Szabad Nép, 1948. szeptember (6. évfolyam, 200-225. szám)
1948-09-01 / 200. szám
SZERDA, 1948 SZEPTEMBER 1 SZABAD NÉP A dolgozók felelőssége AS Outdoid-ház tévéjé A Szabad Nép augusztus 29. számának „A dolgozók felelőssége“ című vezércikke gyárunkban élénk vitát váltott ki. Nem a cikkben számokkal és adatokkal alátámasztott termelésnövekedés és életszínvonal emelkedés állt a beszélgetéseik középpontjában. Magunk is úgy látjuk, hogy az erre vonatkozó megállapítások helyesek. A cikk második részéből viszont nagy örömmel láttuk, hogy a Magyar Dolgozók Pártja felfigyelt néhány olyan problémára, amellyel mi magunk is nehéz küzdelmet folytatunk. A nehézipar fejlesztésének fontosságáról a tői gyárunk gépi berendezésének állapota napról-napra meggyőz bennünket. Finommunkára állított esztergapadjaink, Indexautomatáink részben korszerűtlenek, részben hosszú használatuk következtében kikoptak. Emiatt sok munkaidőt vagyunk kénytelenek elfecsérelni. Ezeknek pótlását csak külföldről várhatnánk viszont tudjuk, hogy megszorultságunkat a nyugati tőkések alaposan kihasználnák. A magyar gépipar megteremtése megszüntetné kiszolgáltatottságunkat, a kezünkbe új, korszerűbb gépeket adna és azzal megkönnyítené munkánkat. Mindezt azonban csak a nehézipar kifejlesztésétől várhatjuk. Jól tudjuk azonban azt is, hogy ki kell várnunk, míg az új magyar gépipar kezünkbe adja ezeket az új szerszámgépeket, ha ez nemcsak azt követeli meg tőlünk, hogy támogassuk a kormány erre irányuló törekvéseit, hanem azt is, hogy gépeinket fokozottabb gonddal kezeljük, ezáltal megakadályozzuk idő előtti elkopásukat és így a lehetőség szerint biztosítsuk, hogy azokat a magyar nehézipar gyártmányaival válthassuk fel. A nehézipar fejlesztésének fontos, jogáról győz meg mindennapi munkánkban a kezünkbe kerülő félkészanyag minősége is. Ha nehézipari berendezésünk korszerűbb és fejlettebb volna, a Rimáról, Ózdról, Csepelről érkező félkészáruk feldolgozása sokkal könnyebb volna. Rogáz gépi berendezésekkel e gyárak munkásai a legjobb igyekezetük mellett is nehezen tudnak pontos munkát végezni. Ez gyárunkban azt jelenti hogy az ilyen anyagoknak megmunkálása, köszörülése és gyalulása a többletidő következtében megdrágítja termelvényeinket. Ez a pár szempont is azt bizonyítja, hogy a Horváth elvtárs vezér, cikkében felvetett kérdések megvalósítása a mi szempontunkból is rendkívül fontos Megvitattuk azt a kérdést is, vajjon a nehézipar nagyobb mértékben való fejlesztése nem lesz-e akadályozója meredeken ívelő életnívónk emelkedésének? Mi azt mondjuk, ha az orosz nép hasonlíthatatlanul nehezebb körülmények között teremtette meg nehéziparát — a mi viszonylag könnyebb körülményeink között szintén meg kell tudni ezt valósítani. Mi vállaljuk nehéziparunk fejlesztése érdekében azt is, hogy életnívónk átmenetileg esetleg az eddiginél lassúbb ütemben fejlődjék, mert tudjuk, hogy utána egész iparunk előnyösebb helyzetbe kerül és életnívónk emelkedése még nagyobb mérvű lesz. Ezt annál is inkább hisszük, mert a magyar ipar fejlesztésének feltételei sok szempontból könnyebbek mint Oroszországban voltak, hiszen nálunk egy meglévő keretet kell tovább fejleszteni. Megállapítottuk vitánkban, hogy valóban nem érkezett el még a pihenés ideje hogy még komoly feladatok várnak ránk az elmúlt hónapok politikai és gazdasági eredményeinek továbbfejlesztése érdekében, mert csak így tehetjük győzelmünket végső győzelemmé. Ebből a szempontból is megvitattuk gyárunk helyzetét és a magunk területén is látjuk, hogy a termelés emelkedése egyes esetekben elmaradt a bérek emelkedése mögött és fontosnak találjuk hogy ezen a téren tapasztalható elmaradást