni arról, hogy az én álláspontom helytelen és hogy fogadjam el én is a Kominform határozatát a Jugoszláv Kommunista Párt ügyében — írta Boarov. — Én Moics álláspontját élesen visszautasítottam. Dulakodni kezdtünk és ennek során lőttem bele.“ Kell-e ennél meggyőzőbb illusztráció a Tájékoztató Iroda ismeretes határozatának legsúlyosabb megállapításaihoz? A JuKP-ban ,,gyalázatos, tisztán törökhasú, terrorista rendszer“ uralkodik. Jugoszláv Kommunista Pártban a párttagok legelemibb jogait lábbal tiporják... a párton belül uralkodó helytelen viszonyok legcsekélyebb bírálata kíméletlen megtorlást von maga után.“ Moics elvtárs a magyarországi délszlávok egyik vezetője volt, de nem a kulákokat szervezte, nem folytatott soviniszta uszítást, nem épített ki kémszervezetet, nem fordult a nemzetközi munkásmozgalom, a Bolsevik Párt és a Magyar Kommunista Párt ellen. Kritizálni merte „a párton belül uralkodó helytelen viszonyokat“ — de kívül Jugoszlávia határain, mégsem lehetett bebörtönözni, rágalmakból és hazugságokból vádat konstruálni, mint a munkásmozgalomhoz hű Zsulyovics és Hebrang elvtárs ellen. Maradt az utolsó érv: a hat revolvergolyó, a gyáva orgyilkosság. Amint kiemeltük a tettest a diplomáciai immunitás fedezéke mögül, amint szembe kellett néznie saját gazságával, egyszeribe elvesztette biztonságát és elszántságát. Beismerte bűnét, vádolta saját magát , és vádolja azt a rendszert, mely kezébe nyomta a gyakos fegyvert. Miért azonosítjuk mi ezt a gyilkost a „rendszerrel“? Először is nem mi, hanem a jugoszláv külügyi hatóságok, a jugoszláv állam, a jugoszláv sajtó, azonosította magát Boarov ügyével. Védték Boarovot, mikor az első gyanú fölmerült, védték, amikor már a döntő bizonyítékokat elébük tárták és védik, miután Boarov maga is beismerte a gyilkosságot. Szemünkre vetik, hogy Magyarország eljárása megsértette a nemzetközi jogot. A nemzetközi jogot is, a a nemzetközi munkásmozgalmat is a merénylet, a gyilkosság ténye sértette meg. Azt állítják, hogy a magyar eljárás aláássa a két ország jóviszonyát. Nem a gyilkosság megtorlása, hanem a gyilkosság elkövetése és a gyilkos védelme az, ami aláássa a jóviszonyt. A jugoszláv külügyminisztérium nem a nemzetközi jogot és nem a gyilkos személyét védelmezi. Nem egy bűnös diplomatájának akar menedéket biztosítani,hanem Jugoszlávia mai vezetőinek bűnös politikáját próbálja tovább leplezni és védeni. Azt a politikát, melynek szinte szükségszerű fejleménye volt, Moics Milos meggyilkolása. A Tájékoztató Iroda határozatának nyilvánosságra kerülése óta Titóék fő erőfeszítése arra irányul, hogy legalább saját népük és saját párttagságuk előtt leplezzék az árulást. „Tévedésnek“, vagy igaztalan vádaskodásnak állítják be Sztálinnak, a Bolsevik Pártnak és öt vlágrész kommunista pártjainak egyhangú állásfoglalását. A leplezés céljából nem fukarkodnak a marxista frázisokkal, nyolcnapos kongresszussal, beszédeit és cikkek tömegével, és főleg akatonai és rendőri terrorral, a nemzetközi mozgalomhoz hű kommunisták üldözésével. Az elvtelen frázisok gyenge és szakadozó fátyla mögött leplezetlen durva és növekvő terrorral fojtják el határaikon belül a munkásmozgalom igazi hangját. Ha meg is hosszabbítják ezzel odahaza uralmukat, határaikon kívül pártok és népek előtt annál világosabbá válik Titoék igazi arca. Jugoszlávia urai számára, akik meggyalázzák a kommunista nevet, az adott körülmények között éppenséggel nem közömbös a szomszédságukban élő délszláv kisebbségek állásfoglalása. A Tájékoztató Iroda határozata óta már nem is ábrándozhatnak arról, hogy a nemzetközi munkásmozgalom vezetői és pártjai előtt tovább folytathassák kétszínű játékukat. A kommunisták nem frázisok, hanem tettek alapján ítélnek és ez az ítélet úgy hangzik, hogy Titóék szovjetellenes, pártellenes és népellenes politikát visznek. Kongresszusnak nevezett komédiájuktól megvetéssel fordultak el az összes kommunista pártok és az elmúlt hetek nagy elvi állásfoglalásai azt bizonyították, hogy