Szabad Nép, 1948. szeptember (6. évfolyam, 200-225. szám)

1948-09-28 / 223. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NÉP Gerő elvtárs beszédével véget ért az MDP országos oktatási értekezlete Pusztavámon új aknát és vasútvonalat avattak A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAKKÖZIPONTLAPJA VI. ÉVFOLYAM, 223. SZÁMÁRA (ggy FILLÉR KEDD, 1948 SZEPTEMBER 28 . / 10 A MAORT -szabota (V. M.) Miután három és fél esztendős küzdelemben sorra felszámoltuk a nemzetközi reakció legális köntösbe bujtatott magyarországi ügynökségeit, most sikerrel vertük vissza az imperialisták egyik nagyszabású kísérletét azon az új terepen is, amelynek különleges veszélyeire így figyelmeztetett Révai elvtárs: „A MAORT- ügy a földművelésügyi minisztériumban leleplezett összeesküvés, a Mindszentyék által tervszerűen rendezett demokráciaellenes tömegtüntetések mutatják a halálraítélt kizsákmányoló osztályok ellenállásának fő formáit, a külföldi és a belföldi erők összefonódását a magyar demokrácia elleni harcban, a klerikális reakció, zsírosparasztság, horthysta bürokraták, valamint az amerikai imperialisták szoros együttműködését az osztályharc új, földalatti formájának alkalmazásával.“ A MAORT-nál folytatott, Newyorkból irányított, nagyszabású szabotázs leleplezése arra figyelmeztet, hogy a megvert és illegalitásba kényszerült ellenséggel szemben folytatott harc egyre keményebbé és elkeseredettebbé válik s még nagyobb éberségre és fokozott harci készségre van szükség. A kispolgári pacifizmus megtévesztő jelszavaiba burkolt ellenséges propaganda sokáig megpróbálta elhitetni népünk egy részével, hogy „semmi közünk a nagyok harcához“, meg „egy kis országnak nem kell beleavatkozni a világpolitikába” és általában úgy igyekezett feltüntetni a dolgot, mintha egy nép belső felemelkedésének kérdését el lehetne választani a külpolitikai állásfoglalástól. A MAORT amerikai vezetőinek vallomásaiból újból kiderült, hogy a magyar demokrácia születése pillanatától, a magyar uralkodóosztály hatalmának megdöntése, a nép érdekében végrehajtott társadalmi reformok következtében, éles és áthidalhatatlan ellentétbe került az imperialistákkal. „1915 novemberében — vallja Ruedeman Pál, a MAORT amerikai elnöke — a Standard vezetői utasították, hogy Magyarországon csökkenteni kell az olajtermelést. Célunk a föld alatt megőrizni az olajat arra az időre, midőn Magyarországon a politikai rendszer változása a Standard részére biztosíthatja a hasznot hajtó kiaknázást . Ruedemanék, akik 1938-ban, egy esztendővel a háború kitörése előtt, a nyíltan háborúra készülődb fasiszta Németország torkában indították meg a lissei olajmezőkön a termelést és azt meghúszszorozták a háború alatt, csak Hitlernek és a magyar nép hóhérainak. Horthynak, Száláéinak voltak hajlandók termelni, de nem akartak olajat adni a saját földjén szántó magyar paraszt traktorának, az államosított gyáraknak, a kizsákmányolás és elnyomás alól felszabadult magyar népnek. Horthyék annak idején nevetségesen kedvező feltételek mellett adták el az amerikaiaknak az egész Dunántúl olajkutatási, termelési és értékesítési monopóliumát. Az amerikaiak két esztendő alatt megkeresték a befektetett tőkét és utána a többszázmillió pengős haszonból alig 15 százalékos részesedést fizettek a magyar kincstárnak. A magyar állammal kötött szerződésben a MAORT arra kötelezte magát, hogy „szem előtt tartja az ország gazdasági érdekeit.