behozzuk. Budapest, 1948. VIII. 31. Elvtársi üdvözlettel: Karlec János Kovács Pál Fazekas István Logyin Ferenc Szegi Sándor Balogh Gyula Perleh Kornél Jánosi György KÉPES FÉLHAVI FOLYÓIRAT Ára: 1 50 Ft Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bp., IV., Szerb-u. 3. T.: 182-076 ELŐFIZETÉSI AKA :/1 ÉVBE S FT Kérjen díjtalan mutatványszámot! lis otthont avattatk a tanonclányok. Ez a harmadik — Kossuth Zsuzsannáról nevezték el — a leánytanoncotthonok sorában, amelyet a TIOSz rendezett be, ötven leány talált benne új otthonra, amíg szakmáját megtanulja. Az ellátás költsége címén hetenként 4 forintot fizetnek, de ezt is az otthon kulturális berendezéseinek fejlesztésére fordítja a TIOSz. Dénesért a SzIT össztitkári konferenciája Egyhangú lelkesedéssel ifjúsági munkacsapatok felállítását határozták el A SZIT össztitkári értekezletének második napján Dénes István főtitkár tartotta meg beszámolóját a varsói nemzetközi ifjúmunkás konferencia lefolyásáról. 56 nemzet 450 küldötte, 45 millió ifjúmunkást képviselt. A varsói tanácskozás igazolta, hogy az ifjúság és elsősorban a munkásifjúság mindenütt kész az imperialisták ellen a harcra. Legjellemzőbb erre az, hogy a gyarmati népek ifjúsági küldötteinek útiköltségét az imperialista országok haladó fiataljai vállalták, így például a francia ifjúság fizette a vietnami küldöttség költségeit. A konferencián jugoszláv küldöttek is résztvettek. Természetesen a jugoszláv kormány olyanokat küldött, akik Tito feltétlen hívei. Ezeknek beszámolóit a kongresszus néma csöndben, egyetlen taps, egyetlen szó hozzáfűzése nélkül hallgatta, ezzel is nyilvánította azt, hogy a világ munkásifjúsági szembefordult Titóval és társaival, akik elárulták a nemzetközi munkásszolidizítás eszméit. A konferencián világosan kidomborodott a Szovjetunió és a népi demokráciák fölénye, , — folytatta beszámolóját Dénes István, — és Magyarország tekintélye is jelentősen emelkedett. A Szovjetunió küldöttsége után Magyarország adta a legjobb jelentést. Egyedül a magyar küldöttség adott ki brosúrát (angol, francia, orosz nyelven), a magyar fiatalok valamennyi küldöttet megajándékoztak, mégpedig olyan a janaek tárgyakkal, amelyeket a SZÍT tagjai maguk készítettek. Különösen szoros barátságot kötöttünk a csehszlovák fiatalokkal. Dénes István beszámolója után a konferencia tagjai percekig éljenezték Sztálint és Rákosi Mátyást, majd egyhangú határozatot hoztak, amely szerint a nemzetközi ifjúmunkás kongresszus határozatait teljes mértékben magukévá teszik. Ez a határozat szorosabbá fűzni a nemzetközi munkásifjúság egységét, fokozni az imperialistaellenes harcot, megerősíteni a Demokratikus Ifjúsági Világszövetséget és biztosítani az ifjúság jogait és magasabb életszínvonalát. A SzIT konferenciája ezután egyhangú lelkesedéssel elfogadta az értekezlet első napján Pécsi János referátumában elhangzott javaslatokat a munkacsapatok felállításáról. A határozat elfogadása után az össztitöki értekezlet résztvevői tomboló tapssal tüntettek a hős szovjet ifjúság, a szabadságért fegyveresen küzdő görög, spanyol, kínai, vietnami és indonéz fiatalok mellett. Üdvözletét küldi az értekezlet a Munkaverseny Irodának, a Szakszervezeti Tanácsnak, a MDP-nek és hosszú és lelkes tüntetéssel köszöntötte a magyar ifjúság nagy barátját és tanítómesterét, Rákosi Mátyást. A Szabad Nép leleplezte az O71 elbocsá a lelketlen orvosokat Vasárnapi számunkban riportban számoltunk be egyes körzeti OTI- orvosok méltán kifogásolt működéséről. Most az Országos Társadalombiztosító Intézettől a következő levelet kaptuk: Tisztelt Elvtársak! Közöljük önökkel, hogy a nálunk már régebben folyó vizsgálati és a Szabad Nép vasárnapi számában megjelent cikk alapján dr. Eisler Károly és dr. Siga Béla orvosokat a mai napon állásukból elbocsátottuk. Budapest, 1918 augusztus 81. Az OTI igazgatósága. 