a nemzetközi munkásmozgalomban egy hajszálrepedést sem sikerült előidézniük Titóéknak. A komédia folytatásához — s talán egyéb terveikhez is — fontos számukra az, hogy határaikon túl is zavart tudjanak kelteni az árulás politikájával. Ha a Kommunista Pártok kemény és egységes tömbjével nincs szerencséjük, legalább a környező délszláv népek és kisebbségek körében próbálják megvetni lábukat. Ezért igyekeztek árulók és kulákok kezére játszani a magyarországi délszlávok vezetését, ezért próbálták meg szembefordítani őket a Magyar Dolgozók Pártjával, ezért szeretnének a soviniszta uszítás eszközével éket verni a magyar és a délszláv nép közé. Az áruló Rob Anton és néhány társának eltávolítása után ez a „könnyű feladata is egyre nehezebb a délszláv nacionalisták számára. Moiis Milosnak meg kellet halnia, mert nem a nacionalizmus, hanem a Kommunista Párt útján vezette a délszláv kisebbséget Magyarországon. Meg kellett halnia, mert a revolver csövével is szembenézve, inkább választotta a népek testvéri együttélésének sztálini útját, mint a polgári nacionalizmus kalandorpolitkáját. • Mindez logikus és pontosan beleesik Jugoszlávia mai külpolitikai vonalába, de hogyan történhetett, hogy akadt jugoszláv diplomata, alá ilyen egyszerűen: revolverrel vitte ezt a külpolitikai vonalat? Hogyan lehetséges, hogy jugoszláv hivatalos körök a gyalázatos merénylet teljes leleplezése után is azonosítják magukat a gyilkossal? Többek között azért, mert Jugoszlávia mai vezetői reménytelenül lebecsülik a magyar demokrácia és a magyar kommunista mozgalom erejét és szilárdságát. Sez így természetes. Mit várhatunk az olyan „államférfiaktól“, akiket saját gőgjük elvakított? Akik inkább hallgatnak az imperialisták hízelgéseire, mint a nemzetközi munkásmozgalom tárgyilagos kritikájára? Akik szembefordulnak a Bolsevik Párttal, a nagy Sztálinnal, mit tartsanak azok a magyar demokráciáról, a magyar kommunistákról? Még áprilisban az MKP Politikai Bizottságának első bíráló levelére válaszul a ,magyar fasiszta megszállás“ bűneit vetették a mi szemünkre. Ha azt hiszik, hogy minket, magyar kommunistákat Horthyékkal vehetnek egy kalap alá, ha azt hiszik, hogy üldözni, gyilkolni lehet itt is a kommunistákat, akkor a gyilkosokat és a felbujtókat egyaránt meg kell tanítani ennnek az ellenkezőjére. A Horthy-rendszer évtizedei alatt megtanultuk a sovinizmus gyűlöletét, mely többet ártott népünknek, szomszédainknak és a baráti együttélés lehetőségeinek, mint bármi egyéb. Gyűlöltük és gyűlöltük a soviniszta elvakultságot, mely mindig az imperialisták kezére adta népeinket és két világháborút segített lángra lobbantani Délkelet Európában. A Horthyrendszer alatt megtanultuk, hogy ne tűrjük tétlenül a kommunisták, a demokraták lemészárlását. Védekezünk és visszaütünk az ellenforradalmi merényletek ellen — még ha forradalmi mezbe öltöztetik is a merénylőt. Az új Magyarországon védelmet talál az emberi haladás minden derék harcosa, ha magyar, ha délszláv, vagy más nemzetiségű. Az új Magyarország minden bűnösre lesújt, aki kezet emel a demokráciára, még ha a diplomáciai előjogok fedezéke mögé búvik is, s ha méltatlanul a jegyzékek nehéz ütegével, a nemzetközi jog csűrés-csavarásával kelnek is védelmére. A diplomáciai szolgálat területenkívülisége nem azt jelenti, hogy egy szabad országban holmi esti kirándulásokat lehet tenni ellenforradalmi merényletekre, sem azt, hogy ilyen merényleteket szervezni és előkészíteni lehessen. Meg akarták félemlíteni tízzel a merénylettel a demokratikus gondolkozású magyarországi délszlávokat? Moics Mios halála jobban hozzájárult ahhoz, hogy a köztünk élő délszlávok vitágosan lássák a való helyzetet, mint egész felvilágosító hadjáratunk. Munkásságunkat, parasztságunkat akarták megfélemlíteni? A magyar nép kijárta a terror minden iskoláját és megtanulta: ha az első revolverlövés ellen nem védekezik, ha tűri az ellenforradalmi erőszakot, bármilyen álarcot öltsön is az magára, akkor saját rabságát