“ De az adott szó csak Horthyék felé volt kötelező. A felszabadulás óta az amerikaiak következetesen és szemérmetlenül megszegték kötelezettségeiket, a legkülönbözőbb módokon szabotálták az olajtermelést, hogy kárt okozzanak a magyar gazdasági életnek. Ruedeman és Bannantine, a vállalat két amerikai vezetője azzal az utasítással érkezett ide 1945 őszén, hogy a magyar olajtermelést csökkenteni kell, de a „business man“-ok egy percet sem akartak veszteni gyalázatos terveik végrehajtásában. Ecker-Báez, az amerikai misszió kereskedelmi megbízottja közvetlenül a felszabadulás után magához hívatta a MAORT vezérigazgatóját, dr. Pap Simont és közölte vele, hogy „a MAORT olajat egyáltalán ne termeljen s akadályozza meg az Ausztria amerikai megszállási területén lévő Vagyontárgyak hazaszállítását“. A politikai „vonal” tehát kezdettől fogva világos volt a MAORT-nál. Ruedemanra és Bannantinere várt a feladat, hogy ezt a politikát megvalósítsák, hogy a szabotázst megszervezzék. Nagy találékonysággal és az amerikai üzletemberekre jellemző elszántsággal láttak hozzá feladatuk végrehajtásához. 13 millió forintos költséggel kutakat fúrattak olyan helyen, ahol biztosan tudták, hogy nem fognak olajra találni. Ugyanakkor megtiltották a kutatást azokon a pontokon, ahol a szakértők véleménye szerint eredményre lehetett számítani. A már feltárt kutak berendezéseit szándékosan úgy alakíttatták át, hogy azok kevesebb olajat termeljenek. Nem szerezték be és nem javíttatták ki azokat a gépeket — elsősorban mélyszivattyúkat —, amelyek a termelés emeléséhez szükségesek lettek volna. Amikor a Gazdasági Főtanács erre kötelezte a vállalatot és az amerikai gépek beszerzésére háromszázezer dolláros hitelkeretet bocsátott rendelkezésére, akkor Ruedeman kiutazott az USA-ba és ott külön megtárgyalta a Standard Oil egyik vezetőjével, hogy a szükséges gépeket ne szállítsák le. A magyar hatóságok felé a szükséges beruházások elhanyagolását pénzügyi nehézségekkel indokolták a MAORT vezetői Ugyanakkor az olajfinomítók ?■ és fél millió forinttal tartoznak a vállalatnak, de ennek az adósságnak jelentős részét nem hajtották be, mert az adósok egy része színtén angol-amerikai érdekeltségű cég volt. Így történhetett az meg, hogy míg például a magyar állam tulajdonában levő Péti Nitrogénművek tartozásának 85,6 százalékát fizette vissza a MAORT- nak, a Vacuum Oil Company csak 27,3 százalékban tett eleget kötelességének. Ez a széleskörű szabotázs oda vezetett, hogy míg 1945 januárjában, amikor a harcok jóformán a kutak mellett folytak, a MAORT napi átlagos bruttó termelése 2145 tonna olaj volt. 1948 júniusában, az újjáépítés negyedik esztendejében a napi átlag 1292 tonnára esett vissza. Az illetékes magyar hatóságok természetesen egyre növekvő aggodalommal figyelték a dunántúli olajtermelés feltűnő csökkenését. Kormánybiztost neveztek ki a vállalat élére, felszólították a MAORT-ot az Országos Tervhivatal beruházási és termelési utasításainak végrehajtására. Az utóbbi időben az üzemi bizottság is megpróbálta érvényesíteni jogait, de az amerikaiak minden egyes alkalommal élesen tiltakoztak az „illetéktelen beavatkozás“ ellen és technikai okokra, a magyar olajmezők kimerülésére hivatkoztak, amikor számonkérték tőlük a termelés csökkenését. Végül is az államvédelmi szervek beavatkozása számolta fel a felbecsülhetetlen károkat okozó amerikai irányítású bűnszövetkezetet. Hónapokig tartó rendkívül nehéz, szívós és példamutatóan kitartó munkával sikerült felgöngyölíteni az amerikai és magyar „szakemberek“ összeesküvését. Jellemző a Standard Oil tőkéseire hogy az országunk ellen irányuló merénylet végrehajtására csak a múlt rendszerben végzetesen kompromittált gyászmagyarokat tüntették ki bizalmukkal. Legbizalmasabb munkatársuk dr. Pap Simon volt, akit Hitler annak idején a német Sasrend I. osztályú fokozatával tüntetett ki. A német imperialisták után az amerikai imperialistáknak adta el magát. Az összeesküvés leleplezése után a vállalat „bizalmas“ iratait átszállították az amerikai követségre és az egyik magyar főbűnös megszöktetésébe. Reynolds amerikai alkonzul is tevékenyen részt vett, mintegy annak bizonyítására, hogy itt nem a Standard Oil Company tőkéseinek egy elszigetelt magyarellenes kísérletével állunk szemben, hanem olyan romboló