Szabad Nép, 1948. szeptember (6. évfolyam, 200-225. szám)

1948-09-01 / 200. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD A MAGYAR DO LG ÓZÓ K PÁR T J Á N A K KÖ Z PON T 1 LAPJ A VI. ÉVFOLYAM, 200. SZÁM ARA @0 FILLÉR, SZERDA, 1948 SZEPTEMBER 1 1 ER VGAZD ALKOD ÁSHOZ TERVSZERŰ munkAsut AnpótlAst fS. L.) A Szakszervezeti Tanács kimutatása szerint százezernél több ipari munkás keres állandó munkahelyet. A jelentésnek lát­szatra ellentmond Vas elvtárs leg­utóbbi beszédének az a megállapí­tása, hogy több fontos iparágunk továbbfejlesztését szakmunkások­ban mutatkozó hiány gátolja. Le­hetséges az, hogy a munkanélkü­liek ilyen nagy száma mellett munkaerőhiánnyal küzdj link? A Szakszervezeti Tanács munka- közvetítő hivatala tévedett, vagy Vas elvtárs? A tények ezúttal mindkét félnek igazat adnak. Mindenekelőtt meg kell állapíta­nunk, hogy a- Szakszervezeti Ta­nács munkaközvetítő hivatalának adatai nem egészen pontosak. Pon. tosabban — túlzottak. A Hungá­ria Kénsavgyár nemrég hetven segédmunkást akart felvenni. Ter­mészetesen az illetékes szakszer­vezethez fordult kérésével. Ez a szakszervezet 400 munkanélküli se­gédmunkást tartott nyilván, a gyár kérésére azonban csak 15 se­gédmunkás címét tudta megadni és ezek közül is csak egy jelent­kezett a Kénsavgyárnál. Hasonló eset nem ritkaság egyéb szakmá­nál sem. Nem a nyilvántartás pon­tatlanságából következnek ezek, hanem abból, hogy a szakszerveze­tek minden munkára jelentkezőt kötelesek elfogadni és nyilvántar­tásba venni. A segédmunkások, hogy elhelyezkedésüket meggyor­sítsák, három-négy szakszervezet­nél is jelentkeznek és ha egyszer elhelyezkedtek, nem jelentik ki magukat a szakszervezeti munka- közvetítő hivatalokban. Ugyanígy tesznek az olyan szakmunkások is. akik szakmájuknál fogva több szakmában remélhetnek elhelyez­kedést. Hogy mennyi a munkanélküli ipari munkások tényleges száma, azt ilyen hibáit mellett is megálla­píthatnánk a dolgozó munkások számából, ha a háború előtt pontos nyilvántartást készítettek volna az ipari munkásokról. Ennek hiányá­ban az OTI adataira támaszkod­hatunk csak, mert — eltekintve a visszaélések következtében be nem jelentett munkások jelentéktelen számától — itt került nyilvántar­tásba minden ipari munkás. 19Í58- ban 850 ezer tagja volt az OTI-nak, 1948 júniusában 736 ezer. Ezek szerint most valóban majd száz- húszezer ipari munkanélküli vol­na? Szó sincs róla! Ha részeire bontjuk az OTI adatait, kiderül, hogy 1938-ban 147 ezer volt a ház­tartási alkalmazottak száma, míg 1948 júniusában csak 51 ezer. Az ipari munkások száma viszont csu­pán huszonegyezerrel kisebb, mint 1938-ban volt. A háború éveiben erősen emelkedett az ipari munká­sok száma, de elsősorban a tanulat­lan munkásoké. így a fenti ará­nyokat megközelítően igazaknak kell elfogadnunk és ezek a számok mindenki előtt meggyőzően tárják fel, milyen nehézségek előtt áll fejlődő iparunk a munkásutánpót­lás területén. Talán írjuk még ide azokat az abszolút számokat, amelyek a bi­zonytalan negatívumok helyett a fejlődést mutatják. Az OTI 1946- ban 465 ezer, 47-ben 582 ezer. 48" ban 628 ezer ipari munkást tartott nyilván. A szakszervezetek munka- közvetítő hivatalai 46-ban 22.000, 48-ban már havonta 31 ezer mun­kást közvetítettek. A fejlődés, amint látjuk, rendkívül gyors és a következő hónapokban még na­gyobb fejlődésre számíthatunk. Ennek a fejlődésnek a távlatait a hároméves terv így-jelöü meg: „A terv harmadik évében a munkásiét- szám a mait (1947 VIII. 1.) mát csaknem 30 százalékkal, az 1938. évit 25 százalékkal fogja megha­ladni. Az ipari termelésnek a terv­ben előírt nagymértékű emelkedése a hároméves terv végére teljesen megszünteti az ipari munkanélküli­séget, sőt a mezőgazdasági nép­felesleg egy részét is foglalkozás­hoz juttatja.