készíti újra elő. Pártunkat akarták megfélemlíteni? Megfeledkeztek arról, hogy nekünk is csak olyan pártunk van, mint a nemzetközi munkásmozgalom többi kommunista pártjai, ahol magától értetődő, hogy a vezetők inkább vállalják a halált, mint az elveik feladását, a kapitulálást az ellenség előtt. Olyan pártunk van, amelyben a gyilkos merénylet utáni keményebb az egység, magasabban lobog a nemzetközi munkásszolidaritás lángja, mint bármikor a múltban. A magyar népnek kemény a gerince, mert megingathatatlan a kommunista pártja. Ha ilyen eltökéltséggel szerzünk érvényt az igazságnak a Boarov-ügyben, akkor nemcsak a magyar kommunista mozgalom védelme és nemzeti becsületünk kötelessége vezet. Jól tudjuk, hogy magatartásunkkal a nemzetközi munkásmozgalom egyik frontszakaszát védelmezzük az imperialisták terrorpolitikája ellen. Helyesen mutatott rá a Pravda a Boarov-ügyről írt cikkében arra, hogy „a gyilkosság újabb láncszeme a demokratikus mozgalom ... tagjai ellen irányuló reakciós terrortevékenységnek, amely az utóbbi időben a Togliatti és Tokuda elleni gaz merényletekben is megnyilvánult. Ismeretes, hogy ezeknek a merényleteknek imperialista felbujtói nem kímélik a pénzt, hogy bérgyilkosságokét szervezzenek.“ Az imperialisták egyik legfőbb kormányzási eszköze a terror , s ha nem tudnak tömegeket fogni háborús politikájuk szekerébe, akkor a tömegek háta mögött, felbérelt ügynökeikkel próbálják „elintézni“ a demokratikus mozgalmak vezetőit. A tömegek háta mögött? Hiú kísérlet! Hétmillió olasz munkás sztrájkja volt a válasz Togliatti elvtárs ellen elkövetett gaz merényletre. S hozzátehetjük: a mi kormányunk, a mi munkásosztályunk és népünk'' sem maradt adós a méltó válasszal arra a gyilkosságra, mely a magyar demokráciát vette célba. A magyar gazdasági és politikai élet többi eseményei mellett Mohcs Máos elvtárs meggyilkolásának kemény megtorlása is lényegesen hozzájárult ahhoz a tényhez, hogy a nemzetközi reakció támadásai vereséget szenvedtek hazánkban. Horváth Márton 5 A magyar dolgozó nép bizalma az MDP iránt napról-napra növekszik — mondta Szakosíts Árpád elvtárs a Szegedi Ipari Vásár megnyitó-ünnepségén Szombaton délben SzakosítsÁrpád miniszterelnökhelyettes jelenlétében megnyílt a Szegedi Ipari Vásár. Szakosits elvtárs először a III. honvédkerület aknakutató kiállítását nyitotta meg és itt hangsúlyozta, hogy országunknak jól felszerelt hadseregre van szüksége- Az ipari vásár megnyitásán Szakasits elvtárs megállapította, hogy demokráciánk napról-napra erősödik, nemzetünk egyre jobban gazdagodik. Büszkén megmutathatuk barátnak, idegennek, hogy milyen eredményeket értünk el a felszabadulás óta becsületes munkánk és a baráti Szovjetunió nagylelkű támogatásának segítségével. — Az út, amelyen elindultunk, jó út és ezt népünk egyre világosabban ismeri fel. A városok és falvak dolgozó népének naprólnapra növekszik a bizalma a Magyar Dolgozói Pártja iránt. Azt akarjuk, hogy hazánk a nép erős, biztonságos hajléka legyen és az is lesz. A magyar nép most a munka lázában ég. Az üzemekben munkaverseny, a falvakban termelési verseny folyik és a kisipari műhelyekbe is b©ehatolt már a munkaverseny szelleme. Csak a jól végzett munka emeli az ország dolgozó népének jólétét. A nép tudja ezt. A reakció suttogó propagandája nem vett erőt népünkön. A reakció hazugságainak ma már senki sem hisz. A magyar nép megveti és elűzi azokat, akik összeesküvéssel, hazaárulással ellene támadnak. Népünk jókedvvel és eredményesen dolgozik, mert tudja, hogy körülötte baráti népek élnek és békéje felett a Szovjetunió őrködik. Nadrágvásár, minden más ár! Például: Kashanadrág Vászonnadrág Síiszt, khaki VászooStteny,i. Kerti nadrág, női Vászonszolnya Ingkabát most: J23T- 98.Mss 84.80 Mm 29.80 Jfiac-188.15r-89.00 It-49.80 Cpll Például: Vászon th. nadrág Munkanadrág Munkaruha Mankatopny fla. gidaizsák Am. láteszárvédő Nyugágy, lábtartóva) VII., Rákóczi most: MM 24.80 Ba 39.80 J2 Tm- Mm 59.60 JM 6.16 JEsstr 3.61 Mm 49.60