1% la világmárka Budapest, IV., Váci utca 27. * S Vita az egyéni versenyről A centenáris év egyik legidemelkedőbb eseménye a munkaverseny országos méretű kifejlődése. A mozgalom fejlődése természetesen felvet vitakérdéseket is, melyek egyike a kollektív verseny és az egyéni verseny viszonya. Ezzel kapcsolatos az a kérdés, miért nem szélesebb az élmunkás mozgalom, miért kevés az elismert élmunkások létszáma? A munkaverseny „kollektív verseny" jegyében folyt és folyik: gyárak, bányák, stb.. versenye egymással. Nem vitás, hogy az üzemek dolgozóinak együttes, kollektív versenye lehet csak az alapja a valóban országos munkaversenynek. Az is elfogadott vélemény, hogy a gyárak versenyét a gyáron belül műhelyek, munkáscsoportok egymás közti versenyével lehet és kell kiegészíteni, fejleszteni. A vita ott maradt mindeddig megoldatlan, hogy egyének is versenyezzenek-e egymással. Elvtársaink nem egyszer a csoport versenynyel mereven állítják szembe az egyéni versenyt és elutasítják, mint a kollektivitással ellenkező jelenséget. Vannak, akik az egyéni versenyt „elvileg“ elutasítják, mint „individualista” dolgot. Vannak, akik „elvileg” nem kárhoztatják, mert hallották, hogy a Szovjetunióban a csoportverseny keretében egyének is szocialista versenyre lépnek egymással. Munkástársaik előtt egyéni szocialista kötelezettségeket vállalnak magukra, amelyek teljesítését műhelyértekezleteken mindenki közreműködésével ellenőrzik. Az „elvi” helyeslés azonban megfér a gyakorlati elutasítással„igazolják” azzal, hogy egyéni versenyt a Szovjetunióban lehet csinálni, mert ott a kollektív szellem már oly erős, hogy az egyéni verseny „nem zavarja” a kollektív versenyt, nálunk azonban „zavarná”. A kérdés most a jutalomkiosztások kapcsán a sajtóban is felvetődött. A Népszava augusztus 28-i száma „Kollektív jutalom vagy egyéni díjazás” című cikkében például mereven állást foglal a egyéni verseny ellen. Csak rosszat lát benne és megállapítja: „a versenyt tehát egyéni versenyzés helyett a tömegek versenyévé kellett tenni, mert az egyéni verseny káros“. Kollektív verseny is hibás, ha nem szocialista szellem vezérli és csak ugyanez vonatkozik az egyéni versenyre is. Aki azonban azt hiszi, hogy a csoportverseny hibáit — mert ilyenek most még nehezen kerülhetők el — az egyéni verseny kiküszöbölésével lehet kijavítani, súlyosan téved. A Szabad Nép ugyanezen napon ugyanezen kérdésben írott cikke — anélkül, hogy felvetné a csoport — és egyéni szocialista ver Sony viszonyának kérdését — feltétlenül helyesen állapítja meg, hogy a csoportosan megjutalmazottak között „olyanok is akadnak, akik egyéni munkájukkal semmiképpen sem érdemelték ki a jutalmat akik csupán munkástársaik erőfeszítéseiből húznak most hasznot." A szocialista verseny fejlesztését, a kiemelkedők csoportos és egyéni jutalmazását is egybe kell kapcsolni a hanyagok, felelőtlenek, dezorganizátorok elleni kemény harccal. Ez azonban nem lehet eredményes, ha lustákat is jutalmazunk mások szorgalmáért- Ugyanakkor a jó kommunista egyéni versenyző kötelezi magát munkája fejlesztésével együtt arra is, hogy Segíti versenytársai szélesíti a versenyt, részt vesz az üzemi közélet fejlesztésében, tanulatsban és tanításban. Ez is fontos a szocialista versenyben, nem csak az, hogy több ég josolt munka létesítményért a bér is nagyobb. Komoly országos munkaversenyben, mely tömegeket mozgósít, kiküszöbölni az egyéni versenyt: illúzió. Az élet, az élmunkásmozgalom rácá föl, illetőleg mi magunk cáfolunk rá. Magunk emeljük ki az egyéni példákat és ösztönözzük követését. Az üzemek dolgozói a díjkiosztás kapcsán javítottak a 3800-as élmunkás létszámon. Még nem küszöbölhettünk ki minden hibát, ami részben elkerülhetetlen minden nagy mozgalom kezdetén,sőt még később is. De az üzemi dolgozók javaslataik alapján 7000 munkás részesül jutalomban. Idézett cikkében a Népszava az egyéni díjazás káros voltát is megállapítja. Ez is erőltetett, mert a kollektív díjazás nem zárja ki, hanem feltételezi a kollektíven belüli egyéni jutalmazást. Vita a jutalom elosztása körül támadhat és nyilván támad egyik-másik csoport tagjai között. Az idézett cikk azonban azt a kérdést sommásan így intézi el: „ahol a kollektív díjazás formája ellen hangok hallatszanak, ott nem a díjazás formájában van a hiba, hanem a helyi vezetőségekben... Akik ti díjazás módozatai ellen agitálnak és versenyellenes szellemet igyekeznek az üzemekben terjeszteni, akarva, akaratlanul a reakciót szolgálják“. Való igaz, hogy a verseny ellen agitálók a reakciót szolgálják. De aki a kollektív díjazás kérdésében kifogást emel, így az ellen, hogy a lustákat is jutalmazzák a szorgalmasok munkájáért, ezt mégsem szabad egy kalap alá venni a veraerty ellen agitálókkal. Nagyon lehetséges, hogy a kifogások egy része jogos és talán azokból a zavarokból származik, amelyeket az egyéni verseny merev elutasítása maga után von.A kifogásokat lelkiismeretesen ki kell vizsgálni. Aki nem ezt teszi, akarva, akaratlanul a munkaverseny fejlődését gátolja. Nemes Dezső Egységes üzemi kérdőível ! Természetes, hogy állami szerveink, hatóságaink igyekeznek tájékozódást szerezni iparunk felől, de azoknak a kérdőíveknek száma, melyekkel üzemeinket bombázzák, immár ijesztő! Egy kimutatás fekszik előttünk: 1948 első felében 80 hatóság küldött a vállalatokhoz kérdőíveket, amelyeket hetente, havonta, negyed- és félévenként kell kitölteni, így például a textilvállalatoknak kötelességük adatokat szolgáltatni a Statisztikai Hivatalnak és a Tervhivatalnak, az iparügyi minisztériumnak és a Szaktanácsnak, a textiles szakszervezetnek és az Országos Munkabérmegállapító Bizottságnak, a G. F.-nek és a textilipari igazgatóságnak, a Nemzeti Banknak, az OTI-nak, a MABI-nak, a pénzügyminisztériumnak és az adóhivatalnak... ki győzné tovább sorolni? A kérdőívek mindegyike számos kérdést tesz fel. Kimutatásunk szerint összesen mintegy 1000 kérdést intézünek az üzemekhez. Az IOOO azonban nem marad 1000, mert minden kérdésre időnként újra meg újra meg kell adni a választ, így évente körülbelül 6000 adatot szükséges üzemeinknek összeszedniük, hogy kielégítsék a hivatalok egyébként perszg jogos érdeklődését. Ilyen körülmények között a gyárakban a bürokráciának nem csökkenéséről, hanem emelkedéséről kell beszélni. Lehet-e ezen a helyzeten segíteni? Nemcsak lehet, hanem kell is! A megoldás nyilvánvaló: meg kell szüntetni az adatszolgáltatási anarchiát, az iparvállalatok adatszolgáltatását egységesíteni kell. Magyarul: minden üzem csupán egyetlen kérdőívet szabad, hogy kapjon ezentúl. Nyilvánvaló, hogy a gyárnak iz már kevés gondot fog okozni, hogy az íveket 10 helyett 20 példányban kell kitöltenie. Az egységes üzemi kérdőív megteremtése üzemeink nyakáról jelentős gondokat vesz le. Iparunk kérdéseit áttekinthetőbbé teszi, ezért az egységes kérdőívet meg kell teremteni. tdüknek megfelelő nagyobb ingatlant keresünk megvásárlásra, berendezéssel, vagy anélkül. Cím megtudható a kiadóhivatalban. Szeptemberben VIIt minden szám Csak én maradok még Budapesten a beszélő — telefonáló — táncoló csodaelefánt Föváresi Hagycíríusz Naponta 2 előadás, d. n. 4 eleste fél 8-kor