“ Nos nézzük, mi a helyzet most, a terv első' évének befejezése után. Amint az ipar fejlesztése terén a ' érv előirányzatainál nagyobb ered­ményt értünk el, ugyanúgy a munkanélküliség csökkentése is gyorsabb ütemben halad. Még meg­található ugyan, de már jelentős mértékben csökkentettük a ükapun belüli“ munkanélküliséget. A munkanélküliség általános csök­kenése azonban nem zárja azt ki, hogy egyik-másik iparágban sú­lyos legyen a helyzet a munka- nélküliség terén. Erre mutat a vasas munkaközvetítő jelentése. Eszerint 15.700 vasipari munkás vár elhelyezésre, (a fentiek szerint ezt a számot is fenntartással fo­gadjuk) bár naponta 150 munkást helyeznek el. De kiket? Lakatoso­kat, általános műszerészeket, vil­lanyszerelőket, bádogosokat, autó­szerelőket nem, inert — e szakmák elhelyezésre váró munkanélküliéi', nek létszáma 5500 — hónapok óta alig tudtak közülük vala­kit kiközvetíteni. Viszont csak a legnagyobb nehézség árán tud­ják megoldani a sryárak az öntő, mintaasztalos, kohász, hengerész, nagyipari kovács, szerszámlakatos, stb. munkásszükség’ieteik kérdését. Ezekben a szakmákban munkás­hiány van. De hiány van fonóban, vasbetonszerelőben, vájárban, csil­lésben, dróthuzóban, maróban, te­kercselőben, bánya- és kohómérnök­ben és a képzett magántisztviselők­ben, üzemi tisztviselőkben. A hiány egyik másik szakmában ezek kö­zül már olyan nagy, hóm' a gyáraik újsághirdetések útján kísérelik meg felkutatni a háború előtti tar­tós munkanélküliség következtében a szakmájuktól elidegenedett szak­embereket. Ez a helyzet parancso- lóan veti fel a munkaerőgazdál­kodás megszervezésének és a mun­kaerőutánpótlás kérdésének meg­oldását. Es ha a fenti sorozaton végig­tekintünk, még sürgetőbbnek lát- szik a kérdés. Csak a napokban foglalkoztunk az ipari beruházá­sok kérdésével és megállapítottuk, hogy a nehézipar fejlesztésére kell elsősorban nagy súlyt fektetnünk. És éppen azokban a szakmunká­sokban van hiány, akiknek fel­adata volna nehézipari termelé­sünk továbbfejlesztése.' Ebben a helyzetben első és leg­fontosabb feladatunk: pontosan megállapítani, hol, mennyi és mi­lyen szakmunkásra van szükség. Megállapítani azt is, hol van olyan felesleges munkaerő, amelyre má­sutt esetleg szükség van és végül megállapítani, hogy az ipar vár­ható fejlesztése mellett ezekben az iparágakban hány munkásra van szükség a közeljövőben. Minthogy a legfontosabb terüle­teken máris szakmunkáshiány mu­tatkozik, a munkaerőutánpótlásra egy közelebbi és egy távolabbi programot kell kidolgoznunk. A távolabb jelentkező munkaerő­szükségletet a tervszerűen megva­lósított tanoncneveléssel lehet és kell megoldani. A máris mutatkozó hiányokat a munkaerők felkutatása mellett a Ztitioi eiwtáps meghall A moszkvai rádió jelenti: Andrej Alexantlrovics Zsdánov vezérezredes, a Szovjetunió Kommunista (Bolsevik) Pártja Központi Vezetősége politikai bizottságának tagja, a Szovjetunió Kommunista (Bolsevik) Pártja köz­ponti vezetőségének titkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsának tagja, augusztus Sl-én heiyi idő szerint délután 8 óra 50 perckor súlyos be. tegség után meghalt. Zsdánovnak Lenin.Sztáiin pártja hős fiának ha­lála, aki egész életét a kommuniz­mus nagy ügye szolgálatának szén telte, súlyos veszteség a Párt és az egész szovjet nép számára. Zsdánov elvtárs személyében a párt kiváló marxista teoretikust vesztett el, Lenin-Sztálin eszméi, nek egyik legtehetségesebb terjesztő­jét, a párt és a szovjet állam egyik vezető építőjét. A nagy Sztálin hű tanítványa és harcos társa Zsdá. nov, a szovjet állam javára irányuló tevékenysége, valamint Lenin és Sztálin pártjának ügye iránt tanú­sított határtalan odaadása által ki­érdemelte a Párt és a haza minden dolgozójának forró szeretetét. Andrej Alexandrovics Zsdánov élete, aki egész lángoló energiáját a kommunizmus építése ügyének szentelte, például fog szolgálni a nagy szovjet haza dolgozói számára. ■ ■ Oihénapos megszakítás után összeült a berlini Szövetséges Ellenőrző Tanács A francia dolgozók százezrei sztrájkokkal, tüntetésekkel követelik a demokratikus egységkormány megalakítását Franciaországban a belpolitikai válság egyre tovább mélyül. Schur- man miniszterelnökjelölt kedden a .késő órákban lép a parlament elé, hogy a kormányalakításhoz fel­hatalmazást kérjen- Az MTI párisi tudósítója hangsúlyozza, hogy a kedd reggeli órákban még csak ass MRP részvétele a kormányban és támoga­tása volt biztos. A Szocialista Párt rendkívül válságos