tevékenységgel, amelyet a jelenlegi hivatalos amerikai külpolitika teljes mértékben vállal és támogat. Népünk pedig ahhoz tartja magát, hogy amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten. Az amerikai imperialistáknak ezt a fészkét kifüstöltük s a szabotőrök helyébe becsületes emberek kerülnek. Éberségünket még inkább fokozzuk, okulva a MAORT tapasztalatokon s kíméletlenül elfojtjuk a szabotázst mindenütt, ahol az ellenség ezzel a fegyverrel tör ellenünk. Visinszkij nagy beszédében leleplezte az imperialista háborús usistékat és terveiket. Javaslatot tett a háborús veszély elhárítására Vasárnapi számunkban párisi tudósítónk telefonjelentésében ismertette Visinszkij szovjet külügyminiszterhelyettes felszólalását az UNO közgyűlésén. A Tass-iroda időközben kiadott hivatalos jelentése alapján most részletesen közöljük Visinszkij nagyjelentőségű beszédét. A szovjet külügyminiszterhelyettes beszéde elején emlékeztetett arra, hogy a szovjet küldöttség az elmúlt ülésszakon már rámutatott az UNO főhibájára. A szervezet nem volt képes arra, hogy a közgyűlés fontos javaslatait gyakorlatban is megvalósítsa, így nem valósították meg a fegyverkezés általános csökkentésére, az atomerőnek csak békés célokra való felhasználására, az atomfegyver eltiltására vonatkokozó tervek kidolgozásának meggyorsítását. Sok más fontos kérdésről szóló javaslatot nem valósítottak meg. Az UNO egyes befolyásos tagjai ugyanis nem arra használták fel befolyásukat, hogy a közgyűlés javasatait áttegyék a gyakorlatba, hanem olyan rendszabályokat léptettek életbe, amelyek teljesen ellenkeztek a közgyűlés határozataival. Ez történt a többi között Palesztina és Indonézia ügyében és a Délafrikai Unió faji megkülönböztetésének esetében. A Biztonsági Tanács megkerülése Visinszkij rámutatott: milyen óriási kár érte az UNO tekintélyét, amikor megszegték a szervezet alapokmányát és különösen amikor olyan törvényellenes határozatokat fogadtak el, mint az úgynevezett ülésközi bizottságkisközgyűlési felállítása, a Koreai és a Balkáni Bizottság megalakítása volt. Az ülésközi bizottsággal kapcsolatban hangsúlyozta, hogy ezzel a Biztonsági Tanács fontosságát akarták aláásni, mert ennek a szervnek a vállán nyugszik a béke és a biztonság fenntartásának fő felelőssége. Ez az ülésközi bizottság az amerikai küldöttség találmánya volt és szélesebb hatáskört akartak számára biztosítani, mint a Biztonsági Tanácsnak. Az ülésközi bizottság azonban nem váltotta valóra szerveseinek reményeit, ezért most meg kell kísérelni annak a kérdésnek a felvetését, hogy ezt a bizottságot ideiglenes szervezet helyett állandóvá tegyék. A Koreai Bizottság kijelölése — mondotta Visinszkij — arra valóvolt, hogy leplezze a külföldi haleírnak Korea belügyeibe való beavatkozását, megkönnyítse Koreában olyan kormány alakítását, amelynek tagjaira az amerikai katonai hatóságok a koreai nép érdekeinek teljes mellőzésével mindenkor számíthatnak. Észak-Koreában azonban az észak- és dél-koreai nép választása alapján felállították a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányát. Korea jövője minden kétséget kizáróan a koreai népé, amely fenntartja országának egységét és függelenségét minden olyan kísérlettel szemben, amely Koreát gyarmattá és a támadó Szellem egyik ertfőjévé akarja változtatni Hasonlóan haszontalannak bizonyultak azok az erőfeszítések is, amelyekkel az UNO második közgyűlésén törvényellenesen Balkáni Bizottságot állítottak fel a görög királyi fasiszták támogatására. Bebizonyosodott, hogy ez a bizottság nem végezte pártatlanul munkáját. Trygve Lie a stfarshaltervet támogatja Az UNO gazdasági problémákkal kapcsolatos tevékenységét az elmúlt időszakban olyan kérdésekre összpontosította — folytatta beszédét Visinszkij —, amelyek semmiképpen sem érintk a nemzeteknek és elsősorban azoknak az országoknak életfontosságú érdekeit, amelyek a náciktól rájuk kényszerültt háborúban a legtöbbet szenvedtek. Annak a ténynek ellenére, hogy a Marshallterv nem veszi figyelembe az UNO-t, az UNO szervei legfontosabb feladatuknak tekintik e terv végrehajtásának megkönnyítését. Nem véletlen, hogy még Trygve Lie főtitkár jelentése is teljesen megokolatlanul így szól: ,,A Marshall- terv reményre jogosít, hogy Nyugat, európába visszaállítja a gazdasági és politikai stabilitást”. Időközben azonban mind világosabbá vált, hogy a Marshall-terv csak súlyosbította a benne résztvevő európai országok helyzetét, mert aláásta gazdasági és politikai függetlenségüket. Elmérgesítették a helyzetet Indonéziában és Palesztinában Az elmúlt időszakban sok esetben megszegték a közgyűlés határozatait- Ezek a rendbontások sokszor egyenesen a népek békéjét és biztonságát veszélyeztették. Ennek ellenére a Biztonsági Tanács többsége nemcsak a veszélyt elhárító rendszabályok meghozatalát mulasztotta el, hanem a rendbontók mellé állt, és azokat támogatta. Ez történt Indonézia esetében, amikor a Biztonsági Tanácsban a többség meg sem mozdult, hogy véget vessen annak a fegyveres támadásnak, amelyet Hollandia indított az ingnéziai nép ellen. A Biztonsági Tanács nem teljesítette kötelességét Palesztina esetében Sem. Meghiúsult a közgyűlés múlt év november 25-én hozott határozata, amelynek értelmében Palesztinát, független arab és zsidó államokra kell felosztani. A Biztonsági Tanács többségének politikája elmérgesítette a zsidó és arab nép közötti ellentéteket és belehajszolta őket a viszályba, amelyek a palesztinai háború kitöréséhez vezettek. Nemcsak az hiúsította meg a közgyűlés november 29-i határozatát, hogy egyes államok a döntés felülvizsgálását javasolták, hanem az amerikai küldöttségnek az a javaslata is, hogy nyilvánítsák Palesztinát gyámsági területté és nevezzenek ki közvetítőt. Az USA eredménytelenné tette az atombizottság munkáját A harminc hónap óta dolgozó atombizottság papírhegyeket használt el, de minden a régiben maradt Az atombizottság munkája haszontalannak bizonyult, mert az amerikai kormány nem hajlandó azt az alapvető kérdést megoldani, hogy az atomfegyverek megtiltásával biztosítsák az atomerőnek békés célokra való felhasználását. A Szovjetunió az atomfegyver azonnali beszüntetését követeli, valamint egy szigorú és hatásos nemzetközi felülvizsgáló szerv felállítását e tilalom betartására. Az atomfegyver megtiltása elleni tiltakozás csak olyan körökből származhatok, amelyeknek érdekük, hogy ezt a támadásra alkalmas fegyvert hatalmukban tartsák, mert más országok megtámadására irányuló terveket szőnek. Az atomfegyver megtiltásáról szóló nemzetközi egyezmény helyett az „atomerő nemzetközi felügyeletét“ javasolják. Ha az atomfegyvert nem tiltják be, minden az atomerő ellenőrzéséről való beszéd csak ködösítés, amely eltakarja az emberek szeme elől az atomfegyverkezés versengését. Az amerikai javaslatnak az a lényege, hogy mindazok az üzemek, amelyek részt vesznek az atomenergia előállításában, a Nemzetközi Ellenőrző Testület birtokaiba mennek . Ilyenformán ez a nemzetközi szerv birtokosává válik minden a főmérővel foglalkozó üzemnek és a többség határozata szerint beavatkozhat minden megkötés és ellenőrzés nélkül bármely ország gazdasági életébe. A szerv a többségre támaszkodva amerikai szervezetté válna. Ezért a Szovjeunió — és talán nemcsak a Szovjetunió, — nem egyezhet bele, hogy nemzetgazdaságának sorsát ennek a szervnek kezébe helyezze. A Szovjetunió továbbra is azt állítja, hogy egy helyesen megszervezett nemzetközi ellenőrző szervnek kell ellenőriznie az atomerő előállítását, annak minden fokozatát, kezdve a nyersanyagtermeléstől a kész termékekig. Minden békeszerető nép, a kisemberek milliói felemelik szavukat az atombomba felhasználásának betiltása mellett, mert azt a békés lakosság tömeges kiirtására akarják felhasználni.