órákat ét át. A képviselők egy része nem akar részt- venni a megalakítandó kormányban- mert fél, hogy ennek — minden bi­zonnyal a dolgozók ellen irányuló — intézkedései még jobban megingatják a párt egyre csökkenő népszerűségét- A másik rész viszont attól fél, hogy ha a hatalmat egyszer kiadják ke. zükböl. aligha nyerhetik mégegy- szer vissza. A hírek szerint a két ellentétes frakció tagjai között heves jelenetek Játszód. tak lef Schumon a nyiltan jobboldali ele­mek támogatásának megnyerése ér. dekében egyesek szerint Reynaudnqk akarja felajánlani a külügyminisz­teri tárcát. René Mayer volt pénz­ügyminiszter, a teljes kudarcba ful­ladt „Mayer-terv" megalkotója, visz- szánta,sította a felajánlott pénzügy­miniszteri téfp-'t fipőníidp a H%akh%erve*eti egység Miközben parlamenti körökben folyik a vita az új miniszterek ki­választása körül, állandóan erősödik a népi mozgalom, amely teljesen új alapokra fektetett demokratikus egységkormány felállítását követeli. A francia dolgozók .százezrei tiltakozó ívek aláírásával, kül. döttségekkel és tüntető sztráj­kokkal követelik a demokratikus kormány felállítását, a munka­bérek felemelését és az árak csökkentését. Az egyre terjedő munkásmegmozdu­lás a szakszervezeti egység megváló, sulása jegyében folyik. A demokratikus kormányért és magasabb bérért folytatott harchoz csatlakoztak a vasutasok is. A CGT utasításaihoz híven a levailoisi, ivryi, mont rougei és batignolesi vasúti mű­helyekben a keresztény szakszerveze. tekhez és a szakadár Force Ouvriere- hez tartozó munkások is egy órára megszüntették a munkát. Terjed a sztrájkmozgalom a szén­bányákban is. Az észak- franciam országi bányákban több órára meg­állt a munka, a Loire völgyének 24.000 bányásza többórás figyelmez­tető 'sztrájkba lépett. Tömegfelvonulások, sztrájkok és tüntetések zajlottak le Bouches de Rhone-, Gard-, Indre és Loire , Var., Somme, és Drome megyé­ben is. Számos városban a kommunisták és szocialisták közösen aláírt távira­tokat küldenek a köztársasági elnök­nek, melyekben demokratkus kor­mányt követelnek. A PeuaeQt autó­gyár munkásai és az államosított re­pülőgépgyárak 18.000 dolgozója ha­tározati javaslatban követelnek a francia nemzet érdekeit képviselő de­mokratikus kormányt. Előkészületeket tesznek a nyugati márka kivonására Berlinből — ma az angol sa tó Németország négy megszállási öve. zetének katonai kormányzói kedden délután Berlinben értekezletre ültek össze. A Szövetséges Elleiiőrzö Ta­nács működésének március 20-án történt megszakadása óta ez volt a négy katonai kormányzó első talál­kozása. A berlini rádió jelentése szerint a katonai kormányzók a mosz­kvai tárgyalások alapján kor­mányaiktól kapott, utasítások értelmében tanácskoztak. Mjnt a Telepress hírszolgálati iroda- közit kedd esti londoni lapjelentések szerint a nyugati katonai kormányzók utasítást kaptak kormányaiktól, tegyék meg az előkészületeket a a nyugati márka berlini forgal mának megszüntetésére és a tervszerű átképzéssel lehet áthi­dalni. Az államosított vállalatok már ráléptek erre az útra. Az ősz­szel a műegyetemen 90 bányász kezdi meg mérnöki tanulmányait. Ki kell terjeszteni a jó, szakmun­kások átképzését műszáki értelmi-’ séggé s a tanult, de szakmai kép­zettség nélküli munkásokat is to­vább lehet tanítani, szakmunkássá képezni. A vasasok, a textilesek és a magánalkalmazottak szakszerve­zete önerejéből komoly áldozatokat hpz ebben, az irányban. Ha ezeket az önálló akciókat egységesítik és egy átfogó, központilag irányított szakmunkásképzést szerveznek meg az erre hivatott szervezetek, bizonyos, hogy elhárítják a szak­munkáshiány veszélyét, amely ipa­runk fejlesztését fenyegeti. Látjuk a munkanélküliek magas — ele nem az 1938-asnál magasabb — száma mellett komoly mu~kás- S"ükség!ettel lép fel az ipar. Min-, den gond mellett, amelyet ez okoz, jóleső érzéssel tölt el bennünket ez a helyzet, mert amint azt a három­éves tervben előre terveztük, lehe­tőséget ad arra. hogy végérvénye­sen felszámoljuk Magyarországon a kapitalizmus egyik örökségét, a munkanélküliséget. *

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék